|
ÍRÁSAIM |
|
| |
"ELEGET KÍVÁNOK NEKED!"
"Elegendő napsütést kívánok számodra, hogy jókedved legyen, bármilyen szürkének is tűnnek napjaid.
Elegendő esőt kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld a napot.
Elegendő boldogságot kívánok neked, hogy szellemed élő és örökké tartó legyen.
Elegendő fájdalmat kívánok neked, hogy még az élet legkisebb örömei is nagyobbnak tűnjenek.
Elegendő nyereséget kívánok neked, hogy vágyaidat kielégítse.
Elegendő veszteséget kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld mindazt, amid van.
Elegendő köszöntést kívánok neked, hogy felkészítsen a végső búcsúra." (Folytatás ITT)
|
Sík Sándor - Ember
"Embernek lenni!
Csak embernek, semmi egyébnek,
De annak egésznek, épnek,
Föld-szülte földnek
És Isten-lehelte szépnek."
|
|
Hímeztem: |
|
| |
2011.0728 – Szemelvények – Önkifejezés III.:
Nagyon fontos, hogy azokban a helyzetekben,
amelyekben „mások támogatójává vagy segítőjévé” válunk,
TELJESEN ŐSZINTÉK, IGAZAK legyünk.
A „segítő szándék” „tiszta” legyen,
vagyis tisztán SZERETETBŐL legyen jelen (’se több se kevesebb’),
magunkat a „yobbítás” és önzetlen segítségadás szándéka vezesse
[ne kívánjuk a másikat ’befolyásolni’ vagy ’vezetni’, ne ’értékeljük’ vagy ítéljük meg stb].
Ha „hívást” érzünk egy helyzetbe, amelyben segítően nyilvánul(hat)nánk meg,
akkor „teljes figyelemmel” [teljes odafigyeléssel] forduljunk a „helyzet” és a helyzetben „jelenlévők” felé is.
Legyünk „nyitottak”, hogy megérthessük azt, amit a helyzet mutat –
és ezáltal is azt tudjuk nyújtani,
ami az adott helyzetben „tőlünk telhetően is a leg-yobb”
és az „érintett számára is legmegfelelőbb”.
Fontos, hogy IGAZAK legyünk teljes egészében:
ne találjunk ki valótlan, általunk meg nem élt ’példákat’, mert már ez is ’ferdítés’.
Olyat mondjunk és tegyünk, amit mi VALÓBAN megtapasztaltunk,
és ami ezáltal a ’magunk tapasztalata/tudása’
[’erre tudunk Építeni, ebből tudunk biztonsággal Építkezni/Építeni’].
Ne „szépítsünk”, és közben ne legyünk bántóak sem
(ugyanis a ’bántás’ érzékelésekor bezárul vagy beszűkül a „szív”, és így legtöbbször nem tud célt érni a segítség).
|
"Egy szó is lehet locsogás, s ezer oldal maga a tömörség.”
(Abody Béla)
„A madarak nyelve nagyon régen kialakult, és más, ősi beszédmódokhoz hasonlóan tömör, kihagyásos beszéd: keveset mondanak, de ezzel sokat fejeznek ki és sokat megértenek belőle.”
(Gilbert White)
|
|
|
|
|
|
Írások - 2010 július |
|
20100701 - Az elmúlt tizenegynehány napból... (IV. rész)
2011.08.09. 01:55
2010. július 1. [> 11]
„Az elmúlt tizenegynehány nap” történéseit lejegyezve és elemezgetve, egy „tizenegyes” napon, közeledve a „harmincharmadik” oldalhoz, leírom a néhány órával ezelőtt megjelent felismerést.
Arra, hogy a MAGSÁG/Magyarság „kb húsz évvel ezelőtt” „a Földanya kérésére feláldozta Magzatát a Földért”, Isteni ÉN-em és Segítőim talán 2006 tavaszán utaltak először. Ekkor semmiféle bővebb információhoz nem jutottam erről, és évről évre egy-egy kicsi részletet kaptam ehhez kapcsolódóan megértésre. Nagyjából feltárult előttem az Áldozat lényege, pontosan tudtam azonosítani a személyes megéléseimmel is, melyek az Áldozat folytán „feladat-vesztéssel” is jártak a nép/nemzet szintjén, és így e nép valamennyi (!) tagjában is. Minden (!) Magyar ember ’technikailag’ elvesztette ekkor a leszületésével magával hozott Feladatát… [’Talán’ 1994 Nagyboldogasszony napján került sor az Áldozat ’Hivatalos Megerősítésére vagy Megvalósítására’]… nagyjából ekkor kezdődött vagy formázódott meg a Magyarság ezt követően kb tíz évig tartó ’tetsz-halott’ állapota… de hogy „miért volt erre szüksége a Földnek”, eddig még nem vált világossá előttem…
Pedig „nagyon egyszerű” --- mint minden más is, ha már a helyére kerültek a részletek…
A Föld sérült korszakaiban „Feladat felvállalásra” a Földre beszülető Lélek volt yogosult. Ha a Föld MAGA Gondoskodó és Megformázó Rendszere megfelelően működött volna, akkor a Lélek – ha teljesítette leszületéskori vállalását – újabb Feladatot is vállalhatott volna anélkül, hogy meg kellett volna halnia --- az elmúlt időszakokban azonban ilyen „Élet folyamán való Élet-Igazításokra” szinte nem is kerülhetett sor. Nagyjából 20-30 évvel ezelőtt kezdődtek azok a ’konkrét megvalósító Földi munkák’, amelyek előkészítették azt, hogy „Élt Földi Élet folyamán” is lehetőség legyen megfelelő feltételek mellett például Feladat-váltásokra. Ennek fő oka az volt, hogy a emberi tudatosság bekövetkezett változásai LEHETŐVÉ tették ezen előkészítő munkák elvégzését, másfelől egyre nagyobb volt a „szükség”: a gyorsuló átalakulási folyaMATok szükségessé tették AZ ÉLET és Élet védelme érdekében is annak biztosítását, hogy a Lélek (és Családi közösségek) rugalmasabban tudjanak alkalmazkodni a megváltozó körülményekhez, és így ha szükséges, akkor a megvalósíthatatlanná lett vagy levő feladatokból kilépve, halál/kilépés megélése nélkül is felvállalhassanak új megnyíló Feladatokat a CSALÁD érdekében is.
Részben a Föld Rendszerei Működésének akkori hiányosságait igyekezett kiküszöbölni/enyhetni az a „Szabály”, hogy általában legalább két Fő Feladatot vállalva született le minden létező, hogy amennyiben az első helyen választott Feladat valami miatt meghiúsulna, akkor legyen egy újabb megvalósítható lehetősége, és ne kelljen az életből ’idő előtt’ eltávoznia. [Az ’idő előtti eltávozás’ mindig nagy nehézségeket okozott a többi kapcsolódó Élet/Lélek számára is.] Az „Élet-Feladatok” általában úgy kerültek „meghatározásra”, hogy „Pontosak” legyenek, de mégis biztosítsanak bizonyos rugalmasságot (’gumisapka’).
Az idők folyamán kialakult egy másik kisegítő szabályozás is a Földön, bár „szélesebb körű alkalmazására” csupán az utolsó néhány száz évben került sor. Ez a Szabály a „Feladat-vesztést” sajnos nem volt képes orvosolni, de az „energiavesztéseket” egyes esetekben igen. A Szabály úgy szólt, hogy amennyiben valaki az Élet-erejében „mínuszos” vagy „mínusz-közeli” állapotba került [a ’szakadék széle’], akkor [a Rendnek megfelelő!] „gyermek befogadásával”, vagy gyermek behívásával/befogadásával yogosulttá válik olyan mértékű Élet-energia megtámogatásra, amely előreláthatóan biztosítani képes a Gyermek megfelelő Életbe-elindítását. Ilyen esetben egy gyermek felnevelésének tudatos felvállalása „plusz teher felvállalásával” járt, és ez Érdemes cselekedet, amely kapcsán Irgalmi vagy Kegyelmi megsegítés volt alkalmazható. Ilyen esetekben sokszor volt kiigazítható egy-egy elcsúszott élet --- de a Feladat-vesztést sajnos nem tudta orvosolni ez a kiegészítő Szabályozás sem. Vagyis ha valaki egyik magával hozott Életfeladatát sem tudta megvalósítani, akkor el kellett távoznia az adott Földi Életéből.
Ahogyan a Lelkek esetében igaz volt az, hogy Fő Szabály szerint csak a „beszületéskor” választhattak Életfeladatot, ez így érvényesült a „Családok”/Népek/Nemzetek esetében is. A SzeRves Közösségek is „születéseikkel, megalakulásaikkal” vállalhattak [legtöbbször egy-egy Földkorszak idejére, vagy kivételes esetben más meghatározott időre] „Élet-feladatot”.
A MAGSÁG/Magyarság [SZÍV-Őrzéshez kapcsolódott része] a Föld felé tett vállalásának megfelelően az 1900-as évek végére „készen állt” „magzata” megszülésére --- ám a Földi körülmények nem voltak alkalmasak erre a születésre. A „hiba” nem a MAGOKBAN/Magyarokban volt --- inkább a „Világ” nem volt még készen – egyéb ’Alap-sérülései miatt – az érlelt magzat felnevelésére. Nemrégen írtunk „Júdás” tépelődéséről a „Jézus Krisztus szupersztár” elején: mérlegelni kellett, hogy ténylegesen mit képes befogadni a Világ, mi az, ami ténylegesen előmozdíthatja a Föld fejlődését.
„Kb húsz évvel ezelőtt” a Földanya [és úgy tűnik, hogy a VILÁG is] úgy ítélte meg, hogy e magzat megszületése valószínűleg sok ütközést váltana ki… és ezzel a megszülető élet sem tudná betölteni a Rendelést, amelyre készült… és ezzel a Föld [kissé késében lévő] MAGA megújulása is veszélybe kerülne… Ugyanakkor ez a magzat a Földanya Rendelése szerint formálódott, és a SZÍV-Őrző Közösség, amely érlelte, sok Áldozat árán, néha valóban ’utolsó erőivel’ érlelte… és ha e magzat nem születhetne meg, talán e közösség is végleg feladatvesztetté lenne… egy SZÍV-Őrző/ÉLET-Őrző közösség viszont nem válhat „Feladat-vesztetté” még „technikailag” sem… … … „szülő nélkül” a megszülető sem maradna sokáig életben, hiszen a „Család” szétesett… és jelenleg még nincsen korszakváltás… nincs feladat-váltás lehetősége… egyetlen megoldás lehetséges csak: önkéntes Áldozatban a magzat ’elvesztése’ [Élet felajánlása ÉLETÉRT] és ’helyette új Élet megérlelésének a felvállalása’ [akár még ’kiegyensúlyozás’ vagy Yóvá-Tétel formájában is, hisz ez utóbbi is ’valamiféle feladat’… ez lehet a ’Magyarság’ megmaradásának és megújulásának talán egyetlen útja…
Nem volt más ’törvényes lehetőség’ a Feladat-váltásra… a Föld pedig még nem volt előkészülve a magzat Életbe hívására…
A magzat feláldozása [a „szülő” és a „megszületésre váró” részéről is] komoly áldozat volt, amely sok fájdalmat okozott… A felajánlott Élet helyébe azonban Új ÉLET született… ÉS A Család ISMÉT EGYÜTT VAN, ISMÉT EGY LETT.
Mindezekről „tudni” azok számára lehet fontos, akik részesei voltak ennek az Áldozatnak. Az ehhez kapcsolódó ismeretek segíthetik megérteni az elmúlt időszak egyéni és közösségi történéseit, és ez segítheti a fájdalmak kioldását, a szerzett sérülések meggyógyítását, a Bizalom újbóli felépítését és működtetését, és a ’SzÉPítő’ [KRISZTUSI] Életbe való visszailleszkedést…
OmMÁÁTRé KJ, 2010. július 1.
| |
|
|
|
A mai napra: |
|
„A valóság nemcsak az, amit a szem lát, és nemcsak az, amit a fül hall és a kéz meg tud fogni, hanem az is, ami rejtve marad a szem és a tapogató ujjak elől, és csak annak fedi fel magát néha, egy-egy pillanatra, aki a lelki szemével keresi, aki belülről tud figyelni és hallani, és képes a gondolataival tapintani.”
| |
Áldozni
csak a benned lévő és általad LÉT-re hozott Szépséggel
másokat is SzÉpítve és gyarapítva,
Teljes és ÉP Szabad Akaratodból,
Szabad Akaratodat kinyilvánítva,
az Örök és Adott Élő KRISZTUSI Rendnek megfelelően
Lehetséges
és
Érdem-es.”
20100525 - Az Áldozatról - Szemelvények
A hibákról és a hibázásról:
A ’hibák’ segítenek ’nem-felejteni’ és ’felejteni’.
PIRAMIS - Őszintén akarok élni
Őszintén akarok élni,
Minden utam végigjárni,
Hinni abban, amire vágyom,
S ha hiszek benne küzdeni érte bármilyen áron.
Őszintén akarok élni,
És csak annyit elérni,
Jókedvem senkit ne bántson,
S ha fáj a szívem valamiért, ne nagyon fájjon!
Tőled csak annyit akarok kérni,
Hogy engedj őszintén élni,
Őszintén, szabadon, szépen,
Őszintébben, mint ahogy tegnap éltem.
Ne kelljen hazudnom senkinek
És hogyha valamit kérdezek
A válasz igaz legyen!
Szeretnék bízni mindenkiben,
Hinni, hogy nem fordul ellenem,
S nem árul el sosem.
AZ ERDŐ FOHÁSZA
Vándor, ki elhaladsz mellettem,
Ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege
hideg téli éjszakákon,
én vagyok tornácod barátságos fedele,
melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,
és gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házad tartja,
és én vagyok az asztalod lapja,
az ágy, melyben fekszel,
a deszka, amelyből csónakod építed.
Én vagyok a házad ajtaja,
bölcsőd fája, koporsód fedele.
Vándor, ki elmész mellettem
hallgasd a kérésem:
NE BÁNTS!
ÜNNEP
Az Ünnepeknek fontos része az „emlékezés”, amikor a dicső vagy épp a kevésbé dicső tettekre/megélésekre, az elődökre is emlékeznek, és ezáltal egyfajta folytonosság alakul ki (marad meg) az Ősök, Elődök, a Gyökerek irányába is. Az emlékezés a legtöbb esetben ma még ’intő’ példa is lehet arra, hogy mit szükséges megváltoztatni, miben szükséges változni akkor, ha valami yobb és teljesebb Élet a cél ---
az „Ünnep” Valódi Lényege azonban minden esetben a[zon] „Jelen Megerősítése, amely elvezet a ’vágyott jövőbe’.”
Az Ünnep általában MEGERŐSÍTI az Élet egy olyan részét/szeletét, amely „továbbvitelre érdemes”, amelyben ELŐREMUTATÓ/előrevezető Példa vagy Út [Működés, Erő] Van Jelen.
(Részlet a 20110802 - Níitottság, Nyitás... írásból)
|
|
|