|
ÍRÁSAIM |
|
| |
"ELEGET KÍVÁNOK NEKED!"
"Elegendő napsütést kívánok számodra, hogy jókedved legyen, bármilyen szürkének is tűnnek napjaid.
Elegendő esőt kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld a napot.
Elegendő boldogságot kívánok neked, hogy szellemed élő és örökké tartó legyen.
Elegendő fájdalmat kívánok neked, hogy még az élet legkisebb örömei is nagyobbnak tűnjenek.
Elegendő nyereséget kívánok neked, hogy vágyaidat kielégítse.
Elegendő veszteséget kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld mindazt, amid van.
Elegendő köszöntést kívánok neked, hogy felkészítsen a végső búcsúra." (Folytatás ITT)
|
Sík Sándor - Ember
"Embernek lenni!
Csak embernek, semmi egyébnek,
De annak egésznek, épnek,
Föld-szülte földnek
És Isten-lehelte szépnek."
|
|
Hímeztem: |
|
| |
2011.0728 – Szemelvények – Önkifejezés III.:
Nagyon fontos, hogy azokban a helyzetekben,
amelyekben „mások támogatójává vagy segítőjévé” válunk,
TELJESEN ŐSZINTÉK, IGAZAK legyünk.
A „segítő szándék” „tiszta” legyen,
vagyis tisztán SZERETETBŐL legyen jelen (’se több se kevesebb’),
magunkat a „yobbítás” és önzetlen segítségadás szándéka vezesse
[ne kívánjuk a másikat ’befolyásolni’ vagy ’vezetni’, ne ’értékeljük’ vagy ítéljük meg stb].
Ha „hívást” érzünk egy helyzetbe, amelyben segítően nyilvánul(hat)nánk meg,
akkor „teljes figyelemmel” [teljes odafigyeléssel] forduljunk a „helyzet” és a helyzetben „jelenlévők” felé is.
Legyünk „nyitottak”, hogy megérthessük azt, amit a helyzet mutat –
és ezáltal is azt tudjuk nyújtani,
ami az adott helyzetben „tőlünk telhetően is a leg-yobb”
és az „érintett számára is legmegfelelőbb”.
Fontos, hogy IGAZAK legyünk teljes egészében:
ne találjunk ki valótlan, általunk meg nem élt ’példákat’, mert már ez is ’ferdítés’.
Olyat mondjunk és tegyünk, amit mi VALÓBAN megtapasztaltunk,
és ami ezáltal a ’magunk tapasztalata/tudása’
[’erre tudunk Építeni, ebből tudunk biztonsággal Építkezni/Építeni’].
Ne „szépítsünk”, és közben ne legyünk bántóak sem
(ugyanis a ’bántás’ érzékelésekor bezárul vagy beszűkül a „szív”, és így legtöbbször nem tud célt érni a segítség).
|
"Egy szó is lehet locsogás, s ezer oldal maga a tömörség.”
(Abody Béla)
„A madarak nyelve nagyon régen kialakult, és más, ősi beszédmódokhoz hasonlóan tömör, kihagyásos beszéd: keveset mondanak, de ezzel sokat fejeznek ki és sokat megértenek belőle.”
(Gilbert White)
|
|
|
|
|
|
Írások - 2009 július |
|
20090730 II - Azoknak Akiket érint II - A Küldötti Mintáknak vége
2011.08.17. 14:33
2009. július 29., szerda, július 30., csütörtök [2009-07-30 >>> 21 >>> 2 + 1 = 3]
A Küldötti [Küldötti-Áldozati] Mintáknak VÉGE
Érzés: „Valahogyan a SzentLélek CsillagNemzetség [más megnevezéssel „A MAG” CsillagNemzetség] „helyére kerülésével” függ össze a PÁROSSÁG Rendezése.” [Ennek a gondolatnak a folytatása részben az „Azoknak, Akiket Érinthet” írás is.]
Ez a Világ (is), KRISZTUS E Világa PÁROS-Rendi Világ, amely „eredendő párosságnak” valamiféle leképeződése és megjelenése a létezés és működés minden területén jelen van. Többek között ez abból is ered, hogy E Világ a SZERETET Törvényeinek alapján működik, és a Szeretet pedig csak „áramlásban” tud megnyilvánulni, vagyis (látszólag) egymástól „különböző” lények összekapcsolása által. Ahhoz tehát, hogy a Szeretet megnyilvánulttá és megnyilváníthatóvá legyen, szükség van arra a SzeRves ELKÜLÖNÜLTSÉGRE és ÖSSZETARTOZÁS: EGYSÉG és ÖSSZEKAPCSOLÓDÁS „Mintára”, A-MI-t mindegyik Teremtett Világban a „SzentLélek” [vagy más néven „A MAG”] Családja hordoz, Őriz, és (többnyire) testesít (is) meg.
„Párosság” és „Egymást-Kiegészítőség” az „alapoknál”:
Talán a tegnap és ma lejegyzettekből az is „Világosabbá” lesz és lehet egy kicsit, hogy miért volt eddig „nehézsége” a Magyar vagy MAG Lélekcsaládnak „Eredete” felismerésével. Mostantól feltehetően sokkal könnyebbé lesz ez az Ébredési és ÖnFelismerési Folyamat…
Volt egy évek óta visszatérő kérdés bennem a magyarság sorsútjának egy bizonyos részletét érintően, mely szinte minden ma élő magyart „mélyen” és „húsba-vágóan” is érint/érintett… Néhány gondolat tisztázódott az évek folyamán, de éreztem, hogy „nem mehettem közelebb”. A felmerülő kérdés és gondolat az 1990-1992-es évek magyar változásaira vonatkozott, és hogy akkor miért nem „tudta” vagy „akarta” meglépni a magyarság azt a változást, amelyre készült. Szinte mindig megjelent érzésben, hogy valamiféle „áldozat-hozatal” történt ott-és-akkor, de nem kaptam mélyebb rálátást az ok-ra és miért-re.
Tegnap egy hosszas beszélgetésben megint megjelent ez a téma, és „határozottan” ott volt megint érzésben bennem az „áldozat-hozatal” „ténye”. Annyi „kiegészítés” érkezett még érzésben, hogy azért nem tudta vagy akarta meglépni azt a változást akkor a magyarság, amelyre mindegyik tagjával készült, mert azzal „egy kezelhetetlen feszültség” keletkezett volna. Hogy ez a „kezelhetetlen feszültség” pontosan mi lett volna, hol és milyen területen nyilvánult volna meg, arra nem kaptam megértést [csak annyit éreztem, hogy többféle kiterjedése is volt], és ismét csak annyit tudtam megerősíteni magamban, hogy „yó oka” volt az akkori történéseknek, és hogy összefüggésben volt ez a Föld más területein történt változásokkal is.
Egy kicsit később (mert még foglalkoztatott ez a kérdés – és az is, hogy miért jelent ismét meg néhány hozzá kapcsolódó érzés) érkezett néhány újabb meglátás. Tudom azt is pontosan, hogy egyáltalán nem teljes a rálátásom az akkori „miértekre” és „hogyanokra”, de talán a kérdés szükséges mértékű megértéséhez és kibontásához „e szeletke” megvilágítása közelebb vezethet --- vagy ha e Minta kitisztítása lehetővé teszi, akkor mélyebb megértés nélkül elengedjük az akkori fájdalmakat és nehézségeket, és megtörténik „Ma” az, aminek itt-és-most jött el az ideje [ha megértünk rá egyénileg és a nemzet és nép szintjén is.]
A következő érzések jelentek meg bennem: a magyarság vonatkozásában egy Áldozat-hozatal történt a magyarság részéről kb (1990?) 1992-93-94 évben, amelynek egyik oka az volt, hogy a magyarság [testben élő?] szellemi erői NEM KÉRTÉK IDŐBEN (és azóta sem) A MAGYARSÁG SORSÚTJÁRÓL KITÖRÖLNI A „MINDENT A BÉKE MEGTARTÁSA ÉRDEKÉBEN” „KRISZTUSI PARANCSOT”.
Valamikor a 60-as évek második felében [talán ekkor indult az „előkészítése”], a 70-es évek első felében kapta meg ezt a „kódot” vagy Parancsot a magyarság KRISZTUStól, valahogyan ahhoz is kapcsolódóan, hogy elkezdődött a „SZENT KORONA” Hivatalos hazahozatalával kapcsolatos tárgyalás. Azt érzem, hogy még nem került vissza a Szent Korona Magyarországra, amikor ezt a Kódot vagy Parancsot megkapta a magyarság KRISZTUSTÓL. [Azt érzem, hogy talán éppen a Korona Hazaérkezését volt hivatva előmozdítani ez a „Parancs”.] [1978. január 6-án érkezett a Szent Korona vissza Magyarországra.]
Tulajdonképpen ez az „utasítás” élt már a legutolsó nagyobb háború óta is, amelybe a magyar nép belesodródott, ám mint „KRISZTUSI Parancs” csak a megjelölt időszakban került – érzésem szerint a Szent Korona Hazahozásához kapcsolódó hivatalos tárgyalások felerősödése után – „beföldelésre a magyar nép szívébe”.
[Egy érdekes érzés jelent meg most írás közben: talán az 1975-ben elhunyt Mindszenty József bíborosnak volt valami kapcsolódása e kérdés-körhöz (1945. október 7-től Esztergom érseke, Magyarország hercegprímása volt:) http://hu.wikipedia.org/wiki/Mindszenty_J%C3%B3zsef ]
Ahhoz, hogy egy ilyen „Parancs” [a szükséges „KRISZTUSI Pecséttel”!] „beföldelődhessen” egy nép „szívébe”, ahhoz meghatározott szellemi és fizikai kérések és előkészítések is szükségesek. [Mivel egy Szabad(akarati) KRISZTUSI Világban élünk.] Valószínűleg a fizikai síkról is TÖBB ÉRINTETTSÉGBEN (okból) hangozhatott el [megfelelő „Felelősségi fokról” vagy más néven „Fel-Hatalmazottságból] FELELŐSSÉG-TELJES emberi lények/magyarok irányából ez a védelmi (?) kérés, és csak egyik szála lehetett a Szent Korona Hazahozatalához kapcsolódó óhaj. Feltehetően élnek még ma is (részben) azok, akiknek lénye [Lelke?] olyan Kérést terjesztett elő e nép (és/vagy a Föld) érdekében, mely e KRISZTUSI Parancs beföldeléséhez vezetett. Egy olyan sugallat vagy érzés is megjelent, hogy talán az abban az időben leszületni készülő gyermekek „Csillagcsaládjai” is támogatták ezeket a kéréseket, hogy a leszületésre előkészült Lelkeik biztonságosan megérkezhessenek. [Feltehetően azért „védelmi” kérésről és ehhez kapcsolódóan Parancsról van szó, mert ha egy nép egy ilyen „feladatot” kap, akkor az ahhoz szükséges támogatásokat is megkapja!]
Elképzelhetőnek (sőt, igen valószínűnek) tartom, hogy talán még ma is élnek köztünk azok közül, akik TUDATOS Énjükkel részt vettek e beföldelési folyamatban, és aztán talán „elfelejtkeztek” a munkájuk gyümölcsének tovább-gondozásáról, vagy pedig valami más nem-várt nehézség jelent meg időközben… Talán az „átkok” kutatása, és a „gyökerek” keresése közben „feledésbe merült” ez a beföldelt szál – nem tudom, hogy pontosan mi történt, de valahogyan „gazdátlanná” lett ez a „Mindenáron Békét” Parancshoz kapcsolódó Küldötti/Áldozati vonal. Feltehetően „szétesett” a Közösség, amely gondozásra kapta ezt az Áldozati szálat vagy Feladatot anélkül, hogy gondoskodtak volna e „szál” megfelelő Őrzéséről és további kezeléséről.
Itt ismét csak utalunk a Kérésekhez és Kérdés-feltevéséhez kapcsolódó Felelősségére, A MÁSOKÉRT IS VÉGZETT MUNKA FELELŐSSÉGÉRE: ha „még elvarratlan egy szál”, ha „befejezetlen a maga teljességében egy mások érdekében is megkezdett munka”, akkor megfelelően gondoskodni kell a Feladat lezárásáról vagy pedig tovább-adásáról a megfelelő időben.
A 60-as 70-es 80-as években folyt „ébresztésben” nagyon jelentős erőt képviseltek a Hangok/zene/művészeti irányzatok általi gyógyítások és ébresztések [a technikai feltételek gyors elterjedésével a zene és más művészetek eredményei is sokkal több emberhez érhettek már el közvetlenül és „gyorsan” is] [természetesen az akkori ébresztések is egy „komplex rendszerben” történtek], ám az akkor felébredt korosztály egy kissé túlzottan „anyag-ias” lett, kissé túlzottan fordult az ’anyag’ felé – és nem a legmegfelelőbb vagy „betervezett” értelmében. Mindez odáig vezetett, hogy bizonyos anyagi folyamatok „előre szaladtak”, míg a lelki és szellemi érés pedig egy kissé torzult vagy „lemaradt”. [Talán ez volt a „feszültség” egyik része, melyhez érzésem szerint „külpolitikai jellegű” vagy globális érintettségű egyéb feszültségek is társultak.] Emiatt nem volt a „megfelelő időre” egy „kellően tiszta és [szellemileg is] ébredett csapat”, akik időben elvégeztek volna a magyarság vonatkozásában bizonyos szükséges [részben szellemi érintettségű] előkészítő/gyógyító/Rendező munkálatokat, melynek része lett volna a „Mindenáron Béke” Parancsának és egyéb idejét-múlt (Küldötti) Feladatoknak a „visszavonatása” „KRISZTUSSAL”. [Talán épp ez volt az az időszak is, amikor a „határok megnyitása” egy kissé „kifelé” fordította a figyelmet az országból, a „szabadság” bizonyos addig elzárt vonatkozásokban megjelent, és ez (a teljesen természetes öröm-érzet mellett) okozott némi „eufóriát” egyesekben…]
„Az eufória pszichológiai vagy farmakológiai úton kiváltott felfokozott tudatállapot, amely többnyire nem tapasztalható meg természetes úton, külső behatás nélkül. Kivétel lehet néhány természetes élethelyzet, például orgazmus, amely előidézheti az eufória állapotát, többnyire igen rövid időre. Egyes mérgezéses állapotok és mentális betegségek is előidézhetnek hosszabb-rövidebb ideig tartó eufóriát.”
Akinek „feladata” van a lejegyzett gondolatokkal, kérem, hogy folytassa a tovább-gondolásukat. Érzem és tudom, hogy „csak bizonyos alapokra” kaptam rálátást, mely segíthet egyes létezőkben bizonyos „Rendezésekben”.
Részben talán ezen „előkészítések hiánya” is oka volt annak, hogy a MAGság vagy Magyarság Saját Igaz Eredetére/Gyökerére nehezen ismert rá az elmúlt időszakokban [különösen az elmúlt 20-25 évben, amikor pedig „hivatalosan már megnyílt bizonyos rálátás lehetősége az Eredetre”]. Gyakorlatilag a „tegnapi napon” „hangzott el” a helyére került CsillagCsaládok részéről az a kérés – melyet néhányan, akik „emberi formában is élünk”, szintén megerősítettünk –, hogy a már feleslegessé lett megkötő „Korlátozásokat és Parancsokat” [melyek közt néhány „Küldötti” jellegű Áldozati Minta is szerepelt] KRISZTUS oldja le a magyar népről és a MAG Erőkről, és az egyik ilyen mára már feleslegessé lett KRISZTUSI Parancs a „Mindenáron a Béke Megtartása” volt.
Mindez nem jelenti, hogy ezután a magyarság majd háborúskodni vagy „hőbörögni” kezdene, hanem azt jelenti, hogy
nincsen ma már a magyarságon
a „Mindenáron megőrizni a békét” KRISZTUSI Parancs
és egyéb más „Küldötti Áldozati megkötés”,
és ez LEHETŐVÉ, és tulajdonképpen bizonyos esetekben KÖTELEZŐVÉ is teszi a MAGOK és magyarok számára
A MAGUK-EREJE-ÉLŐVÉ-TÉTELÉT ÉS HASZNÁLATÁT
(hiszen a Föld érdekében birtokolják/bírják ezeket!).
[Talán a „leoldás” ideje azért is érkezett el most, mert mostanra már késszé lett a MAGSÁG a MaGa mintáinak „biztos” élővé tételére, és nincsen szükség a korábbi „fokozott”, de egyben korlátozást is jelentő védelmekre.]
A 28-ai [10] és 29-ei [11] nap még nagyjából a szükséges aktiválásokkal és átVilágításokkal, Kiegyensúlyozásokkal telt el megfelelő Védelmek mellett, majd az Érintett CsillagNemzetségek „feladatainak pontosítása” is megtörtént.
Valahogyan – talán a megfelelő Érdemeknek és Érettségnek köszönhetően – eljött az ideje a magyarságról a „Mindenáron Béke” és egyéb Küldötti-Mintájú Áldozati terhek és idejét-múlt Parancsok leoldásának is, és így eljött annak is az ideje és Lehetősége, hogy a magyarság/MAGSÁG is a megfelelő „Páros-Rendi” SzeRves Törvények és Szabályok szerint éljen a MAGA TELJESSÉGÉBEN.
Azt éreztem még, hogy ez volt talán az „utolsó Küldötti” Mintája a magyarságnak/ MAGSÁGNAK, amelytől megszabadulva „magára öltheti ismét a Saját MAGA Mintáit és SzeRepeit.
OmMÁÁTRé KJ, Budapest, 2009. július 28., 21.01.
2009. július 30., 01.47.
„Mi volt az oka”, mi volt a célja ennek a „viszonylag frissen felvett”, és mára már szerencsésen letett „Mindenáron megőrizni a békét” [Küldötti jellegű] Áldozati Mintának/Parancsnak?
Egy ilyen [Áldozati mintával járó] Parancsot nem kap „csak úgy” egy nép, annak yó oka kell, hogy legyen, valami „szükség”, amely ezt indokolja. Sőt, azt gondolom és érzem (tudom is), hogy pusztán egy nép vagy közösség ÖnMAGa érdeke sem feltétlenül indokolna egy ilyen Parancsot – valami „nagyobb” érdekről, legalább „globális” érdekről kell, hogy szó legyen…
A fentebb említett Parancsnak összefüggésben kellett lennie azokkal a KÜLDÖTTI JELENLÉTEKKEL is, akik e népben jelen voltak már, vagy éppen Új Feladataikkal leszületni készültek…
A „válasz” tulajdonképpen e kérdésre is „egyszerű”, a kibontása [vagy szükség esetén a megértése] azonban több időt is igénybe vehet. Az „érzés” ezt „mondta” [a kérdésre, hogy mi volt az oka/célja e Parancs beföldelésének e nép szívébe]:
„Az, hogy ma itt lehessetek”.
Ez a válasz vajon arra utal, hogy el kellett kerülni valami nagyobb „háborút”, és annak e Parancs is egyik biztosítéka lehetett, vagy pedig bizonyos szellemi lények testet-öltéséhez kellett biztosítani a békés időszakot egy bizonyos időben/térségben? … Talán mindkettő, és még sok más ok és értelmezés is helyén való lehet… talán bizonyos Új Gyógyítási Módszereknek kellett időben megérkeznie… talán bizonyos Új Ébresztési Módszereknek és Lehetőségeknek… vagy valahogyan pótolni kellett bizonyos [a háborúságokban elpusztult/elveszett, vagy az azutáni időszakban megsemmisült] tudatosságot vagy erőket… vagy meg kellett születnie a gyermekeinknek a „kóma” vagy „karantén” idején is, hogy itt új élet kelhessen…
Bár nem „kockázat-mentes” teljesen a dolog, de vannak olyan gyógyítási módok, amikor egy „legyengített” változatban a testbe juttatják azt a mintát, amellyel szemben a szervezetnek fokoznia kell a védekezési képességét… Mintha talán e gondolat sem lenne teljesen idegen az „okok és célok” sorában… Már arról is írtunk korábban (talán egy vagy másfél éve), hogy a magyar nép pár éve (!) ébredt csak fel a tetszhalott állapotából [a mesterségesen okozott kómából], és hogy a „felébredése idejében” még igen „gyenge volt és sebzett”, gyógyulnia és erősödnie kellett… Most (is) egy erős „bizonyosság” érzése van bennem a tekintetben, hogy „a megfelelő időben minden a megfelelő helyen lesz a megfelelő formájában és erejében”, mert akiknek most dolga van ezzel, azok teszik a Reájuk bízottakat. Nem mindig fedi ez fel ma még magát [az egyébként bizonyos dolgokat már látók és értők előtt sem], de akiknek „most” van dolga ezzel, azokat a belső bizonyosságaik már vezetik „megfelelően”: ki-ki teszi a Reá bízott kisebb és nagyobb lépéseket, melyek a megfelelő helyen-és-időben-és-formában-és-erőben majd Eggyé/Élővé lesznek.
„Életük egy bizonyos szakaszában a magok nyugalomban vannak, és csak a megfelelő helyen-és-időben mozdulnak… Egy „yó” mag ’tudja’, hogy mikor jön el az ideje az Új Életbe Indulásának…”
*****
Érzés:
A „Santé di Om”, vagy másként a „SzentLélek” Csillagnemzetség megjelölést talán a Plejádokhoz tartozó családok alkalmazzák.
Az „EGY-HANG” elnevezés érzésem szerint kapcsolódik az Orionhoz, és talán részben a Hathorok is használhatják ezt a „megnevezést”.
Érzésem szerint a „13. Csillagnemzetséget” a Szíriuszi Családok „A MAG” Családjának nevezik,
és a szabályos háromszögek [vagy a háromszög alakú elrendezés, esetleg hármasság] [amely e madár vagy turul ábrázolásban is megjelenik] valamilyen felismerhető módon megjelennek e Család képi jelölésében.
OmMÁÁTRé KJ
*****
http://www.krisztusfenye.eoldal.hu/oldal/jelen
Baranyai Zsuzsanna lejegyzésében:
2009.07.29.
MI Aki Vagyunk Tisztán és Igazat Szólunk és Hatunk
Hírül adjuk Midár/Magyar Arkangyali minőség által az Egy Tiszta Hang
Teljessé válását a magyarságban.
A Teljességben megnyilvánuló Hang Egység által
a magyar lélekcsoport visszatartó küldötti mintái feloldozódtak
Mááti, Krisztusi engedéllyel, Gaia yóváhagyásával.
Jelen Korszakban az Egy tapasztalata Mindenki számára Párban/párban teljesül.
www.omah.extra.hu
| |
|
|
|
A mai napra: |
|
„Ne feledd! Amire figyelsz, az a világod.”
| |
Áldozni
csak a benned lévő és általad LÉT-re hozott Szépséggel
másokat is SzÉpítve és gyarapítva,
Teljes és ÉP Szabad Akaratodból,
Szabad Akaratodat kinyilvánítva,
az Örök és Adott Élő KRISZTUSI Rendnek megfelelően
Lehetséges
és
Érdem-es.”
20100525 - Az Áldozatról - Szemelvények
A hibákról és a hibázásról:
A ’hibák’ segítenek ’nem-felejteni’ és ’felejteni’.
PIRAMIS - Őszintén akarok élni
Őszintén akarok élni,
Minden utam végigjárni,
Hinni abban, amire vágyom,
S ha hiszek benne küzdeni érte bármilyen áron.
Őszintén akarok élni,
És csak annyit elérni,
Jókedvem senkit ne bántson,
S ha fáj a szívem valamiért, ne nagyon fájjon!
Tőled csak annyit akarok kérni,
Hogy engedj őszintén élni,
Őszintén, szabadon, szépen,
Őszintébben, mint ahogy tegnap éltem.
Ne kelljen hazudnom senkinek
És hogyha valamit kérdezek
A válasz igaz legyen!
Szeretnék bízni mindenkiben,
Hinni, hogy nem fordul ellenem,
S nem árul el sosem.
AZ ERDŐ FOHÁSZA
Vándor, ki elhaladsz mellettem,
Ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege
hideg téli éjszakákon,
én vagyok tornácod barátságos fedele,
melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,
és gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házad tartja,
és én vagyok az asztalod lapja,
az ágy, melyben fekszel,
a deszka, amelyből csónakod építed.
Én vagyok a házad ajtaja,
bölcsőd fája, koporsód fedele.
Vándor, ki elmész mellettem
hallgasd a kérésem:
NE BÁNTS!
ÜNNEP
Az Ünnepeknek fontos része az „emlékezés”, amikor a dicső vagy épp a kevésbé dicső tettekre/megélésekre, az elődökre is emlékeznek, és ezáltal egyfajta folytonosság alakul ki (marad meg) az Ősök, Elődök, a Gyökerek irányába is. Az emlékezés a legtöbb esetben ma még ’intő’ példa is lehet arra, hogy mit szükséges megváltoztatni, miben szükséges változni akkor, ha valami yobb és teljesebb Élet a cél ---
az „Ünnep” Valódi Lényege azonban minden esetben a[zon] „Jelen Megerősítése, amely elvezet a ’vágyott jövőbe’.”
Az Ünnep általában MEGERŐSÍTI az Élet egy olyan részét/szeletét, amely „továbbvitelre érdemes”, amelyben ELŐREMUTATÓ/előrevezető Példa vagy Út [Működés, Erő] Van Jelen.
(Részlet a 20110802 - Níitottság, Nyitás... írásból)
|
|
|