|
ÍRÁSAIM |
|
| |
"ELEGET KÍVÁNOK NEKED!"
"Elegendő napsütést kívánok számodra, hogy jókedved legyen, bármilyen szürkének is tűnnek napjaid.
Elegendő esőt kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld a napot.
Elegendő boldogságot kívánok neked, hogy szellemed élő és örökké tartó legyen.
Elegendő fájdalmat kívánok neked, hogy még az élet legkisebb örömei is nagyobbnak tűnjenek.
Elegendő nyereséget kívánok neked, hogy vágyaidat kielégítse.
Elegendő veszteséget kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld mindazt, amid van.
Elegendő köszöntést kívánok neked, hogy felkészítsen a végső búcsúra." (Folytatás ITT)
|
Sík Sándor - Ember
"Embernek lenni!
Csak embernek, semmi egyébnek,
De annak egésznek, épnek,
Föld-szülte földnek
És Isten-lehelte szépnek."
|
|
Hímeztem: |
|
| |
2011.0728 – Szemelvények – Önkifejezés III.:
Nagyon fontos, hogy azokban a helyzetekben,
amelyekben „mások támogatójává vagy segítőjévé” válunk,
TELJESEN ŐSZINTÉK, IGAZAK legyünk.
A „segítő szándék” „tiszta” legyen,
vagyis tisztán SZERETETBŐL legyen jelen (’se több se kevesebb’),
magunkat a „yobbítás” és önzetlen segítségadás szándéka vezesse
[ne kívánjuk a másikat ’befolyásolni’ vagy ’vezetni’, ne ’értékeljük’ vagy ítéljük meg stb].
Ha „hívást” érzünk egy helyzetbe, amelyben segítően nyilvánul(hat)nánk meg,
akkor „teljes figyelemmel” [teljes odafigyeléssel] forduljunk a „helyzet” és a helyzetben „jelenlévők” felé is.
Legyünk „nyitottak”, hogy megérthessük azt, amit a helyzet mutat –
és ezáltal is azt tudjuk nyújtani,
ami az adott helyzetben „tőlünk telhetően is a leg-yobb”
és az „érintett számára is legmegfelelőbb”.
Fontos, hogy IGAZAK legyünk teljes egészében:
ne találjunk ki valótlan, általunk meg nem élt ’példákat’, mert már ez is ’ferdítés’.
Olyat mondjunk és tegyünk, amit mi VALÓBAN megtapasztaltunk,
és ami ezáltal a ’magunk tapasztalata/tudása’
[’erre tudunk Építeni, ebből tudunk biztonsággal Építkezni/Építeni’].
Ne „szépítsünk”, és közben ne legyünk bántóak sem
(ugyanis a ’bántás’ érzékelésekor bezárul vagy beszűkül a „szív”, és így legtöbbször nem tud célt érni a segítség).
|
"Egy szó is lehet locsogás, s ezer oldal maga a tömörség.”
(Abody Béla)
„A madarak nyelve nagyon régen kialakult, és más, ősi beszédmódokhoz hasonlóan tömör, kihagyásos beszéd: keveset mondanak, de ezzel sokat fejeznek ki és sokat megértenek belőle.”
(Gilbert White)
|
|
|
|
|
|
Írások - 2009 május |
|
20090507 III - Szemelvények
2011.08.17. 22:02
2009. május 7., csütörtök
Gondolatok, Érzések, Áramoltatott Képek
Az Egymást-Kiegészítőség Rendje, és a Dualitás Törvénye
Lendvai Kati: „A dualitás törvénye egy szerves megújulási folyamaton megy keresztül, de még nincs beadva a tudatunkba.”
Az elmúlt hónapokban sikerült nagyjából megértenem az Egymást-Kiegészítőség KRISZTUSI Rendjét és alapelvét, mely a TELJES KRISZTUSI VILÁGOT is ÁtHatja, és E Jelen Földi Életnek is a „keretét”, fő vázát adja. A „dualitás” rendjét/törvényét nemigen tudtam „értelmezni” az elmúlt időszakban --- méghozzá azért, amiért sokan a szabad akarattal sem tudtak mit kezdeni: sérült volta miatt nehéz volt ráérezni a VALÓDI lényére/lényegére. A „Dualitás” Rendje is gyógyítás alá került, és így már könnyebb lesz megérteni a valódi természetét.
Az E Földön való Élet megtervezésekor/megformázásakor [a „kezdetek kezdetén”] a legkülönfélébb Csillagcsaládok/Nemzetségek „jelentkeztek” tapasztalói és/vagy segítői életre, hogy „egymást-is-segítve”, egymástól tanulva, egymást tanítva LÉT-re hozzanak egy CSALÁDI alapon működő Szép-és-Yó Világot.
Mindazok a Csillagnemzetségek és Családok, Akik a FÖLD megindult Életében szerepet kívántak vállalni, „begyökereztették” a Létüket a Formálódó Teremtésbe, megjelölték, hogy mit kívánnak „hozzáadni” a közös úthoz, és miben kívánnak tanulni és gyarapodni.
Mindezek után „véglegesítésre” került, hogy egy-egy Föld-korszakban a tapasztalások milyen FŐ és Mellék-irányokat vesznek/vehetnek fel, és ezeknek
a terveknek és lehetőségeknek/résztvevőknek megfelelően került „véglegesítésre”
a [tapasztalások alapját adó] „Megtestesülési Rendje” is a Földnek.
[„Egy gyermek érkezését várták,- kettő lett belőle. Csodálatos Tündérpárt alkottak. Születésük pillanatában a NAP és a HOLD EGYET alkotott és körülölelték a CSILLAGOK.”]
Az Egymást-Kiegészítő Alap-Renden belül a „Páros-Rendi” (duál) megtestesülés került Alap-mintaként megfogalmazásra majd megformázásra.
Az Egymást Kiegészítő Tapasztalásokban a FÉRFI és NŐI Alap-Minták kerültek megformázásra – ők egymásnak is támaszai, és egymásnak kiegészítői is. A Női forma lett felruházva azzal a képességgel, hogy „MaGában/MaGából” egy új életnek adhasson életet.
Egy ÚJ ÉLET teremtéséhez tehát (a létezés különböző szintjeit is érintve!) az EGYMÁST-KIEGÉSZÍTŐ „formák” EGGYÉ-LEVÉSE, Egyesülése szükséges, és A MEGSZÜLETŐ ÉLET PEDIG az Egymást-Kiegészítőség Törvényének megfelelően Férfiként vagy Nőként testesül.
A születő testben azonban a Dualitás Törvényének megfelelően egy olyan Lélek születik meg, mely MaGában bizonyos „hiányt” hordoz (képként megjelenítve: „elvált” az egyik felétől, hogy a hiányzó felét tapasztalása által tegye magában teljessé.)
Az Egymást-Kiegészítőség tehát a LÉTEZÉS alapja, mely áthat minden formát és kapcsolódást, míg a Dualitás Törvénye a Lélekre vonatkozik, a MEGTAPASZTALÁS, Gyarapodás irányát jelöli ki a MEGTESTESÜLŐBEN.
Lendvai Katitól idézek az alábbiakban. A „dualitás” vagy „páros-rendiség” Törvényének/elvének a „megtestesítésében” (beföldelésében) „feltehetően fontos szerepe” volt a tündéreknek, Akiknek az Elemi Minőségekhez való közelsége vagy kapcsolódása talán „záloga” is volt a helyes „páros-rendi” működéseknek. A tündér-világ (máig) „hangsúlyos” jelenléte a magyar hagyományban és életben feltehetően jelzi a magyarság egyik fontos vállalását: az Istentől kapott TISZTA MINTÁK ÉS REND védelmét, hordozását, továbbadását.
Az elmúlt sérült-Föld-korszakban sérülések történ(het)tek a „párosság” Rendjében is --- ezt a fogantatás és születés körüli beavatkozások, valamint a nemi-szerepekkel való azonosulási nehézségek egyértelműen jelzik. A „duálok”/párok talán „tovább-darabolódtak”, néha talán „értelmezhetetlen sérülések és részek” is keletkeztek (harmadok/negyedek – akiknek elég nehéz lehet akár a párjuk megtalálása is, akár a hiányzó részek MaGukban kiépítése is.)
Érzéseim szerint elkezdődött (és „villám-gyorsan” meg is fog történni) a „duálok” vagy „lelki-párok” magosabb szinteket érintő Kiegyensúlyozása, mely a fizikai síkokra azonnal meg is kezdi a „leáramlását”.
Részlet Lendvai Katalin 2009. április 23-i írásából:
„…A FÖLD ANYA Angyalaként mutatkozok be és szólok hozzátok.
Minden egyes gyermekemnek köszönetet mondok, Aki segít engem a megújulásban, az újjászületésben.
A Természet Lényei visszatértek és elfoglalták a helyüket.
Elkezdték a munkát, céljuk az ÚJ FÖLD megteremtése.
Ehhez a munkához különböző emberek is kapcsolódnak, Akik az Új Felépítésében vállaltak szerepet.
Megújult vállalásaikat most kezdik megérteni. Ízlelgetik, kóstolgatják, felfedezik az új ízeket, mintákat,- a TERMÉSZETESET.
Ezek az emberek az ÉN hatásköröm alá tartoznak, ÉN Vagyok az elosztó, a feladatadó. Felmérem képességeiteket és ennek függvényében, tudatossági szintnek megfelelően ruházom rátok az adott feladatot, amennyiben LELKETEK ezt az utat választotta.
Az egész természet egy megújuláson megy keresztül.
Elengedi a régi mintáit, a fájdalmait, és az ÚJRA koncentrál.
Most veszi fel azokat az energiákat, amelyek éltető erővel ruházzák fel…”
Részlet Lendvai Katalin 2009. április 27-i „Tündérvilág visszatér” című írásából:
„…Valamikor réges régen, amikor az Istenemberek a Földön jártak, élt ebben a környezetben két személy. Ők EGY PÁRT alkottak.
Isteni minőségben voltak egymás mellé rendelve, és a SZERELEM szentséges mintája fonta őket össze.
Naphosszat egymás tekintetében merültek el, felfedezték az élet csodáit, a körülöttük élő természetet. Természetlények vették körül őket, és végtelen szeretetükkel segítséget nyújtottak számukra a Tündérkert gondozásában. Felhőtlen, boldog életet éltek, kiteljesedett bennük a SZERELEM.
Szerelmük gyümölcseként behívták MAGukhoz a Fény- Gyermeket.
Tündérkert Királynője (nevezzük így az asszonyt), anyai örömök elé nézett.
MAGába fogadta NAPot,- az Áldott Isteni MAGOT, és hónapokon keresztül nevelgette, érlelgette, dédelgette.
Hosszú- hosszú hónapok teltek el. Földi halandó számára is hosszúnak, végtelennek tűnt az idő, míg a SZENT MAG kiteljesedett és megérett.
Ekkor eljött a hasadás pillanata…
A Szent ELEMEK segítségével, készen ált a Gyermek, hogy megtérjen e földi világba.
Egy gyermek érkezését várták,- kettő lett belőle.
Csodálatos Tündérpárt alkottak.
Születésük pillanatában a NAP és a HOLD EGYET alkotott és körülölelték a CSILLAGOK.
Csillagok Nemzetségén keresztül születtek át ide ŐK e földi világba, a Természet Szent Ölébe. ŐK a mi ELEINK/ŐSEINK.
Szent küldetéssel érlelték a MAGot és adták tovább és tovább nemzedékeken át, az azt megilletőknek.
TÜNDÉRHON még él, de egy más valóságban létezik.
A benne élő szereplők is élnek, és ide a földi létbe tértek- térnek.
Újra indítják a MAGot,- mint egy SZENT PARANCSKÉNT hoz tisztulást a NEMZET SZÍVÉBE,- MINŐSÉGÉBE…”
Részlet Lendvai Kati 2009. május 5-i „Dualitás Törvénye” című lejegyzéséből:
„Ti emberek kik egységet alkottok, nem igazán vagytok tisztában e szó fogalmával.
A duál:- du -kettőt jelent.
Két részt, amely az EGYSÉG állapotából kiszakadt, részekre bomlott, és különvált.
Különböző megtestesülési folyamatokon mentek keresztül.
A duálok nem minden esetben és alkalommal találkoznak egymással.
A különválás következtében különböző/másféle utakat járnak be, másféle tapasztalással, megéléssel rendelkeznek, - egy azonban közös,- az az Egységes rész, amely a dualitás [létrejötte] alkalmával Szerves Egységet alkotott.
Manapság ez nem minden esetben összeilleszthető, és ez azért van, mert olyannyira másfélék vagytok.
Hosszú- hosszú évszázadokon, évtizedeken keresztül kerestétek egymást, keresitek egymást,
- egy álmot kergettek, amelyben újra valóra válik az EGYSÉG megélése, és a különválásé szertefoszlik.
Nos kedveseim, - nem minden esetben törvényszerű, (sőt erre aztán igazán nincs törvény),- hogy a két fél rész egyet alkosson.
A dualitás törvénye szerint önmagadban kell kiteljesíteni a hiányzó részeket/részedet, és így ezáltal alkotsz egy teljes Egységet, EGÉSZET.
Ha ez az egész, az Egység már megtörtént, akkor lehetőség van rá, hogy bevonzzad a másik feledet,
aki lelkednek kiteljesedésében segíthet.
De ez nem törvényszerű.
Ritkán alakul úgy a testet öltések során, hogy a két összeillő lélekrész egy időben, egy inkarnációs cikluson belül testesül meg, tér meg ide a földi világba.
Mivel az életfeladatod az, hogy magadat kiteljesítsd, így ritkán van lehetőség arra, hogy az együttélés szabályaival rendelkezzetek.
Ha ez meg is történik, nem minden esetben szerencsés.
A lélek, mivel hasonló és összetartozó,- éppen ezért teremt olyan helyzeteket, amelyben nem éppen kellemesen érzitek magatokat.
Itt mindig főszerepkör az, hogy mit kell még megtanulnotok, elsajátítanotok egymástól.
Igaz, ha együtt éltek nagyobb lehetőség adódik ennek elsajátítására, de ezáltal még több sérült/gyógyításra váró rész kerül felszínre belőletek, - ami aztán elmehet odáig, hogy képtelenek vagytok a normális, harmonikus együttélés betartására.
Egy házasságban, amikor a „sors véletlenszerűsége folytán”, két összeillő pár egyet alkot, és ebben a dualitás alkotja a főszerepet, - nagyon oda kell figyelni különböző szabályokra.
A másik felet nem sajátíthatjátok ki!
Minden esetben meg kell hagyni az ő személyiségét!
Nem tulajdoníthatod magadénak azokat a tulajdonságokat, amivel ő rendelkezik.
Nem kell pontosan egyformának lennetek,- sőt a dualitás törvénye pont ebben rejlik, hogy a hasonló részeket egy olyan egységbe formáljátok át, amelyben mindenféleképpen összeilleszkedik, és EGYET alkot.
Mivel a lélek az EGYSÉG állapotából, a kiesettség következtében általában több részre is bomlott,
éppen ezért nem egy duál párunk van.
Az apró darabokra hullott részeket, az idő folyamán összeillesztettétek.
De mindig marad egy kis hiányzó darab, ami által úgy érzitek, hogy még nem vagytok teljesek, nem éltek teljes életet.
Ajánlom, hogy ilyenkor magatokba nézzetek szét, és keressétek meg azt a hiányzó részt, - hozzátok a felszínre, teljesítsétek azt ki, hogy azáltal még többek legyetek, és egy teljes KÖRT, EGYSÉGET alkossatok.
A mai poláris világban újra fő szerepet kap a dualitás törvénye.
Minden esetben gondolkodjatok el rajta, hogy miképpen tudjátok a legkönnyebben és zökkenő mentesebben beleilleszteni a hiányzó felet/feleket, ami egyben bizonyos életminőségek megélésének a hiányosságát is jelentheti.”
*****
„JELENVALÓ”
Lendvai Kati 2009. május 7-i üzenetéből:
„Még egy megnyilvánulási formával találkozunk, amely már fokozottan van jelen az Új FÖLD RENDJÉBEN, - a JELENVALÓVAL.
A JELENVALÓ minőség azt jelenti, hogy az itt élő emberek tudatossági szintje elérte azt a kritikus hányadot, amelyben képes megújítani magát és beilleszteni a SZERVES LÉTEZÉSBE. Ez az állapot egy aránylag jó tendenciát mutat.
Ezek az emberek, akik a JELENVALÓT tükrözik vissza,- mint energetikai mintában, mint felkészültségben, készen állnak az ÚJ REND beiktatására és bizonyos általuk lehetőségként kapott keretek beiktatására. Éppen ezért az ő szerepük nagyon fontos.
A JELENVALÓK többféle minőségekkel rendelkeznek és éppen ezért többféle feladatkörrel.
Ez egyik fő feladatkör,- az üzenetek, közvetítések tudósítása, továbbadása. Ők folyamatos átképzés alatt állnak. Az ő életvitelük nem tartozik a legkönnyebbek közé, mert mint energetikában, mit személyiségben egy másfajta megnyilvánulással és közeggel rendelkeznek mint a körülöttük élő JELENVALÓ társaik. Sokkal alaposabb kiképzésnek, és áthangolásoknak kell alávetnünk őket, hogy ÜZENETEINK, ami rajtuk keresztül kerül átadásra, mindenféleképpen az EGY ISTENI/KRISZTUSI ÖRÖK IGAZSÁGOT tartalmazzák.”
A „JELENVALÓ” egy viszonylag „ÚJ” Létforma és fogalom. Vannak olyan részei/vonatkozásai, amelyek „ideiglenesek” (az Átmeneti idő végével megszűnnek), és vannak olyanok is, amelyek még majd ezután nyernek értelmet.
Legáltalánosabb értelemben JELENVALÓ tulajdonképpen mindenki, aki MaGában az Istenség MaGosabb Minőségeit (részben vagy egészben) a SzeRves létezésben [az Egymást Kiegészítőség KRISZTUSI Rendjében] megnyilvánítani (tükrözni) képes.
Vannak a Földön olyan „Fő-Hivatású” JELENVALÓK, akiknek az a vállalásuk, hogy anélkül, hogy mélyebben belefolynának a földi tapasztalásokba és létezésbe, bizonyos MaGosabb Minőségű [rendszerint „Új”] Energiát földeljenek be a létükkel, ezt itt-létük alatt másokkal is megismertessék, és ha ez szükséges vagy lehetséges, akkor áramoltatni kezdjék. Ők csak olyan mértékben kapcsolódnak hozzá másokhoz és a Földi élethez, amely „feltétlenül szükséges számukra ahhoz, hogy Feladatukat elláthassák”.
A JELENVALÓ-ságnak vannak olyan (időhöz kötött) formái is, amelyek
- többnyire csak egy-egy élet-szakaszban jelennek meg,
- vagy pedig átmenetileg van jelen.
Ide tartoznak egyes MaGosabb Tudatosságú, MaGosabb Szeretet-Minőségű Földi Gyermekek, akik életük első idejében (néha akár később is, időről-időre) különleges energiák számára nyitnak utat a Földre/földibe.
Ide tartozhatnak (ma már) átmenetileg azok a SzeRves Létezők (például korábbi Küldöttek és Isteni Segítők), akik éppen „Feladat-váltásban” vannak: levetik a régi mintákat, hogy valamilyen választott Új Feladatba bekapcsolódjanak --- és e váltás időszakában példa-adó, és a lehetőségekhez képest másokat is segítő életükkel „jelen vannak”, segítenek az Egyensúly fenntartásában a tőlük telhető módokon.
Ide tartoznak ma még azok a SzeRves létezők is, akik „további Földi-testi feladatokat E megindult Új Világban nem vállalnak, Hazatérésre készülnek”, és amíg „idejük elérkezik”, addig megszerzett Tudásukkal és Erőikkel/Jelenlétükkel segítenek.
Egy JELENVALÓ időnként tűnhet (a másokhoz való viszonyában) passzívnak és aktívnak, néha visszavonult életet él, máskor sokan meglátogatják, vagy éppen ő maga „utazgat” --- ám ez egyik esetben sem jelent „tétlenséget”. Leggyakrabban tudatos munka és jelenlét van jelen általa-és-benne.
[A JELENVALÓság tehát a „feladat-váltás idejében” sem jelent „tétlenséget”, hiszen az új vállalásának megfelelően készülnie (!) kell a Létezőnek, és a lehetőségeihez mérten segítő (!) életet kell élnie.]
Egyes JELENVALÓkra igaz, hogy „az ő életvitelük nem tartozik a legkönnyebbek közé…” – ahogyan egy éppen vajúdó asszony élete sem a legkönnyebb. Egy „új életnek” életet adó élet (ide tartozik az is, aki MaGában szüli a Maga másokat segítő életét) mindig tiszteletet, és a lehetőségekhez mérten támogatást is érdemel.
Alapelv (és alap-viszonyulás) kellene hogy legyen az, hogy Föld-segítő és másokat segítő/növelő/nevelő munkája miatt senki se kerülhessen hátrányos helyzetbe. Figyelni kellene arra, hogy ha valaki olyan munkát végez, amelyre éppen fokozottabban szükség és igény van, és emiatt bizonyos egyéb munkáit csak részben vagy kevésbé láthatja el, akkor a fontosabb segítő munkája érdekében elhagyott munkáit mások se kérjék számon rajta, illetve megkaphasson a segítő is a „hátra-hagyott” területeken minden lehetséges segítséget.
Kértük a mai napon a MindenHató Támogatását és Segítségét a JELENVALÓK számára az alábbiak szerint:
Kértük, hogy a Jelenvaló Létezőkhöz legalább az Érdemességüknek megfelelően áramoljanak Kegyelmi vagy más úton a megélhetésükhöz, méltó életükhöz, és a szükséges gyarapodásukhoz szükséges bőségek és yavak – létezésük mindegyik síkját érintően.
Véleményem szerint Baranyai Zsuzsanna mai lejegyzése is megfogalmazza a JELENVALÓSág főbb jellemzőit:
„Minden Bennünk létező érzékelés mit emberként felfogunk a Felemelkedést szolgálja. Tudatosságunk által emelhetjük magunk és hozzánk kapcsolódó létezők, helyek Fényét.
Kegyelemmel teljes szívek minden helyen térben és időben emelik a Fény által a világot.
Tudjuk, hogy érzékelésünk egy jelző rendszer ami tudomásunkra hozza környezetünk változásait, nem rólunk szólnak e változások, de hozzánk szólnak, hogy egyensúlyunk által segítsük gyógyulni e világot.
Érzeteink kiegyensúlyozásával járulunk hozzá a gyógyuláshoz. Megbocsátásunk és szeretetünk által nyitjuk meg mások szívét a Fény felé.
Imáink segítik az elesetteket kik a sötétség árnyékában nem látják még saját Fényüket.
Áramoltatásainkkal eljuttatjuk a yóságot a szépséget, hogy megnyissuk feléjük a figyelmet.”
*****
„Szeretetlenség Törvénye”:
Lendvai Kati 2009.május 7-i üzenetéből:
„A szeretetlenség törvénye:- mindazt az energetikai megvonást jelenti, amivel az ISTEN az ember irányában megnyilvánul.”
Célja: a Tiszta MaG-Minták és Értékek, Kapcsolódások megerősítése – a nem-kívánatos irányokba Hatás [Rend-bontás] esetén „támogatás-megvonással”.
*****
Fények Új Rezgésen
Az „Ibolya(láng)” vonatkozásában éreztem „határozottan”, hogy „behangolásra került az Új Utaknak/Terveknek/SzeRves-Mintáknak megfelelően”.
Az Ibolyaláng Tisztító/Kiegyensúlyozó Erőivel eddig is sokan éltek. Az Új Világ „Alap-rezgéseinek” megfelelően már korábban is „áthangolásra” kerültek a Gyógyító és Kiegyensúlyozó (és Létező) Fények és rezgések --- ám azt éreztem, hogy az elmúlt napokban/hetekben az elindult Új KRISZTUSI Világ Rendjének megfelelően megállapított „Értékek, támogatott minták” alapján egy „pontosítás”, újrahangolás is történt. Feltehetően szoros összefüggésben van mindez a megindult Rafaeli, Gyógyítói korszakkal, a most folyó „Hatalom-átadásokkal”/váltásokkal.
A Gyógyító és Kiegyensúlyozó Erőknek mindenkor az Érvényes Rend szerint kell Hatniuk: támogatniuk kell a „kívánatosat, elvártat”, és segíteniük kell a „nem-kívánatos” minták kitisztításában/gyógyításában.
*****
Terhek „átvétele”
A Földön eddig nagyon sok olyan Küldött és Segítő élt, Akik különféle Áldozati Mintákkal érkeztek azért, hogy tudásukkal, szeretetükkel, szeretet-teljes jelenlétükkel segítsék a környezetükben lévő terhek letételét.
Néha ez olyan formában is megjelent, hogy tényelegesen magukra vettek egyes terheket, és azokat maguk vitték/gyógyították tovább. A „szeretet-szálakon” nagyon sok teher vándorolt át (sokszor érdemtelenül) a „szerető szívűekre” --- ami önmagában nem baj, hiszen E Küldöttek/Segítők a Földre ilyen módon is segíteni érkeztek. A „baj” inkább azzal volt, hogy azok, akiktől/akikről ezek a terhek sokszor lekerültek, a megkönnyebbülésük után folytatták a korábbi (ártó, bántó, sebeket adó és szerző) életüket. Önmagában persze ez sem baj – mert minden választás kérdése.
A terheket átvevők „lehetőségeket” adtak/teremtettek mások számára is tisztább látásra, a yobb lehetőségek választására. A „látások” (tudat) elhomályosulása elfeledtette az emberekkel az ÖnMaGuk és mások iránti tényleges felelősségüket és kötelességeiket, és ez egy idő után kaotikussá tette a teher-levételeket és a gyógyítói munkákat is. Anélkül, hogy ebbe mélyebben belemennénk, egyetlen dologra szeretném felhívni a figyelmet:
A teher-átadások korábbi módszerei és lehetőségei (szeretet-szálakon való közvetlen átáramoltatás) megszűntek. A felelősségek és terhek is „Egyénre szabottak”, „elidegeníthetetlenek”.
Terhek átadására és átvételére szűk körben van lehetőség, ebben azonban mindegyik érintett félnek tudatosnak kell lennie (tudatának, és tiszta és ép, teljes (!) szabad akaratának is át kell fognia). Az Átadás/átvétel nem irányulhat a felelősségi szabályok kijátszására, a terhek esetleges átadása/átvétele a felelősségi mutatókat többnyire nem érintheti. Földanyai és KRISZTUSI Yóvá-hagyás és megerősítés szükségeltetik az ilyen teherhez kapcsolódó átcsoportosításokra.
Összeállította és lejegyezte OmMáátRé KJ
www.omah.extra.hu
| |
|
|
|
A mai napra: |
|
„A valóság nemcsak az, amit a szem lát, és nemcsak az, amit a fül hall és a kéz meg tud fogni, hanem az is, ami rejtve marad a szem és a tapogató ujjak elől, és csak annak fedi fel magát néha, egy-egy pillanatra, aki a lelki szemével keresi, aki belülről tud figyelni és hallani, és képes a gondolataival tapintani.”
| |
Áldozni
csak a benned lévő és általad LÉT-re hozott Szépséggel
másokat is SzÉpítve és gyarapítva,
Teljes és ÉP Szabad Akaratodból,
Szabad Akaratodat kinyilvánítva,
az Örök és Adott Élő KRISZTUSI Rendnek megfelelően
Lehetséges
és
Érdem-es.”
20100525 - Az Áldozatról - Szemelvények
A hibákról és a hibázásról:
A ’hibák’ segítenek ’nem-felejteni’ és ’felejteni’.
PIRAMIS - Őszintén akarok élni
Őszintén akarok élni,
Minden utam végigjárni,
Hinni abban, amire vágyom,
S ha hiszek benne küzdeni érte bármilyen áron.
Őszintén akarok élni,
És csak annyit elérni,
Jókedvem senkit ne bántson,
S ha fáj a szívem valamiért, ne nagyon fájjon!
Tőled csak annyit akarok kérni,
Hogy engedj őszintén élni,
Őszintén, szabadon, szépen,
Őszintébben, mint ahogy tegnap éltem.
Ne kelljen hazudnom senkinek
És hogyha valamit kérdezek
A válasz igaz legyen!
Szeretnék bízni mindenkiben,
Hinni, hogy nem fordul ellenem,
S nem árul el sosem.
AZ ERDŐ FOHÁSZA
Vándor, ki elhaladsz mellettem,
Ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege
hideg téli éjszakákon,
én vagyok tornácod barátságos fedele,
melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,
és gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házad tartja,
és én vagyok az asztalod lapja,
az ágy, melyben fekszel,
a deszka, amelyből csónakod építed.
Én vagyok a házad ajtaja,
bölcsőd fája, koporsód fedele.
Vándor, ki elmész mellettem
hallgasd a kérésem:
NE BÁNTS!
ÜNNEP
Az Ünnepeknek fontos része az „emlékezés”, amikor a dicső vagy épp a kevésbé dicső tettekre/megélésekre, az elődökre is emlékeznek, és ezáltal egyfajta folytonosság alakul ki (marad meg) az Ősök, Elődök, a Gyökerek irányába is. Az emlékezés a legtöbb esetben ma még ’intő’ példa is lehet arra, hogy mit szükséges megváltoztatni, miben szükséges változni akkor, ha valami yobb és teljesebb Élet a cél ---
az „Ünnep” Valódi Lényege azonban minden esetben a[zon] „Jelen Megerősítése, amely elvezet a ’vágyott jövőbe’.”
Az Ünnep általában MEGERŐSÍTI az Élet egy olyan részét/szeletét, amely „továbbvitelre érdemes”, amelyben ELŐREMUTATÓ/előrevezető Példa vagy Út [Működés, Erő] Van Jelen.
(Részlet a 20110802 - Níitottság, Nyitás... írásból)
|
|
|