|
ÍRÁSAIM |
|
| |
"ELEGET KÍVÁNOK NEKED!"
"Elegendő napsütést kívánok számodra, hogy jókedved legyen, bármilyen szürkének is tűnnek napjaid.
Elegendő esőt kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld a napot.
Elegendő boldogságot kívánok neked, hogy szellemed élő és örökké tartó legyen.
Elegendő fájdalmat kívánok neked, hogy még az élet legkisebb örömei is nagyobbnak tűnjenek.
Elegendő nyereséget kívánok neked, hogy vágyaidat kielégítse.
Elegendő veszteséget kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld mindazt, amid van.
Elegendő köszöntést kívánok neked, hogy felkészítsen a végső búcsúra." (Folytatás ITT)
|
Sík Sándor - Ember
"Embernek lenni!
Csak embernek, semmi egyébnek,
De annak egésznek, épnek,
Föld-szülte földnek
És Isten-lehelte szépnek."
|
|
Hímeztem: |
|
| |
2011.0728 – Szemelvények – Önkifejezés III.:
Nagyon fontos, hogy azokban a helyzetekben,
amelyekben „mások támogatójává vagy segítőjévé” válunk,
TELJESEN ŐSZINTÉK, IGAZAK legyünk.
A „segítő szándék” „tiszta” legyen,
vagyis tisztán SZERETETBŐL legyen jelen (’se több se kevesebb’),
magunkat a „yobbítás” és önzetlen segítségadás szándéka vezesse
[ne kívánjuk a másikat ’befolyásolni’ vagy ’vezetni’, ne ’értékeljük’ vagy ítéljük meg stb].
Ha „hívást” érzünk egy helyzetbe, amelyben segítően nyilvánul(hat)nánk meg,
akkor „teljes figyelemmel” [teljes odafigyeléssel] forduljunk a „helyzet” és a helyzetben „jelenlévők” felé is.
Legyünk „nyitottak”, hogy megérthessük azt, amit a helyzet mutat –
és ezáltal is azt tudjuk nyújtani,
ami az adott helyzetben „tőlünk telhetően is a leg-yobb”
és az „érintett számára is legmegfelelőbb”.
Fontos, hogy IGAZAK legyünk teljes egészében:
ne találjunk ki valótlan, általunk meg nem élt ’példákat’, mert már ez is ’ferdítés’.
Olyat mondjunk és tegyünk, amit mi VALÓBAN megtapasztaltunk,
és ami ezáltal a ’magunk tapasztalata/tudása’
[’erre tudunk Építeni, ebből tudunk biztonsággal Építkezni/Építeni’].
Ne „szépítsünk”, és közben ne legyünk bántóak sem
(ugyanis a ’bántás’ érzékelésekor bezárul vagy beszűkül a „szív”, és így legtöbbször nem tud célt érni a segítség).
|
"Egy szó is lehet locsogás, s ezer oldal maga a tömörség.”
(Abody Béla)
„A madarak nyelve nagyon régen kialakult, és más, ősi beszédmódokhoz hasonlóan tömör, kihagyásos beszéd: keveset mondanak, de ezzel sokat fejeznek ki és sokat megértenek belőle.”
(Gilbert White)
|
|
|
|
|
|
Írások - 2010 június |
|
20100617 - Pusztai Orsolya - A Türelem ajándéka - személyes kiegészítéssel
2011.08.12. 17:32
http://www.kristalycsakra.eoldal.hu/cikkek/tanitasok/a-turelem-ajandeka
Pusztai Orsolya oldaláról:
A Türelem ajándéka
2010. 06. 17.
A Türelem ajándéka
Meditációmban egy utcán haladok. Két oldalt házak, kertek, mellettem sétáló emberek. Nem sietek, lassan lépkedek, nézelődöm.
Belőlem hirtelen egy rész most kilép és elindul előre, nálam gyorsabban halad, siet, mintha türelmetlen lenne a nyugodt lépések miatt. A belőlem kilépett részem szemeivel látom most az utat, gyorsuló tempóval. Érzem a sietséget, a türelmetlenséget, hogy elérjek valamit, és az út beszűkül, mintha egy csőben haladnék kényszeresen…
Majd egyszerre csak azt érzem, siető részem visszatér, s újra egyek vagyunk.
Megkérdezem tőle, miért jött vissza?
Azt válaszolja, hiába haladt gyorsan, hogy elérje a vágyott célt, nagyon magányos volt, s úgy érezte, így nem teljes az utazása.
Magamba fogadom, így haladok tovább kényelmes tempóban az úton. Figyelem a házakat, az embereket és egy sarokhoz érek, ahol befordulva egy virágárus standot látok. Megcsodálom a színpompás virágokat, beszívom illatukat, átengedem magam a pillanatnak…
Megkérdezem „siető” részemtől, hogy látta-e ezt a virágost, hiszen ő is itt jött el, mikor oly sietve kilépett belőlem?
Ő azt feleli nem, pedig a virágárus itt volt akkor is, mikor ő elhaladt mellette.
Ahogy folytatom utam, sorra érdekes dolgok tárulnak a szemem elé. A természet szépsége, szerető emberi helyzetek, csodás épületek… mindre rácsodálkozom és magamba engedem tanító, szerető energiájukat.
Minden élményről sorra megkérdezem „türelmetlen részem”: látta-e, érezte-e?
Azt feleli, egyiket sem látta vagy érezte, mert csak az utat (útvonalat) nézte, amin haladt. Se jobbra, se balra nem figyelt, mert sietett, hogy minél előbb elérje a célt. Nem engedte át magát az élményeknek, mert észre sem vette őket.
Ekkor mesteremtől érkezik egy tanítás, melyet szívemmel hallok meg:
Nem elég csak haladni az úton, azon látni, érteni, tanulni is kell. A sietség megfoszt attól, hogy észrevedd, és értelmezd az úton eléd tett jeleket és feladatokat. Nem adsz lehetőséget magadnak, hogy átéld, magadba engedd és feldolgozd az élményt. Ha nem válsz eggyé vele, nem értheted meg.
Célokat kitűzni jó, de azokat vakon kergetni hiábavaló. Eléréséhez tanulni, fejlődni kell. Ezekhez pedig türelem, körültekintés, megfontoltság és kitartás szükségeltetik. Mert helyesen használva e képességeket, elvezetnek a megértéshez, és segítenek a jelek értelmezésében. Megláttatják a fontos részleteket, melyek által tanulunk. Minden helyzet valamilyen tanítás végett történik velünk, és akkor ér véget, ha felismertük, megértettük és megoldásként használjuk.
Nézz körül és láss! A sietség eltakarja előled az igazságot. Ha türelmetlen vagy, bezárod érzékeidet az apró, finom dolgok előtt, melyek sokszor a megoldást tárják eléd. Ha nem teljes valóddal és értelmeddel éled át mindazt, mi történik veled, nem képes beépülni tudatodba annak teljessége, és hiányos képből, hiányos megoldás fakad. Csak egységben vagy képes haladni, csak egyként látod át a dolgokat, ha minden részeddel arra fókuszálsz, ami most, itt van. Türelemmel, bizalommal, figyelemmel, Egy-ként.
Ekkor átérzem azt a Figyelmet, amiről beszél, az Egységet, a pillanatot, amiben Minden benne van.
Minden rész Egy-ben. Egy-ként. Ez a Teljesség!
Magamban van, szívemből sugárzik, Jézuson keresztül, Isten által.
Köszönöm.
*****
Személyes kiegészítés Pusztai Orsolya lejegyzéséhez:
Mindenki esetében más-más oka lehet annak, hogy „nem ismer rá ÖnMaGára”, hogy „nem lát tisztán”, nem képes a magában vagy környezetében megjelenő változások értelmezésére, illetve nehézségei vannak a megnyílással/befogadással, vagy épp az önkifejezéssel. Mindenki esetében van
- a „mélyben” egy-két jellemző sérülés vagy Minta,
- amelyre az idők folyamán különféle más Minták és fájdalmak rakódtak.
A mai írás a sietséget, türelmetlenséget emelte ki – mint egyik okot – amely „beszűkíti” az Élet- és Észlelési lehetőségeket. A tegnapi kiegészítésben a „neheztelés” gondolatairól/érzéséről volt szó, amely ugyanilyen Hatással bír.
Mind a türelmetlenségnek, mind a neheztelésnek (a fájdalmaknak és félelmeknek…) legtöbbször valamilyen „mélyebb oka” is van, amely valaminek a „hiányából”, „elvesztéséből”, valamitől való elválasztásból/elzárásból (is) eredhet. A „hiányt” valamilyen módon pótolni igyekszünk --- de a fájdalom és sérült bizalom „bekorlátozó ereje” miatt „nem ott és nem akkora” „kaput” nyitunk, amivel Valós [illeszkedő] megoldást találnánk.
A „sietség” és a „neheztelés” [bár ennyire élesen nem is különíthetőek el egymástól, egymásba tulajdonképpen átfolynak] „jellegükben” mégis nagyon „eltérőek” lehetnek, és a következő rövid példával/visszatekintéssel is arra szeretném ismét felhívni a figyelmet, hogy mennyire „egyéni” gyógymódot igényel mindenki.
A „Föld Eredeti Útjáról/pályájáról való letérése” kapcsán említettük, hogy a kialakult „nőies” jellegű mellékútra került Élet/Létezők egy lassú/lelassított, de folyamatosan haladó mozgást vettek fel. Ennek a lelassított mozgásnak „Élet-védő” szerepe volt, védte a MAGOT, és védte a „Földet befogadott Családot”. Ez az Élet Védelme érdekében lelassított mozgás mindenképpen megjelenhetett „feszültségként” az érintett Létezőkben, és amikor most oldásra kerül ez a feszültség, amikor a Föld már Igazodik vissza a MaGa útjára, az eddig visszafogott Erő megjelenhet az érintettekben „sietés, türelmetlenség” formájában. Olyan ez, mint amikor a „visszafogott gőzt” kiengedik, és beállításra kerül a „Most” mostani állapotához illeszkedő „nyomás/haladás”.
[Mintha Orsolya fenti lejegyzésében az „előreszaladó” rész ezt a „gőzkieresztést” végezte volna el, majd amikor felvette a „rendes tempót”, visszatért az Egységébe.]
Bár a „neheztelés” nem csak a kialakult „férfias” úton haladtak jellemzője lehet, az egyszerűbb érthetőség kedvéért példánkban mégis a férfiasabb úthoz kapcsoljuk az értelmezését. A kialakult „férfias” mellékút kapcsán megemlítettük, hogy az ehhez tartozók egy „ideiglenesen letelepedett” Érték/Erő/Élet-Őrző életet éltek. A „letelepedettség” kezdetben talán járhatott a „türelmetlenség” megjelenésével is, idővel azonban olyan „túlélési módszerek” alakultak ki, amelyek segíthették a „helyben-maradást” és „helyben-maradva Őrzést”. Ez mindenképpen járt egyfajta „elnehezüléssel”, különféle „nehezékek” tudatos, majd kevésbé tudatos kialakításával, amely alapja lehetett bizonyos ma nehézségnek és „neheztelésnek” ismert gondolatoknak és érzéseknek is.
[A példa csak az érthetőség kedvéért „választotta szét” a türelmetlenséget és elnehezülést. Ajánlom, hogy MaGatokban nézzetek rá arra, hogy milyen megnyilvánulásaitok gyökerezhetnek a „türelmetlenségben”, és melyek a „neheztelésben” --- és ezeknek MaGatokban milyen „mélyebb személyes okai” vannak.]
Érzésem szerint a „sietség” és „nehezültség” „együttes” vizsgálata/ÁtVilágítása azért is szükséges a „Bolygó-Valóság” szintjén és az EGYÉN szintjén is, mert ma egyes területeken még „hiány” van jelen, máshol pedig bizonyos „többlet”. Nem „célszerű” a „többlet” olyan „kiengedése”, amely további ütközésekhez vezetne --- ehelyett fontos annak megtervezése [mert ezt a Földanya ma már működő SZÍV-Útja és MAGA Gondoskodó Rendszere lehetővé teszi!], hogy „honnan mely területekre és milyen módon” célszerű átvezetni úgy a jelenlévő „többleteket”, hogy már magával az „Átvezetéssel” is nőjön a Föld Rendezettsége és Kiegyensúlyozottsága. Az EGYÉN szintjén jelenlévő „többlet-Erőt” pedig nem feltétlenül szükséges „elengedni”, ha az a Belső Rendezésen át átvezethető más, jelenleg még hiánnyal küzdő vagy épp fejlődésnek indult Élet-területre.
A két érzés/gondolat ilyen egymás mellé állításával az volt a célom, hogy e képekkel is felhívjam a figyelmet arra,
mennyire fontos
a felszínen látszólag egyformának tűnő minták és viselkedések
VALÓDI, SZEMÉLYHEZ IGAZODÓ gyökerének/eredőjének a fellelése/felismerése.
Ugyanis ami ma valakiben abból adódóan jelenik meg türelmetlenségként, mert eddig az „útkeresés” miatt kellett „félgőzzel” haladnia, egészen más jellegű kiegyensúlyozást [„gőz-leeresztés”, iránybeállítás, sebességbeállítás] igényel, mint azok esetében, akikben a „türelmetlenség”/neheztelés oka a „helyben-maradás” érdekében kialakított „leláncolások”. Az utóbbi esetben fel kell ismerni, hogy „mi okból” [milyen ÉLET-védő okból] került sor a „nehezékek” kialakítására/kialakulására, és szükséges felismerni azt is az ÖNMAG vezetésével, hogy a túlélés érdekében vállalt Áldozatok meghozták az eredményt, megszületett az Új Élet --- ebben pedig csak az lesz képes Életben maradni, aki a ma már gátló mintákból SZABADON, ÖnMaGa Szándéka/Akarata szerint kilép [elengedi a nehezékeket, elindul, visszakapcsolódik a családtagjaihoz]. Az ilyen tudatos, tevékeny tisztítás/kiegyensúlyozás gyorsabban és kevesebb fájdalommal megtörténik, mint azon Létező esetében, aki nem ismeri fel azt, hogy az „Áldozat eddigi korszakának vége”, és továbbra is „feszültségeivel, nehezteléseivel kapaszkodna” a széthulló világhoz. Nagyon nehéz annak segítséget nyújtani, aki nem akarja vagy nem tudja a segítő kezet meglátni és elfogadni.
„…A sietség eltakarja előled az igazságot. Ha türelmetlen vagy, bezárod érzékeidet az apró, finom dolgok előtt, melyek sokszor a megoldást tárják eléd. Ha nem teljes valóddal és értelmeddel éled át mindazt, mi történik veled, nem képes beépülni tudatodba annak teljessége, és hiányos képből, hiányos megoldás fakad. Csak egységben vagy képes haladni, csak egyként látod át a dolgokat, ha minden részeddel arra fókuszálsz, ami most, itt van. Türelemmel, bizalommal, figyelemmel, Egy-ként…”
Aki eljut addig, hogy magában felismer bizonyos [Élet/Észlelés]Beszűkítő működéseket, az a Szívére, a Belsőjére figyelve kérje ÖnMaGa Isteni/Szellemi ÉN-je és a Földanya segítségét/vezetését abban, hogy felismerje ezek Valós Gyökerét/Eredőjét, vagyis azt, hogy milyen „személyes” fájdalmából vagy veszteség-érzetéből, hiány-érzetéből fakadnak az Életét és Valós Észleléseit korlátozó, önmagát az ÖnMaGa Teljességétől távol-tartani igyekvő megnyilvánulásai.
Ha megtaláljátok ezt a „Valós Gyökeret” és ennek ismeretében „végigtekintetek” az ismert életeteken, értelmet nyer sok eddig hibának tartott megnyilvánulás, ráismertek arra, hogy SZÁMOTOKRA milyen [Gyógyítási] út vezet ÖnMaGatok kiTeljesítése felé.
Előadódhat ma még, hogy ami előttetek mint „legmélyebb” Gyökér tárja fel magát, arról utóbb kiderül, hogy egy „kapu” volt a Valódi Eredő felismeréséhez, ahhoz, hogy egy „Teljesebbé” és Kiegyensúlyozottabbá vált ÖnMaGatokkal (!) Képessé váljatok ÖNMAGATOKRA ismerni.
*****
A „megértés és megértetés” útjainak megtalálása, a „tisztán látás” megfelelő működésbe hozása, a „közös nyelv” megtalálása szintén fontos feladata a most zajló Kiegyensúlyozási folyaMAToknak.
Az elmúlt napok lejegyzéseiből, és az azok „alapját képező személyes megélésekből” „látható”, hogy
a Földön jelenleg az egyik „Elsődlegesség” annak a Pontos feltárása,
hogy a „felszínen vagy felszín-közelben”,
valamint a „Mélyben/Eredőben”
milyen EGYÉNI és KÖZÖSSÉGeket is érintő gátló OKAI vannak
az Önfelismerés [megértés, tisztán látás]
és Önkifejezés [megértetés, megértés, teremtés] folyamatai Szabad/Rendes megnyilvánulásának.
Mindez – a korábbi hasonló megtapasztalásokra figyelemmel – azt is jelenti, hogy ezen gátló tényezők oldására (és az ezekhez kapcsolódó Kiegyensúlyozások megsegítésére) hamarosan „készen lesznek” a Földanyai Gyógyító Utak [jelentős részükben talán már készen is vannak, és jelenleg éppen a „Pontosítások, Bemérések” folynak].
A Földanya és ÉLET/ÖNMAG iránti BIZALOM/SZERETET/SZERELEM az,
amelyen át [késedelem nélkül!]
minden számotokra szükséges Gyógyító Mintát és Erőt Befogadhattok,
és MaGatokban, MaGatokon át
[ÖnMaGatok és mások számára is]
megnyilváníthattok, Valóvá/Hatóvá alakíthattok.
Minél többen találják meg ÖnMaGukban a kiegyensúlyozatlanságuk Valódi, Eredő okát, annál Hatékonyabbá lesz az ÖnMaG és a Föld-mint-CSALÁD Kiegyensúlyozódása is.
A „Hydra” képe segíti ennek a megértését: a „felszínen” lévő egy-egy „tünet” felszámolása önmagában még nem biztos, hogy közelebb visz a Teljes Kiegyensúlyozódáshoz, hiszen a „Mélyben/Eredőben” lévő Kiegyensúlyozatlanság – a rárakódott egyéb más Mintával kapcsolódva – újabb és újabb „tüneteket” fog a felszínen megnyilvánítani.
A sokasodó tünetek azonban segíthetik a Mélyebb okok meglátását, és azok kiegyensúlyozása megnyithat egy olyan „kaput”, amelyen át [a már elért Egyensúly megtartásával!] ráláthattok a Lényetekben lévő Kiegyensúlyozatlanság „Alapjára”. Az „Alap” általában valamilyen nagyon „egyszerű ok”, és ha idáig eljutottatok, akkor képesek vagytok ÖNMAGATOK ALAPJÁNAK teljes kiigazítására. Ettől kezdve pedig „gyorsan leoldódnak” rólatok mindazok az addig oknak hitt lerakódások és más megnyilvánult sérülések, amelyek VALÓDI OKA a Mélyben feltárt ALAP meggyengülése/megsérülése volt.
OmMÁÁTRé KJ
www.omah.extra.hu
| |
|
|
|
A mai napra: |
|
„A valóság nemcsak az, amit a szem lát, és nemcsak az, amit a fül hall és a kéz meg tud fogni, hanem az is, ami rejtve marad a szem és a tapogató ujjak elől, és csak annak fedi fel magát néha, egy-egy pillanatra, aki a lelki szemével keresi, aki belülről tud figyelni és hallani, és képes a gondolataival tapintani.”
| |
Áldozni
csak a benned lévő és általad LÉT-re hozott Szépséggel
másokat is SzÉpítve és gyarapítva,
Teljes és ÉP Szabad Akaratodból,
Szabad Akaratodat kinyilvánítva,
az Örök és Adott Élő KRISZTUSI Rendnek megfelelően
Lehetséges
és
Érdem-es.”
20100525 - Az Áldozatról - Szemelvények
A hibákról és a hibázásról:
A ’hibák’ segítenek ’nem-felejteni’ és ’felejteni’.
PIRAMIS - Őszintén akarok élni
Őszintén akarok élni,
Minden utam végigjárni,
Hinni abban, amire vágyom,
S ha hiszek benne küzdeni érte bármilyen áron.
Őszintén akarok élni,
És csak annyit elérni,
Jókedvem senkit ne bántson,
S ha fáj a szívem valamiért, ne nagyon fájjon!
Tőled csak annyit akarok kérni,
Hogy engedj őszintén élni,
Őszintén, szabadon, szépen,
Őszintébben, mint ahogy tegnap éltem.
Ne kelljen hazudnom senkinek
És hogyha valamit kérdezek
A válasz igaz legyen!
Szeretnék bízni mindenkiben,
Hinni, hogy nem fordul ellenem,
S nem árul el sosem.
AZ ERDŐ FOHÁSZA
Vándor, ki elhaladsz mellettem,
Ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege
hideg téli éjszakákon,
én vagyok tornácod barátságos fedele,
melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,
és gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házad tartja,
és én vagyok az asztalod lapja,
az ágy, melyben fekszel,
a deszka, amelyből csónakod építed.
Én vagyok a házad ajtaja,
bölcsőd fája, koporsód fedele.
Vándor, ki elmész mellettem
hallgasd a kérésem:
NE BÁNTS!
ÜNNEP
Az Ünnepeknek fontos része az „emlékezés”, amikor a dicső vagy épp a kevésbé dicső tettekre/megélésekre, az elődökre is emlékeznek, és ezáltal egyfajta folytonosság alakul ki (marad meg) az Ősök, Elődök, a Gyökerek irányába is. Az emlékezés a legtöbb esetben ma még ’intő’ példa is lehet arra, hogy mit szükséges megváltoztatni, miben szükséges változni akkor, ha valami yobb és teljesebb Élet a cél ---
az „Ünnep” Valódi Lényege azonban minden esetben a[zon] „Jelen Megerősítése, amely elvezet a ’vágyott jövőbe’.”
Az Ünnep általában MEGERŐSÍTI az Élet egy olyan részét/szeletét, amely „továbbvitelre érdemes”, amelyben ELŐREMUTATÓ/előrevezető Példa vagy Út [Működés, Erő] Van Jelen.
(Részlet a 20110802 - Níitottság, Nyitás... írásból)
|
|
|