"A VÁLTOZÁS egy dologgal mindig megjutalmaz bennünket:
a FEJLŐDÉS lehetőségével/ajándékával."
Köszöntelek a honlapomon
"...A lejegyzések mások számára is elérhetővé tételével a magam lehetőségeihez mérten igyekeztem hozzájárulni ahhoz, hogy mások is ráismerjenek[1]asaját [önnön lényükben adott] teremtő-erőikre és [2] azokra a [Jelen Változási folyamatában] kiemelkedő fontossággal bíró FÖLD-ERŐKRE(valamint LÉTEZÉS-beli ERŐKRE), amelyek Választott Útjukon / a[z összecsendülésen alapuló] Jelenlétükben MEGTARTJÁK és MEGERŐSÍTIK / MEGERŐSÍTHETIK a FÖLD Természetes Létezőit..."
"Elegendő napsütést kívánok számodra, hogy jókedved legyen, bármilyen szürkének is tűnnek napjaid.
Elegendő esőt kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld a napot.
Elegendő boldogságot kívánok neked, hogy szellemed élő és örökké tartó legyen.
Elegendő fájdalmat kívánok neked, hogy még az élet legkisebb örömei is nagyobbnak tűnjenek.
Elegendő nyereséget kívánok neked, hogy vágyaidat kielégítse.
Elegendő veszteséget kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld mindazt, amid van.
Elegendő köszöntést kívánok neked, hogy felkészítsen a végső búcsúra." (Folytatás ITT)
Sík Sándor - Ember "Embernek lenni!
Csak embernek, semmi egyébnek,
De annak egésznek, épnek,
Föld-szülte földnek
És Isten-lehelte szépnek."
Hímeztem:
2011.0728 – Szemelvények – Önkifejezés III.:
Nagyon fontos, hogy azokban a helyzetekben,
amelyekben „mások támogatójává vagy segítőjévé” válunk,
TELJESEN ŐSZINTÉK, IGAZAK legyünk.
A „segítő szándék” „tiszta” legyen,
vagyis tisztán SZERETETBŐL legyen jelen (’se több se kevesebb’),
magunkat a „yobbítás” és önzetlen segítségadás szándéka vezesse
[ne kívánjuk a másikat ’befolyásolni’ vagy ’vezetni’, ne ’értékeljük’ vagy ítéljük meg stb].
Ha „hívást” érzünk egy helyzetbe, amelyben segítően nyilvánul(hat)nánk meg,
akkor „teljes figyelemmel” [teljes odafigyeléssel] forduljunk a „helyzet” és a helyzetben „jelenlévők” felé is.
Legyünk „nyitottak”, hogy megérthessük azt, amit a helyzet mutat –
és ezáltal is azt tudjuk nyújtani,
ami az adott helyzetben „tőlünk telhetően is a leg-yobb”
és az „érintett számára is legmegfelelőbb”.
Fontos, hogy IGAZAK legyünk teljes egészében:
ne találjunk ki valótlan, általunk meg nem élt ’példákat’, mert már ez is ’ferdítés’.
Olyat mondjunk és tegyünk, amit mi VALÓBAN megtapasztaltunk,
és ami ezáltal a ’magunk tapasztalata/tudása’
[’erre tudunk Építeni, ebből tudunk biztonsággal Építkezni/Építeni’].
Ne „szépítsünk”, és közben ne legyünk bántóak sem
(ugyanis a ’bántás’ érzékelésekor bezárul vagy beszűkül a „szív”, és így legtöbbször nem tud célt érni a segítség).
"Egy szó is lehet locsogás, s ezer oldal maga a tömörség.”
(Abody Béla)
„A madarak nyelve nagyon régen kialakult, és más, ősi beszédmódokhoz hasonlóan tömör, kihagyásos beszéd: keveset mondanak, de ezzel sokat fejeznek ki és sokat megértenek belőle.”
(Gilbert White)
Válogatás
Válogatás : Mese - részlet a "Hová megyünk mi magyarok?" című könyvből
Mese - részlet a "Hová megyünk mi magyarok?" című könyvből
Részlet a ’Hová megyünk mi magyarok?’ című könyvből:
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy király. Ez a király egy nagyon távoli világban élt, túl az Óperenciás tengeren, túl az üveghegyen, túl a gyémánthegyen. Ez a király egyedül élt. Nem volt társa, de mindene megvolt, amit csak szeme, szája kívánt. Búslakodott, hogy egyedül él, ezért elhatározta, hogy feleséget keres magának. 7 nap és 7 éjjel lovagolt, mire elérkezett egy faluba. Itt sok szép lány volt, de azok azt mondták, hogy nem mennek olyan messzire. 7 nap és 7 éjjel lovagolt, mire elért a következő városba. A lányok itt is szépek voltak, de bizony ők se akartak elmenni. Újabb 7 nap és 7 éjjel után újra elért egy városba, de ott csak egyetlen lány élt. Szép volt és kedves, és a király nagyon megszerette. A király elfeledte kincseit, és a városban maradt a mátkájával, majd új otthont épített maguknak.
Ahogy telt múlt az idő, a király megöregedett. 7 fia és 7 lánya született, akik anyjuk szépségét, apjuk bölcsességét hordozták. Egyszer az egyik fiú arra kérte az apját, hogy mutassa meg a palotájába vezető utat. Az apa elmondta, hogy 7 nap és 7 éjjel múlva elérnek egy várost, ahonnan 7 nap és 7 éjjel múlva elérnek egy falut, és onnan 7 nap és 7 éjjel mire elérik a palotát. A fiúk és lányok felkerekedtek. 7 nap 7 éjjel mentek, mire elérték az első várost. Ebben a városban nem időztek, tovább mentek a faluba, majd elérték az üveghegyet, gyémánthegyet, majd apjuk palotáját. Ámultak bámultak a sok kincs láttán, majd visszatértek szülővárosukba. Otthon megkérdezték az apjukat, hogy mi volt az, ami miatt otthagyta azt a sok kincset. Édesapjuk rájuk nézett, és azt mondta:
– Miattatok. Minden kincs hiábavaló, ha nincs kivel megosztani. Minden bőség teher, ha nincs kivel megosztani. Minden öröm bánat, ha nincs kivel megosztani.
A gyermekek megértették, hogy minden kincs közül a leghatalmasabb a szeretet…”
OmMÁÁTRé~KJ
„El sem hiszi, mennyire fontos azt hallani valakitől, hogy "köszönöm", vagy az, hogy valaki azt mondja neked, hogy szeret téged. Ez az emberi természet része. Mindegyikünknek fontos érezni, hogy értékelik.”
Őszintén akarok élni,
Minden utam végigjárni,
Hinni abban, amire vágyom,
S ha hiszek benne küzdeni érte bármilyen áron.
Őszintén akarok élni,
És csak annyit elérni,
Jókedvem senkit ne bántson,
S ha fáj a szívem valamiért, ne nagyon fájjon!
Tőled csak annyit akarok kérni,
Hogy engedj őszintén élni,
Őszintén, szabadon, szépen,
Őszintébben, mint ahogy tegnap éltem.
Ne kelljen hazudnom senkinek
És hogyha valamit kérdezek
A válasz igaz legyen!
Szeretnék bízni mindenkiben,
Hinni, hogy nem fordul ellenem,
S nem árul el sosem.
AZ ERDŐ FOHÁSZA
Vándor, ki elhaladsz mellettem,
Ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege
hideg téli éjszakákon,
én vagyok tornácod barátságos fedele,
melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,
és gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házad tartja,
és én vagyok az asztalod lapja,
az ágy, melyben fekszel,
a deszka, amelyből csónakod építed.
Én vagyok a házad ajtaja,
bölcsőd fája, koporsód fedele.
Vándor, ki elmész mellettem
hallgasd a kérésem:
NE BÁNTS!
ÜNNEP Az Ünnepeknek fontos része az „emlékezés”, amikor a dicső vagy épp a kevésbé dicső tettekre/megélésekre, az elődökre is emlékeznek, és ezáltal egyfajta folytonosságalakul ki (marad meg) az Ősök, Elődök, a Gyökerek irányába is. Az emlékezés a legtöbb esetben ma még ’intő’ példa is lehet arra, hogy mit szükséges megváltoztatni, miben szükséges változni akkor, ha valami yobb és teljesebb Élet a cél ---
az „Ünnep” Valódi Lényege azonban minden esetben a[zon] „Jelen Megerősítése, amely elvezet a ’vágyott jövőbe’.”
Az Ünnep általában MEGERŐSÍTI az Élet egy olyan részét/szeletét, amely „továbbvitelre érdemes”, amelyben ELŐREMUTATÓ/előrevezető Példa vagy Út [Működés, Erő] Van Jelen.