 |
ÍRÁSAIM |
|
|
| | |
"ELEGET KÍVÁNOK NEKED!"
"Elegendő napsütést kívánok számodra, hogy jókedved legyen, bármilyen szürkének is tűnnek napjaid.
Elegendő esőt kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld a napot.
Elegendő boldogságot kívánok neked, hogy szellemed élő és örökké tartó legyen.
Elegendő fájdalmat kívánok neked, hogy még az élet legkisebb örömei is nagyobbnak tűnjenek.
Elegendő nyereséget kívánok neked, hogy vágyaidat kielégítse.
Elegendő veszteséget kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld mindazt, amid van.
Elegendő köszöntést kívánok neked, hogy felkészítsen a végső búcsúra." (Folytatás ITT)
|
Sík Sándor - Ember
"Embernek lenni!
Csak embernek, semmi egyébnek,
De annak egésznek, épnek,
Föld-szülte földnek
És Isten-lehelte szépnek."
|
|
Hímeztem: |
|
| | |
2011.0728 – Szemelvények – Önkifejezés III.:
Nagyon fontos, hogy azokban a helyzetekben,
amelyekben „mások támogatójává vagy segítőjévé” válunk,
TELJESEN ŐSZINTÉK, IGAZAK legyünk.
A „segítő szándék” „tiszta” legyen,
vagyis tisztán SZERETETBŐL legyen jelen (’se több se kevesebb’),
magunkat a „yobbítás” és önzetlen segítségadás szándéka vezesse
[ne kívánjuk a másikat ’befolyásolni’ vagy ’vezetni’, ne ’értékeljük’ vagy ítéljük meg stb].
Ha „hívást” érzünk egy helyzetbe, amelyben segítően nyilvánul(hat)nánk meg,
akkor „teljes figyelemmel” [teljes odafigyeléssel] forduljunk a „helyzet” és a helyzetben „jelenlévők” felé is.
Legyünk „nyitottak”, hogy megérthessük azt, amit a helyzet mutat –
és ezáltal is azt tudjuk nyújtani,
ami az adott helyzetben „tőlünk telhetően is a leg-yobb”
és az „érintett számára is legmegfelelőbb”.
Fontos, hogy IGAZAK legyünk teljes egészében:
ne találjunk ki valótlan, általunk meg nem élt ’példákat’, mert már ez is ’ferdítés’.
Olyat mondjunk és tegyünk, amit mi VALÓBAN megtapasztaltunk,
és ami ezáltal a ’magunk tapasztalata/tudása’
[’erre tudunk Építeni, ebből tudunk biztonsággal Építkezni/Építeni’].
Ne „szépítsünk”, és közben ne legyünk bántóak sem
(ugyanis a ’bántás’ érzékelésekor bezárul vagy beszűkül a „szív”, és így legtöbbször nem tud célt érni a segítség).
|
|
|
"Egy szó is lehet locsogás, s ezer oldal maga a tömörség.”
(Abody Béla)
„A madarak nyelve nagyon régen kialakult, és más, ősi beszédmódokhoz hasonlóan tömör, kihagyásos beszéd: keveset mondanak, de ezzel sokat fejeznek ki és sokat megértenek belőle.”
(Gilbert White)
|
|
|
|
|
|
|
Írások - 2009 június |
|
|
20090612 - A Gyermekek
2011.08.17. 21:20
2009. június 12., péntek
A Gyermekek
Tíz évvel ezelőtt két pici újszülött kisleányt tartottam a kezemben… Az egyikük, aki elsőként jött a világra, nagyon öntudatosan, és néha nagyon „elkeseredetten” sírt, a másodikként érkezett inkább csak „csendesen panaszkodott”…
Különlegesek voltak, ahogyan különlegesek a fiaim is, akik otthon aludtak, mikor a kislányok e Világra jöttek…
„Tudom”, hogy fájdalmak közt jöttek a Világra valamennyien, egyes képeket fel tudok idézni --- de a „fájdalmat” nem érzem, csak „tudom, hogy volt”.
Fel tudom viszont idézni a „boldog” pillanatokat, az örömöket --- ezek még most is ÉLNEK.
Volt sok keserves évem ebben az életemben --- és voltak yó időszakaim is.
„Hálás” voltam már életem első felében is, hogy „békében” élhetek --- pedig akkor még nem „tudtam”, hogy „korábbi életeimben” sok fájdalmat okozott a háború: néha kivégeztek, máskor családtagjaimat vesztettem el…
Ez a kis család – akik most együtt élünk – talán most él(t) meg először „békét” földi életei során. Nem vesz körbe bennünket az az (anyagi) gazdagság, amelyben több korábbi életünkben is részünk volt… Nálunk a „gazdagság” mindig „Felelősséggel” járt, és a „közösséget” szolgálta…
Ebben az életemben „tanításokat” kaptam --- „csak” azokat tudtam átadni másoknak.
„Megtanultam” szeretni, türelmesnek lenni --- gyakorlom, megélni próbálom…
„Tudom” azt a „gazdagságot”, amelyet E Világ rejt, és melyet időnként bennünk, akik itt élünk, felmutat.
Néha/gyakran elfeledkezünk arról, hogy mi mind EGY Családnak vagyunk a tagjai: egymásnak fivérei és nővérei, atyjai és anyjai...
Mint ahogyan egy anya megszüli gyermekét, úgy szül bennünket Világra E Föld: „méhében” hordoz és formál, majd „útnak enged”:
„MENJ,
ÉS TEGYÉL YÓT ÉS SZÉPET,
SZÉPÍTS MEG MAGADBAN, MAGAD ÁLTAL ENGEM!”
Hogy a Gyermekeink majd „hogyan” élik meg a „szépséget és a yóságot” az életükben, az rajtuk áll, tőlük függ --- és persze tőlünk, a szüleiktől is. Ha megtanítjuk őket az alapokra, a Rendre és Szabadságra, a Szeretet gyakorlására, akkor szebbé és yobbá lesz/lehet általuk is E Világ.
Nagyon nagy szükségük van ma (is) a gyermekeinknek a bizalomra és figyelemre, szeretetre, a „Yó példára”, tudásra, élet-ismeretre, a közös örömökre. A mai gyermekek közül (megnyilvánult formáikban is) már többen vannak az Isten és isteniség közelében, mint a mi gyermekkorunkban: sok szülő figyel ma már sokkal tudatosabban gyermeke „jeleire”/megnyilvánulásaira --- és keresik „együtt” a KÖZÖS lehetőségeket és utakat.
A szülő és a gyermek egymásnak is tanítói/tanítványai --- erre a „nagy” igazságra egyre több szülő ráébredt már. Sok szülő figyeli egyre tudatosabban gyermekét, és emiatt sok gyermek figyel tudatosabban a körülötte lévő Világra/eseményekre.
„Áramlás” az élet, szabadság és szeretet --- és Akik „ezeket” áramoltatják [megfelelően az itteni Rendnek/Alapoknak és Lehetőségeknek], azok „gazdaggá” is lesznek, és másokat is gazdagabbá tesznek.
Ma még a „Lélek gazdagsága” párosulhat bizonyos anyagi hiányokkal --- ma még a Kiegyensúlyozás, a Gyógyítás időszaka folyik. Ember és Világ is azonban csak a Lélek által gazdagodhat: csak a Lélek által élővé tett tudás gyarapíthat. Hogy e lehozott tudás hogy és mint áramolhat, azt ma még több tényező is „korlátozhatja”, de fontos tudni, hogy a VALÓDI GAZDAGSÁG e Földön csak a Lélek Gazdagságából és a megfelelően gyakorolt szeretetből eredhet.
Minden vagyon és gazdagság, amely e Földön jelen van, Lélekből és Szeretetből eredt és Van. Eloszlása/megoszlása, áramlása és mozgása e Szeretet-teremtette-„vagyonnak” ma még nem mindig a „kellő”: nem mindig azok Rendelkezhetnek áramlásáról és felőle, akiket Lelki gazdagságuk erre alkalmassá és érdemessé tenne…
A Szeretet által létrehozott, de a szeretet áramlásaiból kivont „vagyon” gyorsan elenyészik azoknál vagy azok által, akik azzal nem a Rend szerint élnek: kifolyik a „kezükből”, mert a „vagyon” nem azért van, hogy csak „legyen”, hanem azért van, hogy a teremtésekben segítsen.
A „kifolyt” „vagyon” – még ha „meg is semmisül” – megjelenik valahol máshol és más formában: a Lélek gazdagságaként, hogy a megfelelő kezek és szív által ismét valódi segítővé lehessen a szép és yó megformálásában.
A Lélek Gazdagsága – párosulva a megfelelő emberi/Isteni tudással és [szabad] akarattal, a megfelelő, Élő Lélek általi tudás-gyakorlással MINDIG meghozza „gyümölcsét”: lehetőségeket és új utakat, melyeken elindulva megteremtődik az új teremtésekhez szükséges egyensúly a Lélek és Test, Szellem között: MAGunkban és Gyermekeinkben…
Lejegyezte OmMáátRé KJ
www.omah.extra.hu
| | |
|
|
|
A mai napra: |
|
„A valóság nemcsak az, amit a szem lát, és nemcsak az, amit a fül hall és a kéz meg tud fogni, hanem az is, ami rejtve marad a szem és a tapogató ujjak elől, és csak annak fedi fel magát néha, egy-egy pillanatra, aki a lelki szemével keresi, aki belülről tud figyelni és hallani, és képes a gondolataival tapintani.”
| | |
Áldozni
csak a benned lévő és általad LÉT-re hozott Szépséggel
másokat is SzÉpítve és gyarapítva,
Teljes és ÉP Szabad Akaratodból,
Szabad Akaratodat kinyilvánítva,
az Örök és Adott Élő KRISZTUSI Rendnek megfelelően
Lehetséges
és
Érdem-es.”
20100525 - Az Áldozatról - Szemelvények
A hibákról és a hibázásról:
A ’hibák’ segítenek ’nem-felejteni’ és ’felejteni’.
PIRAMIS - Őszintén akarok élni
Őszintén akarok élni,
Minden utam végigjárni,
Hinni abban, amire vágyom,
S ha hiszek benne küzdeni érte bármilyen áron.
Őszintén akarok élni,
És csak annyit elérni,
Jókedvem senkit ne bántson,
S ha fáj a szívem valamiért, ne nagyon fájjon!
Tőled csak annyit akarok kérni,
Hogy engedj őszintén élni,
Őszintén, szabadon, szépen,
Őszintébben, mint ahogy tegnap éltem.
Ne kelljen hazudnom senkinek
És hogyha valamit kérdezek
A válasz igaz legyen!
Szeretnék bízni mindenkiben,
Hinni, hogy nem fordul ellenem,
S nem árul el sosem.
AZ ERDŐ FOHÁSZA
Vándor, ki elhaladsz mellettem,
Ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege
hideg téli éjszakákon,
én vagyok tornácod barátságos fedele,
melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,
és gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házad tartja,
és én vagyok az asztalod lapja,
az ágy, melyben fekszel,
a deszka, amelyből csónakod építed.
Én vagyok a házad ajtaja,
bölcsőd fája, koporsód fedele.
Vándor, ki elmész mellettem
hallgasd a kérésem:
NE BÁNTS!
ÜNNEP
Az Ünnepeknek fontos része az „emlékezés”, amikor a dicső vagy épp a kevésbé dicső tettekre/megélésekre, az elődökre is emlékeznek, és ezáltal egyfajta folytonosság alakul ki (marad meg) az Ősök, Elődök, a Gyökerek irányába is. Az emlékezés a legtöbb esetben ma még ’intő’ példa is lehet arra, hogy mit szükséges megváltoztatni, miben szükséges változni akkor, ha valami yobb és teljesebb Élet a cél ---
az „Ünnep” Valódi Lényege azonban minden esetben a[zon] „Jelen Megerősítése, amely elvezet a ’vágyott jövőbe’.”
Az Ünnep általában MEGERŐSÍTI az Élet egy olyan részét/szeletét, amely „továbbvitelre érdemes”, amelyben ELŐREMUTATÓ/előrevezető Példa vagy Út [Működés, Erő] Van Jelen.
(Részlet a 20110802 - Níitottság, Nyitás... írásból)
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
