 |
ÍRÁSAIM |
|
|
| | |
"ELEGET KÍVÁNOK NEKED!"
"Elegendő napsütést kívánok számodra, hogy jókedved legyen, bármilyen szürkének is tűnnek napjaid.
Elegendő esőt kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld a napot.
Elegendő boldogságot kívánok neked, hogy szellemed élő és örökké tartó legyen.
Elegendő fájdalmat kívánok neked, hogy még az élet legkisebb örömei is nagyobbnak tűnjenek.
Elegendő nyereséget kívánok neked, hogy vágyaidat kielégítse.
Elegendő veszteséget kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld mindazt, amid van.
Elegendő köszöntést kívánok neked, hogy felkészítsen a végső búcsúra." (Folytatás ITT)
|
Sík Sándor - Ember
"Embernek lenni!
Csak embernek, semmi egyébnek,
De annak egésznek, épnek,
Föld-szülte földnek
És Isten-lehelte szépnek."
|
|
Hímeztem: |
|
| | |
2011.0728 – Szemelvények – Önkifejezés III.:
Nagyon fontos, hogy azokban a helyzetekben,
amelyekben „mások támogatójává vagy segítőjévé” válunk,
TELJESEN ŐSZINTÉK, IGAZAK legyünk.
A „segítő szándék” „tiszta” legyen,
vagyis tisztán SZERETETBŐL legyen jelen (’se több se kevesebb’),
magunkat a „yobbítás” és önzetlen segítségadás szándéka vezesse
[ne kívánjuk a másikat ’befolyásolni’ vagy ’vezetni’, ne ’értékeljük’ vagy ítéljük meg stb].
Ha „hívást” érzünk egy helyzetbe, amelyben segítően nyilvánul(hat)nánk meg,
akkor „teljes figyelemmel” [teljes odafigyeléssel] forduljunk a „helyzet” és a helyzetben „jelenlévők” felé is.
Legyünk „nyitottak”, hogy megérthessük azt, amit a helyzet mutat –
és ezáltal is azt tudjuk nyújtani,
ami az adott helyzetben „tőlünk telhetően is a leg-yobb”
és az „érintett számára is legmegfelelőbb”.
Fontos, hogy IGAZAK legyünk teljes egészében:
ne találjunk ki valótlan, általunk meg nem élt ’példákat’, mert már ez is ’ferdítés’.
Olyat mondjunk és tegyünk, amit mi VALÓBAN megtapasztaltunk,
és ami ezáltal a ’magunk tapasztalata/tudása’
[’erre tudunk Építeni, ebből tudunk biztonsággal Építkezni/Építeni’].
Ne „szépítsünk”, és közben ne legyünk bántóak sem
(ugyanis a ’bántás’ érzékelésekor bezárul vagy beszűkül a „szív”, és így legtöbbször nem tud célt érni a segítség).
|
|
|
"Egy szó is lehet locsogás, s ezer oldal maga a tömörség.”
(Abody Béla)
„A madarak nyelve nagyon régen kialakult, és más, ősi beszédmódokhoz hasonlóan tömör, kihagyásos beszéd: keveset mondanak, de ezzel sokat fejeznek ki és sokat megértenek belőle.”
(Gilbert White)
|
|
|
|
|
|
|
Írások - 2011 május |
|
|
20110526 II - Meglátásaim
2011.08.07. 01:01
2011. május 26., csütörtök
Húsvét után, Pünkösdhöz közeledve sokan elbizonytalanodhatnak az élet nagy, vagy éppen kisebb kérdéseiben. Nem volt ez másképpen abban a „régi” időszakban sem, amikor a Krisztusi Jézus [a maga feltámadását követően] visszatért elbizonytalanodott tanítványaihoz, hogy ’bizonyságot’ adjon ’Isten’, a ’SZERETET’ ’létezéséről és erejéről’, majd Pünkösd előtt „magukra hagyta” tanítványait, hogy válasszanak és választásuknak megfelelően bizonyságot tegyenek.
Akkor, azon „régi” időszakban ’megerősítést’ kaptak mind az ’apostolok’, mind pedig azok, akik ’hittek és szerettek’, és ennek a megerősítésnek akkor-és-ott ’elégnek kellett lennie mindaddig’ [a Föld Egészét érintően, illetve az érintett Lelkeket illetően is], amíg elérkezik a tényleges megszabadulás.
Az elmúlt időszakokban sokakban megerősödött a Hit, a Tudás, a Szeretet --- és
személyes életeikben,
esetleg kisebb-nagyobb közösségi/családi körben [’úttörőként’ vagy útmutatóként]
megélték a lehetséges mértékig a megszabadulást és feltámadást (új szabad/tudatos világgá válást).
Vannak tehát, akik
1./ a maguk fizikai létezési síkjára még csak most kezdik áthozni a választott és lelkiekben már megélt feltámadást és megtisztulást,
2./ mások pedig már a fizikai/anyagi életükkel is részévé váltak Önmaguk Egységének, és a tőlük telhetően (illetve a jelen vállalásaiknak megfelelően) támogatják/segítik társaikat és családjaikat/közösségeiket az ’anyagi létezés tudatos felemelésében’, az Egységbe-kerülésben.
[Vannak, akik most élik meg a ’test’, az ’anyag’ ’keresztről levételét’, míg mások már a feltámadás utáni új életet és örömöt ünnepelik.]
Tulajdonképpen ez a többrétegűség figyelhető meg sok mai tényleges vagy látszat ellentétben:
sokan már megélték az anyagi világuk egyesítését a lelki/szellemi szintjeikkel,
míg mások most mennek végig tudatos tetteik által ezen a változáson
[hiszen csak így válhat mindez személyes megélés általi ’saját’ megtapasztalássá (tudássá),
a ’közösség/család egésze által megéltté/elfogadottá’].
OmMÁÁTRé~KJ
Ide is kapcsolódóan ismét idézem dr Götli Kinga egyik legutóbbi versét:
http://www.rezdulesek.eoldal.hu/
Szívem közepin öröm lobog
Ember nem szakíthat ki sem Égi, sem Földi világból,
Otthonimból, melyben szívem dobog, s lüktet szüntelen.
Lüktet fénnyel teli, hogy ébredjen a Világ.
Ember nem szakíthat ki, s köthet meg béklyóval.
Szabadon járom Utamat.
Szolgálatom Szabad,
S rendületlen.
Hogy könnyű lenne?
Ó nem!
Ezernyi kín, s fájdalom,
Ólomsúlyok nehezéke testemen,
Mit szárnyam mégis a magasba emel.
De ember nem szakíthat ki Otthonimból,
S maga kovácsolta béklyóját nem zárhatja rám.
Levetem magamról!
Szabadon járom nehéz Utam.
Szívem fénnyel teli,
Benne Öröm lobog,
S Örömöm lángolását csak Isten értheti.
Szabadon járom az Utam.
Utam Istené.
Legyen bárhogy is sorsom Égi és Földi világimban,
Szívem közepin Öröm lobog!
2011.05.16.
17.13.
*****
Pió atya Magyarországról szóló próféciája
„Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak, és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!”
Testvérek, testvérség...
Vajon mindannyian „egy nyelven” beszélünk, amikor a testvérséget említjük?
Ismert a történelemben, hogy vannak közösségek, ahol a testvér a másik életére tör, hogy így biztosítsa a továbbélését. Nekünk magyaroknak a „testvérek közötti versengés” egészen mást jelent. Nálunk a testvérek segítik egymást, még a versengésükkel is... Soha nem törünk egymás életére, és tudjuk, hogy a másik sikere az egész család sikere is... Újra életté kell tenni MaGunkban és MaGunk által ezt a Törvényt, a Szeretet Törvényét.
Hogyan kapcsolódhatunk „itt-és-most” azon testvéreinkhez, akik nem fogadják el ma még a közöset/egészet/a-másikat-is építő „magyar testvériséget”?
Valószínűleg nem az elme által már megismert és eddig alkalmazott, sokszor zsákutcába vezető módon, mégis „egyszerűen”… és a Szeretet Törvényének tudatos alkalmazásával…
Csak a szívünkkel találhatjuk meg a helyes választ erre a kérdésre is...
| | |
|
|
|
A mai napra: |
|
„Ne feledd! Amire figyelsz, az a világod.”
| | |
Áldozni
csak a benned lévő és általad LÉT-re hozott Szépséggel
másokat is SzÉpítve és gyarapítva,
Teljes és ÉP Szabad Akaratodból,
Szabad Akaratodat kinyilvánítva,
az Örök és Adott Élő KRISZTUSI Rendnek megfelelően
Lehetséges
és
Érdem-es.”
20100525 - Az Áldozatról - Szemelvények
A hibákról és a hibázásról:
A ’hibák’ segítenek ’nem-felejteni’ és ’felejteni’.
PIRAMIS - Őszintén akarok élni
Őszintén akarok élni,
Minden utam végigjárni,
Hinni abban, amire vágyom,
S ha hiszek benne küzdeni érte bármilyen áron.
Őszintén akarok élni,
És csak annyit elérni,
Jókedvem senkit ne bántson,
S ha fáj a szívem valamiért, ne nagyon fájjon!
Tőled csak annyit akarok kérni,
Hogy engedj őszintén élni,
Őszintén, szabadon, szépen,
Őszintébben, mint ahogy tegnap éltem.
Ne kelljen hazudnom senkinek
És hogyha valamit kérdezek
A válasz igaz legyen!
Szeretnék bízni mindenkiben,
Hinni, hogy nem fordul ellenem,
S nem árul el sosem.
AZ ERDŐ FOHÁSZA
Vándor, ki elhaladsz mellettem,
Ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege
hideg téli éjszakákon,
én vagyok tornácod barátságos fedele,
melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,
és gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házad tartja,
és én vagyok az asztalod lapja,
az ágy, melyben fekszel,
a deszka, amelyből csónakod építed.
Én vagyok a házad ajtaja,
bölcsőd fája, koporsód fedele.
Vándor, ki elmész mellettem
hallgasd a kérésem:
NE BÁNTS!
ÜNNEP
Az Ünnepeknek fontos része az „emlékezés”, amikor a dicső vagy épp a kevésbé dicső tettekre/megélésekre, az elődökre is emlékeznek, és ezáltal egyfajta folytonosság alakul ki (marad meg) az Ősök, Elődök, a Gyökerek irányába is. Az emlékezés a legtöbb esetben ma még ’intő’ példa is lehet arra, hogy mit szükséges megváltoztatni, miben szükséges változni akkor, ha valami yobb és teljesebb Élet a cél ---
az „Ünnep” Valódi Lényege azonban minden esetben a[zon] „Jelen Megerősítése, amely elvezet a ’vágyott jövőbe’.”
Az Ünnep általában MEGERŐSÍTI az Élet egy olyan részét/szeletét, amely „továbbvitelre érdemes”, amelyben ELŐREMUTATÓ/előrevezető Példa vagy Út [Működés, Erő] Van Jelen.
(Részlet a 20110802 - Níitottság, Nyitás... írásból)
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
