2009. június 6., szombat

Néhány gondolat a tegnapi szertartásról

            Pilisszántón a „Pilis Kapujánál” [a Mária-Kápolna közelében, a Kereszt tövében] gyülekeztünk délelőtt Baranyai Zsuzsanna hívására… Felhőkkel borított volt az ég, kaptunk egy kis frissítő „áldást” is az érkezésünkkor. Délelőtt [megbeszélés, táncok próbálása] még néha igen sötét felhők gyülekeztek kelet felől, de ezek már elkerültek bennünket, és hamarosan a nap is kisütött.

            A szertartás azzal kezdődött, hogy a résztvevők felsétáltak a Mária-Kápolnához, „felvitték” az „elengedhető” terheket és ott átadták ezeket a Szellemi Segítőknek. Amikor visszaérkeztek, a párokból felállt a „Kapu”, és bementünk az előkészített, megtisztított területre. Körbeálltunk, hangolódtunk, kapcsolódtunk a „Fő-tengelyhez” és a többi Földelő csoporthoz. Az Őrzők elfoglalták helyeiket.

            Először a begyakorolt táncok következtek… Körben néhány felhőt még láthattunk, de felettünk teljesen tiszta volt az égbolt. Amikor a magyar táncok és énekek, dobolás végére érkeztünk, TELJESEN kitisztult az ég…

            Magam Őrzőként voltam jelen, és ezért ebből a szemszögből tudok beszámolni az „észleléseimről”.

            Fő Feladatnak azt tekintettem, hogy „szilárdan tartsam” a kapcsolódást a Fő-Tengelyhez és a többi Földelő csoporthoz, valamint azon ÉGI és SzeRves földi „birodalmakhoz/családokhoz” és Segítőkhöz, Akik KRISZTUSI Engedéllyel részesei lehettek ennek a folyamatnak.

            Az első tánc után a „Szabadság” energiájának a megjelenését érzékeltem, „AKI” hozzákapcsolódott a körben lévő táncosokhoz és energiákhoz. Érzésben rögtön jött a magyarázat is: [korábban egyes írásokban érintettük is már ezt] a Szabadság tulajdonképpen „önmagában” „értelmezhetetlen”, a Szabadság nem más, mint a Szeretet egyik „lényegének” „kidomborítása”. Így aztán teljesen „érthető” volt, hogy amikor az „ÍZ-ig-végig Tiszta Szeretet” beföldelése (Újjá-élesztése) folyik, akkor „A Szeretet újra EGYESÜL a MaGa-Lényege-Tiszta-Szabadságával”.

            A begyakorolt táncokban is egyre inkább megjelent ez a Szabadság, de én igazából a magyar énekek és táncok közben kezdtem „látni” is. Talán más Földelő csoportok is érezték azt, hogy „kevésbé voltak kötöttek a formák”, és ez könnyebbé és természetessé is tette a megjelent szeretet és öröm élővé levését.

            A magyarság egyik fő jellemzőjeként sokan megemlítik a végtelen szabadság-szeretetét. A Szabadságnak az ’Eredendő’ minősége/jellemzője a magyarság Jelen-TŐ-Ős részében – megérzésem szerint – nagyon tisztán megőrződött, és a „Ne Árts, Ne Bánts, Istápolj, Segíts” alap-minőségek mellett ez is igyekezett folyamatosan utat találni az Élővé Levéséhez.

A „Szabadságot” nagyon sok magyar és MAG „Őrizte” és „Érezte” --- de sokszor nem volt lehetőség ennek a minden téren való kibontására.

Ugyanakkor az „érzés” mindig sürgetett --- valóban mint a „mag”, amely már ki akart kelni…

Csak érzésben/képekben tudtak a felszínre jönni bennem is a „magyarázatok” [már itthon, éjjel], hogy miért ütközött nehézségekbe a szabadság és szeretet [Petőfi által is legértékesebbnek megjelölt értékek/eszmék] élővé tétele. A MAGSÁGban és magyarságban őrzött és érlelt Szeretet és Szabadság a Föld (E Világ) ’Eredendő’ Tiszta Mintája volt és van --- és ez a sérült korszakokban (a támogató energiák hiánya miatt) nem tudott kellően kibomlani (de mindig igyekezett a lehető legtisztább formában megjelenni).

Egy olyan példával is megvilágítható ez (hogy a jelen ismereteinkkel érthető is legyen), hogy az itteni élet egy „TÉR”-ből (térbeli érzékelésből) a „SÍK”-ba és sík-érzékelésbe került át. Az ’Eredendő élet’ a maga szabadságát és szeretetét a TÉR-ben kiterjedve tudta megélni, és amikor a SÍK-ba került, az olyan érzés volt, mintha a „szárnyak levágásra” kerültek volna, és egy „kalitkába” került az élet. Bár a szív és a tudat „tudta”, hogy „szárnyalásra” van rendelve, méghozzá valami különleges új felé is, mégis: innentől kezdve csak „szárnyaszegetten” és síkban tudta ezt élővé tenni, mert a SÍK volt az élet „tere”.

Amikor elérkezett az idő a TÉR-ség korábbi kiterjedésének a „visszakapcsolására” vagy az oda-való-átszületésre, akkor a MAGOK belső „kódjai” „elkezdtek” örülni/mocorogni, és megpróbálták az élő tudat számára is érthetővé, megfoghatóvá tenni a hamarosan bekövetkező változásokat. A SÍK által nyújtott eszközökkel igyekeztek rávezetni a tudatot, hogy hamarosan egy „kiterjedés” és kiteljesedés várható; új színek és formák jelentek meg, melyek a SÍK-ban élő tudat számára elfogadhatóvá és várttá is igyekeztek tenni a közelgő változást. Talán értitek/érzitek, hogy „mily korlátozottak” a SÍK eszközei erre, amikor a szív és a Lélek valami egészen új „kiterjedésre” készül. Aki azonban „figyel” ezekre a jelekre és érzései alapján készül a változásra, az „pontosan TUDNI fogja” amikor mindez megtörténik: „visszakapja” a „szárnyait”, Új Távlatok felé is el tud indulni --- de hogyan magyarázza ezt el azoknak, akik még mindig csak a SÍK-ot látják…

„Most” a „TÉR”-ből lépünk tovább valami „hyper”-be, a szívünk által TUDOTT-ba/Ismetbe… Épp ezért „nincsenek” megfelelő „fogalmaink” ma még az „elkövetkezőről” --- ám a „szívünk” és „lényegünk” „ismeri”, és ha figyeljük a vezetését, akkor RÁISMERÜNK akkor, ha már ott vagyunk…

Így vagyunk a szeretettel és a szabadsággal is: Aki ISMERI a Szeretet és Szabadság Igazi [és tulajdonképpen EGY] Lényegét, az FELISMERI amikor az megjelenik Benne és Körülötte. Mert TUDJA, hogy az neki ’Eredendő” „része” vagy „tartozéka”, az Életének SzeRves Része. E Világban [amely KRISZTUSI, ezért nevezzük Világnak] a Szeretet a Legfőbb Törvény és Alap, amelyben a REND és a SZABADSÁG tökéletes összhangban és harmóniában, egyensúlyban van, tulajdonképpen EGYEK. Egyszerűen „YÓK”, Vannak, Adottak azért, hogy E Világ SzeRves létezői tanuljanak és tapasztaljanak a Szépség és Yóság, Szabadság Kiterjesztésében – másoknak nem ártva, másokat nem bántva, segítve, istápolva.

            Azt éreztem, hogy a Szertartás alatt azért „CSATLAKOZOTT” vissza (nálunk is) [Boldog Özséb látomásának helyszínén vagy annak közelében] a Szabadság a Földet átölelő és körbejáró, Átható Tiszta Szeretethez, mert ez a MAGOK által őrzött Minta a Föld ’Eredendő’ Mintája, amely most ismét „be-csatlakozhatott” a Rendelt „helyére”, hogy Élővé lehessen mindazokban, Akik az Új Világban Életet szeretnének.

            A szertartás vége felé népdalokra és újabb magyar dalokra táncoltak teljesen szabadon a jelenlévők, és ekkor fokozottabban volt érezhető az ÖRÖM jelenléte. Az ÖRÖM a „vezető” a KRISZTUSI Világokban --- és az lesz/lett ismét e Földön is.

            Ma még talán nincsen meg minden érintettben és minden tekintetben a kellő tudatosság/tudatosultság… Szellemi Segítőink támogatása/segítsége nélkül talán ma még nem is ébredhetnénk az Új Világban és rá az Új Világra.

            Már a szertartás vége felé egyszer azt éreztem, mintha az egyik vállamra „az Arkangyalok”, a másik vállamra pedig „a Pálosok és Ferences-Rendiek” tették volna „Hatalmas” kezüket. Mintha az „Ősök” is ott álltak volna „Mögöttük”, és „nézték” az „utódokat”, mint a szerető Atyák gyermekeiket. „Látták” (pontosan és tisztán) a „hiányainkat” és az „igyekezetet”, és pontosan tudták, hogy pár éve még „majdnem halott” volt ez a nép… Pontosan tudták, hogy támogatásra van még szüksége a magyarságnak is, hogy támogatója és segítője lehessen ismét a melléjük (!) rendelteknek… Kértük, hogy segítsék, hogy az „igyekezet” a megfelelő (időszerű és Új, Örök) Tudással is párosuljon népünkben/nemzetünkben is. „Kértük”, hogy „szeressék nagyon ezt a Megújulni igyekvő népet”…

            A Föld „Őrzői” között megtörtént egy „váltás” --- talán ha szükséges, akkor pár nap múlva erre is kaphatunk „rálátást”.

            Talán majd mások is lejegyzik a szertartás alatt általuk tapasztaltakat, és akkor más fontos ott-történtek is feltárják magukat.

            Csodálatos dolog együtt lenni/tenni egymást tisztelő és szerető emberekkel… és a Föld a MaGa ’Eredendő’ Mintájában erre ad tapasztalási lehetőséget minden ide érkezőnek…

Lejegyezte OmMáátRé KJ

www.omah.extra.hu