Nagyon röviden szeretnénk csak érinteni egy kérdést, amely talán segít megérteni bizonyos Földi alapelveket és az elmúlt időszak történéseit. Elöljáróban is leszögezem, hogy semmiféle „politikai” indíttatás nincs jelen e lejegyzésben, egy MaGosabb szempontból mutatunk rá egyes történések összefüggéseire. Ezeknek a történéseknek más szempontú összevetései is léteznek, és azok is helyesek lehetnek.
A Föld Életének első időszakában a Földön élők közössége együtt kialakított egy sajátos életet/életutat, amelyen el kívántak indulni, és nagy vonalakban meghatározták a kezdő lépéseket és az „Alap-Elveket”, valamint a „Fő Irányt”.
Egy olyan rendszert alakított ki a Föld, amely a „bizalomra” (is), a Szeretet egy különös, segítő jellegű minőségére is épült. [„Bizalom-gyakorlatként” ma is emlegetik azt, amikor két személy egymással szemben áll, és egyikük becsukja a szemét, majd eldől --- a másik pedig elkapja.]
A Földre az eredetileg kidolgozott elvek szerint bárki egy meghatározott „beavatás” [SzeRves születés] után érkezett, és ez a „beavatás” biztosította azt, hogy minden érkező „illeszkedett” a többiekhez is, még ha valami „különleges” minőséggel is érkezett. Minden létezőnek volt „feladata” (amit választott, amiben kiteljesedni, gyakorlatot szerezni kívánt, amivel segíteni kívánt másokat vagy esetleg kifejezetten a Földet), mindenkinek volt párja/társa/családja, és mindenki biztosan tudta, hogy bármivel is találkozik élete folyamán, ha azt elfogadással és szeretettel közelíti meg, abból csak „yó” és gyarapodás származhat mindenki számára.
Amikor a Földre a „születés beavatását” megkerülve [megfelelő előkészítés és összehangolások nélkül] érkeztek létezők (akiket emiatt hívunk idegennek), megbomlott ez a működés, megbomlott ez a kidolgozott rend. A bizalmon alapuló működések [mely a Földi élet alapja volt!] idővel mélyen sérültek amiatt, hogy a Földiek gyakorolták a beléjük ivódott bizalmat az idegenek irányába is, és idővel megtapasztalták a számukra kezelhetetlen, zsákutcákba szorító, pusztító hatásokat.
Említettük azt is, hogy az idegenek egy része egy „törvényes rabszolgaságot” kívánt – mint új élet-formát – kialakítani a Földön, és ennek érdekében elkezdtek egy „köztes, hibrid” formát/létet létrehozni.
[Természetesen a különböző idegen- és hibrid-csoportok között ennek a konkrét megvalósítása terén sem volt egyetértés (milyen „szerepek” kerüljenek kialakításra, és azok hogyan/kiknek kerüljenek kiosztásra).]
A „hibridnek” az a jellegzetessége, hogy ténylegesen és teljesen egyik „szülőjéhez” sem tartozik, a léte „lóg a levegőben”, nem vonatkoznak rá a szabályok, sehol sincs otthon, és így elhitethető vele, hogy bárhol otthon lehet.
Mivel ez a „köztes lét” „félig (többnyire) mégis ember is”, így az emberekre vonatkozó szabályok közül azokat, amelyekre figyelemmel „előnyökhöz” juthattak, magukra nézve alkalmazták, és elvárták, hogy mások is alkalmazzák velük szemben --- amely szabályok pedig hátrányosan érintették volna őket, azoknak idegenségükre (néha mint valami kiváltságra) hivatkozással nem vetették alá magukat.
Az „idegenek” tervei az ilyen köztes vagy hibrid életekkel az volt, hogy „általuk megszerezzék a tényleges”, azaz a Föld Élete feletti hatalmat. Ezért például a legtöbb, vagy inkább sok „helyen” mind a „politikai elit”, mind pedig a látható gazdaság élére ilyen „hibrid/köztes életek” kerültek „be-ültetésre” [egy székre leültetés értelemben]. Amíg a „hibridek” kisebbségben voltak, addig látszólag elfogadták és betartották a többségre („emberekre, Földeikre”) vonatkozó Törvényeket és Szabályokat („bizalom-építés”), amikor azonban „többségbe” kerültek, egy sajátos „jog-alkotásba” kezdtek. Az volt a céljuk, hogy „átfordítsák” ténylegesen is az életet, és olyan helyzetet teremtsenek meg „teljesen hivatalosan/törvényesen”, a „nép (helyiek) által megszavazottan”, amely biztosítja azt, hogy majd az „idegenek” legyenek a „jogos, örökös urak”, és az eredendő Földi élő közösség először csak megtűrt létező, esetleg vendég/bérlő legyen a saját Világában, idővel pedig hivatalosan is „idegen” [„Tessék, el lehet menni”.]
Miután a „köztes létezők/hibridek” elvégezték volna ezt az átfordítást, egyszerűen „őket” is „idegenné” lehetett volna nyilvánítani, és így a „táplálás” megszüntetésével gyorsan el is tűnnének az életből --- hiszen nem erősítették meg a SzeRves életük valódi „gyökereit”.
A tegnapi lejegyzés 9/10. oldalán említett Új Segítség/Gyógyítási lehetőség vonatkozik azokra a magukban idegen Mintákat hordozókra, Akik a Föld Rendjének betartása terén meghatározott Érdemességet már felmutattak. Ők – ha a Földi Életben maradást választották – részesei lehetnek a most elindult Földi Gyógyítási Folyamatoknak, és viszonylag rövid idő alatt átállíthatják a Létezésüket a SzeRves Földi Mintákra. Ezt csak akkor tehetik meg, HA ehhez már elvégezték a szükséges előkészületeket, vagyis a Föld Rendjének megfelelő életet éltek, és ezáltal egy megkövetelt Érdemességet elértek.
Tulajdonképpen egyetlen dolog húzta és húzhatta keresztül az idegenek „átforgatásra” irányuló „számítását”, az, ha mielőtt ez a fizikai, a tényleges létezés szintjén megtörténhetne
[vagyis hivatalosan is kimondottá lenne TÖRVÉNY, AKOTMÁNY ÁLTAL például itt a magyar vonatkozásban, hogy a magyar nem honos nép e Kárpát Hazában, nincs itt tényleges gyökere, tehát idegen, és más nép él itt már magyar elnyomás alatt hosszú évezredek óta, és erre természetesen fontos bizonyítékok is előkerültek az utóbbi években] [még az „őshaza” (vagy akár a „csillag-gyökér”) fogalma is így kifordításra kerülhetett volna, hogy akkor oda kell (vagy máshova) kitelepíteni az itt élőket…]
a Földanya újra működésbe tudja hozni a MAGA Eredendő Rendjét és Működését --- többek között a Feladat-kiosztást az új korszakra, mely azt eredményezi, hogy CSAK a Földanya által felmutatott Feladatok közül kiválasztott, a Földanya által KÖZVETLENÜL Yóvá-hagyott Feladat hivatalos felvállalása (és a vállalásnak megfelelő teljesítés) lehet ALAPJA a Földi [SzeRves!, Yogos] életnek minden létező esetében. Mindezeken túl, amennyiben a Földanya újra működésbe tudná hozni a maga SzeRves beszületési/leszületési (azaz elsődleges és ALAP, KIKERÜLHETETLEN beavatási) rendszerét, akkor lehetőség nyílna az összes hozott és szerzett/keletkezett idegen minta kiszűrésére, majd pedig kiemelésére is, vagyis
hivatalosan,
a Földanya által közvetlenül is megállapítható/MEGÍTÉLHETŐ és MEGERŐSÍTHETŐ (!) lenne,
hogy
MI A SZERVES A FÖLDÖN,
ÉS MI AZ IDEGEN.
Tehát ilyen esetben „hiába” mondaná egy papírra leírt törvény azt, hogy egy „földterületet” érintően (vagy az egész Földet érintően) „ki” az „idegen” és ki az „öröktől fogva jogos” létező ---
a FÖLDANYA működése pontosan megmutatja azt,
hogy KI RENDELKEZIK YOGOSAN FELVÁLLALT,
ADOTT TERÜLETHEZ KAPCSOLT FELADATTAL és így Élet-Lehetőséggel,
és ki az, aki ténylegesen idegen egy területen, vagy akár a Föld életében.
Az elmúlt két év során megtörtént mind a Földanya SzeRves Születés-Csatornájának és Születés-Rendszerének a helyreállítása, mind pedig a Föld ALAP-jainak ismételt helyreállítása, és ezekre alapulóan pedig idén augusztus hónapban a Földanya SZÍVÉNEK/UGAZSÁGÁNAK ismételt működésbe hozása, és ezt követően a Szív-utak és Szívek Rendezése (ez utóbbi kettő FolyaMA(A)Tos). Aki nem hangolódott hozzá kellően a SzeRves Földanyai Mintákhoz, az nem tud létében/életében megújulni a most folyó Földi SzeRves Váltási/Változási Folyamatokban.
Többször is leírtuk mi magunk is az alábbi üzenetet ennek az évnek a folyamán – felhívva a figyelmet a legfontosabbra:
20090214 – Ismét, mert fontos
„2009. február 14., szombat
Ismét, mert fontos
Korábbi üzenetekből:
„Fontos tudni, hogy a Földanya „önálló döntéshozási yoggal” rendelkezik abban a kérdésben, hogy kinek és minek ad életet – mert ez a szabad akarat bolygója!”
„Fontos, hogy amely közösség vagy nép „megkapta” a gondozására bízott területet a Földanyától, az
- pontosan és gyorsan, határozottan építse ki szeretet-teljes kapcsolódását a Földanyával,
- és kérje a Földanya és KRISZTUS támogatását, hogy a reá-bízott helyet az „Új Templomává” alakítsa.
- Tudatosan hívni és fogadni, a földben és MaGában földelni kell a Feladat Megvalósítását segítő Új Erőket --- és ez fokozatosan kialakítja az elkövetkező tapasztalások új Rendszerét.
Ahogyan összehangolódik a „föld” és „gondozója”, úgy tárulnak majd fel a Földanya és KRISZTUS „ajándékai”. (Vonatkozik ez egyénre, közösségre is!)”
Ha jön a „vihar” – valami biztonságos „helyen” („templomban”) kell lenni… Ha „máshová” nem is jutunk el, de a „szívünkben/hitünkben” nagyon erősen meg kell majd kapaszkodni…”
Másik üzenetben:
20081015 II – A FÖLDön NINCS többé üres hely
„Egy-egy élet, tér/idő a FÖLD-ön csakis
a megfelelő Feladatok yogos felvállalása után és mellett vehető birtokba.
Bármilyen olyan viselkedés vagy létforma a Földi Létezésből azonnal kivétetik, mely a Föld Áldott Rendje ellenében irányul vagy irányulna.
Az Átmeneti időszakban a MEGELŐZÉS az egyik Fő Véd Elem! Egy Gyógyuló Élet esetén nincsen helye „kísérletezgetéseknek” (csak egy nagyon szűk körben), és a Biztos, bevált Véd-elemek Vigyázó Hatalma Van Jelen.”
OmMÁÁTRé KJ, Budapest, 2009. december 30., 00.23
*****
Néhány gondolat még a Bizalom „természetéről”.
A Bizalom eredendően elválaszthatatlanul része [egy „árnyalata, színe”] a Szeretet „működésének”. Tulajdonképpen a Bizalom az, amely LÉTRE HOZZA, illetve MEG IS VALÓSÍTJA a tényleges [szeretet] ÁRAMLÁSOKAT.
A Bizalom: KAPCSOLÓDÁS.
A Bizalom a Szeretet „Működése”, egyik Fő Működési Elve, amely
az „EGYek Vagyunk”-ból ered,
annak MEGNYILVÁNULÁSA,
a segítő, kiegészítő működés MEGVALÓSÍTÁSA az egyes kapcsolódásokban/helyzetekben.
Ebből a szempontból a Bizalom a Szeretet „része”, mely a Szeretet TÉNYLEGES MEGVALÓSÍTÁSÁBAN és megismerésében segít/közvetít. Nincsen benne semmilyen „kényszer”, hanem ahogyan a Szeretet, úgy a Bizalom is egyszerűen csak „VAN”.
Ma még ennek a sérült [Szeretet]rész-nek a „gyógyítása” részben „önálló feladatnak” is tűnik, és ez abból adódik, hogy ismét fel kell ismerni a Bizalom valódi Lényét/Természetét, a Szeretettől elválaszthatatlan létezését és működését.
Amint ezek a „felismerések” [mint Kiegyensúlyozások] megtörténnek a megvalósított életben (tényleges megélések, megtapasztalások által!), a Bizalom „magától” VISSZAILLESZKEDIK a LÉTEZŐBEN és LÉTEZÉSBEN is a Szeretetbe, és onnantól kezdve ismét nem lesz „külön” létezése, hanem ismét egy különleges „árnyalata/színe” lesz majd a Szeretet Működésének és megtapasztalásának.
Lejegyezte OmMÁÁTRé KJ, Budapest, 2009. december 30., 11.47.
*****
Gárdonyi Géza: Magyar sors
(Részlet a Lehel kürtje című könyvből – Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft)
„A fejedelem haldoklott. Az ágyánál ott állt egyetlen fiacskája, a tízéves Zoltán. Ott térdelt, zokogott a felesége is. S ott állt a három vezér a hét közül: Lél, Bölcs, Botond.
Bizony húsz éve már, hogy Lebediában örök szövetséget ittak a nagy Álmossal egymásnak véréből. Azóta Álmos is elköltözött e földi világból. A vezérek is egyenkint költöztek utána. S ím a fejedelem is készülődik.
Szegen a kard. Ő maga medvebőrös ágyon. Künn a tavasz hideg holdja világol. Benn sárga fáklyák lángja lobog szomorúan. Hárman az ágynál. Egy fáklya a pap kezében, aki a térdelő másik táltos-papnak a könyvére világít.
A csöndességben behallani nagymellű Csepel sírását a folyosóról:
- Ó! Hogy épp az én szigetemen hal meg a fejedelem!
Már hát csak annyiban az övé, hogy ő járta körül elsőben s ő ajánlotta a fejedelemnek, hogy odaépítesse a palotáját. A honmaradó népnek is alkalmas hely háború idején.
Behallani a sírását:
- Ki tart meg minket, ha ő meghal?
És behallani, hogyan doborognak az érkező lovasok százával, ezrével a Dunán által a hídon.
Csak alig egy hete hogy fekszik a fejedelem. De halálos gyujtovány-hideg döntötte ágyba.
Az orvosok nem merik a családnak megmondani:
- A hajnali kürtszót alig hallja már a fejedelem!
Ehelyett azt mondják:
-Hozassa el a család az agg Imecset, a főtáltost, a főjóst, a nagy Káma unokáját. Mondja meg az, hogy mi van a csillagokban? Meghagyja-e Isten még a fejedelmet? Vagy hogy eltelt az ideje földi életének?
A fáklya serceg. Asszony sír a haldokló kezén.
Künn a nép, mint a tenger morajlása:
- Árpád! Ne hagyj el bennünket! Árpád apánk!
És a folyosóról behallatszik nagymellű Csepelnek a zokogása:
- Vége a magyarnak!
Mert bizony kuvik szólt a fákon az előbbi éjen a palota mellett. A paripák is különösképpen ijedeztek az istállóban. Jósok nélkül is tudható, hogy a fejedelemnek a halál bontott ágyat.
Rekedt bús hang kérdi a folyosón:
- A földön van-e már?
- Nem – feleli Csepel -, még Imecset várjuk: talán az ő könyörgése megtartja a csillagát.
A fejedelem párnák közt fekszik. Piros selyem cserge mellig betakarja. A fejedelemné nem engedi még, hogy földre tegyék, hogy a Föld-anya keblére hajtsa fejét.
- Nem, hiszen még nincs annyira! És nem is hal meg, nem, nem! Nem engedi Isten, hogy meghaljon!
Árpád nem ügyel már a szavakra, sírásra. Arca viaszszín. Félig lehunyt szeme már a másvilágra réved.
Nyolc lovasszekér ment délután Imecsért Buda alá a szent áldozóhelyre, hogy elhozza a szent patak mellől, szent nyírfák alól, ahol immár tíz éve tanyázik - fehér bőrsátorban, rudakon fehérlő csontlófejek között. Ő maga is mintha a tél királya volna: fehér szakálla a melléig ér, vastag szemöldöke mint a zúzmarás moh.
Karosszéken hozza be két fiatal bonc. Leeresztik a széket a haldokló ágya elé.
- Megmarad-e? – kérdezi minden bús szem.
S a fejedelemné is ott-térdeltében az ő kezét ragadja meg:
- Mondd, hogy megmarad! Megmarad! Megmarad! Vagy a szívem itt mingyárt meghasad!
A jóspap zúzmarás szemöldöke alól vízgyöngy csillan elő s lefut a szakállán.
- Árpád – rebegi. – Árpád!
Ő tartotta valamikor hétnapos korában az áldókő szent tüze, füstje fölé. Ő jósolta meg még Lebedia előtt a fejedelemségét. Ő áldotta meg az etelközi áldozati vérrel országot foglaló dicsőséges kardját. S ő áldozta a nagy hálaünnep torán a fehér paripát, mikor az utolsó harcot is megvívták.
Csak Zoltán eljegyzésére nem ment már le Csepelre.
- Százesztendős ember nem ember – mondotta -, csak lézengő halott.
S maradt a sátrában a budai völgyben, a szent liget mellett, amelynek füvére se ember, se asszony nem léphet. Ahol gallyat törni, virágot szakítani, vízből meríteni senkinek nem szabad.
Szép hely: pillangók pihenője. Lábujjhegyen halad át rajta az őz is.
A tor után mondta is a fejedelem:
- Itt legyen majd az én örök nyugvó-sírom a te nyírfáid alatt, ebben a szent csöndben.
Csupa erő volt még Árpád akkoridőn, noha már deres a haja és szakálla. S most: fehér árnyéka csupán önmagának.
-Megmarad-e? – kérdi reszkető szavával a fejedelemné. – Jósolj! Az orvosok jó szóval biztatnak, de a szemük gyászt mond. Jósolj!
Az agg visszahanyatlott a székébe.
-Én jósoljak-e? – mormogta szomorúan maga elé.
És a feje rezgett, mint téli szellőben a fán maradt levél.
- Jósolj életet neki! Hisz még ha ősz is, nincs a vénség végén. Jósolj! Te mindig igazat jósoltál! Most a legigazabbat: életet neki!
Az agg bólogatott:
- Könnyű volt jósolnom: mindnyájan láthattuk nemes szép homlokán Isten urunk jegyét. Akit maga Isten jelöl vezérségre, győzelem van írva annak a kardjára.
S a falon függő fegyverekre pillantott. A fáklyák fénye vörös ragyogással rezgett a kardok gyémántján, rubintján, aranyos bordáin.
A fejedelemné megragadta az agg pap karját:
- Megmarad-e? Mondd, hogy megmarad! Meggyógyul: megmarad!
Az agg Árpádra nézett:
- Uram, fejedelmem…
Árpád nem is pillantott föl a szólító szóra, feküszik, mint a kő.
- Fejedelmem, Árpád. A te ágyad mellett Attila lelke leng és Álmos atyád lelke és Levente fiad lelke. Te már őket nézed. A te szemed elől oszladozik már a messze-jövendő idők ködtengere is. Húsz év óta harmadik országunk ez. Te vezettél bele fegyverviharok közt, véres lábú lovakon, diadalmas lobogóval. Te Isten szeme-választottja ember, mondd meg nékünk, ha utolsó erejével is ajkadnak: összecsukta-e már szárnyát a szent turul? Megáll-e már valahára ez a vándornemzet? Megmarad-e ez a Tisza-Duna földje örök országunknak, örökös hazánknak?
Még a fejedelemné sírása is elnémul e szóra.
Minden szem a fejedelem viaszszín arcára tapad.
- Megmarad-e örökös hazánknak?
Árpád ajka mozdul. Felel, mint az álmodó, ahogy szól:
- Meg.
Az agg táltos áhítatos arccal tekint a magasba, s boldog lélekzettel rebegi:
- Ó, hála neked, nemzetünk Istene! Életet nevelhet immár minden magyar anya. Eke fénylik. Fegyver rozsdásodik. Nyájaink, gulyáink nyugton legelhetnek örök országunk füves szép mezein. Sátoraink körül a békesség virágai nyílnak. Mondd, dicső költöző, messze jövendő időknek tükörébe látó, csak egy szóval is mondd: nyugalmas, boldog élete lesz itt a magyarnak?
S az agg táltos a széken előrehajolva várja a szót a fejedelem ajkán.
Árpád feküszik márványosult arccal. Csak a szeme pillája rezeg még, mint hamvába múló elégett szövetének utolsó szikrája. De ajka nem mozdul.
Az agg táltos szava szinte holtakat ébresztőn könyörög:
- Árpád! Isten választottja! Hacsak egy igét is! A te ajkadon immár a sorsunkat látó Szent Egek szólanak: Mi a sorsunk itt a jövendő folyásán? Mi tarthat meg itt idők végeiglen? Kényszerítelek téged Isten országa szélén, Isten szent nevével, ha hűlő ajakkal is, szólj! Szólj Isten szavával: mi a magyar sorsa itt ezen a Földön?
S még a fáklyák sercegése is elhallgatott. Még a gyermek Zoltán szeme is várakozásra nyíltan bámult a halál fagyába sápadó arcra. Távoli bús kürtszó búgott a Duna túlján által az éjjeli csendben, mintha az is kérdezné a táltossal, a vezérekkel, a nemzettel a szellemek karjában másvilágra induló nagy fejedelmet:
- Mi a magyar sorsa a jövendő idők messze végeiglen, mi a magyar sors itt ezen a földön?
Árpád szeme még egyszer megnyílott. Ujja is megmozdult: bágyadtan mutatott a falra. S kékülő ajka alig hallhatóan rebegte:
- A kard.”
*****
Az elmúlt ezer évben a „kard”, a védelem [„Az Élet Védelme”] volt a magyarság egyik Rendelt Fő Feladata.
Ma már elkezdődött a Föld Új, Gyógyítási Korszaka.
Az ebben vállalt ÚJ magyar feladat is megismerhető ma már mindenki által a szívén át, illetve segítenek ebben a MI lejegyzéseink is.
OmMÁÁTRé KJ
*****
20100106 – Újabb Szabályozások – Felelősség:
Érzésem szerint az elmúlt egy-két napban elkezdődött, és az „Alapokat” érintően [a követendő Elvek meghatározásával, a Szabályok/Szabályozások Igazításával] be is fejeződött a Földön a Felelősség Kérdéskörének ÁtVilágítása.
Hogy miért éppen most jött el ennek az ideje, annak több oka is van.
Írtunk arról, hogy a Földanyai és KRISZTUSI JELölések alapján a minap kezdetét vette a másokra is kiterjedő Hatalommal Rendelkező eljövendő vezetők összehangolása Egymással, a Feladataikkal, és a Földanyai SZÍV-vezetéssel. Az utolsó ŐRZŐ MAGok kiemelései is megtörténtek a „régi” Őrzői Vállalásukból, kezdetét vette [Őket érintően is] a Mérgezésekből és Eltérítő-Hatásokból való kioldás. Ugyancsak nemrégen vált lehetővé a Földön a Teljes [és szükség szerit megismételhető] Szív-Mérlegelés és Egyezőségi Mérés [az adott Létező „azonos-e” ÖnMaGával] stb.
A „Táplálás” témakörét érintett nagyobb ÁtVilágítás is részben már ezt a Rendezést készítette elő azzal, hogy tényleges felmérés alá került például az, hogy
- hol alakultak ki nagyobb energia-hiányos állapotok és feszülések egy-egy feladat-teljesítés következtében,
- milyen kialakult akadályok és működések idézték ezeket elő,
- hol voltak „indokolatlanul” elzárva mások számára Rendelt Erők,
- milyen emberi vagy más tényezők vezettek egyik oldalon a másokat segítők feszüléseihez, míg más esetekben a segítségadás elmaradásához.
Egy korábbi írásban már több AlapElvet ismertettünk a Felelősségi Rendszer vonatkozásában, és ezekben lényeges változás nem történt [20090211 – Felelősségek].
Több konkrét kérdés merült azonban fel a Szív-Mérlegelések kapcsán, amelyek vonatkozásában Szabályozni kellett a követendő eljárást.
Az egyik kérdés az volt – érintettük már a Segítőkhöz kapcsolódó írásainkban több alkalommal is [pl.: 20091201 – A KiEgészítésekhez – elsődlegesen a Segítőket érintően ] – hogy voltak olyan helyzetek, amikor akár az anyagi testben élő, akár csak Szellemi Létezőként jelenlévő Segítők nem tudták teljesíteni a Segítői Feladataikat, ugyanakkor pedig a még meglévő kötött helyzetre figyelemmel nem tudták kioldani magukat a feladat teljesítése alól, és így nem tudtak bekapcsolódni más területekre, ahol tényleges segítő munkákat végezhettek volna.
Részben idekapcsolódó az a helyzet, amikor egy adott [több létező által közösen vállalt] feladat megvalósításából kiesett valaki, és ezért a társai sem tudták megvalósítani az adott feladatot, vagy a vállalás teljesítése teljesen elcsúszott eredményeket hozott.
Mivel a KRISZTUSI Magyar Szent Korona éppen a „napokban” ünnepli legutóbbi Hazatérésének 32. évfordulóját, érdemes elöljáróban néhány szót szólni a hozzá kapcsolódó változásokról, hogy könnyebben megérthető legyen a mai írásunk lényege is.
A KRISZTUSI Magyar Szent Korona a magyar [MAG] néphez került a Földanya [mint KRISZTUSI létező] és E VILÁG Királya KRISZTUS kiJELölése alapján. Ez a KRISZTUSI Erő tehát az elmúlt ezer évben egy Földanyai és KRISZTUSI BEAVATÁS által kapcsolódott ahhoz a Feladat-teljesítéshez, amelyet a MAGOK és magyarok vállaltak fel a Föld [mint CSALÁD] megsegítése érdekében: védeni a SzeRves ÉLETet, segíteni a SzeRves ÉLET Túlélését, hogy az Megújítható legyen a megfelelő időben. Emellett természetesen volt még néhány más konkrét (kisebb/nagyobb) vállalása is a magyar/MAG népnek, mert általános Szabály, hogy legalább „két” „nagyobb” feladatot mindenki felvállal egy-egy megjelölt időre [részben azért is, hogy ha az egyik valami miatt megvalósíthatatlanná lenne, akkor a „beavatás” során felvett másik feladat megvalósításába azonnal átállítható legyen az adott közösség].
[A magyarsággal kapcsolatosan az Engesztelésekhez kapcsolódó írásokban [20091208 II - Mindenkinek, Akit Érinthet - Engesztelések, az Új Kor Magyar Feladata, 7. oldaltól] említettük, hogy tulajdonképpen a magyarság még majd csak most kezdi meg annak a Gyógyítói (Engesztelő) Feladatának a tényleges megvalósítását, amely miatt több mint ezer évvel ezelőtt e Kárpát Hazába visszaérkezett, és amelyet a „keresztvivő-szerepe” „meghosszabbodása”, és az így első helyre került „túlélés biztosítása” miatt ténylegesen nem tudott eddig TELJESíteni.]
A KRISZTUSI Magyar Szent Korona [mint KRISZTUSI Szellemi (Földet Segítő) Létező] a Segítői Feladatát [mely az elmúlt ezer évre a magyar MAGOK mellé lett Rendelve] képes volt akkor ellátni, amikor volt olyan emberi testben is élő – akár megkoronázott, akár megkoronázás nélküli – magyar/MAG létező, aki képes volt EGYÜTT működni Vele, [a megfelelő tudatossága és szív-tisztasága által] képes volt „működtetni” a Szent Koronában is Jelenlévő KRISZTUSI Erőt.
Természetesen a KRISZTUSI Magyar Szent Korona akkor tudta a Földi Létezés minden érintett síkjára (az anyagi síkra is) a leg-TELJESEBBEN és a legközvetlenebbül (és így „azonnal”, „késedelem nélkül is”!) kifejteni a Hatását, amikor egy megfelelő Beavatás ténylegesen is EGGYÉ tudta tenni a „Koronában” Jelenlévő KRISZTUSI Erőt/Jelenlétet a Vele „MEGKORONÁZOTT/BEAVATOTT” mindenkori magyar királlyal. Ugyanis a magyar királyt „EGY Szívvel, EGY Lélekkel”, EGYKÉNT választotta meg a magyar nép, és így a királyi Szíven át az egyes Létezők Szívéig sok esetben még a közvetlen Szív-kapcsolódások is működtek (korábbi írásokban: Liliom-Háló, Tulipán-Háló]. Ilyen esetekben a beavatáson keresztülment királyon át TÉNYLEGESEN is jelen lehetett és Hatott a fizikai síkú létezésben is ez a KRISZTUSI Erő. Ilyen alkalmakkor nagyon sok tényleges „Igazítást” végeztek el a beavatott királyok és a JELölt segítőik, amelyek segítették, hogy a magyar nép valamelyest közelebb kerüljön a MaGa Rendelt szerepéhez/helyéhez [csökkenjen a „feszülés”, amelyről a legutóbbi írásban is említést tettünk].
A Szent Koronával beavatott magyar király tehát nem egyedül végezte ezt a Feladatát, hanem a Koronában lévő KRISZTUSI Erő JELölése alapján más erre Érdemessé lett [Földi és Égi] személyekkel együtt. Az adott [uralkodási] kort érintő Igazításokon túl mindig megtörténtek az elkövetkező korok (uralkodások) előkészítései is. Több példát is találunk arra, amikor egyes hazai vagy idegen érdekkörök a királyok végakaratát egyszerűen megsemmisítették, a kijelölt utódokat [vonatkozik ez a király-jelöltekre és az azok munkáját az elkövetkezőkben segíteni hivatottakra is] egyszerűen elpusztították, és így TÖBBSZÖR is megszakadtak a magyar MAGOK és a Szent Korona által EGYüttesen elindított Rendező Utak.
Ilyen alkalmakkor ténylegesen is előkészített utak záródtak le, vagy pedig átfordítások által teljesen más irányt vettek, mint amit azzal célul tűztek ki. A Szent Koronában Jelenlévő KRISZTUSI Erő sem tudta tehát teljesíteni ilyen alkalmakkor megfelelően a Segítői Rendeltetését, és a magyarok/MAGOK által előkészített utakhoz kapcsolódott Segítői Minőségek is elvesztették segítői lehetőségeiket. Újabb átírások és előkészületek következtek…
Időnként a Szent Koronát szándékosan „elvitték” arról a FÖLDRŐL/földről, ahová a Feladata bekötésre került, igyekeztek megváltoztatni úgy a SZER-kezetét, hogy eltéríthetőek legyenek bizonyos Hatásai és megnyilvánulásai. A Szent Korona [bár van anyagi „teste” is, mégis] elsődlegesen Szellemi Jelenlét, KRISZTUSI Szellemi Jelenlét. A „testét” ért „bántalmazások” és egyes változtatások (nem mindegyik) azonban megnehezíthették a „Vele” való kapcsolódásokat és EGYÜTT-Hatásokat, teljesen azonban [mivel KRISZTUSI, SZÍV-minőségű Létező] mégsem voltak megszüntethetőek, hiszen
Akik szerették a Hazájukat és a magyar népet/nemzetet
és ténylegesen is tenni akartak e Haza és nép felemelkedéséért,
azok a Szívükön át MINDIG kapcsolatban voltak a Magyar Szent KRISZTUSI Koronával
még akkor is, amikor a Korona éppen „bebörtönözve”, például egy alagsori pincében raboskodott. Ezekben a „raboskodó” időkben a magyar/MAG Szívek sok esetben magát a Szent Koronában Élő KRISZTUSI Erőt is támogatták, hogy MEGMARADHASSON a Vele való Segítői Kapcsolódás, és a lehetséges mértékig Működhessen, Hathasson az e néphez és Földhöz Rendelt KRISZTUSI Erő.
Az ilyen „bekorlátozó” időszakokban tehát [az Egymáshoz-is-Rendeltségre figyelemmel] sem a KRISZTUSI Magyar Szent Koronában megtestesülő, sem pedig a MAGOK/magyarok Szívében ÉLŐ KRISZTUSI Jelenlét nem tudott kellő Hatékonysággal EGYÜTT-működni. Ennek mások irányából indult AKADÁLYOZÁS volt az oka, és ez az akadályozás korlátozta a MAGOKAT/magyarokat a másokat segítő vállalásaik megvalósításában, és így azok helyzete is nehezebbé lett, akiket így nem tudtak kellően megsegíteni a magyarok. Ez természetesen visszaHatott a múltkori írásban említett figyelmeztető körökben.
20100118 – Jelen-TŐ-s Változások VI…:
Egy olyan Világ-működés része a Földnek (illetve a Föld MaGa egy olyan Világ-működés része), amelyben felismerésre kerül az „Isten”, AKI TEREMTETT [AKIBŐL a Minden-Ami-Van Eredt], és Aki minden Teremtettjében is Jelen Van és Teremt. Formák és „Utak” sokaságában Van Jelen Isten ebben a Teremtett VILÁGBAN/Világban, de mégis mindegyik formában „ugyanaz” az ŐS-ELV, ŐS-TEREMTŐ Van Jelen. „Isten” megmutatja sokféleségét, hogy a „sokféleség” felismerje MaGában a „közöset”, majd pedig az EGYET --- és „ha akarja”, akkor „Isten” „társává” lehessen ÚJABB TEREMTÉSEKBEN [akár úgy is, hogy „visszatér az Eredőbe”].
A „formák” múlandóságában is megmutatkozik Isten „Tökéletessége”, mert
a Múlandó forma mindenkor alkalmas
ÖRÖK minőségek megtartására és megőrzésére, nevelésére/növelésére/nemesítésére.
Sokszor
egy-egy Új Kor Hajnalán
a „formákban/múlandóban” megérlelt ÖRÖK és MAG úgy kel életre,
hogy leveti a régi formáját, és egy újat ÉPÍT MaGának,
és abban kezd egy teljesen új megtapasztalásba.
Máskor a „régi forma” nem enyészik el teljesen,
hanem a „régi” „romlatlan” része is átemelődik az Új Életbe.
ÁTEMELŐDNI azonban
CSAK A „ROMOLHATATLAN”, ÖRÖKKÉ lett minőségek képesek az Új Szakaszokba ---
BELSŐ TARTALOMBAN és KÜLSŐ MEGNYILÁVNULÁSI FORMÁBAN egyaránt.
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
