A könyv harmadik részében részletesen szó esik a félelmekről, és egyes „implantátumokról”, melyek félelem-rezgéseket gerjesztettek. Ezeknek az implantátumoknak a jelentős része már eltávolításra került az elmúlt időszakokban, a testben/lélekben ezekhez kapcsolódottan megjelent esetleges káros Hatások gyógyítása azonban még folyamatban van.

A könyvben érintőlegesen több alkalommal is megjelenik a „Szív Útja” kifejezés, mint az „egyetlen” út jelenleg, mely elvezethet a Teljes Felemelkedéshez.

A Szív-útjához kapcsolódóan 2009-ben nagyon sok magyarázat és lejegyzés érkezett, nagyon sok tényleges munka került elvégzésre, amely azt eredményezte, hogy a Földanya ismét teljes működésbe tudta hozni a maga SZÍV-útjait (újra közvetlenül tud kapcsolódni „Égi Családtagjaihoz” és a saját létezői Szívéhez, és ezen keresztül ismét tudja vezetni és segíteni a létezőit.)

„A FÉLELMEK OLDÁSA

A MANIPULÁLT FÉLELMEK

Jofiel Arkangyal:

Lucifer a tagadás után már nem volt Fényhozó, csak „Fényvevő/Fénykereső”. A Földön a Jézusi időszakra már a tagadás is kiteljesedett igen jelentősen, és nemcsak a fizikai testben, de a lélekben is jelen volt. Az emberek már korábban átestek a genetikailag manipulált félelmek beültetésén, és teljesen új korszak köszöntött be: a Félelem korszaka. Ez a beavatkozás abban állt, hogy egy elektromágneses erő hatására a Földön minden fizikai formában élő lény mély, kómaszerű álomba zuhant, és az űrtechnológiával dolgozó Lyrabeli és Nibirubeli erők ezeket a testeket fizikai szinten is átalakították, és genetikailag kódolt félelem-implantátumokat ültettek be nemcsak az aurába, hanem csakrákhoz kötötten a fizikai testbe is. Ezek a félelem-implantátumok gyorsan működésbe léptek, és működnek még ma is. Ma már szinte „megszoktátok” félelmeiteket, és el sem tudjátok képzelni az életet hullámzó érzelmek, és a mindennapos félelmek nélkül. Alkalmazzátok az elnyomás erőit túlélésetek érdekében, igyekeztek elnyomni félelmeiteket. Amíg azonban aurátokban és fizikai testetekben rögzítve vannak e magok, addig nem tudtok félelmeitektől szabadulni. Sokszor a legapróbb dolgok is képesek ezeket aktiválni. Néha az egyik pillanatban még teljes életet éltek, a másikban pedig úrrá lesz rajtatok félelmetek.

Ma már sok módon oldhatók a félelmek – és most nem a gyógyszerekről beszélek! Ma egy olyan módszert ismertetek, mely gyors és erőteljes tisztítást tesz lehetővé. Csakráitok, meridiánjaitok és testeitek tisztítása után tehát a következő lépés ezen implantátumok kivétele.

Többnyire 8 van beültetve mindenkibe, és az első ezek közül az ÉLETTŐL való félelem. Ez a félelem arra szolgál, hogy a LÉLEK féljen megszületni, hogy maga a születés mélységes fájdalommal és sérüléssel járjon, és már – ha lehetséges – itt térjen el útjáról a lélek („Két kis magzat beszélget…”). Ez az implantátum közvetlenül a gyökércsakra mellett, a gáttájékon van beültetve. Eltávolításához nem elégséges gondolataitokat erre a területre irányítanotok, mert ez annál alattomosabb részetek. Részetek, hisz azzá vált, és ezért az „elvesztéséhez” is kapcsolódik egy félelem. Védi önmagát. Ezen félelem tisztításához úgy kezdünk hozzá, hogy egy mély levegővétellel megtöltjük egész lényünket, és miközben a levegőt kifújjuk, – egész lényünkkel erre a területre koncentrálva az OM mantrát rezgetjük. Az OM a Szeretet rezgése. A mantra hatására leválik a félelem. Erőteljes légzés és koncentráció mellett egy is elég, de mindenkinek ajánlom, hogy legalább 2-3 alkalommal végezze el a gyakorlatot.

A következő félelem a FÁJDALOMTÓL való félelem. Ez abban akadályoz, hogy elfeledd fizikai testedet. Tested minden alkalommal jelez, ha megfeledkezel róla. Jelez, hogy ő az úr a fizikai valóságban. Ez a második csakra területén van beültetve, és hasonlóan az elsőhöz mély és koncentrált légzés keretében kiadott OM rezgetéssel oldása elkezdhető.

Nagyon fontos megértenetek ezeknek a beültetett félelmeknek a jelentőségét. Testeitekben fizikailag jelenlevő rész gátol. Ti, akik még a karmák miatti tanulófolyamatot is hordozzátok lényetekben, nehéz helyzetben vagytok, hisz nemcsak egy adott lét helyzeteit vagytok kénytelenek ezek miatt megoldani, de a korábbi lét megoldásra váró programjait is hordozzátok. Megszülettek a tervvel, mely a kiegyenlítést szolgálja – majd már a születés pillanatában olyan terhek szakadnak rátok, melyeknek célja az eltérítés. Az is igaz, hogy minden terv figyelembe veszi ezeket a félelmeket, de a fizikai síkú megvalósulás emiatt mégis nehéz. Ahhoz, hogy a vállalás szerinti életeteket meg tudjátok élni földi síkon is, szükség van ezeknek a – lényetektől teljesen idegen és manipulált – félelmeknek az elvágására és kivételére.

Az eltávolítást mi végezzük, azonban sajnos mégsem távolíthatók el a hagyományos tisztításokkal, mert kötöttek a testhez. Ahogy a lélek is csak a halál útján szakad ki végleg a testből, úgy ezek eltávolításához is erőteljes és TUDATOS beavatkozás kell. Ha megtisztítottátok magatokat a korábban tanult módszerekkel, akkor a következő lépés ezek eltávolítása.

Egyéb tisztítások kapcsán is sokat foglalkozunk a meghatározó és gátló félelmek megismerésével és tudatosításával, valamint okainak megszüntetésével. Van azonban egy olyan ok, mely pusztán tudatossággal nem szüntethető meg. A test tele van félelmekkel, melyek behálózzák, és ezek a beépített magok folyamatosan gerjesztik és táplálják e félelmeket. Táplálják is, hisz jelentős erőt és Fényt vonnak el más területekről. Ezért is rendkívüli fontosságú a csakrák megtisztítása, mert ezáltal új és tiszta energiák felvételére vagytok képesek, melyek első menetben tisztítanak és megerősítik lényeteket, hogy felismerjétek kik vagytok, majd képesek legyetek elviselni az átalakításokat, melyek nélkül nem tudtok kitörni a test fogságából („önmagatok” rezgésének beállításával „kihullanak” belőletek a lényetektől „idegen” részek).

Minden átalakulás fájdalommal jár, mert lényetek hordozza a fájdalomtól való félelmet, és ez az egyik legfőbb biztosítéka annak, hogy távol tartson célotoktól. Az önkínzók és aszkéták tudják, hogy a fájdalom elviselése nagyon jelentős próbája a Hazavezető útnak, mégsem biztatunk senkit öncsonkításra. A test fájdalomtűrő-képessége mindenkinél más, és a fájdalom – mint önmagában nem „rossz” dolog – védelmeteket is szolgálja. Sőt! Elsősorban védelmeteket szolgálja. Éppen ezért a fájdalom szükséges, hisz jel, és segíti a tanulást. A fájdalomtól való irreális és felfokozott, kiszámíthatatlan félelem azonban már elzár a megismeréstől. Csak tudatosságotok az, mely segít ezt felismerni, és ezt a túlkapást megszüntetni.

Test-lélek-szellem vagytok. A beültetett félelem hat a lélekre és a szellemre is. Fájdalmaitok megnyilvánulnak az érzelmeitekhez és a magasabb szférákhoz való viszonyotokban is. Ezek már más csakrákhoz kötődnek.

Harmadikként beszéljünk a kicsit az Ős-Szeretethez kapcsolódó MAGÁNYTÓL való félelemről. Az ’Ős-Robbanás’ után kialakult az elszakított [eltávolodott] állapot, léteznek részek a Szeretettől [eltávolodva] elválasztva/elzárva. A magány és elszakítottság érzése tehát a polaritás világában nagyon erőteljesen jelenlevő és mindent meghatározó érzelem. Ebből a magányos és elszakított érzésből és állapotból kell felismerni, hogy minden elkülönülés látszólagos, és hogy nemcsak a Hazaigyekvő rész vágyik a kiteljesedésre, hanem a másik rész is mindig jelen van és segít. Földi síkon ez az elszakítottság megnyilvánul a Nagy Létezőtől való elszakítottságban is, de ezen a szinten (a gyökér és a harmadik csakra közötti területen) a PÁRKAPCSOLAT sikertelenségétől való félelem is megjelenik.

Férfi és nő amúgy is csak rövid időre válhat ’eggyé’ ma a Földön, és még ezt a rövid időt is félelem tölti ki: az elválástól való félelem. Fél a „fél” egyesülni a másikkal, mert már a boldogság pillanatában az elmúlástól retteg. Képtelen ezért teljesen átadni magát a Föld nyújtotta boldogságnak, és ezt a tiszta szeretetet is bemocskolja a félelem.

Hatalmas próba az egyedüllét, melynek intézményes formáját sok vallás magáévá tette. Fontos pedig megtapasztalni a párkapcsolat nyújtotta örömöket, hogy megerősödve és megtisztulva általuk tudatosan törekedjünk a megélt és felmutatott szeretet-érzés fenntartására és árasztására. A párkapcsolatban megélt boldogság hozzásegít az önelfogadáshoz, és a másik megismeréséhez és elfogadásához.

Nemcsak „vak” a szerelem, hanem elfogadó is. Tanulófolyamat, mert a másikat hibáival együtt is el kell fogadni, és mindkét fél igazi tanulófolyamata a „köd” elvesztése után kezdődik: felismerik-e a másikban és a kapcsolatban levő, a kiteljesedés felé vezető jeleket, meg tudják-e oldani a felmerülő ellentéteket úgy, hogy mindketten fejlődjenek általa. Hatalmas tanulófeladat ez: felismerik-e a feladatot és a helyüket az életben, és hozzásegíti-e őket mindez a kiteljesedéshez – vagy pedig a problémákat magukévá teszik, és megoldatlanul viszik tovább.

Minden párkapcsolatnak van egy íve: kezdődik és véget ér valahol. Lehet, hogy csak nagyon rövid ideig tart, lehet, hogy több életen keresztül. A lényeg azonban az, hogy minden kapcsolat és párkapcsolat (még a legborzasztóbb is!) a kiteljesedést, megismerést és önmegvalósítást segíti. A kapcsolat tehát nem „jó” vagy „rossz” fizikai síkon sem, hanem előrevivő vagy hátráltató. A jó erősíthető, a rossz megszüntethető. Tanulófolyamat, két ember közti tanulófolyamat. Félni a kapcsolattól annyi, mint nem engedni be a Fényt, mely megerősít benneteket. Félni a Fény bejövetelétől annyi, mint elzárkózni – ez pedig halál. Halál, és elpazarolt lehetőség.

Ez a félelem elkísérhet kicsi gyermekkortól, és nagyon nehézzé teszi az életet. Mivel a párkapcsolatokban (minden fajtájában) tanultok, ezért ez a félelem az alapvető tanulófolyamatokat gátolja. A párból előbb-utóbb család lesz, és az új tag, az új élet nem mindegy, hogy milyen kapcsolati mintákat talál szülei közt: kiteljesítőt, vagy bezárót. Ez nagyon fontos egy éledő lélek számára.

Fontos tehát annak tisztázása, hogy van-e bennetek félelem a kapcsolatoktól, és az milyen irányban nyílt meg: féltek-e kapcsolatba lépni bárkivel, vagy már a másik végletnél tartotok: olyannyira féltek az elvesztéstől, hogy már ti „uraljátok” a kapcsolatokat, és mindenkit kidobtok az életetekből. A mag eltávolítása függ attól, hogy mennyire van bezáródva szeretet-képességetek, és képesek vagytok-e mindezek ellenére őszinte és mély szeretet megélésre. Ha képesek vagytok őszinte és mély szeretet-érzelem megélésére, akkor könnyebb a dolgotok, mert ez az implantátum vagy már távozott, vagy csak nagyon gyengén kötött. Ilyenkor a legbiztosabb mód az, ha szeretettel fordultok mások felé, vagyis magától hagyjátok eltávozni ezt a részeteket. Önmagatok szeretete és mások szeretete – ez a legbiztosabb gyógymód.

Amikor azonban valaki képtelen a szeretet megélésre, akkor komolyabb beavatkozás szükséges. Elsősorban a szívcsakra tisztogatása és feltöltése az, amivel a folyamat elindítható, de egy újabb módszer is kidolgozásra került ezen félelem-fajtával kapcsolatosan. Sokan, akik egyedül vannak, szívesen tartanak állatokat. Sok lélek tér vissza „gazdáihoz” állat-formában ma, hogy egy ilyen – mégiscsak kötöttség- és felelősség-vállalással járó – kapcsolatban kezdjen gyógyulni. Sok olyan lélek is van, aki (bár párkapcsolatban nem képes felelősséget vállalni) másokért végzett munkát vállal, személytelenül segít. Ezek a kapcsolatok hozzásegítik önmaga és a másik elfogadásához és szeretete megnyitásához.

A megnyitás után már eltávolítható a félelem. Tudatosság és erő kell hozzá, és sajnos csak párkapcsolatban érhető el a teljes eltávolítás. Bármilyen szeretet-teli kapcsolatban. Sajnos ez olyan mély fájdalom és félelem, mely csak így oldható: szeretet-teli kapcsolatok által.

Nagyon fontos félelem a részben a BŰNTŐL, és részben a BÜNTETÉSTŐL való félelem. Egy újabb sajátos visszatartó erő ez a tevékeny, már esetleg tudatos és szerető ember számára. Már nem fél a fájdalomtól és az elvesztéstől, kapcsolatai is boldogok, de mindenhonnan egy haragvó és büntető Isten figyeli. Itt még nem az Istentől való félelemről van szó, hanem A LÉTET MEGHATÁROZÓ SZABÁLYOKTÓL.

„Jót akarok, és rosszat teszek.” „Nem vagyok elég figyelmes.” „Ellenem dolgoznak mások, vagy a körülmények.” Millió szabály van az élet minden területén, és mindet a legjobb szándékkal sem lehet betartani. Ütköznek az érdekek, és mindig választani kell, ez pedig nem mindig egyezik mások érdekeivel. Ha egy „magasabb” érdek sérül, az hatalmánál fogva visszaüt. Ez a félelem tehát a belső értékek szerinti munkátokat és kiteljesedéseteket zárja el, és folyamatos megalkuvásra késztet. Elveszi a munka és kiteljesedés örömét – és gyümölcsét is. „Útjelzőtök az öröm” – ezt már sokszor elmondtuk. Az útjelzőt, az örömöt veszi el a félelem, mely alkotásaitokhoz kapcsolódik. Erőközpontotokhoz kapcsolódik, és elzár a kiteljesedéstől.

Viszonylag könnyen eltávolítható – már az előzőhöz képest. A munka – eredetileg – a fizikai kiteljesítést hordozta. Mindenkinek lehetősége van olyan munka végzésére, mely kiteljesít és örömet okoz. Lehet, hogy ez nem a meglevő munkahely, de akkor is létezik olyan foglalatosság vagy művészet, melyben az ember elfelejtheti félelmeit, és önfeledten adhatja át magát az alkotásnak. Tessék ezt végezni! Félelem és bűntudat nélkül! Legyen mindennap idő ilyen tevékenységre is, legyen mindennap öröm, mely alkotáshoz kapcsolódik. Legyen mindennap valami, amit örömmel és szeretettel alkottok. Sokan a másokat megsegítő házimunkát kínként élik meg – ők keressenek mást. Van, akinek viszont örömet okoz szerettei kiteljesítése és megsegítése. Van, aki saját örömére festeget vagy zenét hallgat, van, aki a természetben érzi jól magát. Mindennap adjatok magatoknak „időt”, amikor bűntudat nélkül hódolhattok a kiteljesedésnek. És ezzel MEGKEZDŐDIK a leválás.

Igen jelentős félelem a szívcsakrához kötött félelem, a félelem a NAGY LÉTEZŐTŐL.

Tudjuk, hogy létezik valami nagy Őserő, mely létrehozta ezt a látható világot. Működik is a világ bizonyos törvények szerint, melyek megfejtésére képtelenek vagyunk. Ismeretlen lények vesznek körül, és sem látható, sem láthatatlan világunk nem ismert az elme előtt. Van tehát egy LÁTHATATLAN ELV, egy láthatatlan erő, mely néha segít, néha magunkra hagy – és nem tudjuk hogyan működik. Félünk az ISMERETLENTŐL és az ISTENTŐL, a világot mozgató és éltető erőtől. Nyilvánvalóan létezik valami rajtunk kívül, és kétségtelen az is, hogy kapcsolatban állunk vele. De milyen ez a kapcsolat? Félni kell-e tőle, vagy pedig bízhatunk szeretetében? Mivel nincs ’KÖZVETLEN’ kapcsolat, csak a HIT az, ami ebben eligazíthat, azt pedig sokan és sokféleképpen igyekeznek befolyásolni. Beszélnek szerető és haragvó Istenről, oltalmazó és büntető létről.

„Meg akarom ismerni Istent, és hiszem, hogy szeret engem.” Ezt segíti a TUDATOSSÁG és a SZERETET.

Hatalmas ez a félelem, mert hatalmas a tét: ha a sötétben és elzártan élő ember rátalál az Istenre önmagában, akkor már nemigen van lehetőség a visszatartására. Ha Hite és Tudatossága felismeri a Szeretet erejét és természetét, akkor olyan utakat nyit meg, és olyan erők befogadására képes, melyek miatt már szinte nem téríthető el.

A szívcsakra tisztítása megalapozza a Feltétel Nélküli Szeretet kialakulását, de hit és tudás nélkül még a Szeretet sem képes megfelelően működni. Az Istentől való félelem megszüntetése csak a Hit és Tudás, valamint a Szeretet hármas egységében lehetséges: tudni, hogy van Isten, Akinek része vagy és Aki benned él, és hogy ez a mindent átható és mozgató, éltető Őselem nem más, mint a Szeretet, melynek megtalálása és élővé tétele a Lét és Élet feladata.

Érezhető, ahogy a tanulási fázisok egymásra épülnek és áthatják egymást. A rájuk épített gátló félelmek is erősítik a másikat. Olyan, mintha láncreakcióban állnának: mindnek van külön feladata is, és a kapcsolódó „gyenge”, javításra váró feladatoknak megfelelően mindig van uralkodó félelem is – de egymás rezgéseit erősítve folyamatosan aktívak. Néha még mások beépített félelmeivel is képesek kölcsönhatásba lépni és egymást erősíteni.

Addig, amíg a félelem-magok élnek, addig a Fény teljes valójában nem képes megjelenni a Földön. El kell távolítani őket. Van, amelyik fizikai úton is eltávolítható, de van olyan is, mely csak a megfelelő rész tudatosítása, és tudatos Szeretettel való átlényegítése után távozik. Kéréseitekkel ezt a folyamatot is segíthetitek. Mi a láthatatlan kötések oldását végezhetjük el, de ti vagytok azok, akik a fizikai kötéseket leoldhatjátok. A Szeretet Tüze az, melyet ezek a félelmek elzárni igyekeznek, s melynek megjelenése ezeket leégeti. Csak akadályoznak, de végleg elzárni nem tudnak. Akinek a hite erős, az a hitétől elindulva érheti el a „leégetést”. Akinek tudatossága a legerősebb pontja, az kitartásával hitét és  szeretetét is felélesztheti. A szeretet a „legkönnyebb” kiindulási pont, és ezért ez van leginkább elzárva.

Júdás szeretet és hit nélkül indult az úton. Ez a legnehezebb, de minden elérhető a tudatossággal is.

SZERETET

      HIT                            TUDÁS

Mindenhonnan elérhető a Teljesség!

Van egy biztonsági szelepként beépített félelem még, a HALÁLTÓL való félelem.

A belépő lélek fél a születéstől, a távozó fél a haláltól. Földi viszonyok között nem érzékelitek a lét folytonosságát, csak szakaszosságát. Ami keletkezik – az elmúlik. A természet, az évszakok, a nappalok és éjszakák körforgása újra és újra felhívja a figyelmet az átalakulásokra, de ma már sokan nem értik a természet e szerető üzenetit.

Felkészülni a halálra a léleknek is nehéz. A lélek „halhatatlan”, egyedi léte azonban „meghal”. Ami ebben a létében kedves volt számára, az fizikai formájában elvész. Elhagy egy megtapasztalást és megszabadul a kötéstől, melynek megszűnését várja. Mégis nehéz átalakulás ez, mely tudatossággal készülve az útra jelentősen megkönnyíthető. Az is köztudott, hogy sok távozó lélek nem képes elhagyni a fizikai síkot – vagy a halál-közeli állapota (félelmei, indulatai, zavarodottsága) miatt, vagy azért, mert képtelen elhagyni szeretteit. Nagyon fontos lenne ezért megérteni, hogy a halál, az eltávozás nem a vég, hanem egy tanulófolyamat vége, és a lélek e földi lét után új tervekkel, új feladatokkal létezik tovább. Nagyon fontos lenne ezzel a tudattal és érzéssel VÁRNI a halált, és ezekkel MEGSEGÍTENI a távozó lelket is

Ennek a félelemnek egy kicsit „magasabb rezgésű” formája a TOTÁLIS MEGSEMMISÜLÉSTŐL való félelem. A Lét Szent, és mint ilyen: sérthetetlen. A fizikai szintű vég (még ha el is fogadható a lélek számára) nehéz átélés. Ennek a Lélek szintjére való kivetülése a teljes Lét elvesztésétől való félelem. Nagyon erősen sérülhet a lélek egy ilyen átélés és félelem során, ha nem tud „hazamenni” a félelem működése miatt. Ez a félelem már nemcsak a kiteljesedéstől zár el, hanem a LÉT MEGTAGADÁSA miatt a FÉNYTŐL is. Erőteljes félelem, mely tudatossággal gyűrhető le. „Nincs helye félelemnek ott, ahol Ő van.” A lélek – ha fél az elmúlástól – a Lét Szentségét tagadja meg, ez pedig önellentmondás, mely más módon nem győzhető le, csak a HIT és TUDÁS egységével a SZERETETBEN.

Ezek lettek volna a beépített félelmek nagyvonalakban. Van egy sajátos félelem is a mai emberekben, ez egy „mutáns” változata a beépített, elmúláshoz kapcsolódó félelmeknek. A mai kor rohanó világában élő ember folyton attól retteg, hogy NINCS IDEJE SEMMIRE. Elfelejtettetek a jelenben élni. Könyvtárakat tölt meg a múlt, és ugyanúgy a jövő is. Elemzitek a múltat, és tervezitek a jövőt. Nem alakítjátok – csak „tervezitek”. Aztán mikor már jól „kiterveztétek és elemeztétek” magatokat, akkor elmentek aludni. Jönnek mások, akik új terveket készítenek. Azt is meg kell tervezni, hogy hogyan lehet az előző tervezők munkáját másra felhasználni, mint amire ők szánták. Vég nélküliek a tervezéseitek, és gyarlóak megvalósításaitok. Hihetetlen erőpazarlás és önpusztító élet az, mely ma köztetek él. „Időtök” a tervezéssel és áttervezéssel telik, ahelyett, hogy az ’eredeti tervek’ és belső vezetésetek alapján, a tőletek telhető legjobb módon nekiállnátok létetek könnyítésének, hogy TÉNYLEGES TERMELŐ /TEREMTŐ/ MUNKÁRA fordítanátok Fényetek és erőtök. Szétdarabolt életetek programokkal van tele, és meg kell terveznetek, hogy mindez hogyan „fér el” a napotokban.

Az „idő” pedig felgyorsult, ezt érzitek mind. Az idő „ellenséggé” vált, amit „le kell győzni”. És mivel csak a múltban és a jövőben vagytok képesek létezni, így elszalasztjátok a mában nyíló lehetőséget: a fejlődést és kiteljesedést. Az „idő”, mely létetek meghatározója, ma még lineáris. Nagyjából. Ti legalábbis így érzitek. Ma már azonban az idő is átalakul, és ezért egyre fontosabb lenne jelenetekre összpontosítanotok, és abban élnetek.

A múlt a sok mesével és a sok felfedezéssel, évszámmal és történéssel LEHETŐSÉG a tanulásra és a hibák okainak feltárására. A múlt ismerete fontos lehet az emlékezés megőrzésére és a tovább-gondolás miatt. Mindaz azonban, ami ma iskoláitok falai közt zajlik, az sajnos sok esetben csak erőpocsékolás, és az elzárásra irányuló hiábavaló kísérlet. Hiábavaló, hisz új generációs tanárok és diákok érkeznek, akik az iskolákat azzá fogják tenni, ami: kiteljesítő helyekké.

Aki a múlt emlékeit akarja őrizgetni: őrizze. És hívja fel a figyelmet a jelen hibáira általuk. Öncélú őrizgetése azonban felesleges. Hogy melyik háborúban melyik hadtest hol és mikor lépte át a határokat: ugyan mi jelentősége van? Hogy ki és milyen okból lépett azonban háborúba, és az milyen pusztítást okozott emberben és létben – annak feltárása már fontos lenne amiatt, hogy elkerülhetőek legyenek újabb vérontások.

Talán nem sok „idő” kell már, amíg megértitek, hogy ha nem a múlt és jövő tölti ki napjaitokat, akkor az „idő” barátotokká válik. Félelem helyett a jelenben kellene élnetek, mert akkor mindenre lesz időtök.

A félelmek „fizikai” oldásának vannak más módjai is, de azok megismerésére még nem álltok készen. Ha felkészültök az új módszer fogadására, akkor megismeritek.

Júdás:

Dolgozzatok magatokon, oldjátok félelmeiteket. Még beszélek a félelmekről, és az én legnagyobb félelmemről. Én, aki egykor te voltam és akinek ma is része vagy, félelemben éltem az életem. Féltem, hogy nem érem el a megszabadulást, és ez lélek-szinten blokkolt engem. Nem volt ismert az ellenerő támadása, és mivel én csak a meglevő szabályok alapján élhettem és játszhattam, fontos volt a MEGISMERÉSE önmagamnak. Te, aki egykor Én voltam, teljesen a sötét erők kényének és kedvének voltál kitéve, és bizony nem is telt el nap a támadásuk nélkül. Mikor éjjel aludtál, és Én kissé elszakadhattam – erőt gyűjtöttem a másnaphoz. Sokszor megakadályozták az éjjeli pihenést és alvást. Nem volt könnyű túlélni se a gyerekkort, se a rákövetkező időszakot. Nagyon kevés helyzetben volt csak megőrizhető az éjjel lehozott energia, és folyamatosan fogyott a Fény.

Azt a néhány embert, aki szeretett, nagyon megbecsültem, mert csak ők segíthettek a túlélésben.

Féltem nappal, féltem éjjel. A lélek félt, hogy elveszti a feladatát. A test félt, hogy nem szeretik. És ami mindennél szörnyűbb félelemmel töltött el – az a megsemmisüléstől való félelem volt. Azért ez, mert már korábbi életeimben is sor került olyan elzárásra, mely a feladat és a Lét majdnem teljes elvesztésével járt. Júdás volt a legszörnyűbb bukás, de kudarcként megélt feladat több is volt a Földön. Uralkodó életeim – bár jelentős és tiszta életek voltak – mégis „megsemmisüléssel” jártak: Fényük és tisztaságuk nem volt maradó. Elveszett a Fény, amit ezek az életek hoztak és teremtettek. Mégis a Júdási volt a legszörnyűbb vég, hiszen a lét pusztulása majdnem a Föld pusztulását okozta. Az önkezű vég az amúgy is sérült tervet tovább csonkította, és kétséges volt a Fény megmaradása. A bukás nem a te műved, te csak nem voltál még készen a feladatra, és ezért nem bírtad el a terhet. Egy ember nem bírta el sem akkor, sem most. Nem véletlenül nem mehetsz a múltba. Már mentél, és azt mondtad: még ne. Te, aki egykor Én voltam, és aki ma Te vagy, nem engedted vissza magadat. Júdás léted fájdalmas, és még nem fogadhatod be teljességedet. E rész már megváltotta magát és feladat nincs vele, de még nem vagy kész az átélésre, és ezért addig zárva marad. Nem fordítható ellened a fájdalom, amit ott elviseltél.

(Folytatás a II. részben)