20100416 - Szemelvények - Világosság és Egység, semlegesség (I. rész)

  2011.08.12. 23:21

2010. április 13., kedd, április 14., szerda [újhold], április 15., csütörtök

 

Világosság és Egység, ’semlegesség’

Szemelvények

 

Levél-részlet:

„…Engedd meg, hogy felhívjam figyelmedet-figyelmeteket a világosság-fény kérdéskörére.

Anyanyelvünkön-magyarul fontos, hogy nagyon pontosan fogalmazzunk.

Nem véletlen, hogy az Örömhírben Károli anno Világ Világosságának fordította, aki - mint János Evangéliumában - arra biztat, hogy a Világosság Fiai legyünk, hisz aki a világosságban jár látja hova megy. A világosság feloszlatja a homályt és a sötétséget, míg a fény, ha akadály kerül az útjában árnyékot vet…

…Részlet egy három évvel ezelőtti írásból:

Csodálatos anyanyelvünk megkülönbözteti a világosság és a fény fogalmát. Miért lényeges ez? Megértjük könnyedén, ha volt már hajnalhasadásban részünk. Amikor elkezd világosodni, el kezd oszlani a sötétség és a homály, a tárgyak egyszerűen láthatóvá válnak és még nincs árnyékuk. Amikor felkel a nap és ráveti fényét a világra lesz a tárgyaknak éles árnyéka. Nem véletlenül mondjuk azt, hogy megvilágosodtam, és nem azt, hogy megfényesedtem. (Templom)”

 

Ahogyan a legutóbbi írásban is írtam: a Föld a „születő KRISZTUS” Világa, és itt egy különleges „egyensúlyi” helyzetből indul el a (meg)világosodás.

„...Ez a „csoportosítás” képszerűen megjeleníti a Föld jelenlegi Születés-Világ [és Tanuló-Világ] jellegét, az EGYMÁST-KIEGÉSZÍTŐ PÁROS kapcsolódások rendszerét: a MaGunkkal hozott Fényt és a megtapasztalásra/Felfényesítésre választott Árnyékot, Férfit és Nőt, Szülőt és Gyermeket, Testvért és Barátot --- vagyis AZT A SZÜLETÉSHEZ KAPCSOLÓDÓ EGYENSÚLYI HELYZETET, amelyen a beszülető elindul „Haza”, hogy a Fény/Világosság egyre nagyobb hányadát ÉLŐVÉ tegye ÖnMaGában.”

 

Az a tanuló/tapasztaló út, amelynek a Föld is része, felfényesedik és megvilágosodik. Nekem is így jelent meg kép(ek)ben az elmúlt években: a Fény valóban Világgá lesz majd néhány lépcsőfokon át, vagyis minden lépcsőfokon nő(het) az árnyékával-eggyé-lett (átlényegítő-átlényegített)(szív)Fény vagy Világosság ÉLŐVÉ lett/tett „aránya”. Ez a tanuló/tapasztaló út majd fokozatosan születik meg és ölt testet, az itt élők akarata és munkája teremti majd meg a konkrét formákat és ezek kapcsolódásait.

Ugyanakkor jelenleg nagyon fontos az, hogy a Krisztusi Világ vagy FÉNY a Földön a Földre jellemző Mintába Rendezze vissza magát a létezés minden területén.

 

Őseinkkel kapcsolatban gyakran megemlítették, hogy ők a „Nap mögötti Napot” tisztelték/imádták. Képszerűen ez is utalhatott a Fény/Árnyék vagy Fény/Setét megosztottságát [még és már] nem hordozó „Világ(osság)ra”.

 

*****

 

A „semlegesség” nem azonos az Egységgel. A „semlegesség” inkább a „kívülálláshoz” áll közel.

A „semlegesség” egy „veszélyes” terület lehet a Földön, talál máshol is az.

Ha a „semlegesség” „csak létezni akar” egy olyan világban, ahol az egymást-kiegészítő/segítő kapcsolódásokból eredő szeretet/mozgás tartja fenn és növeli a rezgés-szintet, a „kívülállás” csak nagyon különleges körülmények között biztosíthatja a kívülálló [adott Világon belüli] Rendezett „önellátását” --- tehát  a legtöbb esetben MÁSOKNAK kellene az ilyen kívülállók ellátásáról/életben-tartásáról/továbbhaladásáról is gondoskodnia.

 

            Ugyanakkor az EGYSÉG LÉTE és Minőségei valamilyen „formában/megnyilvánulásokban” jelen vannak és lehetnek az „Egymást-kiegészítőség” alap-mintájára épülő [KRISZTUSI] Világokban/világokban is. Az Egységben mindig megnyilvánul és Jelen Van valamiféle Teljesség, valami olyan megnyilvánult Képesség vagy Erő, amely „ÖnMaGában” is képes megnyilvánítani [élőként megjeleníteni] olyan működéseket, amelyeket az adott Világban jellemzően párok/társak KÖZÖSEN nyilvánítanak meg vagy működtetnek.

 

            A Föld/földi [mint a megszülető KRISZTUS Világa/világa] egy olyan kiTeljesedési irányú Világ/világ, amelyben „elvárt” a Világosság vagy KRISZTUSI FÉNY egyre „nagyobb hányadának” „egyre tisztább” megnyilvánítása. Az „elvártság” a szabad választások következménye: Aki e Világba/világba születik, azt EZT a [fajta] kiTeljesedő Életutat választotta: MÁSOKKAL KAPCSOLÓDVA megtapasztalja a Szeretet/SZER „áramló”/gyarapító/Építő/Szépítő működését/működtetését, majd pedig ezen megtapasztalásai függvényében választ(hat), hogy milyen irányból kívánja „megközelíteni” az EGYSÉGET/Teljességet.

 

            A Földre belépő (beszülető) Életek/Lelkek a „későbbi” Földi megnyilvánulási formáikhoz képest „közelebb vannak még az Egységhez”, és sokan a kilépés-közeli életidőben ismét közelebb kerülnek az „Egységhez”. Bár a Földön a [SzeRvesen] megnyilvánuló élet a legtöbb esetben igényli a páros megjelenéseket, számtalan példa van azonban a Létező „ÖnMaGában való létezésének KÉPESSÉGÉRE” is. Erre azért van szükség és lehetőség a Földön [és sok más Világban is], mert a Föld egy olyan fejlődési és/vagy tanulási út [vagy út-szakasz is lehet], amely „tudottan”/ismerten az EGYBŐL/MINDEN(SÉG)BŐL indult és ered, és végső céljaként [majd választott megtapasztalási utakon/irányokon keresztül] oda is tér vissza, pontosabban ennek a visszatérésnek az egyik útját/lehetőségét biztosítja. [Ezért is van jelen a Földön ennyi Földi és ’Égi’ ’faj’.]

            Vannak tehát a Földön is az Egységhez közelebbi, az Egységet yobban megközelítő és/vagy megnyilvánító jelenlétek vagy formák, és ezek a legtöbb esetben az „Egységhez közelebb-vezető utat választók” számára nyilvánul(hat)nak meg (szabad választásaik következtében).

 

            Aki az ’Egységet’ [Egység felé való közeledést] választja a Földön, az ezt a legtöbb esetben [„természetes fejlődésének eredményeképpen”] úgy valósítja meg, hogy az életében megtapasztalja egy élet-terület „szélsőségeit”, ezeket elfogadja/megérti a szeretete által, és így a megtapasztalásból eredő „érés” egy magasabb egyensúlyi helyzetbe helyezi/vezeti az adott létezőt. A „szélsőségek” vagy különbözőségek megértése és elfogadása, és a létezőben mindezeknek a szeretet/megértés általi átlényegítése a legtöbb esetben az Egység valódi lényegének/természetének a jobb megismeréséhez/megértéséhez vezet(het). Ilyen esetben – a különbözőségeket MaGában Eggyé-olvasztó – választhat: folytatja-e még a különbözőségek további lehetőségeinek megtapasztalását az adott megtapasztalási szinten, vagy pedig megszerzett tudása/ismeretei birtokában a megtapasztalás/megismerés egy olyan új szintjére lép, ahol az EGYség magasabb minőségeibe is beléphet.

 

            Az „Egység” mindig egy ’tevékeny’ jelenlét vagy állapot --- ezzel szemben a ’semlegesség’ gyakran „elzárkózást/kívülállást” hoz létre bizonyos megtapasztalásoktól vagy formáktól. A ’semlegességet’ választó gyakran élesen elhatárolódik bizonyos (vagy az adott körben akár mindegyik) megtapasztalástól: úgy „van jelen” egy [másokkal közös] adott élet-területen, hogy valamilyen szinten kivonni igyekszik magát a mindenki másra egyformán [és tulajdonképpen így rá is] vonatkozó Közös Szabályokból. Egy kis „szigetet” igyekszik teremteni elhatárolódásával a maga számára, amely a „sziget” [beékelődött] volta miatt a legtöbb esetben „akadályt” képez mások számára [vagyis olyan nehezítő helyzet jelenik meg a többiek számára, amelyhez a többieknek „igazodniuk” kell úgy, hogy kapcsolódási lehetőségek hiányában nem is ismerhetik meg a „sziget” valódi természetét. A ’semlegesség’ tehát a legtöbb esetben [ebben a Világban] [mivel „külön szabályokat alkot a maga számára”] akadályozza a „normálisan élők” életét, léte plusz terheket rak azokra, akik a „Rendes” Szabályok szerint élnek, és mindig [indokolatlanul] „kiszámíthatatlanabbá” teszi a többiek életét.

 

            Talán a legjellemzőbb különbség az az Egység állapotát élő és a „semlegességet választott” létező között, hogy az Egységet választott a saját [társaihoz kapcsolódott] megélései során ÖnMaGában már kiegyensúlyozta azokat a szélsőségeket vagy különbözőségeket [és ezáltal valódi Tudásra tett szert], amelyek elől a „semlegességet” választó kitérni/kibújni/elhatárolódni igyekszik, és ez a kibújási törekvés gyakran megnehezíti a környezetében élők életét. Az Egységben élő és a ’semlegességet’ választott megnyilvánulásaiban azonban vannak/lehetnek látszólag hasonlóságok, és ezért a fokozott óvatosság az ilyen „semlegességet hirdetők” esetén valóban ajánlatos...

 

A ’semlegesség’ sok esetben valamiféle „passzivitást”, várakozást [néha ’háttérből irányítást’] is jelenthet --- és ha valaki akkor várakozik, amikor a továbblépéshez szükséges döntéseket meg kell hoznia és bizonyos lépéseket meg kell tennie, az e Világban kiteljesítő élet felé nem vezethet...

 

Szükség esetén valószínűleg majd ráérzünk pontosabban is a ’semlegesség’ és az „Egység/Egység-közeliség” közötti lényeges különbségekre... [A ’semlegesség’ nem azonos a ’nincs dolgom vele mert nem avatkozhatok be más életébe’ helyzettel sem.]

[Ide is kapcsolódóan: a jelen írás végén található Yotengrit idézetek, és az utána következő megértések]

*****

 

Drunvalo Melchizedek: ÉLET A SZÍVBEN

 

[197. oldal] [Thoth:] „Drunvalo, mi, a Föld gyermekei, a kezdetektől fogva keressük a teremtés és az emberi tapasztalat közötti kapcsolatot. Mi (és itt a felemelkedett mesterekre gondolt) mindannyian próbáltuk megérteni, hogy az emberi gondolatok, cselekedetek és csodák mi módon állnak összefüggésben egymással. Egy ideig abban a hitben éltünk, hogy tisztában vagyunk vele, most azonban már tudjuk, hogy ennél még jóval több is van, mit megtudhatunk.

            Most már egészen világos – amikor az elmén keresztül teremtünk, egy természeténél fogva kétpólusos eszköz segítségével formáljuk a világot. S bár a teremtésre irányuló szándékaink lehetnek jók, az elme minden esetben jót és rosszat is fog teremteni, mert ez a természete.

            Azt javaslom, kizárólag a szív szakrális terén keresztül próbálj teremteni, mert a szív csak az egységet ismeri, és a szándékot sötét oldala nélkül fogja valósággá formálni.”

            Elképesztően csodálatos kinyilatkoztatás volt ez számomra. Csak álltam ott Thothra bámulva, és azonnal megértettem a szavaiban rejlő igazságot. Módfelett izgatottá váltam – miként gyakran teszem, ha valami nagyon fontos dologgal találkozom – és alig vártam, hogy a gyakorlatban is kipróbálhassam Thoth tanácsát.”

 

Logika, kontra érzések és érzelmek

            Az elme gondolatok révén teremt, s a gondolatok a logika szerint követik egymást. Abban, amit az elme teremt, logikusan végigkövethetjük a valóság formálódásának ösvényét. Még ha csodáról van is szó, a folyamat akkor is rendelkezni fog egy logikus sorrenddel, feltéve, ha felismerjük. Ám amint rámutattam, az elme az eredeti szándék mindkét pólusát megvalósítja.

            A szív ellenben egészen másképp működik. A szív álmokon és képeken keresztül alkot, s ezek érzéseken és érzelmeken keresztül nyilatkoznak meg. A teremtés e formája nem operál a logikával, ezért nem kell logikusnak lennie ahhoz, hogy egyik állapotból eljusson a másikba.

            Ha például a szíven keresztül imádkozunk esőért, nyomban esni kezdhet még akkor is, ha néhány másodperccel előbb még egyetlen felhő sem volt az égen. A teremtés folyamata úgy zajlik, mint az álom, amelynek egyik jelenetében még Olaszországban találjuk magunkat, néhány másodperccel később pedig már Kanadában járunk egy teljesen más jelenetben. Hogyan jutottunk Kanadába néhány másodperc alatt? Álmainkban természetesen elfogadjuk ennek lehetőségét, ám úgy gondoljuk, mindez lehetetlen háromdimenziós világunkban. Vagy talán mégsem?

 

Álmodj meg egy új világot

            Fontos még tudnod a tudatos teremtéssel kapcsolatban, hogy nem számít, milyennek tűnik a helyzet, a szív szakrális terén belül mindig van közvetlen kapcsolódási pont vissza a csillagok és bolygók háromdimenziós valóságába. Olykor ez a kapcsolódási pont nem mutatkozik meg, ám ha többször belépsz a szívbe, rá fogsz találni.

            Ez azért nagyon fontos, mert ez a kapcsolódási pont teszi lehetővé, hogy a szív álmai megnyilatkozzanak ebben a világban. Tehát mielőtt teremteni kezdenél a szív szakrális teréből, keresd meg a kapcsolódási pontot, mely a csillagokon és bolygókon keresztül visszavezet ebbe a világba.

            Arra kérlek, hogy lépj be szíved szakrális terébe, olvaszd össze szívedet Mer-Ka-Ba meződdel, és álmodj meg egy új, egészséges világot.

            Vesd be minden tudásodat, és tudatosan teremts Istennel együttműködve egy új testet, új életet, egy új világot. Ez a hatalom, születésednél fogva megillető jogod és saját örökséged, hiszen Isten gyermeke vagy. Istennel való bensőséges kapcsolatodban minden lehetséges.

            A könyvben ismertetett instrukciók lényegében egy ösvényt rajzolnak fel előtted, mely elvezet ahhoz a felismeréshez, hogy a tested fény, s az egész világod fény, és mindkettő közvetlen kapcsolatban van tudatoddal. Ha a Mer-Ka-Ba energiamezejével körülvett szívedben élsz, s e helyről teremtesz, megteszed a következő lépést afelé, hogy végül felismerd az igazságot arról, ki is vagy valójában, illetve afelé, hogy elkezdhesd betölteni létezésed szakrális rendeltetését. És ezen a ponton alighanem felismered, hogy a mennyekbe való felemelkedés folyamatában vagy…”

 

*****

 

Ajánlom a „SzeKéR”-hez kapcsolódó korábbi írásokat:

20100210 III – Gondolatok az ÉPÜLÉSEKHEZ, 3. oldaltól

 

*****

 

A Pálosok „álmodása”

http://www.benkedesign.hu/?q=node/316

 

„…Benedeket a hajnal nem találja álomban, a többieket viszont az édes álomban találja. Ez mit jelenthet? Ha valóban ez volt a felállás a kolostorban, akkor Benedek előbb-utóbb szomorú lett volna, mert miközben ő virraszt hajnalban, mindenki más szépen alszik. Ilyenkor mondja azt az ember, hogy érdemes? De itt pont ez a lényeg.

Benedek a rendfőnök, és a pálosok az Úr vitézei, harcosai, bajnokai. Szinte mindegyikük ismeri az elragadtatás, ill. révülés állapotát, és itt lehet érzékelni, hogy mi történik, mert miközben a közösség közös „álmot alszik”, ezt nem azt jelenti, hogy alszanak, hanem azt, hogy egy cél érdekében a túlvilágról erőket hoznak le, és mozgósítják őket. Benedek pedig ébren van, miközben a közösség többi tagja a jövőt álmodja, és az égből leérkező energiákat és jövendőt Benedek itt a földön irányítja.

A hajnali álomról azt kell tudnunk, hogy a magyar hagyományban a jövendőt megidéző jelentősége van. Az éjszakai álmot nem tartják olyan fontosnak abból a szempontból, hogy az a jövendőt tudná megidézni. De amikor azt mondja egy öregember: vigyázz, hajnali álma volt a legénynek, - kiderült, hogy amit álmodott, az valóra vált. Itt a pálos közösség a hajnali álomban a jövendőt álmodja meg, s Benedek igazi rendfőnökként és mesterként irányítja és kormányozza testvérei révülését…” /Szántai Lajos: Mátyás és a Pálosok.../

 

*****

 

„…A szív ellenben egészen másképp működik. A szív álmokon és képeken keresztül alkot, s ezek érzéseken és érzelmeken keresztül nyilatkoznak meg. A teremtés e formája nem operál a logikával, ezért nem kell logikusnak lennie ahhoz, hogy egyik állapotból eljusson a másikba…”

 

            Sokszor előfordul, hogy felteszünk magunknak egy kérdést, és keressük rá a választ. Néha még mondjuk is: „aludjunk rá egyet”.

            Még mielőtt mélyebben kezdtem volna foglalkozni a lelki mozgató-erőkkel, már azelőtt is megtapasztaltam azt, hogy egy-egy megoldás-keresés közben álomban vagy „néhány nappal később” egy képben vagy bevillanó gondolatban/érzésben jött a segítség. Egy egyszerű mondat, máskor egy viszonylag könnyen megfejthető kép „indított el”, vagy éppen „tette fel az i-re a pontot”.

            A legtöbb esetben ilyenkor az ember a homlokára csap: annyira egyszerű és magától értetődő a megoldás, hogy utólag talán nem is értjük, az miért nem jutott már korábban is az eszünkbe.

            Gyakran előfordul az is, hogy csak úgy tud bennünk összeállni ez a végtelenül egyszerű megoldás, hogy előbb a szükséges részleteket külön-külön is megismerjük/körbejárjuk, és amikor már mindegyikből ismerjük a megoldáshoz szükséges jellemzőket, akkor „rendeződik” össze bennünk a kép.

            Máskor először „látjuk” meg az „egészet”, melyet (és annak egyszerűségét) sokszor szintén csak úgy érthetjük meg kellően, ha majd az egyes alkotó-elemeket is közelebbről szemügyre vesszük, és megértjük a részeket egymáshoz-kapcsoló rendszert is.
 

*****

 

Levél-váltás:

„…A mostani sebgyógyítással kapcsolatosan azt érzem, hogy azzal, hogy a régi minták tisztítását kérjük, sok seb szakad fel.

Bár olyan érzésem van, mintha a nagy részén már túl lennék…

…Úgy tűnik, hogy elhamarkodottan mondtam, hogy a sebek gyógyításnak nagy részén talán túl lehetek. Már egy ideje éles fájdalom hasít időnként a szívembe. Ezek szerint van ott még valami…”

 

Lehetséges, hogy „éppen” egy nagyobb tisztítás történik, de az is lehetséges, hogy a megtisztulás utáni kiegyensúlyozódás/Hangolás „tünetei” ezek. Ilyenkor hasznos nyugodtan lélegezni, és kérni a Földanya segítségét. Nyugodtan el lehet „mondani az Isteni ÉN-nek”, hogy hol és milyen jellegű fájdalmat érzünk, ha lehet, akkor enyhítse a fájdalmat, és ha lehet, akkor segítse megérteni a fájdalom okát. Lehetséges, hogy a fájdalom oka pusztán az éppen zajló „elengedés”.

 

[Visszautalva egy korábbi munkára, ahol egy fényes fává változás (is) megjelent:] fájdalmak idején hasznos lehet, ha fának képzeled/látod/érzékeled magad: gyökereid a Földben, ágaid az Égi Család felé nyúlnak. Ebben az állapotban a „túlzott” fájdalmakat átengedheted/kiengedheted „oda”, ahol azok könnyebben meggyógyíthatóak... Lehet, hogy a fájdalom oka pusztán egy „energia-feltorlódás”, ami akár a gyorsabb tisztulásnak, akár egy kissé lelassult beépítő folyamatnak is lehet az eredménye. Ilyenkor a „feltorlódás” hamarabb megszűnhet, vagy valamilyen Segítő segít áthidalni ezt a nehézséget.

            Volt olyan megtapasztalásom is az utóbbi időkben, hogy egy közepesen erős vagy erős, tompább vagy élesebb fájdalom jelent meg a különböző test-területeimen. Néha „jelezte” ezt egy „meglátás” néhány másodperccel korábban, máskor utólag kaptam rálátást a fájdalom okára. Ilyen helyzetekben én azt tettem, hogy a fájdalom felé fordítottam a figyelmem, igyekeztem nyugodtnak maradni és nem összerándulni, ha lehetett, akkor óvatos mozdulással inkább egy kissé kiegyenesedtem, valamint szabályoztam a légzésemet, és kértem a Földanya és Isteni ÉN-em segítségét és vezetését. Eddig még mindig gyorsan elmúltak ezek a fájdalmak.

            Voltak olyan fájdalom-oldásaim is, amikor egy fényes [víz-jellegű] folyam tisztított át. Néha csak maga ez a folyam volt a tisztulásban a segítségemre, máskor voltak bizonyos „fény-szemcsék” is benne, amelyek segítették az egyes speciális helyek megtisztulását.

 

„Az a fájdalom, amit nem fizikálisan érzünk, hanem egy esemény történése kapcsán, ugyanígy gyógyítható?”

 

            Amikor fájdalmat érzünk, az több okból is eredhet. A fájdalom mindig felhívja a figyelmet valamilyen változásra vagy pedig egy változ(tat)ás szükségességére. Maga a fájdalom helye/jellege/megjelenése sok esetben pontosan eligazít a teendőkre, és arra is, hogy mely élet-terület felé szükséges az adott szakaszban nagyobb odafigyeléssel lennünk.

            A fájdalmak a legtöbbször valamilyen harmónia megbomlására utalnak, és az „amint lent úgy fent” elve alapján a test/lélek szintjén megjelenő fájdalmat valamilyen szinten a „teljes lényünk” is hordozza. A Lélek fájdalmára ugyanúgy fontos odafigyelni, mint a fizikai test más fájdalmaira. Tulajdonképpen nagyon nehéz, vagy talán nem is lehetséges teljes egészében elválasztani a csak a testre ható, vagy pedig a lélek mélyéről eredő fájdalmakat [bár nyilvánvalóan vannak olyan testet érő fájdalmak/ütődések, amelyek nem igényelnek mélyebb lelki elemzéseket].

            A Lélek fájdalmára mindig fontos odafigyelni és a lehető leghamarabb arra oldást/kiegyensúlyozást találni, ugyanis amennyiben ez nem történik meg egy beláthatóan rövid időn belül, az [hogy a figyelmet még jobban a sérült életterületre irányítsa] a testi életet még jobban bekorlátozó formákban is megjelenik.

 

Ajánlom elolvasásra:

http://www.kristalycsakra.eoldal.hu/cikkek/tanitasok/betegsegek-psziches-okai

[Bár ebben az írásban a „betegségek okairól” van szó, talán a fájdalmak természetének a beazonosításában is segítséget nyújthat az írásban foglalt ismeret.]

http://www.kristalycsakra.eoldal.hu/cikkek/aktualis-valtozasok/energiarendszerunk-tisztitasa-_2010_-aprilis_

 

*****

 

Érzés:

Lehetséges, hogy akik kevésbé gyakorlottak a szívtől-szívig való közvetlen kapcsolódásokban [vagy nem a MAGOK Családjába tartoznak], azok számára a Földanya Szív-csakrájához/Szív-csokrához való kapcsolódás lehet az első lépcsőfok a Szív-energiák/rezgések jobb megérzése/megértése felé.

            Lendvai Katalin is azt írta a legutóbbi üzenetében, hogy a Szent Koronának az ’Ország’ és a Földanya Szívcsokrához való kapcsolódását érzékelte a vasárnapi napon [az ’Irgalmasság vasárnapján’]:

„Ahogy ezt kimondta, jöttek az Angyalok és elvették az Úrtól a Szent Koronát és az Ország szívcsokra fölé helyezték. A Korona abban a szent pillanatban felragyogott… A Magyar Szent Korona összekapcsolódik a Föld szívcsokrával, és innen sugározza a magyar emberek szívébe az Egy Isteni Igazságot.”

 

Tulajdonképpen ha visszaemlékezünk a mi magunk kezdeti lépéseire, azok között az egyik első helyen a csakra-tisztítások szerepeltek. A csakratisztításokat a legtöbb esetben a szívcsakra (és a gyökércsakra) megtisztításával volt érdemes kezdeni. Talán csak akkor volt érdemes másik csakra megtisztításával kezdeni a csakratisztítást, ha az egyik csakra valamilyen különleges ok miatt nagyon eltorzult működésű volt.

Arra is érdemes ma már különös gonddal ügyelni, hogy a testben elhelyezkedő csakrák mellett vannak még a test alatt és a test felett elhelyezkedő ’földi’ Főcsakrák is. A test alatt elhelyezkedők kapcsolnak hozzá a ’[Földi]ÉLET’-hez, a ’Föld testéhez’ és a ’Föld ÉLŐ Rendjéhez’, míg a test feletti csakrák a különböző szintű ’Családokhoz’ kapcsolnak. Nagyon fontos ma már ezeknek az újra működésbe lendült ’földi’-testi Főcsakráknak is a megtisztítása és megfelelő működtetése.

 

Szívcsakra: a KAPCSOLÓDÁS lehetősége

Szív: az EGYSÉG [Világ] helye

*****

 

egy kis hűs árnyék [szépség és játékosság]

 

Visszakapcsolódva az Árnyékról szóló legutóbbi íráshoz, valamint a jelen írás bevezető gondolataihoz:

Jelenleg még „nem ismerjük” pontosan, hogy milyen is valójában a Földön a Fény/Árnyék KRISZTUSI Minőségű működése. Az utóbbi évezredek emlékeiben az egymást-kiegészítő [SzeRves] „párok” „közé” beékelődött sokféle minőség, amely eltakarni igyekezett egymás elől [és ÖnMaGuk elől is] őket. Az „árnyékból” OLYAN „ismeretlen” Hatások jöhettek elő, amelyek megfelelő kiegyensúlyozására/kezelésére nem volt még kész/képes ez a Világ/világ. Egy „idegen” akadályozó erő igyekezett a párok közé ékelődni, és ez OLYAN „árnyékot” vetett, amely megtévesztő volt, amelyet nem ismertek fel az e Világban/világban élők. EMIATT pedig nem volt lehetőség a KRISZTUSI Fény-és-Árnyék/Setét E Világra jellemző megtapasztalására.