Ez nem azt jelenti, hogy rossz �ton j�rtok, hanem azt, hogy Igazs�gotokat k�vetve egy kiss� m�g a t�bbiek el�tt j�rva „�tt�r�kk�, �tmutat�kk�” v�ltatok. Ma m�r (t�bbnyire) nem sz�ks�ges ezer vagy sz�z �veket v�rni arra, hogy a t�rsak mell�tek �rjenek --- de ha valami miatt m�gis egy kiss� a t�bbiek el�tt j�rva �rik meg utatok, akkor a                                          

sz�vetek szav�t k�vetve

megtal�lj�tok ebben a helyzetben is

a „mindenek legnagyobb yav�nak” megval�sul�s�t  ott-�s-akkor-is-seg�t� lehet�s�geiteket.

[Oka lehet teh�t az �tmenetileg val� mag�nyosabb� v�l�snak az is, hogy sok eddig „k�nyszer�s�gb�l” alakult k�z�ss�g bomlik most fel a F�ldanya lebont� folyamatainak eredm�nyek�ppen, illetve vannak olyan �letek is, akik v�gleg (vagy id�legesen) elhagyj�k most a F�ldet (�s �gy azokat, akikkel kor�bban k�z�ss�gben �ltek), �s a t�voz�k hely�re majd m�g csak ezut�n l�pnek be az �jabb �letre jelentkezettek. Mindez a l�tsz�lag mag�nyosabb helyzet azonban egy�ltal�n nem k�rhoztat „t�tlens�gre”, �s am�g a „t�rsak” meg�rkeznek �s a k�z�s �j �let elindulhat, a sz�v vezet�se addig is „�r�m-teljes” �s az eg�sz csal�d sz�m�ra is hasznos utakat mutathat.]

Lejegyezte OmM��TR� KJ

*****

„…Ahogy bel�ptem a k�v�z�ba, meglep�dtem: k�v�lr�l sosem ilyennek k�pzeltem.
Azt hittem puccos �s t�gas, de nem, t�k egyszer� volt �s kuck�s.
Ez kellemesen �rintett, csakhogy... ahogy k�rbej�rtam, l�ttam, nincs egy �rva hely sem. Megk�rdeztem a pinc�rn�t, tud-e a k�rny�ken hasonl� helyet. Azt mondta, sok k�v�z� van itt, erre �n is eml�keztem. Azt javasolta, v�rjak egy kicsit, hiszen r�gen foglaltak az asztalok, b�rmikor fizethetnek.
V�rtam.
Nem nagyon mozdult senki.
Arra gondoltam, minek v�rakozom itt, r�mmelegszik a kab�t, itt �csorgok...elk�sz�ntem �s kil�dultam a sz�lbe, helyet keresni.
Az eml�keimben �l� k�v�z�k hely�ben ink�bb b�rjelleg� helyeket tal�ltam �s �nkiszolg�l� �ttermeket. Esk�sz�m, ezerszer j�rtam arra, nem ez a k�p �lt bennem.
Ahogy mentem, m�r nagyon f�ztam...furcsa, mert eddig nem.

Csal�dottan n�zegettem, m�g bel�lr�l sz�lt a hang: mit rohang�lsz? Tudod, hogy ott fogod meg�rni, hiszen ezt s�gt�k odabent...

Visszafordultam, bementem, az asztalokt�l pontosan akkor �lltak fel.
A nekem sz�nt kuck� ki�r�lt �s letelepedtem.
M�r vizes volt a l�bam, mindenem.

Eszembe jutott: 5 perc telt el!
Ennyit kellett volna bent v�rni a melegben!
Nem, te kiment�l, mert az izg�ga fejed okosabb akart lenni!

�s h�nyszor vagyunk �gy. Megvan a hely(zet), tudjuk, �rezz�k...megvan, k�sz. Csak oda kell �rni, h�v, sz�l�t.
Oda�rek, m�s, mint ahogy elk�pzeltem, jobb!!
Csak valami...m�g nincs k�sz. �n ott vagyok a hely...a helyzet...m�g nincs k�sz.
El�g v�rni, elengedetten �s biztosan abban: j� helyen, j� helyzetben vagyok.
Egy dolog vihet ki az "es�be": a fejem t�relmetlens�ge, a fel�bred� k�ts�g (biztos j� helyen vagyok?) �s ny�zsg� tenniv�gy�s.

Ha a fejem t�l messzire visz... el is szalaszthatom a hely(zet)et.
Ha csak a k�vetkez� sarokig rohang�lok, legfeljebb meg�zom.

D�nthetek.

Ha �rzem ott a helyem, ahol csak �ppen valami m�g nem �llt �ssze: v�rok a b�k�s lelki melegben vagy kirohanok egy k�rre a k�ts�gek es�felh�j�be.

D�nthetek.
Megtanultam a leck�t.” (Peonia)

[http://ujfold.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=80704]

*****

Befejez�s�l tal�n ide (is) kapcsol�dik a k�vetkez� �r�sa Philipp�nak:

 „…Minden bajom �s szenved�sem az AKARAT-b�l sz�rmazott. … Ez eg�szen addig elment, m�g Atlantiszban mindenf�le m�gikus megold�ssal kiv�lasztottam magamb�l az akarati r�szemet. Egy m�sik testet teremtettem neki, lelkemb�l kit�pve magtagadott r�szemet.

Ami azut�n k�s�bbi �leteimben hatalmas vonzer�t gyakorolva r�m �jra meg �jra mag�ba sz�d�tett. De t�le val� f�lelmem �jra meg �jra belesodort a szenved�sbe.

Eg�szen addig szenvedtem, m�g �jra Istenre nem tal�ltam. Az � seg�ts�g�vel lassan vissza�p�tettem magamba, amit eddig megtagadtam, s aminek hi�nya egyre nagyobb volt bennem.”

            Valamikor m�g 2007-ben hosszasan foglalkoztunk mi is a „szabad akarattal”, �s nagyj�b�l eljutottunk od�ig, hogy „�nmag�ban” a „szabad akarat” „�rtelmezhetetlen”. A F�ld�n „szabads�g” l�tezik, mely a Szeretet Rendj�ben gy�kerezik, �s �gy nyert �rtelmet ]mint az �let (~h�z) alapja („P�ter” vagy „k�szikla”)]. Nagyon �rdekes, hogy Philippa az „akarat” kiemel�s�t a „szabads�gb�l” mennyire pontosan �rta le: „Atlantiszban mindenf�le m�gikus megold�ssal kiv�lasztottam magamb�l az akarati r�szemet. Egy m�sik testet teremtettem neki, lelkemb�l kit�pve magtagadott r�szemet.”

            Ez a „m�sik test” [a „szabad akarat”] „�nmag�ban” �rtelmezhetetlen, mesters�gesen kre�lt „forma” �s „l�tez�”, �s ez�rt nem is csoda, hogy minden lehets�ges alkalommal egyes�lni akart a val�di l�nyeg�ben. Milyen sok szenved�st hozott p�ld�ul erre a magyar n�pre is a „szabads�g” keres�se, a megcsonk�tott �s egym�st�l elv�lasztott szabads�g �s szabad akarat torzult �rtelme/l�te. Tal�n ennek a VAL�DI szabads�gnak „MaG�ban” �s „MaGa �ltal” az �jra �l�v� t�tele a magyars�g [„Atlantiszig” visszany�l�?] [az eg�sz F�ld �rdek�ben megval�s�tand�] „K�ldet�se”.

„Szabads�g, szerelem!
E kett� kell nekem.
Szerelmem�rt f�l�ldozom
Az �letet,
Szabads�g�rt f�l�ldozom
Szerelmemet.”

Pest, 1847. janu�r 1.

(Pet�fi S�ndor: SZABADS�G, SZERELEM)

*****

http://ujfold.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=80718

Philippa

KEZDET �S V�G �SSZE�R

2009.11.12.

A mostani id�szak minden szempontb�l er�t pr�b�l�. A kezdet �s v�g �sszekapcsol�dik azokban, akik meg�rtek r�, �s �gy d�nt�ttek, hajland�k bel�pni az �j Vil�gba, s a f�lelem helyett ezent�l a szeretetet val�s�tj�k meg.

A m�lt ismeret�nek tudat�ban egyre vil�gosabban l�tom, hogy v�lt s�relmeink vittek t�v�tra minket. Ez vitt a f�lelem mocsar�ba.

Saj�t tapasztalataimb�l okulva meg�rtettem azt, amit eddig m�g nem. A kezd�pontj�t megtal�ltam bajaimnak, f�lelmeimnek gy�ker�t felder�tettem.

Minden bajom �s szenved�sem az AKARAT-b�l sz�rmazott. Csakhogy nem �gy, ahogy a Vil�g l�tja sz�momra, nem �gy, ahogy �k eld�nt�tt�k, hanem teljesen ford�tva.

T�k�rk�p: az ugye ford�tva mutatja a val�s�got?

Ahogy egy t� partj�n �ll� h�znak a k�p�t a v�z t�kr�zi, �gy t�kr�z�d�nk mi m�sokban.

Ha belen�z�nk otthon a t�k�rbe, ford�tva l�tjuk benne magunkat. Szemben �ll vel�nk val�s m�sunk ford�tott k�pe. Id� kell agyunknak megtanulni l�tni ezt a k�pet, �s megtanulni a val�s�gra alkalmazni.

A kezdeti konfliktusban t�rsaim elhitett�k velem, hogy engem az akaratom ir�ny�t. �n pedig megijedtem, �s elhittem. Figyeltem magam, nehogy el�j�jj�n bennem �jra, igyekeztem visszafojtani, �s folyton a t�bbiek reakci�j�t figyeltem, jelzik-e �jra, hogy valami nincs rendben velem. �s csendben szenvedtem … �s f�gg�v� v�ltam. T�l�k f�gg�v�.

Ez eg�szen addig elment, m�g Atlantiszban mindenf�le m�gikus megold�ssal kiv�lasztottam magamb�l az akarati r�szemet. Egy m�sik testet teremtettem neki, lelkemb�l kit�pve magtagadott r�szemet.

Ami azut�n k�s�bbi �leteimben hatalmas vonzer�t gyakorolva r�m �jra meg �jra mag�ba sz�d�tett. De t�le val� f�lelmem �jra meg �jra belesodort a szenved�sbe.

Eg�szen addig szenvedtem, m�g �jra Istenre nem tal�ltam. Az � seg�ts�g�vel lassan vissza�p�tettem magamba, amit eddig megtagadtam, s aminek hi�nya egyre nagyobb volt bennem.

V�gig azt l�ttam ezzel a r�szemmel kapcsolatban, hogy � tagad meg engem, hogy nem akar elfogadni, meg�l, hal�lba k�ld, pedig csak �nmagam ford�tott t�k�rk�p�t l�ttam benne, azt, hogy �n tagadom meg �t folyamatosan, mert nem akarok akarni.

Visszat�rve t�rsaim megl�t�s�ra, �k is �nmagukat t�kr�zik r�m. Mindenki saj�t akarat�t vet�tette r�m, s bennem v�lte felismerni. Teh�t az, amit �k akar�snak l�ttak, az sz�momra ill�zi�, t�k�rk�p, nem val�s. A val�s�g az, hogy �k nem b�rt�k elfogadni bel�l magukban a saj�t akaratuk jelenl�t�t.

Trag�di�im abb�l ad�dtak, hogy r�juk figyelve �ltem. Hagytam, hogy �k hat�rozz�k meg sorsomat. A k�ls� hangokra hallgattam, a bels� helyett. Most, mikor �jra felmer�lt a probl�ma, m�r felismertem az ill�zi�t, s bel�l sziklaszil�rd maradtam. Nem billentem ki bels� egyens�lyomb�l.

Mi�rt? Mert megtanultam, hogy stabilit�st csak �gy �rhetek el, ha az egyetlen stabil ponthoz k�t�d�m. Az egyetlenhez, ami �lland�, hull�mz�smentes �s �r�k. Istenhez. T�le kapok mindent. � t�pl�l engem. Ez�rt az � erej�b�l mer�tve felismerem az ill�zi�t �s hazugs�got.

Sok t�rsam viselked�se el�tt �rtetlen�l �llok. Egyik pillanatban elj�tssz�k, mennyire szeretnek, m�sik pillanatban letiltanak telefonr�l, msn-r�l, �s sz�rny� dolgokat v�gnak a fejemhez. Azt mondj�k, nem k�rnek az energi�mb�l. �n meg csak b�mulok, �s nem �rtem, mi mi�rt t�rt�nik.

De most m�r egyre vil�gosabban l�tom azt is, hogy akit zavar az �n energi�m, �s azt mondja, nem k�r bel�le, az m�g mindig m�sok energi�j�b�l �l.

Istenhez kell energetikailag is kapcsol�dni, nem egym�shoz. � a V�gtelen Energia, az � ereje kell, hogy felt�lts�n mindannyiunkat. �gy soha nem lesz�nk energiahi�nyosak.

Teh�t az, hogy �k �gy l�tj�k, elveszem az energi�jukat, pont annak ill�zi�ja, hogy �k veszik el m�st�l.

Vagy akik nem k�rnek bel�le, �s elz�rj�k magukat t�lem, �pp annak ill�zi�ja, hogy Isten fel� vannak elz�rva, bel�l.

Mire val� teh�t az ill�zi�? Ugyanarra, mint a t�k�rbeli k�pm�sunk. Arra, hogy megl�ssuk �ltala a val�dit. Felismerhet�v� teszi a val�s�got, l�that�v� a l�thatatlant.

Nem megtagadni �s �ld�zni vagy kiirtani kell magunkb�l, hanem megk�sz�nni, �tszeretni, felismerni. S�relmeinkr�l �gy sorban kider�l, hogy ill�zi� volt csup�n.

*****

Kor�bbi �r�sok k�z�l aj�nlom olvas�sra a Szabads�ghoz kapcsol�d�an:

20090306 – M-�G II. (6-8. oldal)

20090819 – Azoknak, Akiket �rinthet XX., MAGOK, Madarak, M�gusok (8.oldal)

20090822 II – A F�ldanya Igazs�ga IV., Szemelv�nyek

20090829 II – SZABADS�G-K�PEK, Szemelv�nyek

20090920 III – Szabads�g – Azoknak, Akiket �rinthet

20091103 II – Ism�t a K�r�sekr�l

www.omah.extra.hu