20090818 - Azoknak, Akiket Érinthet XVIII. - Felelősség, Testvérség, Barátság

  2011.08.16. 19:56

2009. augusztus 17., hétfő, augusztus 18., kedd [Hamarosan itt az újhold, a Hold ma érkezik az Oroszlánhoz (szív)]

Azoknak, Akiket Érinthet XVIII.

Felelősség, Testvérség, Barátság

 

Elöljáróban: az eltorzult testvéri minta

„Attila és Buda

A két királyi testvér jó ideig békességben élt egymással, de amikor Detre [De-Tre] került a hun király udvarába, vége lett az egyetértésnek. A vén ravasz ember gyűlölte őket a Czezumornál szenvedett nagy veresége miatt, és meg akarta bosszulni magát. Alattomban kezdte a konkolyhintést a testvérek között. Hol Budának hordta a hazug híreket Attiláról, hol Attilának Budáról, hogy ezzel az egyetértést megzavarja, és hízelgett hol az egy­iknek, hol a másiknak.

[A konkoly a szegfűfélék családjába tartozó, 50-70 cm magas, eredetileg a Földközi-tenger nyugati vidékéről származó, de világszerte elterjedt vetési gyomnövény. Egykor a takarmány közé keveredett mérgező magvak veszélyt jelentettek a háziállatokra, főleg a sertésre, baromfira. A kenyérgabonával keveredve komoly veszélyforrást jelentettek, mivel a sütés-főzés során a méreganyagok nem bomlottak le – 3-5 grammnyi lisztje már nyálkahártya-irritációt, fejfájást, görcsöket, keringési zavart, súlyosabb esetben fulladásos halált okozhat.]
 

     Budához így szólt: „Bendegúz hős fia, miért engeded át testvérednek a hatalmat, mikor te vagy az idősebb, és tégedet megillet az? Csak a te bölcsességed képes a hun népet boldoggá tenni, nem pedig Attila erőszakossága. A királyi méltóság jogosan téged illet meg."

Attilához meg úgy szólt: „Nagy király, akit Isten ostorának neveznek, hogy lehet az, hogy te, aki hatalmas vagy, megosztod ezt a hatalmadat testvéreddel? Hát lehetséges, hogy egy birodalomnak két uralkodója legyen egyszerre?"

Attila mérgesen és felháborodva utasította el, s megtiltotta neki, hogy ilyen beszédekkel megzavarja az egyetértést, és éket verjen a testvérek közé.

Detre alázatosan bocsánatot kért, s megígérte, hogy soha többé nem fog szólni. S Attila megbocsátott neki. Ám a ravasz ember most ismét Budához fordult, aki könnyebben hajlott a besúgásra, így lassan kenyértörésre került sor a testvérek között, de Attila ennek dacára még mindig szeretettel viseltetett testvére iránt, bár ez már nyíltabban kimutatta ellenséges érzületét.

Egyszer, amidőn együtt vadászgattak a Mátra hegységben, Buda  -bár gyönge vadász volt - megtámadott egy hatalmas bölénybikát, s megsebesítette. A sebesült vadállat vérben forgó szemekkel ment neki Budának, lovát felöklelvén, felhasította annak hasát, és éppen azon volt, hogy Budát halálra tiporja, amikor Attila észrevette a veszedelmet, s Budához vágtatott — s bár csak egy pillanatig, megfordult agyában az a gondolat, hogy talán mindkettőjükre jobb volna, ha a bika most Budát megölné -, nyilaival és kopjával leterítette a megvadult fenevadat, így megmentve Buda életét.

Buda elérzékenyedve, hálásan megölelte Attilát, s ismét helyreállt közöttük az egyetértés.

Ám a vén Detre nem nyugodott. Mikor Attila messze országokban hadakozott, ismét Budához fordult ármányaival, s ismét ingerelni kezdte testvére ellen, így szólván: „Bölcs Buda vezér, bámulom türelmedet. Te kormányozod az országot, terád hárul az egész ország gondja, míg öcséd kint jár idegen országokban, és csak hadakozik. Tulajdonképpen te volnál a király és Attila a vezér, pedig megfordítva áll a dolog." Az ingatag Buda szívesen hallgatta a ravasz beszédet, de még nem mert nyíltan állást foglalni Attila ellen, félvén öccsétől. Azonban az öreg, ravasz Detre csak rágta a fülét, mondván, hogy Attila nagy hatalma csak abból áll, hogy birtokában van Isten kardja, s ez a kard Buda birtokában lenne, akkor ezzel a hatalom is Budára szállna. „Eredj tehát - így szólt -Attila palotájába, vedd magadhoz a kardot, s meglátod, hogy az összes hunok hozzád pártolnak, és tiéd lesz a hatalom."

Tetszett Budának ez a terv, és rögtön magához vette Isten kardját, s kihirdette, hogy most ő a hunok királya. Az otthon maradt főurakat pedig különféle ígéretekkel és ajándékokkal a maga pártjára hódította.

Mikor Attilának hírül hozták Buda árulását, nagyon megharagudott, félbeszakította hadjáratát, és hazasietett, hogy Budát felelősségre vonja.

Buda nagyon megijedt, mikor hallotta, hogy Attila közeledik, s tüstént Szikambriából hatalmas kőfalakkal kerített erődített várost építtetett, s azt a maga nevéről Budának nevezte el. Éjjel-nappal dolgoztak, csak hogy elkészüljön.

Mikor Attila hazaérkezett, azt üzente Budának, bogy - bár nagyot vétkezett - mégis hajlandó neki megbocsátani, ha a várat lerombolja, és Isten kardját visszaadja neki, mint jogos tulajdonosnak.

De Buda visszaüzent, hogy egyikre sem hajlandó. Ekkor Attila egymaga betört Buda várába, és bátyja elé állt. Buda pedig úgy megijedt, hogy nem is várta meg, míg Attila szóhoz jutott, hanem Isten kardjával Attila felé vágott. Ám Buda kezében Isten kardja csak közönséges vas maradt, s csak Attila kezében volt meg a bűvös ereje. Attila is kirántotta kardját, és kiütötte Buda kezéből Isten kardját, hogy az messzire elrepült. Azután még egyszer sújtott, és Buda holtan terült el a földön.

Attila azután újra magához vette Isten kardját. Az elpártolt hunoknak megbocsátott, s most már egyedül uralkodott a hunok fölött. A ravasz Detrét pedig a felbőszült hunok felkoncolták.

Attila Buda halála miatt sokat búsult s bár jogosan rántott kardot [?] igazságának megvédésére, mégiscsak testvér­gyilkos lett. [!]

Egyszer álmában ismét megjelent neki az az ősz öregember, akitől Isten kardját kapta, és haragosan reá szólt Attilára, mondván: „Bár Isten kardjának segítségével meghódítottad a világot, mégsem lesz birodalmad örök életű, mert halálod után felbomlik, s fiaid úgy fognak egymással marakodni, amint te marakodtál testvéreddel. Ez lesz büntetésed a testvérgyilkosságért." Ezen nagyon búsult Attila, s ettől fogva az arca állandóan komorrá vált.”

[Forrás: http://www.magyargardaveszprem.eoldal.hu/cikkek/hun-magyar-mondak-/attila-es-buda]

 

*****

 

            Dél körül ÁtVilágítást kértünk – főleg a „már-felelős” emberek viselkedésére, akiknek már tényelegesen összekapcsolódva kellene/lehetne tenniük a Hazáért és közösen vállalt feladataikban.

            Érzésben megjelent, hogy nem „véletlen” az a magatartás/megnyilvánulás, melyet „nem-kellő-kapcsolódásukkal” megjelenítenek, és ez is rámutat a ma még sérült családi (testvéri, baráti, szülő/gyermek) viszonyokra, mely sérülések főleg a Bizalom-vesztésen alapulnak.

            Talán kell még egy kis idő, amíg kitisztulnak a fizikai síkokról is a „mérgek”/téveszmék, melyeket az „oszd meg és uralkodj” elv képviselői csepegtettek vagy éppen zúdítottak, öntöttek időről időre a Szeretetet és Egységet keresőkre…

            Talán nem kell sok idő mindehhez… talán csak arra lenne szükség, hogy

SZEMTŐL SZEMBE leüljenek egymással

s megbeszéljék közös dolgaikat azok,

akik testvérei és barátai, szülői, gyermekei egymásnak ebben a népben,

és akkor LÁTNÁK,

hogy csak a vélt távolság, és a sérült, torzult kommunikáció (média-hatások) azok,

amik „távol lévőnek” LÁTTATJÁK őket egymástól…

 

            Személyes tapasztalatom az, hogy minél közelebb kerülünk egymáshoz „térben”, annál yobban látszik az, hogy EGY CSALÁD VAGYUNK.

 

            A ma esti ima-időben test-lélek-szellem-egységében szívkapcsolódással kapcsolódtunk a Földanyához/GAIAhoz és a Földanya Családjához, valamint KRISZTUSHOZ és a MindenHatóhoz. Lassan, majd gyorsabban érezhető volt, ahogyan A CSALÁD [Földanya CSALÁDJA] tagjaiban kinyíltak és FelFényesedtek ismét a Szív-Lótuszok --- és

NAGYON YÓ ÉRZÉS (és tudat) volt,

hogy MIND ITT VAGYUNK,

Mind EGYÜTT vagyunk,

még akkor is, ha sokszor olyan „távol” élünk egymástól (térben-és-időben), hogy talán „személyesen” soha nem találkozunk… Mégis

YÓ volt TUDNI és ÉREZNI,

hogy mind, Akik E Földön Élünk, EGY CSALÁD Vagyunk…

 

            Kicsit elmerültünk mindannyian ebben az Egységben, majd „érezhető” volt, hogy valami talán érkezni akar. „Nem láttam”, hogy mi jön, vagy egyáltalán jön-e valami, CSAK ÉREZTEM, HOGY TALÁN ÉRKEZIK, ÉRKEZNI AKAR VALAMI. Talán a Teljes CSALÁD (Együtt?) fordította a Figyelmét és/vagy Várakozását arra a „valamire”, ami „érkezni akar” --- és talán EZ

A KÖZÖS VÁRAKOZÁS ÉS FIGYELEM volt az,

amelynek eredményeképpen „egy kicsit távolabb a Földtől”

„megjelent”

 

„EGY CSOMAG”, melyet [mint egy születés-csatornán keresztül]

 

A CSALÁD Együttes Erővel hozott be/le a Földre.

 

            Mikor ezt a „csomagot” „behúztuk” (mint egy kapun) a „Földre”, azonnal egy Fény-burokként ölelte körbe a Földet. Megnyugodott ez a Fény, Kiegyensúlyozódott --- érezhető volt, hogy a Földanya „Engedélyére” „várunk”.

            Megérkezett a Földanya Engedélye, mert kis idő után a Fény-burok egy szempillantás alatt „beszippantódott” (talán) a Földanya „szívébe”, és egy nagyon rövid idő után a Földanya közép-pontjából (szívéből) áramlott ki az egyes Családokhoz és SzeRves Létezőkhöz, és egy része pedig „burokként” körbeölelte a Földet.”

            „Tudtam”, hogy „Áldás, Kegyelem” is érkezett ismét a Földre a „csomagban” --- és talán olyan Segítségek (Harmonizáló, Rendező Erők), melyek a még „függőben” lévő családi és egyéb kapcsolódások Mintáinak és megnyilvánult formáinak Harmonizálásában segédkezhetnének. Oly gyors ütemben történik ma a Föld és a Föld CSALÁDJA Folyamatos ÁtVilágítása és Rendezése, hogy nem csodálkoznék nagyon azon, ha a „baráti” és „testvéri” (és más) kapcsolódások Rendezéséhez is érkeztek volna már Gyógyító Segítségek…

 

            Az érkezett Áldások és Kegyelmek kapcsán Mi MaGunk is – feltehetően minden más családhoz hasonlóan – elmondtuk kéréseinket, hogy „mire” szeretnénk ha fordítódnának az érkezett Segítő Erők.

            Azt kértük, hogy a Földanya és KRISZTUS Határozzák meg, hogy hol kerüljenek felhasználásra az Érkezett Segítő Erők és Kegyelmek, hiszen a sok elvégzett ÁtVilágítás és Vizsgálat eredményeképpen „ŐK” „Látják” pontosan, hogy hol vannak a legnagyobb hiányok, hol kél el most a legnagyobb segítség. Kérésként elmondtuk, hogy kerüljenek oda segítő Erők/Kegyelmek, ahol a legnagyobb a hiány vagy „baj”, és oda is, ahol már ténylegesen dolgoznak a KRISZTUSI Tervek megvalósításán. Kértük, hogy minden Családhoz jusson a Segítségből, és ha lehet, akkor minden SzeRves Létezőhöz is jusson a most érkezett Áldásokból/Kegyelmekből, hogy mindenkiben segíthessék a Tisztulásokat, Gyógyulásokat, az ÖnMaG és Feladat-felismeréseket, az Egymásra-ismerést, az ÉP Kapcsolódásokat.

            A MAGSÁG és Magyarság vonatkozásában Áldást és Segítséget, Kegyelmet kértünk mindazokra, akik az ország bármely helyén is végzik a Földet/Hazát Segítő, ÉPÍTŐ Feladatokat. Segítséget kértünk abban, hogy azok a „barátok” és „testvérek”, „szülők-gyermekek”, akik ma még nem ismertek valami okból egymásra és közösen vállalt feladataikra, lényük és szívük megtisztítása/megnyitása által ismerjenek egymásra és kapcsolódjanak a lényükben hordozott KRISZTUSI Mintáknak és Feladatoknak megfelelően.

            Kértünk KRISZTUSI és Földanyai Vezetést abban, hogy az elkövetkező „egy hétben” is (és azután is) mindenki, akinek fontos szerepe/vállalása van e Haza KRISZTUSI Megújításában, azok legyenek a megfelelő időben a megfelelő helyen, kapcsolódjanak társaikkal, találják meg a közös hangot, a közös lehetőségeket, és végezzék el a leg-yobb tudásuk szerint az általuk elvállalt Feladatokat.

            Fontos időszak ez a magyarok életében, és ha ilyen sorsfordulókhoz érkezett ez a nép, mindig félre kellett tennie a személyeskedéseket, és el kellett jutnia az „Egy szívvel, Egy Lélekkel, Egy Testként való kinyilatkoztatásig” (valahogyan úgy, ahogyan az előbb leírt „Föld CSALÁDJÁBAN”) ahhoz, hogy A NÉPET ÉS NEMZETET, HAZÁT MEGÚJÍTÓ ISTENI/NAGYBOLDOGASSZONYI ERŐ és TUDÁS Megérkezhessen és Beföldelődhessen.
 

            SZÜKSÉGES a KÖZÖS HÍVÁS, a KÖZÖS AKARAT, az EGY AKARAT --- és ilyenkor mindenféle „személyes” ellentétet fel kell oldani. Különösen az IDŐSEBB, TAPASZTALTABB korosztálytól elvárt ez ilyenkor, hiszen PÉLDÁT MUTATNAK, melyben SAJÁT nemességük tud megnyilvánulni --- vagy éppen nem tud megnyilvánulni...
 

            Azt is tudnia kell az „idősebbeknek”, hogy NEKIK MaGuknak mi a Feladatuk egy-egy ilyen nagyobb sors-forduló idejében. Tudásukkal és Tanácsaikkal, Meglátásaikkal SEGÍTENIÜK kell azokat az ifjakat, akik meghatározzák a további sors-utat. Igen, a további sors-út meghatározásában nagyon nagy SZEREPE és FELELŐSSÉGE van az ifjabb és érettebb korosztálynak is, össze kell kapcsolniuk az ifjak lendületét és új meglátásait az idősebbek tudásával és tapasztalatival. Nagyon fontos, hogy az idősebbek átadják tudásukat az ifjabbaknak, hogy azok figyelembe vételével történhessen meg a sors-út minél pontosabb meghatározása.

            Tudni kell azt, hogy mivel az ifjak lesznek azok, akik ezt a sors-utat ténylegesen meg fogják élni, így Nekik nagyon nagy beleszólásuk van a sors-út meghatározásába. Ez egy „családban” természetes, TUDJA idős és fiatal is ---

csak sajnos a „család” mintái (a bekövetkezett szétesések miatt) még csak most vannak gyógyulóban. Éppen ezért mind az ifjabbak közül, mind az idősebbek közül NAGYON NAGY TUDATOSSÁGGAL ÉS FELELŐSSÉG-ÉRZETTEL KELL jelen lennie a most folyó átalakulásokban mindazoknak, akik már Tudatosságban és Felelősség-érzetben kissé a többiek előtt járnak.

 

Mindenkinek OTT és AKKOR kell jelen lennie és tennie a reá bízott feladatokat, amikor annak elérkezett az ideje. A MAGOK korábban ismert „természetes tagozódása”, melyet mi is ismertettünk pár napja [és ma az egyik levélben ugyanezt a tagozódást a „gyümölcs” „képére” lefordítva úgy jellemezte valaki, hogy a „mag, a gyümölcs húsa és a gyümölcs héja”), még csak most van VISSZARENDEZŐDŐBEN, és nagyon fontos, hogy a MAGOK/Magyarok között is ráismerjen a „mag” a „magságára”, a „gyümölcs húsa” a maga „húsosságára”, és a „héj”-feladatú is a maga szerepére/feladatára. Teljesen különböző tudásokat kíván meg és takar AZ EGY TESTEN BELÜLI különböző Feladatokba való beszületettség, és ma még sokan csak a „különbözőség” érzékelésére képesek, a „közös test” meglátására” nem. Ezért fontos, hogy SZEMTŐL SZEMBEN TALÁLKOZHASSANAK a MAGOK és Magyarok, és így EGYÜTT-Létükben ismerhessen mindenki a MaGa Feladatára a „közös testben”.

 

Türelemre is szükség van --- és arra is, hogy akinek az a dolga, az végezze a fizikai síkon a kapcsolásokat és feladatokat… idővel minden a helyére kerül, ha a személyes megtapasztalások során feloldhatóak lesznek a nézet-különbözőségek, és megértésre kerül, hogy a használt fogalmak mikor takarnak közös tartalmakat, illetve mikor jelölnek sajátos, a Közös érdekében vállalt személyes, egyedileg elvégzendő saját feladatot vagy utat.

 

Ma még sajnos a „mag-hús-héj” összeRendeződése is folyamatban van, és a korábbi SzeRves Szálak (élet-láncok) szétszakadásai miatt nincsen meg sok esetben

- a „szakrális” feladatokat vállaltak

- és a fizikai síkú megvalósításban dolgozó „Mesterek” megfelelő,

KÖZÖS MUNKÁN ALAPULÓ

BIZALMI

KAPCSOLÓDÁSA.

 

Még csak most vette kezdetét ez a nélkülözhetetlen [ALAP] (!) összekapcsolódás, és jönnek a felszínre a korábbi korok sérült mintái: feloldást várnak, gyógyítást, Rendezést, elengedést, hogy ezek után EGY MAGOSABB ÉS TISZTA TUDATOSSÁG MELLETT ISMÉT ALAPJÁVÁ (!!!) LEGYEN a [megtapasztalt, megTEREMTETT] Bizalom A KÖZÖS, AZ EGY-TESTŰ ÉLETNEK.

 

20 évvel ezelőtt azon ’bukott meg’ „az Egység” (mely új sors-utat hozhatott volna már akkor a Magyarság/MAGSÁG számára), hogy egyéni érdekek és sértődöttségek, igazságok elhallgatása, feszültségek szőnyeg alá söprése miatt nem tudott összekapcsolódni megfelelően

- az IFJÚSÁG és az IDŐSEBB korosztály [„szülő és gyermeke”!],

- valamint a SZAKRÁLIS ALAP és a MEGVALÓSÍTÓ MESTEREK [„Testvérek” és „Barátok”].

 

Most új lehetőség jött el, hogy a KÖZÖS VÁRÁS, KÖZÖS HÍVÁS Hatására BEÉRKEZHESSEN (Bekapcsolódhasson) a Földre és E Kárpát Hazába a MAGOK és Magyarok Új Világ-Sors-Útja [mindazok által (és azok számára?), Akik Igaz és Tiszta szívvel kapcsolódnak a „HAZA” testéhez – legyenek bárhol is (a) testben].

Az „ifjak” „feladata”: a „lendület” adása egy olyan sorsúthoz, melyet ők maguk és gyermekeik és azok utódai is élni fognak, és épp ezért nagyon fontos, hogy az ifjak meghallgassák és mérlegeljék „szüleik” tanácsait.

Az „idősebbek” „Feladata” az, hogy MINDEN TUDÁSUKKAL támogassák és segítsék a gyermekeiket, hogy azok a lehető leg-yobb sors-utat választhassák ki, és azután pedig valósíthassák meg.

 

            Ahhoz, hogy egy megfelelő ÚJ ÚT megfoganhasson és megszülethessen, szükség van BIZTOS ALAPOKRA is, és ennek a biztosítása korról-korra az (éppen akkor élő) „idősebb” korosztály feladata. A fiatalokban megjelenő esetleges hiányosságok rámutatnak az őket felnevelő idősebbek hiányaira és/ vagy mulasztásaira, és ezért rendkívül fontos, hogy az ilyen esetlegesen előkerülő hiányosságok megszüntetésébe lehetőségeik szerint az idősebbek is kapcsolódjanak be (a szőnyeg alá seprés helyett történjen meg a mielőbbi kijavítás/kitisztítás).
 

            Fontos, hogy az idősebbek/szülők NE AKARJÁK RÁERŐLTETNI a maguk elképzeléseit fiaikra/lányaikra, ADJÁK meg számukra a tapasztaláshoz szükséges szabadságot, és a megfelelő alapok megteremtésében őket segítő minden Tudást.

            Minden korosztály hoz új Tudásokat, Képességeket és Meglátásokat – régen ezeket sokkal tudatosabban figyelték a nemzetségekben/törzsekben a bölcsek. Minden kihajtó „ág” egy kicsit „más” is, az EGÉSZ mintái szerint is él, de a MaGa mintái szerint is. Nem mindig könnyű MEGÉRTENI az idősebb korosztálynak az ifjak által hozott új értékeket/szemléletet --- de ha visszaemlékeznek saját ifjú-idejükre, valamint szeretettel figyelik „gyermekeiket”, akkor mindenki megtalálja a neki Rendelt helyet az EGÉSZ-ben.

            Fontos ma az is, hogy akiknek ez feladata, lássanak rá a „formák mögötti lényegre”, és ne akarják „a lényegnek” azt a formáját mindenáron fenntartani, mely helyett már születőben van ugyanazon „Tiszta MaG” Megújult Formája.

            Figyelemmel kell arra is lenni, hogy sok „Forma” fog megváltozni rövid idő alatt, mert MaGa a Föld is elérkezett egy nagyon jelentős korszak- és LÉT-váltásba.

Teljesen Új Formák jelennek majd meg szinte az élet minden területén, melyek legtöbbjét ma még nem látja át az emberi elme, és a „Szív” is „csak” ÉRZI (~tudja) a „változást”, de MÉG NEM LÁTJA (ahogyan a fenti képben is) a „Pontos Formát”. Majd ha már „Megérkezett” (és bízhatunk abban, hogy a „mindenki számára leg-yobb megoldás és forma érkezik, ha tiszta szívvel hívjuk és fogadjuk!), akkor meglátjuk a „formáját”.