Az írás I. része elérhető ITT

Visszatérve a mai gondolatokhoz:

            Ahogyan erre már utaltam, most nem csak a Föld ÁtVilágítása történt és történik, hanem a Földhöz kapcsolódóan érintett más Világok EGYÜTTES/EGY-IDEJŰ átVILÁGÍTÁSA is. Mindezek következtében indulhatnak bizonyos KÖZÖS utak (hiszen az „autóban” is „maradt” néhány Küldött vagy létező a „kertvárosi jellegű Világból”, ahol az „autó” szabálytalanul a kerékpárúton és a járdán haladt), egyebekben pedig a már szükségtelenné lett kapcsolódások feloszlanak, és mindegyik Világ visszaRendeződik önMaGába.

            Az „elvétett” kapcsolódások, vagy az ezek kedvezőtlen Hatásait yavítani igyekvő [Földhöz]kapcsolódások az elmúlt időszakban a Földön (és néha más Világokban) is „zavarokat” okozhattak a teremtésekben [20100409 - elérhető ITT] A Kapcsolódások megzavarhattak már elindult SzeRves folyaMATokat.

Idő-eltérések, eltérően haladó idő-minőségek és más ’görbülések’ jelentek meg. Ezek a leggyakrabban beavatkozások eredményeiként alakultak ki/nyilvánultak meg. Ezek a beavatkozások egyes esetekben „bomlasztó” és sértő szándékúak voltak, más esetekben kiegyensúlyozni/yavítani igyekeztek a sértő beavatkozások Hatásait --- ám ez utóbbi beavatkozások is mégiscsak beavatkozások voltak, a „tér-és-idő-szövetén nyomokat hagytak/hagyhattak”. Ezek gyógyítása a Földön (és más érintett Világokban is) fontos, FolyaMA(A)Tban lévő feladat.

Az idő-eltéréseket vagy más jellegű „gyorsításokat vagy görbítéseket” egyesek felhasználták korábban – több más mellett – arra, hogy egymásnak-társai ne találkozhassanak a megjelölt találkozási pontokban, és ezzel sok yobbító út már „csírájában” is elzárásra került.

            A jelen átVILÁGÍTÁSOK az egymáshoz-kapcsolódások minden megnyilvánulására kiterjedően, és minden nem-kívánatos Hatás felszámolásának céljával is folynak.

            Ami továbbvitelre kerül, az a megfelelő helyre beillesztésre és a megfelelő módon kiegyensúlyozásra kerül. Ami nem kerül tovább-vitelre, az megsemmisítésre kerül [nincs meg benne a továbbvitelhez szükséges belső (önmaga) megtartó/összetartó ’örök’erő] [továbbvitelre nem választott megtapasztalás].

*****

2010. május 12., szerda délután

Az előzőekben lejegyzett képek és megértések kapcsán említettem, hogy egy az „egész Világra/VILÁGRA” kiterjedő átVilágításnak éreztem a benne megjelent megértéseket. Lendvai Katalin is „végső összegzésről” írt mai írásában. Egyes szavaiban/mondataiban „ugyanazok” jelentek meg, mint amit a képeimmel kapcsolatosan én is éreztem/megértettem. Azt is megértettem, hogy a „képek teljes értelme még majd csak most kezdi a mélyebb összefüggéseiben/tartalmaiban feltárni magát.” Talán kell egy kis idő, amíg minden „mélységében” feltárulnak az összefüggések.

„…Most egy végső összegzésnél, lezárásnál tartunk.

Életünk olyan szakaszához értünk, - amelyben a múltból hozott korlátoknak, a visszafogó tényezőknek végleg búcsút inthetünk. Végleg megválhatunk mindattól, ami az előrehaladásunkat, a jobbításunkat, megújulásunkat korlátozza…”

Ezek a dolgok mélyebben húzódnak meg mint azt gondolnánk. Mivel a felszínt már „letakarítottuk”, szabaddá tettük, ezért most még mélyebbre kell merítkeznünk.

            Az egyik legutóbbi írásban pedig  ezt írtam:

20100506 - A Szív gyógyulása - a minden gyógyulása - Szemelvények

„A „szavak súlyosságát” („nehezek, de nagyon tiszták” voltak) utólag úgy értelmeztem, hogy egyrészről a közöltek/feltártak „fontosságát” is jelölte, másfelől pedig jelezte azt, hogy itt egy nagyon mély fájdalom oldása történik; talán ahhoz a szakaszhoz érkeztünk, amikor a teljes valójában és tisztaságában először nézhetünk rá arra a nagyon nagy fájdalomra, amit eddig a túlélés érdekében a mélységek mélyére elrejtettünk.

Mielőtt a „nap” újra szétválasztaná a Világot ’[KRISZTUSI] árnyékra és fényre’, megvilágítódik a TELJES értelme „minden eddig megéltnek”. Lehetőséget kapunk megérteni a megtörténtek mélyebb okait, amelyek rávilágítanak arra a Rendre és Szeretetre, amely miatt az Áldozatot és az Életet így is felvállaltuk „mi MAGOK és Magyarok”.

„Tudom”, hogy minden felvállalt nehézségnek ’igaz’ oka is van, amely oly EGYSZERŰ, és csakis a TISZTA SZERETET/SZERELEM Van Jelen benne. Akik részesei voltak [vannak] ezen (vagy más) Áldozatnak, azok most megérthetik a Szívükön át a hozzájuk kapcsolódó részeket, és ezen át rálátást kaphatnak „az Egész” egy „nagyobb szeletére” is.”

Feketéné Lendvai Katalin lejegyzésében:

A bennünk lévő hiány feltárása

A MAG kiteljesedése II.

2010. május 12.

Az életünkben felmerülő hiányosságokat magunkban kell felfedeznünk. A hiány, ami jelen van bennünk,- nem engedi kiteljesíteni életünket.

Éppen ezért ajánlatos minél előbb magunkba nézni,- miből is keletkezett bennünk a hiányérzés, miért nem tudjuk teljes egészében kiteljesíteni magunkat? Melyek azok a motivációk, amelyek még mindig megkötnek, a múlthoz ragasztanak, és fogva tartanak?

A befelé figyelés, a magunkba merülés a legjobb mondja mindannak, hogy e hiányosságokat feltárjuk, és a felszínre hozzuk.

Semmi mást nem kell tennünk, mit meghozni magadban a döntést, hogy a múlt korlátozó kötelékeitől végképp meg kívánunk szabadulni.

Tudom, hogy most jogosan feltehetitek a kérdést,- ennek már soha nem lesz vége?

Már ezerszer önvizsgálatot tartottunk magunkban, elengedtünk különböző dolgokat, korlátozó tényezőket, viselkedési mintákat, generációs dolgokat,- megtettük azt, ami tőlünk tellett. Ezerszer végig mentünk különböző dolgokon.….

Igen ez így van,- de higgyétek el, most még újra előkerülhet valami.

Most egy végső összegzésnél, lezárásnál tartunk.

Életünk olyan szakaszához értünk, - amelyben a múltból hozott korlátoknak, a visszafogó tényezőknek végleg búcsút inthetünk. Végleg megválhatunk mindattól, ami az előrehaladásunkat, a jobbításunkat, megújulásunkat korlátozza.

Ezek a dolgok mélyebben húzódnak meg mint azt gondolnánk. Mivel a felszínt már „letakarítottuk”, szabaddá tettük, ezért most még mélyebbre kell merítkeznünk.

A változás ilyen jellegű folyamata ebben az időszakban nagyon erősen itt van.

Készen kell állnunk a kiteljesedésre, a teljes megújulásra. De mindezt csak akkor tehetjük meg,- ha megválunk azoktól a bevett, demagóg, ránk erőltetett, régi rendszer által tanított és megszabott mintáktól, ami eddig megkövetelte tőlünk, hogy olyan szabályokat állítsunk fel magunkban és az részünket alkossa, (még ha a legcsekélyebb mértékben is tette),- ami gátat szab a megújulásunknak, kiteljesedésünknek.

Egy teljes szellemi megújulásnak kell létrejönnie bennünk.

A korlátozó múltunk hozadékát most már teljes egészében illik lezárnunk. Átértékelni magunkban, mi az ami előrevitt, mi az ami hátráltató tényezőként jelentkezett az életünkben.

Mi az amiből tapasztaltunk, amitől lélekben, szellemben fejlődtünk, előre haladtunk.

Utunk és egyben életünk jelentős szakaszát zárjuk le sokan ebben az időszakban, ebben a fennálló folyamatban. Mindezt pedig azért tesszük meg, hogy az ÚJAT magunkba tudjuk kellőképpen fogadni.

A lezárást, a régitől elbúcsúzást pedig csak úgy tudjuk megtenni, ha magunkba nézünk.

Valljuk be, lélekszinten ez általában nem a legkellemesebb dolgok közé tartozik.

Azt hiszem, hogy kevés az az ember, akinek ne lettek volna visszatérő problémái, amin teljes erőbedobással dolgozott, de ha őszintén magába néz, még mindig megtalálja a hozzákapcsolódó lenyomatokat, kódokat.

Ezek a tényezők az élet minden területéről visszahathatnak ránk.

Kezdődhetett már a fogantatásunkkal, megszületésünkkel, gyerekkorral, serdülőkorral,- bizonyos szituációk megélésével, melyek számunkra nem a legkedvezőbben alakultak, sőt számos sebet is ejtettek lelkünkben. Elvárások, társadalmi beidegződések, viselkedési kódexek illemszabályok közé szorítva, de azt hiszem nem kell a felsorolást folytatnom,- tudjuk miről van szó.

Mindenképpen azt tudom tanácsolni, hogy a MAGunkban nézésnél, a belső hangra, a belső vezettetésre figyeljünk. Ne engedjük, hogy külső hatások elvonják a figyelmünket, ezért mikor neki állunk feltárni belső lényünket, legelső dolgunk legyen, hogy kérjük meg magunkra az Isteni Védelmet. Majd kérjük a belső mesterünk, az Isteni Énünk, Krisztus, Földanya, és a Krisztusi Szívgyógyító Angyalok segítségét.

Minderre az elmélyülésre azért van szükség, mert ha felszínesen kezeljük a dolgot, könnyen előfordulhat, hogy csak az anyagi élethez kapcsolódó hiányosságok, problémák merülnek fel bennünk. Ami valójában természetes, hisz ezen a szinten éljük az életünket.

Ez lesz a legelső réteg amivel találkozunk ha elkezdjük a munkát. De ahogy áttörjük magunkban a rétegeket, és egyre mélyebben haladunk a MAG felé, egyre inkább a lelki hiányosságok, a lelki problémák kerülnek a felszínre.

Arra kérlek, vizsgáld át őket alaposan, szentelj neki megfelelő időt. Nagyon fontos, hogy ezt most megtedd. Jusson eszedbe, hogy ez a végső lezárás, és ha jól most csinálod, akkor többet már nincs dolgod vele.

Vizsgáld meg a felmerülő hiányosságok eredetét. Nézd meg tudsz-e rajta változtatni.

Tudsz-e tenni valamit annak érdekében, hogy a benned lévő hiány helyét átvegye a teljesség?

Alaposan vizsgáld meg a helyzetet. Mondok egy példát felmerülő lehetőségképpen,- gyerekkorodban megélt szeretethiány jöhet felszínre benned, ami végig kísérte szinte az egész életedet.

Lehet, hogy most, és életed különböző szakaszaiban ezt nem érzékelted, de valójában különböző történések, szituációk hatására ez a kód „bekapcsolhat, beindulhat”, megjelenhet az életedben, és akkor nem tudsz mit kezdeni vele. A legjobban kezelni úgy tudod, ha gondosan megvizsgálod magad, mi a gyökere a történetnek.

A tapasztalat azt mutatja, hogy a szülőktől jövő megnyilvánulásokat sok esetben a magunkénak tekintettük, aztán az évek során beforrasztottuk magunkba, és úgy működtettük, mintha a miénk volna.

Munkám során számtalan esetben találkoztam ezzel a tényezővel. Az anya félelmei, negatív érzései, gondolatai és kétségei már várandóssága alatt „átíródnak” magzatába.

Általában ez a magzati életben a fény hiányát jelenti. Az első szakaszban a magzat ösztönösen hárítja a dolgot, hisz a Fényből, az Egységből, a Teljességből, a Szeretetből jött. De az impulzusok olyan sűrűn, és olyan hatásfokkal hatnak rá, hogy végül is átveszi az anya negatív rezgését, mert hisz folyamatosan abban a közegben, abban a rezgésminőségben tartózkodik.

Tehát itt már a fény hiányát (sötétséget,- rosszul behelyezve és értelmezve feketeséget) láthatjuk a történésben. Ez a megélés a gyermek egész életére hatással lehet, hisz ezt a kódot viszi tovább, működteti, mintha az övé volna, valójában azonosult vele.

Ha ez a példa (szeretethiány) esetünkben is felmerülne, gondosan vizsgáljuk meg az eredetét.

A szeretethiánynak további lépcsőfokai vannak,- mert ha az anya, a szülő, nem tudta elfogadni gyermekét, vagy éppen nem várta megfelelően az érkezését, stb… akkor mindez kialakíthat bennünk egy olyan kódot, amivel saját magunkat bélyegezzük meg,- nem szeretjük magunkat, nem tartjuk magunkat szeretetre méltónak. És mindezt azért mert a szülő, vagy akár a külvilág, (óvodában, iskolában eltöltött évek, amelyek hasonló szituációhoz vezettek), azt tükrözték vissza bennünk, hogy nem vagyunk szeretetre méltóak.

Próbáljuk mindezt megfelelően a helyén kezelni. De mielőtt még elmélyülnék a szeretethiány témakörében (mivel ez elég gyakori előfordulás, és én most csak egy példaként alkalmaztam) menjünk, haladjunk tovább.

Ha szükségét érzed, papírra vetheted felmerülő érzéseidet.

Írd le, sorold fel mi az ami hiányként jelenik meg az életedben.

Ha leírtad, helyezkedj újra a középpontodba és próbáld megkeresni a felmerülő hiány gyökerét, eredetét.

Kérd a belső vezetődet, hogy vezessen vissza Térben és Időben oda, amikor életedben legelőször felmerült benned ez az érzés. Lehet, hogy az érzés ami felmerült benned, túlmutat ezen az életen és egy előző életedben találod magad. Minderre csak azért hívom fel a figyelmed, hogy ne lepődj meg ha esetleg ilyen dolog történne veled,- ez is benne lehet a pakliban.

A belső vezetésed megadja a választ, feltárja előtted azokat az epizódokat, amelyekből ezek az érzések keletkeztek.

A múltkori alkalommal (a bizalmatlanságból eredő kódok feltárásánál), arra kértelek benneteket, hogy kívülről szemléljétek az eseményeket. Most viszont arra kérlek, hogy teljes gőzzel menjetek bele. Engedjétek át magadatokat a megélésnek, hogy tisztában legyetek a helyzet fontosságával, és ezáltal tisztán lássátok a helyzetet. Kérlek ne tartsátok vissza magadatokat, ha feltörnek belőled az érzések, nyugodtan sírjátok ki magadatokat, hisz ez is az oldás, az elengedés részét alkotja.

Hagyjátok csak, hadd szabaduljanak fel belőletek ezek a bekötődött, régi kódok, amelyek életetekben hiányosságként, problémaként jelentkeztek.  

Szeretnélek újra megkérni benneteket, hogy fokozott figyelmet szenteljetek a légzésre.

Mély belégzések,- engedjétek, hogy belélegzett fény átmossa az elengedésre váró kódokat,- a kilégzésnél pedig, szájon keresztül kifújva, engedjétek el mindazt a rossz érzést amivel szembesültetek. Többszöri alkalommal ajánlatos ezt megismételni, egészen addig, amíg már nem okoz a történés számotokra fájdalmat, kellemetlen érzést.

Rengeteg emlék van betapadva a lelkünkbe, s vannak melyek igen fájdalmasak.

Most eljött az ideje, hogy végképp elengedjük azokat, amelyek fájdalmat okoznak, és megbocsássunk a benne lévő szereplőknek, és persze saját magunknak is.

Próbáljuk megérteni, minden ami történik belőlünk ered. Általunk hívtuk életre és teremtettünk meg a körülményeket, és mindezt saját lelki fejlődésünkért, tapasztalásként állítottuk fel magunkban.

Engedjük el a múlt megkötő részeit, azt, ami nem engedi, hogy kiteljesedett életet éljünk.

Mossuk át magunkat éltető friss energiával,- minden régi, idejétmúlt, fájó történés távozzon belőlünk. Sejtszinten most sok mindent elengedhetünk, sok mindentől megszabadulhatunk.

Pl: csecsemőkori, gyermek, serdülőkori betegség kódoktól, amelyek ha életünkben nem is okoznak problémát, de lappangva bennünk vannak. Ne engedjük, hogy mindezt átvigyük az ÚJBA. Ne engedjük, hogy részünket alkossa, és újra előjöjjön.

Önmagunk elfogadása és szeretete nagyon fontos tényező.

Sok hibás kód eredeztethető abból, mikor ezek hiányosságként lépnek fel.

Felsorolnék egy- két példát: Magunkkal szemben túlzott elvárások, bizonyítani akarás, önbizalomhiány, megfelelni akarás, fájdalom, szenvedés, félelem, stb…

Ezek a kódok mind megkötnek valamit, és nem engedik, hogy a Fény és az éltető Szeretet teljes mértékben átáramoljon rajtunk keresztül.

Ezek a kódok összességében olyan mintát alkottak az életünkben, amelyeket generációkon keresztül görgettünk tovább és adtunk át születendő gyermekeinknek,- mert a sejtjeinknek emlékezete van.

Mire egy sejt elpusztul, addigra már egy másik sejtbe átörökítette a programot.

Most szakítsuk meg végleg ezt a láncolatot.

Az Új Világba már semmilyen megkötő és „fertőző” elemet ne vigyünk magunkkal.

Bocsássunk el mindezt szeretettel, köszönjük meg, hogy tapasztalat által tanulhattunk belőle, többek lettünk tőle.

Nagy a valószínűsége annak, hogy egymás után többször meg kell ismételni a gyakorlatot,- hisz amit életünkben felhalmoztunk, az egy pillanat műve alatt nem tűnik csak úgy el belőlünk. Tanácsos folyamatosan kérni az Isteni Énünket, és a Krisztusi Szívgyógyító Angyalok segítségét, hogy oldják fel bennünk ezeket a mintákat, és töltsék fel a helyét Fénnyel, olyan minőségű és mennyiségű energiával, ami szükséges a gyógyulásunkhoz, a kiteljesedésünkhöz,- ahhoz, hogy teljes értékű életet élhessünk.

Önmagunk elfogadásához mindenképpen kérjük Krisztus segítségét, és Földanya gyógyító támogatását.

Szívből küldjünk szeretetet Ég Atyánk és Földanyánk felé.

Ezeken a szeretetszálakon keresztül egyensúlyozzuk ki magunkat, - helyezzük középre magunkat.

Ne felejtsük el, most alakítjuk ÚJJÁ MAGunkat, és ehhez az újjászületéséhez nem kevés erőfeszítés és kitartó munka szükséges.

Legyen a május hónap mottója, a tarot kilences kártyája a Remete.

Gerd B. Ziegler,- Tarot- A lélek tükre című könyből.

Útmutatás: Ha elhatároztad, hogy elindulsz a befelé vezető úton, hagyj rendszeresen- lehetőleg naponta- időt a nyugalomra, békére és csendre. Minden nap ismételd el egy megvilágosult mester következő szavait. Engedd magadba a szavak hatását, és meditálj a benne rejlő mély igazságról:

„ A fény gyermeke vagyok.

Szeretem a fényt.

Szolgálom a fényt.

Fényben élek.

A fény vezet, gyógyít, átalakít és megvilágít.

Áldom a fényt.

A fény bennem van,

Egy vagyok a fénnyel.

A fény én magam vagyok.”

Megerősítés: Árnyoldalaimmal való találkozásomon keresztül vezet utam a fény felé, mely én magam vagyok.

Sok erőt és tudatos munkát kívánok.

Szeretettel: Meríté

Feketéné Lendvai Katalin

*****

„…Készen kell állnunk a kiteljesedésre, a teljes megújulásra. De mindezt csak akkor tehetjük meg,- ha megválunk azoktól a bevett, demagóg, ránk erőltetett, régi rendszer által tanított és megszabott mintáktól, ami eddig megkövetelte tőlünk, hogy olyan szabályokat állítsunk fel magunkban és az részünket alkossa, (még ha a legcsekélyebb mértékben is tette),- ami gátat szab a megújulásunknak, kiteljesedésünknek…”

          A túlélés érdekében, vagy akár az „akaratlanul” is közössé lett/tett út következtében felvehettünk [ideiglenesen] olyan [korlátozó] mintákat, melyekre a saját útra való visszatéréskor abban a korlátozó formájában már szükség sincsen, és melyek további tartogatása „az útra való ráállás pillanatától kezdve” már hátráltató is.

            A „mellékúton” való haladás érdekében bizonyos változtatásokat mind a BEFOGADÓ Világnak, mind a „Földnek” végre kellett hajtania MAGÁ(BA)N. Ezek bizonyos korlátozások voltak, amelyekre enélkül a közössé lett út nélkül egyik Világ életében sem került volna sor. AZ ÉLET VÉDELME volt e szükségszerű korlátozások oka, talán mindkét Világ „takaréklángra” állította bizonyos működéseit, hogy ne ártsanak maguknak, illetve a másik Világnak.

            Ez a „kényszerű együttélés” [mindkét érintett Világ részéről az Élet Védelme érdekében] ÁLDOZAT-vállalással is járt: egyes működéseiket és SZABADSÁGUK egy részét feláldozták azért, hogy az ÉLET minden érintett Világban a lehető leghamarabb visszaRendezhesse ÖNMAGÁT a MAGA Útjára/Mintájába.

            Az ÉLET megőrzése és megsegítése érdekében felvállalt Áldozatok során minden érintett Világ és világ is szerzett tapasztalatokat, melyeknek ÖRÖK részei beíródtak/beíródnak a saját életútjukba. A váltás és szétválás idején most ezek az ÖRÖK részek mindegyik Világ továbbvihető részeibe (a saját útjukra) beírodtak/beíródnak.

Az Érintett Világok úgy Határoztak,

hogy E KÉNYSZERŰ Együttélés során keletkezett Útjaikat „végleg felszámolják”,

mindannyian VISSZARENDEZŐDNEK

TELJES EGÉSZÉBEN ÖNMAGUK MINTÁIBA/RENDJÉBE,

a MAGUK Életébe ÁTEMELIK a Közös Megtapasztalás során megérlelt ÖRÖK Minőségeiket,

és ezt követően a „korábbi kényszerűségből létrejött közös utak” felszámolódnak.

Ez a Felszámolódás [mely már FolyaMA(A)Tban van] azt jelenti most, hogy

MINDEGYIK VILÁG VISSZATÉR

A MAGA ÁLTAL MEGTERVEZETT ÉS ELINDÍTOTT ÚTJÁRA.

            A Közös Megtapasztalások kialakíthattak [vagy majd a jövőben kialakíthatnak] KAPCSOLÓDÁSI PONTOKAT és/vagy TERÜLETEKET, ezek ’működtetésére’ azonban csak az érintett Világok MAGUK Teljes VisszaRendeződése UTÁN, és a Szabadság KRISZTUSI Rendjének TELJES egészében megfelelően kerülhet majd sor.

           Ennek a KRISZTUSI VILÁG szintjén megszületett Közös Határozatnak az az (egyik) értelme, hogy az esetleges újabb Kapcsolódásokba [közös megtapasztalásokba és saját utakba] ne kerülhessenek be „sértő” vagy sértéseken [esetleg kényszeren] alapulhatott [és így újabb kiegyensúlyozatlanságokat eredményezhető] minták és működések.

            A jelen írás első részében említett „képek” és megértések tehát a Földre vonatkozó VILÁGI ÁtVilágítás részei voltak, amelyben az került feltárásra, hogy

- a Föld „mi okból” és „mi módon” került pályájáról letérve másokat korlátozó módon más Világokkal kapcsolódásba,

- ennek során az érintettekben keletkezhettek-e károk vagy yavításra váró helyzetek,

- valamint a „jövőre nézve” esetlegesen milyen újabb kapcsolódások jöhetnének majd létre, és ezek milyen feltételeket vagy előkészületeket igényelnek, hogy a „kedvezőtlen áthatások” többé már ne jelenhessenek meg.

OmMÁÁTRé KJ, Budapest, 2010. május 12., 17.57.

*****

            Már a jelen írás elejének lejegyzése után is feltettem magamnak a kérdést, hogy miért kapcsolódott be az ÉN-em ebbe a munkába, miért írom le mindezeket mások számára is.

            Reményeim szerint a jelen írás végére mindez megválaszolásra kerül.

            További megértések:

            A bevezető képekben említettem, hogy amikor a „Föld” [mint ’autó’] a másik Világ élet-tér-idejében [’kertváros’] haladt, néha ’kerékpáron jöttek szembe kislányok’, akikről utóbb azt éreztem, hogy „beültek az autóba”, csatlakoztak a Föld útjához azért, hogy [helyismeretükre, az adott Világra vonatkozó Rend-ismeretükre alapozva] segítsék a Földet abban, hogy

- visszataláljon a MAGA útjára,

- és mindeközben a lehető legkevesebb kedvezőtlen Hatást váltsa ki a befogadó Világban és ÖnMaGában is.

            Ezek az ’autóba beszállt lények’ tulajdonképpen Küldötti minőségben csatlakoztak a Földhöz. A Küldöttek vonatkozásában már korábban is említettük, hogy rendszerint EGY-EGY FELADAT elvégzése céljából érkeztek a Földre.

            Néha a Küldöttek abban igyekeztek segíteni a Földnek [az autó utasainak], hogy ’meglássák’ a soron következő „visszatérési lehetőséget a saját útra”, máskor abban segítették az ’autót és utasait’, hogy felkészülhessenek az adott Világ elkövetkező változásaira.

            Ha a Föld „elvétette a következő kijutási lehetőséget”, akkor újabb Küldöttek érkeztek, akik a következő „kapu” felé segítették, és igyekeztek felkészíteni a ’Földet és utasait’, hogy azt már ne vétsék el.

            A „másik Világba” betért Föld – a saját életben maradása érdekében, illetve hogy jelenlétével a lehető legkevesebb gondot okozzon Házigazdájának – felvett bizonyos olyan Működést és Rendet, mely a befogadó Világra volt jellemző. Ezzel egyidejűleg a Földet befogadott Világ is – az érintett területein – igyekezett bizonyos mértékig alkalmazkodni a Föld minőségéhez [ne kezelje „idegenként”, vagyis ne lökje ki magából, hanem „vendégként” kezelje, vagy legalább megtűrje], vagyis mind a Föld, mind a Földet befogadott Világ KÖLCSÖNÖSEN ÁLDOZATOKAT HOZTAK Egymásért és ÖnMaGukért is.

(Folytatás a III. részben - elérhető ITT)