2010. október 23., szombat

Gondolatok, levélrészletek:

„Mindenkinek a szíve vezetésével kell megtalálnia azt a módot és utat, ahogyan bekapcsolódik a Világban elkezdődött gyógyításokba.

A gyógyításhoz hozzátartozik az is, hogy beazonosítjuk a látómezőbe került ’fekélyeket’, feltárjuk a meglévő igazságtalanságokat, és a tudást megosztjuk másokkal.

Fontosnak tartom azt, hogy amikor másokkal megosztjuk a tudásunkat, akkor azt olyan formában tegyük meg, hogy azzal - példa által - ténylegesen is segítsük világunk jobbá válását.

Nem tudom teljesen pontosan szavakba foglalni sajnos az érzéseimet-és-gondolataimat.

Van ’bennünk’ vagy ’előttünk’ egy olyan lehetőség, hogy egy teljesen más (magosabb) nézőpontból láthassunk rá a dolgainkra, és e látásmód lehetőséget kínál arra, hogy valódi megoldást találva kilépjünk a múlt torzító szorításából. A kilépéshez vezető módszert csak egy ’magasabb’ látásmód, vagy a szeretetnek egy bennünk megnyíló új/teljesebb formája teszi lehetővé.

Az ’igazság’ elhallgatására ma már nincs mód. Az megállíthatatlanul megnyilvánul. Ezért én nagyon fontosnak tartom azt, hogy ráleljünk az igazság valóvá tételéhez vezető magosabb látásmódra és azon át már ne a sérelmek ismételgetésével, hanem valódi megoldásokhoz vezető lépésekkel/meglátásokkal segítsünk másokat.

Azt gondolom, hogy már akár egy hónap múlva is ’jobban ki tudjuk majd fejezni’ [szavakban és tettekkel is] a bennünk ma még csak érlelődő új meglátásokat. Elnézést, ha most sem tudtam teljesen világosan kifejezni magamat...

Fontos, hogy minek adunk hangot, hogy milyen „rezgéseket” növelünk/erősítünk.”

 „…az jutott eszembe, hogy amikor megjelenik [valahol, bennünk vagy pedig ’kívülről érkezve’] egy ’igazgyöngy’ vagy igazi mag, akkor azok, akik szeretnék, ha mások ezt nem vennék észre, sok ’hasonló’-de-elterelő dolgot/gondolatot szórhatnak szét a valódi érték ’környezetében’.

Ekkor elkeseredhetünk, hogy úgyse találjuk meg a valódi értéket, mert bármihez is nyúlunk, az úgyis félrevezet.

Vagy tehetjük azt, hogy ’magunkat’ elkezdjük minden lehetséges módon ’emelni’, hogy hozzáigazítsuk magunkat a valódi értékhez --- és akkor a sok hamis között is megtaláljuk az igazat...”

 „Mindannyian csak afelett rendelkezhetünk, ami a ’miénk’ --- és ez nem más, mint a saját életünk. Mindenki a saját életéről rendelkezhet csak - bármennyire is nehéz lehet ezt elfogadni.

Amikor ’harcolunk’, akkor olyan ’minta’ szerint élünk, amely nem a Föld sajátja. Amíg harcolunk, addig nem tudunk kiutat lelni a sérült létből --- sem a saját életünk vonatkozásában, sem a Föld vonatkozásában.

Vannak, akik ’harc’ fogalommal illetik azt is, amikor minden telhetőt igyekszünk megtenni az Élet/Igazság védelméért/érvényesítéséért. Az én fogalmaim szerint ez nem ’harc’, hanem az Élet/Lét megélése, a szeretet élővé tétele. Én úgy tudom, hogy a ’pusztítás’ nincsen a Föld Eredendő megtapasztalásai között, és aki életet akar a Földön kapni, az nem élhet a pusztítás eszközeivel.

Jól ki van ez találva --- de nem lehetetlen meghaladni a harc/bántás/sértés útját.

Az önmagból kiindulva meg lehet találni mindenre a minden érintett számára megfelelő megoldásokat. Még most tanuljuk ezt.

Azzal egyetértek, hogy a szeretet nem ostobaság. A példák [példabeszédek] valódi értelmét azonban csak a szeretet rezgéseire hangolódva érthetjük meg teljesen (és főleg azt, hogy az adott helyzetben számunkra mire mutatnak).”

 „Nem könnyű időszak az, amikor ’átállunk az újra’. Keressük a fogalmakat, amivel kifejezhetnénk azt, amit eddig-még-abban-a-formában-nem-tapasztaltunk meg...

Engem a magasabb ÉN-em ’arra tanít’, hogy soha ne indítsak el mások felé semmit ’indulatból’ [~itt leginkább harag értelemben] vagy akár felháborodásból sem --- hiszen ilyenkor ezt az energiát terjesztem ki mások felé, ezt erősítem, ennek adok szabad utat... Ha ’felforr a vérünk’ (és sok olyan dolog van még jelen a Földön, ami kimozdít az egyensúlyból --- egyrészt azért, hogy megmutassa magát és gyógyítást kérjen, másrészt vannak, akik szándékoltan keringetnek ilyen lehúzó energiát, hogy ’ne veszítsék el az őket táplálókat’) akkor érdemes megvárni, amíg tisztábban látunk, és tiszta fejjel felmérni azt, hogy az adott helyzetben mit érdemes tenni...

Egyre erősödnek magunkban és ’körülöttünk’ is a ’teremtést erősítő’ energiák, ezért fokozott felelősséggel tartozunk azért, hogy mit és milyen módon teremtünk/áramoltatunk. Azt lenne fontos ’erősíteni’, amit valóban erősíteni szeretnénk.

És valóban nem könnyű megtalálni az egyensúlyt (mindannyian ezzel próbálkozunk) abban, hogy minden fontos információt/tudást továbbadjunk, ne hallgassunk akkor, amikor beszélni kellene, és olyat mondjunk és tegyünk, amitől valahogyan tényleg jobbá tud lenni a világ...

Most, amikor leültem a gép elé, egy korábban kinyomtatott idézetet találtam az asztalon (Götli Kingától):

NINCS ALKU

Eljön az az idő, mikor az Igazságot kimondjuk, ami szívünkben Törvényként megjelenik. Nem harcolunk, nem küzdünk, saját indulatunkon igyekezettel felülemelkedünk. De amit belsőnk diktál, amellett kiállunk és úgy védjük, mint anya a gyermekét. És van, amit már nem mérlegelünk. Mert nem kell. Nem alkuszunk.

És hogy az indulaton hogy lehet felülemelkedni, hát úgy, hogy tudjuk, nem az vezérel, hanem az valójában, amit belsőnkben Igazként hordunk.”

2010.10.07.14.16."

*****

2010. október 24., vasárnap

http://www.rezdulesek.eoldal.hu/

Új vers dr Götli Kinga Réka oldaláról:

A múlt kőtáblái

A múlt kőtáblái rámborulnának.
Súlyukkal zúznák csontomat.
De én kitartok, s nem engedek!

Új parancsot kaptam

Múlt kőtáblái, hát engedjetek!
Súlyotok többé már nem teher.
Hiába temetnétek szürke testetek alá.

Lassanként földőltök,
Mint ezeréves sakkjátszmák
Elfárad bábui.

Én kitérek.

Nekem új parancsom van

Engedjetek!

2010-10-24
01.06.