Korábbi írás részlete [20110215 II  (elérhető ITT)]: ’Személyesen megélt példamutatás’

A 20110130 – Szemelvények című írásban a „hibákról” is írtunk.

„[KRISZTUSI értelmében: hiány, árnyék]

        A jelenleg Földön élőkben – egyéniségüknek, illetve fejlettségi/tudatossági/szeretet szintjüknek megfelelően [vállalt megtapasztalásuknak megfelelően] – felszínre kerül(het)nek „hibák/hiányok” [’hibáznak’].

           Néha a „hibák/hiányok” annak megfelelően is felszínre kerülhetnek, hogy éppen milyen „családi jellegű” (például ’globális’, a teljes bolygó-Valóságot érintő) kiegyensúlyozási vagy Rendezési folyamat zajlik.

        Azt, hogy valaki milyen „mélységben”/kiterjedésben/formában él meg egy felszínre kerülő hiányt (milyen formában/mélységben hibázik) (milyen mélységben ’kell’ megélnie ahhoz, hogy ’teljes mélységben’ megértse/átlényegítse) jelentős mértékben függ a ’fejlettségi szinttől’. A ’fejlettségi szint’ függ egyrészt az adott egyén fejlettségi szintjétől, de annak a közösségnek/családnak a fejlettségi szintje is jelentős meghatározó erővel bír, amelynek az adott egyén tagja.

       A „hibák”/hiány megtapasztalása (például a Föld jelenlegi fejlettségi szintjén) „segítője lehet” a tanulási/érési folyamatoknak. A hibák (megtapasztalásuk által) segítenek „elfogadóbbá, megértőbbé” lenni. A „hibák” megélése során megérthetjük a „hibázás” okait/mozgatóerőit és Hatásait. Ahogyan megértjük a magunk hibáit és kijavítjuk azokat és megtanulunk megbocsátani magunknak --- megértőbbé válhatunk mások hibáival kapcsolatban is. [Ítélés és elítélés helyett] Segíthetjük emiatt a más hibázókat hibáik felismerésében és kijavításában --- és megtanuljuk a mások irányába való megbocsátást. [A ’hibák’ segítenek ’nem-felejteni’ és ’felejteni’.]”

            Ennek a „hibákhoz” kapcsolódó korábbi írásnak is „személyes megélés/megtapasztalás” volt az alapja: elfeledkeztem valamiről amit én tettem (teljesen ’takarásba’ került bennem!), és amikor megkérdeztem a gyermekeimtől, hogy ki tette az adott dolgot, az egyik kislányom „megbántódott”, mert „gyanúsításnak” élte meg a kérdést. Megbántódását nem vettem észre, csak később… egy lapra azt írta, hogy a szobájába csak az lépjen be, aki teljes egészében hisz neki… Nem sokkal ez után „megnyílt az elmém”, és eszembe jutott az, amit korábban én tettem…

            E megélés kapcsán másnap reggel, amikor a kislányom felébredt, elmondtam neki, hogy nem akartam őt megbántani, bocsánatot kértem tőle, és elmondtam azt is, hogy utólag rájöttem én tettem azt, amiről őt is kérdeztem…

            Ennek kapcsán átbeszéltük azt, hogy néha bizony a legjobb szándékunk ellenére is tévedhetünk, néha megbántunk másokat. Ilyen esetben „két” dolgot fontos megtennünk (miután rájöttünk, hogy hibáztunk):

1./ Kérjünk bocsánatot és

2./ a lehető leghamarabb hozzuk helyre (javítsuk ki) a hibát.

            Nagyjából két héttel az „én hibázásom” után ma reggel a kislányom került olyan helyzetbe, hogy „helytelenül” viselkedett. Így ment el iskolába, kissé feldúltan… némi szóváltás után… Magam ezt a „helyzetet” a „Szívembe” helyeztem, „nem gerjesztettem tovább”, utólag már úgy értelmezem ezt, hogy „utat engedtem e helyzet gyógyításának”.

            Iskola után hazajött a kislányom, és az volt az első, hogy bocsánatot kért… és ki is javította azt, amit kellett… ennek kapcsán „átismételtük” [tudatosítottuk a gyakorlati megélés után/során] a már korábban „tanultakat” is, a javítás „két pontját”… Talán ez a „két pont” most egy olyan „mankó” a gyermekeim számára, amellyel ha nehéz helyzetbe kerülnek könnyebben átmehetnek a nehéz helyzeten… talán nagyobb eséllyel vállalják fel maguk és mások előtt is ha hibáztak, és így gyorsabban/teljesebben lesznek képesek a yavításokra is… --- [és ezáltal a valódi ÖnMaguk kifejezésére/megnyilvánítására…]

OmMÁÁTRé~KJ

Egy hosszabb lejegyzésben:

20120426 - A hibák kiyavítása - az ÉLŐ-Természet c. írás II. pontjában (elérhető ITT)

20170410 - ÉRTÉKELÉSBŐL (elérhető ITT)

"szemezgetés az írásaimból" elérhető a képre kattintva