 |
ÍRÁSAIM |
|
|
| | |
"ELEGET KÍVÁNOK NEKED!"
"Elegendő napsütést kívánok számodra, hogy jókedved legyen, bármilyen szürkének is tűnnek napjaid.
Elegendő esőt kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld a napot.
Elegendő boldogságot kívánok neked, hogy szellemed élő és örökké tartó legyen.
Elegendő fájdalmat kívánok neked, hogy még az élet legkisebb örömei is nagyobbnak tűnjenek.
Elegendő nyereséget kívánok neked, hogy vágyaidat kielégítse.
Elegendő veszteséget kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld mindazt, amid van.
Elegendő köszöntést kívánok neked, hogy felkészítsen a végső búcsúra." (Folytatás ITT)
|
Sík Sándor - Ember
"Embernek lenni!
Csak embernek, semmi egyébnek,
De annak egésznek, épnek,
Föld-szülte földnek
És Isten-lehelte szépnek."
|
|
Hímeztem: |
|
| | |
2011.0728 – Szemelvények – Önkifejezés III.:
Nagyon fontos, hogy azokban a helyzetekben,
amelyekben „mások támogatójává vagy segítőjévé” válunk,
TELJESEN ŐSZINTÉK, IGAZAK legyünk.
A „segítő szándék” „tiszta” legyen,
vagyis tisztán SZERETETBŐL legyen jelen (’se több se kevesebb’),
magunkat a „yobbítás” és önzetlen segítségadás szándéka vezesse
[ne kívánjuk a másikat ’befolyásolni’ vagy ’vezetni’, ne ’értékeljük’ vagy ítéljük meg stb].
Ha „hívást” érzünk egy helyzetbe, amelyben segítően nyilvánul(hat)nánk meg,
akkor „teljes figyelemmel” [teljes odafigyeléssel] forduljunk a „helyzet” és a helyzetben „jelenlévők” felé is.
Legyünk „nyitottak”, hogy megérthessük azt, amit a helyzet mutat –
és ezáltal is azt tudjuk nyújtani,
ami az adott helyzetben „tőlünk telhetően is a leg-yobb”
és az „érintett számára is legmegfelelőbb”.
Fontos, hogy IGAZAK legyünk teljes egészében:
ne találjunk ki valótlan, általunk meg nem élt ’példákat’, mert már ez is ’ferdítés’.
Olyat mondjunk és tegyünk, amit mi VALÓBAN megtapasztaltunk,
és ami ezáltal a ’magunk tapasztalata/tudása’
[’erre tudunk Építeni, ebből tudunk biztonsággal Építkezni/Építeni’].
Ne „szépítsünk”, és közben ne legyünk bántóak sem
(ugyanis a ’bántás’ érzékelésekor bezárul vagy beszűkül a „szív”, és így legtöbbször nem tud célt érni a segítség).
|
|
|
"Egy szó is lehet locsogás, s ezer oldal maga a tömörség.”
(Abody Béla)
„A madarak nyelve nagyon régen kialakult, és más, ősi beszédmódokhoz hasonlóan tömör, kihagyásos beszéd: keveset mondanak, de ezzel sokat fejeznek ki és sokat megértenek belőle.”
(Gilbert White)
|
|
|
|
|
|
|
Írások - 2010 március |
|
| Írások - 2010 március : 20100305 - Szemelvények - Tizenkettő vagy tizenhárom - Megbocsátás - Otthon Szentsége - Próbák (I. rész) |
20100305 - Szemelvények - Tizenkettő vagy tizenhárom - Megbocsátás - Otthon Szentsége - Próbák (I. rész)
2011.08.13. 09:46
Már a „GŐG” témaköre kapcsán is felhívtuk a figyelmet arra, hogy ami valakinek egy adott életében VÁLASZTOTT életfeladata, ahhoz kapcsolódóan az adott élete folyamán FOLYAMATOSAN és visszatérően is PRÓBÁK elé állítja ÖnMaGát.
Ez azt jelenti, hogy tulajdonképpen akkor is, ha AZ ADOTT ÉLETÉBEN már a választott feladatát „megoldotta” a Létező, időről időre akkor is olyan [megerősítő és/vagy vizsga] helyzetekben talál(hat)ja magát, amelyekben „számot” ad ÖnMaGának arról, hogy hogyan/miként rögzítette MaGában a megszerzett/megért tapasztalást.
A MAGSÁG/Magyarság tehát jelenleg még kapja folyaMATosan azokat a Próba-Feladatait is, amelyekben számot kell adnia a már eddig megérett Tudásáról, többek között arról is, hogy mennyiben vált képessé a GŐG Átlényegítésére, mennyiben tudta MaGában Élővé tenni ÖnMaGa és mások irányában is a KRISZTUSI Szeretetet.
Ha valakinek a választott/Rendelt [személyes] Élet-Feladata például a Megbocsátás valódi lényegének a megértése és életté tétele volt, az folyaMATosan, bár többnyire „egyre ritkuló és enyhülő” formában olyan Próba-helyzetekbe kerül, amikor a BENNE ÉLETTÉ LETT Megbocsátás Erejét megmutathatja. Ha valaki „yól” elsajátította a „leckéjét”, akkor már akár az „első rezdülésnél” is ráismer arra, hogy miként használja a benne megért tudást és tapasztalatokat, és így sokszor szinte nem is jelenik meg a „fizikai síkon” a Próbát jelentő helyzet vagy „nehézség”.
Tehát érdemes „tudni”, hogy ki milyen „Fő Tanuló-irányt” választott egy-egy adott életére [népe és ő maga személyesen is][ezek a visszatérő nehézségek kielemzésével elég könnyen megállapíthatóak] --- és erre épülve érdemes azt is tudni, hogy ami a „Fő-Tanuló”-irány, arra vonatkozóan a Megerősítő Próbák időről időre visszatérőek és/vagy folyaMATosak.
A Magyarság kapcsán leírtuk azt, hogy a most elkezdődött Gyógyítási FöldKorszakban az „Engesztelés” az egyik választott Fő Gyógyítási irány. Az „Engesztelés” a Kapcsolódásokból eredt sérülések kiegyensúlyozását jelenti --- ez pedig azt jelenti, hogy a Magyarságnak időről időre számot kell adnia az ezen Gyógyítási Fő-Feladatában már elért Eredményeiről. [Az Engesztelésről részletesebben is írtunk:
20091208 II - Mindenkinek, Akit Érinthet - Engesztelések, az Új Kor Magyar Feladata
20091217 - Egy kis összegzés (9.o.)
Ebből az is következik, hogy egy „Magyar” Létező az elkövetkezőkben különféle „Kapcsolódások” Kiegyensúlyozásába is bekapcsolódott „Fő-Feladatként”, és így életében az ehhez kapcsolódó területeken folyamatosan számot kell majd adnia a MaGában megérlelt Egyensúlyáról és Tudásáról/Szeretetéről. A „Próbák” nem feltétlenül „nehézségek”, hanem olyan helyzetek, amelyben ellenőrizni és tudatosítani lehet a már elért eredményeket, feltárulhatnak a még gyengébb területek.
OmMÁÁTRé KJ
| | |
|
|
|
A mai napra: |
|
„Ne feledd! Amire figyelsz, az a világod.”
| | |
Áldozni
csak a benned lévő és általad LÉT-re hozott Szépséggel
másokat is SzÉpítve és gyarapítva,
Teljes és ÉP Szabad Akaratodból,
Szabad Akaratodat kinyilvánítva,
az Örök és Adott Élő KRISZTUSI Rendnek megfelelően
Lehetséges
és
Érdem-es.”
20100525 - Az Áldozatról - Szemelvények
A hibákról és a hibázásról:
A ’hibák’ segítenek ’nem-felejteni’ és ’felejteni’.
PIRAMIS - Őszintén akarok élni
Őszintén akarok élni,
Minden utam végigjárni,
Hinni abban, amire vágyom,
S ha hiszek benne küzdeni érte bármilyen áron.
Őszintén akarok élni,
És csak annyit elérni,
Jókedvem senkit ne bántson,
S ha fáj a szívem valamiért, ne nagyon fájjon!
Tőled csak annyit akarok kérni,
Hogy engedj őszintén élni,
Őszintén, szabadon, szépen,
Őszintébben, mint ahogy tegnap éltem.
Ne kelljen hazudnom senkinek
És hogyha valamit kérdezek
A válasz igaz legyen!
Szeretnék bízni mindenkiben,
Hinni, hogy nem fordul ellenem,
S nem árul el sosem.
AZ ERDŐ FOHÁSZA
Vándor, ki elhaladsz mellettem,
Ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege
hideg téli éjszakákon,
én vagyok tornácod barátságos fedele,
melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,
és gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házad tartja,
és én vagyok az asztalod lapja,
az ágy, melyben fekszel,
a deszka, amelyből csónakod építed.
Én vagyok a házad ajtaja,
bölcsőd fája, koporsód fedele.
Vándor, ki elmész mellettem
hallgasd a kérésem:
NE BÁNTS!
ÜNNEP
Az Ünnepeknek fontos része az „emlékezés”, amikor a dicső vagy épp a kevésbé dicső tettekre/megélésekre, az elődökre is emlékeznek, és ezáltal egyfajta folytonosság alakul ki (marad meg) az Ősök, Elődök, a Gyökerek irányába is. Az emlékezés a legtöbb esetben ma még ’intő’ példa is lehet arra, hogy mit szükséges megváltoztatni, miben szükséges változni akkor, ha valami yobb és teljesebb Élet a cél ---
az „Ünnep” Valódi Lényege azonban minden esetben a[zon] „Jelen Megerősítése, amely elvezet a ’vágyott jövőbe’.”
Az Ünnep általában MEGERŐSÍTI az Élet egy olyan részét/szeletét, amely „továbbvitelre érdemes”, amelyben ELŐREMUTATÓ/előrevezető Példa vagy Út [Működés, Erő] Van Jelen.
(Részlet a 20110802 - Níitottság, Nyitás... írásból)
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
