2009. június 3., szerda
Gyakorlat – és elmélkedések
MAGOK
[Éppen most érkezett e-mailen ez a kép. Érzés:
Ha például egy hidat meg kell javítani, akkor a híd állapotára, esetlegesen meglévő hibái egyes részeire rálátást adhat a „tükörképe” is. Mennél nyugodtabb és tisztább a víz, a „kép” annál pontosabb lehet. Talán még az is előadódhat, hogy a „hiba” teljesen és pontosan is felismerhető. A hibát kiyavítani, vagy a híd nyújtotta „kényelmet” és lehetőséget megismerni/megtapasztalni azonban nem a tükörképen lehet, hanem csak a tényleges „anyagában”, a „maga valójában”.]
*****
Hajnali/reggeli [átívelés éjjelből nappalba] képek --- talán egy „áttekintés” a Föld állapotáról:
(A történetben vagy megjelenő képekben) Egyedül élek (úgy érzem) (vagy érzi az, akiről szólok), de van társam vagy valaki, akivel szeretjük egymást. Valamiféle alkalom adódik az együttlétünkre, és mindketten elkezdünk készülni erre: a szabaddá vált időnkben mindketten készülünk, mert tudjuk, hogy hamarosan együtt lehetünk. Talán van ebben szépítkezés, a lakás vagy találkozási hely kicsinosítása, finomságok előkészítése… Megkérdezem a társamtól, hogy hol találkozunk: nála vagy nálam --- a válasz az, hogy akkor legyen nála. Elindulunk (talán külön) „hozzá”, ahol majd együtt töltenénk az időt: szerelmeskednénk, pihennénk, megennénk a finomságokat, jól éreznénk magunkat a szerettünkkel…
Már talán majdnem eljött az idő a találkozásra, amikor a „szállodában” (vagy ahol éppen vagyunk, akár egy „lakópark” is lehet) (valamiféle „ideiglenesség” érzete van jelen) megjelenik egy „gyurcsány-ember” (vagy hasonló), aki valahogyan „főnök-féle” --- és ez felborítja a tervezett programunkat. A párom valahogyan „ott dolgozik”, [Föld] ahol „főnök” ez a figura, és a párom ezért úgy érzi, hogy meg kell etetnie, biztosítani kell a kényelmét, a (meg)szállását. Megyünk együtt a párommal a szobáink vagy lakás-részeink felé a folyosón, és megbeszéljük, hogy ki melyik szobába megy, mit hoz le onnan a „főnöknek”. Mivel a párom valamiről nem tudja, hogy hol van, így én megyek abba a szobába, ahol ez a nem-tudott dolog (inkább innivaló [lelki dolog]) van, és a párom megy az ennivalóért [anyag].
Kicsit (de nem nagyon) talán „megütközve” látom, hogy a visszaérkező párom azt a szendvicses tálat hozta le, amire én készítettem el tiszta és válogatott, finom alapanyagokból a szendvicseket a magunk számára [szerettünknek csakis a leg-yobbat!], azt ettük volna meg az együttlétünk idején. Így aztán most
- nem tudjuk együtt, örömben tölteni az erre tervezett időnket,
- nem tudunk egymásból-egymást-erősítve „töltődni” a szerelemben,
- az előkészített táplálékunkat is „odaadjuk” („önként”) a főnöknek, hogy kényelme meglegyen a szobájában.
Valahogyan „feljön ötletben” (tudat-manipulálás), hogy a „főnök embereinek” (testőrök) is kellene hozni valamit enni --- ezért visszamegyünk a párommal a szobába, ahonnan a párom az élelmet lehozta (és ahol találkoztunk volna). Megdöbbenve látom, hogy a korábban kicsinosított és előkészített szobában minden egymás hegyén-hátán van, nagy rendetlenség és felfordulás van, az ágyneműn is ételdarabok vannak --- kosz és rendetlenség van, amit majd nekünk (nekem?) kellene ismét rendbe hoznom. [Feltehetően (talán vagy részben) ő hozta létre ezt a rendetlenséget, amikor sietve és ügyetlenül kereste az élelmet…] De most előbb valami élelmet kell még készíteni. Amit találunk, azokból ismét valami szendvics-féléket készítünk, ügyelve, hogy jól is nézzen ki. Némi kreativitásra is szükség van, hogy találjunk egyáltalán a szobában olyan dolgokat, amiből ezek elkészíthetőek, és aztán valami szép formára is rendezzük…
Már kissé kívülről (vagy még a történetben) átgondolom, hogy ez a látogatás (ideiglenes megszállás a „főnök” részéről – hiszen innen tovább fog menni, gondolom akkor, ha mindent megettek…)
- elvette a párommal tervezett közös időt, az előkészített ételeinket és rendet,
- nem tudtunk így szerelmeskedni, mert ki kellett szolgálni az érkezetteket.
Tehát nem csak az erőnk megújítására lehetőséget adó, örömet adó időnket nem tudtuk együtt tölteni, hanem a jövevényeket még ki is kellett szolgálni --- vagyis a pihenőidőnkben is dolgozni kellett. Sőt, ez odáig vezetett, hogy a kiszolgálás sietségében a szépen előkészített szobánkból egy koszos romhalmaz lett: a ruhákat újra át kell mosni, mindent újra el kell mosogatni, ki kell takarítani, le kell mosni mindent --- és mindezt úgy, hogy a pihenőidőnket munkával kellett tölteni, és nem tudtuk erőinket kellően megújítani…
A képek végén még az volt érzetben, hogy a „főnök” még nem ment el --- hiszen volt „szállás”, „embereit is ellátták”, őt is kiszolgálták --- semmi sem indította arra, hogy még tovább-álljon…
A képekben magamat és a páromat is „tisztának” éreztem, nem váltunk „gépiessé” teljesen, de azt hiszem, hogy a tudat-manipulálás hatásai jelen voltak a lényeinkben. Egy rend szerint éltünk, amely az életet egy nagyon alacsony alap-szinten lehetővé tette, és készültünk az „örömünk” [lelkünk] élővé tételére --- ám a rendszer gondoskodott róla, hogy ne jussunk el az örömünk tényleges megéléséig. Csak „készüljünk rá” [valamiféle irányítható vágyként/tudatként jelen legyen], tegyünk meg erre előkészületeket (ezzel „piacot is teremtünk”, pénzt is áldozunk erre, amely pénz megszerzéséhez természetesen munkát kell végezni, vagyis be kell illeszkedni a rendszerbe), majd amikor már éppen elkezdhetnénk élvezni a munkánk gyümölcsét, akkor történik valami (egy látogatás) [vagy például egy szerencsétlenség, és „jó-szívünk miatt” „tervezetten” megsegítenénk valakiket, mert „együtt-érzünk” velük]), ami miatt ODAADJUK INGYEN azt, amiért megdolgoztunk… [Táplálékot, időt, akár az „otthonunkat” is átadnánk a „megpihenőknek”, akik az itt, általunk megteremtett yavakat felélnék, és ezzel a mi magunk megújulását is megakadályoznák, hiszen kiszolgálást várnak, és nem engedik meg azt, hogy a saját mintáink/vágyaink szerint megújuljunk MEGÉLT SZERETETÜNK (!) által…]
Hogyan lehet ebből kilépni?
Hogyan lehet és kell időt szakítani ilyen körülmények között a tényleges épülésre és építkezésekre?
Valamiféle láthatatlan Segítők érkeztek, akik a szobában rendet tettek --- azt hiszem, hogy ez is nagy segítség volt, ám még mindig ott a kérdés, hogy miután elvették (pontosabban átadtuk önként a „robotnak”) a pihenő/feltöltő időt és nem tudtuk megélni a vágyainkban mélyen bennünk lévő és bennünket megújító boldogságot, és a megteremtett élelmünket/táplálékunkat is „odaadtuk önként” az élősködőknek [akik elvesznek], hogyan tudunk megújulni, hogyan tudjuk ismét emberivé/családivá [szeretet-teljessé] tenni a kapcsolatunkat (hiszen talán már oly rég éltünk meg ilyesmit – ha egyáltalán éltünk meg valódi, tiszta és erős [lángoló] szeretetet – hogy talán azt sem tudjuk hogyan kell) és hogyan tudunk élelmet és yavakat szerezni úgy, hogy a testi és lelki, szellemi táplálékainkban is egyre nagyobb a hiány…
Egyértelmű volt a fejemben (szívemben?) megjelent gondolatok után, hogy ez a módszer a mi magunk, és talán e világ/Világ pusztulásához is vezethet, és valahogyan ki kell jönni ebből a kóma-szerű állapotból. Talán az első „ébredők” gondolatai voltak ezek. És akkor hogyan tovább? Hogyan lehet kivonulni a paraziták hatalma alól, vagy hogyan lehet a tényleges hatalmat visszavenni? Valamiféle Segítség szükséges az ébresztésekhez, és némi Segítség szükségeltetik a takarításokhoz, rend-rakáshoz is. Ezek után, ha már itt lesznek a Segítők is, meg lehet tervezni a kivezető utakat ebből a pusztulás felé sodródó életből… [Küldöttek, akik „még emlékezni képesek” vagy „képesek felébreszteni az emlékezést”, és Belső vezetésükkel elvégezni a Segítői feladatokat.]
Lehet, hogy ez az „első” (atlantiszi?) MÁÁT-Átvilágítás eredménye (is) volt? És akkor a pusztulás be is következett… Pedig addigra már érkeztek Segítők a tisztításokra és ébresztgetésekre… És ezek a Segítők (Küldöttek) is nagyon nehéz helyzetekbe kerültek a pusztulás során. Mindez azt is jelenti, hogy már nem csak a SZERVES ÉLETET kellett ezen a pici bolygón kiigazítani, hanem az itt-rekedt Küldötteket is segíteni kellett --- és ez azért volt plusz nehézség, mert TELJESEN MÁS REND SZERINT MŰKÖDTEK.
- A SzeRves Életeknek a MaGuk itteni Rendjébe kellett visszavezetődniük,
- a Küldöttek azonban „csak” (ideiglenes) Segítőnek érkeztek, és ezért rájuk más szabályok vonatkoztak. [Ma már szerencsére egységesítésre került a létük szabályozása!]
Ez a „kettős jelenlét” is nagyon sok „szivárgáshoz” (erő-elvételi lehetőséghez) vezetett. [Plusz még a Földön voltak olyan létezők is, akik el sem fogadták a földi élet SzeRves Rendjét, és folyamatosan sértették vagy sérteni igyekeztek azt.]
Mivel (pontos) EGYMÁSHOZ-ILLESZTÉSÜK a SzeRves Létezőknek, és az őket megsegíteni (Atlantisz pusztulása előtt) érkezett Küldöttek (mindkét csoport sérülése miatt!) nem volt lehetséges, így egy folyamatos „rés” volt köztük: egyikük A SZERVES ÁRAMLÁSOKAT kereste, hogy megerősödhessen --- a Küldöttek Csoportja pedig ÁLDOZAT mintát hordozott, ami miatt NEM lehetett része teljesen (és kellő mértékben) a SzeRves áramlásoknak, de a SzeRves Áramlásokba kellett volna visszasegíteniük a Föld Eredendő létezőit.
A fenti történetben egyik megközelítésben a „férfi” és a „nő” (vagy a „pár”) ezért készül a találkozásra, igyekszik megteremteni a „feltételeket” a kapcsolódásra, mert egyikük SzeRves Létező, másikuk pedig Küldött. Tulajdonképpen „egy család tagjai”, és ugyanannak a Világnak a helyrehozásáért dolgoznak és élnek, de eltérőek a lehetőségeik és az eszközeik. Valahogyan és valahol össze kellene kapcsolódniuk, hiszen ezért élnek egy családban --- de a feltételeik és lehetőségeik nem egyformák még, nem tudnak illeszkedni, és ez egy lehetőséget teremtett a paraziták számára a szétválasztásukra tudat-manipuláció fokozása által.
Az utóbb érkezett Küldöttek/Segítők abban segíthettek és segíthetnek, hogy
- a „találkozási helyek” lehetőség szerint tiszták és megfelelőek legyenek,
- és legyen lehetőség (a robot és takarítás helyett) egymásra figyelni abban a kis időben, amikor ezek a találkozások lehetségesek.
A kép vagy történet utalhat természetesen a Lélek és Test (és SzeRves Szellem) találkozására/összekapcsolódására, az „akadályozó tényezők” (legalább időleges) kiiktatására, hogy a találkozás EGYÁLTALÁN MEGTÖRTÉNHESSEN a TAPASZTALÁS által, hogy RÁISMERJENEK az összetartozó részek egymásra, TUDJANAK egymásról és Egységükről, összetartozóságukról, mert csak ezek után kezdődhet el a tényleges kilábalás a bajokból/hátrányokból. Ezért az egyik legfontosabb ébresztési módszer az összetartozó részek egymás felé terelése/vezetése, és a segítség abban, hogy egymásra ismerjenek az összetartozó részek.
Ez utóbbi megsegítés lehet
- „idő-teremtés”/hely-teremtés (rend-rakás elvégzése, hogy legyen alkalmas hely és idő az Önfelismerésre és a másik meglátására/felismerésére),
- és lehet táplálás és tisztítás és megerősítés a hiányos részeken (Ön-Egyensúly visszaállítása).
A TÁPLÁLÁS több „szinten” [testi, lelki, szellemi] is fontos lehet az Ön-Egyensúly visszaállításában, és fontos bizonyos ALAP-BIZTONSÁG-érzés (Egyensúly-érzés) visszaállítása, mert csak (!) ezen az alapon lehet elkezdeni az egymás-felé-fordításokat.
A fenti történetben a „pár” „nyugalma” (néha talán kissé kóma-szerű nyugalma) nem csak a szétválasztó tudatmanipuláció következménye volt és lehet, hanem ez a nyugalom-érzet alapja lehet a megfelelő, pánik-hangulattól mentes gondolkodásnak is.
Ugyanakkor az érzelmek mesterséges lenyugtatása sem lehet önmagában üdvözítő az Érzelmek e színes Világában, hiszen éppen az érzelmek adják (részben) a Teremtések irányultságát és egyik fő mozgató-erejét --- tehát csak nagyon óvatosan és körültekintően lehet és szabad beavatkozni az érzelmi „intenzitásokba”. Csak olyan mértékű lehet egy ilyen segítő beavatkozás – és legfeljebb csak annyi „időre” szólhat – amíg a megfelelő értelmi átvilágítások megtörténnek. Csak az lehet a célja a gyógyító célú érzelmi korlátozásoknak, hogy az elme is világosan átláthassa, felismerhesse a helyzetet, és a világos helyzet-ismeret alapján kezdhesse meg a szorult helyzetéből kivezető életet --- lehetőség szerint már összekapcsolódva a szív, a lélek vezetésével.
MAGOK
A Föld Eredendő Létezői között vannak olyanok (ők a MAGOK), akik speciális képességekkel rendelkeznek: KÉPESEK közvetlenül rácsatlakozni a Földanya Szív-rezgéseire, és ezáltal
- képesek MAGUKON ÁT ÁTHIDALNI az egyes változásokat vagy korfordulókat az ÉLET és életük elpusztulása nélkül is,
- és így segítséget adhatnak másoknak is az ÉLETÜK és életük átvitelére a kezdődő új „Lépcsőfokra” és/vagy Föld-korszakra.
Ahhoz, hogy ValAki élőként, testi valójában is megéljen-átéljen-átvészeljen egy olyan jelentős váltást, mint amilyen egy nagyobb Föld-korszak-váltás, speciális előkészületek kellenek, és ezekre a speciális előkészületekre – a legtöbb Világban ma még – csak a MAGOK, és mások a MAGOK vezetésével képesek.
A Földanya (mint „bolygó”- vagy Létezés-Valóság) meghatározott periódusonként vagy „időnként” (idő-minőségtől is függ ez) megújul, egy-egy Új Tapasztalásnak ad életet. Ezt nem „önmagában” a Földanya „dönti el”, hanem [a KRISZTUSI Világokban] „A Család”, az adott bolygón a Földanyával együttélők közössége EGYÜTT a Földanyával. Ez adja meg tulajdonképpen minden bolygó-valóság (és a rajta/benne/általa élő Világ) Fejlődését, a Fejlődés megtervezett irányát.
Egy-egy (adott) Tapasztalás tehát valamilyen „ideig” szól, illetve bizonyos ciklusokhoz vagy változásokhoz kötött. Mikor elkezd közeledni egy ilyen „ciklus” vagy „idő” vége (a kettő nem teljesen egy), akkor a Földanya szép lassan (vagy ahogyan a Család Terveiben szerepel)
- elkezdi leépíteni azokat a támogató rendszereit, amelyek az adott Tapasztalást annak idején felépítették,
- és ezzel egyidejűleg („A Család” újabb döntéseinek megfelelően) elkezd támogatni bizonyos olyan Megnyilvánulásokat, amelyek ÁTVEZETHETNEK a következő („A Család” által megtervezett!) Új Korszakba.
[Talán így érthetőbb az, hogy miért törekedtek egyes csoportok arra, hogy a Földanya MaGa „döntés-képtelen” állapotba kerüljön vagy maradjon, illetve megzavarható (kitolható, eltéríthető) legyen az „idő” vagy a SzeRves ciklus.]
Égetően fontos (volt, van és lesz) mindig figyelni a VÁLTOZÁSI JELEKET: ha a korábban működött dolgok másképpen kezdenek el működni, vagy pedig addig ismeretlen, új dolgok kezdenek tudásban, képességben, megjelenésben megjelenni --- mert ezeknek a Földanya által indított (!) változásoknak KELLŐ IDŐBEN VALÓ FELISMERÉSE, és a változásokhoz való megfelelő és tudatos alkalmazkodás (szabad akarat, választás) ÉLETEKET, ÉLETET vezethetnek át az Elkövetkező Új Korszakokba, és így a MEGLÉVŐ SzeRves Tudások ÁTMENEKÍTHETŐEK, ÁTEMELHETŐEK, hogy majd az Új Tapasztalásokban megújult életet kezdjenek.
Az, hogy egy Tapasztalási út átkerülhet-e a Megújult Világba, az több dologtól is függ.
Függ elsődlegesen attól, hogy kellően „Erőssé”, SzeRvessé tudott-e lenni a megelőző Föld-Korszakban, vagyis attól, hogy „Illeszkedésben” [SzeRves Illeszkedésben és Összhangban] volt-e az Adott Föld-Korszaknak „A CSALÁD” által meghatározott tapasztalási útjával, összhangban volt/van-e a Föld Rendjével és Alapjaival. [Ez utóbbi „normál körülmények között” „magától értetődő”.]
Függ attól is, hogy „A Családnak” az adott Tapasztaláshoz kapcsolódó egyes tagjai kívánnak-e a MaGosabb szinteken továbbra is részt venni a további „családi” tapasztalásokban [akarják-e tovább folytatni a megkezdett utat], vagy pedig „kilépnek” a Tapasztalásból. Ezt a döntését minden Új Korszak eljövetele előtt meg kell hoznia a MaGosabb Síkokon a Föld Családját alkotó Létezőknek.
Dönthetnek ma már úgy is az egyes MaGosabb Családok/családtagok, hogy EGYES részeikben kivonulnak, míg más részeikkel maradnak, és esetleg egyes újabb részeikkel még csatlakoznának --- különfélék ma már a részvételi/beilleszkedési lehetőségek, de a lényeg az, hogy ezeket a döntéseket a MaGosabb Létezési Síkokon a Családtagoknak még a Földkorszakok megnyitása előtt meg kell hozniuk, és ennek megfelelően kerül kidolgozásra a Tapasztalások és egymáshoz(is)kapcsolódások új rendszere, és ennek megfelelően történnek a különböző Tapasztalási síkokon, térben-és-időben létező családtagok kivonásai, vagy pedig átvezetései/megújításai. A „kivonásokat” általában az Adott Család-rész szervezi, az Átvezetésekhez pedig a MAGOK nyújthatnak segítséget. [Talán így yobban érthető az a Szántai Lajos által is gyakran idézett ókori megfogalmazás, hogy amikor az ókorban nagy bajok jelentek meg a Földön, és keresték a kivezető út megtalálásában segítséget nyújtható „legrégibb népet” („versenyeztették” az egyes népeket), azt állapították meg, hogy a két „versenyben maradt” közül [szkíta és egyiptomi] „nem az egyiptomi volt a legrégibb”.]
A MAGOK is átélnek időnként változásokat: köztük is vannak ma is ’Eredendő lényei’ a Földnek, és vannak olyan MAGOK is, akik „később”, egyes későbbi Föld-korszakokban érkeztek (például Küldöttként, időlegesen, csak egy-két váltás megsegítésére).
A MAGOK Kötelessége és Feladata tehát a Föld-Korszakok ÁTÍVELÉSE/Összekötése, és azok megfelelő előkészítése a váltásra, akik át kívánják emelni a létezésüket az elkövetkező Tapasztalási/Föld-Korszakra.
Baranyai Zsuzsanna alábbi lejegyzésében a MAG és magyar lélek-család közti „azonosság” és „különbség” is felfedi magát. A lejegyzés megfogalmazása szerint
- a MAGOK a Föld-korszakok megnyitói és Őrzői (lélek)csoport,
- a magyar lélek-család pedig a Fény megszületését segítő Küldötti család. Feladatukban van „átfedés” (közös rész) (ahogyan a magyarok között vannak MAGOK), és van, ami „időben kissé eltolódhat”.
Baranyai Zsuzsanna lejegyzésében:
http://www.krisztusfenye.eoldal.hu/oldal/jelen
(2009.05.14.)
„Hírt adunk a magyar lélekcsoport mint feladat/ küldetés vállalásáról a Földön.
Minden Földkorszak megnyitása a Mag csoport küldetése.
Mag csoport a Teremtő által küldött és szabad akarat által vállalt Őrző lélek csoport.
E feladat a dualitás sűrű energiájában megőrizni Isten Fényét a tudást átadni a létezőknek, mely által elindul a fényesedés.
A Fényt az árnyékvilág támadta. Minél fényesebb volt a küldött annál esendőbb a Földön.
Segítséggel és támogatással megszülethetett a Fény azon minősége mely Krisztus maga, hogy megváltóként magába fogadva és átlényegítve adja vissza a fény anyag legalacsonyabb lényegét, a sötétet.
Minden Fény születését segítő lélekcsoport a magyar, mely vállalta a megváltói/magváltói feladatokat, hogy mint Krisztus magába fogadja és átlényegítse önmagán a sötétet.
A támadások támadásaiban kellett helytállnia, hogy léte magja megmaradjon.
Mégis a megváltó/ magváltó lélekcsoport fényes maradt a magot mélyen hordozva őrt állt és tanította Isten yóságára és gyógyította tiszta szívű szeretettel a létezőket.
Minden magyar lélek gyógyítani képes létével.
Korábban mondtuk, nem minden magyarnak született ember magyar.
A tudás, mely a Magban van feltárja a lét lényegét.
Alázattal, vállalt küldetése ez a magyarnak, mely tiszta szív szándék és szeretet a Boldogasszony Békéje és Kegyelme árad belőle.
Tudja, hogy minden létező léte szent és minden létező akarata szabad.
Együtt, egymás kiegészítéseként élhető a Földi lét.
Ebben segít, tanít és gyógyít.”
Lendvai Kati mai lejegyzéséből:
„…Nos kedveseim, most arra kérünk benneteket,-- hogy nézzetek lelketek legmélyére, - ki az, aki igaz magyarnak vallja magát.
A magyarságát ne születési helyeként határozza meg, hanem annak a minőségeként, amely alá behelyezi magát…”
A MAGOK – ahogyan erre már többször is utaltunk mi MaGunk is – különleges kapcsolódásban állnak/élnek a „Föld Szívével”.
A MAGOK egy-egy Föld-Korszak során is szeretettel fordulnak – és mindig nagy tisztelettel! – „A Nagy Anyához” [a Földhöz] és „A Nagy Atyához” [„Istenhez”, Naphoz, Éghez], és „szívükre figyelve” élik az életüket, miközben gyakorolják és élik az Adott Föld-Korszakhoz tartozó (választott) Tapasztaló (többnyire Segítői) Életet. Amikor azonban a „Földanya JELEZ a számukra” egy-egy Korszak-váltás vagy nagyobb forduló előtt, akkor a MAGOK szívében egy különleges ébredés vagy változás veszi kezdetét: a MaGuk Kódja szerint elkezdenek „kikapcsolódni” a korábbi tapasztalói életükből, és egy különleges belső/felső vezetést követve „fura dolgokat kezdenek el művelni” (a többiek szemszögéből nézve). Vannak közülük olyanok [madár-minőségek], akik szinte (!) (de azért soha nem teljesen) „elszakadnak” a „hétköznapi” élettől [HÍDDÁ válnak a Földanya és Isten, valamint az emberi élet között], és vannak olyan társaik is, akik a „madár-emberek” és a többi tapasztaló között építik fel a saját Hídjaikat.
„Hidakról” beszélünk --- és a „Híd-szerep” soha nem tartozott a legkönnyebb élet-feladatok közé. MINDKÉT „partot” szilárdan össze kell kötni – és ehhez kellő „rugalmasság/szabadság” is szükségeltetik. Ez néha „megfeszüléssel” jár, nem kellő szilárdság és nem kellő rugalmasság esetén pedig összeomlást, pusztulást is eredményezhet. KELL TUDNI a „R-Égit”, ahonnan indul, és KELL TUDNI az Újat is, ahová a Kor/Élet átvezet.
Egy Híd Építésének elindításához elég lehet „némi tudás” és a „Hit” --- ám a Híd befejezéséhez AZ ÚJ TUDÁSA IS SZÜKSÉGELTETIK, mert máskülönben az Új-oldali-híd-elem nem tudna kellően „szilárddá” is lenni. Ezért van az, hogy a MAGOK rendszerint három csoportra tagozódnak [és persze azért is, mert most egy kissé nagyobb „távolságot” kell a MAGOKNAK „áthidalni”]:
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
