20100709 - Újabb tapasztalatok (I. rész)

  2011.08.09. 01:28

2010. július 4., vasárnap

 

ÁtVilágító ’álom’-képek:

Valamiért többen voltak a házban [több család?], ahol éppen laktam. A vécét is sokan használták, és egyszer azt tapasztaltam, hogy az ülőke ’eltört’ (furcsa lett, mintha talán részben valahogyan hő hatására átalakult volna és/vagy eltörték?) és kissé szennyezett (inkább poros, piszkos) lett… [egyelőre inkább „formainak” éreztem az előállt nehézséget, mint „tartalminak” --- és az éppen létrejött nehézségre kerestem építő/szépítő megoldást, mielőtt tovább nőtt volna a baj]

El akartam menni valami közeli üzletbe, hogy vegyek tiszta új ülőkét --- valahogyan bíztam talán abban, hogy addig a ’gyerekeim’-re [’gyermek-létűekre’, akik még felügyeletet igényelnek] megfelelően figyelnek azok, akik ott voltak… Tudtam, hogy csak rövid időről van szó, gyorsan visszaérek…

Elindultam a boltba, nagyjából tudtam [’emlékeztem’], hogy merre felé kellene menni…

[mivel ’tudtam’, hogy mit akarok/mire van szükségem, a ’gondolatom/akaratom mutatta az utat’]…

[a gondolataim a ’megtisztulás, megtisztítás’, mások megsegítése témakörben kerestek valami kiyavítási/kiegészítési segítséget]

 

Útközben egy idősebb szakállas embert értem utol, és azon gondolkodtam, hogy egy birkát is kellene szerezni, és azt megnyúzni, felpucolni… de ’nekem’ elég lenne a birkának csak az egyik része is… meg nem is nagyon tudom, hogy hogyan kellene egy birkát feldolgozni… de ez a szakállas férfi tudja… akkor talán társulni kellene/lehetne, és megosztozhatnánk a birkán…

[utólag úgy érzem, hogy ezek a „birkavágásos” [a megtisztuláshoz/megtisztításos régi/sérült áldozati formához kapcsolódó] képek/gondolatok a „szakállas férfi” gondolatai voltak, amiket ’pontosan érzékeltem’, amint egy meghatározott közelségbe értem a férfihez, és mindaddig érzékeltem a gondolatait (szinte a sajátomnak tűnően!), amíg egy meghatározott közelségben voltam vele. Mintha az „áldozat” régi mintái szerint gondolkodott volna, vagy egy ilyen régi mintájú áldozat alapján akart volna megoldást találni az életére… A férfi olyan benyomást keltett elsőre, mint aki az utcán lakik, de tulajdonképpen nem volt igazán gondozatlan [’hazátlanság’?].

 

            Ahogyan ’továbbhaladtam’ (eltávolodtam egy bizonyos távolságra a férfitól), azt gondoltam, hogy semmi szükség sincsen birka feláldozására, nincsen szükségem nekem „birkára”, a „húsára, vérére” vagy ki tudja hogy belőle még mire…

            Ahogyan a „lényünk” érzékelte a férfi gondolkodását és gondolatait, majd kilépve a ’gondolatmezejéből’ visszatértem a saját Élet-mintámba, az jelent meg bennem, hogy „semmi közös nincs bennünk, ami alapján ’én’ meg tudnám vele értetni az álláspontomat, és amivel ’ő’ meg tudná velem értetni a sajátját”. ’Hiába’ értem meg esetleg a lényét mozgató mintákat (vagy akár a gondolkodásában lévő sérüléseket és azok okait), nem tudom neki úgy átadni/elmondani/elmagyarázni azokat, hogy elfogadja mindazt, amit mondanék… Gondolatai ’csak’ a ’birkavágás’ körül forogtak, CSAK EBBEN akart a maga számára társakat találni…

Egy darabig mintha jött volna mögöttem ez a szakállas férfi, mintha figyelte volna, hogy hátha hozzám kapcsolódhat… valahogyan a tudomására hoztam, hogy nekem másfelé van dolgom…

 

            Közben észrevettem, hogy a „bolt”, ami felé ’a férfit [a férfi gondolatait] követve’ eddig haladtam, nem is az, amire most szükségem lenne, és hogy az otthonom közvetlen közelében van egy megfelelő ’barkácsbolt’, ahol olcsóbban biztosan találok olyan ’ülőkét’, amire szükségem van…

            Valahogyan a ’megtisztulás’ kérdéskörét étintő keresésem kapcsán ’találkozott’ a ’gondolatom’ a szakállas férfi ’megtisztuláshoz’ kapcsolódó gondolataival, és emiatt ’egy kis kitérőt’ tettünk… talán azt Világítva át, hogy van-e lehetőség segítség-nyújtásra… [’családtag-e?]… Ennek ÁtVilágítása után azonban ’visszakanyarodtunk a magunk eredeti útjára’… és ezen „visszakanyarodás” alatt „tüzetesebben megnéztük azt a területet”, amelyen áthaladtunk (hiszen az ’oda-úton’ nem volt lehetőség a ’környék’ megfigyelésére, mert a ’birkavágásra’ beszűkült gondolatok foglalták el/le a lényemet).

Erről a távolabbi területről tehát vissza kell jutnom valahogyan az otthonom közelébe… közben az is eszembe jutott, hogy „telik az idő”, és igyekezni kellene a gyerekek miatt is minél hamarabb hazaérni… Egy darabig gyalog sietve haladtam [Egyéni elindulás], majd találtam egy villamost [segítői lehetőség a gyorsabb haladásra azok számára, akik közös cél felé vagy egy ideig azonos úton haladnak], amelynek nem néztem meg pontosan az útvonalát, csak sejtettem, hogy talán jó lehet… Volt pénz nálam, így vettem rá jegyet… de kiderült, hogy mielőtt hazavinne, ez a járat tesz még egy nagyobb kitérőt… Figyeltem, hogy merre haladt el a villamos [villamos ~ a Világon belül haladó jármű], részben ismerős területen jártunk, amely szépen fel volt újítva, rendbe volt téve…

 

Levél-részlet:

„Ma hajnalban ismét átvilágító álomban a kocsimmal voltam egy helyen, ott valamit javítani kellett rajta. Voltak ott nők, férfiak, arról beszélgettünk hogyan tudunk tovább menni, javasoltak, próbáltak a kocsihoz dolgokat.

Majd elindultam, egy ismerős asszonyt vittem magammal, ám rövid idő múlva láttam, hogy egy biciklis kislány a bal kereket nézi. Lehúztam az ablakot, és a kislány mondta, hogy a kerék sérült, defektes - de már akkor éreztem is.

Néhány méterre volt egy gumis, de a felhajtója havas volt, a nyári gumival nem mentem fel. Kiszálltam és egy férfinek elmondtam hogy mi történt. A férfi nézegetett számítógépen gumikat, kérdezte hogy használt jó lenne-e. Mondtam hogy most is az lehetett a hiba, azért volt szálszakadás mert használt volt. Mondta, hogy hívja a főnökét, akkorra már vagy 3-4 szerelő jött elő.

 

„Visszatérő kérdés”:

Miért nem veszik fel/át ’magyaroktól’ a magyarok az érkező információt/tudást/kódokat? Miért tartják sokan értékesebbnek a külföldiek által hozott dolgokat?

 

*****

 

Több [személyes] kérdésemre is ’kibomló’ még a válasz... ami összefüggésben lehet a ’mágnesességhez’ és annak változásához kapcsolódó kérdésemmel is...

A „mágnesesség” változása összefüggésben van a tudat/tudatosság változásával... talán hasonló a tudat és a mágnesesség viszonya, mint a tyúk-és-tojás kérdésköre (nem tudjuk, hogy melyik is volt előbb, illetve melyik határozza meg a másikat)...

A tudat/tudatosság [jelenleg is] igazodást végez a meghozott választásoknak megfelelően, és amíg ez meg nem történik egyénenként (és az összes egyénre is talán), addig nagyon nehéz bármit is ’megérteni’, bármihez is ’tudatosan’ igazodni...

 

Amit mint közeledő lehetőséget „megért” [például] egy ’Madár-minőség’, arra igyekszik előkészülni... Ugyanakkor amikor megérkezik ténylegesen is ez a változás, a „beleigazodás” teljes ’ideje’ (az ismételt öntudatra ébredésig) a teljes tapogatózás és nem-értés ideje is lehet, amikor még látszólag semmi sem működik, vagy pedig a tudat még nem képes felismerni a működést...

Mintha lennének, akik az ilyen ’opálos’/igazodó időkre specializálódva igyekeznének „magukra vonni a figyelmet és ezzel bizonyos mértékig, a lehetséges mértékig elterelni másokat” [a ’lényegében’ hasonló törekvésű gondolataikkal]... ezzel talán eddig átmenetileg megakasztható volt a tudatosság igazodása... és az így előállt „réseken” volt megcsapolható az Életerő/Életműködés...

 

Ugyanakkor ma már – azt érzem – hogy minden ilyen esetleges elterelési kísérlet a Földanya Rendszerében az „ütközés/akadályozás” kategóriájába esik, és így szerintem ma már az ilyen régi értelmű elterelő kísérletek nem járhatnak eredménnyel (nehézségeket viszont jelenthetnek a „közelében lévőkben”)...

Bízom abban, hogy ezeknek a ’zavarosban halászó’ törekvéseknek a kiszűrésére kellően előkészült a Földet segítő VILÁG is... Kérjük a szükség esetén a KRISZTUSI VILÁG Segítő Erőit, hogy a Földanya által megáldott választásoknak megfelelő Igazodási és tudatigazítási folyaMATok zavartalansága érdekében minden lehetséges és szükséges módon segítsék a Földi ÉLETET.

OmMÁÁTRé KJ, Budapest, 2010. június 4., 17.04.

 

 

2010. július 6., kedd

„Van ami a Lélek tulajdonsága/eszköze, és van, ami a testben-élő-léleké.”

 

Amikor a „tudat” [egy új tudati hálóhoz] igazodik, a korábbi tudati kapaszkodók többsége „lebomlik, elérhetetlenné válik”, nem működnek (egyáltalán nem működnek, vagy a működésük kiszámíthatatlan vagy nem elégséges).

Egy Szív-alapú Világban/világban (amilyen a Föld és a Föld SzeRves Élete) az ilyen igazodások ’idején’ a Szív-minőségek azok, amik ’elérhetőek’ és támpontot adhatnak. Ha valaki az ’elméje’ működését összhangba hozta a maga szív-rezgéseivel, akkor egyfajta „értelem”-működés a segítségére van az igazodás teljes ideje alatt (a szíven át ugyanis a Lélek ÖNMAGA Ereje és Léte/Tudása van jelen, amely „független” azoktól a tudati hálóktól/mezőktől, amelyek éppen az igazodásaikat/átRendeződésüket végzik/élik, és amelyek a testben-élő-lélek tudata/tudatossága számára meghatározóak).

 

A Szívben megérlelt (Élővé tett) Hit és Bizalom,

a megérlelt Bölcsesség és ’Örök Tudás’/Tudat/Értelem

’kapaszkodók’, segítők a tudati hálók/mezők átrendezésével is járó változások idején.

 

Ezek a változások néha csak „felszínesek”, máskor (amilyen a Föld mostani változása is) „gyökeresek”, „mindenre kiterjedőek”.

 

A régi tudati hálók/rendszerek

– amelyekhez eddig az adott formájú testi Élet kapcsolódott,

és amely egyfajta közös tudati rendszerbe hangolta és foglalta a Földi Életet (megtapasztalást) –

lebomlanak,

és az Élet egy másik (választott) tudati/Élet-rendszerhez kapcsolja/Hangolja át magát.

 

Általában egyénenként is változó lehet, hogy ki mennyi idő alatt „látja meg újra a fényt”, mikor képes újra az új Tudati és Élet-rendszert tudatával felfogni és aszerint működni/Létezni, de általában van egy „(idő-)keret”, amelyen belül a személyes igazodások megtörténnek. Aki ebben a keretben nem képes ÖnMaGát beigazítani, az általában nem tud bekapcsolódni az adott Élet-folyamatba (meghal), és majd egy új test felépítésével kísérli meg később a beigazodását.

            A Föld emberi fajánál, és a legtöbb más tudatos Földi Élet esetében általában két, három, három-és-fél, legfeljebb négy ’nap’ szokott lenni ez a beigazodási időszak, amely egy olyan ’támpont’, ami a megtartható tudatot/értelmet segíti ebben az időszakában. Tulajdonképpen a Lélek érzékelése ez, és a Lélek a Földön ezeket a ’képeket’ választotta magának támpontul az utóbbi néhány százezer/millió ’évben’…

 

            A tudat változásai (ahogyan a testet öltött Élet minden változása is) szoros összefüggésben vannak a ’mágneses jellegű’ változásokkal. A mágneses „hálók” és működések

- a Földön „belül” is megváltoznak/mozognak,

- illetve a Föld minden folyaMATára kihat „A CSALÁDJÁT” érintő [VILÁGON belüli] minden hasonló természetű változás is.

 

A „tudati” változások nagyon szoros összefüggésben állnak tehát a ’mágneses jellegű’ változásokkal, meghatározzák egymást, és kölcsönösen (elválaszthatatlanul) hatnak egymásra: bizonyos ’tudati változások’ indítják el a mágneses átrendeződéseket és változásokat, és ez utóbbiak kiHatnak [’visszaHatnak’] a tudati folyaMATokra.

*****

2010. július 6.

Levél-részlet:

„Az álomban költözködésben voltunk. Sikerült mindent kitakarítva és rendbe téve átadni, minden holminkat átvittük az új otthonunkba.
 

Valami miatt mégis még a régi házban aludtunk, azt terveztük, hogy másnap indulunk el. Reggel, elég korán, amikor még nem számítottunk rá, megérkeztek a ház tulajdonosai vendégekkel. Furcsa volt, mert nem zavartatták magukat: még éppen felkeltünk és öltözni kezdtünk, már be is hozták a szobába a holmijukat, nem várva meg hogy távozzunk. Zavaró volt.”

 

*****

2010. július 6., kedd

            Érzésem szerint az elmúlt két-három-négy napban ismét többféle ÁtVilágításnak voltunk sokan részesei.

            Az egyik nagy kérdés annak a minél pontosabb feltárása volt/lehetett, hogy jelenleg, az eddig elvégzett előkészületekre és a megvalósult Rendeződésekre figyelemmel milyen nehézségek vannak „rejtetten” és/vagy „megnyilvánultan” jelen a CSALÁDON BELÜLI KAPCSOLÓDÁSOK terén.

-          Milyen folyaMATosan visszatérő problémák jeleznek,

-          ezeknek mennyiben történt/történik meg a felismerése és tudatos kezelése,

-          illetve milyen okai vannak annak, hogy egyesek ezeket nem ismerik fel (nem akarják felismerni, nem akarnak szembenézni a maguk nehézségeivel)?

-          Figyelemmel arra, hogy jelenleg elkezdődött a Földön [’globálisan’ is, vagyis a teljes bolygó-Valóságot érintően] a régi tudati hálók és minták lebontása és eltávolítása, ez milyen konkrét nehézségeket okoz(hat) az egyes emberek/létezők, családok és más SzeRves közösségek életében (például a nehézségek meglátásában vagy más eligazodási kérdésekben)?

-          Milyen jellemző nehézségek vannak MA jelen a családon belüli kapcsolódások terén, és hogyan lehetne Hatékonyabban előmozdítani a nehézségek valódi (segítő, előre-mutató) természetének a felismerését, és erre figyelemmel a szeretet-alapú Rendezést/Rendeződést?

 

Mindezeket a ’tudatosság’ területéhez is kapcsolódó kérdéseket/helyzeteket „több család” is „tesztelte” az elmúlt napokban (legfeljebb elmúlt néhány hétben) egy olyan „sajátos helyzetben”, amikor Lényük ’ténylegesen is’ ’behelyezésre került’ annak az ’energia-sávnak’ vagy Létezési területnek a ’szélébe’, amely hamarosan átHatja a Földet. Ez a Létezési sáv az az „Igazodási zóna vagy terület”, amelyben a régi tudati hálókról teljes egészében lebomlik a megtestesült Lélek Élete/Lénye, és a Lélek a maga testi életében és Lényében elvégzi az új (választott) Életéhez szükséges „tudati áthelyeződést/átRendeződést”. Ennek kapcsán az volt az egyik megtapasztalás, hogy

azok, akik megfelelő természetes Szív-kapcsolódásban vannak a Földanyával,

KÉPESEK a tudat-igazítás megvalósítására.

 

Akikben tiszta és erős a Szeretet,

akikben tiszta és erős a Bizalom és/vagy [KRISZTUSI értelmű] Hit,

azok képesek megfelelően „irányítani” az Életüket ezekben a nehezebb megélésekben is.

 

Akikben nem erősödött még meg

a Földanyához [mint KRISZTUSI Létezőhöz] kapcsoló Szív-alapú Szeretet,

és akikben emiatt a Bizalom/Tiszta-Hit sem tudott kellően megerősödni,

azokban különféle zavarodottságok, nem-értések/értetlenségek jelentek meg,

amelyek fokoz(hat)ták a kapcsolódási nehézségeket [ütközéseket],

csökkenthették a kapcsolódási hajlandóságot/képességeket.

Bennük megfigyelhetővé lett az is,

hogy bizonyos elért ’Érték rendeződéseik’ ’meglazultak’,

rendeződött (de még nem kellően rögzült) értékeik szétcsúsztak,

és a sérült mintáik szerinti ’ütközéseik’ ismét felerősöd(het)tek.

 

            Az ’eredmények’ kiértékelése után A CSALÁD természetesen meghatároz majd ismét ’elsődlegességeket’, amelyekre a családtagoknak fokozottabban kell figyelnie az elkövetkező ’előkészítő’ időszakban, hogy amikor majd a „tudatigazítás” ideje elérkezik [kiteljesedik], az a lehető legkevesebb ütközéssel és lehető legkevesebb fájdalommal/nem-értéssel legyen megélhető minden egyes Lélek számára [hiszen a „bolygó-Valóság igazodási folyaMATában” minden egyes Lélek (és testben-élő-Lélek) ’maga’ végzi el, önmaga éli meg ezt az Igazodást].

 

            Vannak ’előkészített’ segítő lehetőségek, amelyek várhatóan megkönnyíthetik majd az egyéni és bolygó-Valóság szintű Igazodásokat. Ezen ’előkészített” segítségek próbái/tesztelései is egyre gyakrabban történnek majd az erre vállalkozott családokban --- hogy ’gyakorlatban’ is felmérhetőek legyenek az esetleges „gyenge pontok/területek”, és amennyire csak lehet a ’tudat’ képes legyen ezeket a FolyaMATokat már előre is megérteni, és így az Igazodási FolyaMAT során – mint Szívben érlelt, Szívhez kapcsolt tapasztalati tudás – segíteni legyen képes a változásokat.

 

            Fontos tudni, hogy aki nem képes Élő Hitével/Bizalmával, Bölcsességével és Szeretetével „megkapaszkodni” A CSALÁDBAN, az Lényével/testi-Életével nem lesz képes az Új Világba/világba átlépni/átigazodni. Mindenkinek meg kell találnia önmagában azokat a „gyenge” pontokat és területeket, amelyeket ’sürgősen’ megtisztítania, Rendeznie, gyógyítania szükséges. Ezek a pontok és területek ott vannak mindenkinek

az ’orra előtt’,

a szűkebb családjában,

a szűk ismeretségi körében

(vagyis önmaga gyenge, yavításra szoruló területei ezen a körön belül jelenítődnek meg).

 

Fontos ezeket felismerni, és a szeretet erejével tudatosan Rendezni. Csak az tud az Új Világba ’sikeresen’ átlépni, akiben MaGában egy meghatározott (elvárt mértékű) Rend Van, és aki saját maga elvégzi a választásának megfelelő előkészületeket önmagában. A „további ÉLET” szempontjából nem az bír elsődleges jelentőséggel, hogy elégséges élelmet halmozzon fel valaki egy védett földalatti vagy magaslati „búvóhelyen”, hanem az a fontos, hogy kiegyensúlyozott Élő Szív-kapcsolódásban legyen a [jelen Életében elsődleges Élet-adójával, a] Földanyával. A kiegyensúlyozott Élő Szív-kapcsolódás eligazít abban is, hogy mire van/lehet nagy valószínűséggel szükség a fizikai élet megsegítéséhez.

            A Föld (kilépve a karma-körökből) egy valódi „emelkedésre” készül, egy „magasabb, tisztább, fénnyel telibb” Valóságba. A Föld, és mindazok, akik a Földdel közös Életet választották, elvégezték (és folyaMATosan elvégzik) a szükséges előkészületeket és igazodásokat a választott útnak megfelelően. A magasabb Valóságba belépve (és ehhez a tudatot igazítva, hogy látható és érthető is legyen a meglépett változás) mások lesznek az érzékelés „szervei” és módjai, mások lesznek a teremtési folyaMATok, mások lesznek a ’szükségek’ is. Akik a Földdel való további [Világi] közös életet választották, teljes lényükkel készülnek ezekre az új megélésekre (mint amikor a magzat fejlődik anyja méhében, illetve a megszületés után az újszülött elkezdi megtanulni hogyan működik önmaga és a Világ).

OmMÁÁTRé KJ

*****

 

A sérült Anyai minták kitisztítása, fájdalmak, neheztelések, nem-értések feloldása és elengedése, kitisztítása és meggyógyítása – folyaMATos.

Írtunk az előzőekben arról, hogy a Föld MAGA ’természetes’ állapotú Bősége és az ebből eredő (ehhez kapcsolódó) Táplálási Működése „az úttól való eltérés/letérés” következtében nem tudott kialakulni (és így működni sem) az elmúlt Földkorszakokban. A „Gyermek” „Anyjától” való elválasztottsága mindenkiben torzulásokat váltott ki a ’táplálás’ területén: az ’Anya’ a MAGÁBÓL eredő táplálását és eredő gondoskodását nem tudta megnyilvánítani sem a „Párja”, sem „Gyermeke” [azaz a saját Családja] irányában, ugyanakkor pedig folyamatosan „készült” arra, hogy ezt a segítő szerepét majd visszavegye.

Most, amikor „már semmi sem választja el egymástól az EGY Család tagjait”, úgy tűnik, hogy egy kis ’időbe’ telik, amíg a „régi” mintákból kilépnek az EGY Család tagjai, és ismét ráéreznek az

ÖNMAGUK szerinti

Egymást-segítő működésekre.

 

Jelenleg még sok a ’neheztelés’ az elmúlt időszakban szerzett sérülésekből eredően, és a ’Család’ tagjai sincsenek ma még azon a ’közös’ tudati- és energia/rezgés-szinten, amelyen egyértelműen látható lenne mindannyiuk számára az, hogy mit hagytak/hagynak maguk mögött, és milyen [eredő mintájú] közös útra léptek/lépnek. Emiatt nem kell elcsüggedni --- hiszen a most elkezdődött „Gyógyítási jellegű” Földkorszak ezeknek a ma még meglévő kiegyensúlyozatlanságoknak a figyelembe vételével került ’megtervezésre’ és a MindenHató által ’megáldásra”/megerősítésre is.

 

Időről időre mindenki ’próbák elé állítja ÖnMaGát’ ezekben az időszakokban, melyek során szembesül az elért eredményeivel, illetve a további kiegyensúlyozást/megerősítést igénylő élet-területeivel. Ez egy természetes folyaMAT, amely segít az Egyén és AZ EGÉSZ szempontjából is felmérni a tudatosságban bekövetkező változásokat, továbbá segít megtalálni a leghatékonyabb Egymást-segítő utakat.

 

Ezeket a ’próbás’ időszakokat egyre kevésbé érzitek majd megterhelőnek, hiszen ahogyan emelkedik a tudatossági (és ehhez elválaszthatatlanul kapcsolódó szeretet) rezgésetek/szintetek, egyre teljesebb (és örömteljesebb) felismeréseitek születnek.

 

*****

2010. július 7.

Levél-részlet:

„Az elmúlt napok érzései, kérdései:

Hogyan lehet elfogadni az elmúlást, hogyan lehet segíteni a közvetlen hozzátartozóknak?

Mit lehet mondani annak, aki inkább menne, és mit annak, aki az itt-lét mellett dönt?

Jó-e, ha valaki folyamatosan beszél az eltávozotthoz? [Nehéz elszakadás az ’elmúlttól’]

Miért szenvedtek olyan hosszan, akik távoztak és egyidejűleg családtagjaik?

Miért hallok újabb és újabb nagy fájdalmakkal járó betegségekről az ismerősök között?

Tehetetlennek és zavarodottnak érzem magam.

 

Ha pl. látok egy balesetet, vagy egy végtagját vesztett kéregetőt, azt gondolom, hogy miért kell így történni?

Annyi mindennel kapcsolatban érzem azt, hogy jó lenne, ha nem így lenne, de nem lehet változtatni rajta.

Emberek, akik az elmúlt évek alatt szinte teljesen elszegényedtek, nagyon nehéz körülmények között élnek. Az elmúlt hónapok még több nehézséget hoztak.

De a falfirkászok által megcsúfított falak, az elhanyagolt szinte romos üzletek, házak a város szívében, nagyon sok helyen majdnem derékig érő gyom és mindenütt piszok, ezek is mind-mind arról szólnak, hogy de jó lenne, ha másképp lenne.

 

Megpróbálom megérteni ezeket a gondolatokat és hálás vagyok azért, hogy nem a közvetlen családomat érinti mindez.

Lehet, hogy ez önzés, de az is lehet, hogy annyiban érint, amit el tudok viselni…”

 

A három idézett levél-részletben mindegyikben ’hangsúlyos’ a ’továbblépés’ megjelenítése. Mindegyik részletben megjelenik az, hogy már „élesben” megy a készülés a hamarosan elkövetkező váltásra és továbblépésre: az első részletben a ’járművek’ megfelelő előkészítése történik, a másodikban az „otthonok [új Élet-helyek]” átadása/átvétele történt meg, míg a harmadik részlet a váltások kapcsán a Lélekben megjelenő nehézségeket jeleníti meg.

„Tudott” ma már, hogy a folyamatokat nem lehet „késleltetni”, az elvégzett előkészületek pedig jelentősen megkönnyíthetik a választott megéléseket. Nincs már helye késlekedéseknek: ahogyan a költözködős kép is mutatta, „zavart” okoz, ha valaki nem hagyja el a „régit”, ha még egy utolsót/kicsit „aludna” ott (az érkező új háziak a tervezettek szerint birtokba veszik a saját új otthonukat. A folyaMAT részei egymással összefüggnek, és nagyon fontos, hogy mindenki ’haladjon’, végezze el maradéktalanul azt, amit ő maga elvállalt, ne hátráltassa [’másokra is kiHatóan, esetleg kedvezőtlen láncreakciót elindítva] a Rendeződéseket.)

 

*****

 

A szeretet [szeretet-teljes elfogadás] rezgése az, amely a Szíven át segíti,

hogy az „elme” [értelem] is meglássa/megértse a Valós helyzetet.

 

Nagyon fontos valamennyi neheztelést tudatosan [’megbocsátással’] elengedni,

magunkban az egyensúlyt helyreállítani ---

mert csak így hozzuk magunkat abba a helyzetbe,

hogy magunkra és társainkra a fájdalmak [torzító] szemüvegétől megszabadulva tekinthessünk,

hogy megláthassuk az addigi eltagadások/eltakarások,

valamint fájdalmak mögött a „Most” kiegyensúlyozható részeinket

[és a kiegyensúlyozást segítő Lehetőségeinket].

 

*****

 

Kérdések:

Hogyan értelmezzük az előző írásokban szereplő ÁtVilágító képekben használt „férfias” és „női” jellegű út megkülönböztetését? Hogyan értelmezzük ezeket a „Most” Feladatai és Lehetőségei szempontjából?

 

Mire kell yobban, nagyobb tudatossággal odafigyelnünk, hogy a Föld „MAGA” Mintáit Éljük/Erősítsük?

 

*****
 

            Nagyon sokan megtapasztaltuk már, hogy a ’távolság’ sokszor ’felnagyítottan, eltúlzottan, teljesen félrevezetően’ mutat fel egy-egy helyzetet. Többször megtapasztaltam magam is, hogy valami neheztelés-félét éreztem például a szüleimmel kapcsolatosan, járt az agyam ezen a „súlyosnak tűnő” helyzeten, képzeletben többször is „prédikációt” tartottam a hibáikról… majd amikor ’szemtől szemben’ találkoztunk és köszöntöttük egymást, „elszállt” minden addig ’felépített neheztelés’, és csak a „Most” maradt a találkozás örömével.

            A távolság meggyengítheti az Élő kapcsolódásokat, és az egyes élethelyzetekben megjelenő nehézségek elbizonytalanodást, kétkedéseket szülhetnek, melyek a „gyengébb” területeket rendszerint bemozgatják. Ha nem vagyunk képesek ’elsőre’ felismerni a megjelenő jelzéseket, akkor a bennünk lévő kiegyensúlyozatlanságot [tudatosan vagy tudattalanul] összekapcsolhatjuk teljesen más élethelyzetekkel
 

--- és az így összekevert mintákból már a legtöbbször elég nehéz újra szétválogatni, hogy melyik megnyilvánulásunk (neheztelés, fájdalom) honnan is ered (és így hogyan oldható fel) ténylegesen. Képpel úgy is megjeleníthetjük ezt a helyzetet, hogy valamely életterületünkön megjelenik egy hiány vagy fájdalom, és mire ez eljut egy erőteljes testi megnyilvánuláshoz, addig több „lencse” is egymásra rakódik. Minden egyes lencse torzít egy kicsit az eredeti fájdalom-mintán, és így ’hosszadalmassá’ lehet a gyógyítás útja, ha ’visszafelé’ végig akarunk menni [tisztán akarunk látni] az egyes lencsék által megrajzolt úton.

 

[Mint a jelen írás első átVilágító képében a „villamossal megtett hosszabb kitérő a Hazafelé vivő úton”. Ez sem „felesleges” minden esetben, hiszen  az egyes „torzító részeket” tudatosan megfigyelve, felismerve és megértve a gyógyító és gyógyulást kereső is szerezhet nagyon hasznos megtapasztalásokat. Ugyanakkor, ha nem kívánjuk a teljes kitérő utat végigjárni, akkor mindig van „gyorsabb” „Hazatérési” lehetőség is, amelyet a Szívére figyelve találhat meg mindenki.]
 

Az eredeti/kiváltó/elindító fájdalom (vagy ’hiány’) felismerését az ’úton’ egymás mellé/fölé rakódott torzító lencsék nagyon megnehezíthetik. A ’lencsékben’ félelmek és más szeretet-beli sérülések (vagy bizonyos segítő/felnagyító minták) lehetnek.