2010. szeptember 2.

Bizonyos szempontból a „FÖLD/Föld ÚjraTeremtését” éltük/éljük/élitek.

A FÖLD és Föld, A CSALÁD döntése volt/Van ez.

A döntést/választást azok hozták meg, akik erre Yogosultak voltak/Vannak:

a Földön a Rendnek [SzeR] megfelelően megtestesült Életet vállaltak közössége,

illetve/és az a CSALÁD, amelynek Eredetétől fogva tagja MAGA-A-FÖLD/Föld.

Ez a mostani változás bizonyos szempontból ’több’ és ’más’ is,

mint egy EGY-SZERű ÉLET-váltás/tovább-lépés/megújulás.

A Föld felkészült akár a „Teljes ÚjraTeremtésre” is abban az esetben,

ha bármilyen ’belső vagy külső ok’ miatt nem lett-volna/lenne képes ÖNMAGA-Útját-járni.

A Földön belüli erőfeszítések,

és a Földet a CSALÁDJA felől ért Támogatások/Megsegítések következtében

a FÖLD/Föld visszailleszkedett/visszailleszkedik

a MAGA-VÁLASZTOTTA [Eredendő] Útjára [ÉLETÉBE].

Ezért a „Teljes” ÚjraTeremtés úgy tűnik nem válik szükségessé.

A FÖLD/Föld jelenleg egy olyan ÚjraTeremtési FolyaMA(A)Tot él meg,

amelyben TELJES EGÉSZÉBEN visszaigazodott/visszaigazodik az EREDENDŐ MAGA Útjára,

és ezzel egyidejűleg befogadta/befogadja MAGÁBA mindazt-és-mindazokat,

amik/akik megnyilvánított Létükkel/Életükkel

elfogadták a FÖLD/Föld Eredendő Útján való továbbhaladást.

OmMÁÁTRé KJ, Budapest, 2010. szeptember 2., 12.12.

*****

20100525 – Az Áldozatról, Szemelvények:

            „…Azon az úton, amelyre a Föld [és a Föld KRISZTUSI Életét választottak] visszatért(tek)/visszatér(nek),

az Áldozat Minősége és Működése is

ismét feltárja a Valódi, VILÁGI jellegét.

Vannak Áldozatok, amelyeket a Földre érkező/megtestesülő

Szellemi ÉN-ek

mindannyian és egyöntetűen, egymáshoz is igazodóan felvállalnak „a közös Élet védelme érdekében”, más Áldozatokat a

Lélek

vállalhat fel egy-egy általa választott helyzetben.

            A ’SZELLEMI ÉN’ által felvállalt Áldozatok egy jelentős része a Világok „Vész-terveiben” kerül elhelyezésre és szabályozásra, és olyan esetekre vonatkoznak, amikor a Közös Élet-Tér/Időt illetően valami nagyon komoly fenyegetettség jelenne meg. Ilyen ’fenyegetett’ vagy sérült helyzet megjelenése esetében a Közös Élet és Élet-Tér/Idő Védelme/Megóvása érdekében a Szellemi ÉN-ek meghozzák a közösen megállapított/elfogadott Áldozatokat. Hogy a Szellemi ÉN-ek milyen ’jellegű’ Áldozatokat vállalnak/vállalhatnak fel a Világok megóvása érdekében, ez Világonként más és más lehet [egy adott Világban azonban a Szellemi ÉN-ek általában „egyforma” Áldozathozatalra vállalkoznak]. A Föld vonatkozásában a Szellemi ÉN-ek nagyon komoly Közös Áldozat-vállalásban Egyeztek meg Eredendően, és ezt a Jelen/FolyaMA(A)Tban lévő Út Megkezdésekor is megerősítették. Tulajdonképpen a Közös ÉLET és Élet-Tér/Idő megóvása és Rendezése érdekében a [Szellemi ÉN-ek egymással és a Földanyával Egyetértésben] „Saját Életük” Feláldozását is felvállalták.

            Az Áldozat felvállalása egy KRISZTUSI Világban [és a KRISZTUSI Világokban általánosan]

EGYMÁSÉRT

felvállalt Áldozat, és gyakran segítik közvetlenül a Megújulást. A KRISZTUSI Világokban minden megtapasztalás a Kapcsolódások Létesítéséről, az Egymást-segítésről, a Kapcsolódásokon át megvalósuló Önfelismerésről és Önkiteljesítésről szól, és így tulajdonképpen „mindenben jelen vannak az egymást-segítő Kapcsolódások”. Egy másik oldalról megközelítve ugyanezt: a Szeretet [ahogyan ezt a 20090224 I-II-III-IV. írásokban is megjelenítettük] Kapcsolódás, Áramlás és Élet. Az Áramlás ’feltételez’ valamilyen Kapcsolódást, a Kapcsolódás pedig mindig magával hoz valamilyen mozgást vagy Áramlást, vagyis az Életet. Az Áldozatok EGYMÁSÉRT VÁLLALTSÁGA is csak ezt a KÖZÖSÉRT, KÖZÖSBEN VALÓ Életet, tevékenykedést jeleníti meg [vagyis „magától értetődik”]…”

„…a Föld SzeRves Élő-közössége idővel egy csapda-helyzetbe került, melyből A MAGA ESZKÖZEIVEL, A MAGA MINTÁI SZERINT szinte már kilátástalanná lett a kiszabadulása. [Ez a „csapda-helyzet” tulajdonképpen azokat is elérte idővel, akik ebből „Kívülállóságuk” miatt kivonni igyekeztek magukat.]

Ugyanakkor minden Világban van többféle „túlélési” [„Vész”] „terv” vagy működés is, hiszen az Élet keresi az Élet-lehetőségeket. Néha csak úgy lehetséges a „túlélés”, hogy a Lét „feláldozza” magát valamiért, és az Áldozata által él tovább, és kel majd „valahol, valamikor” másik életre.

Ugyanakkor egy családi alapon működő VILÁGBAN nagyon sok lehetőség van arra, hogy egy nehéz helyzetbe került Világ vagy világ ne jusson el a megsemmisülésig és a teljes önfeláldozásig. A nehéz helyzetbe került családtag megsegítése mindig egy nagyon fontos KÖZÖS MEGTAPASZTALÁS, amely által nem csak a közvetlenül érintettek, hanem AZ EGÉSZ CSALÁD is Épül és gazdagabbá lesz. A megoldásra váró helyzetek új utakat nyitnak, új lehetőségeket teremtenek minden érintett számára --- és a szeretetből [Rendesen] elindított utak mindig nagyon sok Szépséget és Örömet hoznak.”