20120731 - NÓGATÁS II. - és Világi Út (I. rész)

  2012.07.31. 17:32

2012. július 29-30-31.

 

 

Mindenki, aki a FÖLDÖN él Lélekként (azaz világként)

[mindaddig, amíg a FÖLDÖN él és így a FÖLD MAGA ÚTJÁN jár],

az „Élet-Alapjában” „magától elválaszthatatlanul/elvehetetlenül” ÖnMagában hordozza a FÖLDI ÉLET előző képekben is megjeleníthető „alap-mintáját” (és „ÉLET-ÍV-et”).

 

 

Itt a FÖLDÖN mindannyian egy olyan élet-minőséget hordozunk magunkban

a Földanya SZERELMÉVEL való Egységbe (vagy EGYBE) kerülés következtében

[mivel mind ÖnMagunk, mind a Földanya/FÖLD „Rendezetten és Szabadon” felvállalta/választotta a „társ-teremtőként” való (egy bizonyos „tartamra” szóló) együtt-haladást], amelyben sajátos kiegyensúlyozottságban van jelen

a „fény-és-árnyék”

(a már megérett tudás és élet és tapasztalat, valamint a magunkból még kibontható/megismerhető/élővé-tehető minőségek)

és

a „befogadás-és-kiáradás”.

 

Lendvai Kati selyemképe: Új Ízisz Pecsét

 

 

A FÖLD minden egyes Nagyobb Korszakának van egy sajátos „íve”,

és ez az ív megjelenik a Lélek egyéni megtapasztalásaiban is

egyfelől a teljes Nagy Korszakot magába foglaló Lélek-Út ívében,

másfelől pedig a Lélek egyes megtestesült Életeiben a beszületés és eltávozás között.

 

      Minden Nagy Korszak egy „Megfoganással” indul [nagyjából a ’Hajnal’ időszakában]. Ilyenkor inkább még csak „sejtés” az Új Élet „Minősége”, bár az „tudott”, hogy valamikor megjelenik majd az ÚJ.

 

      Az, hogy „pontosan” mikor valósul meg egy „Megfoganás”, az attól (is) függ, hogy az előző Nagy Korszak „LEZÁRÁSA” hogyan valósult meg.

     Ha a „LEZÁRÁS” „Rendben” zajlott, vagyis az előző Nagy Korszakban választott „TOVÁBBHALADÁSI IRÁNYNAK” megfelelően minden „tovább-vinni-szándékozott-rész” biztosan-és-pontosan a maga helyére került és minden „elengedtetett és eltávolíttatott”, amit a Világ „nem-kíván-továbbvinni”, akkor a „Megfoganás” általában abban a „Különleges EGY Pontban” valósul meg, amikor „éppen-véget-ér-a-régi-és-éppen-elkezdődik-az-új”. Az a Világ, amely ilyen Rendezett Váltást képes megélni, általában a Lelkekben már egy tisztább/magasabb tudatosságot hordoz, és a Lelkek pontosan felismerik a „Váltás Pillanatát” is.

       Ha a „Korszak-LEZÁRÁS” során nem került pontosan minden a Továbbhaladási IRÁNYNAK megfelelő helyére, akkor az „Új Korszakba” való tényleges Átlépést inkább egy „hosszabb vagy rövidebb folyaMAATként” érzékeli(k) a Világ és az ott élő Lelkek. Az „ÚJ”-ba való Átlépés Pillanata „után” [vagyis már a ’Hajnal’ időszakában] ilyenkor a Világban élő Lelkek még „elvégzik az utolsó simításokat ÖnMagukon és a Világukon”, és amikor a Továbbhaladásra választott IRÁNYNAK megfelelő HARMONIA feláll, akkor valósul meg a Megfoganás.

 

     Az idő haladtával a Megfogant Új Minőséget minden Jelenlévő Lélek a maga életének gyakorlatilag minden területén elkezdi felismerni és megérteni és kibontani [’Szűz’, a „gyermekség”, tanulás ideje].

 

     Ebben az időszakban a Lélek gyakran még „kevéssé kapcsolódás-képes”, és azzal van elfoglalva, hogy „ÖnMagában” felismerje és kibontsa azon Képességeit és Minőségeit, melyekkel a „Magában” és „KINT” zajló változásokat megfelelően felismerni és kezelni tudja. A Lélek kapcsolódásait/együttműködéseit ebben az időszakban még inkább a „Szükségei” határozzák meg és alakítják, mint a (szabad) Lehetőségei.

 

      [Az ’íven’ továbbhaladva] [a ’Szerző/Szerező’ ÉLET/Élet-időben] a Lelkek a felismert új minőségeikkel sok-színű szabad teremtésbe kezdenek egymással, hogy még több új szín és minőség feltárja magát. Ebben az időszakban a felismert új minőségeket már tudatosan használják/élik-meg a Lelkek, „egymáshoz is kapcsolják” a már felismert új minőségeket. A megismert új minőségekből ezen tudatos „használat” (választás) által „művek” születnek, és a Lelkek elkezdik azt „megerősíteni” ÖnMagukban, ami számukra a legtöbb örömet okozza (és/vagy ami a legnagyobb hasznosságot mutatta fel a maguk és közösségeik életében is). A Kapcsolódások kialakítását és a tényleges együttműködéseket egyre inkább már a „szabad Lehetőségek” határozzák meg, bár nyilvánvalóan a Lelkeknek megmaradnak bizonyos (leginkább a Maguk Születésével felvállalt) „szükséges kapcsolódásaik” is.

 

     „Szerző” kifejezéssel jelöljük azokat az embereket, akik „maguk valamilyen (’mester’)művet készítenek”. Eredeti értelmében ez a kifejezés arra utal, hogy valaki ÖnMagából egy teljesen új dolgot/szépet hív életre, amit mások is megismerhetnek, és mások számára is örömet (’élményt’, gazdagodást) eredményezhet ennek az új műnek/minőségnek a megismerése. A „Szerző” tehát általában egy „érett személyiség”, legalább is abban az értelemben, hogy valamilyen „érett szépség árad ki belőle”.

 

            A „Szerző/Szerező” időszakban tehát a már megismert Új Minőségek (Szépségek) és a Lelkek addig már felismert korábbi (magukkal hozott) tudása/minőségei (a kezdeti tanuló-lépések után) egyre teljesebb szépségükben megmutatkoznak a Lélek-ÖnMaga és a társak számára is.  Egy-egy Lélek egy adottan élt élete során a maga „Szerzővé” ért életszakaszában tudja a legteljesebb formában megmutatni Önnön Szépségét, ilyenkor képes a legteljesebben megmutatni ÖnMagát, és ilyenkor a „legteljesebben szabadon kapcsolódás-képes”.

 

            A „Szerző” ÉLET/Élet-idő vége-felé a Világban [és a Lélekben is] egy ÁtVilágítás, Összegzés kezdődik, „értékelése” mindannak, ami abban az adott „Nagy Korszakban” életre kelt (megismerésre került és megnyilvánult). Ilyenkor a „sok-színű” és általában még kiterjedten működő együttműködések miatt szinte „pezseg a Jelenlétben az élet”, mégis elkezdődik egy „előretekintés”, annak előrevetítése, hogy majd ha „visszahúzódik” mindezen „gazdagság”, akkor milyen IRÁNYBAN Építene/haladna tovább a Lélek és Világ. Ha mind MAGÁBAN a Világban, mind a Lelkekben „összeáll” az „Új IRÁNY” [Új HARMONIA] képe, elkezdődik egy „változás”, amelyben a Világ és a Lélek „becsomagol” MAGÁBAN mindent, amit tovább kíván majd Építeni, és azt MAGÁBAN már az Új HARMONIÁRA is figyelve „helyezi el” és „Megerősíti”.

 

            Megértést segítő kép: Az „Új Világ/világ” vagy „Új Korszak” „kezdetén” „VAN” egy „terv”, mely yóváhagyott terv alapján „tudható” hogy egy bizonyos helyen fel fog épülni egy bizonyos „ház”. A tervrajzon a ház minden fontos jellemzője (méret, szerkezet, építő-anyag, környezethez kapcsolódás lehetőségei, biztonság stb) egy bizonyos „pontossággal” „meg van rajzolva”. Ha a tervhez minden szükséges engedély beszereztetett és a házhely is megfelelően tiszta és elő van készítve, kezdetét veszi maga az építkezés. ’Hajnal’-időben (’anya-méh’) még csak az építkezés helye és az alapozáshoz szükséges építő-anyagok látszanak, valamint a már elfogadott tervrajz „mutatja a tennivalókat”. A ház építése a „felszín alatt” kezdődik, és nagyon fontos, hogy a ház alapját képező elemek pontosan a helyükre kerüljenek. Amikor az alapok elkészültek, a „Szűz” (’megszületés’) időszakában elkezdődik a felszín feletti építő-munka: először a ház szerkezetét meghatározó „fő-falak”, „fő-tartó-elemek” (fő értékek) kerülnek a helyükre, melyek a „terv szerint” általában „szigorúan és pontosan” kell hogy a helyükre kerüljenek. Ez lesz ugyanis a „kerete” minden tovább-épülő résznek.

            Az „alap” és a „főfalak” helyére kerülése után helyükre kerülnek a kisebb belső elemek és nyílás-zárók, következik a környezethez-kapcsolódás kiépítése, a belső és külső festés és védelem-kiépítés, és a lakberendezés… az építés e szakaszában vannak olyan minőségek, amelyek megengednek a tervtől kisebb vagy nagyobb eltéréseket (bizonyos dolgok például „jobb minőséggel” is helyettesíthetőek), illetve vannak olyan tennivalók, amiket a terv már nem írt elő kötelezően, és szabadon megválasztható, hogy „milyen legyen” (a festés, világító-testek, kényelmi berendezések stb). Itt már a „lakók” egyéni ízlése és a lakók szükségletei és (lelki és anyagi) lehetőségei, valamint a „környezetből elérhető” lehetőségek határozzák meg a tényleges munka-folyamatokat. Míg az „alapok” és „főfalak” kiépítésekor pontosan kellett követni a terveket, az építés ezen [’Szerző’] időszakában sokkal több szabadsága van a „tényleges kinézet” kérdésében az építőnek [de ilyenkor is vannak olyan meghatározottságok, amiktől nem lehet (nem tanácsos) eltérni].

            Amikor a tervrajz szerint elkészült a ház, az „építés befejeződik”. A ház otthonként szolgál egy ideig, néha (terv- vagy szükség-szerint) felújítani vagy yavítani szükséges egyes részeit. Egy idő után a ház „elkezd leépülni”. A „terv” és a ház felépítéséhez használt „anyag” minősége rendelkezik egyfajta „végességgel” (is): az „anyag” „elfárad” és egy természetes folyamat során elkezd lebomlani. A lebomlás kezdetét és ütemét meghatározza a Világ MAGA Megtartó Ereje és a ház-maga-Megtartó-Ereje --- de a Világ és ház életében van egy olyan pont, amikor ez a megnyilvánult forma valamilyen „rendes” vagy „különleges” módon megszűnik önálló formaként (házként) jelen lenni.

 

     Ahogyan a Lélek egy-egy adottan élt élete folyamán végighalad a „Hajnal > Szűz > Szerző > Est” életciklusán, úgy a Lélek a „Nagy Korszakban” az egymást követő életei [’Lélek-Út’] során is megéli ugyanezt az ívet/ kiteljesedést. A Lélek ilyen „Lélek-Út”-íve általában pontosan követi a FÖLD Nagy Korszakának változásait.

      Amikor például a FÖLD [lezárva a régit] elkezd egy Új Nagy Korszakot, akkor a Korszak-kezdő „Hajnal” időszakában a Lelkek is a továbbvitelre választott új minőségeiket kezdik el (leginkább még csak a maguk „belső” életében) érlelni/nyitni.

       Amikor a FÖLD a „Hajnalból” átlép a „Szűz” időszakába, a Lelkek az addig leginkább csak magukban érlelt minőségeikről/teremtőerejükről elkezdik „tanulni”, hogy hogyan használhatják „yól” (ÖnMaguk és mások számára is örömet és hasznosságot nyújtó módon), és elkezdődik egy megnyílás a társak felé is (a ’kikelettől’ az „első szárny-próbálgatásokig” terjedő időszak).

       A FÖLD „Nagy Korszaka” a „gyermeki/ifjúi” időszakából lassan átvált a „felnőtt” [„Szerző”] korszakba, és a Lelkek általában ilyenkor válnak képessé az adott Korszakban a „legszebb” minőségek megformálására és a társaikkal is ilyenkor a „legkiterjedtebb” az együttműködés.

       Ezt követően [a MÁR MEGÉRLELTEKRE és ELŐREVETÍTETT IRÁNYRA figyelemmel] az „Est” időszakába vált át a „Nagy Korszak” természete, amikor „LEZÁRÁSOK” és „MEGERŐSÍTÉSEK” zajlanak, és minden más, ami ahhoz szükséges, hogy a VÁLASZTOTT ÚJ IRÁNYBA tudjon majd továbbhaladni a teremtés.