20090724 - Gondolatok az Áldozatról

  2011.08.17. 14:46

2009. július 19., vasárnap, július 20., hétfő, július 23., csütörtök

 

Gondolat-áramoltatás az Áldozatokról

 

I.

Előzmény:

Levél-részlet [Korábban írtunk már a kérdések fontosságáról – hisz a feltett kérdéseinkre MINDIG megjön a válasz és útmutatás]:

„Az elmúlt 2-3 napban a bizalmatlanság és áldozatiság kérdésére, fogalmára és annak tisztítására helyeződött a hangsúly nálam. Még mindig nem tisztult le a kép, és egyre több tisztázatlan és megválaszolatlan kérdés merült fel bennem.

-          Isten mit kíván tőlünk?

1, Az én esetemben azt kívánja, hogy alázatos legyek és teljes bizalommal álljak ki az Ő oltárán, még akkor is ha se testemet, sem a lelkemet nem viszi már előre ez a folyamat? Akkor is ha egyre több nehezítést szül a számomra? Akkor is ha már létünk biztonsága is veszélyben van anyagi szinten, és ez már a gyerekeimre is, a családomra és közvetlen környezetemre is hatással van?

(Dugovics Titusz önfeláldozása)

- Mi a cél, mit kell megtanulnom ebből?
 

- Nekem kell megtanulnom, vagy a környezetem, a megújuló világ érdekében hozok egy olyan áldozatot, ami nekem már óriási kihívás és erőpróba mind emberi szinten, mind testi szinten?

2, Vagy esetleg Isten azt kívánja tőlem, hogy álljak ki határozottan és saját lelkem és testem védelme érdekében azt mondjam ki: - Elég!

3, Vagy mondjam azt, ami teljes szívem mélyéről tőr fel belőlem?
 

„Szeretlek Uram, és vállalom a feladatomat, de nem akarok tovább áldozatot hozni, nem akarok tovább szenvedni és tűrni mit a birka. Elég volt ebből a hosszú áldozatból.”

- Mi a helyes válasz, melyik út számomra az üdvözítő?

- Hogy tudom meg, Isten melyikre buzdít engem?

 

Mi magyarok is tűrünk, Isten iránti és MAG-unk iránti szeretetből és tiszteletből.

De hol a tűrés határa, és biztos, hogy mindezzel jól cselekszünk?

- Biztos, hogy jó az, ha tűrésünkkel, saját emberi értékünket és megélhetésünket tesszük kockára?

- Jó az nekünk, ha elnyomjuk feltörő haragunkat, indulatunkat, és nem utolsó sorban ellenállásunkat?

Jézus azt mondta, hogy ilyen áldozatot nem kért tőlünk.

Azt, hogy mi ezt választjuk, az a saját jogunk és felelősségünk, majdan érdemünk szerint meglesz a jutalma, ha Isten úgy akarja.

Én nem arra utalok ezzel, hogy indulatosak legyünk. Fordítsuk át indulatainkat megfontolt szándékká és aszerint tegyünk, de tegyünk, és ne várjunk és álljunk, hanem haladjunk előre. Elég volt a várakozásból, mindenkinek volt elég lehetősége, hogy utat találjon…”

 

II.

http://www.krisztusfenye.eoldal.hu/oldal/kiegyensulyozas_-gyogyitas

Baranyai Zsuzsanna lejegyzésében:

2009.07.19.

"Az Áldozat és Áldozás Új Mintája

Áldozni

csak a benned lévő és általad LÉT-re hozott Szépséggel

másokat is SzÉpítve és gyarapítva,

Teljes és ÉP Szabad Akaratodból,

Szabad Akaratodat kinyilvánítva,

az Örök és Adott Élő KRISZTUSI Rendnek megfelelően

Lehetséges

és

Érdem-es.

OmMáátRé”

Válasz egy Küldötti kérdésre:

Isten azt kívánja, hogy itt a tapasztalat bolygóján élhető életet éljenek az Ő küldöttei. Ha szenvedés és ezáltal elkeseredés van, az a határtalan yóság, szépség áramlását akadályozza.

Megújulni kell magunkban mint emberi létező, hogy Mi döntsük el mi a yó.

Az a yó, Istennek kedves, ami nekünk is yó.

Küldötti munkában is kértük és áramoltatjuk, hiszen ezen a bolygón (is) kértük szervessé válásunkat.

Azt kívánja, hogy légy itt-tartózkodásod alatt Küldöttként is szerves létezőként is egyensúlyban, ki a yót, szépet is tapasztalja.

Ennek megtapasztalása egy megújuló folyamat bennünk. Legalább olyan "nehéz" mint a szerves létezőknek megtapasztalni Isten jelenlétét.

Csakis Te/Ti döntitek el nektek mi a yó, mert minden yó amit teszel hiszen Krisztus szívű/lelkű vagy.

Ne aggódj hogy döntésed nem Istennek tetsző.

Határtalan szívével átöleli azokat akik aggónak, hogy nem az Ő rendelése alapján döntenek, és azt kéri gyermeki létedből lépj ki és éld meg a szabad döntésedben az első lépéseket, mert már nem kell kezeit fognod. A "kamasz kor" nehézségei vannak bennünk. Nehéznek érezzük teljes irányítás nélkül felnőttként teljesíteni rendeléseit.

Mégis ez az ami átemel a Teljes Krisztusi Létbe.

Magunknak kell döntenünk itt tartózkodásunk alatt merre haladunk, mit és mennyit vállalunk.

 

Krisztusi Tudatban Létező Jelenlét

*****

 

III.

 

Baranyai Zsuzsanna fenti gondolatai után néhány tőlem is:

Pusztán a [passzív] „várakozás” megérzésem szerint nem teljesen helyes magatartás, és ezt már nemzetük szintjén is megmutatta például az 1848-as szabadságharc utáni, a magyar társadalom egy része által tanúsított „passzív ellenállás”. Annak az volt a lényege eredetileg, hogy „védjék a magyar érdekeket az idegennel szemben” --- csakhogy ezt akkor is, ott is sok magyar félreértette: teljes passzivitásba estek, „várták a sült-galambot”, és ELHANYAGOLTÁK a maguk gazdaságát, és ezzel kiszolgáltatottá lettek.

            A „Várakozás” önmagában nem passzív cselekedet: egy készenlét valamire --- és ha még nem vagyunk készen, akkor pedig munka és tettek azon a területen, ami még yobbításra szorul [„anyaméh állapot”].

            Ha a magyar nép egy jelentős részére nézünk, akkor megítélésem szerint az látható, hogy a várakozás eddig sem volt puszta láblógatás: nagyon is fontos és kemény alapozó, érték-őrző, és sokszor már építő munka folyik: magunk és környezetünk Építése, hogy készen legyünk időben arra a Feladatra, melyben majd a maga teljességében megnyilvánulhat az Életünk, mely meghozza a szükséges és eltervezett [előkészített] változásokat. Természetesen addig is el kell végezni a „mindennapi” („Isten-rendelte”) feladatokat („vetés, termesztés, betakarítás”, gyermekek vállalása és nevelése, a családok összetartása, az idősek gondozása, példa-adás a mindennapi emberi életben, az elromlott dolgok/viszonyok megjavítása, a közösség vezetése azok részéről, akiknek ez a feladata és így tovább... )

            Tisztítás folyik ebben a – látszólag – várakozási időszakban, mert sajnos ma még erre is szükség van: távoznak a hamis fátylak, nyílik a szem és a szív, folyik a tudatosodás és a szeretet teljesebb formáinak a megismerése és megtapasztalása.

 

            Az Áldozatiságnak van egy-két formája a Földön, amely „itt is honos”, vagyis SzeRves, és ezek közül [a Föld Családi Mintáinak megfelelően] a „Gyermek érkezése” körüli teendők azok, melyek a Földön a legtöbbször VALÓDI,

azaz mindeneket Felemelő

 Áldozattal járnak.

Egy gyermek világra segítése mindig tartalmaz áldozati mintákat az anya és apa, és akár a tágabb család részéről is --- és aki ebben a folyamatban van, az érezheti ezt könnyűnek és öröm-teljes folyamatnak, máskor pedig akár tehernek és nehézségnek is.

[A „gyermek-várást” érthetjük most egyénre vonatkoztatva, a népekre vonatkoztatva, és magára a Föld-bolygóra is.]
 

[Tulajdonképpen „ugyanebből a (családi) TŐ”-ből ered a „VÉRVONAL” kapcsán már említett segítő áldozat is: a „magosabb tudatosság” felelősséggel jár, és mindig megsegíti a kevésbé éretteket.]

            Egy „gyermek” megszülése és felnevelése E Földön Eredendően is járhat Áldozattal, melynek egyáltalán nem kellene szenvedéssel és fájdalmakkal járnia, mint ahogy Eredendően (itt E Földön és a legtöbb KRISZTUSI Világban) az Áldozat [mivel Tudjuk, hogy ABBÓL MINDIG ÚJ, YÓ ÉS SZEBB ÉLET IS FAKAD] MINDIG öröm-teljes [és szabad akarattal, tudatosan felvállalt!] FOLYAMAT, és ez visszaáll a Földön is: MEGSZŰNIK AZ ÖNKÉNT VÁLLALT ÁLDOZATOK FÁJDALMASSÁGA ÉS SZENVEDÉSMINTÁJA, valamint a „látszólagos-öntudatlansága” (!) [ez utóbbi vonása hozta a legtöbb fájdalmat a Földre az Áldozatot felvállaltak életében].

 

Kivonódnak a sérült korszakokban hozott Áldozatok szenvedés-képei, és ahogyan egy szülő anya is elfelejti a fájdalmait a gyermeke E Világra jövetele után, ugyanúgy, vagy még gyorsabban és Hatékonyabban fognak a Földről is kivonódni az elmúlt korszakokban [Küldöttek és az itteni/Honos népek, létezők által] hozott Áldozatok fájdalmai.

 

            A várakozás tehát nem pusztán „semmit-tevés”, és a fájdalmak elengedése és kitisztítása az Egy-Én és a Közösségek, valamint Gaia, a Földanya vonatkozásában is éppen folyamatban van [„dolgozunk vele”].

            Nagyon fontos fejlődési irány ebben a Világban a [Szeretetben gyökerező] Tudatosság emelése, mely a létezés és adott életek minden szintjét áthatja. A megszerzett SzeRves ismeretek mindig magosabb felelősséget is eredményeznek: a tudás hozzásegít az élet minden területét érintő tudatosabb élethez, és „fel-yogosít”, bizonyos esetekben pedig „kötelez” is arra, hogy a megszerzett és működő tudást megosszuk mindazokkal, akiknek arra szüksége van.

            Nagyon fontos ez a most megindult tisztulási és gyógyítási időszakban, mert az egymással megosztott, és így „közössé” lett/tett ismeretek újabb közös és egyéni lépéseket eredményezhetnek:

-          hamarabb felismerhetővé és ki-yavíthatóvá lesznek a még meglévő esetleges hiányok,

-          hamarabb megtalálhatóvá lesznek a választott közös és egyéni utak „kapui”,

-          könnyebben elviselhetővé lesznek a „születéssel”, vagy épp az „elhelyezkedéssel”/beilleszkedéssel kapcsolatos esetleges nehézségek.

 

            Most egy olyan folyamatot él át MAGA a FÖLD/Föld is, amelyben elenged, kipucol magából olyan Mintákat és Létezéseket is, melyeknek a továbbiakban E Bolygó(Valóság) nem ad megnyilvánulást, nem ad életet.

            Ezek a Minták a Föld több, sok létezőjében is jelen vannak („csíra” vagy mag, esetleg valamilyen más megnyilvánult formákban), és a létezőkből ezek a minták [egyidejűleg a Földanyát érintő tisztulásokkal] szintén tisztulnak. Sok esetben a ki-tisztítások bizonyos területek rezgéseinek megemelésével vagy átRendezésével járnak [„kirezegtetés”, elválasztás a többi SzeRvesen maradó mintától], mely okozhat (!) feszültségeket, izgatottságot, elkedvetlenedést, akár átmeneti remény- vagy bizalom-vesztést is --- és ezért nagyon fontos a belső hangok és külső történések megfelelő összevetéséből adódó „helyes és valós kép” kialakítása arról, hogy éppen milyen folyamatnak is vagytok részesei.

            Bárhová is néztek, a „betegen működő formák” tisztításokon és harmonizáláson (Rendezés) mennek át: egyes torz területek szétesése akkor is folyamatban van, ha „kívülről” ezt „púderezéssel” elfedni igyekeznek.

Amiben nincsen meg a Földanya által megkívánt Rend és Szeretet, annak a megnyilvánulásnak és formának, létezésnek a napjai/órái meg vannak számlálva akkor is, ha belső rothadását az emberi tudat és szem nem is mindig pontosan érzékeli.
 

            Mindezzel arra akartam a figyelmet felhívni, hogy a szívetek-vezette Igaz Értékek szerint Építsétek továbbra is Hittel és Bizalommal, leg-yobb tudásotok szerint és „család-tagjaitokkal” együtt Világotokat/világotokat, Erősítsétek meg biztos alapjaitokat és szeretet-teljes kapcsolódásaitokat a családjaitokban és azon társaitokkal, akikkel közös az utatok.

            Erősítsétek meg a Bizalmat mindazon irányokban, ahol a YÓ-ság és SzÉpség jelen van, bízzatok MaGatok belső hangjaiban és vezetésében. Ismét csak a szülés és születés példáját hozom fel [mely E Világ egyik alap-Mintája]: ha nem tudnátok, hogy egy szülő asszony éppen egy új életet segít E Világra, akkor egy kívülálló azt is gondolhatná, hogy éppen talán haldoklik vagy nagyon beteg. Az asszony méhe teljesen szokatlan mozgásba kezd, izmai néha görcsösen feszülnek… emlékszem, hogy amikor az ikrek születtek, hajnalban mentünk a szülészetre [ikreket sajnos akkor még nem lehetett otthon szülni] – és az utolsó néhány száz méteren vagy tízszer-hússzor is meg kellett állnom, összegörnyedtem az összehúzódások alatt, és úgy éreztem, hogy képtelen vagyok tovább menni… aztán két összehúzódás között összeszedtem magam, és még „időben” megérkeztem a szülészetre… kb fél óra múlva már meg is születtek a kislányok… A szülés és születés is egy „elengedés”: elengedi anya a gyermeke testét, és a gyermek az anya testét --- jelen vannak benne az elengedés [ma még kissé manipuláltan megjelenő] fájdalmai, de a folyamat végén eljön a megkönnyebbülés, és az Új Életnek megfelelő ElRendezettség…

            Figyeljetek egymásra, figyeljetek családjaitokra, családtagjaitokra, és a tőletek telhető módon, életté lett tudásotokkal és szeretetetekkel erősítsétek egymást a nehezebbnek tűnő szakaszokban… Saját tapasztalatom, hogy az egymást szerető emberek valahogyan úgy Harmonizálódnak vagy Rendeződnek, hogy mindig legyen az adott közösségben legalább egy-két ember, aki a többiekben „tartja a Lelket” a nehezebb időszakokban, hogy majd mire ez a „Lelket tartó” kerül a változás folyamatába, akkor a többiek már „támogató állapotba” kerüljenek. Ez a „Család” lényege: közös út, közös élet-idő/tér, szeretetben összekapcsolódó egyéni életek valami KÖZÖS SZÉP megteremtésére, mely által minden érintett is gazdagabbá és szebbé is lesz…

            Ugyanezeken a változásokon mennek át a nagyobb családok is, a népek és nemzetek… Elért eredményeiteket erősítsétek, az elfáradtakat kissé pihentessétek, a pihentebbek álljanak be elfáradt társaik helyére, hogy „amikorra kell, akkorra mindenki a megfelelő állapotban a megfelelő helyen legyen és tegyen”.

 

            Visszautalva a korábbi lejegyzésre: „Áldozni” csak „Teljes és Ép szabad akaratból”, annak „kinyilvánítása” (megerősítése) után van „értelme” és csak így „lehetséges”. A „Teljes és Ép szabad akarat” azt jelenti, hogy az ember tudatának is át kell fognia azt, hogy

-          más(ok) vagy egy közösség érdekében milyen plusz terhet vagy segítséget vállal,

-          és hogy ezt mi okból és mi célból teszi,

-          s nagyjából milyen nehézségekkel járhat ez a számára [és esetleg a környezete számára].

Ezeknek a körülményeknek a „mérlegelése”, és a mérlegelés utáni tudatos feladat-vállalás és felelősség-vállalás [szabad akarat kinyilvánítása, vállalás-megerősítés]

nagyon nagy erőt ad egyénnek és közösségnek egyaránt,

és egészen különleges új utakat vagy lehetőségeket nyit meg

a többi Segítő Erő/Jelenlét számára is

(pontosan az emberi tudatosság SzeRves és fokozott megjelenése miatt!). Gyakorlatilag

-          „kiiktathatóvá” lesznek a fájdalom-lehetőségek,

-          és a szeretet-utak működései segítséget hoznak a plusz segítséget vállaló számára, hogy terhei elviselhetőek legyenek, és vállalása öröm-teljessé is lehessen.

Ismét csak a SzeRves közösségekre utalok vissza és a születés témakörére: mikor anyává lesz egy nő, a családja többi tagja „beáll mellé segítőnek”, ki-ki a maga lehetőségei szerint segíti az asszonyt és a férjét, hogy a gyermek várása és érkezése öröm-teljessé legyen, és a lehető legkevesebb nehézség vállalásával megtörténhessen [tapasztalatok átadása, támogatás a fizikai és lelki nehezülések idején]. Nagyjából ehhez hasonlatos az az „Áldozati” és „Segítői” (viselkedés- és lét-) Minta, amely „Jellemző”, Eredendő E Világban. Egyre több idős és fiatal tapasztalja meg ezeket az „egymást-kölcsönösen-segítő/szerető” működéseket és mintákat, melyek megerősödése megerősíti a nagyobb közösségeket, a közösségekben lévő SzeRves (!) Erőket és Jelenléteket.

 

 

III.

 

„A szívnek megfelelő Valós és Tiszta Látásról, és a „Tiszta és Valós Láthatóságról”.

 

-          Minden SzeRves Létező Tiszta és Valós képet köteles és tud magáról megmutatni másoknak (megtévesztések és félrevezetések, és így a félre-értések is kizárva!),

-          és csak azt és annyit láthat és láttathat MaGából, „amennyire és amire KRISZTUS és a Földanya őt felhatalmazta”.