Még a mai napig is vannak „fivéreink”, akik ezt nem nagyon akarják tudomásul venni, és régi jó szokásukhoz híven a maguk „szennyesét” „ide-irányítanák” a Kárpát-hazába. Csakhogy a Kárpát-haza, a MAGSÁG és Magyarság már nem tölt be keresztvivő, teher-átvevő áldozati szerepet, hanem időközben ’Hivatalosan’ is beigazodott a már ezer évvel ezelőtt felvállalt (nyilván azóta formájában és tartalmában némileg módosult) „Engesztelő” [Kapcsolat-gyógyító Segítő] Szerepébe. [Erről is írtunk részletesen a 2009 decemberi lejegyzésekben.]

            Mindez azzal is jár, hogy mindazon ’fivérek/nővérek’, akik a maguk terheit még mindig „átadni” igyekeznének a „yó testvérnek”, TAPASZTALJÁK, hogy már nem tudják átadni a maguk terheit, és azok ’náluk’ jelentkeznek feloldást/megtisztítást kérve. Ez néhol zavarodottságot idézhet elő, máshol dühöt --- előbb-utóbb mindenki szembesül azzal, hogy sürgősen el kell kezdenie a maga-Rendezéseit, mert minden késlekedéssel töltött pillanattal/perccel fogy az esélye a Jelen-Élete-továbbvitelének. Megszűnnek a korábbi bebástyázott „komfort-zónák” [~„kámforrá válnak”], mert nincsenek „rabszolgák” vagy „yó-testvérek”, akik a folyamatos takarítást és táplálást csak úgy kötelességből és előírt/elvárt/parancsolt-szeretetből elvégzik.

A „komfort zónák” „összeomlanak”,

és mindenki a tettei-által-megnyilvánított-választásainak megfelelő Igazodási lehetőségekbe kerül.

[Gyakorlatilag a „komfort-zónák összeomlása” „következménye” az átalakító energiák/erők működésének, ugyanakkor pedig jelentős segítője és lépcsőfoka a „valódi/saját Életbe” való igazodási folyamatoknak.][’komfort’ ~ ’kény’-elem] (…)

Azok, akik a „személyes”,

már adottan működő/működtethető Szív-útjaikat/Szív-adottságaikat

nem akarják működtetni/megélni

[egy Szív-Alapon működő/működtethető Világban/világban!],

akik még mindig ’segítséget várnak’ meglévő adottságuk/tudásuk megfelelő használata nélkül,

tapasztalják „komfort-zónájuk” gyors [NAGYON GYORS!] széthullását.

Amennyiben meglévő adottságaikkal nem élnek ---

és ezzel (mint TETTEKKEL MEGNYILVÁNÍTOTT VÁLASZTÁSUKKAL),

valamint „elvárásaikkal”

és/vagy „elhatárolódásaikkal/elutasításaikkal is

TERHELIK a Közös Otthont és Családtagjaikat,

’kívülálló’, ’kilépés irányába vezető’ lépéseket mutatnak fel.

Választásuk tudatosítására (megerősítés vagy megváltoztatás céljával)

nagyon gyors és határozott Figyelmeztetéseket (próba-helyzeteket) kapnak,

és ha ezekre [legfeljebb egy-két, néhány órán belül] nem teszik meg

az AZONNALI IGAZODÓ Lépéseiket,

nagyon gyors kiírásra kerülnek A CSALÁDBÓL, az adott Világból/világból.

Megerősítésre került az, hogy

az Egyéni Felelősség nem adható át és nem is vehető át ---

még a Közös Otthon „tisztítása érdekében” sem.

            Szorosan kapcsolódik az előzőekben leírtakhoz az a Megerősítés is, amely úgy Rendelkezik, hogy

senki sem fejthet ki olyan működést/tevékenységet,

amellyel gátolhatja/akadályozhatja vagy megzavarhatja mások Rendes Működéseit/Életét.

            Ahogyan fentebb utaltunk rá:

nincsen lehetőség arra,

hogy a Rendeződések során felszabaduló „ÉPÍTŐ” Élet-területek

újra leterhelésre kerüljenek megtisztításra váró szennyekkel

[vagyis a megjelenő Építő Folyamatok/Lehetőségek elsődlegességet élveznek. Nincsen mód arra, hogy egy megtisztított Élet-területre mások „szennyet ürítsenek”, és ezzel megakasszák az eltervezett és elkezdődött SzeRves Építési Folyamatot.]

*****

20090703 III - HITTEL vagy hitel:

2009. július 3., péntek, 16 óra után

HITTEL vagy hitel

            Van egy békés föld, ahol az emberek Istent, és a számukra életet adó földanyát, valamint egymást is szeretve és tisztelve élik az életet. Örömmel végzik az általuk választott, a közösségüket is segítő tevékenységeiket: a fölművelést és a tanítást, ha szükséges akkor a kiegyensúlyozást és gyógyítást, a „művészeteket”, alkotnak és teremtenek --- valamiben élete folyamán mindenki „mesterré” is lesz.

            Egyszer idegenek érkeztek erre a földre, szállást kértek és befogadást, élelmet, életet. Fel sem merült a helyiekben, hogy be ne fogadnák őket --- bizalom élt a szívükben (bár szavakkal nem tudták megfogalmazni ezt), az életükben csak a szeretet (elfogadás és erőhöz mért [vagy akár néha azon felül is] támogatás) létezett.

            A szeretet egy különleges mozgás és állapot: mindig megérzi [megérti], ha valahol és/vagy valamiben valami „hiány”, kiegyensúlyozatlanság jelentkezik vagy jelentkezne, és SEGÍT úgy kiegyensúlyozni azt, hogy EZÁLTAL MINDEN ÉRINTETT élete még yobbá és szebbé is lehessen. ÍGY „működik” a Szeretet.

            Mivel a föld lakói „látták”, hogy az érkezett idegenek egyes dolgaikban „hiányokkal” küszködtek, így hát ADTAK nekik mindent, amit csak tudtak, hogy az idegenek hiányai [vagy az idegenek által megjelent hiányok] kiegyensúlyozódjanak: élelmet, szállást, elfogadást és szeretetet, tudást arról, hogy hogyan működik itt az élet.

            Egy későbbi kor „szó-használatával” élve, tulajdonképpen „hitelt” adtak az érkezett idegeneknek, de ez a[z akkori] létezés szerint egyszerűen csak elfogadás volt némi támogatással, vagyis SZERETET. TUDTÁK [hiszen abban éltek, azt tapasztalták], hogy az elfogadás és yóság MINDENT és MINDEN ÉRINTETTET yobbá tesz, szebbé tesz, és a „mai fogalmainkkal” „felemel”, valami olyan ÚJ kezdetet teremthet mindenki számára, amelyben választása és öröme által újabb formái válhatnak élővé (a megtapasztalás által) a Szeretetnek.

            A „hitelt” kapott idegenek kezdetben értetlenül (!) fogadták a Szeretet ilyen áramlását, és feléjük is irányult megnyilvánulását. Megerősödtek tőle bizonyos mintáikban, de a „mintáik” e földön idegenek voltak: csak „kapni” tudtak és akartak, „adni/szeretni” (a föld mintái szerint) nem tudtak, vagy lehet, hogy csak nem akartak… „Hitelbe” kapott életük nem nyitotta meg elfogadásukat és szeretetüket, és közülük egyesek talán még „dühössé” is lettek: érezték „nehézségüket”, nem-illeszkedésüket. Hogy ez volt-e, vagy pedig valami más a maguk mintáiban, ami „ellenségévé” tette őket ennek a földnek, ma már tulajdonképpen [ha nem is teljesen] mindegy. Újabb „hiteleket” kaptak, majd újabbakat „kértek”, melyből maguk köré is [hogy lehetőség szerint ne keveredjenek], és a föld lakói köré is „falakat” emeltek. Mintáikkal megzavarták a Szeretet áramlását és működését, mások által életbe hívott yavakat halmoztak fel a maguk számára, akadályozták a szabad áramlásokat/kapcsolódásokat --- miközben VISSZA A SZERETETBŐL  [a maga tiszta formájában ] SEMMIT nem áramoltattak. Amit pedig „törlesztő-részletként” visszaadtak, abban „méreg-cseppek” voltak.

            Ez a mérgezés végül odáig vezetett, hogy elkezdtek elgyengülni az itteni n-ÉP-ek, akik egyre kevésbé értették, hogy MIÉRT NEM MŰKÖDIK AZ ÉLET, hol „szivárog” el a Szeretet, amelyet ÉLTEK, és amelyet TUDTAK, HITTEK.

            Valamiféle „halványulás” vette kezdetét az emlékezetben, és egyre kevesebben lettek – ahogyan haladt előre a kor/kór és az élet – akik még TUDTÁK, hogy hogyan is működött „régebben”, még az „isten tenyerén”, az „idő” kezdete előtt az Élet.

            Elfeledték azt is, hogy egykor „hitelt” adtak bizonyos idegenből jötteknek, akik a „hitellel” még nem számoltak el, és még nem bontották le a „falakat” sem, amelyeket a „hitelekből” építettek.

            Sőt, mi több, megjelent valami olyan minta vagy gondolat, hogy tulajdonképpen az idegenek hoztak és adtak valamiféle „hitelt”, amelyet most a földieknek „törleszteniük” kell --- és persze „soha” nem lehet a „végére érni” a „törlesztéseknek”, mert már senki sem tudja, hogy a „hitel” mikor és hol, TÉNYLEGESEN mikor és hol, és MIÉRT keletkezett. Akárki kutatná is az „eredetet”,

az IRÁNY rosszul beállítottsága miatt

„SOHA” nem találhatja meg. Ha valakiben feléledne azonban az „Ősi HIT és TUDÁS”, akkor már

a „megfelelő irányba állíthatná a keresése célzóját”,

és ott bizony

ráakadna a valódi

[vagyis GYÓGYÍTHATÓ, KIEGYENSÚLYOZHATÓ!]

történésekre és okokra ---

és arra is,

hogy HOGYAN OLDHATÓ MEG

A SZERETET ŐS [e-földi-SzeRves] EREJE ÁLTAL

ÚGY

ez a mai kiegyensúlyozatlan helyzet,

hogy az FELEMELJEN MINDEN ÉRINTETTET.

MINDEN

ÉRINTETTET!

Lejegyezte OmMáátRé KJ, a MindenHató TeremTő Egy Szent Isten, KRISZTUS és a Földanya, és a Földanya minden „RENDES”, Szerető Gyermeke Tiszteletére és Dicsőségére

*****

2011. február 6.

            Az elmúlt időszakban a FÖLD/Földanya [és ÉGI-és-Földi CSALÁDJA] KiIgazították/Rendezték, megfelelően működővé tették azokat a SZÍV/Szív-Utakat és egyéb kapcsolódásokat, amelyek a „Földre érkezett idegenek” és a Földiek számára is elhozták a megújulás [és Szabad Választás] Lehetőségét. E VILÁG/Világ Rendje szerint élhet/élhetett ezzel mindenki. Az eddig Földön élt „idegenek” is megkapták [a Föld és ÉGI CSALÁDJA Áldozatának eredményeképpen] [egyes esetekben a maguk Égi Családja (VILÁGHOZ)kapcsolódó Áldozatának eredményeképpen] a „szabad továbblépés” lehetőségét. A szabad továbblépés a tettekkel megnyilvánított választás/élet szerint a REND-nek megfelelően valósul meg.

            Felelősség alól „nem lehet kibújni” azon úton/módon sem, hogy „új egységeket/szövetségeket” vagy mesterségesen nagyobb egységeket/szövetségeket igyekeznének egyesek életre hívni. Az egyes „tagok” (családok) és egyének Felelőssége és a Felelősségi körbe tartozó Rendezés semmilyen módon nem kendőzhető el, nem késleltethető, és nem hárítható át másra.

OmMÁÁTRé~KJ, Budapest, 2011. február 6., 13.41.

http://www.rezdulesek.eoldal.hu/

dr Götli Kinga Réka oldaláról:

Belső éden megtalálása
Élet-tér / Szín-tér

Töprengésem jelenlegi gondolati fonala a negatívum felől indul meg, hogy aztán pozitívba fordulva kiegészítse egymást, új aspektust hozva. Miszerint mit ér az érték, ha nem ismerem meg az értéktelent, a gazt, a hamisat, ha nem tudom, mit kell kigyomlálnom, hogy szárba szökkenjen a való és éltető, hogy a remény felcsillanjon ott is, ahol nem számítanék rá.

Maga a negatívum a hazugság, az önbecsapás, az önámítás. Amikor az ember rossz gazdája saját magának. „Előkertjében” ritka és drága növényeket nevel, melyek az arra járót elkápráztatják, ám háza mögött rendetlenség burjánzik mindenütt, elnyomva és rátelepedve mindenre. A bemutatandót nagy gonddal ápolja és vigyázza, fenntartva a látszatot, míg a színfalak mögött az ál(?)való gazos.

/Mi az igaz, melyet megláttatunk erővel, vagy melyet épp rejteni vágyunk. S hol éljük e kettő közt életünk, jelenünk meghatározó részét. Tetszetős előkertjeinket ápolgatjuk szüntelen, vagy hátrébb, a gaz közt vegetálunk…../

Az első felvonás ott kezdődik, mikor a rend képe és a rend utáni vágy gondolata megszületik bennünk, mikor képessé válunk megkülönböztetni a valósat a hamistól, az értéket, az értéktelentől. Majd jön a színterek félelem nélküli egybenyitása, mikor a gondozatlan hátsó, megműveletlen terület épp olyan fontossá válik, mint a szemléltetett előkert. A színtér valós élettérré rendeződik, gyomlálunk, igazítunk. Nem vágyunk takargatni, s csak a talmi csillogót mutatni. Felvállaljuk azt is, ami az elrejtett kertrészletben szabadon, összekapaszkodva növekedett. Megszeretgetjük azt is, hiszen az is ugyanúgy hozzánk tartozó. Csak igazi szeretettel tudunk megválni feleslegessé vált dolgainktól, hiányuk többé már nem mar bennünket. Mikor nekifogunk gyomlálni, mely nehéz, fáradtságos munka, kitartást követelve, rájövünk arra, hogy a sok hitványság között eltakarva hevertek kincseink, melyek értékesebbek, mint mi reméltük. Egy pillanatra nem törődünk sem szemlélővel, sem mással, a meglátott, kincsként megtalált értékek eltöltenek minket igaz örömmel, szépséggel s átlényegülünk. Lelkesedünk általuk. Az igazság ténye az, mely ezt a folyamatot megindítja. Nem érdekelnek az elkülönített színterek, sőt arra törekszünk, megtörténjen az egybenyitás és a hazug, s leplezett dolgaink felszínre kerüljenek, bennünk megváltódjanak, rendeződjenek. A rendeződés megszabadít a feleslegestől, új lehetőségeket nyit, új látásmódot biztosít. A színtér valódi, takargatás nélküli élettérré váltódik, melyben mi vagyunk a gazda. Gazdagságot, belső bőséget, édenkertet teremtünk. Ha az édenkert bennünk megmutatja magát és lassanként kiteljesedik, nem lesz az a gaz, mely kedvét lelné, hogy ebben elszaporodjon, nem talál benne számára megfelelő talajt. Mindegy, hogy a szél sodorta oda, vagy a talaj még hordott pár magot belőle. Nem tud, nem akar gyökeret verni…..Természetesen ezeknek a magvaknak a képét magunkban, s emlékezetünkben jól őrizzük, hogy tudjuk, az édenkert mitől igazabb, gazdagabb, szebb, teljesebb. Minden magvacska elvethető a sok közül, de csak a gazdán, a jó talajon és a gondviselésen múlik, miként és mivé csírázik, s szökken szárba belőle a való.

Belső édenkertünk megtalálása, s kibontása feladat, felelősség, s egyben a legnagyobb ajándék.

A belső kivetül, s kiárad.
Áradásod Te magad vagy.
A Való belőled fakad.
Nyiss teret neki!
Teremts!
Légy gazda!
S szíved gazdagsága megmutatkozik.
Legyen áldásként rajtad, s mindazon, melyre kiárad!

Lélek-kert, Éden-kert
Szívednek Igazán
Ébredő Tavaszán
Nyíljon az Élet
Lásd meg a Szépet!

Örvendj!

2011-02-05
18.03.