20101220 - Sz�let�s-Kiteljesed�s

  2011.08.08. 10:01

2010. december 20., h�tf�

K�zeledve a t�li napfordul�hoz
 

R�szlet kor�bbi �r�sb�l:

[’HOV� MEGY�NK MI MAGYAROK?’]

 

„AZ �DESANYA

 

Eliza m�g nagyon kicsi. � az �n szemem f�nye. �letet kaptam, �s egy szeret� f�rjet: teljess� v�lt az �letem.

Gyermekk�nt nem �reztem, hogy fogyat�kos lenn�k, k�s�bb szembes�ltem az �llapotommal. Csak abban a szeret� k�rben bontakozhattam ki, ahol nem a beteget, hanem a lehet�s�get l�tt�k bennem. Meger�s�dtem. Csak az k�pes meglelni a kivezet� utat, akit meger�s�tenek a neh�zs�gek. Min�l t�bb neh�zs�g akad az ember �tj�ba – ann�l er�sebb� v�lhat.

�n nem voltam valami er�s. Kicsi gyerekk�nt �ri�si terhek nyomtak, melyek k�ptelenn� tettek a j�r�sra. �rdekes betegs�g volt, mert b�r izmaim m�k�dtek – k�ptelenek voltak megtartani engem. Ebben az �llapotban sok sz�l� elvesztette volna a hit�t, de az �n sz�leim b�ztak abban, hogy mindez egy �llapot, mely majd elm�lik. Kerest�k az utat, kerest�k a lehet�s�geket, hogy seg�tsenek rajtam. Kerest�k KINT a vil�gban, �s kerest�k MAGUKBAN. �s megtal�lt�k mindk�t helyen! A „vil�g” egy iskol�t adott, �s szeret� sz�l�ket �s nevel�ket. A bels� megadta a hitet �s a szeretetet. Ez az er� mentett meg: hinni akkor is, amikor minden m�st mutat. Hittek bennem �s magukban. Hittek az �LET-ben, �s �gy hittem �n is. Hit�k ma m�r bizonyoss�gg� v�lt bennem, �s a kisl�nyomban.

Egy cs�pp �letet kaptam, egy F�nyt, egy Csod�t. Apr� �s t�r�keny – �s er�s, amilyenn� �n v�ltam. �letem legszebb pillanata volt, amikor magamhoz �leltem. �letem legszebb pillanata volt, �s meg�rtettem, hogy any�m, ez a dr�ga ember, mi�rt hitt bennem mindig rend�letlen�l. �letet kaptam, aki�rt felel�s vagyok. �letet, aki t�lem f�gg, az �n szeretetemt�l. Kicsi �s t�r�keny, egy mag, egy magocska, mely az �n kertemben n�tt, hogy majd �rnyat adjon m�soknak. M�lt� voltam arra, hogy engem v�lasszon.

Ez a pici l�ny, a szemem f�nye, ma egy �ves. Er�s �s eg�szs�ges, �s mindig vid�m. Megvan benne az �n szel�ds�gem, �s a f�rjem ereje.

Andr�st egy b�lon ismertem meg. M�r hossz� �vek �ta foglalkoztam gyerekekkel, �s az �n kedves anyai bar�tn�mmal, �gnessel gyakran j�rtunk egy�tt m�v�szeti b�lokra. Ezeken a b�lokon rendszeresen szerepeltek a kis tan�tv�nyaink is – �nekkel, t�nccal, zen�vel. Az egyik b�lon ismertem meg Andr�st. Mint ut�bb megtudtam, � m�r m�s alkalmakkor is l�tott a gyerekeimmel, de azon a b�lon valamivel „elb�v�ltem”. Egy dal volt, amit a gyerekekkel egy�tt adtunk el�. Egy r�gi magyar n�pdal volt, egy r�gi „keserg�”, ami meg�rintette a sz�v�t. Nem sokkal el�tte vesztette el a feles�g�t egy balesetben. Ahogy elmondta – f�rfiember l�t�re els�rta mag�t. Onnant�l kezdve figyelte, hogy ki is vagyok �n. Megtudta, hogy m�g egyed�l �lek, �s a b�lon felk�rt t�ncolni. Nagyon zavarban voltam, mert a j�r�som miatt nemigen tudok t�ncolni, de ez �t nem zavarta. Azt mondta, hogy „ismer”, mindent tud r�lam, �s r�m kacsintott. Nem tudtam mi t�rt�nt, de onnant�l kezdve gyorsan peregtek az esem�nyek. Kiny�lt a sz�vem. Kiny�lt a sz�vem a szerelemre, melyre mindig �h�tott. Elfogadtam magam, elfogadtam a betegs�gem, de a szerelem mindig csak mint �h�tott v�gy, �h�tott messzes�g �llt el�ttem. Elfogadtam magam, mert elfogadott a csal�dom. Szerettem magam, mert adhattam m�soknak. Elfogadtam, hogy a l�tem t�bb, mint amire valaha is sz�m�tottam. �s karjaiban elfogadtam magam mint embert �s n�t, �s mint any�t. �letem teljess� v�lt. Teljess� v�lt lelki, testi, szellemi szinten is. Befogadtam a szerelmet, �s �letet kaptam. Egy cs�pp �letet, aki ma elf�jta az els� gyerty�j�t.

*****

�va hihetetlen izgalommal v�rta a bab�t. F�ltette a l�ny�t, akit el�gg� megviselt az utols� p�r h�nap. A baba sz�pen fejl�d�tt, de bizony a l�nya nehezen viselte a s�lyt. Az utols� h�napokban m�r alig j�rhatott, szinte eg�sz nap fek�dt. Mindig volt vele valaki, hogy ne kelljen k�rh�zba mennie. Ez nem a h�zimunka ideje – mondta a doktorn�, aki gyakran megl�togatta a l�ny�t. Ann�cska seg�ts�ggel mozoghatott, hogy ne kelljen eg�sz nap fek�dnie, de a nap nagy r�sz�t pihen�ssel t�lt�tte.

Kivirult a l�nya, mi�ta Andr�st ismerte. Szerette a f�rfit, aki boldogg� tette a l�ny�t. Andr�s is nagy izgalommal v�rta a bab�t, gyakran besz�lt gyerekkori �lm�nyeir�l. Andr�s nagycsal�dban n�tt fel, hatan voltak testv�rek. Sz�lei m�rhetetlen szeretettel gondozt�k �ket, ami nem volt k�nny� abban az id�ben, mert sokan megsz�lt�k �ket, hogy minek nekik ennyi gyerek. A gyerekek kor�n megtanult�k, hogy seg�teni�k kell egym�st, �s b�r igen virgonc gyerekek voltak (csak egy kisl�ny volt k�z�tt�k), de a csal�dban „rend” volt: mindenkinek megvolt a maga feladata. Andr�s rengeteget mes�lt a cs�nytev�seir�l.

A veje �zvegy volt, az els� feles�ge egy balesetben halt meg. Egy�tt utaztak, amikor egy aut� bel�j�k rohant. � �letben maradt, de a feles�ge ott a helysz�nen meghalt. Ebben az id�szakban el�gg� mag�ba fordult, �s csak bar�tai unszol�s�ra kezdett el �jra „t�rsas�gi” �letet �lni.

�s ez a k�t ember ma apa �s anya lesz. Vagyis m�r azok, de ma meg�rkezik az �j �let. M�r �jjel jelentkeztek a f�j�sok, �s a doktorn� rendszeresen figyeli a l�nya �llapot�t. M�g n�h�ny �ra, �s a baba meg�rkezik.

Visszaeml�kezett gyermekei sz�let�s�re: milyen �r�m volt meg�rinteni �ket. El�sz�r �csi �rkezett, majd n�h�ny perc m�lva Ann�cska. Pici pih�s fejecsk�k, r�ncos arcocsk�k: milyen sz�pek voltak. �s milyen hangosak! Gyorsan megnyugodtak, de bizony ott volt benne az, hogy majd hogyan fog egyszerre kett�t etetni. K�sz�lt persze a „szakirodalomb�l”, de eg�szen m�s volt k�t kis szuszog� val�s�g �desanyj�nak lenni. Kezdetben bizony nem sokat aludt. Am�g az egyik aludt, addig a m�sikat etette. Azt�n alig hogy letette a kicsit, fels�rt a m�sik. �desanyja �s f�rje sokat seg�tettek az els� id�ben, m�g „�sszehangolta” �ket. Onnant�l m�r volt egy kis ideje alv�sra is.

�s ma a l�nya anya lesz. �ldott t�relemmel viseli a k�nt, mely bizony m�r ott az arc�n. Baba �s mama is megszenvedi a sz�let�st. „Minden sz�let�s v�res” – �s bizony f�jdalmas is. �s milyen feledhet� ez a f�jdalom, mikor m�r megjelenik a kis �let. Milyen t�k�letes is a Teremt�s, hogy minden egy csap�sra �tfordul: megsz�nik a k�n, �s marad a m�rhetetlen boldogs�g.

Milyen j�, hogy ma m�r lehet�s�g van arra, hogy itthon sz�lethessen meg a baba. El�g sok mindent kellett megszervezni, el�g sok mindent kellett elv�gezni, hogy ez megt�rt�nhessen. Komoly felt�telei vannak egy ilyen otthon-sz�l�snek. � maga kezdetben idegenkedett a gondolatt�l, de amikor meggy�z�d�tt arr�l, hogy milyen komoly felt�telei vannak, milyen komoly el�k�sz�letek el�znek meg egy ilyen sz�let�st, akkor megnyugodott. A doktorn� szem�lyes var�zsa, tud�sa, tapasztalata �s szeretete meggy�zte arr�l, hogy a l�nya j�l v�lasztott. Elfogadta a l�nya d�nt�s�t, m�g ha az � sz�ve n�ha agg�dott is e d�nt�s miatt.

Ann�cska, az � nagy asszony-l�nya megk�rte, hogy legyen jelen e jeles alkalomkor. Boldogan mondott igent. Istv�n percenk�nt k�ld SMS-t, hogy meg�rkezett-e m�r a baba. � majd csak holnap j�n. Nagypapa lesz! Bizony. �s �va nagymama!

�s bizony m�g mindig v�rnak… Ann�cska be�lt a k�dba, mert a v�zben k�nnyebb sz�m�ra a mozg�s. M�r csak n�h�ny f�j�s, �s meglesz a baba. M�r csak n�h�ny f�j�s…

�s bizony m�r itt is van: pici �s piros, �s r�ncos �s hunyorog – csendben, s�r�s n�lk�l �rkezett a vil�gra. Ell�tta a doktorn�, �s am�g a l�ny�val foglalkozott, bizony � tarthatta a kis bebugyol�lt �letet. S�rt �s zokogott a boldogs�gt�l, amikor a l�nya �s a f�rje kez�be adta a kisl�nyt. S�rt �s zokogott ott mindenki, �s olyan boldogs�g volt abban a szob�ban, amilyen tal�n m�g soha nem volt e vil�gon…”