 |
ÍRÁSAIM |
|
|
| | |
"ELEGET KÍVÁNOK NEKED!"
"Elegendő napsütést kívánok számodra, hogy jókedved legyen, bármilyen szürkének is tűnnek napjaid.
Elegendő esőt kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld a napot.
Elegendő boldogságot kívánok neked, hogy szellemed élő és örökké tartó legyen.
Elegendő fájdalmat kívánok neked, hogy még az élet legkisebb örömei is nagyobbnak tűnjenek.
Elegendő nyereséget kívánok neked, hogy vágyaidat kielégítse.
Elegendő veszteséget kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld mindazt, amid van.
Elegendő köszöntést kívánok neked, hogy felkészítsen a végső búcsúra." (Folytatás ITT)
|
Sík Sándor - Ember
"Embernek lenni!
Csak embernek, semmi egyébnek,
De annak egésznek, épnek,
Föld-szülte földnek
És Isten-lehelte szépnek."
|
|
Hímeztem: |
|
| | |
2011.0728 – Szemelvények – Önkifejezés III.:
Nagyon fontos, hogy azokban a helyzetekben,
amelyekben „mások támogatójává vagy segítőjévé” válunk,
TELJESEN ŐSZINTÉK, IGAZAK legyünk.
A „segítő szándék” „tiszta” legyen,
vagyis tisztán SZERETETBŐL legyen jelen (’se több se kevesebb’),
magunkat a „yobbítás” és önzetlen segítségadás szándéka vezesse
[ne kívánjuk a másikat ’befolyásolni’ vagy ’vezetni’, ne ’értékeljük’ vagy ítéljük meg stb].
Ha „hívást” érzünk egy helyzetbe, amelyben segítően nyilvánul(hat)nánk meg,
akkor „teljes figyelemmel” [teljes odafigyeléssel] forduljunk a „helyzet” és a helyzetben „jelenlévők” felé is.
Legyünk „nyitottak”, hogy megérthessük azt, amit a helyzet mutat –
és ezáltal is azt tudjuk nyújtani,
ami az adott helyzetben „tőlünk telhetően is a leg-yobb”
és az „érintett számára is legmegfelelőbb”.
Fontos, hogy IGAZAK legyünk teljes egészében:
ne találjunk ki valótlan, általunk meg nem élt ’példákat’, mert már ez is ’ferdítés’.
Olyat mondjunk és tegyünk, amit mi VALÓBAN megtapasztaltunk,
és ami ezáltal a ’magunk tapasztalata/tudása’
[’erre tudunk Építeni, ebből tudunk biztonsággal Építkezni/Építeni’].
Ne „szépítsünk”, és közben ne legyünk bántóak sem
(ugyanis a ’bántás’ érzékelésekor bezárul vagy beszűkül a „szív”, és így legtöbbször nem tud célt érni a segítség).
|
|
|
"Egy szó is lehet locsogás, s ezer oldal maga a tömörség.”
(Abody Béla)
„A madarak nyelve nagyon régen kialakult, és más, ősi beszédmódokhoz hasonlóan tömör, kihagyásos beszéd: keveset mondanak, de ezzel sokat fejeznek ki és sokat megértenek belőle.”
(Gilbert White)
|
|
|
|
|
|
|
Írások - 2011 június |
|
|
20110609 - Burok
2011.08.07. 00:34
2011. június 8., szerda
„Burok”
A SzeRves Életet a Világokban általában valamiféle „Burok” „veszi körbe”.
A „Burok”-ban „JelenVan”
- egyrészt az Életet befogadó Világ „meghatározó sajátossága”,
- másfelől a befogadott világ/Lélek önmaga sajátossága is.
Attól függően,
hogy az adott Világ és/vagy a benne élő Lélek milyen „Életszakaszát” éli,
„változhat” a „Burok” „Jellege/Működése”.
A mi fogalomhasználatunkban a „SzeKér” a „Burok”-nak azt a működését jelzi, amikor egy világ/Lélek egy adott Világba (például bolygóValóságba) „begyökerezve” és ott kiTeljesedve él/fejlődik.
Amikor a Világ-Egésze-Maga és/vagy a Világban élő Lélek/világ „átalakul” vagy „átlép” egy másik Világba, megváltozik a „Burok” működése, „hangsúlyosabbá” válik” a támogató/segítő szerepe az átlépésben/átlényegülésben.
A legutóbbi lejegyzésben írtunk arról, hogy a Földön is élnek jelenleg olyan Lelkek, akik már „másik Világba” „irányulnak” át. Az ő vonatkozásukban a Földanya-és-KRISZTUS kialakítottak/megformáztak egy olyan „Lehetőséget”, amelyben [a Földanya által meghatározott SZÜKSÉGESSÉGI körben] a másik Világba átlépő is „kapcsolódásba léphet” (akár közvetlen módon is) (kommunikálhat, illetve szükségesség esetén más jellegű kapcsolódásba is léphet) a Földön továbbhaladó Lelkekkel. Az ilyen [KRISZTUSI ÚTON más Világba] továbbhaladó Lélek „Burkában” „egyszerre” működik/VanJelen a „SzeKéR” jellegű és a „Bárka” jellegű sajátosság is [a Szükségesség igényének megfelelően] [ezt a „SZERELEM” Szabályozza és Működteti, mely „Általánosan Van Jelen a KRISZTUSI VILÁGBAN”].
Azok a [z elsődlegesen testben-élő-]Lelkek, akik a FÖLD KRISZTUSI ÚT-ját választották és élik meg, a maguk „Burkának” a működését a maguk [-és-a-Föld-Együttes] folyamatainak megfelelően élik/tapasztalják.
Akik még „most” „alakítják” át a maguk (testi/lelki) világát/Életét az „Új Föld” mintájához illeszkedővé, a legtöbb esetben a hangsúlyosabb „Bárka” [~ átvezető] Segítő/Támogató jelleget érzékelik [a „Burok” Támogatja/Segíti a Lélek MAGA Átalakulási/áthangolódási folyamatait].
Azok, akik test-lélek-szellem-Egységükben már megélték az Új Földhöz való átigazodási/áthangolódási folyamataikat, egyre inkább érzékelik majd a „Burok” [mi fogalom-használatunk szerinti] „SzeKéR” működésének megerősítését [„megerősödik” a „begyökerezés”, a tudat igazodik az Új Élethez, kialakulnak a társakhoz való új kapcsolódások, elkezdődnek az Építő/Szépítő/KiTeljesítő világi teremtések].
Ez utóbbi esetben
az „Új Földre” átigazodott ’tudat’ ’elengedi’
a ’korábbi Életéhez tartozott és/vagy a maga átigazodását addig biztosított kapaszkodóit’ ---
és ezen ELENGEDÉSEK hatására
a Lélek (a családok, majd a Világ Egésze is)
MEGTAPASZTALJA a ’régi Világ’ elmúlását/szétesését
(hiszen már nincsen rá ’szükség’).
(Az átmenet/átigazodás során – a tudatossági szint(ek)től függően, hogy az átigazodást a lehető legkevesebb traumával élje meg az Egyén és a CSALÁD – bizonyos ’mentális kapaszkodókat’ ’életben tarthat’ az Élet-adó, a Földön a ’Földanya’).
A „Burok” az éppen zajló [Egyéni és/vagy Világi] folyamatoknak megfelelően „változtatja a működését” --- vagyis nem arról van szó, hogy a „SzeKéR” átalakul „Bárkává”.
Említettem, hogy a „Burok” a Világ és benne élő világ (azaz Lélek) „közös teremtménye”. A Lelket befogadó Világ „meghatározza” a Lélek számára, hogy milyen teremtésekben nyilvánulhat meg addig, amíg hozzá kapcsolódva él.
Ez azt is jelenti, hogy amikor a „Világ Egésze” halad át egy átalakulási folyamaton, akkor minden „Lélek” (aki abban a Világban Van Jelen) is résztvevője/megélője ennek az átalakulásnak.
Előadódnak olyan helyzetek is, amikor a Világ Egésze nem él meg nagyobb átalakulást – egyes ott élő világok/Lelkek viszont elérnek egy olyan szintet a maguk Életében, amikor számukra (egyénileg vagy csoportosan) [Rendes úton] megnyílik egy nagyobb váltás lehetősége. Ilyenkor – ha a Lelkek a megnyílt továbblépést választották – az Élet-adó Világ „Támogatja/Segíti” ezen Lelkek átalakulási folyamatait azzal (is), hogy a[z Élet-]„Burok” az „átvezető” működését nyilvánítja meg.
A „Föld-mint-Világ/bolygóValóság”
a „Jelenleg” Teljes Jelenlétű SzeRves Létezői által megélt
egyéni és/vagy csoportos megélések,
valamint folyamatban lévő Világi/VILÁGI megélések által
„beHangolta és beRögzítette, megformálta MAGÁBAN”,
és már teljes egészében működteti
a „Földre-mint-Világra” jellemző Saját SzeRves Átalakulási/Átvezetési Működéseit/Formáit ---
melyek részben „Alapjaivá” is lettek/lesznek
a FÖLD ÉLETÉBEN ’ezt követően’ bekövetkező SzeRves Átalakulási Folyamatoknak.
OmMÁÁTRé~KJ, Budapest, 2011. június 8., 21.25.
| | |
|
|
|
A mai napra: |
|
„A valóság nemcsak az, amit a szem lát, és nemcsak az, amit a fül hall és a kéz meg tud fogni, hanem az is, ami rejtve marad a szem és a tapogató ujjak elől, és csak annak fedi fel magát néha, egy-egy pillanatra, aki a lelki szemével keresi, aki belülről tud figyelni és hallani, és képes a gondolataival tapintani.”
| | |
Áldozni
csak a benned lévő és általad LÉT-re hozott Szépséggel
másokat is SzÉpítve és gyarapítva,
Teljes és ÉP Szabad Akaratodból,
Szabad Akaratodat kinyilvánítva,
az Örök és Adott Élő KRISZTUSI Rendnek megfelelően
Lehetséges
és
Érdem-es.”
20100525 - Az Áldozatról - Szemelvények
A hibákról és a hibázásról:
A ’hibák’ segítenek ’nem-felejteni’ és ’felejteni’.
PIRAMIS - Őszintén akarok élni
Őszintén akarok élni,
Minden utam végigjárni,
Hinni abban, amire vágyom,
S ha hiszek benne küzdeni érte bármilyen áron.
Őszintén akarok élni,
És csak annyit elérni,
Jókedvem senkit ne bántson,
S ha fáj a szívem valamiért, ne nagyon fájjon!
Tőled csak annyit akarok kérni,
Hogy engedj őszintén élni,
Őszintén, szabadon, szépen,
Őszintébben, mint ahogy tegnap éltem.
Ne kelljen hazudnom senkinek
És hogyha valamit kérdezek
A válasz igaz legyen!
Szeretnék bízni mindenkiben,
Hinni, hogy nem fordul ellenem,
S nem árul el sosem.
AZ ERDŐ FOHÁSZA
Vándor, ki elhaladsz mellettem,
Ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege
hideg téli éjszakákon,
én vagyok tornácod barátságos fedele,
melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,
és gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házad tartja,
és én vagyok az asztalod lapja,
az ágy, melyben fekszel,
a deszka, amelyből csónakod építed.
Én vagyok a házad ajtaja,
bölcsőd fája, koporsód fedele.
Vándor, ki elmész mellettem
hallgasd a kérésem:
NE BÁNTS!
ÜNNEP
Az Ünnepeknek fontos része az „emlékezés”, amikor a dicső vagy épp a kevésbé dicső tettekre/megélésekre, az elődökre is emlékeznek, és ezáltal egyfajta folytonosság alakul ki (marad meg) az Ősök, Elődök, a Gyökerek irányába is. Az emlékezés a legtöbb esetben ma még ’intő’ példa is lehet arra, hogy mit szükséges megváltoztatni, miben szükséges változni akkor, ha valami yobb és teljesebb Élet a cél ---
az „Ünnep” Valódi Lényege azonban minden esetben a[zon] „Jelen Megerősítése, amely elvezet a ’vágyott jövőbe’.”
Az Ünnep általában MEGERŐSÍTI az Élet egy olyan részét/szeletét, amely „továbbvitelre érdemes”, amelyben ELŐREMUTATÓ/előrevezető Példa vagy Út [Működés, Erő] Van Jelen.
(Részlet a 20110802 - Níitottság, Nyitás... írásból)
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
