20110316 II - Két kép

  2011.08.07. 20:34

2011. március 16., szerda

Két „hajnali” kép

 

 (Meglátásom szerint kapcsolódva a 20110302 – Új TáNC című írás ’továbbvezető, továbbvihető emlékek’ részéhez:

            „…       „Most”, amikor minden érintett meghozta a döntését a további Élet-útját érintően, vajon fontos/hasznos/szükséges-e ismernünk, hogy akár a Föld Eredendően haladó ÚT-ján élve, akár az ’eltért’ időszakban ’milyen szerepünk, milyen formájú életünk volt’? Fontos-e ismernünk a „neveinket”, vagy azt, hogy abban a [’korábbi’] megtapasztalási tér/időben „milyen munkát láttunk el”, társainkkal akkor-és-ott milyen konkrét (formájú) kapcsolódásokat éltünk meg?

 

Könnyebbé tenné-e, vagy épp megnehezítené ezen tudások itt-és-most-tudatba-emelése

AZ ITT-ÉS-MOST-ELŐTTÜNK-ÁLLÓ-BEILLESZKEDÉSI-IDŐSZAKOT,

az önmagunkra ismerést, a társainkra ismerést,

az „új tánc”[új út, új korszak] elkezdését?

 

(..) Érzésem szerint hasonló jellegű ÁtVilágításokon mentünk/megyünk át (résztvevői voltunk mindannyian, kik a Földön éltünk/élünk) --- és ezek „kiértékelése” után a FÖLD-ÉS-CSALÁDJA „Határoz” majd a [bolygóValóság szintjén, illetve a Családok és Egyének szintjén is egyaránt elfogadható] „továbblépést segítő használható/hasznos emlékek esetleges megőrzéséről”.

 

Ha „folytatunk, tovább-növelünk/nevelünk” valamit, amit „közösen alapoztunk” meg, bizonyos lényegi dolgok ismerete/megismerése fontos/segítő lehet --- de csak abban a vonatkozásban, ami AZT a közös utat alapozta meg, amelyben több korábbi társsal ténylegesen közösen lépünk most tovább. (…)

 

            Nagyon fontos ’kérdés’ ez (az ’emlékezés lehetőségeinek/kereteinek meghatározása’) (a Szív-úton elérhető emlékképek/emlékminőségek meghatározása), amelyet a FÖLD CSALÁDJA jelenleg „tárgyal” vagy amelyben talán már határozott is. Az, hogy [élő vagy elérhető] „emlékeink” szintjén mit viszünk/vihetünk magunkkal, jelentős mértékben meghatározza a Földhöz kapcsolódó Segítők részvételi lehetőségeit és vállalható feladatait is a Földön. E kérdés pontos és gyors Rendezése azért is fontos, mert ezzel megszűnhet egyes Segítők eddigi ’tétlen várakozása’, és bekapcsolódhatnak végre azokba a folyaMATokba, amelyekben jelenlétükre/segítségükre szükség van/lehet.

 

            Szorosan ebbe a témakörbe is tartozik a korábbi [Szív-utaktól függetlenedve létezett/létező, a túlélés időszakában a ’családot’ a lehetséges mértékig egyben- és úton-tartani igyekezett, vagy épp az úttartást nehezített] „mentális (és egyéb) hálózatok” lebontása. Ez a folyamat a teljes KRISZTUSI VILÁGBAN folyik egy ’meghatározott ütem/Rend/terv szerint’ --- nyilvánvalóan a Föld is követi ezt a ’tervet’. Mintha „most” a Föld vonatkozásában egy olyan ’értékelés’ is folyna, amely azt ellenőrzi, hogy a jelenleg még elérhető (de felszámolás alatt lévő) ’mentális’ stb hálózatok jelenléte (ténylegesen, valóságosan!) mennyiben segíti, vagy épp hátráltatja a Föld SzeRves Építési folyamatait. A még elérhető [Szív-utakhoz nem kapcsolt] mentális és egyéb rendszerek

-          képesek-e bármilyen mértékben/módon is segíteni a Rendes önfelismeréseket,

-          vagy esetleg épp ellenkezőleg: hamis biztonságérzetet, esetleg félelmeket, vagy más ’zavaró’ hatásokat működtetnek?

A [Szív-úttól függetlenedett] ’mentális és egyéb rendszereken’ elérhető információknak van-e bármilyen akadályozó ereje, a Szív-utaktól függetlenedett mentális hálók/ismeretek elterelőek-e a valóban fontos tudatosítani- és tenni-valóktól illetve a Szív-út-használattól azok esetében, akik a maguk Szív-útjait még nem működtetik tudatosan és hatékonyan?

 

            Korábbi írásokban is utaltunk már arra, hogy a „lebontás” alatt lévő ’Utakból’ minden, amit a FÖLD/Föld/VILÁG [és világ] ’továbbvitelre választott/engedélyezett’, már ’elhelyezésre’ került a Szív-utakon elérhető SzeRves Élet-Hálók megfelelő területeire. Ma már – mivel a Földdel továbbhaladást választott (testben-élő-)Lelkek mindegyike számára elérhető és működtethető a maga Szív-útja legalább egy „alap-szinten”, – elvileg nem lenne már feltétlenül szükséges a korábbi mentális hálózatokhoz való hozzáférés biztosítása. Ugyanakkor a FÖLD/Föld és VILÁG mégis – hogy segítse azokat, akik a jelen változásokat testi átalakulásaikkal is követik – egy részben ’fokozatos’ háló-lebontást/megsemmisítést végez, hogy a tudat/elme számára is elviselhető (lehetőség szerint megérthető, követhető!) legyen a változás. A ’fokozatosság’ azonban nem az elme által eddig ismert ’fokozatosságot’ jelenti, hanem egy sok összetevőből felépülő feltétel-rendszert. Mindez azt is jelenti, hogy a ’fokozatosság’ ma már semmilyen kapcsolatban nem áll a ’linearitással’ vagy más kötöttségekkel, és ezért „rugalmas”-an alkalmazkodik a változó feltételekhez/körülményekhez, az Épülő folyamatok teremtette új lehetőségekhez… (…)

 

            „Sajátos” „tűrés-határ” „tesztelésben” is részt vett több Lélek és Család az elmúlt napokban/hétben/hetekben. Ez a [Szívtől különálló] mentális hálózatok lebontásához (is) kapcsolódott.

            Ahogyan utaltunk is rá: a FÖLD CSALÁDJA meghatározott egy „ütemet/tervet”, amely a „szükség és lehetőség” függvényében Szabályozza a [Szívtől elkülönülten működött/működő] mentális és egyéb hálózatok lebontását. Bár nem teljesen pontos ez a leírás, mégis egy közelítő képet ad arról, hogy nem „időbeli” az a „feltétel” vagy „fokozatosság”, amely e lebontás ütemét meghatározza, hanem nagyon sok tényező együttese alakítja. E tényezők közül az egyik egyfajta „hasznosság”, ami azt jelenti, hogy amikortól már a háló jelenléte elér egy bizonyos akadályozási szintet, annak lebontása gyorsan elkezdődik és be is fejeződik.

            A lebontásra jelölt hálózatok „lebontása felgyorsulhat”, ha olyan kedvezőbb körülmények állnak elő, amelyek ezt úgy teszik lehetővé, hogy azzal ténylegesen növekedhet az ÉLET kiegyensúlyozottsága és a váltás nem okoz kezelhetetlenül nagy feszüléseket. A lebontások „lassítása” nem szerepel a Föld-mint-Világ terveiben….”

 

2011. március 16.

            A mai két kép:

I.

Egymást követően sok „állókép”-szerű emlékkép jelent meg a mostani életemből. Utólag visszaidézve a megjelenésüket, olyanok voltak, mint egy-egy „útjelző tábla” az út mentén [valamilyen linearitásban]: ’mozdulatlanok’. ’Emlékeztettek’ egy-egy élet-helyzetemre, valamelyest fel tudtam idézni hogy hol/kikkel éltem meg. ’Mélyebben’ általában nem tudtam ’ránézni’ az adott helyzetekre (mintha nem lett volna ott bennük az igazi tartalom/lényeg). Néhány halvány szín volt érzékelhető.

            Egy kis ’pihenő’ után újra elkezdtek az ’emlékképek’ megjelenni [’áramlani’] bennem:

 

II.

            Míg az előző részben ’egyenként’ néztem rá a képekre, addig itt valami megváltozott. Bár a tudatommal/elmémmel itt is ’egyenként’ érzékeltem a képeket, azok mégis valahogyan egy ’folyamatban’ is jelen voltak, SZÍNESEK voltak, ÉLTEK, Élettel-teltek voltak. Különösebb erőlködés nélkül (szinte magától) ’beleláttam’ a helyzetbe (ha akartam), azonnal eszembe jutottak még a társak ’(pontos) nevei’ is… Ha mélyebben bele kívántam látni az adott helyzetbe, az elég könnyen ment…