20100506 - A Szív gyógyulása - a minden gyógyulása - Szemelvények (I. rész)

  2011.08.12. 22:30

2010. május 4., kedd, május 5., szerda, május 6., csütörtök

A Szív Gyógyulása

a minden gyógyulása

 

            [2010. május 4-én] „Hajnalban”  (ahogyan a „Szív mélye felé haladtam”, hogy ránézzek milyen mély fájdalom lehet még ott) „súlyos szavakat éreztem”:

„Azért nem szület(het)ett meg az első [vagy előző] gyermek, mert ’agyi vérzésben’ halt volna meg.”

A „szavak súlyosságát” („nehezek, de nagyon tiszták” voltak) utólag úgy értelmeztem, hogy egyrészről a közöltek/feltártak „fontosságát” is jelölte, másfelől pedig jelezte azt, hogy itt egy nagyon mély fájdalom oldása történik; talán ahhoz a szakaszhoz érkeztünk, amikor a teljes valójában és tisztaságában először nézhetünk rá arra a nagyon nagy fájdalomra, amit eddig a túlélés érdekében a mélységek mélyére elrejtettünk.

Mielőtt a „nap” újra szétválasztaná a Világot ’[KRISZTUSI] árnyékra és fényre’, megvilágítódik a TELJES értelme „minden eddig megéltnek”. Lehetőséget kapunk megérteni a megtörténtek mélyebb okait, amelyek rávilágítanak arra a Rendre és Szeretetre, amely miatt az Áldozatot és az Életet így is felvállaltuk „mi MAGOK és Magyarok”.

„Tudom”, hogy minden felvállalt nehézségnek ’igaz’ oka is van, amely oly EGYSZERŰ, és csakis a TISZTA SZERETET/SZERELEM Van Jelen benne. Akik részesei voltak [vannak] ezen (vagy más) Áldozatnak, azok most megérthetik a Szívükön át a hozzájuk kapcsolódó részeket, és ezen át rálátást kaphatnak „az Egész” egy „nagyobb szeletére” is.

 

            Próbáltam ráérezni és megérteni, hogy pontosan mire vonatkoznak ezek a szavak. Éreztem, hogy nem „agyvérzésről” van szó, hanem „agyi vérzésről”. Talán a SZÍV [a Földé vagy a Nemzeté/Családé, esetleg a magamé] tisztulása hozza felszínre mindazt, aminek a megértésére már megértünk, amely fájdalommal már képesek vagyunk szembenézni és a szeretet által átlényegíteni…

 

            A minapi „Kinyilatkoztatásban” elhangzott, hogy a Magyar és MAG Család az elmúlt közel húsz évben egy sajátos áldozatban élt, mert a közel húsz évvel ezelőtt megszületésre váró ’Magzatát’ [megújulás/újjászületés] feláldozta a Földanya kérésére.

Érzésben és képben, megértésben az jelent meg bennem, hogy ’valahogyan az volt az oka vagy kiváltója ennek [„Azért nem szület(het)ett meg az első (vagy előző) gyermek, mert ’agyi vérzésben’ halt volna meg.”], hogy ’a szív is vérzett’, tele volt sebekkel’.

A Magyar/MAG nép [család] mások segítője is, és ha e gyermekét megszülte volna, segítőből maga is [fokozottabban] segítségre szorulóvá [ÖNMAGÁT fokozottabban gyógyítóvá] kellett volna válnia.

Nagy ’dilemma’ volt ez a Föld számára is --- hiszen MAG-gyermeke nyilvánvalóan olyan ’mintájúvá’ formázta meg a ’Magzatát’, mint amilyen ’mintában’ maga a Föld is volt abban az időben. Mégis azt a döntést hozta meg a Magyar és MAG Család EGYÜTT a Földanyával, hogy ÉLETET áldoz ÉLETÉRT, a maga megszületésre váró, de sok [saját] gyógyítást igénylő ’megújulását’ vagy ’gyermekét’ feláldozza a Föld egy magasabb gyógyultsági [EGÉSZségi] szinten megszülethető gyermekéért. [Valószínűleg részben ehhez is kapcsolódhatott a „Mindenáron megőrizni a békét” KRISZTUSI Parancs is.]

Bizonyos ’elő-gyógyítások’ szükségességét Rendelte el és kérte a Föld a Gyermekei számára, hogy Szívük kiegyensúlyozottabbá lehessen, és így EGÉSZSÉGES Gyermeke [Megújult Élet, megújult Ép KRISZTUSI Szívvel/Tudattal] születhessen. Ezeket az „előgyógyításokat” végeztük el az elmúlt időszakokban MAGUNKBAN, Magunk által fokozatosan megnyilvánítva --- hogy a majd „Testben is megjelenő” ’gyermek’ már ezen sérülések megnyilvánítása nélkül születhessen meg.

Részben az „Ígéret-tevők” halogatásai és ígéret-nem-teljesítései is indokolták a Földanya és a MAG és Magyar Család döntéseit. A Magyar Család már készült TUDATOSAN, a láthatóban is felvállalva (sok „engesztelő mozgalom” működött már itt ebben az időben!) az „Engesztelés” (egész Földet érintő) Feladatára. Az Engesztelés a Kapcsolódásokból eredt sérülések gyógyítását jelenti. Nagyon nehéz azonban egy ilyen Feladat „mások yavára is való” teljesítése akkor, amikor a Lelki-és-Szellemi szinteken a Magyarok/MAGOK megsegítését felvállaltak [erre Ígéretet is tevők] nem teljesítik vállalt segítő feladataikat, vagy éppen még ártó/sértő módon is viszonyulnak e nemzet és nép irányába. Ilyen körülmények között „hiába szülte volna meg” megújulását a Magyar és MAG Család/nemzetség --- hiszen a ’megszült’ megújulásban MINDAZOK a Gyógyításra váró Minták benne voltak, amelyet EGYÜTT, KÖZÖSEN kellett volna az ezt felvállalt társakkal KAPCSOLÓDVA megvalósítani. Ha azonban az Ígéretet tett társak MÁR A MEGSZÜLETÉS ELŐTT MEGSZEGTÉK Ígéreteiket, akkor hogyan várható el az, hogy a társait megsegíteni igyekvő Magyarság/MAGSÁG „egyedül” oldja meg a KÖZÖSEN felvállalt „Kapcsolódás”-gyógyításokat…

 

            Nagyon sok Áldozatot hozott a Magyarság/MAGSÁG a XX. században, hogy azt a közel húsz évvel ezelőtt feláldozott Magzatát megérlelje. Megszülésével [a láthatóba való megnyilvánításával] azonban – segítő társak hiányában – olyan Kiegyensúlyozatlanság jelent volna meg a látható valóságban, mely a társak megfelelő BEKAPCSOLÓDÁSA nélkül további nehézségekhez vezethetett volna [elvétett kapcsolódások újabb tömege takarta a való vállalást már a születés előtt].

            Sok Szent Erő ’veszett kárba’, de a Föld akkor még billenékeny Egyensúlya csak így volt megtartható, vagy talán így nagyobb esély volt a megálmodott Közös Út megvalósítására.

 

[Ezt megelőzően, és egy ideig még ezt követően is] Túl sok [és még nagyon friss] volt a fájdalom a MAGOK és Magyarok Szívében, és ezért [emiatt!] nem voltak képesek ’minden [az EGÉSZSÉGHEZ szükséges] alkotó-elem’ [Irgalom/Kegyelem/Szerelem, akár megfelelő Védelemek] befogadására és MaGukban és MaGuk általi kiegyensúlyozására. Túl sokan tapasztalták meg a test/Lélek/anyag pusztulását/pusztítását MaGukban és MaGuk körül --- ami tulajdonképpen ’nem csoda’, hiszen ’kivezető GYÓGYÍRT KELLETT találni ezekre az egész Földet érintő bajokra’.

’Még túl közeli és túl nagy volt a seb’ a MAGOK/Magyarok érzékeny, és a Rendes működésükben ’nyitott működésű Szívében’, és ez egy ideig [az elengedések és elszakadások egy bizonyos Rendeződéséig] szinte lehetetlenné tette bizonyos Szív-feladataik ellátását. Kellett egy kis idő [’eltávolodás’] [békében, vagy béke-szerű időben], hogy a Szív ismét gyógyulóvá, majd pedig [a MAGA mintája szerint] Gyógyítóvá érhessen, és a MAGA-megtapasztalta sebekre MAGÁNAK és másoknak is Gyógyírt KEREShessen és SZERezhessen.

 

A MAGOKNAK [hasonlóan egyes Angyali Családokhoz és Lényekhez] ’nem veszhet el a Teremtő iránti Bizalma’ --- de érhetik ezt a Kapcsolódását vagy működését is bizonyos [működését gátló/akadályozó] sérülések. Ugyanakkor ’maga a Bizalom-szál’ nem ’szakadhat el’, az ugyanis a MAGOKNÁL teljes egészében és elválaszthatatlanul ’része’ az ÉLET-nek/SzerElemnek. Ez egyébként a legtöbb „E VILÁGBAN” élő SzeRves Létezőre is igaz, de az egyes Családok a „Bizalom-száluk egyes szakaszainak megsérülését megtapasztalhatták”. Szerzett tapasztalásaiknak megfelelően tehát az egyes Családok tagjai – a Bizalom-gyógyítás terén is – különböző Gyógymódokat igényelhetnek, és ezt a különböző Gyógyítási területekre beosztott MAGOK [és egyes Magyarok] ma már értik, és ennek megfelelően készítik elő vagy végzik a Gyógyításokat.

 

Ahogyan az előbb említettem: a Földanya a MAGOK és Magyarok ’számára’ különféle ’előgyógyításokat’ ’Rendelt el’ az újabb megújulás előtt [bizonyos élet-területeken EGYÜTT/EGYKÉNT Gyógyultak!], és az így KÖZÖSEN elvégzett Hangolódások és Gyógyulások után kerültek a MAGOK és [egy részükben] a Magyarok ISMÉT KÖZVETLEN KAPCSOLÓDÁSOKBA AZOKKAL A CSALÁDTAGOKKAL, akikkel bizonyos Minták/Működések KÖZÖS Kiegyensúlyozását felvállalták. Ezekben a Kapcsolódásokban egyre tisztábban kezdtek minden érintett számára kirajzolódni a gyógyítást igénylő torzulások [’a feladat’].

 

Az újabb Kapcsolódások során teljesen egyértelművé vált, hogy a különféle megtapasztalt sérülések a ’természetben’ és a Lélekben/Lényekben különféle eltolódásokat és kiegyensúlyozatlanságokat okoztak [családonként, de gyakran még a családokon belül is]. Ezzel magyarázható az, hogy az egyik helyen/területen sikerrel alkalmazható gyógymód egy másik helyen/területen teljesen hatástalan, vagy akár még rossz-irányba-mozdító is lehet. Nyilvánvalóvá lett, hogy

nem lehet ’mechanikusan’ alkalmazni a gyógyító módszereket és erőket,

nem lehet kizárólag az elme által már felismert „azonos vagy hasonló tényezők” alapján elindítani

már ismert módszereket ---

hiszen egy olyan ÚJ VILÁG felé mozdult el a Föld

[és mindazok a Földön, akik ezt a Sz-Épülő Világot választották],

amely TELJESEN ÚJ [az Eredőhöz mégis igazodó] MÓDSZEREKKEL,

és az Erők sok esetben ÚJ MINŐSÉGEIVEL oldja fel és ki a nehézségeket ---

ezek pedig az ezen Újakat eddig még meg-nem-tapasztalt elme által értelmezhetetlenek,

sok esetben talán az elme még az „élet-veszélyes” címkékkel is ellátja ezeket.

 

Ezért nagyon fontos ma a SZÍV/Szív vezetésének a megértése és követése,

mert a leggyorsabb és [mindenki számára] legmegfelelőbb kiegyensúlyozások

a Szíven keresztül ÉRHETŐEK EL és ÉRTHETŐEK MEG a legteljesebben.

 

            Nyilvánvalóvá vált az is, hogy a gyógyítások során NEM ELÉGSÉGES a már láthatóban is megnyilvánult [tulajdonképpen ’kezelhetetlenül sokká lett’] sérülésekre fordítani a figyelmet, hanem a ’Föld ALAPJAIT kell mihamar és teljes egészében visszasegíteni a RENDELT Helyére’. Ezzel nagymértékben yavítható minden más gyógyító munka hatékonysága is, hiszen „két irányból” folyhatnak majd a gyógyítások: a „kiváltó ok’, valamint a ’megjelent tünetek’ oldaláról is. Az Alapok megtisztítása és Rendezése EGYIDEJŰLEG nagyon sok folyamatban lévő gyógyítást meggyorsíthat [a felszínen talán nem is látható egyes sérülések közös eredete/alapja. Az „alap” Rendezése azonban EGYIDEJŰLEG is kihat valamennyi ’felszíni gyógyításra’]. Ha a ’Föld’ Kiegyensúlyozza MAGÁBAN azokat a ’Mintaadó Alapjait’, amelyek szerint ÉPÜLNEK FEL ÉS MŰKÖDNEK az itt élő SzeRves Életek, akkor ez a Rendeződési FolyaMA(A)Tokat „Tervezhetővé” és „Megvalósíthatóvá” is teszi [a Föld „Gondoskodó szerepének” visszaállítása ’gyermekei’ irányába! (Már megtörtént)].

 

A közel húsz évvel ezelőtti Magyar Megújulás idején a Föld Gondoskodó Szerepét még nem tudta kellően megnyilvánítani Gyermekei irányába, és „Mintaadó Alapjai” is sérültek voltak még. Ez nagyon pontosan MEGJELENT [Gyógyítást kérve] a MAGOK/Magyarok megérlelt ’Magzatában’. A ’Gyermek’ Láthatóba való megszülése olyan nehéz helyzetbe hozhatta volna – e sok kiegyensúlyozatlan és gyógyítást kérő Minta megjelenítésével – a Magyar és MAG közösséget (és így magát a Földet is), amely az ADOTTAN megnyilvánult Tudat- és szeretet-szinten, a tudatszintek rendkívüli eltávolodása miatt előreláthatóan több hátránnyal járt volna, mint amennyi előnyt hozott volna. Leginkább úgy fogalmazhatnánk, hogy bár maga a Magyarság/MAGSÁG készen lett volna erre a Megújulásra [hiszen azért volt képes megérlelni azt a ’Magzatát’], de a ’VILÁGBÓL kibillent Világ’ még nem volt rá készen. Bár a „madár már készen állt kalitkája elhagyására”, a „kalitka ajtaja még nem volt kinyitható”. Hogy ez az ajtó azért nem volt-e kinyitható, mert „kint” még sok „vadász” leselkedett [emlékezzetek az évről évre visszatérő hírre, miszerint (többnyire) olasz orvvadászok próbáltak meg kicsempészni Magyarországról halomra lőtt védett madarakat], vagy pedig azért, mert néhány újabb zárat szereltek fel a segítséget ígért társak… SOK VOLT AZ ELVÉTETT KAPCSOLÓDÁS az utóbbi néhány ezer évben. Az elvétett kapcsolódásokból kialakult hálónak a nemrégen történt lebontásáról bővebben írtunk korábban (ide kapcsolódik az „Árnyék területeinek Rendezéséhez” kapcsolódó több lejegyzés, valamint az Áldozathoz kapcsolódó újabb CSALÁDI Szabályozás is):

20100409 – Megerősítések, Tisztítások, Tisztulás

20100412 – Árnyék, Öngyógyítás (5. oldal)

20100416 – Szemelvények, Világosság és Egység, semlegesség (14-15 oldal)

 

            Az előző ’gyermek’/magzat/megújulás „feláldozása” hozott újabb nehézségeket a Magyar és MAG közösség/család számára --- ugyanakkor pedig az azóta eltelt idő megérlelt legalább ezt kiegyensúlyozó megkönnyebbülést és gyógyulást is.

[Pontosan ugyanaz a helyzet volt itt is, mint amit a 20100429 II – Munkás Napok, és egy kis összefoglalás, Kinyilatkoztatás magyarázatokkal, 16-17. oldalán is leírtunk: a Föld ÉS CSALÁDJA a Segítők életét könnyebbé tevő változtatásokat ’kb másfél héttel ezelőtt’ elfogadta, majd ezt követően, de még azelőtt, hogy az Új Szabályozásban foglalt Segítségeket a Földanya kiáramoltatta volna érintett Gyermekei irányába, egyes családtagok „további haladék iránt terjesztettek elő egy formális kérést”. A kérés megvizsgálásáig fel kellett függeszteni A CSALÁD ÁLTAL MÁR ELFOGADOTT (és a haladékot kérők által is elfogadott!) Szabályozás végrehajtását. Ez azzal járt, hogy a Segítők MÁR VÁRTÁK a Szabályozásban yóvá hagyott segítségeket, hogy azokat felhasználhassák a már folyamatban lévő munkáikban --- ám az utóbb beterjesztett kérés elbírálásáig azt nem kaphatták meg.

A Magyarság/MAGSÁG Megújulására még közel húsz évet kellett várni. A legutóbbi haladékot kérő igény CSALÁD általi elbírálására már csak közel egy napot… És ha már várni kellett a végrehajtásra, akkor a várakozási időt HASZNOSAN töltötte el a várakozással érintett Család is: FINOMÍTOTTAK még a Segítő eszközökön, pontosították, hangolták, sőt, egy újabb Védelem is hozzákapcsolásra került. A „várakozás” ideje alatt pedig ezeknek az újabb segítő változtatásoknak a befogadására is felkészült minden érintett.]

 

A ’legutóbbi (Áldozatként felajánlott) Magzat’ a Szív ’akkor-még-megvolt-sok-sebe miatt’ nem lett volna képes kellően összehangolni és ÉP mintába hozni a Szív és Elme [együtt ’Értelem, részben ’Bölcsesség’, KrisztusTudat] működését [KAPCSOLÓDÁSI NEHÉZSÉG], és emiatt nagy valószínűséggel „több kárt vagy bajt okozhatott volna, mint amennyi haszonnal életre kelése járt volna. Túl sok volt a ’Szív-fájdalma’”.

Nagyon sok [tudatosan elvégzett, a Szellemi létezési szinteket, a Lélek-szinteket, és a fizikai/anyagi élet-szinteket is érintően] Szív-gyógyítás és egyéb Előgyógyítás történt az elmúlt kb húsz, de igazán felgyorsulva az elmúlt kb 15 és 10 évben. Ezek lehetővé tették, hogy a Föld MAGJAI [és Magyarjai is] Új ÉLETET kezdjenek érlelni, amely képes lehet [és lett!] a MAGA SZÍVÉT ÉP MINTÁBA RENDEZNI/hozni, és ezáltal képessé lehetett [és lett!] ÉP és Épülő működése/működtetése által az „elmét” is az ÉRTELEM útjára visszavezetni.

 

Sokakban már megszületett az Új Élet, másokban még vajúdik. A Föld Egészére nézve is megszületett már tulajdonképpen az ÚJ ÉLET, ám egyesek még most vajúdják át magukat Új Világukba/világukba, és ezért [a már megtörtént, és sikeresen megélt] születés ’utómunkái’ még tartanak. „Biztonságban” Van az Új Élet mindazokban, akik azt a Szívükkel választották és a Szív-szerint-választott útjukon haladnak. Bízzatok abban, hogy Szívetek megtalálja nem csak a teljes megújuláshoz vezető saját [és családi] utatokat, hanem a számotokra és családotok számára is a legtöbb örömmel/Szerelemmel járó utatokat is.

Lejegyezte OmMÁÁTRé KJ, 2010. május 4-én Budapesten, a Földanya és a MAGSÁG és Magyarság KRISZTUS és a Földanya által megbízott Vezető Szellemének/Vezető Szellemeinek kérésére

 

*****

 

Ha nincs bennünk kellő szeretet, nem vagyunk képesek meglátni azt sem, ami a szemünk előtt van.

Néha olyan „csomagolásban” közelít hozzánk a vágyott dolog, amire nem is gondolnánk:

http://www.thesecret.hu/node/9451

„Egy végzős egyetemista fiú már hónapok óta kinézett magának egy sportkocsit az egyik autószalonban. Tudta, apjának nem okozna gondot, hogy megvegye neki, ezért volt olyan bátor, és ezt kérte magának ajándékba annak örömére, hogy befejezi az egyetemet.

A fiú véletlenül megtalálta az apja íróasztalán a kocsi megrendelőlapját. Nagyon megörült, hogy meg fogja kapni a kocsit, és izgatottan várta a diplomaosztó napját.

Amikor végre eljött a nagy nap, és megkapta a diplomát, édesapja behívta az irodájába, és ezt mondta:

- Fiam! Büszke vagyok rád, és nagyon szeretlek! Örülök, hogy ilyen jól helyt álltál az egyetemen, és most elkezdheted a nagybetűs életet. Hadd nyújtsam át sok szeretettel ezt az ajándékot - és erre egy szép díszdobozt vett elő.

A fiú izgatottan kezdte el kinyitni a dobozt, és döbbenten látta, hogy egy Biblia volt benne, melybe arannyal bele volt gravírozva a neve. Nagyon mérges lett és ezt üvöltötte:

- Apám! Van egy csomó pénzed és erre csak egy Bibliát vagy képes ajándékba adni!? - végül mérgében elrohant, és otthagyta a Bibliát a kis díszdobozban.

Évekkel később a fiú nagyon sikeres lett az üzleti életben. Volt egy jó állása, csodálatos családja és mindenki egészséges volt. Egyik nap eszébe jutott az édesapja, hogy meg kellene látogatnia, mivel már idős volt. A diplomaosztó napja óta nem látta. Miközben ezen gondolkodott, telefonon hívták és közölték vele a szomorú hírt, hogy az édesapja meghalt. Nagyon megdöbbent!

Amikor elkezdte intézni a temetés körüli teendőket, elment az apja házába, mivel szüksége volt néhány hivatalos papírra. Amint belépett a házba szomorúság és megbánás fogta el. Apja iratai között keresgélve megtalálta azt a Bibliát, amit kapott tőle. Érintetlenül ott volt az asztalán, ahogy azt ő ott hagyta.

Könnyes szemmel nyitotta ki, és az első oldalon a Máté 7:11 szerepelt apja kézírásával:

,,Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább ad jókat a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle."

És ahogy olvasta ezt az igét, a Biblia hátuljából kicsúszott egy slusszkulcs.

Annak a sportkocsinak a kulcsa, amit apjától kért. A bilétáján a szalon neve, ahol átveheti, és egy megjegyzés: "FIZETVE".

Milyen sok alkalommal utasítjuk vissza az élet ajándékait, csak azért, mert nem abban a csomagolásban kapjuk, mint amiben elképzeltük!”

 

*****

„Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”

(Antoine de Saint-Exupéry)

 

*****

 

„SZÍV” [ligatúrája szinte ’egylényegű’ is lehetne a „TEN” ligatúrával]
 

SZ 

Í 

V