Írások - 2009 július : 20090717 - Továbbított üzenet - Egy előző élet utolsó napja... és kiegészítések |
20090717 - Továbbított üzenet - Egy előző élet utolsó napja... és kiegészítések
2011.08.17. 14:53
http://otrolahatra.virtus.hu/?id=detailed_article&aid=73880
Egy előző élet utolsó napja és a halál pillanatai
Barátomat hipnotikusan vittem vissza előző életébe... Megható pillanatok, érzések... Utolsó percei a háborúban...
A következő párbeszédben a kérdezőt, magamat jelöltem meg D-betűvel, Csaba pedig a barátom, akit hipnózis alatt vittem vissza előző életébe, reinkarnációs utazásra.
D.: Milyen nemzetiségű vagy?
Csaba: Iraki vagyok.
D.: Hány éves vagy?
Csaba: Húsz éves. (Ismét áttér más témára.) Sokan vannak.
D.: Mit csináltok a kocsin?
Csaba: Elvisznek.
D.: Hova visznek?
Csaba: Háborúba.
D.: Beszélj a szüleidről. Édesapádról mit mondanál?
Csaba: Nem tudok róla semmit; korán meghalt.
D.: És édesanyád?
Csaba: Ő is. Rágyújtották a házat.
D.: Kik tették?
Csaba: Az ellenség.
D.: Térjünk vissza az autóra. Most mit látsz?
Csaba: Kerteket, földeket. Sokan vannak.
D.: Beszélgettek?
Csaba: Nem. Mindenki komoly.
D.: Van barátnőd vagy feleséged, akit otthagytál, amikor felszálltál az autóra?
Csaba: Igen, feleségem van.
D.: Hogy néz ki? Szép?
Csaba: Igen. Hosszú, fekete haja van.
D.: Mit látsz most? Hol vagy?
Csaba: Egy gödörben. Egyik barátomnak meglőtték a lábát. Sok a bomba.
D.: Kik ellen harcoltok?
Csaba: Irak.
D. Irak? (Kérdeztem vissza hitetlenkedve.) De nemrég mondtad, hogy te is iraki vagy.
Csaba: Igen.
D.: Ez hogy lehet?
Csaba: Az országért, az igazságért és a földekért harcolunk.
D.: Kaptál valami fegyvert az autón?
Csaba: Fekete géppuskát.
D.: Meg tudod mondani a típusát?
Néhány másodpercig hallgat.
Csaba: KP 320 (olvas).
D.: Mit látsz most?
Csaba: Sok vér és sok halott van mellettem.
D.: Repülővel is lőnek?
Csaba: Bombázóval.
Ezúttal én hallgattam el. Így, hogy barátom a közvetlen közelemben feküdt, s egy másik világban járva mesélte el történetét, engem is visszavitt előző élete egy kicsiny darabjába. Arcán láttam a fájdalmat, szenvedést, amiket egy háború tud okozni a harcosokkal. Másabb volt mintha filmekről láttam volna. Teljesen más. Most az érzésekben jártam, s a hallottak alapján előttem is megjelentek a képek...
Csaba: Hamarosan meghalok.
D.: Honnan tudod? (Rossz volt ezt hallani.)
Csaba: Már csak hárman vagyunk.
Ismét csend nehezedett közénk és a szobára. Próbáltam másra terelni beszélgetésünk menetét.
D.: Jómódúnak számítasz vagy szegénynek?
Csaba: Jómódú.
D.: Mi a foglalkozásod? Mivel keresed a pénzt?
Csaba: Katona vagyok. Sok a zsold.
D.: Milyen ruhában vannak a többiek?
Csaba: Fekete páncél.
D.: Rajtad is az van?
Csaba: Nem. Sapka, az arcomon sál.
D.: Milyen évet írunk?
Csaba: 1763-mat.
D.: Milyen hónapot, napot?
Csaba: 07.16.
D.: Július 16? Tehát 1763. július 16-a van.
A hónaptól és naptól már egyszerre mondta velem.
D.: Vannak gyerekeid?
Csaba: Igen, van egy fiam.
D.: Ő és a feleséged elbúcsúztak tőled mielőtt elindultatok?
Csaba: Nem. Megölték a fiamat és a feleségemet is lelőtték.
D.: Előtted?
Csaba: Nem. Írták. Már fogságban voltak. Szerettem őket. Mindig egy nőt szerettem. Gyönyörű volt. Mindig ideges vagyok.
D.: Miért? Fejtsd ki bővebben kérlek!
Csaba: Nem akarok többet elveszíteni senkit.
(A barátain kívül nem él már hozzátartozója, testvére sem.)
D.: Sírtál amikor utaztatok?
Csaba: Én nem, de mások néha sírtak.
Nehéz volt bármit is mondani. Meghatódtam kicsit, hogy milyen szeretettel beszél a gyerekéről és a szerettet nőről, akiket elveszített. Ismét témát váltok.
D.: Irakiak harcolnak irakiak ellen?
Csaba: Igen. Elfoglalják az irakiak a földet. Irak Irak ellen.
D.: Mit látsz most?
Csaba: Bombáznak, lőnek. (Elhallgat pár másodpercre, majd folytatja.) Meghaltam. Szíven lőttek.
D.: Mit érzel? Fáj?
Csaba: Nem.
D.: Most mit látsz?
Csaba: Letépték a csillagot a ruhámról.
Egyre zaklatottabb, légzése és szívverése felgyorsul.
D.: Beszélj nyugodtan. Mondd el mit látsz még. Ne félj, én itt vagyok melletted!
Csaba: Sötétség...Most fényt látok.
D.: Bemész?
Csaba: Igen.
D.: Mit érzel? Mekkora vagy?
Csaba: Nyugodtságot érzek és ember nagyságú vagyok.
D.: Látsz valamit?
Csaba: Semmit.
D.: Térjünk vissza arra a pillanatra, amikor meghaltál. Tényleg nem fájt? Gyorsan történt? Nem érezted, hogy elfogy a levegő és képtelen vagy lélegezni?
Csaba: Egy kicsit szenvedtem, de nem sokáig. Utána már felülről láttam a testemet, de nem éreztem semmit. Csak láttam, ahogy a csillagot letépték a ruhámról.
Ismét felzaklatják a történtek.
D.: Értem. Nyugodj meg! Nem árthat senki, ideje újjászületni és hátra hagyni minden rosszat.
Csaba: Nem! (Vágta rá azonnal, határozottan.)
Ekkor eléggé meglepődtem...Végül sikerrel hoztam vissza a jelenbe és nem emlékezett semmire abból, amiket mondott.
Amikor mutattam neki a jegyzeteket nem akarta elhinni, hogy ilyeneket mondott. Anyu rá a másik bizonyíték, mert valamiért bejött közben a szobába és végig itt maradt.”
*****
Személyes érzések (2009. július16- 17.):
Mindennek, ami megjelenhet előttünk/bennünk, oka és célja van… Akár álomban is megjelenhetnek előttünk képek/szimbólumok, melyek mutathatják magukat egy „korábbi életnek” vagy pedig valamilyen más ismert/ismerős történetbe is öltözhetnek.
AZÉRT
kerül a kép és érzés a tudatos én elé, mert valamit fel lehet/kell ismerni általa-és-benne, AMI ELŐRE VEZETHET a gyógyulás vagy kiteljesedés irányába.
Minden,
ami ma bármilyen formában is megjelen(het)ik bennünk vagy körülöttünk,
az ÚTMUTATÁST IGYEKSZIK ADNI ARRA,
hogy merre haladhatunk tovább.
Rámutatnak az esetleges hiányosságokra, vagy éppen az előttünk már megnyílt új utakat jelzik. OLYAN KÉPEKBEN és ÉRZETEKBEN jelenik meg a segítő útmutatás, melyet az Egy-Én tudata azonosítani képes, és így képes megfejteni általuk a képekben és érzésekben elrejtett [„sűrített”] útmutatásokat és tartalmakat.
Az írást elolvasva feltettem a kérdést: vajon mire vonatkozhatott az utolsó ’határozott’ „NEM”? Hogy nem akar megbocsátani, nem akar itt (vagy még) újjászületni, vagy a Rendet elfogadni?
„Talán a megbocsátásra mondott nemet, hiszen az zaklatta fel az utolsó képekben a legjobban, hogy „a csillagot leszakították róla.”
A legmélyebb fájdalma a „katonának” az elvesztés volt, hiszen ki is mondta: „már nem akar elveszíteni többé senkit” (!). [Talán nem túl merész a hasonlat: mintha KRISZTUS vagy az Istenanya fájdalma szólalna meg, a „Lélek” fájdalma.] Valószínűleg a ’csillag’ leszakításának van egy allegorikus, mélyebb tartalma is itt, méghozzá a fény elvesztése magában és a szeretteiben is. Ha valakiben sok a fájdalom és a harag, akkor ezt kevéssé látja tisztán, és főleg csak a fizikai síkon értelmezi az elvesztést, gyakran tárgy képében megjelenítve [itt „Más” „veszi el” „tőle”.]. Itt azonban a csillag megítélésem szerint a maga belső fénye elvesztését is szimbolizálta, hisz mindazokat elvesztette, akiket szeretni tudott...
Lehet a ’csillagnak’ egy másik értelmezése is: a NAPOT gyakran használják a férfi, atya szimbólumaként, a HOLDAT a nő/anya/anyaság szimbólumaként, és ha ezt a sort folytatjuk, akkor a gyermek a CSILLAG. A fenti történetben is elvesztette a „katona” a gyermekét (és a feleségét is) (legdrágább kincseit) – jelen életében pedig az összes felmenőjét, talán testvérét is. [Talán] Gyermeke még lehetne… ha a félelmeit meggyógyíthatná a Megbocsátás Fénye… „ÚT” van „előre”, s ha azt követi, akkor a Csillag is visszakerülhetne a helyére, a szívébe --- vagy gyermekként a „kezébe”…
A ’csillag’ leszakítása az előzőekre figyelemmel a „Belső gyermek” [Lélek] sérülésének, a Bizalom teljes elvesztésének megjelenítése is lehet, ezeknek ismét a helyükre kell kerülniük, hogy a ’csillag’ a belső Fény által ismét Fényessé lehessen…
Az „Irak” megjelölésnek is lehet „valós” és szimbolikus értelme is. Érdemes a szó hangzását is talán elemezni, és a helyzetet is (vagy a földrajzi hely mai háborús helyzetét): TESTVÉREK (egy nép tagjai) ölik egymást… nem kell messzire menni, ismerjük ezt a helyzetet… Véget kell vetni az ÉRTELMETLEN öldöklésnek, hisz csak nyomorúságot és fájdalmat hoz minden érintettnek… Hol az egyik oldalnak nagyobbak a veszteségei, hol a látszólagos „másik” oldalnak…
Érdemes felfigyelni arra is, hogy a történetbeli szereplő „módosabbnak” vallja magát. Kicsit más irányú értelmezés szerint talán valamiféle „nemes” [Küldött vagy „nemesebb/fejlettebb Lélek] is lehetett [utalva talán arra az időszakra, mikor még élt benne a szeretet], akinek esetleg lett volna lehetősége közvetítésre a háborúskodók között, vagy valamilyen más lehetősége arra, hogy a háborús helyzet közelebb kerülhessen a békesség beköszöntéhez [vonatkozhat ez az egyéni életre, de akár nagyobb közösségre is]… [Ebben az értelmezésben a csillag leszakítása – a halál bekövetkezte után – utalhat a vállalt feladat nem-teljesítésére.] Talán a család elvesztésének fájdalma képtelenné tette már a belső hang/sugallat meghallására „akkor” „korábban”, és így elveszett egy lehetőség, mely közelebb vihetett volna a békéhez… kívül és belül egyaránt…
Eszembe jutott Hunyadi Mátyás… aki ígéretet tett az ország (és a békesség megőrzése) érdekében testvére gyilkosai felé, hogy nem fogja megbosszulni bátyja halálát… Pedig fájdalma nagy lehetett… de szeretete még nagyobb volt Isten iránt, és felelősség-érzete a saját élete, az ország, a „Reá-bízottak” irányában… és a gondolatok/elemezgetések [színek, számok…] a személyes megérzések alapján folytathatóak még tovább… Mindenképpen érdekes annak a megfejtése, hogy „bombázóval lőnek”, és fekete géppuskát kapott --- ugyanakkor pedig az 1700-as éveket jelölte meg a szóban forgó halál idejének. Ugyancsak a múlt-és-jelen-kapcsolatára utal a ruházat megjelölése magán és az ellenségen. Komoly jelentősége van a halál bekövetkezési módjának: „szív-lövés” --- ismét csak a szívben lévő mély sérülésekre utal… Olyan mélyek talán ezek a sérülések, hogy jelenleg a szív egyáltalán nem képes megnyílni, talán erre utal a meg-megjelenő izgatottság… Vagy épp arra is utalhat az izgatottság, hogy a szív lassan-lassan készül megnyílni, de még csak óvatosan lépked --- és mikor a gyógyító érzékeli ezt az izgatottságot, akkor „lassít” egy kicsit, más felé tereli a szót, nem sürget… óvatos és szeretet-teljes gyógyításra van szükség, és türelemre a gyógyulótól és gyógyítótól is. Egy ismerősöm meglátása volt, hogy talán „túl gyors” volt a szív-nyitási szándék, és erre utalt a határozott „NEM”: lassabban, mert még nem vagyok kész/képes a gyorsabb nyitásra…
„A határozott "nem" inkább a túl gyors újjászületésnek szólhatott, a megfelelő feldolgozás hiányának...”
Még egy fontos „tanulság”: a szeretet-teljes közegben, olyan emberek közelében, akikben szeretet-teljes elfogadás van a másik iránt, gyorsabbak a gyógyulások. [„Egymást-Kiegészítőség Rendje] Az „Áramló” információ és szeretet-energia segít finoman felismerni a legmegfelelőbb gyógyítási eszközöket és lehetőségeket… melyek talán egyre gyakrabban majd olyan „formában” jelennek meg, melyekre „legmerészebb álmainkban” sem gondoltunk volna. Nem szabad elfelejteni: Új korszakába lépett a Föld, és új energiák vannak jelen, új módszerek jelennek meg majd a gyógyítások terén is. Újabb (sok esetben talán láthatatlan) Segítőkkel ismerkedünk majd meg, új dolgokat tanulunk és tapasztalunk…és talán amíg korábban egy gyógyulás évekig is eltarthatott, az a „Hála Pillanatában” (a Jelenben) azonnal meg is történhet: „csak úgy” – ha már készen áll rá a test és Lélek…
Fontos az is, hogy a „Segítő” ne „csak” elméjével legyen segítőként jelen, hanem hallgasson szíve vezetésére. A „szív” mindig „megsúgja” a megfelelő kérdéseket és vezetést…
Az is érdekes lehet például egy ilyen történetben, hogy mindenki a „MAGA” mintái/feladata/problémái szerint kezdi el értelmezni:
azokra a „képekre” ismer rá [azoknál „áll meg”]
(egyre mélyebben, ahogyan érzései és gondolatai egyre mélyebbre vezetik),
melyek a MAGA útján segíthetik.
Nyilvánvalóan egy gyógyítónak ilyen helyzetben – szíve vezetésével – a tőle segítséget kérőre kell fordítania a figyelmét, és egy közös útkereséssel, a gondolatok és érzések finom és határozott vezetésével együtt megtalálják az elrejtett/feltáruló/megnyíló „leg-megfelelőbb” segítségeket [tulajdonképpen a gyógyuló találja meg a számára legmegfelelőbb utat, és ebben támogat(hat)ja egy gyógyító].
A „képekre ismerés személyre-szabottsága” különösen igaz azon írásokra/lejegyzésekre, melyeket a MaGosabb ÉN-ek „mások számára is” [a „nyilvánosságnak”] szánnak. MINDEN írásnak (képnek, gondolatnak, érzésnek) szám-talan (szó szerint szám-talan) értelmezési síkja/kapcsolódása van, ez az amit úgy is neveznek, hogy „több szinten értelmezhető az írás”:
mindenki a maga megélt szintje szerint Neki szóló információkat veszi magához belőle.
„Idővel” aztán, egy „magasabb” érettség mellett átolvasva ugyanazt az írást
már egészen más, mélyebb tartalmakat is felismer benne az ember.
Ez a fajta [lelki és szellemi] ÉRÉS egy csodálatos folyamat a Föld emberében --- és ahogyan az ember érettebbé lesz, többnyire úgy jelenik meg benne az igény arra, hogy megszerzett tudásával mások segítőjévé legyen --- és ezáltal további új tapasztalások nyílhassanak meg a számára. Ez a különleges, a „MAG”-ból jövő segítő-szándék (segíteni akarás, vágy a világ szebbé és yobbá tevésére, valami „nyom”, valami „maradandó” megalkotása iránti vágy) a Föld emberének Eredendő tulajdonsága, melyet semmilyen pusztítás nem ölhet ki belőle teljesen, mert ez a SZERETETBŐL, E Világ MAG-jából ered.
A fenti történet leírója is feltehetően ettől a mély segíteni-akarási-vágyától vezetve tette közzé írását, mely nagyon sok értelmet feltárhat azon nyitott szívű keresők előtt, kikben írása valamilyen „érzést vagy gondolatot megmozgat”.
Minden történésnek oka van --- annak is, hogy mikor és mivel találkozunk… például hogy milyen írás kerül a kezünkbe, és az vált-e ki valamilyen mélyebb gondolatot vagy érzést belőlünk, amelyre odafigyelni érdemes. Ha nincs ilyen „megfogó” [felemelő vagy épp nyomasztó, zavaró] érzés, akkor feltehetően „akkor és ott” nincs dolgunk vele…
Amikor elolvastam a fenti írást, bennem csak ez a kérdés fogalmazódott meg: „miért mondott határozott nemet a végén”… nyilvánvalóan „személyes” oka is van e kérdés feltevésének… MaGosabb ÉN-em nem véletlenül vezetett ehhez az íráshoz… [talán majd épít erre is egy elkövetkező, vagy épp egy „befejező” írásban…] és ahogyan leírtam az első kérdést [az írásban már van némi gyakorlatom], már jöttek is az újabb gondolatok és érzések… s talán e lejegyzések mások számára is segítőek lehetnek…
Lejegyezte OmMÁÁTRé KJ
www.omah.extra.hu
|