2009. j�lius 3., p�ntek, 16 �ra ut�n

HITTEL vagy hitel

            Van egy b�k�s f�ld, ahol az emberek Istent, �s a sz�mukra �letet ad� f�ldany�t, valamint egym�st is szeretve �s tisztelve �lik az �letet. �r�mmel v�gzik az �ltaluk v�lasztott, a k�z�ss�g�ket is seg�t� tev�kenys�geiket: a f�lm�vel�st �s a tan�t�st, ha sz�ks�ges akkor a kiegyens�lyoz�st �s gy�gy�t�st, a „m�v�szeteket”, alkotnak �s teremtenek --- valamiben �lete folyam�n mindenki „mesterr�” is lesz.

            Egyszer idegenek �rkeztek erre a f�ldre, sz�ll�st k�rtek �s befogad�st, �lelmet, �letet. Fel sem mer�lt a helyiekben, hogy be ne fogadn�k �ket --- bizalom �lt a sz�v�kben (b�r szavakkal nem tudt�k megfogalmazni ezt), az �let�kben csak a szeretet (elfogad�s �s er�h�z m�rt [vagy ak�r n�ha azon fel�l is] t�mogat�s) l�tezett.

            A szeretet egy k�l�nleges mozg�s �s �llapot: mindig meg�rzi [meg�rti], ha valahol �s/vagy valamiben valami „hi�ny”, kiegyens�lyozatlans�g jelentkezik vagy jelentkezne, �s SEG�T �gy kiegyens�lyozni azt, hogy EZ�LTAL MINDEN �RINTETT �lete m�g yobb� �s szebb� is lehessen. �GY „m�k�dik” a Szeretet.

            Mivel a f�ld lak�i „l�tt�k”, hogy az �rkezett idegenek egyes dolgaikban „hi�nyokkal” k�szk�dtek, �gy h�t ADTAK nekik mindent, amit csak tudtak, hogy az idegenek hi�nyai [vagy az idegenek �ltal megjelent hi�nyok] kiegyens�lyoz�djanak: �lelmet, sz�ll�st, elfogad�st �s szeretetet, tud�st arr�l, hogy hogyan m�k�dik itt az �let.

            Egy k�s�bbi kor „sz�-haszn�lat�val” �lve, tulajdonk�ppen „hitelt” adtak az �rkezett idegeneknek, de ez a[z akkori] l�tez�s szerint egyszer�en csak elfogad�s volt n�mi t�mogat�ssal, vagyis SZERETET. TUDT�K [hiszen abban �ltek, azt tapasztalt�k], hogy az elfogad�s �s y�s�g MINDENT �s MINDEN �RINTETTET yobb� tesz, szebb� tesz, �s a „mai fogalmainkkal” „felemel”, valami olyan �J kezdetet teremthet mindenki sz�m�ra, amelyben v�laszt�sa �s �r�me �ltal �jabb form�i v�lhatnak �l�v� (a megtapasztal�s �ltal) a Szeretetnek.

            A „hitelt” kapott idegenek kezdetben �rtetlen�l (!) fogadt�k a Szeretet ilyen �raml�s�t, �s fel�j�k is ir�nyult megnyilv�nul�s�t. Meger�s�dtek t�le bizonyos mint�ikban, de a „mint�ik” e f�ld�n idegenek voltak: csak „kapni” tudtak �s akartak, „adni/szeretni” (a f�ld mint�i szerint) nem tudtak, vagy lehet, hogy csak nem akartak… „Hitelbe” kapott �let�k nem nyitotta meg elfogad�sukat �s szeretet�ket, �s k�z�l�k egyesek tal�n m�g „d�h�ss�” is lettek: �rezt�k „neh�zs�g�ket”, nem-illeszked�s�ket. Hogy ez volt-e, vagy pedig valami m�s a maguk mint�iban, ami „ellens�g�v�” tette �ket ennek a f�ldnek, ma m�r tulajdonk�ppen [ha nem is teljesen] mindegy. �jabb „hiteleket” kaptak, majd �jabbakat „k�rtek”, melyb�l maguk k�r� is [hogy lehet�s�g szerint ne keveredjenek], �s a f�ld lak�i k�r� is „falakat” emeltek. Mint�ikkal megzavart�k a Szeretet �raml�s�t �s m�k�d�s�t, m�sok �ltal �letbe h�vott yavakat halmoztak fel a maguk sz�m�ra, akad�lyozt�k a szabad �raml�sokat/kapcsol�d�sokat --- mik�zben VISSZA A SZERETETB�L  [a maga tiszta form�j�ban ] SEMMIT nem �ramoltattak. Amit pedig „t�rleszt�-r�szletk�nt” visszaadtak, abban „m�reg-cseppek” voltak.

            Ez a m�rgez�s v�g�l od�ig vezetett, hogy elkezdtek elgyeng�lni az itteni n-�P-ek, akik egyre kev�sb� �rtett�k, hogy MI�RT NEM M�K�DIK AZ �LET, hol „sziv�rog” el a Szeretet, amelyet �LTEK, �s amelyet TUDTAK, HITTEK.

            Valamif�le „halv�nyul�s” vette kezdet�t az eml�kezetben, �s egyre kevesebben lettek – ahogyan haladt el�re a kor/k�r �s az �let – akik m�g TUDT�K, hogy hogyan is m�k�d�tt „r�gebben”, m�g az „isten tenyer�n”, az „id�” kezdete el�tt az �let.

            Elfeledt�k azt is, hogy egykor „hitelt” adtak bizonyos idegenb�l j�tteknek, akik a „hitellel” m�g nem sz�moltak el, �s m�g nem bontott�k le a „falakat” sem, amelyeket a „hitelekb�l” �p�tettek.

            S�t, mi t�bb, megjelent valami olyan minta vagy gondolat, hogy tulajdonk�ppen az idegenek hoztak �s adtak valamif�le „hitelt”, amelyet most a f�ldieknek „t�rleszteni�k” kell --- �s persze „soha” nem lehet a „v�g�re �rni” a „t�rleszt�seknek”, mert m�r senki sem tudja, hogy a „hitel” mikor �s hol, T�NYLEGESEN mikor �s hol, �s MI�RT keletkezett. Ak�rki kutatn� is az „eredetet”,

az IR�NY rosszul be�ll�totts�ga miatt

„SOHA” nem tal�lhatja meg. Ha valakiben fel�ledne azonban az „�si HIT �s TUD�S”, akkor m�r

a „megfelel� ir�nyba �ll�thatn� a keres�se c�lz�j�t”,

                �s ott bizony

r�akadna a val�di

[vagyis GY�GY�THAT�, KIEGYENS�LYOZHAT�!]

t�rt�n�sekre �s okokra ---

�s arra is,

hogy HOGYAN OLDHAT� MEG

A SZERETET �S [e-f�ldi-SzeRves] EREJE �LTAL

�GY

ez a mai kiegyens�lyozatlan helyzet,

hogy az FELEMELJEN MINDEN �RINTETTET.

MINDEN

�RINTETTET!

Lejegyezte OmM��tR� KJ, a MindenHat� TeremT� Egy Szent Isten, KRISZTUS �s a F�ldanya, �s a F�ldanya minden „RENDES”, Szeret� Gyermeke Tisztelet�re �s Dics�s�g�re

www.omah.extra.hu