*****

G�rdonyi G�za: Magyar sors

(R�szlet a Lehel k�rtje c�m� k�nyvb�l – T�th K�nyvkeresked�s �s Kiad� Kft)

     „A fejedelem haldoklott. Az �gy�n�l ott �llt egyetlen fiacsk�ja, a t�z�ves Zolt�n. Ott t�rdelt, zokogott a feles�ge is. S ott �llt a h�rom vez�r a h�t k�z�l: L�l, B�lcs, Botond.

     Bizony h�sz �ve m�r, hogy Lebedi�ban �r�k sz�vets�get ittak a nagy �lmossal egym�snak v�r�b�l. Az�ta �lmos is elk�lt�z�tt e f�ldi vil�gb�l. A vez�rek is egyenkint k�lt�ztek ut�na. S �m a fejedelem is k�sz�l�dik.

     Szegen a kard. � maga medveb�r�s �gyon. K�nn a tavasz hideg holdja vil�gol. Benn s�rga f�kly�k l�ngja lobog szomor�an. H�rman az �gyn�l. Egy f�klya a pap kez�ben, aki a t�rdel� m�sik t�ltos-papnak a k�nyv�re vil�g�t.

     A cs�ndess�gben behallani nagymell� Csepel s�r�s�t a folyos�r�l:

     - �! Hogy �pp az �n szigetemen hal meg a fejedelem!

     M�r h�t csak annyiban az �v�, hogy � j�rta k�r�l els�ben s � aj�nlotta a fejedelemnek, hogy oda�p�tesse a palot�j�t. A honmarad� n�pnek is alkalmas hely h�bor� idej�n.

     Behallani a s�r�s�t:

-          Ki tart meg minket, ha � meghal?

�s behallani, hogyan doborognak az �rkez� lovasok sz�z�val, ezr�vel a Dun�n �ltal a h�don.

     Csak alig egy hete hogy fekszik a fejedelem. De hal�los gyujtov�ny-hideg d�nt�tte �gyba.

     Az orvosok nem merik a csal�dnak megmondani:

-          A hajnali k�rtsz�t alig hallja m�r a fejedelem!

     Ehelyett azt mondj�k:

     -Hozassa el a csal�d az agg Imecset, a f�t�ltost, a f�j�st, a nagy K�ma unok�j�t. Mondja meg az, hogy mi van a csillagokban? Meghagyja-e Isten m�g a fejedelmet? Vagy hogy eltelt az ideje f�ldi �let�nek?

A f�klya serceg. Asszony s�r a haldokl� kez�n.

K�nn a n�p, mint a tenger morajl�sa:

     - �rp�d! Ne hagyj el benn�nket! �rp�d ap�nk!

     �s a folyos�r�l behallatszik nagymell� Csepelnek a zokog�sa:

     - V�ge a magyarnak!

     Mert bizony kuvik sz�lt a f�kon az el�bbi �jen a palota mellett. A parip�k is k�l�n�sk�ppen ijedeztek az ist�ll�ban. J�sok n�lk�l is tudhat�, hogy a fejedelemnek a hal�l bontott �gyat.

     Rekedt b�s hang k�rdi a folyos�n:

     - A f�ld�n van-e m�r?

     - Nem – feleli Csepel -, m�g Imecset v�rjuk: tal�n az � k�ny�rg�se megtartja a csillag�t.

     A fejedelem p�rn�k k�zt fekszik. Piros selyem cserge mellig betakarja. A fejedelemn� nem engedi m�g, hogy f�ldre tegy�k, hogy a F�ld-anya kebl�re hajtsa fej�t.

     - Nem, hiszen m�g nincs annyira! �s nem is hal meg, nem, nem! Nem engedi Isten, hogy meghaljon!

     �rp�d nem �gyel m�r a szavakra, s�r�sra. Arca viaszsz�n. F�lig lehunyt szeme m�r a m�svil�gra r�ved.

     Nyolc lovasszek�r ment d�lut�n Imecs�rt Buda al� a szent �ldoz�helyre, hogy elhozza a szent patak mell�l, szent ny�rf�k al�l, ahol imm�r t�z �ve tany�zik - feh�r b�rs�torban, rudakon feh�rl� csontl�fejek k�z�tt. � maga is mintha a t�l kir�lya volna: feh�r szak�lla a mell�ig �r, vastag szem�ld�ke mint a z�zmar�s moh.

     Karossz�ken hozza be k�t fiatal bonc. Leeresztik a sz�ket a haldokl� �gya el�.

     - Megmarad-e? – k�rdezi minden b�s szem.

     S a fejedelemn� is ott-t�rdelt�ben az � kez�t ragadja meg:

     - Mondd, hogy megmarad! Megmarad! Megmarad! Vagy a sz�vem itt mingy�rt meghasad!

     A j�spap z�zmar�s szem�ld�ke al�l v�zgy�ngy csillan el� s lefut a szak�ll�n.

     - �rp�d – rebegi. – �rp�d!

     � tartotta valamikor h�tnapos kor�ban az �ld�k� szent t�ze, f�stje f�l�. � j�solta meg m�g Lebedia el�tt a fejedelems�g�t. � �ldotta meg az etelk�zi �ldozati v�rrel orsz�got foglal� dics�s�ges kardj�t. S � �ldozta a nagy h�la�nnep tor�n a feh�r parip�t, mikor az utols� harcot is megv�vt�k.

     Csak Zolt�n eljegyz�s�re nem ment m�r le Csepelre.

      - Sz�zesztend�s ember nem ember – mondotta -, csak l�zeng� halott.

     S maradt a s�tr�ban a budai v�lgyben, a szent liget mellett, amelynek f�v�re se ember, se asszony nem l�phet. Ahol gallyat t�rni, vir�got szak�tani, v�zb�l mer�teni senkinek nem szabad.

     Sz�p hely: pillang�k pihen�je. L�bujjhegyen halad �t rajta az �z is.

     A tor ut�n mondta is a fejedelem:

     - Itt legyen majd az �n �r�k nyugv�-s�rom a te ny�rf�id alatt, ebben a szent cs�ndben.

     Csupa er� volt m�g �rp�d akkorid�n, noha m�r deres a haja �s szak�lla. S most: feh�r �rny�ka csup�n �nmag�nak.

     -Megmarad-e? – k�rdi reszket� szav�val a fejedelemn�. – J�solj! Az orvosok j� sz�val biztatnak, de a szem�k gy�szt mond. J�solj!

     Az agg visszahanyatlott a sz�k�be.

     -�n j�soljak-e? – mormogta szomor�an maga el�.

     �s a feje rezgett, mint t�li szell�ben a f�n maradt lev�l.

     - J�solj �letet neki! Hisz m�g ha �sz is, nincs a v�ns�g v�g�n. J�solj! Te mindig igazat j�solt�l! Most a legigazabbat: �letet neki!

     Az agg b�logatott:

     - K�nny� volt j�solnom: mindny�jan l�thattuk nemes sz�p homlok�n Isten urunk jegy�t. Akit maga Isten jel�l vez�rs�gre, gy�zelem van �rva annak a kardj�ra.

     S a falon f�gg� fegyverekre pillantott. A f�kly�k f�nye v�r�s ragyog�ssal rezgett a kardok gy�m�ntj�n, rubintj�n, aranyos bord�in.

     A fejedelemn� megragadta az agg pap karj�t:

     - Megmarad-e? Mondd, hogy megmarad! Meggy�gyul: megmarad!

     Az agg �rp�dra n�zett:

     - Uram, fejedelmem…

     �rp�d nem is pillantott f�l a sz�l�t� sz�ra, fek�szik, mint a k�.

     - Fejedelmem, �rp�d. A te �gyad mellett Attila lelke leng �s �lmos aty�d lelke �s Levente fiad lelke. Te m�r �ket n�zed. A te szemed el�l oszladozik m�r a messze-j�vend� id�k k�dtengere is. H�sz �v �ta harmadik orsz�gunk ez. Te vezett�l bele fegyverviharok k�zt, v�res l�b� lovakon, diadalmas lobog�val. Te Isten szeme-v�lasztottja ember, mondd meg n�k�nk, ha utols� erej�vel is ajkadnak: �sszecsukta-e m�r sz�rny�t a szent turul? Meg�ll-e m�r valah�ra ez a v�ndornemzet? Megmarad-e ez a Tisza-Duna f�ldje �r�k orsz�gunknak, �r�k�s haz�nknak?

M�g a fejedelemn� s�r�sa is eln�mul e sz�ra.

Minden szem a fejedelem viaszsz�n arc�ra tapad.

     - Megmarad-e �r�k�s haz�nknak?

     �rp�d ajka mozdul. Felel, mint az �lmod�, ahogy sz�l:

     - Meg.

     Az agg t�ltos �h�tatos arccal tekint a magasba, s boldog l�lekzettel rebegi:

     - �, h�la neked, nemzet�nk Istene! �letet nevelhet imm�r minden magyar anya. Eke f�nylik. Fegyver rozsd�sodik. Ny�jaink, guly�ink nyugton legelhetnek �r�k orsz�gunk f�ves sz�p mezein. S�toraink k�r�l a b�kess�g vir�gai ny�lnak. Mondd, dics� k�lt�z�, messze j�vend� id�knek t�k�r�be l�t�, csak egy sz�val is mondd: nyugalmas, boldog �lete lesz itt a magyarnak?

     S az agg t�ltos a sz�ken el�rehajolva v�rja a sz�t a fejedelem ajk�n.

     �rp�d fek�szik m�rv�nyosult arccal. Csak a szeme pill�ja rezeg m�g, mint hamv�ba m�l� el�gett sz�vet�nek utols� szikr�ja. De ajka nem mozdul.

     Az agg t�ltos szava szinte holtakat �breszt�n k�ny�r�g:

     - �rp�d!  Isten v�lasztottja! Hacsak egy ig�t is! A te ajkadon imm�r a sorsunkat l�t� Szent Egek sz�lanak: Mi a sorsunk itt a j�vend� foly�s�n? Mi tarthat meg itt id�k v�geiglen? K�nyszer�telek t�ged Isten orsz�ga sz�l�n, Isten szent nev�vel, ha h�l� ajakkal is, sz�lj! Sz�lj Isten szav�val: mi a magyar sorsa itt ezen a F�ld�n?

     S m�g a f�kly�k serceg�se is elhallgatott. M�g a gyermek Zolt�n szeme is v�rakoz�sra ny�ltan b�mult a hal�l fagy�ba s�pad� arcra. T�voli b�s k�rtsz� b�gott a Duna t�lj�n �ltal az �jjeli csendben, mintha az is k�rdezn� a t�ltossal, a vez�rekkel, a nemzettel a szellemek karj�ban m�svil�gra indul� nagy fejedelmet:

      - Mi a magyar sorsa a j�vend� id�k messze v�geiglen, mi a magyar sors itt ezen a f�ld�n?

     �rp�d szeme m�g egyszer megny�lott. Ujja is megmozdult: b�gyadtan mutatott a falra. S k�k�l� ajka alig hallhat�an rebegte:

     - A kard.”

*****

Az elm�lt ezer �vben a „kard”, a v�delem [„Az �let V�delme”] volt a magyars�g egyik Rendelt F� Feladata.

Ma m�r elkezd�d�tt a F�ld �j, Gy�gy�t�si Korszaka.

Az ebben v�llalt �J magyar feladat is megismerhet� ma m�r mindenki �ltal a sz�v�n �t, illetve seg�tenek ebben a MI lejegyz�seink is.

OmM��TR� KJ

www.omah.extra.hu