|
20110807 - Ismét - A kezdetek - Miért vagyunk a világon?
2011.08.07. 09:00
2011. január 1., péntek
Levél-részlet:
„…a „helyzet ismerős”, hiszen magam is [’angyali’] vezetéssel kezdtem el ’írni’: tanításokat kaptam egy ideig, amelyek eleinte „csak nekem” szóltak. Később már úgy írtam (még nem közreadva az írásokat), hogy tudtam, tovább fogom egy részüket adni másoknak. Ezt követően én ’könyv formájában’, illetve szeretteimmel/ismerőseimmel való beszélgetések során „adtam tanúbizonyságot” arról, hogy valóban kész vagyok „továbbadni” az információkat másoknak is.
Csak a saját tapasztalatomat és megélésemet tudom most is továbbadni:
én azt tapasztaltam [és úgy tudom, hogy itt a Földön ilyen Rendben élünk], hogy itt a Földön [’gyermekségünkben’] minden [kezdeti] segítségadásnak (amit kapunk) az a célja, hogy SAJÁT MAGUNKRA ráismerjünk, és ’EGYESÜLJÜNK’ újra a saját ’Lelkünkben/Szellemünkkel’.
Eleinte tehát én is „közvetítettem”, hiszen „angyali segítőim”-et akartam és képessé is váltam „meghallani”. Idő, megértés volt szükséges ahhoz, hogy rájöjjek: a „feladat” nem „mások közvetítése”, hanem a „szívemben” majd a „teljes lényemben” ÖNMAGAM EGYSÉGÉNEK TUDATOS MEGTEREMTÉSE, és így önmagam SzellemiÉN-jének vezetésével a magam teljességének/egységének megélése.
Mai írásaim emiatt már nem a régi típusú közvetítések, hanem IsteniÉN-em és [választásom szerint] a Földanya vezetésével „a feladataimnak/vállalásaimnak megfelelő megértések megosztása másokkal”, tulajdonképpen a ténylegesen megtett/megélt lépéseim közül azok ’továbbadása’, melyekről belső vezetésemmel/szívemmel/tudatommal „tudom”, hogy osszam meg másokkal.
Nekem az lett az egyik legfontosabb megértésem, hogy mivel jelenleg a Földön élek, így [nekem-mint-Földitestben-élő-Léleknek azaz ’világnak’] a „Földanya” [mint elsődleges vagy ’közvetlen’ Élet-adóm] és a magam-IsteniÉN-je „vezetését” ’kell’ kérnem mindenben --- hiszen bármi, amit teszek akkor lehet igazán „jó” vagy teljes, ha abban a Földanya is vezet. A Földanya tud itt a ’Földön’ bármelyikünket abban segíteni, hogy amit teszünk az valóban „hasznos”/Építő/Szépítő legyen/lehessen ’nekünk-magunknak-mint-Földön-élőnek és Földi társaink [és így a „közös ÉLET”, ’Világunk’] számára is, hogy a megjelenő/érlelődő gondolatainkat/érzéseinket képesek legyünk „abba a harmóniába” hozni és úgy megélni/megformálni, ami az itt-és-most-Földi-folyamatokhoz is a legteljesebben igazodhat. „Szellemi/IsteniÉN-em” emellett abban vezet talán elsődlegesen, hogy [„ÉN-MAGAM”] a „magam-vállalta-feladatomban” [’Szabadságomban’] a legteljesebben lehessek jelen.
[Mindezek a „kapcsolódások” [Földanyával, IsteniÉN-nel, társainkkal/családtagjainkkal] pedig „egyetlen” helyen futnak össze bennünk: a szívünkben.]
Mindezeket együtt vagy EGY-ként tehát csak a „szívemben-kapcsolódva” tudom megélni.
Amikor „Önmagunkká” válunk, akkor „Önmagunk-Egységében” „megszűnnek azok a szűrőink”, amik a „közvetítések” [„kapcsolódások”] idején még működnek. [Így nyilvánvalóan a ’magam színét’ és látásmódját nyilvánítom meg.]
Segítőink segítségét nyilvánvalóan csak akkor tudjuk elfogadni, ha bizalommal fordulunk feléjük, ha bizalmat [’hidat’] építünk ki egymás között [így teremtjük meg a közös nyelvet/jelrendszert].
Én azt tapasztaltam, hogy csak ilyen nagyon erős bizalomban vagyunk képesek a magunk „test-lélek-szellem”-Egységének ismételt megtalálására/felépítésére is --- ezt követően azonban már „Bizonyosság” Van bennünk.
Megtapasztaltam azt is, hogy amikor „tapasztalásunk bennünk tudássá érik”, akkor mindig eljutunk egy-egy nagyon tiszta megértéshez [’megvilágosodáshoz’], és azt akkor már egy pár szavas egyszerű/tiszta [’gömbölyű, kerek’] mondattá/gondolattá [’igazgyönggyé’] is képessé válunk megformálni. [Talán ez akkor-és-ott a ’vizsgafeladatunk’, megérlelt Rendezettségünk/’mestermunkánk’ felmutatása.] Hogy eddig eljussunk, néha sok-sok apró részletet kell előtte körbejárni, megérteni és a helyére rakni. Persze lehetnek más utak is a ’megvilágosodásban’, különösen akkor, ha bizonyos „Rendezettségek” elérésekor „visszaemlékezünk” mindarra, amit már megéltünk-és-megérleltünk ’korábban’….
[például az egyik legutóbbi ilyen „bevillanás” az volt, hogy „a Szépség = megnyilvánult szeretet”. Ez így egy nagyon egyszerű és magától értetődő meghatározás a számomra, amit a maga „teljességében” (a mostani szintemen) nyilván azért értek így meg, mert előtte sok-sok részt kibontogattam/megértettem (foglalkoztam ’ezzel a témával/kérdéssel’). (’Továbbgondolva’: a Lélek tulajdonképpen – mint egyfajta gyermek – ’maga a Szépség’, vagyis ’a TeremTő megnyilvánult Szeretete/Szerelme’) (Így amikor a ’Lélek’ valóban ’maga’ tud megnyilvánulni, az maga is ’szépség’).
Egy szintén „friss” termés: „igaz az, ami ’helyénValó’-”]
Én tehát azt tapasztaltam, hogy „külső” (vagy külsőnek hitt) Segítőink elsődlegesen azért vannak mellettünk és azért segítenek, hogy a Teljes-Egységet-Önmagunkkal ismét TELJES TUDATOSSÁGGAL meg tudjuk élni, és „Lelkünk/SzellemiÉN-ünk” vissza tudja venni a vezetést az Életünkben.
[Ebben a helyzetben jutunk el tulajdonképpen abba a „szabadságba”, amikor valóban képesek vagyunk felelősségteljesen kinyilvánítani azt, hogy milyen utat választunk és kinek a vezetését/segítségét kérjük/választjuk/fogadjuk el.
Ezt pedig csak akkor tudjuk megélni, ha TUDATÁBAN VAGYUNK annak, hogy e célból vagyunk/élünk itt a Földön, és ennek a tudásunknak a birtokában KINYILVÁNÍTJUK/VÁLASZTJUK azt, hogy ÖNMAGUNK és a Földanya[-mint-KRISZTUSI-Létező] vezetését választjuk a további (jelen) Életünk során.
Ezt követően a Szívünkben kialakítjuk azt a „kapcsolódást” (Lelkünkkel-és)Szellemünkkel-és-a-Földanyával [és „családtagjainkkal”], amellyel ismét a „magunk-[Teljes]-Egységévé” válhatunk.]
Nekem az a meglátásom, hogy mások segítőivé (itt a Földön itt-és-most) akkor válhatunk, ha EMBERSÉGÜNKET kiteljesítjük, ha
„igazán, valódi Emberré”, nagybetűs EMBERRÉ,
azaz TEST-LÉLEK-MAGUNKSzelleme-Egységévé válunk
„Egységbe kerülve Családtagjainkkal is”.
Ez az a megtapasztalás, amihez másokat is hozzá kell segíteni a jelen helyzetben. A honlapomon és az első könyvemben is ezt a „mottót” választottam:
„Embernek lenni-
csak EMBERNEK,
Semmi egyébnek,
De annak egésznek, épnek,
Föld szülte Földnek,
Isten lehelte Szépnek.”
(Sík Sándor)
…nem tudom, hogy mindabban, amit leírtam, van-e „számodra” valami „használható” --- mindenesetre én köszönöm a figyelmedet…
…Szeretettel, MAGADBAN-kiTeljesedést kívánva:
Judit”
Az egyik legutóbbi írásból talán ide-is-kapcsolódóan [20101131 – Rendesen]:
„…A ’testében-élő-Lelket’ most jelenítsük meg a ’ház’ képével. Amíg a ’házban’ rendezetlenség, piszok, üresség van, addig ez az ’üresség’ nyilvánul meg a ’környezetében’ is. Mostani képünkben így a házat jelenítsük meg egy magányosan, akár elhagyatottan is álló tanya képében.
Az ilyen rendezetlen/magányos helyzetben lévő ’Lélek’ ’segítséget’ kap ahhoz, hogy ’elkezdje felismerni magát’, hogy ’ráébredjen önnön értékeire/szerepére’, és arra, hogy azért van ’ott-ahol’, mert van valami ’sajátos, különös hasznossága/szépsége’, és e hasznossága/szépsége megmutatásával magának és másoknak is örömet tud szerezni.
A Lélek [némi segítséggel, ösztönzéssel, bátorítással] elkezdi ’kitakarítani, Rendezni’ magát, és eközben ’megtalál’ olyan dolgokat/minőségeket, amelyek felismerése/meglelése ’örömmel’ tölti el. Mostani példánkban a ’ház’, a ’lélek’ örömet talál abban, hogy másokat táplálhat, másoknak adhat --- és így ’felépít a házában’ egy olyan ’konyhát’ és ehhez kapcsolódó más helyiségeket’, amelyekben megvendégelhet másokat.
Miközben [örömét követve] elkezdi kialakítani azokat a ’helyiségeit’, amelyek alkalmasak a másokkal való [Építő] kapcsolódásokra, egy vékony ’út’ jelenik meg a tanyaház mellett, és a ’közvetlen szomszédságában’ is megjelenik néhány ’ház’. Talán olyan ’szomszédai’ lesznek, akik a ’vendéglátáshoz’ szép bútorokat vagy edényeket tudnak adni, vagy akik a ’kert’ vagy ’épület’, ’út’ megfelelő kialakítását tudják segíteni.
Ahogyan elkezdődik a közvetlen ’szomszédok’ segítségével a kialakítása a ’vendégül látó helynek’, egy ’kicsit távolabb’ megjelenik egy ’falu’ vagy ’közösség’ képe. Még mindig csak egy ’földút’ köti össze a ’falut’ a tanyaházzal --- és a ’tanyaház’/Lélek elkezd arra vágyni, hogy ’megmutathassa magát a többieknek’, és ennek megfelelően ’eszközöket’ talál arra, hogy felhívja magára a figyelmet [tulajdonképpen felajánlja munkája eredményét mások számára is]. Miután ’hasznossága és szépsége’ mások által is megismert lesz, egyre több ’út’ kapcsolódik [az örömet és egyéni színeket megjelenítve] a Léleknél/háznál össze…
*****
20091011 – AZ IGAZ HANG, IGAZ SZÓ – HATHOR:
„…Amikor a testében élő Lélek ráismer a MaGa Lélek voltára, és elkezdi keresni a maga „Valódi Lényegét”, ezzel megnyitja a „Személyes Szív-útjának” egy olyan területét, amelyet csak ezen ÖNFELISMERÉS és TUDATOS ÖNMAG-KERESÉS nyithat meg.
Ekkor a Szellem elkezd bizonyos „segítő impulzusokat/Hangokat” küldeni a testében élő Lélek számára, amellyel segíti az ÖnMaGa felismerésében.
Ha a Lélek felismeri Egységét a MAGA Szellemével, akkor válaszúthoz ér: kívánja-e emelni a MaGa életét Szelleme vezetésével. Amennyiben a válasz erre igen, akkor a Léleknek ez a Szelleme vezetését kérő TUDATOS Szabad-akarati DÖNTÉSE megnyitja a MaGa Szív-útjának egy olyan szakaszát, mely a TUDATOS teremtővé érés magosabb szintjei felé vezeti a testében élő Lelket…”
*****
Részlet a ’Hová megyünk mi magyarok?’ című könyvből:
„…AZ EMBER
A minap olvastam egy könyvet eltűnt gyerekekről. A nap minden percében meghal egy gyermek bántalmazás következtében. Számomra teljesen érthetetlen, hogy vannak emberek, akik gyerekeket bántanak és ölnek, akik gyerekekkel kereskednek.
Anya vagyok. Két gyermeket szültem. Két életet kaptam, hogy védjem és elindítsam őket. 9 hónapig érleltem, testemben tápláltam és szerettem. Figyeltem az első lépéseiket, az első szavaikat, láttam az örömüket és bánatukat. Együtt sírtunk, együtt nevettünk. Láttam azt a titokzatos csodát, ami majd egyszer kibomlik. És látom a bánatot, ami ma az emberek többségének a szemében van.
Minden élet egyedi: egyszeri és megismételhetetlen. Minden pillanat egyedi: egyszeri és megismételhetetlen. Minden élet egy hatalmas csoda, mely közénk, emberek közé érkezik. Minden emberben ott a Teremtés csodája, az élet ajándéka.
Felfoghatatlan, hogy emberek megölik egymást. Nincs olyan ok a Földön, ami indokolná ezt a pusztítást. Mind felelősek vagyunk nemcsak a saját életünkért, de a környezetünk megóvásáért, sőt, a másik életének tiszteletben tartásáért is. És miért ölnek ma embereket? Pénzért. Hatalomért. Akinek hatalma van, pénzt ad annak, aki megöli a másikat.
Hatalomért ölni a legszörnyűbb bűn.
Minden ember születése pillanatában tiszteli az életet. Élete folyamán felvesz egy torz mintát, melyben megtanulja, hogy minden élet árú. Árucikk, mely vehető és mérhető. Van, amelyik sokat ér, van, amelyiket szűken mérnek. Sőt, olyan is van, mely teljesen értéktelen.
Amikor én születtem, engem szűken mértek. Értéktelennek tartottak, és értékessé váltam. Érték az, amit kiadok a kezem közül. Érték az, ami a szívemben van. Érték az, ami ma körülöttem van. Érték az, mely mérhető: szemmel, és szívvel is. Minden érték mérhető, csak nem mind a szemmel. Vannak értékek, melyek soha nem lesznek pénzben kifejezhetők, és melyek nélkül nincs a pénzben mérhető világ sem.
Egyiptom a maga szép és hatalmas kultúrájával semmivé vált. Emlékei fennmaradtak, ezért ma kezdjük megérteni üzenetét. Volt egy hatalmas kultúra, mely célként tűzte ki a szeretet felélesztését az emberekben. Ez a kultúra Egyiptom volt. Isteni fáraók és fáraónők születtek, hogy tanítsák az embereket. Ősi iskolákat hoztak létre, hogy a belépőket naggyá tegyék, hogy képessé tegyék őket nagyságuk felismerésére. Ez a világ nem hódított: tanított, és nevelt. Egy kísérlet volt az emberek megsegítésére.
Én is voltam fáraó. Egy régi álmomban láttam az egyiptomi életem. Szoros közelségben éltem a természettel, és ismertem a lét törvényeit. Szerettem az embereket, akik sajnos nagyon messze jártak még az isteni törvények szerinti élettől. Sok tanítványom volt. Fáraóként nemcsak az Isteni törvények védelme volt a célom, hanem az emberek tanítása is. Minden fáraó életének volt egy időszaka, amikor maga is tanított, hogy megtapasztalja az emberek állapotát. Szerettem ezt az időszakot.
Ma ugyanezt teszem: tanítok. Tanítok és gyógyítok a szavakkal és a hangokkal.
Egy tanító számára mindig fájdalmas a pusztítás. Egy anya számára mindig fájdalmas a pusztítás. Elvész a tudás, elvész a tudatosság. Elvész egy lehetőség mások megsegítésére. Kialszik egy láng, és a fény fogy.
A pusztítással önmagunkat pusztítjuk. Elpusztítjuk azt az embert vagy lelket, aki később a mi támaszunk lehetne. Elpusztítjuk azt a lelket, aki később megmenthetne minket – létével, vagy tudásával.
Elpusztítjuk Istent – a szívünkben, és létében is. Isten bennünk, és rajtunk keresztül él.
Anya vagyok. Ember vagyok. Ember vagyok, mint te.
Életem van – mint neked.
Segítek – ahogy te is segíthetsz másoknak.
Anya vagyok – és Ember. Ember, itt és most. Élek, ahogy te is élsz.
„Hívlak, és hallod a szavam.”
Ember vagyok, ahogy te.
EMBER vagyok, ahogy te!
Ember vagyok, ahogy mindenki más.
Ember vagyok – és büszke vagyok rá.
Ember vagyok, ahogy Jézus is az volt.
Ember vagyok, és Benne élek.
Ember vagyok, és Benne élek, ahogy te is.
Abban a formában élek, amely megválthatja a világot!
Ember vagyok, és büszke vagyok rá, hogy Ember vagyok.
Embernek lenni nagy felelősség. Az Ember ma a Földön a Megváltást hordozza. Az Ember ma a Földön a további élet forrása.
Ma a Földön minden Ember egy szent célért dolgozik: Megváltani a Földet, Megváltani önmagát. Ma a Földön mindenki szent, mert szentséget hordoz: az Élet szentségét, és a Szabadság szentségét.
Ma a Földön minden Ember felelőssége óriási, mert szabadon dönthet, hogy mit kezd életével: építi és kiteljesíti – vagy pusztítja, megsemmisíti.
Én anya vagyok. Tanító vagyok, és egész életemben építettem. Építettem valamit az utókornak. Építettem és tanítottam, hogy szépség legyen jelen a lélekben. Építettem, hogy a világ szebb legyen. Kicsi az én életem, de amikor elmegyek – nyugodtan megyek el, mert szerettem, és fényt teremtettem: magamban és másokban. Tudtam utat mutatni másoknak a nehézségek idején, és tudtam segíteni abban, hogy megleljék az útjukat. Szeretetet hagyok itt gyermekeimben és szeretett tanítványaimban, akik az én általam átadottakat növelik majd magukban, hogy még több fény és szeretet legyen itt, ha majd ők is elmennek.
Fény és boldogság van a szívemben. És mindezt szüleimnek, és annak a pár Embernek köszönhetem, akik akkor is szerettek és hittek, amikor nehéz volt hinni és szeretni.
Minden élet szent. A leghitványabb is. Szeretettel a leghitványabb élet is Emberré válhat, szerető Emberré. Szeretettel a leghitványabb fény is képessé válhat arra, hogy lángoszloppá váljon. Szeretettel minden Fénnyé tehető. És a Fény bennünk van. Csak bennünk. És ez a Fény nem más, mint a szeretet. A MI SZERETETÜNK.
Szeretettel minden Megváltható.
Szeretettel minden gond megoldható.
Szeretettel ez élet továbbvihető, és megteremthető az az élet, mely mindenki számára kiteljesítő.
Szeretettel az idős ember megszűnik teher lenni. Támasz lesz, segítő, aki tudásával és szeretetével segíti majd elindítani a legkisebbeket. Szeretettel a gyermekből már nem katona lesz, hanem gyógyító és tanító. Szeretettel a házaspár örömmel fogadja majd az érkező életet, és fel sem merül bennük, hogy azt megsemmisítsék. Szeretettel az emberek majd meggyógyulnak, hogy gyógyítóvá váljanak. Szeretettel az élet méltóvá és széppé tehető mindenki számára.
Egy mesével szeretném befejezni a könyvet.
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy király. Ez a király egy nagyon távoli világban élt, túl az Óperenciás tengeren, túl az üveghegyen, túl a gyémánthegyen. Ez a király egyedül élt. Nem volt társa, de mindene megvolt, amit csak szeme, szája kívánt. Búslakodott, hogy egyedül él, ezért elhatározta, hogy feleséget keres magának. 7 nap és 7 éjjel lovagolt, mire elérkezett egy faluba. Itt sok szép lány volt, de azok azt mondták, hogy nem mennek olyan messzire. 7 nap és 7 éjjel lovagolt, mire elért a következő városba. A lányok itt is szépek voltak, de bizony ők se akartak elmenni. Újabb 7 nap és 7 éjjel után újra elért egy városba, de ott csak egyetlen lány élt. Szép volt és kedves, és a király nagyon megszerette. A király elfeledte kincseit, és a városban maradt a mátkájával, majd új otthont épített maguknak.
Ahogy telt múlt az idő, a király megöregedett. 7 fia és 7 lánya született, akik anyjuk szépségét, apjuk bölcsességét hordozták. Egyszer az egyik fiú arra kérte az apját, hogy mutassa meg a palotájába vezető utat. Az apa elmondta, hogy 7 nap és 7 éjjel múlva elérnek egy várost, ahonnan 7 nap és 7 éjjel múlva elérnek egy falut, és onnan 7 nap és 7 éjjel mire elérik a palotát. A fiúk és lányok felkerekedtek. 7 nap 7 éjjel mentek, mire elérték az első várost. Ebben a városban nem időztek, tovább mentek a faluba, majd elérték az üveghegyet, gyémánthegyet, majd apjuk palotáját. Ámultak bámultak a sok kincs láttán, majd visszatértek szülővárosukba. Otthon megkérdezték az apjukat, hogy mi volt az, ami miatt otthagyta azt a sok kincset. Édesapjuk rájuk nézett, és azt mondta:
– Miattatok. Minden kincs hiábavaló, ha nincs kivel megosztani. Minden bőség teher, ha nincs kivel megosztani. Minden öröm bánat, ha nincs kivel megosztani.
A gyermekek megértették, hogy minden kincs közül a leghatalmasabb a szeretet…”
OmMÁÁTRé~KJ
*****
„Azért vagyunk a világon, hogy az velünk szebb legyen, mint amilyen nélkülünk lenne”
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
