Híres gyöngyök. A legnagyobb ismert gyöngy HOPE bankár tulajdonában volt, ma a londoni South Kensington múzeum kincse. Körtealakú, 50 mm hosszú, kerülete alul 83 mm, felül 83 mm, súlya 1816 grain. Felülete háromnegyedrészben szép, fehér színt játszó, egynegyedrészben bronzszínű, értékét negyed millió aranykoronára becsülik. A perzsa sah kincstárában egy 35 mm hosszú és 25 mm széles, kifogástalan színű és fényű gyöngyöt őriznek.

A legszebb gyöngy a moszkvai Zozima-múzeum hibátlan gömbalakú, áttetsző, csodás fényű és színjátékú, 111.5 grain súlyú példánya, melyet egyesek azonosnak tartanak a francia koronakincsek elrablásakor eltűnt "Gyöngyök királynője" néven ismert gyönggyel.

A legérdekesebb gyöngy az úgynevezett "Déli Kereszt". Ez a csodás darab kilenc szép gyöngynek összenövése révén jött létre. Hét darab, egyenes vonalban összenőve, alkotja a kereszt szárát, egy-egy gyöngy felülről a másodikhoz hozzánőve, a kereszt két ágát. A Déli Keresztet 1883-ban találták Nyugat-Ausztrália partjain.

2. TENYÉSZTETT GYÖNGYÖK.

(Nevelt gyöngyök, Mikimoto-gyöngyök, Zuchtperlen, Perié cultivée.)

Tenyésztett gyöngyöknek nevezzük mindazokat a gyöngyöket, melyek kétségtelenül emberi beavatkozás következtében keletkeztek. A tenyésztett gyöngyök őseiül a kínai édesvízi gyöngykagylókban nevelt álgyöngyöket és gyöngyház-Buddhákat tekinthetjük. Európában LINNÉ az első, akiről tudjuk, hogy eljárást dolgozott ki édesvízi gyöngyök tenyésztésére. Tervét a dán kormány vásárolta meg, de gyakorlati kivitelére sor sohasem került. LINNÉ az édesvízi gyöngykagylók héját megfúrta, a lyukon keresztül dróton kis gyöngyház golyócskát juttatott a héj és a köpeny közé. Kísérletei eredményéül gyenge álgyöngyöket kapott. A múlt század hatvanas éveiben Észak-Amerika gazdag édesvízi gyöngykagyló-telepein is megkísérelték a köpeny és a héj közé juttatott és a héjhoz ragasztott gyöngyházgolyócskák segítségével gyöngyöket tenyészteni, de szintén csak álgyöngyökhöz jutottak.

A gyöngytenyésztés problémájának megoldása japán kutató, elsősorban KOKICHI MIKIMOTO érdeme. MIKIMOTO ismert zoológus honfitársának, MITSUKURI-nak tanácsára tengeri gyöngykagylókkal kísérletezett az e célra igen alkalmas Ago-öbölben berendezett laboratóriumában. Eleinte ő is a köpeny és a héj közé óvatosan becsúsztatott s a héjon rögzített gyöngyház golyócskákkal kísérletezett. A 3-5 év multán kiemelt kagyló héján többé-kevésbé tökéletes fél és háromnegyed gömbalakban keletkezett álgyöngyöt óvatosan leválasztották, alsó felét leköszörülték s így foglalták ékszerbe. A szebb példányokhoz pontosan hozzájuk illő gyöngyházfélgömböt ragasztottak s így kiegészítve használták őket fel. Az összeragasztás vonala mindig szembetűnő. Ezek a MIKIMOTO tenyésztette kiegészített félgyöngyök japán gyöngyök névvel kerültek forgalomba s a század elején meglehetősen elterjedtek, sőt ma is találkozunk még velük. Áruk soha nem volt nagy, az I. minőségű, hét mm átmérőjű japán gyöngyért 4.20, a nyolc mm-esért 7.20, a tíz mm-esekért 24 márkát kértek. Igen szép példányok kétszer, sőt háromszor ennyibe is belekerültek. II. minőségű japán gyöngyök ára 40 %-kal, az egészen silány példányoké néha 90 %-kal volt alatta az I. minőségűeknek.

MIKIMOTO félsikerét hosszú, nehéz munkával telt idő multán, teljes diadal követte. 1913-ban, ugyanabban az évben, mikor ALVARDEZ kísérleteinek érdekes eredményeit ismertette, szedte ki MIKIMOTO az első, maga tenyésztette gömbölyű gyöngyöt a tengeri gyöngykagylóból.

ALVARDEZ német kutató a köpenyről óvatosan lefejtett gyöngyház-kiválasztó hámsejteket fecskendezett be a köpeny húsába s hat hét múlva metszeteket készítve a köpeny megfelelő részéből, megtalálta ott a kialakuló gyöngyzsákot, benne a mikroszkópi nagyságú gyöngykezdeménnyel. Későbbi kísérletei során a hámsejtekkel együtt egy, a kagyló élősdije petéinek megfelelő nagyságú gyöngyházgolyócskát is befecskendezett a köpeny húsába és fél esztendő multán a kialakult gyöngyzsákban egy mm-es gyöngyöt talált. Sikerült tehát a gyöngyzsák keletkezését mesterséges úton előidézni.

MIKIMOTO más utat követett, ő kész gyöngyzsákot juttatott a köpeny húsába. Eljárásának lényege, hogy válogatott, különösen vastag gyöngyházréteget szolgáltató kagylóknak gyöngyházat termelő hámsejt rétegét óvatosan lefejtve, e hámsejtek alkotta szövetbe apró gyöngyházgolyócskákat csomagol s ezeket a mesterségesen előkészített gyöngyzsákokat idegen, szintén vastag gyöngyházréteggel rendelkező, gyöngykagylók köpenyhúsába ülteti be. Az operáció, mely magától értetődőleg roppant gyakorlatot és nem kis ügyességet követel, bambusznyelű, gyöngyházélű késekkel történik. A kagylókat, melyekbe gyöngyzsákokat ültettek, 5-7 évig tartják lehető kedvező körülmények között életben s ez idő elmúltával halásszák ki és nyitják fel.

A keletkezett gyöngyök az emberi beavatkozás nélkül keletkezettektől külsőleg semmiben sem különböznek. A hét év alatt keletkezett gyöngyházréteg vastagsága átlag 0.63 mm. Az eljárást csak nagy vonalaiban ismerjük, a részletek MIKIMOTO és munkatársai titkai. Előállítanak ma már olyan gyöngyöket is, melyeknek magját egy kis igazgyöngy alkotja, sőt legújabban állítólag sikerült, ALVARDEZ kísérleteinek tökéletesítése révén, olyan gyöngyöket tenyészteni, melyek sem gyöngyház, sem igazgyöngymagot nem tartalmaznak.

MIKIMOTO gyöngyei 1921-ben jelentek meg az európai piacokon, legelsőnek Londonban. MIKIMOTO gyöngyfarmjait az Ago- és Gokasho-öbölben rendezte be. Mindkettő kitűnő életlehetőségeket nyújt a gyöngykagylóknak. A veszélyes áramlatok útját gátakkal zárta el, az öbölnek vizébe hatalmas mészkő tömböket süllyesztett, hogy legyen hol megtelepedniük a fiatal kagylóknak. Az öblök vizének hőmérsékletét és a táplálékviszonyokat állandóan ellenőrzik. A tenyészethez szükséges fiatal kagylókat nyáron gyűjtik össze, közülük a jól fejlett, vastag gyöngyházrétegű példányokat tenyésztőketrecbe helyezik el és gondoskodnak arról, hogy 3-4 éves korukig zavartalanul és lehetőleg kedvező viszonyok között növekedhessenek. Ebben a korban kerül sor az operációra. Külön válogatják azokat a példányokat, melyeknek hámsejtrétegeit fejtik le s külön azokat, melyekbe gyöngyzsákokat ültetnek. A válogatott, ügyes személyzet egy része a hámsejtréteg lefejtését, más része a gyöngyzsákok elkészítését végzi, végül egy harmadik csoport beülteti az elkészített gyöngyzsákokat a kiszemelt kagylók köpenyhúsába. A kitűnően begyakorolt alkalmazottak e kényes munkát hihetetlen pontosan és gyorsan hajtják végre.

Az operált kagylókat acéldrótból font, több vízszintes rekesszel bíró, számozott tartókosarakban helyezik el, kosaranként 100-140-et. A tengervízbe süllyesztett kosarakat az öböl legkedvezőbb pontjain lehorgonyzott tutajokhoz erősítik. Egy tutaj hatvan kosarat tart; az átlag tizenkét tutajból álló csoport kosaraiban körülbelül 70.000 operált kagyló él. A kosarakat, illetőleg a kagylókat állandóan vizsgálják, tisztogatják. MIKIMOTO válogatott, külön e célra kiképzett búvárnőket, úgynevezett ama-kat tart, kik 2-3 percig is kibírják a víz alatt s akiket e roppant megerőltető munkáért a többi munkásnál jobban fizet.

A hőmérséklet és a táplálékviszonyok szerint a tutajcsoportokat kis motoros hajóval az öböl más-más pontjára vontatják, a kagylókkal telt kosarakat mélyebbre süllyesztik vagy magasabbra emelik a vízben. A telep tájáról a lehetőséghez képest távol tartják a kagylók állati ellenségeit, a polipokat, egyes halakat, tengeri csillagokat, de különösen vigyáznak az időnként tömegekben fellépő vörös moszatok, az úgynevezett vörös áramlás veszélyére. Ezek a roppant tömegekben élő moszatok az áramlástól hajtva, behatolnak az öböl vizébe és bomlástermékeik a kagylókat megmérgezik és elpusztítják. A vörös áramlás veszélye esetén a tutaj-flottillát az öböl legvédettebb helyére vontatják.

Az operált kagylók öt-hét esztendeig növekednek MIKIMOTO gyöngyfarmján, ezután következik az aratás. Magától értetődik, nem minden operált kagyló tartalmaz gyöngyöt, átlag csak negyedrészük, sőt van esztendő, mikor a kagylóknak csak egy huszada. Előfordul azonban az is, hogy a tenyésztett gyöngy mellett természetes eredetű gyöngyöt is találnak egyes kagylókban.

A tenyésztett gyöngyök nem mind egyformák; csak kis százalékuk elsőrendű. Az első évek termésében a legtöbb tenyésztett gyöngyön ott, ahol a gyöngyzsákokat annak idején összekötözték, kis dudor mutatkozott. Ez a szépséghiba, amellett, hogy a gyöngyök tenyésztett voltát rögtön elárulta, értékükből is sokat levont. Ma már e hibán segítettek, a napjainkban kikerült tenyésztett gyöngyökön e dudor már nem észlelhető.

A siker következtében MIKIMOTO régi, Ago- és Gokasho-i farmjai mellé még két új telepet rendezett be, egyet a Riu-Kiu-szigeteken, egyet Formozában. Napjainkban évente átlag három millió kagyló kerül operáció alá s ugyanennyi aratásra.

A tenyésztett gyöngyök nagysága eleinte 0.5-4 grain között változott, nagyobbak, 6 grainig már ritkák, az ezen felüliek, egészen 12 grainig meg éppen nagy ritkaság számba mentek. Újabban sikerült a Riu-Kiu-szigetek gyöngyfarmjain 10-12 grain közti súlyú gyöngyöket tenyészteni, sőt egy alkalommal egy 30 grain súlyút is találtak. A tenyésztett gyöngyök alakja, színe, fénye, áttetszősége ugyanaz, mint a természetes úton keletkezettekké, csak ha nagyon vékony a központi magot burkoló gyöngyházréteg, akkor üt át a barnászöldesen a konhin. Vékony gyögyházréteg esetében a gyöngy hasonlít a természetes "éretlen" gyöngyökhöz, színjátéka nincsen, fénye gyenge. A tenyésztett gyöngyök magjának súlya átlag egyharmad-egynegyed része a gyöngy súlyának.

A tenyésztett gyöngyök ára eleinte elérte a természetes gyöngyök árának 50-60 %-át, majd 1926-ban ezek árának 20 %-ára esett vissza. Ma a tenyésztett gyöngyöket a minőség mellett a magot burkoló, természetes úton keletkezett gyöngyházréteg vastagsága, illetőleg súlya alapján értékelik. Ezt levonják az összsúlyból s a mag súlyát elhanyagolva, csak ezt becsülik az igazgyöngyöknél ismertetett szabály szerint. A gyöngyházréteg vastagságának megmérésére s általában a tenyésztett gyöngyöknek a természetesektől való megkülönböztetésére a MICHEL-RIEDEL szerkesztette egyetemes gyöngymikroszkóp és a vele kombinált magmérő szerkezet szolgál. A gyöngy meghatározásánál részletesen szólunk róla.

Midőn a tenyésztett gyöngyök a piacon megjelentek, hasonló riadalom támadt, mint a mesterséges ékkövek feltűnésekor. Hamarosan kitűnt azonban, hogy a természetes és a tenyésztett gyöngyök egymástól bizonyos vizsgálatok útján feltétlen biztonsággal megkülönböztethetők. Az 1926-ban tartott ékszerész kongresszus elfogadta azt a javaslatot, hogy a tenyésztett gyöngyöket csak "tenyésztett-", "nevelt-" vagy "Mikimoto-gyöngy" néven szabad csak forgalomba hozni s minden államban csalóként büntetik, aki tenyésztett gyöngyöt természetes gyanánt ad el. A budapesti ékszerészek kirakataiban "perle cultiveé" vagy "cultivé gyöngy" név alatt találkozhatunk a tenyésztett gyöngyökkel.

A tenyésztett gyöngyök egészen különálló helyet foglalnak el a természetes gyöngyök és a hamisítványok között. Nem hamisítványok, valódi gyöngyök, de emberi beavatkozás folyományaként keletkeztek, nem a véletlen szülte őket. Nem hasonlíthatók össze a mesterséges ékkövekkel, mert utóbbiaknál a gyártás egész menete pontosan irányítható és az előírások betartása mellett az eredmény soha sem kétséges. A tenyésztett gyöngyöknél az ember csak indítást ad, a továbbiakra azonban semmi befolyása nincsen, az eredmény mindig kétséges. A tenyésztett gyöngy szintén természeti termék s jóval közelebb áll a természetes úton keletkezett gyöngyökhöz, mint a mesterséges ékkövek a drágakövekhez.

A tenyésztett gyöngyök meghatározása.

A gyöngyházmagú tenyésztett és a természetes úton keletkezett gyöngyök közötti különbséget kitűnően láthatjuk e gyöngyökből készült vékony metszetekben a mikroszkóp alatt. A természetes gyöngyök közönséges fényben körkörösen felépített, homogén test képét adják, a tenyésztett gyöngyökben igen jól megkülönböztethetjük a körkörösen felépített, vékony külső réteget és a vízszintesen sávozott, aragonitrétegekből álló sötétebb színű magot. Párhuzamos polározott fényben a természetes gyöngyök fekete keresztet adnak, tenyésztett gyöngyökben csak a kereszt szárának elmosódó végét látjuk, a mag az aragonitrétegek többé-kevésbbé vízszintes sávozását árulja el. Ez a megkülönböztetési mód azonban a gyakorlatban nem használható; erre a célra három különböző módszert dolgoztak ki újabban: a mágneses úton, a Röntgen-vizsgálat útján és az egyetemes gyöngymikroszkóp útján való gyöngymeghatározásokat.

… 

3. A GYÖNGYUTÁNZATOK.

A mindenki által kedvelt, de csak kevesek számára megszerezhető gyöngyök első jobb utánzatai a XVII. század közepén kerültek forgalomba, Párisban. Vékonyfalú üveggömböcskék belső falát gyöngyfényű anyaggal, úgynevezett "Essence d'Orient"-tal vonták vékonyan be s a gömbök belsejét viasszal töltötték ki. Az essence d'Orient az európai édesvizekben élő fehér halak pikkelyeit bevonó ezüstös-gyöngyházas fényű guanin-kristálykákból készül. Különösen kitűnő anyagot szolgáltatnak a Balaton vizében élő szélhajtó küsznek pikkelyei. A pikkelyeket víz alatt összetörik, szétmorzsolják, mire a fénylő, mésztartalmú guanin-kristálykák leválva, lassan a fenékre ülepednek alá. Az összegyűlt anyagot alkohollal és szalicilsavval átmossák, víztelenítik, majd zselatinnal, illetőleg újabban cellulozéval, lakkal keverve használják fel. Egy fél kilogramm keleti esszencia készítéséhez 20.000 halnak pikkelye szükséges, ez az oka annak, hogy a tényleg szép gyöngyutánzatok aránylag elég drágák. Hogy olcsóbbakká tegyék őket, a gyengébb kivitelű utánzatoknál az esszenciát aluminiumbronzzal keverik. Az egészen finom utánzatok színe megtévesztésig hű, azonban üvegfényűek; hogy e fényt tompítsák, a felületet gyengén maratják.

Készítenek utánzatokat gyöngyházból, opálüvegből, cellulózéból; utóbbiak felületét a megfelelően színezett lakkal vonják be, a bevonat azonban aránylag hamar lekopik, tönkremegy. A szenzációt hajhászó ízléstelenség szülte a Balmain-festékkel bevont, a sötétben különböző színekben világító gyöngyutánzatokat.

Újabban rendkívül vékony, ritmikusan kicsapott, irizáló zselatin-réteggel vonják be az üveggyöngyöket, melyeknek felületi szerkezete így némileg hasonlít a gyöngyökéhez. Kitűnő utánzatok készülnek újabban cellitből. Jégecetben vagy kloroformban oldják, az oldathoz esszenciát adnak s finomra tört gyöngyházzal keverve, a kívánt nagyságú gyöngyökké sajtolják. Római gyöngy névvel az áttetsző, rostos gipszből vagy alabástromból faragott golyócskákat illetik, a fekete gyöngyutánzatokat viszont tömött, finom rostos hematitból állítják elő.

Az olcsóbb gyöngyutánzatokat fényük, színük, súlyuk alapján könnyen felismerhetjük, a finomabbaknak a felületét vizsgáljuk meg erősebb nagyítással. Az igazgyöngyökre jellemző felületi szerkezetet nem találjuk meg rajtuk.

A gyöngyutánzatok gyártásának központja Páris; újabban Genf és Pforzheim is egyre nagyobb piacot hódítanak gyártmányaiknak. Ma, az olcsó nyakékek, karperecek, női ruhadíszek nagy divatja idején, ez az iparág szépen virul.

www.omah.extra.hu