20100525 - Az Áldozatról - Szemelvények (I. rész)
2011.08.12. 19:22
2010. május 23., Pünkösd vasárnap délelőttől, május 24. hétfő, május 25. kedd [növő Hold a Mérlegben]
Az Áldozatról
Szemelvényekkel
A mai írásban az Áldozatról megjelent újabb megértéseimet foglalom össze a korábban érkezett lejegyzésekkel. Egy hónappal ezelőtt, április 23-án írtam le a következőket:
„…Érzésem szerint az elmúlt napokban a Földanya és [ÉGI és Földi] CSALÁDJA „Egyeztették”, hogy milyen „Áldozatot” vállalnak fel egymásért. Talán sok „régi forma” kirostálásra került, és ez az újra-Szabályozás egyértelművé tett eddig homályos vagy bizonytalan, és bizonytalansága miatt félreértésekhez, néha elkeseredéshez vezető részeket.
[Érdekes, hogy a tegnapi napon „pontosan láttam és éreztem/értettem”, hogy milyen jellegű áldozatot vállaltak fel a Földön élő SzeRves életek „szükség” esetére --- most ezeket mégsem tudom „a tudatomba” [pontosan] visszahozni. Azt is tudom, hogy azért nem, mert ez a Szellemi és Lelki síkokon „egységesen mindenki által felvállalt” áldozat-fajta a Föld „Vész-terveinek” körében van felvállalva és Szabályozva is [tehát nem a „hétköznapi életre vonatkozó” Törvényekben és Szabályokban].
Az éppen folyaMATban lévő személyes élete során felvállalt önkéntes áldozat-mintáira ma már mindenkinek szabad és tiszta/pontos rálátása van. Ezek a megértések a Szív-utakon ma már mindenki számára elérhetőek.
Az Áldozatra vonatkozó [és más] [ÉGI és Földi] Szabályozás [Újra-Rendezés] elfogadása után ÉREZHETŐ VOLT egy határozott „megkönnyebbülés” és felszabadult öröm A CSALÁD részéről.
OmMÁÁTRé KJ, 2010. április 23., 15.56.”
Már bő másfél évvel ezelőtt elkezdődött az „Áldozat” Mintájának és Működésének a „kiigazítása”/Rendezése a Földön, akkor megerősítésre került az, hogy az Áldozat FELVÁLLALÁSÁHOZ és MEGVALÓSÍTÁSÁHOZ is TUDATOSSÁG és TUDATOS, SZEMÉLYES FELVÁLLALÁS szükséges. Megerősítésre került később az is, hogy mindenki csak a „saját MaGa Minőségét” ajánlhatja fel Áldozat során, vagyis nem minősül Áldozatnak az, ha „mást, másokat, mások erejét/Fényét” „ajánlja fel” valaki.
Most „Pünkösd-tájban” valami olyan „változás” történt a Földön, amely az Áldozat „Teljes” Mintáját a Helyére Rendezte. Tisztán megnyilvánul ma már az Áldozatban az, hogy a Tudatosság mellett „Alap-Követelmény” a Működésében és Működtetésében az Áldozatot felvállalni készülő és a megsegítésre szoruló közti (lehetőség szerinti) Közvetlen Kapcsolódás és megfelelő „kommunikáció”. [A „kommunikáció” szót használjuk, mert még nem éreztem rá a megfelelőbb kifejezésre. Ez tartalmazza a megfelelő kapcsolódottságot a felek között, a megfelelő információk meglétét, a kapcsolódottak helyzetének megfelelő ismeretét, a kialakult nehézség természetének megfelelő ismeretét, az Áldozatra készülő részéről a FELAJÁNLÁS megtörténtét, a segítségre szoruló részéről az ELFOGADÁS KINYILVÁNÍTÁSÁT, és valamilyen MEGFELELŐ MÓDON való Egyeztetést, kommunikálást, és aki felé a segítség irányul, annak részéről a BEFOGADÁST.]
Nagyon hangsúlyossá vált ezen a Pünkösdön a
BEFOGADÁS, ELFOGADÁS [és továbbadás]
Valódi természetének a megjelenése vagy működővé levése,
és ehhez kapcsolódóan elindult egy olyan változás,
amely ’a Földre Eredendően jellemző Mintába és Működésbe Rendezi vissza
a SzeRves Kapcsolódásokat és a „kommunikációt”.’
Talán azért „nem találunk” „yobb kifejezést” a „kommunikációra”, mert ez is jelzi, hogy „önmagában” kommunikáció nem létezik, az a KAPCSOLÓDÁS természetes/velejáró része (a Kapcsolódás pedig a Szeretet/Szerelem része). Ha a Kapcsolódások ismét visszaRendeződnek majd a fizikai életsík megtapasztalásaiban is a „MaGuk Rendes, a Földre Eredendően jellemző Formáiba és Működéseibe”, akkor „tudni” fogjuk majd „megnevezni” is a ma még kommunikációként jelölt működést --- ha egyáltalán szükség lesz a szavak általi megnevezésére.
*****
Bevezetőként:
Korábbi írásból:
20091114 II – Néhány korábbi írás, Mária IMÁja, gondolatok az Áldozatról
„…2008. november 14., péntek
Áldozat-vállalás --- csak TUDATOSAN, Tudottan, személyes felvállalással lehetséges
Nem „vezekel” már a magyar nép és nemzet, hanem ha ezt vállalják tagjai-lakói, akkor TAGJAI „Engesztel”-hetnek, és ez óriási különbség.
Kezdetben, még a „kezdetek kezdetén” ez a „nemzett” és nép a Földön a Tanító és a Gyógyítói Szerepet vállalta fel mások megsegítésére --- hiszen ahogyan már említettük is korábban, a Föld egy nagy „Család”, amelynek tagjai ÖnMaGuk megtapasztalására, és e tapasztalással egyidejűleg mások és az adott világ gyarapítására, yobbítására is igyekeznek.
Tény az is, hogy a KRISZTUS által, e Föld megmentésére vagy megsegítésére behozott „Áldozati”, pontosabban „Vezeklő-Áldozati” Szerep e nép számára – a Korona Kegyelmével – beköttetett.
Nem kellett volna ennek „feltétlenül” így történnie, mert ez a „Vezeklő-Áldozati” szerep eredendően a Földtől ma még „idegen” --- egy Segítség, egy Gyógyír, amely segíthette (és segítette is) a Föld MegVilágosulását és Gyógyulását.
Valamiért ’István’, az akkori Király – Égi Vezetéssel – úgy döntött, hogy a Föld megsegítése érdekében „Családja”, és ezzel népe és nemzete is felveszi időlegesen ezt a „Vezeklő-Áldozati” szerepet. „Nem volt ismert”, hogy (ez a Földtől akkor még idegen) Áldozati Vállalás pontosan milyen következményekhez vezet. „Idegensége” miatt látható, hogy visszaszorított bizonyos „Eredendően” Magyar Szerepeket (úgy mint a SzeRves Gyógyítást és Tanítást), és ugyanakkor pedig a Vezeklő-Áldozati Szerep elkezdte ide vonni e néphez a „Megváltandókat”, az Elviendőket.
Voltak ebben a népben olyanok, akik TUDTÁK, hogy miben rejlik a lényege ennek a Vezeklő-Áldozati szerepnek, és
akik TUDATOSAN vállalták ezt fel és élték meg,
AZOK mind e népnek és nemzetnek, mind pedig a Földnek sokat segítettek.
Voltak sokan, akik VITTÉK Tudattalanul ezt a terhet és keresztet, és eközben mind ők maguk, mind pedig a nép és nemzet sokat szenvedett --- mert
NEM ÉRTETTÉK az Áldozatiság felvállalt lényegét,
és így NEM TUDTÁK IRÁNYÍTANI AZ EREJÉT.
(Nem tudták irányítani és élővé tenni a tudatos szeretetükkel.)
A „Tudattalanul” vitt Áldozat legtöbbször csak szenvedéseket és sérüléseket hozott, hiszen egy Áldozat (=másokat segítő cselekedet!) MINDIG Tudatos vállaláson kell, hogy alapuljon, enélkül legfeljebb csak szenvedéseket hozhat mind az áldozóra, mind pedig másokra.
Azt is fontos tudni, hogy az Áldozat egyáltalán nem „szenvedést” jelent, és egyáltalán nem kell, hogy szenvedésben nyilvánuljon meg. Az Áldozat „Rendes” esetekben Örömteljes, Kegyelem-teljes cselekedet vagy tett!
Az Áldozatnak a VEZEKLŐ Keresztjét néhány éve már letette a magyar nép és nemzet, és ezt TUDNIA kell minden magyar embernek.
TUDNIA KELL a magyaroknak, hogy a Vezeklő-Áldozat korának vége --- és visszatérT (!) (a Föld jelen állapotához és igényeihez igazítva!) a PÉLDAADÁS általi TANÍTÁS és GYÓGYÍTÁS Feladata.
Sokan vannak e népben, akik megőriznek magukban bizonyos (többnyire vezeklés nélküli) Áldozati Segítő Feladatokat, és ezek közül az egyik például az ENGESZTELÉS Önként és Tudatosan Felvállalt Feladata.
Ma már
bármilyen Áldozat
csakis
TUDATOS és Személyes FELVÁLLALÁS eredménye lehet:
- ismerni kell (látni, vagy ráérezni), hogy milyen ténylegesen fennálló (vagy előrelátható) probléma/nehézség kér kiegyensúlyozást vagy gyógyítást,
- fel kell ismerni, rá kell érezni arra, hogy ennek a megoldásában az adott személy vagy közösség milyen módon tudna segítséget nyújtani,
- a segítség-nyújtásnak vannak-e előre látható nehézségei, vagy a személyes és közösségi utat befolyásoló egyéb követelményei,
- és mindezeket átgondolva hozható meg a FELELŐS DÖNTÉS egy adott Áldozat (=másokat segítő cselekedet) felvállalásáról.
Mindezek nélkül az Áldozat nem működik „REND”-esen!
Bármilyen Áldozatban az Áldozó elsődlegesen a közösségért tesz (még akkor is, ha látszólag egyetlen társa megsegítésére is irányul). Az Áldozat legjellemzőbb vonása az, hogy az Áldozó nem vár tettéért hálát vagy „ellenszolgáltatást” --- az Áldozat maga Erősíti meg az Áldozót és a cél-csoportot egyidejűleg (ennyiben tehát látszólag „más” az Áramlás szabálya. Csak „látszólagos” ez a különbség, hiszen egy a TeremTő által megáldott Áldozatnál a TeremTő nem felejtkezik el az Áldozóról sem, és meghatározott szabályok szerint az Áldozó is részesül az Áramoltatott yavakban.)
Ami ma a legfontosabb:
A magyarságnak vissza kell vennie az ’Eredendő’ Földet Segítő Feladatát, a Példaadáson keresztüli Tanítást, illetve a Gyógyítást.
Mindezek mellett pedig vannak közösségek és egyének, akik TUDATOSAN (Példaadás szándékával is) FELVÁLLALHATNAK bizonyos másokat segítő Áldozatot. Ez ma már nem a mások terheinek vagy a keresztnek a vitele, hanem IMÁKKAL ÉS PÉLDAADÓ ÉLETTEL való „Engesztelés” --- hogy a Példa erejével FOKOZÓDJON a Föld és a létezők Tisztulása, amely (többek között) segíti az ’Eredendő” Feladatba való visszaállást és az ebben való Megújulást.
Lejegyezte OmMáátRé Isteni-és-Égi-földi-ÉN-je a MIndenHató TeremTő Egy Szent Istenünk Tiszteletére és Dicsőségére
[Engesztelés – a Kapcsolódásokból eredt sérülések gyógyítása/kiegyensúlyozása]
„2009. április 6., hétfő
Az Áldozat és Áldozás Új Mintája
Áldozni
csak a benned lévő és általad LÉT-re hozott Szépséggel
másokat is SzÉpítve és gyarapítva,
Teljes és ÉP Szabad Akaratodból,
Szabad Akaratodat kinyilvánítva,
az Örök és Adott Élő KRISZTUSI Rendnek megfelelően
Lehetséges
és
Érdem-es.”
OmMáátRé KJ
20081103 - ÁLDOZATból SEGÍTŐvé --- Végre...
„2008. november 3., hétfő
ÁLDOZAT-ból SEGÍTŐVÉ --- Végre…
Az „ÁLDOZAT”-ról szeretnék most ÍRni Nektek egy keveset.
Az Áldozat valami olyan – ajándékozáshoz hasonlatos – jelenlét, megnyilvánulás vagy tett, ahol az Áldozó nem vár visszaáramlást vagy viszonzást a tettéért és jelenlétéért.
Ennyiben az Áldozat TISZTA (Krisztusi!) Mintája ma még kissé idegen a Föld Eredendő Mintájától és Rendjétől, bár ezen Áldozat „Csírája” a Föld Eredendő útjában is benne van.
Az Áldozatnál az Áldozó úgy tesz vagy ad valamit, hogy attól a Másik Élete legyen elsődlegesen Teljesebb --- bár Hatásaiban az Áldozó Élete is (összességében) Teljesebbé lesz. Az Áldozót érintő Teljesebbé levés nem feltétlenül jelenik meg az adott fizikai síko(ko)n, ám az Áldozó Tudata vagy Tudatossága (és nem elsődlegesen az „egos” akarata) átfogja ezt a Hatást is (hiszen az Áldozatot csak így vállalhatja fel Felelősség-teljesen).
Az Áldozat Tiszta Formái Nagyon Nagy-fokú Tudatosságon és Szereteten Alapulnak.
Az Áldozó tisztában van (!) a Saját Lehetőségeivel, és Tisztában Van azzal is, hogy Áldozatával (a TeremTői Akarattal Egyezően) Milyen Módon Mozdíthatja elő az Általa megsegíteni Szándékozottak előbbre-jutását vagy Teljesebbé-válását.
A Földön az Áldozat „Alap”-Mintájának egyik csíráját vagy fajtáját a testi anyává válás, az anyai szeretet hordozza: az Édesanyává váló Nő Tudatos Döntésével Határozza el, hogy Testével, Testének megfelelő átformálásával hozzájárul egy új élet elindításához, illetve az Új Élet kezdő lépéseinek megsegítéséhez. A LÉT-be belépés vagy befogadás tehát (legtöbbször) hordoz bizonyos Áldozati jelleget --- bár ebben az említett esetben sem teljesen „tiszta” vagy „önzetlen” az adás (bár a legmélyén az!), mivel a Föld Rendjének megfelelően ebben az előbb említett „Alap”-áldozatban is van („elkülönülő”) ODA-VISSZA áramoltatás: már az Áldott Állapot Előtt is (!) „Kap” az Édesanya és Leendő szülői Pár eljövendő „gyermeküktől” bizonyos előkészítő vagy megsegítő Áramlásokat.
A Föld AlapRendjében a Szeretet-Áramoltatás KIEGYENLÍTÉSRE,
Egyensúly létre hozására törekszik,
hiszen csak így biztosítható VALAMENNYI ÉRINTETT vonatkozásában a kölcsönösen támogató előre (vagy fel-felé) haladás [Elindulás, Gyermeklétű Világ]. Az „egyik” húzza vagy tolja, segíti a „másikat”, majd a fentebb jutott „másik” veszi át a segítő szerepet, és így folyaMAATos (Rend-es, biztos-ított) a haladás.
A Földön Egymást segítő és kiegészítő „felek” működnek együtt a KÖZÖS haladás és kiteljesedés érdekében --- és ez CSAK úgy lehetséges, ha FolyaMATos és KÖLCSÖNÖS a (Szeretet) Áramlás.
A Szeretet Áramoltatása Erősít Minden érintettet, az Áramlások minden résztvevőjét, és így egy
Folyamatosan változó,
de folyamatosan egyensúlyra is törekvő Kölcsönösen-Kiteljesítő-Mozgás veszi kezdetét.
A Földön tehát Minden SzeRves Élet Kapcsolódásokra, méghozzá
Kölcsönösen Támogató/Segítő Kapcsolódásokra
törekszik, és ez egy
DIMANIKUS Kiegyensúlyozáshoz és Egyensúlyhoz [és ezzel együtt Haladáshoz]
vezet. Ez
az Egyensúlyába „időnként” visszatérő Dinamikus Haladás
tette – és teszi újra! – Lehetővé a „Minőségi Változásokat”.
Talán ennyi bevezető után érthető, hogy a például Krisztus, vagy egyes SzeRzetes Rendek képviselte „Tiszta” Áldozás Mi-ért volt „idegen” [vagy gyakran „Rendkívüli”] a MaGa Teljességében a Földön. Mert
- a Földi Rend KIEGYENSÚLYOZÁSRA és oda-vissza-áramoltatásra törekszik,
- míg a [KRISZTUS által megnyilvánított] Tiszta Áldozat az „adással” (=Ki-áramoltatással) lesz/lett teljessé.
Éppen ezért volt „nehéz” a Földön az Áldozat Tiszta [KRISZTUSI] Mintáinak megélése --- és mégis „nélkülözhetetlen” volt ennek az Áldozati Mintának az időnként a Földön való Megtestesülése. „Küldötteknek” hívjuk azokat, akik valamiféle Áldozati (=visszaáramlást nem váró) Mintával/Feladattal érkeztek a Földre.
Kata észrevételei:
„Amíg az elmúlt évezredek a kiegyensúlyozásról, pontosabban az egyensúly helyreállításáról szóltak, a folyamat Egyirányú volt: áramoltatás, ami addig nem talál igazi partnerre, míg eléggé meg nem erősödik a másik fél ahhoz, hogy adni tudjon.
Most elérkezett ez az idő: a Föld megerősödött annyira, hogy már képes és szeretne is adni!
Eddig adó(Küldött)-fogadó(Föld) duális viszonya állt fenn. Ha a Küldöttek most már nem fogadnánk el a Föld feléjük áramoltatott szeretetét, akkor pont ők lennének az áramlás akadályozói, hiszen az oda-vissza áramoltatott fény-energia HATványozódik, ellenkező esetben viszont kioltódik. Eddig - a duális módi szerint - egyirányú volt az energiaáramlás, viszont most már, (hogy elfogadtuk a Földet és ő is minket Családjának) EGY-irányú (azaz kölcsönös) lett.
Egyirányú energiaáramlás: Áldozat= Kegy-Elem
Oda-vissza áramoltatott energia(EGY-irányú): Munka, Öröm=Szer-Elem
Szóval, nem véletlenül volt idegen minta az [eddigi] áldozat. De most már nem az.”
Csak az Áldozattal volt „pótolható” bizonyos, a Földről „kiszökött” Tudatosság és Erő, csak az Áldozatot vállalók biztosíthatták azt, hogy a Föld megerősödjön annyira, hogy képessé legyen a saját Eredendő Egyensúlya (!) és Működése (!) visszaállítására.
Amikor azonban a Föld megfelelő Egyensúlya és Működése élővé lesz, az Áldozat Földtől idegen Mintái „eltávoznak” (eltávolításra kerül az „infúzió”, miután a legyengült szervezet visszaáll a saját rendes működésébe).
A Föld Eredendően egy „Családi” Létezési Minta szerint került megformázásra: egymást támogató/segítő, és időnként kiegészítő „felek” áramoltatják a SzeR-t és szeretetet, és ez hoz létre egyre kiterjedtebb formájú (Lehetőségű) Életet (mint a fenti csiga-minta). Mindez pedig azt is eredményezi, hogy MINDEN LÉTEZŐ „segítője” is a másiknak, vagyis a Földön Eredendően
EGYMÁST SEGÍTŐ életek
testesülnek meg.
A Segítségnek Különböző Szintjei léteznek: lehet, hogy egy szűk párosságban nyilvánul ez meg, lehet, hogy valaki egy nagyobb közösséget, vagy pedig az egész Földet vagy emberiséget is támogat(hat)ja „közvetlenül” erejével --- a lényeg az, hogy aki a Földre beszületik, az a SzeRves (oda-vissza) áramlásokba [és tovább-áramoltatásba] bekapcsolódik. Amennyiben valaki ÉLŐVÉ teszi magában az oda-vissza (és magasabb szinten a „tovább”-) áramoltatásokat, az ÉLŐ/Gyarapodó-Gyarapító taggá lesz, míg
aki nem él az Áramoltatás által nyújtott lehetőségekkel,
az kiírja a Létét (!) vagy Életét (!) a Föld adott állomásáról vagy útjáról.
(A „vegetáló” lét nem gyarapítja kellően, sőt néha „fogyasztja” a Földi Életet, ezért a „vegetáló” viszonylag rövid időn belül kiírja magát az elkövetkezőkben a Föld Életéből.)
Az elmúlt időszakban többször írtunk arról, hogy a MaGság és magyarság Tanítói-Gyógyítói (=Példa-adói) Feladattal vagy „Küldetéssel” Rendelkezik. (Most értettem meg ennek a mondatnak a lényegét…)
Már a Júdás könyvben is írtunk arról, hogy a MAGság Magyar Királyságban élő része az Istváni vállalással egy „Krisztusi”, Vezeklő (=Teljes Áldozati) Szerepet vállalt fel „egy időre”, és ez az „egy idő” egy kissé „elhúzódott”, mert a „kereszt” átadására-átvételére tett kísérletek sorra kudarcot vallottak. (Ne felejtsük el, hogy Jézus is átadta egy időre a kereszt vitelét a keresztútján!) Ennek a kudarcnak voltak belső és külső okai is, ezekbe most mélyebben nem megyünk bele. Tény azonban, hogy jó 1000 évvel ezelőtt a MAGságnak a Magyar Királyságba került része egy Tiszta [KRISZTUSI] Áldozati Mintát vett fel korábbi Segítői Feladata mellé. (Ebben az időben más közösségek is felvettek bizonyos Áldozati Mintákat --- vagyis ekkortájt, kb 1000 évvel ezelőtt földelődött be egy, az EGÉSZ Földet érintő Megsegítő Minta --- mert volt(ak) közösség(ek), akik felvállalták az Egész (!) Föld érdekében (pl az Árpádházi királyok vállalása). Ahogyan korábban is utaltam erre, egy ilyen felvállalás nagyon nagy-fokú Tudatosságot követel meg!)
A Küldötti Minőségnek van [volt] még egy sajátos (az előzőekből következő) vonása: egy Küldött csak olyan mértékű kapcsolódásokat épít[ett] ki Küldötti Léte alatt, mely a vállalása teljesítése érdekében feltétlenül szükséges [volt] (hogy minél kevésbé legyen „zavaró” az általa képviselt idegen minta a Rendes Működésben) (Remeték, világtól elvonult életek).
A Küldötti Létek (Egy-Én-ek és közösségek) a Vállalásuk Teljesítése után (vagy ha a teljesítés lehetetlenné lett) rendszerint igen gyorsan távoztak is a földi valóságból --- megtehették, hiszen rájuk (rendszerint) nem vonatkozott a „Kiegyenlítés” Rendje vagy „kényszere”. Egyetlen eset volt, amikor „önként vállalt kötöttség” tarthatta itt őket: ha valamilyen ok miatt a fekete mágia megkötötte őket. Ebben az esetben azért választották többen is az itt-maradást (akár szenvedések árán is) (további áldozat), mert ha az átkokkal együtt távoztak volna a Földről, akkor az addig elvégzett munkáik és eredményeik is „kiíródtak volna” a Föld életéből.
Talán most már jobban megérthető az is, hogy miért vitte a magyarság is tovább az átkokkal megterhelt keresztet, miért várta az „időt”, amikor letehetővé lesznek mind az átkok, mind pedig a vezeklés keresztje.
A magyarság „kivárta” (megszolgálta) az „időt”, és a szabadító elérkezett: önerőből (Isteni segítséggel) letétettek a személyes és közösségi átkok többségei, és megtörtént a kereszt letétele (átadása) --- vagyis VÉGET ÉRT néhány éve a VEZEKLÉS-es ÁLDOZAT magyarság által felvállalt (!) korszaka.
MOST végre elkezdődhet a magyarság FÖLDET SEGÍTŐ (SEGÍTŐI! Példa-adó) korszaka --- visszakapja (visszakapta) Megújított Eredendő
SEGÍTŐI
szerepét (bár még ma is „Küldetésnek” hívjuk ezt --- csak már tudjuk, hogy ebben NINCSEN Vezeklői és Krisztusi Áldozati szerep!)
Talán ha az Őrzői Közösségek jobban megértették volna az Áldozat Lényegét és szükségességét, akkor kevesebb áldozatra lett volna szükség a Föld megfelelő Működőképességének megteremtéséhez… És talán így az is „érthető”, hogy miért a segítő szerepe „mellé” vette fel az Áldozatiságot az Istenanya (!) vezetésével a magyar nép, és miért nem „cserélte le” korábbi Segítő szerepét… „Bölcsességre” vall ez, hiszen ez a „kettős” szerep biztosította a „tetszhalottság” idején is az itt-maradást és a Megújuláshoz szükséges „Alap”-áramlást…
*****
20091126 II – Szemelvények KEGYelemről, ÁLDOZATról, Védelemről
Az Áldozatról
Az Áldozat Mintájának a Földön jelenleg zajló átírásáról már több alkalommal is említést tettünk. Jelenleg annyival kívánjuk kiegészíteni az eddig leírtakat, hogy a Földi Szabályozása/Rendezése annyival egészült ki az Áldozat Szabályozásának, hogy
az „Áldozatnak
jelenleg
minden esetben segítenie kell
a SzeRves Földi Minták és Működések megerősödését”.
[Ezért is nagyon fontos fokozottan összekapcsolódni és együttműködni a Földanyával, és tevékenységeinkben is a Földanya vezetését is kérni!]
Ez az Áldozatokhoz kapcsolódó „Kiegészítő”, és elsődlegesen a Jelen Átmeneti (a SzeRves Váltás és Változás) időszakára vonatkozó Rendelkezés
azt igyekszik előmozdítani,
hogy lehetőség szerint minden SzeRves Földi Létező találja meg
a MaGa által „felvállalt” Életutat/Kapcsolódásokat és Feladatot,
és az Egymást Kölcsönösen is Segítő Kapcsolódásokon keresztül is segítse a Föld SzeRves
[azaz MAGA-Mintájú] kapcsolódásainak és működéseinek a kialakulását/megerősödését.
Elsődlegesen akkor lehet „indokolt” bizonyos Áldozat tudatos felvállalása, ha egy adott területen még nem állnak készen egy adott feladat megvalósítására, és a feladat „nem várhat” a végrehajtók beérésére. Ilyenkor tehát egy-egy adott feladat (vagy annak megsegítése) megvalósítható Áldozat formájában is, de csak olyan formában és mértékben, amely nem zárja ki, vagy jelentősen nem korlátozza az adott területen a SzeRves Minták/Működések beérését és helyükre kerülését.
Talán nem a legjobb a példa, de hogy szemléltessem a fenti estet, nézzünk meg egy születést. Egy adott időpontra baba és mama is „megértett” a megszületésre és szülésre, de valahogyan a „helyzet” nem érett meg a megszületésre és szülésre.
Az elmúlt egyik legutóbbi ilyen helyzet például az volt (MI is utaltunk már erre), hogy a „torzító alap-minták” kivonásának megkezdése olyan zavaró Hatásokat indított el (és ezek rövid időn belül megjelentek a fizikai létezési szinteken is), hogy egyes [már a Megszületés Kapujában álló] gyermekek úgy döntöttek, hogy „megvárják ezeknek a zavaró Hatásoknak” a megfelelő Kiegyensúlyozását annak érdekében, hogy „Teljes Mintájukkal” megszülethessenek. Különösen olyan helyzetekben történt ez meg, ahol már a gyermeket váró szülők között is valamilyen feszültség jelent meg a várandósság utolsó idejében, és így a szülők „felhőtlen szeretete” nem biztosította kellően a gyermekek „Teljes-Mintájú” Világra-jöttét. Ilyen esetekben tehát a Megszületés Kapujában várakozó gyermekek a „tovább-várakozást” választották, és ehhez kértek Földanyai [és Égi Családjuktól, illetve fizikai szüleik (főleg) Égi Családjától] támogatást, Védelmet, Segítséget. Mivel a Földanya és az Isteni REND is „tapasztalta”, hogy valóban jelentős (és pontosan ki nem számítható működésű) zavaró Hatások jelentkeztek, ezért ezeknek a további várakozást kért gyermekeknek a kéréseit mind a Földanya, mind az Isteni REND is támogatta, és a szükséges „PONT”-osításokhoz, Át-Írásokhoz bizonyos [részben erre is „tartalékolt”] KEGY-Elem felhasználásra került [itt elsődlegesen a „Védelmek” és „Kiegyensúlyozások” érdekében].
Ahogyan itt is látható: elvileg többféle lehetőség is felmerülhetett volna. Választhatták volna a gyermekek akár azt is, hogy ha a meghatározott időre nincsenek meg a feltételek, akkor inkább meg sem születnek [ahogyan több gyermek is „halva született”, vagy „születése után nem sokkal meghalt” az utóbbi időkben is]. Jelen esetben azonban a Földanya és a Földanya ÉGI és FÖLDI CSALÁDJA számára is FONTOS volt, hogy ezek a gyermekek a lehetőségekhez képest a TELJES Mintájukkal leszülethessenek a Földre még akkor is, ha egy kicsit inkább várniuk kell, és akkor is, ha az őket fogadó szüleik talán még nincsenek kellően kiegyensúlyozva. Ennek a megvalósítására a Földanya Kegyelmi Rendszerének a helyére kerülése már lehetőséget adott (!).
Megfigyelhető egyébként, hogy az ilyen [a Föld megsegítése érdekében Teljes Mintájukkal leszületni igyekvő] gyermekek „közelében” általában voltak és vannak [már „felébredt” vagy épp-most-ébredő (legtöbbször)] felnőttek, Akik „Védelmüket” erre a megnyúló időszakra (vagy ha más szükségük volt, akkor abban való megsegítésüket) elvállalták. Ez mindenképpen egy „Áldozat” volt erre az „áthidaló” időszakra, és CSAK OLYAN MÉRTÉKŰ ÉS MÓDÚ lehetett és lehet, amely SEGÍTI a Rendes Földi Működések megvalósulását. Ahol tehát például a gyermeket váró szülőkben jelent meg valamilyen [a megszülető számára zavaró] „feszültség” (mely lehetett csupán a torzítók kivonásához kapcsolódott megzavarodottság is, vagy pedig megjelenhetett olyan feszültség, amely épp tényleges kioldásra volt beütemezve), ott a „gyermek létéről tudó, kellően elfogadó és szerető” (lehetőség szerint) felnőtt [azaz kellően tudatos és megfelelő felelősséggel is bíró] felvállalta a „gyermek megszületésének a megsegítését”. Az, hogy a gyermekek élve megszülettek, azt is jelenti, hogy a gyermekek „vállalásuk” első részét teljesítették: egy sajátos (és talán minden gyermek esetében más) „Teljes Mintát” hoztak [földeltek be] a Föld (és ÖnMaGuk) számára. Ez többnyire azt is jelenti, hogy a „megszületésük érdekében” vállalt segítő áldozatok is a végükhöz értek.
Előfordulhat, hogy ezek a megszületett gyermekek még további (védelmi, vagy más jellegű, például „földelési”) „segítséget” is „kérhetnek” a születésüket segített [legtöbbször] felnőtt létezőktől. Ha lehetséges, akkor ezt már nem „áldozat” formájában, hanem valamilyen más SzeRves Kapcsolódáson keresztül „kérik” – de még előfordulhatnak ezután is „áldozati jellegű” felkérések. Megismétlem azonban, hogy az ilyen jellegű áldozatnak SEGÍTENIE KELL a SzeRves működések megerősödését, és ezért CSAK OLYAN MÉRTÉKŰ ÉS FORMÁJÚ lehet, amely semmilyen formában és módon nem korlátozza a SzeRves működéseket (nem veheti el mások „helyét”, nem veheti át mások megoldandó feladatait).
Másod-sorban akkor jöhet számításba áldozat megvalósítása, ha valamilyen „területek” „áthidalása” szükséges. Tulajdonképpen az előbb ismertetett példa is „áthidalás” volt, de az inkább az „időben” valósult meg. Előfordulhat, hogy valaki olyan munkába kezd, amelyben „párban” vagy „összekapcsolódva” dolgozik mással/másokkal. Lehet, hogy a „párja/társa” egy másik földrajzi ponton dolgozik/dolgozna, lehet, hogy a közvetlen közelében. Lehet, hogy ismerik is egymást és tudatos ÉN-jükkel is ismerik a közös munkát, de az is lehet, hogy csak „érzéseikben” van jelen a közös munkálkodás.
Előfordulhat, hogy a pár vagy közösség egyik tagja valami miatt akadályoztatva van (ilyen akadály lehet az is, hogy nem vállalta fel kellő időre a fizikai síkon a feladatát, és így nem is végzi azt, miközben a párja/társa már végzi a reá háruló feladatokat). Ilyen esetben – amíg a pár vagy a társ beáll a MaGa Rendelt helyére – elképzelhető, hogy a munkát már végző elvégzi a társa soros feladatait is. Természetesen ilyen esetben a munkát már végző érzi a terhei/feladatai fokozódását, hiszen akár jelentős többlet-munkával vagy utazással is járhat mindez. Ilyen esetben a feladatát még nem végző felé felerősített jelek érkeznek, hogy kezdje meg és/vagy teljesítse a reá háruló vállalásait. Ilyen esetben tehát tulajdonképpen időlegesen „más” vagy a „társa” munkájának elvégzését is felvállalhatja valaki „áldozat” formájában, de csak olyan formában és mértékben, amely a lehetőségekhez képest SEGÍTI annak a helyére illeszkedését is, akinek a Feladatait időlegesen átvette az áldozó.
Amikor egy ilyen közösen végzendő vállalásból valaki esetleg végleg kiesik (nyilvánvalóvá válik, hogy nem illeszkedik be a feladatba), akkor ma már Pontos és Gyors ÁtRendeződések segítik azt, hogy az Áldozó csak a lehető legrövidebb ideig maradjon az áldozati helyzetében, és minél hamarabb beRendeződjön más SzeRves Kapcsolódásokba (hiszen ma a Földanya döntése értelmében ez szolgálja leginkább a SzeRves Minták és működések megerősödését). Másfelől pedig azért is fontos az ilyen esetekben a mielőbbi Rendezés, mert ha valaki kiesik, és annak a helyébe időlegesen beáll más, akkor ha túl hosszú ideig húzódhatna egy ilyen áthidalás, az odáig is elvezethetne, hogy a társa pótlására beállt végül a saját feladatát sem lenne képes ellátni, és ezzel további társak kerülnének egyre nehezebb helyzetbe... és így tovább terjedne ez az egymást-helyettesítgető lánc.
*****
2010. május 23., vasárnap
Sokan egyre többször és egyre tudatosabban „áldozzuk”, „ajánljuk fel” „napjainkat”, jelenlétünket vagy munkáinkat „valami nemes célért”, a Földanyának, Családunknak stb.
Az utóbbi néhány hónapban mi is többször „érintettük” az írásainkban az Áldozat fogalomkörét anélkül, hogy magát az „Áldozat” fogalmát/értelmét „mélyebben” megértettük volna.
Arra már utaltunk, hogy a „KRISZTUSI CSALÁDBAN” a családtagok „EGYMÁSÉRT” vállalnak Áldozatot.
Amikor a Föld „letért” a MAGA választotta „pályájáról” és egy kissé „elferdült”, megosztott tapasztalásba kezdett, a
- KRISZTUSI CSALÁDRA általánosan jellemző,
- valamint a Földet ÖNMAGÁT Eredendően jellemző Minőségeit is egyre kevésbé tudta megélni.
Sok esetben „elfelejtődtek, nem működtek” az Eredendőben még jelen volt minőségek/működések, más esetekben jelentős változásokon mentek át a valamelyest működőképesen megmaradtak.
Ugyanez igaz az Áldozatra is:
az Áldozat VALÓDI [Egymást-segítő] természete
a Földön az utóbbi néhány száz/ezer évben egyre inkább feledésbe merült,
és megnyilvánulásaiban sok esetben korlátozott és torzult működésűvé is vált.
Napjainkra az Áldozatvállalást és Áldozatot a legtöbben már szenvedések felvállalásával és átélésével azonosítják --- holott ilyen jellegű, végletekig fájdalmassá fokozódó megtapasztalások majdhogynem „idegenek” a KRISZTUSI VILÁGTÓL, és így az Áldozat eredeti értelmétől is. [Megkérdeztem például ma az egyik ismerősömet, hogy mi jut eszébe az „Áldozatról”, és a válasza az volt, hogy „a hulla”.]
Az utóbbi néhány százezer évben a Föld túléléséért folytatott küzdelme olyan jellegű [„mínuszos”] energia-hiányos állapotokat idézett elő a Földön [és ezzel együtt néhány másik Világban is], amelyre ezek a[z érintett] Világok eredendően nem voltak felkészülve.
A Föld még a „gyermek-minőségű”, azaz önmagát fokozottabban építő életszakaszaiban volt/van, amikor megtanul „önellátóvá”, majd ebből továbbépítkezve [valószínűleg újabb Kapcsolódások választásával és beteljesítésével] „táplálóvá” válni.
A Föld esetében nem szabad tehát elfeledkezni arról, hogy jelenleg még „Gyermeki Világ”, Aki most van az önfelismerés és önkiteljesítés szakaszában. Jelenleg ezt az életszakaszát a Föld egy „Kiegyensúlyozási, Gyógyítási” [Fő-feladatot megjelenítő] „Fő-korszakként” kezdte meg vagy folytatja, amikor EGYÜTT-ÉS-EGYIDEJŰLEG történik a SZERZETT hiányosságok/sérülések felismerése és kiyavítása, és ezzel egyidejűleg természetesen folyik már az Építkezés/Nevelés/Növelés Gyermeki Világot jellemző megtapasztalása is.
(Folytatás a II. részben)
|