2011. január 28., péntek

Szemelvények

I.

„A kérdés (még) nem kérés”

Vannak, akik a kérés ’helyett’ inkább kérDéseket tesznek fel. Teszik ezt azért, hogy a felelősséget a ’lehetséges mértékig’ ’elhárítsák’ maguktól. [Ez a ’mentalitás’ a sérült ’mentális’ (így sérült Szív-) működések terméke, amikor egyesek a tettet és a tett-következményét egymástól ’időben’ és lehetőség szerint ’személyében’ is elválasztani igyekeztek (beékelés/beékelődés). Ma már a ’felelősség-áthárítás’ semmilyen módon nem engedélyezett és nem lehetséges (a ’felelősség’ ’személyes’, Szív-útban rögzített, elmozdíthatatlan).]

A „kérés”-hez – mivel tett által megnyilvánított választás/akarat – megfelelő felelősség is társul. A kérdés önmagában csak [’kopogtatás’] ’kapcsolódás’. Kérdés feltevésekor ugyanakkor előfordulhat, hogy valaki ’felajánl’ egy olyan segítséget, amelyre a kérdezőnek éppen szüksége van. Ha a kérdező ezt követően kéri a segítséget, akkor a kapott segítséggel felelősséggel kell élnie. A felajánlott segítség elfogadása (ha azt megfelelő kérés nem előzte/erősítette meg) egyesek értelmezésében eddig az ’ajándékozáshoz’ volt hasonlatos, vagyis annak ’felhasználásával nem számoltak el’, tulajdonképpen még csak megköszönni sem volt ’szükséges’, hiszen az elfogadó a maga elfogadását csak szívességtételként fogta fel. „Tett-és-következménye azonban többé nem választható el”. Ezek a ma még „gondot” okozó kérdések/értelmezések a SzeRves működések megerősödésével megtalálják a természetes, mai korhoz igazodó megoldásaikat.

II.

A Kéréseknek és a Megbocsátásnak jelenleg kiemelten fontos szerepe van a Földön a Kiegyensúlyozási és Rendez(őd)ési Folyamatokban.

III.

„Hibák”

[KRISZTUSI értelmében: hiány, árnyék]

A jelenleg Földön élőkben – egyéniségüknek, illetve fejlettségi/tudatossági/szeretet szintjüknek megfelelően [vállalt megtapasztalásuknak megfelelően] – felszínre kerül(het)nek „hibák/hiányok” [’hibáznak’].

Néha a „hibák/hiányok” annak megfelelően is felszínre kerülhetnek, hogy éppen milyen „családi jellegű” (például ’globális’, a teljes bolygó-Valóságot érintő) kiegyensúlyozási vagy Rendezési folyamat zajlik.

Azt, hogy valaki milyen „mélységben”/kiterjedésben/formában él meg egy felszínre kerülő hiányt (milyen formában/mélységben hibázik) (milyen mélységben ’kell’ megélnie ahhoz, hogy ’teljes mélységben’ megértse/átlényegítse) jelentős mértékben függ a ’fejlettségi szinttől’. A ’fejlettségi szint’ függ egyrészt az adott egyén fejlettségi szintjétől, de annak a közösségnek/családnak a fejlettségi szintje is jelentős meghatározó erővel bír, amelynek az adott egyén tagja.

A „hibák”/hiány megtapasztalása (például a Föld jelenlegi fejlettségi szintjén) „segítője lehet” a tanulási/érési folyamatoknak. A hibák (megtapasztalásuk által) segítenek „elfogadóbbá, megértőbbé” lenni. A „hibák” megélése során megérthetjük a „hibázás” okait/mozgatóerőit és Hatásait. Ahogyan megértjük a magunk hibáit és kijavítjuk azokat és megtanulunk megbocsátani magunknak --- megértőbbé válhatunk mások hibáival kapcsolatban is. [Ítélés és elítélés helyett] Segíthetjük emiatt a más hibázókat hibáik felismerésében és kijavításában --- és megtanuljuk a mások irányába való megbocsátást. [A ’hibák’ segítenek ’nem-felejteni’ és ’felejteni’.]

Részletek korábbi írásokból:

20091231 – EGYsÉGben:

(Ez a lejegyzés tehát egy 2009.12.31-i állapot:)

            „…Még jelenleg is Szabályozás alatt áll az a terület, amelyet még érintek.

            Többször elhangzott az utóbbi hónapban/hetekben [az Adventi és Karácsonyi időszak maga is indokolta az ezeken való elmélkedést], hogy hogyan és kiknek segíthetünk.

            Teljesen egyértelmű az a helyzet, amikor valaki ténylegesen, a szavai használatával is kéri a segítségeteket. Ilyen esetben a „tőletek telhető” módon segíthettek, úgy, hogy ne avatkozzatok be szükségtelenül a segítséget kért élet- és fejlődési folyamatába.

            Itt talán csak egy különleges helyzet van, amire érdemes odafigyelni: vannak olyanok, akik „felvázolják” a saját „nehéz” helyzetüket, de tulajdonképpen a szavaik használatával kifejezetten mégsem kérnek segítséget. „Hallgatólagosan”, KI NEM MONDOTTAN segítséget várnak, ám nem mondják ki, hogy KÉRIK a segítséget. Ilyen esetben ma már nincsen helye a másik megsegítésének. Rá lehet kérdezni, hogy „Azért mondtad el ezt, mert a segítségemet szeretnéd kérni?” – és ilyenkor akár el is hangozhat a tényleges segítség-kérés, de az is előfordulhat, hogy „rossz néven veszi” a panaszkodó a kérdést, hiszen ő (tudva vagy tudattalanul) arra „VÁRT”, hogy majd „felajánlják” neki azt, amit ő akar. Ez egy „játszma” ma még, amelyben a felelősség alól igyekszik kibújni az ilyen „hallgatólagosan kérő”. „Gyermekként” akar viselkedni, akinek „jár” még a segítség egyes élethelyzetekben, és NEM AKAR a kölcsönösségen alapuló, [felelősséggel járó] kiegyensúlyozottan működő kapcsolatokba belépni. Azonban ma már egy gyermektől is ELVÁRT, hogy a tudatossága szintjének megfelelően használja a kérést és elfogadást/adást, mert csak így válik kellően éretté a megfelelő időre ahhoz, hogy kiegyensúlyozott és kölcsönösen Építő jellegű kapcsolódásokba lépjen majd a társaival. Ezért az ilyen „hallgatólagosan”, a „gyermek yogán” kérő „nagykorút” – ha nem fejezi ki ténylegesen is a segítséget kérő szándékát, érdemes felvilágosítani arról, hogy ha szüksége lenne segítségre, akkor majd kérje azt, és mivel az adott helyzetben nem fejezte ki ezt a szándékát, akkor „segítségre biztosan nincs is szüksége”.

            Természetesen egy sajátos eset az, amikor valaki nincsen öntudatánál, illetve olyan helyzetben van, amikor a tudata még nem fog át valami olyan helyzetet, amelyben ténylegesen is segítségre szorul. Ilyenkor általában a Lélek kér segítséget, és többnyire van is, aki meghallja ezt a segítséget kérő Lélek-hangot. Ilyen esetekben a „tőlünk elvárható” segítséget „illik” vagy lehet nyújtani.

            Vannak olyan esetek, amikor nem csupán a „tőlünk elvárt” segítség az elvárt, hanem annál akár több is. Ez ma még egy formálódó terület, hiszen az Élet Szentsége és sérthetetlensége mindenkit megillet. Senki sem „kötelezhető” tehát arra, hogy például az élete vagy testi épsége/egészsége árán vagy veszélyeztetésével megmentse más(ok) életét és/vagy testi épségét, egészségét. Nem lehet „foglalkozásilag” sem kötelezni erre senkit, vagy pedig más [testi vagy lelki/szellemi] „kényszer” alkalmazásával sem.

            Ugyanakkor mindig, minden korban voltak bizonyos ehhez kapcsolódott, az Élet Kiteljesítése érdekében meghatározott elvek/elvárások (például „hadi helyzet” esetében „mentési sorrend” stb).

            Nyilvánvalóan nagyobb volt ezeknek az elvárásoknak (és az ezeknek megfelelő cselekedeteknek) a jelentősége akkor, amikor a „túlélés” érdekben kellett fellépni, és fokozatosan eltűnnek majd ezek, ahogyan az ilyen „életet veszélyeztető” helyzetek eltűnnek. „Személyes” meggyőződés vagy [szabadon tett] vállalás lehet mások életének vagy érdekeinek olyan védelme, mely veszélybe sodorhatja akár az ilyen vállalást tevő életét vagy testi épségét/egészségét is --- mégis, ma még nem kerül(t) „végleges Szabályozásra” ez a terület. Az „Általános Törvények és Szabályok” alapján, mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy esetleg a maga „élete/egészsége” árán akarja-e más életét megmenteni és segíteni. Annyiban kell ma segíteni az ilyen áldozatra jelentkezőt, hogy pontosan megérthesse azt a helyzetet, amelyben segíteni kíván, átlássa a helyzet valamennyi lehetséges következményét, és kéretlenül/szükségtelenül ne avatkozzon be más életébe.

[Utólagos hozzáfűzés (2011. január 28.): Az Áldozat Szabályainál már többször érintettük: 20100525 – Az Áldozatról – Szemelvények: „…az „Áldozatnak jelenleg minden esetben segítenie kell a SzeRves Földi Minták és Működések megerősödését”.]

            Egy sajátos segítési terület a „szűk család”, a szülők és gyermekek, illetve a testvérek, házastársak kapcsolódása.

            Akik egy ilyen kisebb családba egymás mellé kerülnek/születnek, ők a Lélek (és többnyire a Szellem) szintjén is szorosabb [egymást is segítő] kapcsolódásokat választottak. Ők többnyire már a „Földre születés” előtt megállapodnak bizonyos szorosabb egymást segítő kapcsolódásokban, és így ők sokkal jobban „tudják” és „érzik” is a MaGuk belső Hangja/vezetése alapján, hogy mikor és miben, hogyan segítsék egymást. Az ebben a szorosabb családi kötelékben élőkre is vonatkozik azonban az az általános Szabály, hogy csak kifejezett kérésre segíthetik egymást, és szükségtelenül ők sem avatkozhatnak egymás életébe. Ha valaki kifejezetten megtiltja a családtagjainak, hogy egy bizonyos helyzetben segítséget nyújtsanak a számára, akkor ezt a kérését tiszteletben kell tartani [az öntudatlanság vagy éretlenség esetei itt is nagyon körültekintően mérlegelendőek], és ilyenkor lehetőség szerint sem a fizikai, sem pedig a lelki síkokon „ne küldjetek feléjük” segítő erőket. „Általános” kéréssel ilyenkor is (mint minden más esetben) lehet fordulni a Földanya, illetve KRISZTUS vagy a MindenHató irányába, hogy segítsék abban az ilyen társatokat, hogy megtalálja a maga útját és azt a lehető legteljesebben megvalósítsa --- de ezeken felül például „energia-küldéssel” sem célszerű segíteni azt, aki nem kérte, vagy éppen meg is tiltotta kifejezetten a segítség-nyújtást.

            Azért van „változás/igazodás” alatt ez a Szabályozási terület, mert a Földön az Eredendő Szabadság Minőség és Működés éppen a VisszaRendeződés Folyamatában van: az ALAPOK szintjén megtörtént helyére kerülése folyaMATosan Hatja át az egyes létezési szinteket. A sérültebb korszakokban nagyon sok „speciális” „kérés”, „ima” és segítő út működött, amelyek vagy éppen kivonás alatt állnak, vagy pedig éppen tartalmukban vagy formáikban módosulnak. A Segítői Módszerek és Utak változása kiHat a Segítségnyújtás elkövetkező formáira és lehetőségeire is.

            Mindenki által ismert, hogy kialakult például az „imának” egy olyan különleges gyakorlata az elmúlt időszakokban, amelyből teljesen eltűnt a „lélek”, és sokszor egy tartalom nélküli megnyilvánulássá, kötelességgé lett. Ugyanakkor pedig van az imának olyan formája, amelyben teljesen ÖnMaGává tud Egyesülni a létező, és így jelentős gyógyításokat tud elvégezni mind az ÖnMaGa lényében, mind pedig mások felé irányulóan. Ma még a Földanyának is „szüksége” van egyes eddig már bejáratott (beföldelt, SzeRves úton élővé lett) kiegyensúlyozást segítő utakra, és akár egy „mechanikus ima” is alkalmas lehet egy megfelelő pillanatban az „Isten/Teljesség-élmény” megtapasztalására. Nem lehet tehát „teljesen elvetni” még a látszólag haszontalannak tűnő mechanikus imát sem, mert mint „forma” ad ma még lehetőséget arra, hogy egy mechanikus gyakorlás során megnyíljon a szív, és a Lélek elvezesse a megfelelő kapcsolódásokba az így útját keresőt. Minden egyes esetben külön-külön kell mérlegelni, hogy hol található „elfogadás” és/vagy „szeretet”-mag, és hogy mely [régi vagy új] Gyógyítási/Segítői út hozhat erre épülve/építve tényleges eredményeket.

            Nem lehet elítélni azt sem, aki szeretetből olyanoknak is küldi „közvetlenül” a „szeretet-energiát”, akik abból nem is kérnek. Ezek a dolgok a tudatosság kitisztulásával fokozatosan a helyükre kerülnek, ahol pedig [akár egy ilyen szeretetből elindított] Hatás valamilyen „nem kedvező Hatást” indítana el, ott most még jelen vannak azok a Segítségek és Kiegyensúlyozó Erők, akik „yavítják” ezeket a nem kellően tudatos, vagy nem megfelelően irányult lépéseket. Nem feltétlenül „hasznos” ugyanis „megdorgálni” valakit azért, mert ő a szeretetét úgy is kifejezi vagy gyakorolja, amely nem teljesen „kor”-szerű ma már. Talán nem is értené meg azonnal a dorgálás mögötti okokat [melyeket „szeretet-gyakorlása” miatt kapna], és szeretet-küldései lezárásával több kár/kiegyensúlyozatlanság keletkezne, mint amennyi nehézséget okoz a nem teljesen illeszkedő tevékenységeivel. Ilyenkor segíthet az Irgalom ereje is, és olyan helyzetek felé vezeti az ilyen „idejét-múltan szerető” (mint amikor egy anya nem akarja tudomásul venni, hogy gyermeke felnőtt, és nem akarja elengedni a gyermekét) embert, amelyek megélése által megérti majd, hogy mit és milyen irányban változtasson (ilyenkor is a „nagyobb öröm/teljesség” megélése felé segít a vezetés).

            Ugyanakkor vannak ma még olyanok, akik bár „réginek tűnő” módszert alkalmaznak például mások megsegítése során, időközben azonban a megfelelő szív-működtetésükkel teljesen új, időszerű tartalmakkal töltötték fel a régebbi formákat. Ilyen esetekben továbbra is „látja” tevékenysége hasznosságát a régi forma megtartása ellenére is a létező --- ám idővel a „forma is igazodni” fog az új tartalmakhoz, és az ehhez kapcsolódó váltáshoz szintén mindenki megkapja a számára legmegfelelőbb vezetést.

            Talán ezekből is látható, hogy ebben az Átmeneti időben még valóban egymás mellett, sokszor egymást átHatóan és egymásba alakulóan is jelen van a régi és az új, és hamarosan nagyon yól érzékelhetővé válik, amint „az új megélése egyre nagyobb örömhöz és sikerélményhez vezet”, és így a legtöbb ma még gondot/nehézséget okozó kérdést és módszert is elhagyjátok --- hiszen nem lesz értelme azokkal foglalkozni. Vezessen ebben is a szívetek, érezzetek rá, hogy egy-egy adott helyzetben mi a számotokra és a társatok számára legmegfelelőbb megoldás, és azt alkalmazzátok --- annak a néhány ALAP-Szabálynak a figyelembe vételével, hogy

-          lehetőség szerint ma már csak annak segítsetek, aki ezt kifejezetten KÉRI tőletek,

-          illetve minden megsegítés során arra ügyeljetek, hogy csak a szükséges módon és mértékben nyújtsatok segítséget, és ne avatkozzatok kéretlenül és indokolatlanul soha senki életébe.

-          Vegyétek figyelembe, hogy a szűk család egy olyan közösség, ahol rendszerint a családtagok egymás nagyobb fokú segítségére is szövetséget kötöttek, ezért a tagok sokkal yobban figyelemmel kísérik egymás életét, és néha így meghallják a másik „lelkének” segítség-kérését is. Ilyen esetben fel lehet ajánlani a segítséget, illetve meg lehet kérdezni, hogy van-e szüksége esetleg valamilyen segítségre, ám ha nemmel válaszol, akkor ezt tiszteletben kell tartani.

-          Gyermekek és öntudatuknál nem lévők, valamint egyes sérültek esetében a Lélek kérése is elégséges lehet a „szabályos” segítség-nyújtáshoz. Ilyen esetekben elsődlegesen arra kell törekedni, hogy nyújtsatok tőletek telhető segítséget anélkül, hogy szükségtelenül beavatkoznátok a megsegített életébe.

OmMÁÁTRé KJ

*****

20091208 II - Mindenkinek, Akit Érinthet - Engesztelések, az Új Kor Magyar Feladata:

            „…Az Engesztelés fogalom-körébe és területébe tartozik

minden, ami SzeRves Földi Létezők valamilyen „közös Földi tevékenységéből eredő”

bármilyen lelki és/vagy fizikai/anyagi/energetikai kiegyensúlyozatlanság

(megbomlott összhang vagy Rend) helyreállítását [Egyensúly-visszaállítását],

illetve egy Magosabb szintű Összhang és Egyensúly megvalósítását segíti/célozza.

Ebből is látszik, hogy egy megbomlott Rend vagy Egyensúly nem feltétlenül csak az „eredeti, megbomlás előtti” állapotába kerül(het) visszaállításra az Engesztelési FolyaMATok során, hanem akár egy Új, MaGosabb, minden érdekelt számára így megfelelőbb Egyensúlyi vagy Összhangzati Helyzetbe is kerülhet. A Kiegyensúlyozó Erők/Formák közé tartoznak:

-          a Yóvátételek [tényleges Kiegyensúlyozáshoz vezető] már ismert fajtáji,

-          a már említett Megbocsátáshoz kapcsolódó valamennyi működés,

-          továbbá a Kiegyensúlyozásoknak olyan, eddig a Földön – az utóbbi néhány ezer évben – nem ismert formája, amelyek valamilyen Yóvá-tételt alkalmaznak, de annak nem az emberek által eddig ismert formájában. [Mivel a Föld elkövetkező (gyógyítási) korszakai már nem arról szólnak, hogy az emberek a keletkezett terheiket „megosszák” egymással, hanem arról, hogy a lehetőségekhez képest mindenki megtalálja a számára és az őt körbevevő közössége számára is legtöbb „YÓ”-t megvalósító útjait/lehetőségeit, és ezáltal „gazdagodás” és „rezgés-növekedés” legyen megvalósítható, így a Yóvá-tételi LEHETŐSÉGEK köre is ennek megfelelően szélesedik. Nem elsődlegesen a „büntetések” szolgálják már a közösségek és az egyének yavát sem, hanem azoknak a Lehetőségeknek a megtalálása, amely által minden érintett ÉPPÉ és gazdagabbá is lehet.].[Más hozzásegítése ahhoz, hogy megtalálja az útját --- a „Szolgálat”/Segítés különböző új fajtái.]

-          Részben a KEGY Eleméhez kapcsolódó működések is ide kapcsolódnak, amennyiben az Érdemek alapján előállt Erők/Yavak valamilyen „hátrány” kiküszöböléséhez kerülnek felhasználásra. [Ugyanakkor a KEGY azon alkalmazására már nem az Engesztelés Szabályai vonatkoznak, amikor olyan tényleges Építésre kerül felhasználásra az Érdem teremtette Erő, mely nem egy kiegyensúlyozatlanság helyreállításában nyilvánul meg.]

-          Jelentős részében ma még az Engesztelés körében kerül(t) szabályozásra az Irgalom területe is. Ez a terület részben kapcsolódik a fentebb írt „új típusú, a saját út megleléséhez hozzásegítő Yóvá-tételek” csoportjához is, illetve van egy olyan területe is ma még, amely egyes már feltárt/felismert „igazságtalanságok” Kiegyensúlyozásában segít. Előadódhatnak olyan „igazságtalanságok”, amelyek „okai” talán ma már nem is tárhatóak fel teljesen, és ezért például a „felelősség” szabályai sem alkalmazhatóak megfelelően. Vagy „senki” (Földi) nem tehető közvetlenül vagy szorosan közvetve felelőssé egy-egy megborult helyzetért, vagy pedig szinte „mindenki” felelőssége is megjelenhet. Ugyanakkor – mivel már felismerésre került (!) a helyzet TÉNYLEGESEN is „igazságtalan” volta, az mindenképpen és a „lehető leghamarabb” gyógyításra kell, hogy kerüljön, hogy ne vezethessen további igazságtalanságok és/vagy nehézségek kialakulásához. Ebből a szempontból az Irgalom alkalmazásának többnyire tényleges további „kár-megelőző” szerepe is lehet és van. Például megjelenik egy helyzet, mely felismerten „igazságtalan”, a hagyományos felelősségi szabályok alapján azonban a helyzet Rendezése szinte lehetetlen, vagy pedig jelentős elhúzódást és nehézségeket eredményezne, és ezért egy teljesen más Rendezés hoz majd Kiegyensúlyozást egy ilyen területre. Ilyen alkalmakkor sor kerülhet (más engesztelési módszerek alkalmazásával együtt, illetve akár önállóan is) az Irgalom működ(tet)ésére. Leggyakrabban az Irgalom tehát (ma még a Földön) az ilyen nehezen kezelhető „igazságtalanságok” megoldásában tud a legHatékonyabban közreműködni, és majd mind ezt a terültét, mind pedig a más alkalmazhatóságait még csak ezután ismeri meg igazán a Föld és a Föld embere. [Nyilvánvalóan akkor, amikor az Irgalom már nem elsődlegesen az „igazságtalanságok” felszámolását fogja segíteni, akkor egyre újabb területei is megnyilvánulnak majd.]

 (…)Összefoglalva, hogy milyen Feladatokat és területeket érinthet ma az „Engesztelés”:

-          Az Engesztelés a Gyógyítási [Kiegyensúlyozási] Feladatok közé tartozik, vagyis valamilyen megbomlott Lelki, fizikai, anyagi vagy energetikai egyensúly helyreállítására törekszik (vagy az eredeti állapotba segít vissza, vagy pedig egy magasabb egyensúlyi állapotba).

-          Az Engesztelés a FÖLDÖN/Földön belül keletkezett olyan Kiegyensúlyozatlanságok Rendezését segíti, amelyek SzeRves kapcsolódásokból eredően (tevőlegesen vagy mulasztással) tényleges kiegyensúlyozatlanság formájában is megjelentek.

Ez nem azt jelenti, hogy a „jövőre nézve” „megelőző” irányokba nem haladhat a Magyarság, de a figyelmét mindenkor a már TÉNYLEGESEN is megjelent megbomlott-Rendű helyzetek gyógyítására kell fordítania, lehetőség szerint úgy, hogy a gyógyítása segítse a jövőre nézve is hasonló vagy más jellegű kiegyensúlyozatlanságok megelőzését.

Talán ez utóbbi kiegészítés segít yobban megérteni azt, hogy a Magyarság számára miért volt szinte „előírva” az, hogy a Segítői szerepét ne abban a formában teljesítse, hogy csupán az „Ép Rezgéseket áramoltassa ki MaGából a Földre”, hanem úgy, hogy Magába felvéve az ÉP Mintákat helyezkedjen bele a gyógyításra váró (azaz ténylegesen sérült) helyzetekbe, majd onnan dolgozzon ki egy gyógyító utat a maga számára, amit majd [választható lehetőségként/útként] így megismertethet másokkal. Mindez talán segít azt is megérteni, hogy miért van ma ilyen sokféle nemzet(iség) és nép a Kárpát-Hazában és annak közvetlen közelében…”

„…„Kérés”

            A Kérésekről már több alkalommal írtunk ezen a honlapon is. A magyarok imáikban a Hála kifejezése mellett a legtöbbször kérésekkel is éltek/élnek az Égi Segítők irányába is. Ennek az az egyszerű oka, hogy tudták és tudják, hogy „Szabadság Világban” élünk, még ha eddig e Világ egyes működései nem is érvényesültek mindig kellően. A „Rendhez” visszakapcsolódni azonban csak a „Rend” biztosította utakkal/eszközökkel lehet [azaz „SzeRvesen”]…”

*****

20090703 – A Kérésekről

„…Érzés:

A Kérésekhez (is) kapcsolódó „működések” Kiegyensúlyozása is most van folyamatban, és ez összefügg az „Ős-Bizalom” és a „BÍBORFÉNY” Minapi „aktiválásával” (Földanya Általi Új-ra működésbe hozásával, és E Mintáknak a Földanya Által a SzeRves Létezői irányába megtörtént kiáramoltatásával), mely a FÖLDANYAI SZÍV-UTAK MEGTISZTÍTÁSÁNAK és ÚJ-ra működövé tételének FolyaMAATa.”

A 20090704 II – Kérések II. című írásból:

 „Nagyon nem mindegy ma már (eddig sem volt az) [éppen hogy „lényegi” kérdése ez a „kérések” témakörének], hogy a Kérés

a SZÍVBŐL [az Egységből] SZÓLAL-E MEG,

vagy csak megszokásból/szokásból/szórakozásból,

BIZALOM lendíti-e mozgásba

„Isten” és az „Isteni” [= SzeRves élet] felé, vagy pedig valamilyen torzult várakozás vagy érzelem, esetleg félelem.

A honlapunkra időnként „ékezetek” nélkül kerülnek fel bizonyos „technikai” okok miatt az üzenet-címek, és például a KÉRÉS és KERES szó-pár igencsak rávilágít egyes mai témánkhoz kapcsolódó lényegi kérdésekre. Ha valaki „nem talál” (a helyén) valamit [hiányt érez], akkor

keresni

kezdi, és ha a keresés közben összetalálkozik „valakivel”, akkor

megkérdezheti

tőle, hogy tud-e valamit a keresett dologról, és esetleg arra is

megkérheti,

hogy segítse őt a keresésben.

            Mit szokott általában „keresni” az ember? Valamit, amire „szüksége” van, és/vagy ami „kedves” a számára. Amit SZERET, amit VALAMI MIATT TOVÁBB SZERETNE VINNI az életében, vagy amit TOVÁBB SZERETNE ADNI másnak, amit szeretne másokkal [akiket szeret, akik fontosak a számára] is megismertetni és megosztani. (…)

            M(enny)iben segíthet e kereső munkában a Kérés, „mi” lehet az „ereje” az Isten felé, és az isteniből társainkká lettek felé megfogalmazott Kéréseinknek? Mi a szívből jött, és a Bizalom Ősi Mintájában gyökerező Kérés ereje?

Egyszer egy kisfiúval beszélgettem, aki elmesélte az egyik „fáraó-életében” megélt csatáját. A kisfiú még nem tanult az iskolában az egyiptomi korszakról, nem olvasott könyveket sem a témáról, ám elég pontosan elmondta, hogy hogyan csalták csapdába, és hogy hogyan sikerült e kelepcéből megmenekülnie csapatával együtt. „Hogyan” kérdésemre válaszolva csak annyit mondott „magától értetődően”: „imátkoztam”. [A mostani életében nem él vallásos életet ez a kisfiú.] Nem tudta részletesebben megmagyarázni (hiszen az „EGY-ség élmény” nagyon nehezen fordítható le szavakra!), hogy mit értett ezalatt, magam pedig annyit tudtam összerakni az elmondásából, hogy a szívén át összekapcsolódott Lelkével/Magosabb ÉN-jével, és segítséget kért/Hívott ’Istentől’.

[2011. január 30.: A meglévő/élő/jelenlévő BIZALMÁN át el tudta érni őt a segítő erő. A BIZALOM a megvalósulást lehetővé tevő „út” (a ’Szeretet’, személyes Szív-út ’megvalósulást segítő/biztosító’ ’része’, „széles sugárút, amelyen minden-ami-szükséges megérkezik és jelen Van a megfelelő időben/helyen”).] [A „Bizalom” ma már NEM TERELHETŐ/TÉRÍTHETŐ ÁT a Szívtől elválasztott mentális háló(zato)kra és ott nem is működtethető, nem „köthető le/meg”. A Szív-től függetlenül (eltávolodva) működött mentális hálók lebontásával a „Bizalom-működések” lehetőséget kapnak a „Rendes helyükre, a Szívbe” való visszailleszkedésre. LEHETŐSÉG. Választás kérdése.]

            A Kérés egy „kapu” vagy energia, amely megnyithat KÖZÖS UTAKAT, közös teremtéseket még akkor is, ha „látszólag” „csak kettesben” [=EGYségben] tesszük ezt „Istennel”, a MI MAGUNK IGAZ Lényegével.

            Közös teremtés azért, mert a kérés vagy kérdés mindig valami ÚJ felé is mutat, s ha a kérésre a „válasz” megérkezik, akkor „Áldás” [Erő] is érkezett azon út közös járására vagy megnyitására. Ha a „társakkal” sikerülnek az egyeztetések a kérések alapján, szintén megnyílhatnak új teremtési utak és ösvények.

            Kéréssel adhatunk, és a kéréssel el is fogadhatunk [többnyire egyidejűleg!]: valamilyen [teremtés felé vezető] módon „áramlásokba” kapcsolódhatunk.

            A Kéréssel

KAPCSOLÓDHATUNK

– talán ez a legegyszerűbb megfogalmazása a KÉRÉS lényegének:

közös utat ajánlhatunk,

vagy a felajánlott közös utat el is fogadhatjuk.

            A Kérés „energiája” (szívből-jövősége, Bizalom-foka, Bizalom-irányultsága) nagyban meghatározza, hogy kikkel és milyen célok megvalósítására léphetünk kapcsolódásokba [Ténylegesen és/vagy a láthatóban].

            A Kérésekhez – és így a Kérésekhez kapcsolódó természetes „utakhoz” is – sokféle félreértés és sérülés társult az elmúlt időszakokban. Mechanikussá, sőt Bizalom-vesztetté, „kifordítottá” lettek a kérések sokakban azután, hogy megszűnni látszottak a Kérésekhez társuló természetes segítői utak, és a lélek vezetését elhagyó testi élet már nem tudta megfelelően értelmezni a kapott jeleket/vezetést. Nagyon súlyos sérülés volt ez a Föld emberében, mely már (ismét) veszélyeztetni látszott a bolygó életét, és ezért 2-3000 évvel ezelőtt nagyon sok Küldött érkezett, hogy visszasegítse a természetes életéhez az itt élő embereket. Jézus is sok tanításában hívta fel a figyelmet a kérésre és keresésre, és a szeretet alapjainak újbóli megértésére és élővé tételére. Egyszerű tanait sok helyen kiforgatták, és néha tudatlanságból, máskor pedig szándékosan félremagyarázták. Az Egyszerűségre tanított és intett, melyet „már” és „még” nem tudott helyesen értelmezni az ember.

            A „R-Égi” emberek „Hálatelt-szívvel” és boldogan kértek, amit egyre többen ma már újra megértettek és élnek. A Kérés elhangzásakor – különösen az Isten irányában – mindig Öröm jelenik meg az ember szívében, egy „Bizalom-teljes együttlét” teremtődik meg.

Az ember az „idő előtti Földön” többnyire a „társának” kért és adott segítséget, és így igazán a „hiány” nem is jelenhetett meg. Szeretet-szálak kötötték össze az embereket, és ezeken át megérezték (~ megértették), ha egy társukat valami hiány fenyegette vagy baj érte, és rögtön a segítségére siettek. Talán nem is létezett olyan, hogy az ember kifejezettem „magának” „kért” volna segítséget – hacsak azt nem kérte, hogy legyen még több ereje szeretni és segíteni… Emiatt pedig – mivel a kéréssel tulajdonképpen mindig egymást és a közösséget is segítették – mindig Öröm érzése és a Szeretet állapota társult a kéréseikhez [mert elejét vették vele a bajoknak, vagy ha már megtörtént a baj, akkor közös erővel megszüntették azt, és így mindenki boldogabb is lett].

Amikor a Kérésekben már az egyre fokozódó magány és nehézségek is megjelentek, egyre több fájdalom, majd félelem [mint méreg] került a „kérésekbe”, és ez megnehezítette a SZÍV útjainak a használatát. Egyre „alacsonyabb” [„elszigeteltebb”] szinten jelentek meg és Hathattak a kérések, és egyre távolodott egymástól a segítő és a megsegítendő, míg nem a hiányokban szenvedők már csak egymást látták, és a mindenhol megjelenő hiányt. Ez az „Őr”-dög köre, amelyben járva előbb-utóbb észreveszi a benne lévő, hogy valami más irányt kell a keresései számára keresnie, ha véget akar vetni a körözéseknek.

A szív-utakat elfeledett emberek idővel még a kérésekről is elfeledkeztek [„megszokták”, hogy parancsolnak nekik, és hogy a gyengébbeknek ők is parancsolhatnak], és ezzel a „végponthoz”, a „gödör aljához” érkeztek. Innen már csak egy kiút van: vissza a MaGosba, vissza a szív-utakba. Érdekes, hogy milyen sokan nyílnak meg ekkor, belátva, hogy ha már nincsen semmijük, akkor az „elengedések” is könnyebbek, és így könnyebb megnyílni ANNAK, AKI és AMI VAN, az EGY-etlennek, AKI még ekkor is [azaz ’mindig’] SZERET: Istennek.

Mindez a kis kitérő szándékom szerint arra szolgált, hogy yobban megértesse:

az igazi öröm és az ebből fakadó teremtés itt e Földön

az „adás-elfogadás-továbbadás”, a „Szeretet-áramoltatás” megtapasztalása által érhető el

mind az egyén számára,

mind pedig a megalakult SzeRves közösségek számára.

Itt, Magyarországon is egyre többen tapasztalják [és így tanulják] már meg a közös ÖRÖMben lévő Hatalmat és Teremtő Erőt, mely KÉPES Igaz Élet megteremtésére. Helyreáll az ilyen közösségek tagjaiban az egymás – és így a TeremTő – iránti Bizalom, és

az egymást Bizalommal szeretők közös utakra indulnak,

s menet közben kihullanak magukból és közösségükből is a nem-oda-illő minták és létezések.

            Ma még egy fontos dologra oda kell figyelnie a Földanya létezőinek, mivel közülük

éppen „(át)születőben”

is vannak sokan, és ezért a belső vezetésük érzékelései még nem mindig teljesen „pontosak”. Hasznos „folyamatában” is megfigyelni a kapcsolódások körüli történéseket és megjelenéseket. Elképzelhető, hogy egy „közösség” ma még nem pontosan ott formálódik, ahol a tényleges élet-helye is van és lesz majd.

Elképzelhető, hogy a SZÍVEK egy arra alkalmasnak ítélt helyen kapcsolódnak, és majd együttes erejük emeli közülük a TISZTA SZÍVEKET (egyenként vagy együtt) „oda”, ahol a KRISZTUStól kapott Feladatuk van. A SZÍV és a yózan, mérlegelő értelem együttes használata szükségeltetik ma még, és ez a „két” „képesség” hamarosan EGYé lesz az arra már megértekben, a lényüket megtalált SzeRves létezőkben, és így pontossá lesznek a „látások”, tudások és érzések/vezetések.

(Folytatás a II. részben)