|
ÍRÁSAIM |
|
| |
"ELEGET KÍVÁNOK NEKED!"
"Elegendő napsütést kívánok számodra, hogy jókedved legyen, bármilyen szürkének is tűnnek napjaid.
Elegendő esőt kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld a napot.
Elegendő boldogságot kívánok neked, hogy szellemed élő és örökké tartó legyen.
Elegendő fájdalmat kívánok neked, hogy még az élet legkisebb örömei is nagyobbnak tűnjenek.
Elegendő nyereséget kívánok neked, hogy vágyaidat kielégítse.
Elegendő veszteséget kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld mindazt, amid van.
Elegendő köszöntést kívánok neked, hogy felkészítsen a végső búcsúra." (Folytatás ITT)
|
Sík Sándor - Ember
"Embernek lenni!
Csak embernek, semmi egyébnek,
De annak egésznek, épnek,
Föld-szülte földnek
És Isten-lehelte szépnek."
|
|
Hímeztem: |
|
| |
2011.0728 – Szemelvények – Önkifejezés III.:
Nagyon fontos, hogy azokban a helyzetekben,
amelyekben „mások támogatójává vagy segítőjévé” válunk,
TELJESEN ŐSZINTÉK, IGAZAK legyünk.
A „segítő szándék” „tiszta” legyen,
vagyis tisztán SZERETETBŐL legyen jelen (’se több se kevesebb’),
magunkat a „yobbítás” és önzetlen segítségadás szándéka vezesse
[ne kívánjuk a másikat ’befolyásolni’ vagy ’vezetni’, ne ’értékeljük’ vagy ítéljük meg stb].
Ha „hívást” érzünk egy helyzetbe, amelyben segítően nyilvánul(hat)nánk meg,
akkor „teljes figyelemmel” [teljes odafigyeléssel] forduljunk a „helyzet” és a helyzetben „jelenlévők” felé is.
Legyünk „nyitottak”, hogy megérthessük azt, amit a helyzet mutat –
és ezáltal is azt tudjuk nyújtani,
ami az adott helyzetben „tőlünk telhetően is a leg-yobb”
és az „érintett számára is legmegfelelőbb”.
Fontos, hogy IGAZAK legyünk teljes egészében:
ne találjunk ki valótlan, általunk meg nem élt ’példákat’, mert már ez is ’ferdítés’.
Olyat mondjunk és tegyünk, amit mi VALÓBAN megtapasztaltunk,
és ami ezáltal a ’magunk tapasztalata/tudása’
[’erre tudunk Építeni, ebből tudunk biztonsággal Építkezni/Építeni’].
Ne „szépítsünk”, és közben ne legyünk bántóak sem
(ugyanis a ’bántás’ érzékelésekor bezárul vagy beszűkül a „szív”, és így legtöbbször nem tud célt érni a segítség).
|
"Egy szó is lehet locsogás, s ezer oldal maga a tömörség.”
(Abody Béla)
„A madarak nyelve nagyon régen kialakult, és más, ősi beszédmódokhoz hasonlóan tömör, kihagyásos beszéd: keveset mondanak, de ezzel sokat fejeznek ki és sokat megértenek belőle.”
(Gilbert White)
|
|
|
|
|
|
Írások - 2010 február 1 - 4 |
|
20100204 II - A Szeretet új erőt ad mindennap...
2011.08.13. 15:16
2010. február 4., csütörtök
http://www.youtube.com/watch?v=CyhoSd9tSak
Dalszöveg: http://www.zeneszoveg.hu/lyrics.php?lc=6622
NOX: Eskü
„Neked is új reményt ad minden nap
Adj esélyt a rejtett álmodnak
A szíved rég valóra váltaná
Tégy ma esküt rá
Napfényre vágyó sápadt világ
A tél visszatért, mint a bántó hibák
Könny vár megint a jóslat szerint
Hát változtass írd át
Álarcos bál zárt ajtók mögött
Harctánc a prédák s a hajtók között
Elbújt a Hold, az ég szomjat olt
A szárnyad most használd
Neked is új reményt ad minden nap
Adj esélyt a rejtett álmodnak
A szíved rég valóra váltaná
Tégy ma esküt rá
A szeretet új erőt ad minden nap
Sorsod is csak tőled változhat
Senki nincs ki álmod áthozná
Tégy ma esküt rá
Szélcsendre vágyó tépett világ
Túl gyors hajó könnyen téveszt irányt
Hol várja part, túl nem él több vihart
Ha a térkép rossz, írd át!
Álomvilágból ültess csodát
És jó szívvel ápold, hogy nőjön tovább
Vár még varázs nemcsak olcsó csalás
De tűz kell nem parázs
Neked is új reményt ad minden nap
Adj esélyt a rejtett álmodnak
A szíved rég valóra váltaná
Tégy ma esküt rá
A szeretet új erőt ad minden nap
Sorsod is csak tőled változhat
Senki nincs ki álmod áthozná
Tégy ma esküt rá”
*****
Ahogyan az előbb hallgattam ezt a dalt, az jutott eszembe, hogy hány olyan napom volt nekem is ebben az életemben, amelyet a szeretet segített „túlélni”. Méghozzá nem az a szeretet, amit „mások” esetleg éreztek vagy megnyilvánítottak irányomban --- hiszen voltak időszakok, amikor úgy éreztem, hogy „egyedül vagyok, senki sincs mellettem”… Persze ma már tudom, hogy amikor így egyedül éreztem magam, akkor sem voltam egyedül…
AZ
a szeretet segített túlélni azokat a napokat/éveket, amit én tudtam érezni, ami
énbennem
volt.
A bennünk lévő Szeretet mindig egy „biztos” kapaszkodónk, néha talán az „Egyetlen” --- és a legnagyobb Erő, ami bennünk és általunk valóban Világokat válthat, új utakat hozhat, új utakat formázhat.
A Szeretet az ÉLET, és a kapcsolódás az Élethez.
Mindig és mindenkiben „megtalálható” „biztos Pont és Erő”.
Amikor az első gyermekemet vártam, egy addig számomra „ismeretlen utazásra” készültem.
Megvettem a szüléshez kapcsolódó összes könyvet, hogy kellően felkészült legyek. Meghallgattam a munkatársaim tapasztalatait --- „otthonról” nem hoztam magammal ehhez kapcsolódó tudást.
A szavakra már pontosan nem emlékszem, inkább csak érzésben van ma már bennem a szobatársam tanácsa, amely eszembe jutott a szülés(ek) alatt: minden egyes „fájásnál” azt éreztem, azt tudatosítottam, hogy ismét megtettem egy lépést, és egy-egy lépéssel közelebb kerültem a célhoz [a kínok végéhez, a gyermek megszületéséhez].
Valószínűleg elég sokan élünk meg ezekben a „fogyó-Holdas” napokban (is) intenzív, erőteljes tisztításokat, melyek akár testi fájdalmakkal is járhatnak.
Az ÉN-em azt éreztette velem, hogy „jelenleg sajnos még nincsen más módszer a mély fájdalmak” elengedésére, mint az, hogy „felszínre kerüljenek” és úgy távozzanak. Arra már van lehetőség, hogy ami ma már nem szolgálja a fejlődésünket, azt ne kelljen teljes mélységében tudatosítanunk és átélnünk --- de az elengedés során valamilyen „fájdalom” többnyire megjelenik…
Sok fájdalmat engedünk el manapság mi magunk, a családjaink, és a Földanya is.
Én például harmadik napja „tüsszögök”, néha köhögök --- és tudom, hogy „belülről rázkódik a testem”, hogy így a „lehető legkisebb traumával kimozgatódjon és eltávozhasson minden, amire már nincsen szükségem”. Fájnak a csontjaim néha, és minden olyan területem, ahonnan valamilyen kioldás folyik. Igyekszem segíteni ezeket a kioldási és elengedési folyamatokat minden olyan módszerrel, amit már eddig is alkalmaztam: meditációban tisztítás, majd Fénnyel feltöltés és kiegyensúlyozás, sós fürdő, földelés megerősítése, mozgás, megfelelően könnyű táplálkozás… És tudom, hogy minden egyes „lépéssel” haladok az általam választott utamon…
OmMÁÁTRé KJ
www.omah.extra.hu
| |
|
|
|
A mai napra: |
|
„A valóság nemcsak az, amit a szem lát, és nemcsak az, amit a fül hall és a kéz meg tud fogni, hanem az is, ami rejtve marad a szem és a tapogató ujjak elől, és csak annak fedi fel magát néha, egy-egy pillanatra, aki a lelki szemével keresi, aki belülről tud figyelni és hallani, és képes a gondolataival tapintani.”
| |
Áldozni
csak a benned lévő és általad LÉT-re hozott Szépséggel
másokat is SzÉpítve és gyarapítva,
Teljes és ÉP Szabad Akaratodból,
Szabad Akaratodat kinyilvánítva,
az Örök és Adott Élő KRISZTUSI Rendnek megfelelően
Lehetséges
és
Érdem-es.”
20100525 - Az Áldozatról - Szemelvények
A hibákról és a hibázásról:
A ’hibák’ segítenek ’nem-felejteni’ és ’felejteni’.
PIRAMIS - Őszintén akarok élni
Őszintén akarok élni,
Minden utam végigjárni,
Hinni abban, amire vágyom,
S ha hiszek benne küzdeni érte bármilyen áron.
Őszintén akarok élni,
És csak annyit elérni,
Jókedvem senkit ne bántson,
S ha fáj a szívem valamiért, ne nagyon fájjon!
Tőled csak annyit akarok kérni,
Hogy engedj őszintén élni,
Őszintén, szabadon, szépen,
Őszintébben, mint ahogy tegnap éltem.
Ne kelljen hazudnom senkinek
És hogyha valamit kérdezek
A válasz igaz legyen!
Szeretnék bízni mindenkiben,
Hinni, hogy nem fordul ellenem,
S nem árul el sosem.
AZ ERDŐ FOHÁSZA
Vándor, ki elhaladsz mellettem,
Ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege
hideg téli éjszakákon,
én vagyok tornácod barátságos fedele,
melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,
és gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házad tartja,
és én vagyok az asztalod lapja,
az ágy, melyben fekszel,
a deszka, amelyből csónakod építed.
Én vagyok a házad ajtaja,
bölcsőd fája, koporsód fedele.
Vándor, ki elmész mellettem
hallgasd a kérésem:
NE BÁNTS!
ÜNNEP
Az Ünnepeknek fontos része az „emlékezés”, amikor a dicső vagy épp a kevésbé dicső tettekre/megélésekre, az elődökre is emlékeznek, és ezáltal egyfajta folytonosság alakul ki (marad meg) az Ősök, Elődök, a Gyökerek irányába is. Az emlékezés a legtöbb esetben ma még ’intő’ példa is lehet arra, hogy mit szükséges megváltoztatni, miben szükséges változni akkor, ha valami yobb és teljesebb Élet a cél ---
az „Ünnep” Valódi Lényege azonban minden esetben a[zon] „Jelen Megerősítése, amely elvezet a ’vágyott jövőbe’.”
Az Ünnep általában MEGERŐSÍTI az Élet egy olyan részét/szeletét, amely „továbbvitelre érdemes”, amelyben ELŐREMUTATÓ/előrevezető Példa vagy Út [Működés, Erő] Van Jelen.
(Részlet a 20110802 - Níitottság, Nyitás... írásból)
|
|
|