20101108 II - Csillagmag írás - személyes kiegészítéssel
2011.08.08. 11:10
http://csillagmag.hu/csillaguzenetek/akkorat-lepsz-amekkorat-szeretnel/
Kiss Balázs Kunó írása
„Akkorát lépsz, amekkorát szeretnél
Körülbelül két hónapja figyelem a szememmel azt, hogy a Plútó szépen lassan megközelíti a Felszálló Holdcsomópontot… sokat gondolkodtam rajta, figyeltem az életemet, hogy mit jelent ez, ahogy szépen lassan orbisba ér, milyen változások mutatkoznak körülöttem – és leginkább bennem.
A Plútó a végletek szimbóluma, és ami a lényeg, hogy ez a MINŐSÉGI átalakulást megjelenítő égitest. Ez az igazi nagy halálok, nagy transzmutációk szimbóluma. A lényeg a “minőségi” szón van talán leginkább, mert egy dologra hívja ez fel a figyelmünket: sokszor hisszük azt, hogy átalakítjuk az életünket, és végre kiléptünk valamiből, de csak újra ugyanabba a kátyúba kerültünk, cseberből vederbe.
A felszálló Holdcsomópont pedig egyfajta “karmikus” útjelző tábla, azaz ez mutatja meg, hogy merre haladunk a sorsunk bejárásakor, mi a célunk ebben az életben, mi rejti magában azt a nagy lehetőséget, hogy megoldjuk, feloldjuk, és a feloldásból kinőve cselekedjünk életünkben. Azaz megmutatja, hogy mi az a “kód”, amit ebben az életben hajtunk végre, mi a “sors”, amit élünk. A sors pedig sosem egy kívülről jövő, fentről származó, minket meghatározó valami, hanem a saját Sorsod az Te vagy! A balga hiszi azt, hogy őt a sorsa irányítja – a bölcs éli a sorsát.
A Holdcsomópontok azok a virtuális pontok a Napúton, ahol a Hold pályája metszi a bolygók pályáját. A felszálló Holdcsomópont azt jelenti, hogy itt bukkan elő a Hold a Nap útja alól, itt emelkedik fel.
A Plútó és e virtuális pont találkozása által a saját kódunk kibontásában – azaz a sorsunk megélésében – léphetünk egy nagyot, egy minőségit: erre utal az írás címe, mert itt tényleg akkorát tudsz változtatni az életeden, amekkorára Neked szükséged van. Egy csecsemő tipegni tud, egy akadályfutó meg lép két métert – nem szabad ezeket összehasonlítani, éppen ezért csak Önmagadhoz mérve nézd meg azt, hogy mit hozott eléd az élet, hogyan kell lépned. Figyeld meg, időd van, és lépj. Ennek nem egy hirtelen, egyik pillanatról a másikra történő gyors reagálásnak kell lennie, hanem egy tiszta, Fényes és végtelen út egy pontján lévő bölcs átalakulásnak.
Nem tudsz rosszul lépni: legfeljebb elesel és tanulsz a hibádból. Éppen ezért a lehetőséget lásd most arra, hogy átalakítsd az életedet. Nincs szükség már további szenvedésre, nincs már szükség arra, hogy naaagy és magasztos dolgokkal vedd körül magad, mert meg tudjuk látni az egyszerű hétköznapi szinten a csodát, a Forrást: erre utal a Plútó helyzete a Tejúton, a Galaxis közepében, amelyet már egy éve szajkózok:
“Nincs semmi baj, mert a Plútó a Tejúton jár” – azaz minden, amit magad mögött hagysz, és újat fogadsz be az életedbe, ott valójában a Tejút magasztos fénye ugrik életedbe.
- -
Ezért a mostani változás, amit megjelenít a Plútó és a Holdcsomópont, szintén mutatja, hogy egyfajta halálnak kell beállnia ahhoz, hogy az új élet elkezdődjön. Mert amikor lépsz, akkor tulajdonképpen valamit magad mögött hagysz – ezért ne nézz hátra, mert ahogy a Biblia is tanítja, aki hátranéz, az sóbálvánnyá válik: aki a múltban ragad, az megkövül, és nem képes kilépni saját börtönéből.
Ezért ne a fájdalmakat vagy a múltbéli tapasztalataidat emeld fókuszba, hogy MIT akarsz elhagyni, mert akkor valójában csak a múltat erősíted: hanem arra fókuszálj, hogy KI VAGY TE A JELENBEN, mit élsz meg a LÉPÉS és az ÁTALAKULÁS közben, milyen csodát hozott eléd az élet, hogy megélhesd, megtapasztalhasd, add át magad az átalakulás, a halál felszabadító csodájának.
Ne is a jövőt kutasd, mert akkor csak arra fókuszálsz, hogy hová szeretnél érkezni, és közben lemaradsz a csodálatos – és számodra éppen valódi – táj szépségéről, ami az utazás során körbevesz: mert csak ez a környezet létezik, a távoli jövő elérhetetlen messzesége és fényessége csupán illúzió. A körülötted lévő szépség és szenvedés, fájdalom és boldogság az, ami VALÓDI.
Tehát, ha LÉPNI szeretnél, ha VÁLTOZTATNI és meghalni, átalakulni, akkor csak magadból/életedből kiindulva tudod ezt megtenni – ne egy elképzelt csodálatos “énkép”, vagy spirituális eszmények, tanítók által beléd táplált boldogság felé törekedj: hanem lásd is meg, hogy mi van körülötted, milyen valóságban élsz. Mert csak úgy lehet haladni, ha az utat éled meg, azt figyeled, hogy mit hozott eléd az út…
Így haladunk együtt…
- – - – - – - – - – -
Summa summarum: a Plútó változást szimbolizáló erejét engedd be életedbe, éld meg az átalakulást, hogy a sorsodból képes vagy kilépni: mármint abból a sorsból és életből, amiről azt hitted, hogy eléd rakják, hogy fentről kapod az égiektől, hogy egy tőled független hatalom elvei szerint kell élned az életed… hogy tanítóknak kell megmondani, hogy mit és hogyan csinálj…
És végre lásd meg, hogy minden Belőled indul ki, minden Belőled származik, minden TE VAGY az életedben. És Te vagy a SORSOD! Te irányítod azt, még ha elsőre nem így tűnik. Légy bátor!”
- – - – - – - – - – -
*****
Kiss Balázs Kunó írása olvasása közben eszembe jutott a következő részlet a tegnapi lejegyzésből:
„Jelenleg ahhoz,
hogy a Lelkek a Földön
egy kiegyensúlyozott Alapról el tudják indítani
a számukra valódi Örömöt és Boldogságot hozó megtapasztalásaikat,
bizonyos ’hiányaikat’ pótolniuk kell, illetve el kell végezniük bizonyos megtisztulásokat.
A [Földhöz kapcsolódó] Magasabb LELKEK
és
a Földön anyagi-testben-élő-Lelkek [SzeRves Létezők]
egy különös ’megsegítést’ kaptak most ahhoz,
hogy a Földhöz kapcsolódó jelenlegi [illetve ’mindenkori’] ’Elsődlegességben’ tevékenykedve is
megtalálják a kiteljesítő Örömüket,
és ’felesleges sóvárgással’ ne nehezítsék meg önmaguk Életét.
Vagyis a Földhöz kapcsolódóan élő LELKEK/Lelkek segítséget kapnak ahhoz,
hogy ebben az ’átmeneti’ kiegyensúlyozó/igazodó
[ALAP-megerősítő, Rendes Életbe visszailleszkedő] időszakukban
az „ÚT-TARTÓ Életük” komoly Öröm általi megerősítéseket adjon.
Ez segítheti őket abban,
hogy AZ ÉPPEN ELSŐDLEGESEN FONTOS FELADATUKRA összpontosíthassanak,
és „másfelé ebben az igazodó időszakukban ne vonzódjanak hátráltatóan/feleslegesen”.
[A ’hátráltató’ vonzódás vonatkozhat az egyes Lélekre, illetve a Lélek által választott Család haladására is.]
[Egy példával megvilágítva: amikor anya és magzata számára elérkezik a szülés/megszületés időszaka, akkor anyának és magzatának is minden figyelmével erre kell irányulnia, és így megtalálják az ezen időszakot széppé és könnyebbé tevő [soha vissza nem térő, egyedi] erőket [’ajándékokat’] és pillanatokat. Az anya ezzel a ’TELJES JELENLÉTÉVEL’ mind a maga, mind gyermeke/családja számára is könnyebbé teheti ezt az igazodó időszakot. Ha az anya ezekben az igazodó pillanatokban ténylegesen ’Jelen Van’, akkor megtalálja a ’Jelenlét Örömét’ és nem fog olyan örömöt adó dolgok után sóvárogni, amelyek számára majd csak az ezen folyamaton való áthaladás után válnak ismét elérhetőekké.]”
*****
2010. november 8.
Tegnap láttam egy részletet Ravasz Balázs filmjéből, melyet Toma Andrásról készített:
[A HírTV-ben megismétlik a filmet:
2010. november 11. csütörtök 15.05
2010. november 13. szombat 23.05]
http://www.dunatv.hu/musor/musorajanlo/filmek/az_elfelejtett_katona.html
„Az elfelejtett katona
Tíz évvel ezelőtt, 2000 szeptemberében hozták haza az oroszországi Kotyelnyicsből az utolsó magyar hadifoglyot. Toma András egy pszichiátrián élt öt évtizedig, anélkül, hogy orvosai vagy bárki a környezetében tudta volna, hogy magyar. Ez a történet róla szól…
Toma András még a háborúban betegedett meg s akkor erről értesítették is családját. Amikor megjelent a médiában a hír a hadifogoly hazaérkezéséről, több tucat család vélte felfedezni benne elveszett hozzátartozóját. Később bebizonyosodott, hogy a Szabolcs-megyei Sulyánbokorból származik, s hogy van élő testvére, iskola- és katonatársa.
A médiából annak idején szinte naprakészen értesülhettünk a Toma Andrással történtekről, ahogy az lenni szokott, egy darabig a bulvármédia sztárja lett. Kezelőorvosa Veér András, pszichiáter A magyar beteg címmel regényt írt róla. A Németországban élő Ravasz Balázs dokumentumfilmje hitelesen eleveníti föl a magyar történelemre oly jellemző, drámai sorsot. A film a már megöregedett ember hazaszállításának, személyazonossága kiderítésének és rehabilitációjának történetét mondja el. Toma András itthon közel négy évet élt még. Rá emlékezünk ezzel a filmmel.”
*****
Ha jól emlékszem, akkor hazatérése után 3 és fél évig élt még Toma András. Talán a fenti képen lévő kisbaba volt lánytestvérének az a kisunokája, aki a filmen már coffos életvidám kislányként igyekezett ’Papó’ lábára felhúzni a mamuszt. Miután a kislány mamája segítségével ’Papó’ lábára felhúzta az egyik papucsot/mamuszt, a kislány kereste a másik papucsot, hogy azt is felsegítse. Mamája ekkor mondta a kislánynak, hogy ’Papónak’ nincsen másik lába… A kislány azért mégis megkereste a másik lábbelit, majd mikor látta, hogy tényleg nincsen hová felsegíteni, a papucsot visszatette az ágy alá..
[A láb levágásának pontos oka nem teljesen tisztázott. Még hazatérése előtt talán egy kisebb fekély kezdett kialakulni, és ’megelőzés’ céljából a ’teljes’ lábat levágták, mivel már ’idős’ volt a beteg. Amikor Toma András ráébredt arra, hogy mit tettek a lábával, állítólag nagyon mérges lett, és talán magyarul kitört belőle sok ’cifraság’. Az jutott eszembe, hogy ’mindent elvettek, elloptak’ tőle, bezárták, és ekkor még az addig megmaradt ’testét, magát’ is elkezdték csonkítani… attól a kicsi mozgási szabadságtól is megfosztották, amit addig megőrizhetett…][láb ~ továbblépés]
A filmben a lánytestvér kérdezi Toma Andrást, hogy miért nem szökött haza úgy, mint egy ismerősük. A válasz az volt, hogy nem lehetett… géppuskával őrizték… [Toma András többször is az ’ellopták’ szót használja az ő bezárására.] Tovább kérdezi a testvér: miért nem írt legalább…
Elmeséli a lánytestvér, hogy korábban erre a kérdésére András arra kérte, hogy vegyen elő papírt, és írja le [írja meg a levelet]. Talán négy rövid mondat volt ez az ’utólag lediktált levél’. [Ha jól emlékszem, akkor az első mondatban édesanyját szólította meg.] Az utolsó kettő mondat valahogy úgy hangzott, hogy „a nap mindent lát. Nincs igazság.”
[Lánytestvére szerint arra gondolhatott Toma András, hogy ’otthon is ugyanaz a Nap süt, ami rá is süt’.]
[Talán ez volt számára az ’életbentartó remény’… és ezt talán az a népdal ’őrizte’ meg benne, amit a testvére kérésére el is mond Toma András a filmben…]
Bár a filmnek csak a végét láttam, ’megható’ volt számomra az a szeretet, amely Toma András felé áradt a családtagjaiból…
A film vége felé a tolószékben ülő András valamilyen ünnepségen vett részt. Többen a vállára tették a kezüket… és András azt mondta:
„van jó” „mégis van jó”.
Ma reggel ’bennem’ is megjelent ’az ellopott életek fájdalma’… ennek a ’világnak’ (talán a ’Világnak’) egyik fájdalma…
És hogy hogyan lehetett ezt túlélni…
Már többször idéztem Palcid atyától a túlélés négy szabályát [20090201 – A túlélés szabályai Palcid atyától]. [dr Olofsson Placid magyar bencés rendi szerzetes, aki az 1940-es évek második felétől 10 évet töltött egy Moszkvától 850 km-re lévő kényszermunkatáborban. Az atya fiatalok kis csoportja előtt beszélt arról, hogy hogyan igyekeztek az „evangélium”, Krisztus tanításának szellemében megélni a tábori éveket…]
Az elmúlt időszak ’a túlélésről’ szólt --- és valahogyan ’életben kellet tartani a vágyat az életre’. ’Kapaszkodókat’ őriztünk, sokszor talán ’gyártottunk’ is, hogy legalább valami magja/csírája megőrizhető legyen a reménynek… hogy lehetséges lesz túlélni mindazt, ami jelen volt…
A megújulás lehetőségét [új élet elérkezését] már egyre többen felismerték, és ők engedik el az eddig megtartó/életbentartó kapaszkodókat… Egyre többen nyitják meg magukat az ismét kiteljesedő [megerősítő] valódi örömnek, és egyre többen érzik azt, hogy „van jó”, és hogy ez már ténylegesen is megélhető…
Talán még van némi munka magunkon, amíg minden fájdalmunkat feloldjuk/meggyógyítjuk… mégis már ’itt van’ újra a ’jó’ --- és ahogyan ezt Toma András is csak a maga családjába visszatérve, családtagjai szeretetétől körbevéve volt képes újra felismerni és kimondani, úgy nekünk is rá kell ismernünk újra a ’családtagjainkra’ és a családunkban önmagunkra.
OmMÁÁTRé~KJ
*****
Ajánlom még:
http://www.csillagtitkok.eoldal.hu/oldal/az-antares-kod
Veres Mónika írása:
Az Antares Kód – a szeretet és összefogás sorsfordító ereje
[„A szeretet felismerése sorsfordító erővé lép elő ezekben a hónapokban. A Szív Szava a törvény….”]
|