http://www.rezdulesek.eoldal.hu/
dr Götli Kinga Réka oldaláról:
Szívem közepin öröm lobog
Ember nem szakíthat ki sem Égi, sem Földi világból,
Otthonimból, melyben szívem dobog, s lüktet szüntelen.
Lüktet fénnyel teli, hogy ébredjen a Világ.
Ember nem szakíthat ki, s köthet meg béklyóval.
Szabadon járom Utamat.
Szolgálatom Szabad,
S rendületlen.
Hogy könnyű lenne?
Ó nem!
Ezernyi kín, s fájdalom,
Ólomsúlyok nehezéke testemen,
Mit szárnyam mégis a magasba emel.
De ember nem szakíthat ki Otthonimból,
S maga kovácsolta béklyóját nem zárhatja rám.
Levetem magamról!
Szabadon járom nehéz Utam.
Szívem fénnyel teli,
Benne Öröm lobog,
S Örömöm lángolását csak Isten értheti.
Szabadon járom az Utam.
Utam Istené.
Legyen bárhogy is sorsom Égi és Földi világimban,
Szívem közepin Öröm lobog!
2011.05.16.
17.13.
*****
//lendvaykati.gportal.hu/gindex.php?pg=34168454&nid=5940374
Feketéné Lendvai Katalin lejegyzésében:
2011. május 17.
Az elkövetkező napokban a Kegyelem és az Irgalom angyali Erői puha, gondoskodó Jelenlétükkel átölelnek minket,- késztetve arra, hogy egy ÚJ Kört indítsunk el életünkben.
Ennek az ÚJ KÖRnek már RÓLUNK kell szólnia, a MAGról, akik MI MAGunk vagyunk.
Évezredeken keresztül megmondták nekünk, hogy kik vagyunk, és mit csináljunk. Fél-Elemben tartva minket, nehogy felfedjük vélni az IGAZSÁGOT.
Az IGAZSÁG szabaddá tesz minket mondják.
Hát itt az ideje, hogy most már véglegesen magunk mögött hagyjuk mondvacsinált világunkat, és egy ÚJ KÖRt írjunk. Egy valóságos KÖRt, ami csak a MIÉNK. Ahol nem mondják meg kik vagyunk, miért vagyunk, s mit csináljunk.
Nem árt ebben az időszakban minden olyan mintát átvizsgálnunk, ami részünket alkotja. Nézzük meg, hogy ez már az ÚJ Világ köréhez tartozik, avagy még mindig a régi mintás köreinket göngyölítjük tovább. Próbáljunk meg tudatosan benne maradni az ÚJ KÖR ciklusában, és ne engedjünk a kísértésnek, a visszahúzó világnak.
MI már új életre születettek VAGYUNK.
Felelőséggel tartozunk saját MAGunk és VILÁGunknak.
Éppen ezért ha módunk és lehetőségünk van rá éljünk Fényben, Egészségben, Teljességben,- hisz MI teremtjük Világunk.
Merjünk szépet és teljes életet álmodni!
Csak rajtunk múlik, mit és mennyi az, amit a fertőből beengedünk életünkbe. SZÍV útjainkat működtetve alkossunk Egységet,- egymást segítve és tiszteletben tartva induljunk el, és nyissunk kaput a Létezésben. Áldás! Áhimré
Nyiss kaput.
A Fények kapuját.
Áradjon feléd
A Fény Kegye
A Fény tápláléka
A Fény vize
A Fény szíve
A Fény lelke
Emlékezz a Fényre.
Magad is Fény vagy.
Fény a Fényből.
„Mese az éltető vízről” Volt egyszer egy kis település, ahol szinte paradicsomi volt a világ, és kellemes az élet. Ám az idők változást hoztak a valaha bőséget, adó vidéket bajok érték.
A falu elszegényedett, majd nyomorgott.
Legvégül a környező források is elapadtak, és már az ott lakók puszta élete volt veszélyben! A falusiak mind, - idős és fiatal, férfi és nő buzgó imádságokban kérte az égiek segítségét, kétségbeejtő helyzetük, kínzó szomjuk enyhítését.
Kérésük meghallgatásra talált!
Egy újabb forró, száraz nap délutánján aranyezüst ragyogással övezett, gyönyörű Angyal jelent meg az együtt fohászkodó falusiak előtt. Kezén,- egy hatalmas tálcán,- friss, hűs vízzel telt korsók sorakoztak.
Ki vállalja közületek az éltető víz szétosztását?- zengett a hangja.
Én! - lépett elő egy férfi kissé hunyorogva a ragyogó jelenségtől.
Derék,- szólt az Angyal. Kinek adsz elsőként a vízből?
Hát, a papunknak, és a falutanács öregjeinek. - válaszolt amaz.
Értelek, - de nem te vagy az Én emberem. - tartotta továbbra is magasan az Angyal a hűs vizet.
- Engedd, hogy én osszam szét a vizet! - lépett előre egy asszony.
Én kisgyerekeimet, és megviselt szüleimet itatnám meg elsőnek - tette hozzá.
Szép szándék! - bólintott az Angyal. De mégsem tiéd a feladat.
Ekkor egy nagyobbacska gyermek állt az Angyal elé.
Kérlek, bízd rám a vizet! - nézett bátran a ragyogó lény szemébe.
Te kinek adnál elsőként? - zengett a kérdés.
A gyermek így felelt.
- Magam innék először, nagyon szomjazom, felfrissülve széthordanám mindenkinek! - mondta egyenesen.
Az Angyal arca felragyogott, leengedte a tálcát, és boldogan figyelte amint a gyermek a szomját oltja, - majd meglepő gyorsan és ügyesen széthordja a vizet a falu minden emberének.
*****
Korábbi lejegyzés részlete:
20110411 - Új Kezdet
„Ma reggel egy társammal beszélgettem, elemezgettük az elmúlt napok/hetek eseményeit --- és ’nagyon úgy tűnik’ [„magunk is rácsodálkoztunk”], hogy a FÖLD/Föld visszailleszkedett ’Teljes Egészében a MAGA [Eredendő] ÚT-jára’.
Maga ez a „teljes visszailleszkedés” egy folyamat volt/Van – és egyik elsődleges jelentőségében/jelentésében azt hordozza, hogy
a „kényszer-pályák” idejére felvett szerepeikből
a FÖLD/Föld és Eredendő Létezői visszaoldódtak a Maguk Eredeti Vállalásaiba/Szerepeibe
[kioldódtak a letért utakon kényszerből felvett szerepeikből/feladataikból, és a jelen lehetőségeinek megfelelően oldódtak/hangolódtak be a maguk szabadon választott Lehetőségeibe/feladataiba].
A „Maguk szerepébe/mintájába” való visszaigazodás és visszaoldódás egy nagyon sajátos „tudatosodási folyamattal” jár, amelyben megnyílt/megnyílik a „valódi önfelismerés”. A „valódi önfelismerés” lényegéhez a ma ismert fogalmak közül talán a megvilágosodás közelít a leginkább --- egy olyan „tudatosodás”/önfelismerés és Rendeződés indult/folyik a FÖLD/Föld minden SzeRves Gyermekében, amely eddig a tudat előtt még nem tár(hat)ta fel magát [azért nem tárhatta fel eddig magát, mert a „Szerelem” Földre jellemző minőségében való Egyesüléshez (vagy EGY-é levéshez) eddig (az elmúlt időszakokban) nem volt adott minden feltétel], és ezért a tudat ma még nem tudja előre vetíteni, hogy ez „hogyan” és „miben” fog megnyilvánulni. Ugyanakkor a FÖLD/Föld SzeRves Gyermekei mégis „TUDNI” fogják „önmagukat” és a „lehetőségeiket/feladataikat”.
(…) A ’Tündérkertes’ üzenetek az elmúlt héten angyali [Segítői] „búcsúzásokról”/lezárásokról és az Új Földi Út elkezdéséről szóltak, Pusztai Orsolya április 4-i írásában is az szerepel (http://www.kristalycsakra.eoldal.hu/cikkek/esemenyek/esemenyek.html), hogy „a Felemelkedés folyamatában (4:4:4). Egy új "ÉV" kezdődik” és hogy „Tudatosítsuk, hogy részesei vagyunk az Emelkedésnek”, magam pedig arról írtam, hogy „eddig” „igyekeztünk” „elérni” azt a rezgés-szintet, amely az elkezdődött „ÚJ Világi ÚT” Alapja --- mostantól pedig „életbe vágóan fontossá” válik ennek a továbbhaladást lehetővé tevő rezgésnek/mintának/harmóniának a tudatos MEGTARTÁSA és lehetséges tovább-emelése”.
(…) Hogy ez „pontosan mit jelent”, azt majd a megtapasztalásaink által érthetjük meg. Érzésem szerint már nem csak arról van szó (még ha jellemzően vagy igazából erről is van szó), hogy „Alapjaiban” és „Energiájában” vagy „Energetikailag” a FÖLD/Föld visszakerült a MAGA helyére… mindezek azonban azt jelentik, hogy olyan [ÉLET]Működések indultak/folynak, amelyek a megnyilvánult ÉLET minden területét is visszaRendezik a FÖLD MAGA-Mintájába. És ennek a „visszaRendeződésnek” a „módja” jelenleg még nem biztos hogy ismert vagy azonnal felismerhető (már megnyilvánult részleteit érintően is) az elménk/tudatunk által.
Ahogyan fentebb is utaltam rá: elsődlegesen azok Életében jelenti ez a „legnagyobb” változást, akik a FÖLD/Föld Eredendő létezői, mert számukra ténylegesen is megnyílt Önmaguk lényegének újbóli megélése/megismerése. Természetesen ez az ’esemény’ ’örvendetes’ minden VILÁGI Létező számára, és azok számára is megnyitotta a Szabad [Világi] Önmagban-kiteljesedés lehetőségét, akik „az elmúlt időszakokban csatlakoztak a FÖLD Családjához” (Rendes, Világi megéléseik által). ’Megszűnnek’ az eddig ismert/élt ’kiegyensúlyozatlanságok/elválasztottságok…”
20110516 – Lendvai Katalin lejegyzése – személyes kiegészítéssel:
„2011. május 16., hétfő
Egy ’friss’, ma hajnali kép:
Egy [’kocka’-jellegű] szobában többen vannak, inkább férfi jellegű létezők. Egyikük egy székhez van kötözve. Be van kötve a szeme és a szája, a szék mögé van kötve a keze, a székhez van kötve a teste és a lába. A többiek a szék körül/mögött mozognak.
Nem „minősítettem” a képet, ami többféle lehetséges helyzet megjelenítése is lehetett --- csak „kívülről” figyeltem. A megkötözött akár azért is lehetett megkötözve, mert „jó” volt és a többiek ártani akartak neki, de ugyanígy az is lehetséges volt, hogy a megkötözött tett valami másoknak is ártót, emiatt „segítségképpen” (hogy ne ártson többet másnak és magának) került ebbe a szorult helyzetébe (hogy lehetősége/esélye legyen felmérni a tetteit és azok következményeit, így legyen esélye változtatni az életén és így „felszabadulni/kiszabadulni”).
A következő pillanatban „kívülről” (talán lábbal) belökték ennek a zárt(nak tűnő) helyiségnek az ajtaját. Emberek jöttek be a szobába, fegyverszerűvel a kezeikben. Ezt a helyzetet sem ítéltem meg, nem minősítettem: teljességgel lehetséges volt, hogy a szobába betörők felszabadítani/kiszabadítani érkeztek a megkötözöttet vagy a szobában lévőket, de az is lehetséges volt, hogy ’ártó’ szándékkal jöttek…
Ahogyan így „nem ítélve” „néztem” ezt a helyzetet, úgy érzékeltem, mintha lelassult volna vagy megállt volna egy pillanatra a mozgás… „Láttam”, hogy mindenkiről „elkezdett leolvadni/leoldódni a máz”, és a lények [’EGY-lényegű’] „fényes lénye” bontakozott ki --- mint amikor egy színjáték szereplői levetik jelmezeiket, és boldogan/örömmel megölelik egymást azok, akik a „darabban” egy pillanattal előbb még „egymás ellen játszottak”.
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
