Az írás IV. része elérhető ITT.

V.

[20120812]

„…A Földanya MAGA [és a FÖLD MAGA]

nagyon nagy Áldozatokat hozott azon Létezők további sorsának és/vagy Élet-Útjának Rendeződéséért,

akik TÖRVÉNYESEN vagy a TÖRVÉNYT megkerülve a FÖLD ÉLETÉHEZ Kapcsolódtak,

és így TÖRVÉNYESEN vagy Törvény-törően a FÖLDÖN éltek.

Tudja a Földanya,

hogy milyen nehéz és fájdalmas a remény-vesztettség,

amikor a Létezőt már „semmi sem érdekli” és „semmi sem tudja az ÉLETHEZ kapcsolni/kötni” ---

mégis a Földanya ebben a helyzetben

(bár a SZÍVÉVEL és ÉRTELMÉVEL tudja, hogy Szava és Szeretete már nem tudja megmenteni azokat, akik nem az ÉLETET választották és választják)

szeretne reményt vagy vigaszt adni,

és nem csak azoknak,

akik hamarosan elveszítik a barátaikat/társaikat/szeretteiket,

hanem azoknak is,

akik a FÖLD MAGA TEREMTŐ-ÖRVÉNYÉN ÁT KRISZTUS TÖRVÉNYÉBE ÉS MAJD ONNAN A MINDENHATÓ-TEREMTŐ TÖRVÉNYÉBE KERÜLNEK.

Tudja a Földanya,

hogy MAGA [a Földanya] már semmilyen módon nem lehet – Életük megóvásában – azok segítségére,

akik elkötelezték magukat a SEMMIRE,

mert az ő lényük már ténylegesen is elindult testi/anyagi valójukban és szellemi-lelki valójukban is a TEREMTŐ-ÖRVÉNYBE.

Tudja a Földanya,

hogy talán a Szavai és Szeretete semmit sem jelent már nekik,

mégis MEGERŐSÍTI a Földanya,

hogy soha nem kárhoztatja vagy hibáztatja azokat,

akik valamilyen módon ártottak Neki MAGÁNAK [a Földanyának],

és a Földanya MAGA TELJES SZÍVÉBŐL MEGBOCSÁT NEKIK.

Tudja a Földanya,

hogy Szavai talán már nem jutnak el azokhoz,

akiknek Vigaszt szeretne e Szavaival nyújtani,

de talán mégis lesznek olyanok, akikhez eljut, és akik majd a társaiknak elmondják azt,

hogy a Földanya TELJES SZÍVÉBŐL MEGBOCSÁTOTT NEKIK,

azoknak is, akik miatt két Magzatát/SZERELEM-GYERMEKÉT is elveszítette,

mert nem tudta MEGTARTANI e Magzatokat/GYERMEKEKET.

Tudja a Földanya,

hogy nagyon sokan vannak azok között, akik jelenleg a SEMMI felé tartanak,

olyanok, akik nem gondolták volna,

hogy a FÖLD valaha is vissza tud igazodni a SAJÁT MAGA ÉLETÉBE,

és akik minden tőlük telhető módon tettek is azért (maguk és másokat is rábírva/késztetve erre),

hogy a FÖLD MAGA [és így a Földanya MAGA és minden (Lélek és SZERELEM-) GYERMEKE elpusztuljon.

Tudja a Földanya,

hogy akik ezen tetteket elkövették,

azok Önmaguk Ítéltek és Ítélnek Önmaguk felett,

és Ítéletüket Önmaguk felett senki, még a MINDENHATÓ sem másíthatja meg:

Döntöttek a saját Életükről,

Döntöttek arról, hogy nem választják az Életet a VILÁGBAN és Világban és világban.

Mégis a Földanya Reményét fejezi ki,

hogy majd ezek a SEMMIBE elindult és a SEMMIBŐL már vissza nem fordítható létezők és Lelkek

– majd egy másik, Teljesen Új Teremtésű Életükben –

megtalálják azt a BOLDOGSÁGOT és ÖRÖMÖT és SZERETŐ TÁRSAKAT,

amit/akiket a Földanya MAGA is megtalált, amikor „kilábalt a semmi széléről” és az ÉLETET KÉRVE az ÉLETET választotta.

A Földanya csak annyit szeretett volna UTOLSÓ/BÚCSÚ ÉRINTÉSE előtt

– vagyis amíg még Jelen Vannak a FÖLD ÉLETÉBEN ezek a SEMMIBE elindult létezők és Lelkek –

elmondani,

hogy TELJES SZÍVÉBŐL MEGOCSÁTOTT NEKIK,

és soha nem fog neheztelni rájuk a későbbiekben sem,

ha valamilyen Új (vagy Részlegesen ÚJ) Teremtésű Megtisztult létezőként/Lélekként újra találkoznának.

OmMÁÁTRé~KJ, Budapest, 2012. augusztus 12., 00.08…”

A következő néhány bekezdésben foglaltakat „többször, értelmezve” ajánlott átolvasni, majd végigolvasva az írást érdemes újra ide visszatérni. Akkor talán már világosabb/érthetőbb lesz.

2012. november 19.

VI.

Az ÖNAZONOSSÁG MEGTARTÁSA és „út-tartás” Szabálya

 „Most még csak érintve”:

            A FÖLDÖN a ténylegesen megnyilvánuló ÉRINTÉSEKNEK [részben az ÉRINTÉS Szándékától/Irányától függően, részben pedig az ÉRINTÉS tényleges Szándékától/Irányától függetlenül is]  „Út-formáló” / „Lélek-formáló” / „Élet-formáló” HATALMA / EREJE VAN.

            A FÖLDÖN a már TÖRVÉNYESEN Megnyílt Teremtési IRÁNYOKBAN meg-nem-nyilávnuló ÉRINTÉSEKNEK is „Út-formáló” és „Lélek-formáló” és „Élet-formáló” HATALMA és EREJE VAN.

            A FÖLDÖN egy már TÖRVÉNYESEN ELHATÁROZOTT ÉS MEGNYÍLT Teremtési IRÁNYTÓL „nem téríthet el véglegesen” egy „meg-nem-nyilvánult-ÉRINTÉS”, és egy Megnyilvánult / Ténylegessé vált ÉRINTÉS az ÉRINTÉSBEN meglévő tényleges Szándéktól függően, és részben a Megnyilvánuló ÉRINTÉS tényleges Szándékától függetlenül is tényleges ÚT-Formáló és Lélek-Formáló és Élet-Formáló Hatalommal és Erővel rendelkezik.

            Egy ténylegesen már Megnyílt [Elkezdett] Teremtési IRÁNYTÓL nem tud Eltéríteni egy meg-nem-nyilvánuló-ÉRINTÉS. Egy meg-nem-nyilvánuló-ÉRINTÉS „helyébe” lépő „más Irányú” [a TÖRVÉNYESEN Megnyílt Iránytól eltérő Irányú] ÉRINTÉS legfeljebb csak „átmenetileg”, egy a TÖRVÉNYES Iránynak Megfelelő Szándékú ÉRINTÉSIG téríthet el az eredetileg Megnyílt TÖRVÉNYES Teremtési Irányból.

            Egy a TÖRVÉNYESEN Elhatározott-és-Megnyílt Teremtés Irányától eltérő tartalmú-és-formájú ÉRINTÉS legfeljebb „csak addig” téríthet el bárkit is „egy rövid eltérésre”, amíg a TÖRVÉNYES Feltételei újra megteremtődnek a TÖRVÉNYES Irányú ÉRINTÉSEKNEK, és a TÖRVÉNYESEN Elhatározott-és-Megnyílt Irányból senki sem téríthető el azáltal, hogy „eltávolíttatik” a TÖRVÉNYES Irányú ÉRINTÉSTŐL / Érintés Lehetőségétől.

OmMÁÁTRé~KJ, Budapest, 2012. november 19. 02.06.

            Ezek a ma még kissé ’furcsának’ tűnő ’Szabályok’ hamarosan „magától értetődővé’ válnak a FÖLD Természetes Létezői számára. Segítheti a Megértést a lejegyzés első részében megismert „családi történet a FÖLD megszületéséről” egybevetése ezekkel a Szabályokkal.

            A FÖLDÖN a „TÁVOL” (és „KÖZEL”) lehetővé tesz egy bizonyos „TÖRVÉNYES Szabadságot” (sajátos ’mozgás-teret’) a TÖRVÉNYESEN Megnyitott IRÁNYON / Élet-Úton belüli „irány-tartásban”: egy „engedélyezetten / választottan” kis mértékben lehetősége van a FÖLDÖN a Lelkeknek ÖnMaguk Élet-Útján belül „irányt” változtatni, ez azonban „nem sértheti és nem veszélyeztetheti” az ÖnMagot / ÖnAzonosságot és a TeremtőTársakkal közösen elhatározott teremtéseket [azok irányát, módját stb].

            A Lélek által választott TÖRVÉNYES Teremtési Iránytól való „eltérés” egy „Távolságot” eredményez az eltervezett/egyeztetett teremtési módtól, és ebben a „Távolságban” „minden Pillanatban” ott Van a TÖRVÉNYESEN elindított Teremtési módhoz/irányhoz/úthoz „visszatérés lehetősége”, „bármely Pillanatban” „Megnyithat” a Lélek egy olyan „visszavezető irányt” a teremtéseiben, amellyel „tökéletesen” / „pontosan” visszatérhet / visszailleszkedett az ÖnMaga által TÖRVÉNYESEN elindított teremtés irányába és módjába.

            A „Távolságban” a FÖLDÖN egy sajátos / „Különleges” „FÖLD-ERŐ” VAN, amely KÖZVETLENÜL KRISZTUS-ÉS-A-MINDENHATÓ YO EREJÉBŐL ered, és ennek az ERŐNEK a VILÁGBAN [és a MINDENSÉGBEN is] az a „rendeltetése” vagy „feladata”, hogy „egymástól meghatározott távolságban MEGTARTSA azokat, akik ÖnMaguk számára különböző teremtési irányokat/arányokat választottak megtapasztalásul”. Fontos Tudni / TUDATOSÍTANI azt, hogy a „TÁVOL” FÖLDI EREJÉBEN a MINDENT / MINDENSÉGET egységesen átHató [és így minden teremtett létező életében egyformán jelenlévő] „YOSÁG” Van Jelen (SZERELEM-ERŐ!) [nem pedig a „semmi”!!!] és ennek a FÖLDI ERŐNEK [a TÁVOL-nak és társának, a KÖZEL-nek] a FÖLD „önálló és egyedi életének és minőségének” a MEGTARTÁSA / BIZTOSÍTÁSA a feladata, és így az egyik fő biztosítéka [a Szabadság megismerése és megtartása mellett] a FÖLD MAGA ÖNAZONOSSÁGA MEGTARTÁSÁNAK [a FÖLD ÖNAZONOSSÁGA SÉRTHETETLENSÉGÉNEK], és természetesen a FÖLD minden Természetes Létezője ÖnAzonossága Megtartásának is az egyik legfontosabb MEGTARTÓ EREJE.

            A TÁVOL(SÁG) ERŐ [mint FÖLDI Teremtő ERŐ] „Érzékelhető és Felismerhető, Megérthető módon jelez minden érintettnek”, ha ÖnAzonossága és Természetes Útja Megtartását valami „veszélyeztetné”, és ezáltal (is) a TÁVOL ERŐ a FÖLDÖN a Szabadság Megtartásának és a TUDATOSODÁSNAK az egyik nagyon fontos  SEGÍTŐ  EREJE. Fontos, hogy a FÖLDÖN élő Lelkek ismét TUDATOSODJANAK a TÁVOL EREJÉNEK FONTOSSÁGÁBAN (!) és Természetében, és így ÖnMaguk minden esetben Érzékelni és így Felismerni és Megérteni legyenek képesek az akár ÖnMagukban „érezhető” jelzéseket, akár pedig a „KINT” megjelenő ÖnAzonosságukat és Természetes Út-Tartásukat veszélyeztető helyzeteket és minőségeket.

            A FÖLD TÁVOL EREJE nem elsődlegesen „fájdalmakon” [fájdalmasság érzékeltetésével] segít és vezet, hanem magával a „távolság érzékeltetésével”, ami [bár nem kizárólag csak a FÖLDRE jellemző különlegesség, mégis] bizonyos szempontból „más Világokban nem pontosan így működik”.

            A „Távolságot” Megnyilvánító MINŐSÉG/ERŐ a FÖLD legtöbb TÁRS-Világában olyan módon van a Lelkek/létezők segítségére az ÖnLényegük/ÖnAzonosságuk Megtartásában, hogy az „ÖnAzonosság” Megóvása / Megtartása érdekében bizonyos sajátos, különleges jellegű, pontosan meghatározható/felismerhető jellegű fájdalom-minőségeken át ad segítő jelzéseket, ezzel szemben a FÖLDÖN a FÖLD TÁVOL EREJE nem elsődlegesen [vagy jellemzően nem] a fájdalmak különleges érzékeltetésének módjain vagy különleges fájdalom-jellegen át nyújt segítő vagy vezető jelzéseket, hanem „megcélozva” az ÖnAzonosságban való teljes TUDATOSODÁST, egy „teljesen önálló érzékel(tet)ési módot”, az „ érzést ” fejlesztette ki / építette fel, és az ezen jellegében csakis a FÖLDÖN előforduló KÜLÖNLEGES Érzékeltetési módon [az „érzésen”] át nyújt a FÖLD TÁVOL EREJE segítséget a Lelkeknek abban, hogy ÖnAzonosságukat és a maguk választotta teremtési utat és irányt [lehetőség szerint fájdalmak érzékelésétől mentesen is] Megtarthassák.

            Habár ma még a legtöbb FÖLDI Lélek Természetes Érzékelésében [az Érzékelésről bővebben: 20120904 – ÉRZÉKELÉS…] az „érzés” élet-területe átformálásban / áthangolásban van, nem különösebben nehéz Felismerni azt, hogy a „Természetes YO” „érzése” egy MEGERŐSÍTÉS arra, hogy „amit és ahogyan Megnyilvánul” a Lélek, az „ÖnMagával és választásaival harmóniában van”.

            A már Lezárult „idő”-érintettségű FÖLDI ÉLET-ÚT-SZAKASZ során a Lelkek Érzékelési Képességei közül az „érzést” [mint az ÖnAzonosság és választott teremtési irány Megtartásának egyik legfőbb segítő és vezető jelzését] sokféle MEGBONTÓ és MEGZAVARÓ irányulás érte, és jelenleg a Lelkek Természetes Testének az „érzés” képessége és élet-területe az, ami a legsürgetőbben rendezést igénylő élet-terület. Az „érzés” képessége minden egyes Lélek esetében újra „PONTOS BEHANGOLÁSRA” kerül a maga ÖnAzonosságához/Önlényegéhez [és ezáltal is az ÖnMaga által választott Természetes Teremtési Irányhoz], ugyanis a FÖLD Lelkei csak ezt követően válnak képessé a TELJES ÖNVALÓ pontos Érzékelésére és Felismerésére, és annak Érzékelésére és Felismerésére és Megértésére [vagyis az abban való TUDATOSODÁSRA], hogy pontosan milyen Teremtési Irányt / Utat / Megtapasztalást választottak ÖnMaguk számára a TÖRVÉNYESEN Megnyílt FÖLDI Élet-Útjukon. [Ezáltal „teljesebb szabadságot” is Érzékelnek a Lelkek, és tisztán és pontosan Felismerik az újonnan megnyíló választási lehetőségeiket (azok irányát/tartalmát stb).]

            Az „érzés” a FÖLD legtöbb TÁRS-Világában is „meglévő” / megtapasztalásra megnyitható Erő vagy Minőség, azonban a FÖLD legtöbb TÁRS-Világában az „érzésnek” nem pontosan ugyanaz a feladata / szerepe, mint a FÖLDI „érzésnek”.

A FÖLD legtöbb TÁRS-Világában az „érzések” közvetlenül különféle kapcsolódási helyzeteket és együttműködési lehetőségeket jeleznek / jelenítenek meg [érintőlegesen ez a jelleg a FÖLDI „érzésben” is megjelenhet], és a TÁRS-Világokban az „érzések” (többféle is lehet) különféle közvetlen kommunikációs / önkifejezési eszközök és módok is lehetnek. Az „érzésen” keresztül megnyilvánulhatnak (és megnyílhatnak) különféle összetartozások vagy épp elkülönülések [ebben részben olyan hasonló segítő jelzés is megjelenhet, mint a FÖLD TÁVOL EREJÉNEK jelzéseiben], de az a fajta Természetes és Határozott és Pontos ÖnAzonosság Megjelenítés, ami a FÖLDI Lelkek „érzésében” mutatkozik meg, ilyen formában a legtöbb TÁRS-Világban nem tapasztalható meg / nem ismerhető meg.

            Az „érzés” tehát a FÖLDÖN a FÖLD TÁVOL EREJÉBŐL formálódott meg / nyílik meg és válik ma is megismerhetővé / Érzékelhetővé, és az „érzés” [mint az Érzékelés egy különleges módja a FÖLDÖN] az ÖnAzonosság és ÖnValó Érzékelésében és Felismerésében, valamint a választott és elindított Teremtési Irány/Út Érzékelésében és Felismerésében és Megértésében [és így Megtartásában] van a FÖLDI Lelkek segítségére.

            Ennek TUDATOSÍTÁSÁRA Szükség van ahhoz, hogy az írás ezen pontjának legelején ismertetett „Szabály” pontosan Megérthető legyen.

            Amikor egy Lélek a FÖLDÖN TÖRVÉNYESEN elindít a maga számára egy Teremtési Utat, abban minden esetben egy ÖnÉpülést él meg. Az ÖnÉpítésnek mindig vannak olyan szakaszai, amikor a Lélek különféle társas kapcsolódásokon és más együtthatásokon [’Érintéseken’] keresztül szerez ismereteket, és ezeket a társas megtapasztalásokat mindig követi egy általában magányosabb [befelé forduló] érlelő / megértő / ÖnMag felé forduló teremtési szakasz.

            Az ÖnÉpítés befelé forduló [érlelő, értékelő] élet-szakaszában a Lélek általában elvégzi azt az „egybevetést” [~ellenőrzést / Önellenőrzést] is, hogy az addig megélt megtapasztalás / teremtési irány mennyiben azonos és mennyiben tér el az ÖnMaga számára választott teremtési iránytól, és amennyiben jelentősebb eltérést Érzékel / ismer fel a Lélek [vagy akár a Földanya], és a korábban TÖRVÉNYESEN elindított Teremtési Irányát nem kívánja a Lélek TÖRVÉNYESEN lezárni és azt az „eltérésnek” megfelelő irányba [vagy más általa TÖRVÉNYESEN Megnyitható Irányba] megváltoztatni, akkor a FÖLD TÁVOL EREJE az „érzésen” keresztül jelzi a Léleknek az eltérülése „irányát, arányát és mértékét, jellegét”, hogy a Lélek a lehető leghamarabb megtehesse az ÖnMaga által választott Teremtési Útjára/Irányába visszavezető lépéseit.

Röviden szeretném összefoglalni az „érzés” és „érzelmek” főbb jellemzőit a FÖLDÖN.

Az „érzés” egy (’különleges’) Érzékelési mód a FÖLDÖN, amely az abban való TUDATOSODÁSBAN segít és vezet, hogy a Lélek ÖnAzonosságát „veszélyezteti-e” valamilyen Különös vagy Különleges helyzet/körülmény, és hogy a Lélek abban a Teremtési Irányban halad-e, amelyet ÖnMaga számára TÖRVÉNYESEN Megnyitott.

Az „érzelmek” a FÖLDÖN az Önkifejezés / ÖnMegnyilvánítás [így a „kommunikáció”] egy olyan Különleges formája/módja, amelyben a Lélek Megnyilvánult Lényének a Lélekhez ÖnMagához és a Lélekkel Kapcsolódásba került Minőségekhez való viszonyulása / ítélete / tudása mutatja meg magát. Az „érzelmek” tehát egy önkifejezési mód és így egy eszköz a Lélek számára a FÖLDÖN, hogy ÖnMagát és környezetét teljesebben megismerhesse.

Az „idő”-szakaszban az „érzés” és „érzelmek” sok tekintetben torzultak, néha összemosódtak --- annak megfelelően, ahogyan az ÖnAzonosság/ÖnValó és a Természetes Teremtési Utak Felismerhetetlenné váltak.

Az „érzelmek” „sok-színűek”, ahogyan az Önkifejezés / ÖnMegnyilvánítás (megismerés) is nagyon sok-színű lehet. Vannak olyan „érzelmek”, amelyek leírhatóak „általános jellemzőkkel” (sokan hasonló minőségben élik/nyilvánítják meg ezeket), de nagyon gyakran (és egyre gyakrabban) az „érzelmek” „teljesen egyediek” is lehetnek, ahogyan minden Lélek és minden egyes megtapasztalás is „egyedi”.

Az „érzés” [mivel nem önkifejezés, hanem egy „jelzés” és annak Érzékelése], nem „színes”, hanem „VAN” – bár természetesen a Lelkek az „érzést” magát is egyedien Érzékelik. Az „érzésben” egy „belső bizonyosság vagy tudás” (néha annak hiánya) „van”, mivel minden Lélek „pontosan” csak ÖnMaga ismeri az ÖnMaga számára választott Teremtési Utat és Irányt, és így csakis ÖnMaga képes „érezni” azokat a segítő/vezető jelzéseket, amik ÖnAzonosságát és választott Teremtési Irányát érintően öt magát MEGERŐSÍTIK.

            Fontos Tudni azt, hogy

a FÖLDÖN egy TÖRVÉNYESEN Megnyitott és Elindult Teremtési Irányból

„NEM SZAKÍTHATÓ KI” a Lélek/létező.

A TÖRVÉNYESEN Elindult Teremtési Irányban „MEGTARTÁS” VAN.

A TÖRVÉNYES MEGTARTÁSBÓL való „kilépésnek” MEGHATÁROZOTT FELÉTELEI vannak.

Ez azt jelenti, hogy egy TÖRVÉNYESEN Megnyitott Teremtési Irányból csak TÖRVÉNYES LEZÁRÁST követően léphet ki bárki.

Nem lehetetlen az, hogy egy TÖRVÉNYESEN Elindított Élet-Úton

Különös [megbontó] vagy

Különleges [előre nem látott, előre el-nem-tervezett]

helyzetek zavart vagy akadályt jeleníthetnek meg,

és emiatt a Lelkek bizonyos teremtéseiket nem tudják megnyilvánítani,

vagy pedig az elindított teremtések egy módosult irányban nyilvánulnak meg.

Ilyenkor Érzékelhetővé válik, hogy „megváltozott” a teremtés iránya/aránya,

azonban az ilyen Különös vagy Különleges Megnyilvánulások senkit sem szakíthatnak ki véglegesen a TÖRVÉNYESEN Elindított Élet-Útról,

legfeljebb a Természetes Teremtés Irányától valamennyire „eltávolíthatnak”.

A „Távolság” megnyilvánulását Érzékeli a VILÁG és a FÖLDANYA,

és megfelelő „jelző érzés” megnyilvánul az érintett Lélek számára is.

A „Távolság” Megnyilvánulásakor [az Eltérést kiváltott Különös vagy Különleges Hatás miatt megjelent SZÜKSÉGHEZ mérten] elkezdődik egy ÖnRendezési vagy VisszaRendezési / VisszaVezetési folyamat,

amelynek során mindaddig amíg Szükséges [akár újra és újra]

olyan Teremtési Pontok Nyílnak fel, amelyek „visszavezetést” nyitnak meg az eltérülés előtt vitt utolsó TÖRVÉNYES Teremtési Pontba-és-Irányba [Különleges helyzetekben pedig az eredetileg elkezdett TÖRVÉNYES Teremtési Út meghatározott (általában „kezdő”) Pontjába (például ha csak ÚjraTeremtés által nyilvánulhat meg a TÖRVÉNYES Élet-Útra visszavezetés – mint a FÖLD „Anyja” esetében. Ilyenkor sajnos a társakkal korábban felépített minőségek is „elvesznek”, és ezeket „pótolni”, újra felépíteni szükséges…)].

            A FÖLD ma már [és ez általánosságban a legtöbb KRISZTUSI Világra is igaz] olyan MEGTARTÁSSAL Rendelkezik, amelyben a TÖRVÉNYESEN Megnyílt és Elindult Teremtési Irányból/Útról senki sem szakítható ki, és a TÖRVÉNYESEN Elindult Teremtési Útról csak a TÖRVÉNYES LEZÁRÁS folyamatában léphet ki bárki. Különös vagy Különleges helyzetek hatására egy TÖRVÉNYESEN Elindított Teremtési Úton és Irányban is Megnyilvánulhatnak olyan változások, amelyek „előre nem voltak láthatóak” és így előre nem voltak eltervezettek, az ilyen [Különös, Különleges] változások azonban KÖZVETLENÜL nem válhatnak az adott Úton és Irányban vitt Teremtés MEGTARTHATÓ részévé. Ez azt is jelenti, hogy

a Különös vagy Különleges helyzetek TÖRVÉNYES Elhárítása érdekében

a TÖRVÉNYES Teremtésben közvetlenül érintetteknek Maguknak

[vagyis mindazoknak, akik az adott TÖRVÉNNYÉ vált Teremtési Utat/Irányt Együttesen Megformálták és Megerősítették]

minden lehetséges módon igyekezniük Szükséges a TÖRVÉNYES Teremtési Út/Irány visszaállításán,

és ÖnMagukból [a Maguk Természetes Megtartásából] [a TÖVÉNYES ÉLET-ADÓK együttműködésében] minden ehhez Szükséges Erőt és Képességet Felépíthetnek ÖnMagukban.

A Világok MEGTARTÓ EREJE

[és az egyes világok/Lelkek TÖRVÉNYES Megtartó Ereje]

„önmagában rendelkezik mindazzal”,

ami SZÜKSÉGES ahhoz, hogy a maga TÖRVÉNYESEN Elindított Teremtési Irányát Megtarthassa.

„Önmagából”, a saját Természetes MEGTARTÁSÁBÓL minden Világ [és világ/Lélek] KÖZVETLENÜL [ÖnMaga Yogán] Megnyithatja és ÖnMagában Felépítheti mindazon ERŐKET és KÉPESSÉGEKET [Lélekként azon Erőket és Képességeket], amelyek a maga ÖNVALÓJA/ÖNAZONOSSÁGA és TÖRVÉNYESEN Elindított ÉLET-ÚTJA MEGTARTÁSÁHOZ Szükségesek.

Az írás folytatódik a VI. részben. A VI. rész elérhető ITT.