2010. február 17., szerda

MegVilágító/MaGVilágító Képek II.

            Az előző írásban nagyon yól megfigyelhetőek bizonyos „vezető jelek”, amelyről a 20100215 – Szemelvények Érlelődőknek című írásban ezt írtuk:

            „…Az ÖRÖM mint ’vezető-erő’ mellett tehát gyakorlatilag minden élet-területen jelen vannak olyan vezető/Segítő Jelek és Működések, amelyek személyre szabottan is igyekeznek mindenkit vezetni/Segíteni abban, hogy

A VÁLASZTOTT ÉLETÚTJÁNAK Építését nem segítő működéseivel

még „időben” [=minél hamarabb] hagyjon fel.

            Ezek a Jelek és Vezetések a legtöbb esetben nem jelentenek „kényszert” [kényszer-jellege legfeljebb csak akkor lehet, ha másra kifejezetten káros átHatást indítana el valaki] --- inkább abban segítenek, hogy a szükséges módon tudatosodjon valaminek a „hasznossága” vagy éppen „nem hasznossága”. Ezek a Vezető Jelek azért is fontosak, mert a Földön is Él ma már az a Törvény és Szabály, hogy a „beszületési rezgés-szintje” „alá” senki sem csökkentheti az Élet-rezgéseit. Ha pedig valaki az ’élet-idejét’ olyan tapasztalásokkal tölti ki, amelyekben ’erejét fogyasztó/pazarló’ módon él ahelyett, hogy a számára megnyílt Építő működéseket erősítené, annak „egy idő” után meglesznek a „figyelmeztető” következményei, amelyek az adott formájú élet lebontáshoz is vezethetnek [a továbbhaladásra VÁLASZTOTT út függvényében akár nagyon gyorsan is].”

            Az előző írásban „megfigyelhető”, hogy „magam” olyan vezető Jeleket kaptam, amelyek ÉPÍTETTEK A MÁR MEGLÉVŐ TUDÁSOMRA/TAPASZTALATAIMRA/ TUDATOSÍTÁSAIMRA, ezeket felidézve már könnyen megértettem, hogy mi „hasznos” [könnyíti a megtapasztalást] a számomra, és mi „nem hasznos” [~nehezíti a célom elérését]. Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy a mostanihoz hasonló, MegMérésekkel (és/vagy Próbákkal) járó időszakokban mennyire fontos A MÁR MEGLÉVŐ ÖSSZEGZÉSE, és annak megfelelő alkalmazása a felmerülő élethelyzetekben. Ez a legtöbb esetben sokkal „hasznosabb”, mint mindig „új” meg „új” külső dolgok/utak/tanítók stb felé irányulni…

II.

„Állati Képek”

            Még „hajnalban” érzékeltem egy rövid képsort. Mintha két „őrző bogár” kísért volna „szoros kötelékben” egy harmadik „rovart” vagy „bogarat”. Próbáltam „beazonosítani” mind az Őrzők, mind a Kísért „fajtáját”, de ez nem sikerült. Ez arra utalt, hogy „általában” jelenítette meg ez a kép ezt az Állati Birodalmat.

            Az Őrző-bogarak egy meghatározott „Helyre” kísérték a társukat, ahol az idekísért Lényt (érzésem szerint) minden szempontból átvizsgálták.

            Nem sokkal ezután éreztem, hogy „ebből a Családból” (de talán minden más Családból is) „kioldásra kerültek az élősködés (=régi sértés) Mintái” --- majd ezek után, pontosabban ezzel egyidőben A HELYÉRE KERÜLTEK azok a „látszólag élősködő” (vagy inkább „elvonó/bontó”) Minták, amelyek teljes egészében ÖSSZHANGBAN vannak a Föld KRISZTUSI Törvényeivel és Rendjével, vagyis az ÉLET és SZABADSÁG Szentségével. Még nem találtam meg a megfelelő ’szót’ erre a működésre, de bizonyos GYÓGYÍTÓ és/vagy egyes LEÉPÍTŐ Folyamatokban Van valamilyen fontos SzeRves [kiegyensúlyozó] szerepe ennek a Létezésnek és Működésnek. Ez az „ÉP” Mintájú SzeRves Működés CSAK azután volt Teljes Egészében visszaemelhető a Föld Életébe, amikor az ehhez kapcsolódott TORZ/eltorzított Működések és Minták teljes egészében kiemelhetőekké lettek. [Ezt korábban elvégzett ALAP-os ÁtVilágítások tették lehetővé.]

[Az élősködők/élősködés régi mintájának teljes egészében megtörtént kioldása/kitisztítása tette/teszi lehetővé azt is, hogy az „Átmenet Időszakára”, illetve „egyes gyógyítások” idejére Segítőként érkezett Egyes „kiegyensúlyozó” Létek és Minőségek beIgazításra kerülhetnek a most elindult/folyó Gyógyítási folyamatokba, sőt, egyes kivételes esetekben akár Építési folyamatokba is.]

            Az „Ízeltlábúak Nemzetsége és Családjai” általában valóban ŐRIZNEK bizonyos „Alap-Mintákat” abban a Világban, ahol élnek. ŐRZÖTT Mintáik közül egyesek „alszanak”, mások „aktívak” --- attól függően, hogy milyen jellegű LEBONTÓ vagy épp ÉPÍTŐ folyamatokba kapcsolódnak be. [Az elmúlt időszakokban például a „teljes átalakulással” járó, a „szárnyakat visszaépítő” Mintáikkal nagyon jelentősen Erősítették a Föld hasonló törekvéseit.]

Egyes „Ízeltlábú Családok” a Föld túlélése szempontjából is fontos Mintákat [ÖsszeTartó, Rendező] őriztek/őriznek, és azokat a Föld túlélésének megsegítése érdekében „fokozottan meg is jelenítettek” az elmúlt időszakokban a fizikai síkokon.

Miután a Föld a „túlélésért küzdés” korszakán már túljutott, kb [Földi időben mérve] három éve már annak az előkészítése folyik, hogy az egyes Állati Birodalmak mikor és milyen formájukkal vonulnak majd ki a Földről [egyes feladataik beteljesítettsége miatt!], mely szerepeikkel és formáikkal akarnak majd beilleszkedni az Új Földi Élet-folyaMATokba stb.

            Az Állatoknak a „táplálék-minőségből” való kivonása „előkészületei” tulajdonképpen már a végénél tartanak a Földön. Egyes Állati Birodalmak már elkezdték „kiküldeni a figyelmeztető Jeleiket” az eddig hozzájuk kapcsolódott más Családok számára, hogy azok is időben átállhassanak az Új Korszaknak megfelelő (elvárt) alap-működésekre. Ezek

a Figyelmeztető Jelzések

az elkövetkező tavaszi napéjegyenlőség után jelentősen megerősödnek majd.

A figyelmeztetések intenzitása attól is függ, hogy az egyes Állati Birodalmak/Családok „mikor” és „milyen ütemben/formában” választották a Kivonulást [a táplálék-minőségből, vagy akár az elkezdődő „ÉLET”-ből].

            Nyilvánvalóan ezután is ŐRIZNEK a Földanya által rájuk bízott Mintákat az Állati Birodalmak (is) (és köztük az Ízeltlábúak Nemzetsége) --- ám az is nyilvánvaló, hogy miután a helyükre kerültek azon Minták, amelyek kiegyensúlyozását az egyes Állati Családok bizonyos „Mintáik” „fokozott” (!) megnyilvánításával segítették, erre a „fokozott” működtetésre már nincsen szüksége a Földnek --- és így az Érintett Családok visszaállítják Eredendő (és Megújított) Működéseiket.

Egyes állati megnyilvánulások fokozottan felhívják a figyelmet az Otthon Szentségére, annak „több érintettségére” is. [Az Otthont Szentségéről bővebben: 20100201 – Újabb Törvények és Szabályok, 3-4. oldal] [Ebben a Szabályozásban megjelennek annak a következményei, ha valaki a más ÉLETE ellen Hatna, vagy pedig az „egyéb Törvények”, azaz a SZABADSÁG ellen vét.

            Részben ez is összefügg az Állatok egyes kivonandó Mintájával/szerepével”.

Példa: egy részlet az előbb említett Törvényből:

„…OTTHON: A Létezők/Lelkek élő és lak helye a Galaxisokban/Világokban /Földeken, mely helyekre vonatkozólag a Létezők elfogadták az adott Galaxis/Világ/ Föld Rendjét és Törvényeit, és engedélyt kaptak a belépésre, életre.

Otthon: ahol a létező tartózkodik, ahová engedélyt kapott élet teret kialakítani, ahol az adott Világ Rendje szerint élővé válhat, a Földi Rend szerint megtestesülhet.

OTTHON - Kozmikus Tér, Galaxis

Otthon - az adott Világ, Föld Tere

Otthon - az adott Földön/Világon kialakított élőhelye/lakhelye a létezőnek/ embernek

Ott-Hon - az az élettér ahol az emberek nemzettként kapcsolódnak össze, nemzetként, azonos feladat vállalás céljából

…Az emberi élettér, otthona ellen ható létező az Otthon Szentsége Törvény értelmében törvénysértést követ el.

Az otthonba lépés más létező által engedéllyel történhet. Engedély nélküli belépés bármely ok miatt elindítja az ok-okozat törvényeit/szabályait.

Olyan mértékben  szenved el kárt a létező ki engedély nélkül megsértette az otthon szentségét amilyen mértékben kárt/sérülést okozott az adott létező testében/lelkében/ fizikai életterében.

A kiegyenlítés szabályai szerint yóváteheti a törvénysértés által okozott sérülést.

Krisztus Szentségei alapján Bűnbánattal, bocsánattal, anyagi yóvátétellel élhet.

Amennyiben a yóvátétel elmarad a Máát felügyelete alá kerül, és Krisztus Földi Helytartója (beavatott) rendelkezik felette.

Élet felett kizárólag Krisztus Rendelkezhet.

Az Ott-Hon / nemzet tere ellen törvénysértést elkövető lelkek/létezők  olyan mértékben szenvednek el kárt, amilyen mértékben sérülést/kárt okoztak az adott nemzet terében/lelkében/ testében.”

            A Törvénynek ez a lejegyzése az „ember” szempontjából fogalmazta meg ezt a Törvényt --- az Otthon Szentségének Yoga azonban minden más SzeRves Földi Létezőt is megillet a MaGa Nemzetségére/Családjára vonatkozó Rendelkezések szerint. A fenti lejegyzésben a „nemzeteket” nyugodtan értelmezhetjük (a jelen írás fő tárgya vonatkozásában) egyes Állati Birodalmakként és azon belüli Családokként is. Mivel az ÉLET és SZABADSÁG Szentsége [egyes megközelítésből az Otthon Szentsége] megillet MINDEN SzeRves Földi Életet, így nyilvánvaló, hogy az Állati és Növényi és Egyéb Birodalmakat, illetve ezek tagjait ért sérülések is Gyógyítás/Kiegyensúlyozás alatt állnak. Ha „ember” sértette e Birodalmak és tagjaik Yogait, akkor valamilyen Kiegyensúlyozásban RÉSZT KELL VENNIE többnyire TEVÉKENYEN az „embernek” is, hogy a LÉTEZÉS MINDEN ÉRINTETT SZINTJE kellően kiegyensúlyozható legyen. Az ilyen jellegű „Birodalmak közötti” ütközésekből eredő sérülések egy jelentős része is KÖZVETLENÜL az IRGALMI Gyógyítás körébe tartozik, vagyis lesznek olyan területei ezen Gyógyításoknak, amelyek „Magasabb Segítséggel” valósulnak meg. Ami azonban a RENDES ÉLETVITEL keretébe tartozik, annak Kiegyensúlyozásában „az Embernek” is tevékenyen részt kell vennie, mert csak így Építhető vissza „kellő szilárdságúra” újra a Birodalmak közötti Egészséges Kapcsolódás és Együttműködés, Bizalom.

[A Bizalom kapcsán már többször is megemlítettük, hogy mivel TEVÉKENYSÉG Hatására alakult ki a mai sérültsége, így CSAK TÉNYLEGES TETTEK/TEVÉKENYSÉGEK által állítható vissza a Teljes Épsége is.]

            Az, hogy egyes állatok „támadó” (azaz sértő) módon viselkednek társaikkal illetve az emberrel szemben, annak többféle oka is van.

            Az egyik ok nyilvánvalóan az, hogy amikor a Föld „energia-hiányos” állapotba került, ez az Állati Birodalmakat ugyanúgy érintette, mint az Emberek Családját, és néha a túlélés érdekében olyan működéseket is felvettek, amelyek azelőtt nem voltak rájuk jellemzőek. Ezeket többnyire „megzavarodottságuk” miatt vették fel.

            Később az ember egyre fokozottabban kezdte „kiaknázni” a felügyeletére bízott Világot, és egyre több „kísérletezésbe” kezdett, amelyeknek KÖZVETLEN és/vagy KÖZVETETT kiHatásai voltak minden vele egy közösségben élő más teremtményre is. Mind a növényekkel, mind az állatokkal egyre több SÉRTŐ jellegű [„gén-manipuláló” és „kizsákmányoló, kizsigerelő” stb] kísérletezés történt, amely ismét csak MEGZAVARTA az állatokat [azokat is, akiket (vagy akik felmenőit) ezek a kísérletek/módosítások közvetlenül érintettek, és a „századik majom elmélete”, valamint az állatok „sajátos Lélek-minősége” szerint a ’kellő mennyiségű’ bántalom esetén minden más fajtársukat is].

            Az állatok BÁRMILYEN megzavarodott viselkedése komoly figyelmeztető jel --- ezt régebben az emberek pontosan tudták, és igyekeztek MÁR A LEGELSŐ JELEK értelmét is megfejteni, hogy MÉG IDŐBEN megtehessék a további sérülések megelőzésére a szükséges kiegyensúlyozó lépéseket.

            Ahogyan említettem: ma ISMÉT ELKEZDTÉK FOKOZNI A FIGYELMEZTETŐ JELEK kiáramoltatását az egyes Állati Birodalmak és Családok, és ezeknek fontos megfejteni az itt-és-most értelmét. Ebben két fő vezető van, amelyek egymást KIEGÉSZÍTVE (!!!) elvezethetnek a helyes értelmezéshez és a szükséges teendők meghatározásához:

1./ a korábbi hasonló Jelekből levont következtetések, azokhoz kapcsolódó megtapasztalások/tudások

2./ a Szív-utakon át most érkező segítő értelmezések

[Itt visszautalunk az előző írásra, ahol a „pincértől”

kapott segítő mondat [Jel]

VISSZAUTALT egy korábbi MEGTAPASZTALÁSRA,

illetve az abból levont következtetésre.

Fontos tehát

A MEGLÉVŐ ISMERETEK FELHASZNÁLÁSA,

ám nem ezek „mechanikus” alkalmazása szükséges,

hanem a jelen helyzetre igazított ÉRTELMEZÉSE,

amelyhez a Szív-Út megfelelő használata segíthet hozzá.]

            Az Emberek sok esetben „megsértették” az Állatok „Otthonát” [azt az Élet-Teret/Időt/Lehetőséget, amelyet a Földanya ADOTT a számukra], és ez különböző „ütközéseket” eredményezett, és eredményez még ma is.

A HELYÉRE KELL KERÜLNIE minden SzeRves Létező vonatkozásában

az „Otthon Szentségének”.

„Ahol” eljött az ideje egy ilyen Rendezésnek, az a HELYZET jelezni fog --- és

a Helyzet „mindenki számára megnyugtató módon” csak úgy Rendezhető,

ha az az ÉLET és SZABADSÁG

minden Létezőre vonatkozó Törvényeinek figyelembe vételével történik meg.

[Tulajdonképpen ennek a „gyógyításra váró kérdéskörnek” a felvetése (is) történik meg (természetesen több szinten is értelmezhetően) Wass Albert „patkányos” meséjében is, idézve a jelen írás végén.]

            Mint említettem, az állatokat [például a patkányokat, akikkel szemben nagyon sok kísérletezés történt az elmúlt időszakokban] sokféle sértő Hatás érte az ember részéről. A különféle kísérletek az Állatok Rendszereinek/Életének a legkülönfélébb részeit sértették és „hangolták el a Rendes működéstől” --- és ezért az állatok egy jelentős része sem találja meg a „közös Hangot” az emberrel, és az emberek egy jelentős része is „távol érzi” magától az állatokat. Ez az embereket és állatokat ért korábbi sértő beHatások ismeretében teljesen érthető is --- viszont

a Földi Életet továbbfolytatni készülő emberek és állatok közötti sérült kapcsolódások Rendezése

ma gyors intézkedést kíván.

            Oka ennek az, hogy a Földanya is csak a kellően [legalább Alap-szinten] kiegyensúlyozott lényeit tudja megfelelően előkészíteni a közösen megrajzolt változásokra, amelyek most már nagyon gyorsan meg fognak jelenni a fizikai síkokon. Emiatt

embernek és állatnak is KÖZÖS érdeke az,

hogy mielőbb kiegyensúlyozódjanak az Állati (és többi) Birodalmak,

valamint az Emberek és Állatok Birodalmai közötti Kapcsolódások is,

hiszen így nem csak a maradó állatok tudnak felkészülni

a hamarosan bekövetkező fizikai szinteket is érintő változásokra,

de ha az állatok mihamar vissza tudnak Rendeződni

a MaGuk ŐRZŐI (Földet Segítő) Feladataikba,

akkor még időben, és a lehető legteljesebben

el tudják végezni azokat az embereket/Földet segítő BeHangolásokat (stb),

amelyek MEGKÖNNYÍTIK az emberek számára is

az Új Világba való átlépéseket (vagy végleges Beilleszkedéseket).

            A jelentősebb vízterület közelében élő emberek már tapasztalják a vízben és vízpartokon élő állatok megváltozott szokásait, megfigyelhetőek időnként a költőző, vagy éppen nem-költöző madarak, rovarok/bogarak „más” viselkedése is. A Madarak Nemzetsége például részben a Föld Mágneses Teréhez (Idejéhez) Kapcsolódó ÁtHangolásokat és ÁtKötéseket/ÖsszeKötéseket is elvégzi, és ezért nagyon fontos Előkészítője és Segítője a Változás FolyaMATainak.  [Talán ez „érthetőbbé” is teszi, hogy az elmúlt években miért jelent meg újra és újra a hírekben az, hogy külhoni, főleg olasz vadászok milyen mészárlásokat végeztek a védett madaraink között.]

            Elképzelhető, hogy egyesek mostanában „szorosabb” kapcsolódásba kerülnek egyes állatokkal. Lehetnek ezek az állatok „háziállatok” is, vagy akár más jellegű állatok, például bogarak/rovarok is. Általában két (különböző, vagy egymással akár összefüggő) oka is lehet ennek.

Egyik esetben valakinek az ÉLET-FELADATA az „állatokkal” vagy egyes Állati Családokkal való szorosabb együttműködés. Ez lehet például bizonyos olyan ŐRZŐI feladat ellátása, amely vagy az állatokhoz kapcsolódik (állatok védelme), vagy pedig valamilyen Állati Családdal EGYÜTT teljesíthető.

Másik esetben elképzelhető, hogy valami „személyre szabott” dolog/feladat van az állatokkal. [Itt az állatok tulajdonképpen segítői/útmutatói a Lélek gyógyuló útjának.] Lehetséges, hogy valamilyen állatokhoz kapcsolódó sértést kell Yóvá-Tennie valakinek, valami korábbi sértő tettet kell kiegyensúlyoznia. Más esetben maga az állat vagy állat-közösség mutathat fel olyan „Mintát”, amelyet az adott embernek fel kell ismernie és ki kell yavítania (vagy ki kell Építenie) magában [családi kapcsolódások megerősítése, átváltozás szükségessége, szárnyak kibontása, színek visszavétele stb].

Minden esetben fontos,

hogy az elétek kerülő helyzetekben mindig olyan megoldást „keressetek”,

amely „minden érintett legnagyobb yavát” szolgálja,

mindig figyelemmel van az ÉLET és SZABADSÁG mindenkit egyformán megillető Szentségére,

és így figyelemmel van minden érintett esetében az Otthon Szentségére is

[„más-rovására terjeszkedés tilalma”, magyarul a „Yó szomszédság törvénye”].

„CsillagNemzetségekről” bővebben: 20090705 II – Összeállítás Baranyai Zsuzsanna lejegyzéseiből – Csillagnemzetségek az Új Rendben…

Lejegyezte OmMÁÁTRé KJ

Köszönöm, hogy részese lehettem ennek a munkának/tanításnak

www.omah.extra.hu

*****

„Wass Albert: Patkányok honfoglalása - Tanulságos mese magyaroknak (Magyar Világ)

Az ember háza ott állt a dombon és uralkodott. Uralkodott a kerten, fákon, bokrokon és veteményeken. Uralkodott a szántóföldeken, réteken és legelőkön, és uralkodott az erdőn is, amelyik a domb mögött kezdődött és felnyúlt egészen a hegyekig. A fák gyümölcsöt teremtek, a gyümölcsöt leszedte az ember, aki a házban élt, és eltette télire. Összegyűjtötte a veteményt és a pincébe rakta, hogy ne érhesse a fagy. A szántóföldekről begyűjtötte a gabonát, a rétekről a szénát és az erdőből a tüzelőfát. És mindent úgy helyezett el a házban, vagy a ház körül, ahogy az a legcélszerűbb volt. Tél kezdetén beterelte állatait a legelőről, meleg istállókban adott szállást nekik és gondoskodott róluk. Így élt az ember. Meg tudni kell azt is, hogy a ház kéményén tavasztól őszig gólyák álldogáltak, s az eresz alatt egy fecskepár fészkelt. Tudni kell, hogy tavasszal rügyező nyírfák illata vette körül a házat, s nyáron madárdal és sok virág. A háznak nagy vaskos falai voltak, s az ember évente egyszer fehérre
meszelte őket, kivéve ott, ahol vadrózsa kúszott reá. Ez a vadrózsa június derekán virágzott, s olyankor a szélesre tárt ablakon keresztül az illat beömlött a szobákba.

Így élt a ház és benne az ember, sokáig. Egy borús őszi napon, mikor az eső zsinóron lógott az égből, valahonnan két kis ázott szürke patkány érkezett. Messziről jöttek, fáztak és éhesek voltak. Meglátták a házat, besurrantak a nyitva hagyott ajtón és elrejtőztek a pincében. Ennivalót bőven találtak, jóllaktak és hamarosan hízni kezdtek. Télen már fiaik voltak s tavaszra megint. A fiatal patkányok, akik ott nőttek fel, már otthonuknak érezték a házat, és úgy futkostak a pincében, mintha övék lett volna.

Az ember eleinte meg sem látta őket. Később észrevette ugyan, hogy valami eszi a veteményt, de nem törődött vele. Volt elég. Jutott belőle annak, aki éhes. Egyszer aztán meglátott egy fal mellett elszaladó patkányt. Milyen apró és milyen félénk - gondolta. Éljen hát ő is, ha akar.

És telt az idő, és a patkányok szaporodtak. Először feltúrták a pincét. Aztán ásni kezdték a falakat. Kanyargós, mély lyukakat fúrtak belé, keresztül-kasul, és itt-ott már a szobákba is eljutottak. Az ember csóválta a fejét, mikor szobájában az első patkánylyukat meglátta. És mert nem szerette a rendetlenséget: betömte, és bemeszelte a nyílást. Másnap reggelre újra ott volt. Az ember háromszor egymás után tömte be, és a patkányok háromszor egymás után fúrták ki megint. Akkor az ember legyintett, és azt gondolta:

– Ők is kell, hogy éljenek, s ha nekik csak így jó, hát legyen.

És attól kezdve nem tömte be többé a lyukakat. A patkányok pedig rohamosan szaporodtak tovább, és szaporodtak a lyukak a ház falában is. Már nemcsak a pincében, hanem a kamarában, a padláson, sőt éjszakánként a szobákba is besurrantak, és megrágtak minden megrághatót. Egyszer aztán, amikor az ünneplő csizmáját kezdték rágni, az ember megharagudott, és odasújtott botjával. Az egyik patkányt fejbe találta éppen, s a patkány kimúlt. Vérig sértve röffentek össze erre a patkányok. És azonnal kihirdették, hogy az ember ellenség, aki nem hagyja őket élni, szabadságukat korlátozza, jogaikat mellőzi, gyilkos, gonosz és önző.

– Nem leszünk a rabszolgái tovább! - visította a főpatkány egy zsírosbödön tetejéről. - Követeljük a szabadságunkat, és a jogainkat. – és a patkányok elhatározták, hogy harcot kezdenek az ember ellen.

Az ember minderről nem tudott semmit. Haragját hamar elfeledte, vett más ünneplő csizmát magának, és nem törődött a patkányokkal tovább. Pedig akkor már rengeteg sokan voltak. Megették a pincében az összes veteményt, a kamarában az összes lisztet és az összes sajtot, sőt már a szalonnát is rágni kezdték, pedig tudták, hogy az az ember legféltettebb kincse, amiből még a kutyájának sem ad. Az ember, mikor ezt észrevette, fogta a megmaradt szalonnát, rúdra kötözte, s a rudat a dróttal fölakasztotta a gerendára. Ebből lett aztán csak igazán nagy felháborodás a patkányok között.

– Szemtelenség, gyalázat! - kiabálták, mikor rájöttek, hogy nem férkőzhetnek hozzá. - Elrabolja az élelmünket, kifoszt, kizsákmányol! Nem tűrjük tovább! - és föllázadtak. - Mienk a ház - hirdették ki maguk között -, mienk is volt örökké, csak megtűrtük benne az embert, amíg jól viselte magát! De most elég!

S egy éjszaka, amikor aludt, rárohantak az emberre, összeharapták, kikergették a házból, messzire elüldözték, s aztán büszkén kihirdették a kertnek, a fáknak, az állatoknak és a madaraknak - még a virágoknak is -, hogy a ház ezentúl nem emberország többé, hanem patkányország, jog és törvény szerint. S azzal uralkodni kezdtek patkánymódra. Mindent felfaltak, ami ehető volt, és mindent megrágtak, ami nem volt ehető, de szemük elé került. Kiürült rendre a pince, a kamara és a gabonás. Elköltöztek a madarak, elpusztultak a virágok, a ház fala omlani kezdett és megfeketedett, fák és virágok illatát bűz váltotta föl. A vetemény ott pusztult a földben, mert nem szedte ki senki. A gyümölcs megérett, lehullt, és elrohadt. A gabona aratatlan maradt, kimosta az eső, és kicsépelte a szél. És eljött a tél, és a patkányok addigra már megettek mindent, ami ehető volt, megrágtak mindent, ami rágható volt. A falak tele voltak lyukakkal, a tetőről lehullott a cserép, ablakok és ajtók alatt öles nyílások tátongtak. És akkor éhezni kezdtek, mert nem volt egy szem gabona több, és az ajtók hasadékain, meg a falak odvain besüvített a szél, a megrongált tetőn behullott a hó, és nem tudtak segíteni magukon.

Először veszekedni kezdtek, marták és ölték egymást, rágták és ették egymást, de végül is nem tehettek egyebet: fölkerekedtek és otthagyták a tönkretett birodalmat. Az ember pedig tavaszra szépen visszajött megint, rendbe hozta a tetőt, kitakarította a házat, a falakat megigazította, kimeszelte, a földet felszántotta, vetett és ültetett, s mire megjött a nyár, újra virágillat és madárdal vette körül a házat. Őszire ismét megtelt a pince, a kamara és a gabonás, és mire jött a tél, olyan volt már minden, mintha semmi sem történt volna.

Azonban elrejtőzve maradt mégis néhány patkány a falakban, vagy a pince gödreiben. És amikor az ember észrevette, hogy újra szaporodni kezdenek, hosszasan elgondolkodott, hogy mit is tegyen velük.

Ti is gondolkodjatok, s aszerint cselekedjetek!

Ellenzék, a '30-as évekből.

(Ne hagyjuk, hogy 1919 után sokadszor újra, szellemileg és anyagilag kirabolják a Magyarságot, eszerint cselekedjetek!)”