20090526 - MAGunkhoz közeledve...
2011.08.17. 21:39
2009. május 26., kedd
MAG-unkhoz közeledve…
Pünkösdhöz, és Valódi MaGunkhoz közeledve eljött és eljön ismét a számvetés ideje is: sok érés és tisztulás történt sokakban, sok személyes és közösségi választás és vállalás történt az elmúlt időszak(ok)ban, sokféle személyes út és közösségi összefogás lehetősége tárta fel már magát sokak előtt…
Sokan „Igen”-t mondtak a magyarság, és benne MaGuk felemelkedésére, és tesznek is már ezért a megért képességeik és megnyílt lehetőségeik függvényében…
Vannak még ma „sopánkodók” és „haragosak” is --- „tisztulnak” ők is, most mennek át azokon a hit-béli és egyéb tisztulásokon és választások meghozásán, amin sokan már az elmúlt években vagy hónapokban keresztül mentek…
Tisztul ez az ország, még ha sokan ezt nem is látják, vagy pedig „úgy” vannak jelen benne, hogy nem vállaltak tevékeny szerepet a magyarság megújításában…
Nem mindannyian vagyunk ma már „egy idősíkban” [ahogyan ez Lendvai Katalin minapi lejegyzésében is szerepel]. Látszólag ma még sokan élünk együtt --- de már más energia-talapzathoz csatlakozva, és ezek a különböző utat [vagy ütemet] választott csoportok lassan távolodnak egymástól: ki-ki szép lassan vagy gyorsabban beilleszkedik az akarata és érdemei által választott létbe és helyzetbe…
Ezért is érezhető az, hogy az ilyen (látszólag egy térben-és-időben élő) csoportok és Egy-Én-ek sokszor „nem értik” egymást --- vagy ha értik is, hogy mit mond és tesz a másik, tudják, hogy „az már egy másik Világ”…
Sokan vannak ma még, akik ténylegesen is tenni akarnak a magyarság megújulásáért, yó szándék vezeti őket --- és mégis van valami „akadálya” a szívbéli és tettek-béli összefogásnak. Ennek az egyik oka ma még az, hogy sokszor ugyanazokat az értékeket vagy fogalmakat az egyes csoportok eltérően „nevezik meg”, és még nem ismerik fel a megnevezések különbözősége mögött meglévő közös célt és akaratot…
Vannak – és főleg az idősebb korosztály tagjai között –, akik éreznek egyfajta sértődöttséget és dühöt: nem „hívják meg” őket egy-egy rendezvényre, és esetleg még a „gondolataik” „plagizálását” is emlegetik…
Akik a magyarság MAG-ában való és Igaz Megújulásának az útját keresik, azokban megjelenik a felelősség a MÁ-ért és a Holnapért is.
Nagy feladatot vállalnak azok, akik az ország vezetését is szeretnék megújítani --- a magyar értékek szerint, az EGYSÉG KRISZTUSI Értelmében, elhagyva a korábbi megosztó taktikákat.
Isten azért adott nekünk szemet és fület, szívet és yózan ítélőképességet, hogy ha felismerjük a (cselekvésre is hívó) jeleket, akkor bekapcsolódhassunk szabad akaratunk által és a leg-yobb tudásunkat felmutatva a megindult közös munkákba. A „szívet” és yózan észt megérintő jelek a „meghívók”: „elindult egy feladat, és ha ezt Ti is támogatjátok, akkor csatlakozzatok!”
A magyarság eddigi történelme során sok gondot és bánatot, fájdalmat okozott már a rosszul értelmezett „büszkeség” és ön-tudat --- amikor ezek az egyébként fontos (!) alapok valamiféle szűkebb csoport-érdek motiválta szűrő miatt nem támaszként, hanem éppen akadályozóként működtek egy-egy összefogás szükségessége alkalmával.
A Tisztesség és Szellemi Tudás és Szellemi Yavak nem csak egy-egy csoport „tulajdonai”, hanem a magyarság Ősi Hagyatékai és Erői. Számtalan úton és módon, formában tör a felszínre mindazokban, akik TENNI is akarnak a magyar élet yobbításáért. Számtalan csoport fogalmazza meg ugyanazokat az eszméket és cselekvési terveket --- és amikor egymás közelébe kerülnek ezek a közösségek, akkor ÖRÜLNEK ezeknek a külön-külön, de azonos „Forrásból” felszínre hozott közös értékeknek [KAPCSOLÓDÁSI LEHETŐSÉGEKNEK!] Ilyen esetekben tehát a „közösség felismerésekor” megjelenő ÖRÖM természetes érzés --- az esetlegesen megjelenő „féltékenység” vagy sértődöttség egy jel arra, hogy valamilyen „megtisztítandó” vagy „megváltandó/elengedendő” minta vagy érzés van még jelen, és ezekre is figyelemmel kell lenni: állást kell foglalni abban, hogy MI AZ ORSZÁG vagy megsegíteni kívánt közösség/nép ÉRDEKE: összefogás a közös cél érdekében, vagy pedig a megosztás tovább-görgetése…
Minél „idősebb” vagy „nemesebb” egy közösség, annál inkább „elvárható” már tőle a bölcsesség, és a közösségért való felelősség-vállalás is, vagyis megszerzett tudása, ismeretségei, kapcsolódásai megfelelő használata, a [KRISZTUSI] példamutatás. A megindult változások közepette mindenkinek meg kell hoznia azokat a fontos döntéseket, hogy személyes tisztulása, képessége és tudása alapján képes-e MaGosabb Felelősségek felvállalásával tevékeny résztvevőjévé válni a nagyobb közösséget is érintő feladatok megvalósításának, vagy pedig érzése szerint szűkebb közösségében fejt ki segítő feladatokat, netalántán ráismerve még bizonyos hiányosságaira bizonyos szolgálatokat vállal azért, hogy megerősödjön a MaGa Igaz Valójában.
Kicsit „virág-nyelven” fogalmaztunk, de a lényeg ott van a leírt szavakban is.
A Megbékélés és megbocsátás ideje elérkezett mindazok számára, akik „KRISZTUSI” utat választottak (még ha nem is nevezik ezt így): az Istenes és Igaz Életet, a másokat is segítő életet, a Valódi Értékek szerinti életet, az „Ősi Értékek” élővé tevését a mindennapokban és megújult (újjá-született) formákban…
A R-Égi időkben egy kissé könnyebb volt az ifjúság helyzete annyiban, hogy felnövekedésük során tanítóik a valódi értékekkel ismertették meg őket, és ez a lényükké vált akkorra, amikor elérkezett a „korosztályok” váltása --- „vizsga” egy-egy ilyen időszak fiatalnak és idősnek egyaránt: a fiatal számára vizsga azért, mert onnantól kezdve az övé a tettei felelőssége a Máért és a Holnapért, és vizsga az idősebbeknek is azért, mert elválik, hogy mennyire voltak yó tanítók és szülők, mennyire tudták teljesíteni az Ősi Parancsokat az ifjak megfelelő felkészítésében.
Most egy olyan ifjúság (és kiegészítő párjaként az idősebb korosztály) készül „vizsgára” (remélhetőleg az érettebbek megfelelő TÁMOGATÁSÁVAL), akik nagyon vegyes alapokon növekedtek, és most kezdik felismerni az Életük és Felelősségük VALÓDI LÉNYEGÉT. Segítségre szorulnak – talán minden eddiginél yobban a Tudók segítségére szorulnak a kezdetekben is, és talán még a későbbiekben is!
Meg KELL tapasztalnia ennek a mostani ifjúságnak az idősebbek (ha szükség adódik, akkor szükségszerű!) támogató jelenlétét vagy akár áldozatát is, ha ez az ÚJ ÉLET elindulása érdekében szükséges. NEM a mai ifjúság „hibája” (és talán zömében nem is a mai értettebb korosztályé) (a maga teljességében) a Hagyományoktól való eltávolodottság, és a magyarság lényegének nem kellő ismerete. Évek/évtizedek óta sokan dolgoznak a Való értékek ISMÉTELT FELÉLESZTÉSÉN, és ezeknek ma már LÁTHATÓ, ÉLŐ eredményei is vannak az élet sok területén. Sok fiatal választja ma már tudatosan a magyar Értékek felé fordulást, keresik ebben is az „arany-közepet” [az egészséges nemzeti öntudatot, és a megfelelő kapcsolódást másokhoz], TUDNI akarják, hogy miért vannak itt, és mi yót tehetnek --- és ebben a bölcsebbeknek és korosabbaknak SEGÍTENI kell őket. PÉLDÁT kell mutatnia az idősebbeknek --- akik már koruk/tapasztalataik miatt érettebbek: félre kell tenni az ego-vezette féltékenységet és irigységet, segítő példát kell mutatni akkor is, ha az nem kap „nagy nyilvánosságot”. TUDOM, hogy aki így tesz szolgálatot Istennek és a Hazának, az példa-mutatása által kiérdemli majd az élő tiszteletet. FELMUTATOTT PÉLDÁJA, ÉS ANNAK EREDMÉNYEI HATÁSÁRA.
Itt az ideje tehát MaGunkba szállni, és megtartani (utolsó vagy első) önvizsgálatainkat: TUDOM-E ÉLNI az Elfogadást és a Szeretetet --- TUDOK-E úgy segíteni, hogy nem várok érte éljenzést --- TUDOK-E úgy dolgozni a szívem és lelkem vezetésével, hogy nem emlegetem fel a munkára fordított időmet és erőmet --- TUDOK-E örülni a sikernek akkor is, ha tudom, hogy mivel járultam hozzá a sikerhez, de „mások” ezt nem fogják „megköszönni” --- ELÉG LESZ-E „Dicsőségnek” az, ha a magyarság újra „Istenivé” lesz Tudása és Szeretete által --- és ELÉG LESZ-E a gyermekeim vagy unokáim boldogsága a Tudásban és Szeretetben/Békességben Épülő/Szépülő Tisztes Igaz Új Világban?
Lejegyezte OmMáátRé KJ
www.omah.extra.hu
|