20110812 - Van-e értelme... - Azoknak, akiket érinthet (2)

  2011.08.12. 14:52

Talán „érthetőbbé” lesz az iménti lejegyzés, ha ide-idézem a „család”-hoz kapcsolódó „AlapaElveket”:

20110109 – AlapElv:

Alaptételek:

A családok ’EGY közösségek’.

A családban minden összefügg mindennel. Így került kialakításra, megformálásra a család.

„EgyÉn” és „család” (közösség) „HELYE”/helyzete is az „önmag” és egymás által is meghatározott: az önmag/Egyén helye/helyzete Hatással van a saját közösség és más közösségek és a többi Egyén helyzetére, és a közösség(ek)/család(ok) helyzete is befolyásoló/meghatározó lehet és Van többnyire az Egyén/Egyének helyzetére.

            Egyén(ek) és közösség(ek) kölcsönösen Hatnak egymásra.

            A család(ok) „SZABAD” közösség(ek), így

- az Egyén is választhat családok közötti ÁtRendeződés(eke)t/Áthelyeződés(eke)t,

- illetve a „család” is dönthet Együttes akarattal az Egyének összetétele megváltoztatása mellett.

 

            A Világok [világok, VILÁG is] ’EGY Közösségek’: EGY RendezőELV [’ŐS’] „köré” [’Belőle’] ÉLETRE kelt ’Eredet és Feladat/Vállalás-közösségek’, leggyakrabban egy közösen (együtt élve, együtt téve) megtapasztalható „cél”/út megtapasztalása végett Életre kelt (e Világban) Lelkek/Szellemek közössége.

            A Család [VILÁG/Világ/világ] állandóan változó, állandóan Átalakuló és Megújuló, részben elmúló közös vállalás (közösség).

A család Életében [Világban] mindig van valami „Közös Pont” vagy „állandó”, ugyanakkor folyamatosan megújul/változik is --- emiatt „nincs benne két egyforma Létező vagy Pillanat, Örök megújulásban és örök változásban VAN.

[ÖRÖK és VÁLTOZÓ egyidejűleg és egyszerre.]

Ez azt is jelenti, hogy minden egyes összetevője/darabja [és így az „Egész” is] állandó megújulásban van, állandó változásban, de bizonyos szempontból mégis valami „ÖRÖK”, „EREDENDŐ”, az Eredendő által meghatározott [formai-és-tartalmi] „azonosságban”, ÖNAZONOSSÁGBAN, ÖNTUDATBAN, EGY(SÉG)-TUDATBAN Létezik. Az EGY/Egység „minden darabja” azonos „önmagával”, és ez a formai-és-tartalmi azonosság azonos bizonyos szempontból az EGÉSZ vagy EREDŐ önazonosságával. EGYÉN és EGÉSZ/RÉSZ „látszólag” és/vagy formailag-és-tartalmilag „elkülönül(het)nek”, de „lényegileg” mégis elválaszthatatlanok és Egyek.

 

            Az EGY (közösség) ’fejlődése’ kiHat a tagjaira: meghatározza minden tagja (minden kialakult és még-kialakulatlan tagja/közössége) ÉLETÉT, melyen belül Élve minden egyes közösség és tag maga-fejlődése is meghatározza/befolyásolja, irányítja és vezeti/formálja is a KÖZÖS/EGY ÉLETÉT. Minden és mindenki, Aki/Ami a ’KÖZÖS ŐSBŐL/EREDŐBŐL egy adott ’családban’ ÉLETRE/Életre kelt és Létezik (vagy bármikor Életre kelhet és Létezhet) csak „addig” és [keretként] „úgy” Létezhet és Létezik, „ahogy és amíg” az EGY, a VILÁG, a KÖZÖS is ÉL/LÉTEZIK. Ez „Alap” Törvénye a CSALÁD LÉTÉNEK/ÉLETÉNEK.

            Nem lehetetlen tehát

-          egy már meglévő (megformált és folyamatosan változó/alakuló/formálódó/megújuló) Család vagy Világ/világ „új részévé lenni”,

-          vagy e közösségből/EGYBŐL/Egységből „kiválva” az EREDŐ Megnyilvánítóba [ŐS-be, EGY-be, MINDEN-be] „visszatérni”,

-          vagy esetleg a „további”, újabb Életre más Családi közösségbe átlépni/átIgazodni,

hiszen minden meglévő és minden valaha megformálód(hat)ó család vagy közösség ugyanazon AKARATBÓL, EGY-AZON Vágyból/akaratból, a „Család/Családiság” megtapasztalásának Vágyából kelt ÉLET-re.

            Családi közösségek emiatt Egymásba is átalakulhatnak, vagy szövetkezhetnek, elválhatnak, újabb közös családi utakat/Egységeket formálhatnak – mégis „önmagukkal” mindig és minden körülmények között „azonosak” maradnak.

[Eredeti SZÍV-Mintájuk (a választások következtében) ’elenyészhet’, és így egy adott családi közösség/minta/forma egy adott helyen/időben megszűnhet LÉTEZNI, de „teljes Egészében” mégsem szűnik/szűnhet meg --- pusztán az EGY-ből/KÖZÖS-ből Eredtség, és így az ’Egymásban-is-Jelenlét’ miatt, hiszen egy ilyen teremtési folyamatban mind a Rész (Egyén, kisebb közösség), mind az Egész Lehetőségként hordozza/Éli/megélheti az EGÉSZ Teljességét is.

Emiatt egy VILÁG/Világ vagy világ „soha nem szűnhet meg ’teljesen’ ÉLNI/LÉTEZNI, de önazonossága megőrzése mellett képessé lehet egy teljesen más FORMA/Minőség felvételére/megnyilvánítására/megélésére”. Nyilvánvalóan „csak” olyan „tartalom és forma” megélésére válhat „Yogosulttá” és képessé, amely a VILÁG/CSALÁD/EGY „része”, az ÖNMAG/EREDŐ/TELJESSÉG része.]

 

            Választható az EGY valamely „részével” való (ön)azonosulás [megélés(e), megtapasztalás(a)], és választható az EGÉSSZEL/TELJESSEL való ÖNazonosulás is, LÉTEZÉS megtapasztalása is a család [az EGY] minden Létezője által, hiszen az ÖNMAG/EREDŐ minden Létezőben és ezek összességében/Egységében is ’ugyanaz’.

            A LÉTEZÉS EGY, ám „részleteiben” is megtapasztalható.

            A Családiság EGY, ám a „kapcsolódásokon, Egységen át” tapasztalható (és tapasztaltatható).

            Az ’EGY’ ÖRÖK és ÁLLANDÓ – mégis ’állandóan’ átalakuló, elmúló és megújuló.

 

            A „család” minden „törvényét” és törvényszerűségét ez az állandóság és mégis állandó átalakulás/változás Határozza meg.

 

Minden törvény és törvényszerűség

a „MOST”, az ÖRÖK-és-VÁLTOZÓ megnyilvánulása,

a „KÖZÖS”-ben-tapasztalók ’Rendezett megtapasztalása’.

 

ÖRÖKből/EGY-ből Ered,

de „minden megnyilvánulása” ’Egyszeri és Egyedi’.

 

Emiatt a „törvények és törvényszerűségek” is minden pillanatban ’ÖRÖKEK és Egyediek is egymást átHatóan és egyidejűleg’.  

            Semmi sem változik meg „Lényegében”, mégis minden megélés és minden pillanat „egyedi” és „más”. Semmi sem „ugyanaz”, de mégis minden és mindenki ÖRÖK [=önmaga] ebben a VILÁGBAN/Világban/világban. Senki sem léphet „ugyanabba” a ’folyóba’ kétszer [formába(n)/tartalomba(n)], mégis mindig és mindenki ugyanabban működik [Hat és Él].

 

Senki nem élhet meg olyat,

ami már Eredendően ne lett volna meg a „Lényegében”,

mégis minden megélt pillanat „egyedi” és más/megismételhetetlen

 

(abban a tartalomban-és-formában).

 

Soha nem „volt”, és soha nem „lesz” két „teljesen egyforma” ’megélés’,

a MOSTBANI VAN(ság)ban azonban

minden az EGY/EREDŐ ÖRÖK megnyilvánulása, része/Egésze.

 

            A „LÉTEZÉS” EGY-Szerűsége és SZÉPsége a megismerés, megtapasztalás által válik megformálttá (és így ’igazán’ megtapasztalhatóvá, megismerhetővé).

            Semmi sem okoz(hat) ’nagyobb örömet’/boldogságot annál, mint amikor valaki „rálel” „önmagára”, azaz felismeri Egységét az EGY-el/TeremTŐvel/ERED-Ő-jével.

            Szinte semmi sem okozhat nagyobb boldogságot és örömet, mint a LÉTEZÉS-ben ÉLNI/Jelen-Lenni, hisz ennek a VILÁG-nak ez („volt”/VAN) az „ÚTRA indító”, a tényleges megtapasztalásokat elindító/megformázó TeremTŐi (önazonossági) vágya: megismerni ÖNMAGAM, felismerni ÖNMAGAM a „másikban” a közös megéléseken át.

[Természetesen a VILÁGON belül az önfelismerésnek különböző megtapasztalhatósági szintjei léteznek, melyeket szintén az „állandó változás, állandó átalakulás” (elmúlás/megújulás) jellemez.]

            Soha nincs két „egyforma” átalakulás/elmúlás/megújulás sem, ezért minden változás/átalakulás (elmúlás/megújuás) Törvényei és Törvényszerűségei is „mások”/változók/átalakulók.

Korábban is utaltam arra, hogy

egy adott változás törvényszerűségeit

mindig a „benne résztvevők” „törvényszerűségei” határozzák meg,

ezért a változások (és az ÉLET) törvényszerűségeit jelenTŐsen meghatározza az,

hogy „KIK” résztvevői az adott átalakulás(ok)nak,

illetve milyen KÖZÖS ’CÉLT’ választottak

[ez utóbbi az ’IRÁNY/ARÁNY’ meghatározása].

 

            Az EGY „ÚT”-ján (Családjában) az „EGY Felé” tartók (Egyének, közösségek) „rész-céljai” „mindig különbözőek”, hiszen „önmaguk” adott helyzetéből igyekeznek a közösen meghatározott/megfogalmazott cél felé. A közös célt választottakat ugyanakkor egy olyan közös eszme vezeti, amely megtapasztalásának „mindannyian részesei/résztvevői lehetnek a maguk egyéni és közösségi megtapasztalása által”.

 

            Semmi sem „múlandóbb” és semmi sem „örökebb”, mint a „Jelenlét”.

            A „Jelenlét” az a „pont” vagy „állapot” vagy „hely”, amelyben a „Jelenlévő” „kiléphet minden korlátozásból”, illetve amelyben bármely számára elérhető megtapasztalás részévé lehet.

            A „Jelenlét” egy „örök kapu”, amelyben „út” és „utasa” egymásra találhat, Eggyé válhat.

            A „Jelenlét” az a „kapu”, amelyben a Létező/Utazó bármely számára elérhető „út” részévé válhat, és amelyben bármely járt utat elhagyhat/megváltoztathat.

            A „Jelenlét” az a „kapu”, amely minden Létező „Szívében” „örökkön nyitva van (jelen Van)”.

            A „Jelenlét” a „választások kapuja”, amelyben „ÖRÖK” és „Változó” állandóan Jelen Van, és amelyet megtalálva mindenki „ura” lehet a maga megtapasztalásának.

            A „Jelenlétben” „tiszta formájában/tartalmában” elérhetővé és megélhetővé, megérthetővé válik az „Önmag” vagy „Való/Eredő/ÖRÖK-Lényeg”, „Az-Aki-Elindulhat-és-az-Aki-VAN” (utat jár és utat teremt).

            Aki „megtalálja Jelenlétét”, az a RENDELÉS szerint Új Világot teremthet/alkothat (formálhat meg és tölthet meg tartalommal). Ha a „tartalmi kép” jelenik meg „először”, az megformázza magát, míg ha a „forma képe” jelenítődik meg „először”, az „magába fogadja/építi” a „maga” (megfelelő) (Harmónikusan EGYÜTT-rezgő) „tartalmát”. [EGYÜTT-Hatóság Törvénye/Törvényszerűsége/Elve]

            A Család tagjai/teremtményei gyakran már „megformált részeik” „közreműködésével” (megformált részeik-„ből” és/vagy már megformált részeik segítő közreműködésével) kelnek életre, mely még szorosabbá teheti a családtagok kapcsolatát/kapcsolódottságát. [Ide tartozik a „születésen” túl a tudások/tapasztalatok tanítás/példaadás általi átadása, illetve a legtöbb tényleges tevékenység/munka is].

*****

2011. augusztus 10.

…Jelenleg is élnek tehát [SzeRves megtestesülésben] a Földön olyanok, akik másik Világból szakadtak ki valamilyen „méltányolható okból”, vagyis elvesztették az ’eredeti’ gyökereiket és azóta sodródtak.

Nem azokról van szó, akik hódítani akartak vagy mások életterületét elfoglalni, hanem azokról, akik egyébként Világi, vagyis [megfelelően kölcsönösen] Építő, életet és szabadságot tisztelő módon akartak volna élni, de valami miatt kiszorultak a saját Világukból.

Ha ilyen létezők ide érkeztek a Földre és itt ÉRDEMEKET szereztek (1) a FÖLD/FÖLDI-ÉLET Védelme során, és (2) Életet védve és tisztelve jártak el és (3) a Szeretet Törvényeit betartva oly mértékben, ahogy ez tőlük telt, azok számára a Föld lehetőséget adott, hogy itt „begyökerezzenek” [hiszen ’itt-létük’ alatt valamelyest már igazodtak/alkalmazkodtak/illeszkedtek a FÖLD ÉLETÉHEZ, „elhagyott” ÉGI CSLÁDJUKHOZ viszont nem tudtak visszakapcsolódni], és ha akarnak itt maradjanak akár „végleges jelleggel” a Földön, de arra is lehetőséget ad egy szerves fejlődés (Út) során a FÖLD, hogy a saját Világukba Szabad Választás útján Rendesen visszajussanak.

Ennek a folyamatnak az előkészítése már tart egy ideje, vagyis akik a Földön akarnak maradni, azokat a Föld ’az elmúlt években’ már elkezdte beRendezni a MAGA HARMÓNIÁJÁBA, vagyis felajánlott nekik választható Utakat és feladatokat [azaz ’Életet’, ’Boldogságot’].

Akik a FÖLDI Életet választották, azoknak most a KRISZTUSI VILÁG EGÉSZE részéről folyt/folyik az ÁTVILÁGÍTÁSA, és ha megfelelőnek találtatik a Harmónia (vagyis illik a FÖLDhöz és az adott Lélekhez/Létezőhöz is)(ezáltal Magához a VILÁGHOZ is), akkor ez KRISZTUSI MEGERŐSÍTÉST kap, és innentől kezdve ezek a Lelkek Teljes Yogú FÖLDI Létezőkké váltak/válnak.

Azt is átVilágította a FÖLD és a VILÁG, hogy a rájuk vonatkozó Szabályozások Rendben vannak-e. Ahol a Szabályozást Igazítani volt szükséges, az is valóvá lett.

 

Van-e értelme „sírni az elvesztett Otthon után” akkor,

amikor VAN egy olyan SZABAD (Világi) ÚT (és ezen belül választható kiTeljesítő Harmónia/Utak),

mely/melyek már BIZTOSAN és BIZTONSÁGGAL elvezetnek mindenki HAZA.

 

Így hát az „elvesztett” és elhagyott miatt „nem érdemes” „búsulni” ---

mert

ELŐRE haladva mindenki eljuthat oda a „Rendes KRISZTUSI ÚTON/Utakon haladva”,

ahová „igazán vágyik”.

 

OmMÁÁTRé~KJ, Budapest, 2011. augusztus 10., 16.05.

*****

 

„…egy adott változás törvényszerűségeit mindig a „benne résztvevők” „törvényszerűségei” határozzák meg, ezért a változások (és az ÉLET) törvényszerűségeit jelenTŐsen meghatározza az, hogy „KIK” résztvevői az adott átalakulás(ok)nak, illetve milyen KÖZÖS ’CÉLT’ választottak [ez utóbbi az ’IRÁNY/ARÁNY’ meghatározása].

 

            A FÖLDÖN [illetve magában a KRISZTUSI VILÁGBAN] jelenleg zajló változások „törvényszerűségeit” tehát nagy mértékben az határozza meg, hogy jelenleg „kik” résztvevői ezeknek a változásoknak.

A FÖLD Jelen Változásaihoz kapcsolódó Törvényeit és Törvényszerűségeit valamilyen szinten/formában meghatározzák mindazok, akik a FÖLD ÉLETÉNEK ’eddig’ valamilyen formában/módon „résztvevőivé/részesévé” váltak.

A „részesek/résztvevők” között voltak, akik csak „jöttek és már el is távoztak” – „Jelenlétükkel” azonban „valamilyen formában/Hatásban” a legtöbb esetben „tényleges nyomo(ka)t” is hagytak. Voltak, akik „kényszerből” jöttek a FÖLDRE, majd itt „Yó-szándékkal” [a FÖLD ÉLETÉVEL való megfelelő Harmónia kialakítására törekedve] éltek, vagy épp „Yó-szándék híján” [a FÖLD MAGA HARMÓNIÁJÁT sértve/gyengítve]. Voltak, akik csak „egy rövid időre” érkeztek, aztán vagy a maguk akarata miatt maradtak tovább, vagy pedig azért vannak még mindig itt (vagy voltak itt nem sokkal ezelőtti időig), mert nem volt lehetőségük a FÖLD szabad elhagyására. És természetesen itt vannak azok, akik „eredendően” a FÖLD ÉLETÉT választották…

            Vannak továbbá a FÖLD ÉLETÉNEK már olyan résztvevői is, akik megfelelő CSALÁDI EGYEZTETÉSEKET követően „még csak most kezdtek el megtestesülni”, vagy „éppen csak beérkeztek a FÖLDRE és még a kezdő lépések vagy ismerkedés/eszmélés Életszakaszában vannak”.

            Mindezen „résztvevők/részesek” „Érdekeit” is figyelembe vevő KRISZTUSI Minőségű [vagyis minden résztvevő számára megfelelő Építő lehetőségeket és a Szabad Választásokat is lehetővé tevő] „törvényszerűségek” (vagyis „Rendezett megnyilvánulások”) kialakítására/megformázására került sor, melyek a Szükségekhez és Lehetőségekhez a ’megengedett keretek között’ folyamatosan Igazodnak. .

OmMÁÁTRé~KJ

 

 

„HAZATÉRÉS:

A Lélek/Létező

egyre Teljesebben [egyre kiterjedtebben/mélyebben/tisztábban] ismeri fel [ismeri meg] Önmagát,

és ezáltal egyre Teljesebben/Tisztábban képes megélni/megnyilvánítani/kifejezni Önmagát

[a Maga Valóságát, a Saját Valóságát, a Maga Igazát].”

 

 

 

Azoknak, akiket érinthet:

Aki (amely „üzenet átadója”, „segítséget felajánló”) nem nevezi meg „Rendesen” [’Felelősen’] (Ön)magát, az nem jár el „törvényesen” [’Érdemesen’], még akkor sem, ha magát Segítőként is jelöli meg kifejezetten vagy homályosan.

A REND vagy Segítő ’nem ítél, nem fenyegetőzik’.

A REND vagy Segítő ’nem avatkozik be’ más és mások életébe, nem akar „megmenteni”/vezetni másokat. Felajánlhatja a maga segítségét/tudását/kapcsolódását/erejét.

Aki mások életébe [kéretlenül, megfelelően közös megegyezés nélkül és/vagy (részben/egészben) félrevezető/leplezett (vagyis ’tisztátalan’) szándékkal/módon] beavatkozik, az tapasztalja (magában és ’kint’ is) a káoszt és szomorúságot – és valahogyan mindent újra rendeznie szükséges --- legelőször magában. Fontos vagy hasznos lenne [a (kül)Világ vagy másik világok/lelkek érintettségében mindenképpen], ha a „másokat megmenteni” igyekvő kilépne a régi beavatkozós szerepből, mert már megtapasztalta oly sok életében, hogy az mindig csak bajt [’fájdalmat’] hoz mind a saját fejére, mind mások életébe (ez utóbbi pedig meg-nem-engedett átHatás az Építő jellegű ÉLETET választott Világokban!). Aki maga nem választja az ilyen Önmagában való rend-rakást, az ismeri ezen választása minden lehetséges következményét Önmagára nézve.

A Földön – minden akadályozás ellenére is – újra Jelen Van és ÉL, HAT a KRISZTUSI REND.

Élni a Földön csak a FÖLD MAGA KRISZTUSI RENDJE szerint Építő/Szépítő módon/Úton lehet.

OmMÁÁTRé~KJ

*****

 

            A Földanya/FÖLD „befejezte”, illetve a MAGA HARMÓNIÁJÁBA VALÓ BERENDEZÉSÉT MEGERŐSÍTETTE mindazon [korábban gyökér-hiányos] Lelkeknek/Létezőknek, akik vonatkozásában a KRISZTUSI VILÁG Egészének MEGERŐSÍTÉSE ezt lehetővé tette.

OmMÁÁTRé~KJ, Budapest, 2011. augusztus 10., 23.59.

 

            A Földanya/FÖLD befejezte/elvégezte a MAGA MAGJAI Szívének/Lényének megfelelő Igazítását a KRISZTUSI VILÁG Egészének MEGERŐSÍTÉSE kapcsán Megerősített MAGA Részei/Egésze vonatkozásában.

            A „személyes energiaterek” igazításainak átíródásai a FÖLD MAGA MAG Létezőinek Lényében a személyes „állapot”-tól függően (de mindenképpen ’igen rövid idő alatt’) valósult/valósul meg.

OmMÁÁTRé~KJ, Budapest, 2011. augusztus 11., 00.03.

 

            Eszembe jutott az imént egy „mese”, amely a „Hová megyünk mi magyarok?” című könyvben szerepel. Ide-idézem --- kapcsolódóan a „gyökértelenné váláshoz” és az új SzeRves Gyökerek növesztéséhez:

„…Ebben az országban, akárcsak a Földön, nagy erők munkálkodtak azon, hogy a létet szétszakítsák, megtörjék. Kezdetben elvették tőle múltját, gyökerét, mely így már nem tudta táplálni a törzset. A törzs új ágakat hozott, de már nem tudta táplálni őket. Mindez oda vezetett, hogy a fa új gyökeret növesztett, mert máskülönben nem létezhetett tovább. Ez a gyökér azonban már nem táplálta az egész fát. Azt mondta: „Csak akkor táplállak, ha az én akaratom szerint nősz. Megmondom, hogy merre nőj.” És a fa elfogadta, hisz léte volt a tét. Új ágakat hozott az új gyökere táplálására. Ágai hajlékonyak, törékenyek voltak, és minden vihar megtépázta őket. Új és új hajtásokat hozott, de már nem az ősi kódjai, hanem az őt éltető újabb gyökerek óhaja szerint.

A fa belátta, hogy képtelen új hajtásokat hozni az új gyökere óhaja szerint, ezért más utat akart keresni. Elszakadt a földtől, és más gyökeret keresett. Az újabb gyökér több és jobb táplálékot ígért, és a fa megtelepedett. Így a fa már erősebb volt, új ágakat növesztett, melyek ellenálltak a szélnek. Ám ekkor az új gyökér azt mondta, hogy csak akkor ad további ételt, ha a fa önként, hozott ágait neki adja táplálékul. És a fa megtette, amit a gyökér kívánt, feláldozta új hajtásait. Így ment ez évről évre. A fa nőtt és terebélyesedett, de a gyökér minden évben elvette új terméseit. A tél emiatt mindig nehéz és fájdalmas volt, és a fa alig várta a tavasz bimbózó rügyeit.

Egyszer favágók jöttek, akik elkezdték a fát kivágni. Megijedt a fa: mi lesz vele, mi lesz új hajtásaival. Az embereket nem érdekelte a fában levő élet, a fában levő bölcsesség. Bölcsessége azonban utat talált: felajánlotta az embereknek, hogy vegyék el az életét, de hajtásait kíméljék meg. Ültessék el őket jó talajba, hogy majd azok is ilyen szép, árnyat adó fákká nőjenek. A favágókkal volt egy gyermek, aki megértette a fa üzenetét. A gyermek összeszedte az ágakat, és elültette a házuk körül. Öntözte, ápolta őket, míg a kis ágak gyökeret vertek. Az ágakból új élet lett, sok árnyat adó élet. Ezek a fák a gyermek kedves fái lettek, és később az ő gyermekei is árnyat leltek alatta.

E gyermek, Jézus, később „felnőtt”. Megszánta a fát, megszánta a benne levő bölcsességet. Azok az emberek, akik a fát annak idején kivágták és elhasználták, csodálkozva látták a fák gyors növekedését. Mikor már elég nagyok lettek, ismét nekiláttak, hogy kivágják őket. Keresték az alkalmat, hogy bejussanak a kertbe, de a kert kapuja mindig zárva volt. A fák sok erős ágat adtak, és azokból erős kerítés épült. És mivel a fák óriássá nőttek, a kivágásuk sem ment volna egyik pillanatról a másikra. A kert tehát erős volt, és táplálta mindazokat, akik jó szándékkal látogatták.”

 

NOX: Örömvölgy
 

„Visz a folyó- hegyek, árnyak-,
nem ad sorsod kemencét.
Fogy az erőd, hited fárad:
nem is vársz már szerencsét.

Gyere, vándor, itt bánat el nem ér-,
látnád, amit rég kerestél...várt rád.

Refr.:
Van egy föld, van egy ég, van egy menedék-,
dala feltölt, nyara megvéd.
Ez a zöld, ez a kék, 'mely benned élt-,
utad eljött, Örömvölgy várt rég.
Napod eljött, Örömvölgy várt rég.

Tárd ki szíved, és találsz társat-,
éld a percek szerelmét!
 

Kertet nevelj, emelj házat-,
bízd a holnap kegyelmét!

Pihenj, vándor, a kaland másra vár-,
óvd hát, 'mit megtaláltál... várt rád.
 
Tudd, vándor, mi mennyit ér-,
óvd hát, amit megszerettél... várt rád.
Refr.:
Van egy föld...