2009. szeptember 2., szerda [11:11], szeptember 3., csütörtök
Család-gyógyítás, Család-Harmonizálás/Rendezés
Levél-részletek, Szemelvények
***”Betért hozzánk egy ’Vándor’ vagy ’Vendég’ és szándékom volt, hogy befogadom/befogadjuk. Ám a lakásunkat nézegetve, azon gondolkodtam, hogy ki kellene tágítani a falakat… de hát betonból vannak. Nehéz, merev, kötött betonból.”
A jelen írásban kék színnel írt idézetek Máté Imre Yotengrit I-II. könyvéből származnak.
Bizonyos szempontból a nőknek talán „könnyebb” dolga van… Bizonyos szempontból…
Egy nő „tudja”, hogy életének egyik fő feladata az, hogy majd ha „házassá” lesz, akkor az „új házba” gyermekeket hozzon e Világra és összetartsa családját. Sokan még ma is ezen belső tudás és késztetés alapján keresnek párt maguknak, és a megszülető gyermekeiket legjobb tudásuk szerint igyekeznek növelni/nevelni…
Az elmúlt néhány száz/ezer évben a férfiak közül sokan valamilyen „hadakozásba” kezdtek. Szükség is volt és van talán erre, hiszen az Istentől kapott Életet védeni kell… A háborúk azonban egy rendkívül pusztító és torz formát öltöttek, mert „elegen” voltak hozzá, elegen voltak, akik idegenekre (vagy éppen a társaikra is) fegyvert fogtak, és ha jött a parancs, akkor támadtak… Más országokba mentek, és „jogosnak” érezték, hogy mások otthonait felgyújtsák, városokat tüntessenek el a Föld színéről… Rabságba vetett embereket hurcoltak a saját országukba, családokat szakítottak szét… És még mindig nem szólalt meg a „lelkiismeret”: „Mit keresek én egy idegen földön?” „Miért ölök meg idegen embereket, akik soha még csak ki sem tették a lábukat a saját városukból vagy falujukból, akik nem ártottak nekem?” „Ki vigyáz majd otthon az én családomra?” „Ki segít az anyámnak, fiamnak, feleségemnek, amíg én itt mások földjén vívok csatákat?”
Mélyen sérült a háborúk idején a férfi és a női élet is… elvesztették egymást az egymásnak-támaszai… asszonyok maradtak egyedül családdal/gazdasággal (vagy éppen a nyomorral), és az életről (gyermekek) gondoskodni kellett… Sokszor az asszonyokra maradt a testileg/lelkileg rokkant férjeik és fiaik terhe, mivel az „állam”, amely elvette életerejüket, a „használhatatlanná” lett élő testeket „visszaadta” családjaiknak… Nagyon sok család és közösség élte át ezt az elmúlt néhány száz évben… Sok férfi ma is „elbűvölve” nézi a háborús/öldöklős filmeket, mintha „onnan” talán vissza kellene még jönnie hozzájuk valaminek… valami ott-hagyott (?) részüknek…
Már nem tudom, hogy pontosan hol olvastam arról, hogy hogyan „engedték vissza a közösségekbe” egyes természeti népek tagjai a háborút megjárt fiaikat. Szertartásosan fogadták őket, majd pedig az ősi hagyományok szerint elvégezték a fiak testi és lelki megtisztítást és gyógyítását, és csak ezután kerültek vissza ismét a közösségbe…
Bizonyos szempontból talán a nőknek könnyebb a dolga. No, nem a terhük kevesebb, szó sincs erről. Egyszerűen talán könnyebb emlékezniük arra, hogy mi a Rendelt dolguk ezen a Földön: egy új családban összetartó erővé kell lenniük, hogy egy új család jöjjön létre, és a családban új életek születhessenek…
Nagyon sok madár esetében megfigyelhető, hogyan igyekeznek a hímek a fészek építése során felhívni magukra leendő párjuk figyelmét… A hagyományos közösségekben még ma is tudják a férfiak, hogy az ő feladatuk a családnak otthont adó „új ház” megteremtése. Nem „egyedül” övék természetesen a „teljes” feladat, de bizony a „nagyobb része” az övék. Nekik kell megteremteni azt a „tengelyt” és „helyet”, amely majd a saját családjuké lesz.
„… a nő eleve gazdagabb szellemmel születik.
Az ősi hit, azon át a BÜÜN hagyomány szerint minden nőt összeköt egy szál az ŐS-ISTENNŐ-vel. Ezen át egy olyan kvalitású szellemkvantum kerül bele, melyet a férfi nem kaphat meg. Ez az ős-információ, - amint ma mondanók – csak a nőn adatik tovább nemzedékről nemzedékre. Az elhunyt rokon ezért ád szellemanyagából a fiú-utódoknak többet, e hiányt, az ős-sejtés hiányát valamelyest kiegyenlítendő – gondoljunk csak bele a férfiak bizonyítani akarására!” [I., 60.]
„Ahol a nőket kizárják a döntésből és cselekvésből, a köz megfoszttatik a cselekvések felétől, az értelem kétharmadától és a sejtések háromnegyedétől.” [II., 154.]
„A sejtelem biztosabb útmutató a tudásnál. A tudás az ösmeretekből von le következtetéseket, a sejtelem az ösmeretlen lehetőségekből is.” [II., 154.]
2009. augusztus 28., péntek [holnap és holnapután is 11:11-es nap]
/Levél-részlet:/
***„Nagyon nehéz két nap volt, nagyon erőteljesen éreztem mind érzelmileg, mind fizikailag.
Szörnyű volt látni magam kívülről, hogy mennyire nem voltam ura az érzéseimnek. Olyannyira nem, hogy a még a nem olyan régen vétett hibáimból sem voltam képes tanulni.
Tegnap a férjemet is érintette ebből valami.
Szembesült azzal, hogy jelentős forgalom visszaesésünk van ebben a hónapban.
Este az autó jobb oldalát felkarcolta a garázsba való beálláskor. Nagyon kiborult.
Úgy érzem, hogy hagynom kell őt, és nagyon el kellene gondolkodnia a történteken, de erre most úgy tűnik nem hajlandó.
Az előző hétvégén a parkolóban valaki szintén felsértette a kocsi jobb oldalát talán egy csattal vagy kulccsal. Talán ez volt az első figyelmeztetés.
Neki az autó nagyon fontos, ezért úgy gondolom, hogy most ezen keresztül próbálják felhívni valamire a figyelmét.
Tavasszal a betegségével próbáltak meg tudatni vele dolgokat [akkor kórházban is volt]. Akkor nagy ígéretek, tervek voltak a változtatásokra, de nem lett belőle semmi.
Tegnap este még sok minden kusza dolog történt, és már nagyon későn jutottam hozzá, hogy a barátnémnak készített ajándékomon kijavítsam a hibákat…. Tegnap ez a rövid idő volt, amikor valamiféle békét éreztem.
Pontosítok, mert voltak olyan pillanatok, amikor néhány kismadár éneke próbált megnyugtatni. (R)”
*** „A Legfelsőbb ÉN-em már többször „nyomatékosan” (!) felhívta a figyelmet/figyelmemet arra, hogy ami a férfiak dolga, azt a nők nem végezhetik el helyettük. Amit nekik kell magukba befogadniuk és magukban élővé tenniük (rend, szeretet), azt csak ők tehetik meg.
Tudjuk, hogy ez a számukra is feszültségekkel jár --- tőlünk telhetően támogatjuk is őket --- de már NEM fogunk tőlük semmiféle terhet „átvenni”. Ha nem hallgatnak a figyelmeztető jelekre, a Földanya veszi most már őket „kezelésbe”...
A tékozló FIÚ-s történetnek most az a változata és szakasza folyik, amikor az Atya megvonja a támogatását a pusztító és önpusztító életet kezdett fiától. Nehéz ez az atyának is, mert látja, hogy a fia nagyon nehéz helyzetbe, sőt rabszolgaságba is kerül --- de addig csak ezzel a [figyelő/támogató] „távolság-tartó szeretetével” segít, amíg a fiú el nem végzi a maga tisztításait és rendezéseit --- és csak mikor fia már tudja értékelni a Rendet és segítséget, akkor vonja ismét megbocsátásával a keblére...
Elfogy(ott) a türelem azokkal szemben, akik nem tesznek a maguk tisztulásáért/épüléséért, akik még mindig másokkal kívánják vitetni a maguk terheit is.
Az autó „jobb” oldalának meghúzása (amely ugye tárgy, de mégis jobban érzi a vele kapcsolatos fájdalmat, mint amikor ezek a sérülések például a feleségén jelentek meg!) jel, és az ehhez való viszonyulás is egy értékrendet mutat.
Nagyjából azt éreztem, hogy MA végre a Földanya Rendezni tudta a maga "csakráit", a főbb Erő-pontjai egymáshoz képest is elrendeződtek végre. Ez nagy könnyebbség a Földanyának, amit részben azért is tudott ilyen könnyen megtenni, mert sok emberi formában élő gyermeke már hosszabb ideje rendezi a "MaGa csakráit", és ezek a többé-kevésbé már kiegyensúlyozódott emberi minták nagy segítségére voltak most a maga Csakra-Rendezésében. Ez pedig (már mint hogy a Földanya csakrái is Rendeződtek) azt is jelenti, hogy nagyon gyorssá és pontossá lesznek a Földanya által akart és vezetett megtestesítő {támogató/lebontó} folyamatok. Akik eddig halogattak dolgokat, azoknak most lehet hogy okoz egy kis nehézséget a Rend felgyorsult érvényesülése. De hát azért vannak az emberek között a már Kiegyensúlyozottabbak, hogy segítsék a többieket... de már nem a terhek „átvételével”…” OmMÁÁTRé KJ
***„Nemrég átjött a férjem és azt mondta, hogy nagyon kimerültnek érzi magát, elege van mindenből, legszívesebben abbahagyná az egész vállalkozását.
(Éppen tegnap mondta, hogy el sem tudja képzelni, hogy mit csinálna, ha nem dolgozna.)
Csak annyit mondtam neki, gondolja végig: amikor a kocsiban van, szól a rádió, amikor otthon van szinte állandóan a TV-t nézi. Egyszerűen fel sem tud állni, hogy kikapcsolja, mert ha vége egy filmnek, megnézi mi van a másik adón, és jön a következő film és ennek jobb esetben hajnalban vége.
Mikor tud egy picit elgondolkodni dolgokon?
Mi az amit szívesen csinálna? Mi az ami örömöt jelentene?
Nincs kedvenc időtöltése, nincs téma ami annyira érdekelné, hogy hosszabban tudna foglalkozni vele.
Azt gondoltam, hogy nem mondok a tegnapi nap után semmit, hogy ne érezze úgy, hogy rá akarok valamit erőltetni. Ennek ellenére ezek mégis kibuktak belőlem.
Bennem most nagy nyugalom, béke van. (R)”
***„’Hősök’ ma mindazok az asszonyok/lányok és férfiak/ifjak, akik teszik legjobb tudásuk szerint a dolgukat.
Az asszonyok sokszorosan bizonyították már összetartó és nemzet-megmentő szerepüket, támogatták férjeiket és fiaikat --- és itt az ideje, hogy a FÉRFIAK a MaGuk erejéből visszaálljanak a helyükre, hogy ahogyan azt az Isten Rendelte, TÁMASZAI legyenek ennek a Világnak.
Az Asszonyok végzik Istentől kapott Feladatukat, és a Férfiaknak is ez a dolga --- és ekkor újra Párrá lesznek, ahogyan azt az Isten Rendelte.
A Férfinak ma már MAGÁNAK KELL TÁMASSZÁ VÁLNIA, mert az Asszonyok összetartó ereje is csak így tud megfelelően működni.
Amelyik férfi a helyére kerül, az ÉREZNI fogja az Asszony Erejét. A Férfinak ma már MAGÁNAK kell a helyére emelnie MaGát.
Sokszor esett már eddig is szó az Asszony erejéről és szerepéről, de sajnos alig hallani Férfi-társainktól arról, hogy milyen a "szakrális Férfi", mi egy Férfi Istentől kapott Feladata. Talán ennek a megismertetése is fontos lenne a Férfi-társakkal (és fiainkkal).
Nem az Asszonyok fogják a Férfiakat a helyükre segíteni, hanem a Férfiaknak kell a MaGuk Erejéből E Világ Támaszává lenni.
Akik a Férfiak és Nők között ma már teszik a dolgukat, azok „ismertek” --- akik pedig ma még „titokban” rejtőznek, azok ezt az utat választották.
Az Asszonyok már látják a dolgukat és teszik is. Látják ma már azt is az Asszonyok, hogy mi az, ami már nem az ő dolguk, hanem a melléjük Rendelt társaiké. Ez utóbbit nem végezhetik el az Asszonyok, mert azzal megakadályoznák a Férfiak MaGa-Emelését.” OmMÁÁTRé KJ
***„Megint szívemből szóltál, mint már annyiszor! Igen, én is ezt érzem, hogy hiába tartom a cölöpöket, amit a páromnak kell, azt neki kell. Így leszünk egy EGÉSZ. (J)”
„ … a magyar nyelvben a páros testrészek egy-nek számítanak. Az egy kéz, láb, szem, fül csak fél. …a nő meg férfi együtt egy ember a Bibliában is.” [I., 25.]
„Egyik sem alább való, egyik sem fölébb való”, csak a nő szebb és magasztosabb és – legalábbis az ősök nőről alkotott képe szerint – mérvadóbb, mert az ősistenség „hímséget altató nőstény ŐSROST” volt.” [I., 49.]
„Az első emberek megszeppenve kérdezték:
- Ki vagy te szitáló ködnél finomabb szellemanyagból körtefa lombja közt lebegő szépséges asszony?
- Teremtő anyátok vagyok, az EGY-ÖRÖK-ISTEN ASSZONY-FELE!
GÖNÜZ atyánk a felhők mögül rájuk derülvén szóla:
- Teremtő atyátok vagyok, az EGY-ÖRÖK-ISTEN FÉRFI-FELE. Tik is két fél-ből vagytok együtt EGY EMBER. Ez bennetek, az ŐS-IKERÖRVÉNY egyensúlya, mely a NAGY KERÉK meglódíttatása óta a LÉTEZÉS biztosítéka. Ez a REND!
Ezért a férfi ne akarjon a nő fölé kerekedni erőszakkal, sanyargatással, a nő meg ne akarjon a férfi fölé kerekedni ügyeskedéssel, csalafintasággal.
Kinek ez osztatott szerepül, kinek az. Egyik föladat sem alábbvaló, nem följebb való.
Átkozott legyen, ki a nemek között ellenkezést szít, mert az az ÉLET ellensége, az ISTEN testét rongálja. Szennyet faljon, része ez legyen!”” [I., 80-81.]
*****
2009. szeptember 2.
***„Amikor arra kérjük a Segítőinket, hogy a csakrák szűrőit tisztítsák meg, mi az ami ezt szükségessé teszi? Mi az ami beszennyezheti?
Olyan, mint a negatív energiák, vagy a ránk csatlakozó éteri szálak?”
A csakrákat is többféle dolog terhelheti manapság, és szerintem csak az egyik része érkezik ezeknek „kívülről”. Másik részük a mi belső tisztításainknak is eredménye lehet: fokozottabban bomlanak le a régi mintáink és falaink, amelyek szintén „energiából” vannak, és lebontásuk, eltávolításuk fokozott segítséget igényelhet.
Nálam nagyon sok „érzés” [és hozzá kapcsolódó gondolat] jelent meg az elmúlt napokban: sérelmek, fájdalmak régről, egy-egy pillanatra tudatosítják magukat... Tudatosítom és Átérzem az érzést, de nem megyek mélyebben bele, hanem „kinyilvánítom”, hogy „elengedem” a fájdalmakat és sérüléseket, és kérem a Legfelsőbb ÉN-em vezetését és a Földanya és Krisztus segítségét ezek eltávolításában az energia-rendszeremből, és az eltávolított Minták helyét megtöltöm Igaz Szeretettel/Renddel/Fénnyel…
Ahogyan épül az új és bomlik le a régi, bizonyos ’tám’-falakat már bontanak az ÉN-jeink, és ezek is megnyilvánulhatnak eltávolítandó ’törmelékként’.
(Látszólag) „kívülről” is keletkezhetnek „szennyeződések”, például az el nem rendezett családi kapcsolódásokból, vagy ma még nem kiegyensúlyozottan működő más kapcsolódásokból.
Kifejezetten „indaszerű” rákapcsolódások ma már kevéssé jöhetnek létre, de például a médiákból elindított egyes Hatások még elérhetnek kissé „ragadósan” bennünket. Ezeket most fokozottan bontják le angyali és elemi segítők/jelenlétek. OmMÁÁTRé KJ
*****
***„Az elmúlt napokban, vagy inkább hetekben többször elgondolkodtam azon, hogy miért érzem úgy, hogy egyes emberekkel rendezetlenné vált a kapcsolatom és ez sérelmekkel, fájdalmakkal jár.
Megbocsájtással, elengedéssel próbáltam „gyógyítást” keresni, de nem sikerült.
Olyan érzésem volt, mintha betonfal vette volna körül ezeket az „érzés-csomagokat”, de nem akár milyen, mert egyik pillanatról a másikra, mint egy örvény húzott le.
Csupán néhány napja tudom olyan módon kezelni, hogy azt mondom: igen ez fáj, de nem süllyed[het]ek bele órákra egy-egy ilyen érzésbe. (R)”
*****
***„Ez is egy olyan üzeneted, ami többször visszavonz.
Van egy mondatod, aminek rendkívül megörültem:
„A "félre-tett étel, amellyel utóbb megkínálják" az asztalhoz visszaérkezettet arra is utal, hogy "várták vissza" őt a "családba".”
…Az jött érzésben, hogy Földanya rajtad keresztül üzente, hogy ideje kitisztítanom a csakráimat.
Szó, ami szó nem könnyű velem, mert segítség nélkül még nem mindig tudom a dolgom. (R)”
*****
„Aki „még nem érintett asszonyszemélyt”,
az még csak fél-ember volt, az Istenség mércéjével mérve gyerek. Ezért BOLDOGASSZONY oltalmában volt. Mihelyt „érintett” nőt, attól kezdve nője közvetítésével élvezte az Istenasszony oltalmát.” [I., 38.]
„Születődés, szülés, születés,
első moccanás, idő kezdete.
Múlhatatlan nősténységből fakadt
mulandó hímség.
Örök bennünk mi nőstény,
mulandó mi hím.
A virágpor elszáll,
a bibe marad.
Nőstény részünk újandul bennünk,
hím részünk egyszer él, elhal.
Nősténységünk életünk,
hímségünk halálunk –
kiben-kiben eredendő kettősség,
KÉT KAPU BÁLVÁNYA.
Azért mondatik NŐ, mert nőstény,
azért mondatik NŐ, mert növekedik.
Nősténység hímséget nevel magából,
hímség nősténység híján kiveszik.
Nőstény-erény, hím-erény kishíján gyerák
egyazon szövet színei-visszái,
suba így fordítva, suba úgy fordítva.
Értékük-mértékük nem több, nem kevesebb –
rendeltetésük más.
Nem ellentéteik vonzzák egymást,
hanem hiányaik-fölöslegeik.
Ez a KÉT FÉLBŐL EGGYÉ
kerekedés ős-törekvése,
szerelemre gyulladás okozója.
Nőstény erény: nőstény gyöngédség,
nőstény béketűrés,
nőstény bátorság, virág-szépség,
üres kancsó asztalra tétele,
kotlós gondoskodása,
MOSOLY SZÉP SZAVAKÉRT.
Hím erény: hím gyöngédség,
hím béketűrés, hím bátorság,
dongó szorgalma virág kelyhében,
üres kancsó megtöltése az asztalon,
kakas ébersége,
SZÉP SZAVAK MOSOLYÉRT.
Nőstény erő hím erőt kíván,
nőstény ész hím észt,
a nő választ, ő fogad be.
Ő érzi, kitől kívánatos fogannia,
ki magja méltó bele,
mindig a KÜLÖNB-re vágyik.
Ahol a férfi válogat,
elkorcsosul a nép.
A férfi meg mindig a szebbe,
a kívánatosabba kívánkozik,
abba hullatná magját,
nem néz értelmet, észt,
ha orrluka kitágul.
Ösztönök ezek, ősi elrendezések,
hogy tökéletesedjék
és szépüljön a teremtés.
[I., 96-97.]
„AJÁ-t [szerelmet], ha nem tapasztal,
leveti magtalanul lelke ama virágait,
melyek megtermékenyülve
alkalmassá tennék jó szeretővé, jó élettárssá.
Okítsd ezért gyermekeidet,
a körülötted élő gyerekeket, ifjakat.
Csöppségnek csöppséghez mérten,
futkározónak futkározóhoz mérten,
kamasznak kamaszhoz mérten
gyarapítsd tudását.
Őt pedig akkor szeretik, kívánják,
ha nem csak derék kan, hanem
szeretetreméltó szerető is, igaz ember,
gyöngéd, megértő, áldozatkész, udvarias.
Az ilyen férfi nője szeméből olvassa álmait, vágyait.
Ha minden jó tulajdonságához, mely emberré teszi,
hím erő és hím leleményesség is társul,
azt mondják róla: leányálom!
Mindezekért az öregek okítsák a fiatalokat!
Az ő botladozásaikból okulván
az utódok ebbéli sorsa is könnyebb leend.” [I., 124-125.]
„…a nő meg férfi egyetértésben igen erős, egy-ember, nehezen rontható…” [II., 29.]
„Szeretni nem nehéz, csak meg köll látni
másban a szeretetre méltót.” [II., 75.]
„Réges-régen anyák kormányoztak,
övék volt minden hatalom.
Hajlék királynője ma is az asszony,
a tűzhely őre ő, családok belső rendjének rendezője.
A férfi mindezeknek okáért
áhítattal nyúljon nőszemélyhez,
tisztelje feleségét, tisztelje szeretőjét,
tisztelje gyerekei anyját,
és tisztelje saját anyját, kinek ő magzata.
Réges-régen nők uralkodtak,
de ostoba nők zsarnokoskodása miatt
föllázadtak a férfiak.
Attól kezdve ostoba férfiak zsarnokoskodtak.
Az ÉG-nek így sem tetsző, úgy sem tetsző.
A nemek közt nincsen verseny, nincsen háborúság.
Föladatuk más: kiegészítik egymást egész emberré.” [II., 80.]
„A tökéletes férfi: erős, bátor, kitartó;
mivel pedig erős, gyöngéd,
mivel pedig bátor, engedékeny,
mivel pedig kitartó, segítőkész.
A tökéletes férfi tudja: ő férfi.
Nem erőszakkal, nem parancsolgatással mutatja,
hogy ő férfi, hanem ágyéka erejével,
simogatása gyöngédségével.
Ő, ha a nő ölében sír is bánatában,
nem mondják rá soha: férfiatlan.
Neki nem köll mutatnia, hogy férfi,
a nő tudja róla, érzi.
Neki nem köll hosszit köpnie,
árkot ugrania, kurjongatnia, hetvenkednie,
ő erős, méltóságos, nyomós ember.
A tökéletes férfi szereti a nőt,
ezért kíméli, nem ró rá terheket,
amit tud levesz róla,
megosztja búját-baját,
mert kedvét keresi, vágyakozik ölébe.
A fáradt, elkínzott asszony örömtelen,
kíméld ezért társadat, asszony-szeretődet.
Az ő dolga főzni rád, mosni, takarítani,
ellátni gyerekeidet nap, mint nap.
Erdőn, mezőn, szántón dolgozni férfimunka.
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
