|
20090419 - Helyükre kerültek-kerülnek az Értékek
2011.08.17. 22:35
2009. április 18., szombat (befejezés 2009. április 19., vasárnap hajnalban)
Helyükre kerültek/kerülnek az Értékek
MaGam két-három éve érzem erőteljesebben a „szombatok” és „vasárnapok” „fokozott Erejét”. Természetesen vannak „hétköznapokra” eső ünnepek is, amelyeken az „Isteni jelenlét” (Isten egy-egy „arca”) erőteljesebben érzékelhető, ám a „heti rendszerességgel” bennünket átölelő KRISZTUSI Jelenlét is ma már sokak számára „szinte tapintható”.
A Húsvét „hagyományosan” vasárnapra (is) helyezett ünnep, és a Húsvétot MEGELŐZŐ, valamint a Húsvétot KÖVETŐ vasárnapok is „hivatalos” ünnepek, melyekre sok „hívő” és nem-hívő is tudatosan figyel.
Az évkörben megjelenő hetek, hónapok, ünnepek MINDEN ÉVBEN ÚJ ERŐKKEL érkeznek. Ezt régebben yobban érezték a természet rendjével összhangban élő, erre figyelő emberek. Nincsen két egyforma nap, mindegyik valamilyen új elvégzendőt, és új/más örömöt, lehetőséget is hoz. A természet éledése ilyenkor tavasszal érezhető a legerőteljesebben még a természettől félig-meddig elszakadni látszó emberek számára is: a természet megjelenő üde-zöldjében és virágaiban sokan „fürdőznek boldogan” a hidegebb időszak után.
A tavasz – ezzel az Erő-Teljes Figyelem-FELhívással (!) – mindig „egy alkalmas kezdet” valamire, ami MEGÚJULÁSHOZ [MAG-újuláshoz], „emelkedéshez”, egy új út elindításához vezethet. „Könnyebb” annak az Új elkezdése, aki megfelelően elvégezte az „őszi és téli” előkészítő munkákat, és kissé nehezebb lehet annak, aki épp csak ébredezni kezdett még a tavaszban.
Nagyon sokféle tényleges „fizikai”, „lelki” és „szellemi” munka folyik már hosszú évek óta --- ki-ki a vállalt feladatának megfelelően készült részesévé lenni „Az Új Elindításának”.
Ahogyan egy új ÉP-ület vagy ház felépítéséhez is sokféle tudás és ismeret, „Mester” szükséges (hogy „az anyag” akár néhány nap alatt is épületté lehessen egy közösség/család számára), úgy a FÖLD/Földek Újjá-születése körül is nagyon sokféle Erő és Tudás szorgoskodott a Létezés nagyon sok síkját/szintjét érintve.
Az „ALAP”-ok helyretételén és megszilárdításán dolgozók lassan a munkájuk végére érkeznek, „levonulnak” az Építési területről, és átadják a „helyet” az elkövetkező munka-fázisok Mestereinek. [S ha majd ők is végeztek, jönnek a házat otthonná tevő lakók.]
Az elmúlt esztendő(k)ben a FÖLD/Föld ALAP-jai a „szellemi” síkokon kerültek KiIgazításra, ebben az esztendőben pedig a FÖLD/Föld/Földanya „Lelki” helyzete került vissza az Eredendő Rendjébe. Virág-vasárnap körül a FÖLD/Földanya/GAIA „Lelke” egy „Hivatalos SzeRtartás” keretében került „visszavezetésre” Rendelt helyére. Kevéssel ezután a „Lelkek Útja” került ismét „Hivatalosan is Megnyitásra”, majd az ELEMI-ALAPOK segítségével a FÖLD/Föld „ALAPJA” KRISZTUS és a MindenHató Jelenlétében A LÉTEZÉS VALAMENNYI SZINTJÉRE [Minta-adóként!] KIHATÁSSAL LÉVŐ „Alap-Egyensúly”-ként is „Megszilárdításra/Berögzítésre” került.
Ma reggel érzésben az jelent meg, hogy „eljött az ideje annak, hogy a Földanya, FÖLD/GAIA „Hivatalosan is visszafogadja azon Lélek-részeit, melyek az elmúlt időszakokban MaGosabb KRISZTUSI Családokban [vagy máshol yól „elrejtve”] gyógyultak és/vagy őrződtek. [Már ezen érzés megjelenése előtt sejtettem, hogy ma is valami fontosabb feladatunk lehet, mert az előző szombat reggelekhez hasonlóan ismét sok „hivatalos kérést” mondtunk el a „MaGosabb ÉN-ünkkel”.]
Ezt követően Baranyai Zsuzsannával megosztottuk egymással a meglátásainkat, és eközben mindketten megéreztük azt, hogy mi a „személyes” szerepünk ebben a munkában.
A MI MaGosabb ÉN-ünk „előkészítőként és védelmezőként” volt jelen, és az ELEMI ALAPOKKAL Együtt (részben Egyesülve?) gondoskodott a megfelelő Egyensúly és ALAP megtartásáról.
Én 11:33 órakor éreztem a „Földanya meggyógyított/Kiegyensúlyozott Lélek-Részeinek” a visszaérkezését az erre az alkalomra megnyitott „több” (vagy többnek tűnő) Lélek-Utakon át. A „Beérkezés után” valamiféle „Hivatalos Átadás/Befogadás” történt, mely „a Pillanat tört-része alatt megtörtént”, majd következett egy „érzés”, amit akkor nem tudtam megfejteni pontosan. Annyit érzékeltem, hogy az itt-lévő MaGosabb KRISZTUSI Családtagok „körbeveszik” a „Lélek-Egyesítés helyét”, Gondos Segítőként vannak jelen arra az esetre, hogy ha valamiben segédkezni kellene, akkor azonnal segíthessenek. Ahogyan most (19:30) „visszanéztem” az akkor történtekre, képben ez jelent meg: GAIA, a Földanya „MaGához ölelte megszületett [és már a hivatalos családi névadáson is átesett] Gyermekét”. [Ha emlékeztek, a „Lélek Helyre-vezetése” alkalmával csak „Anya” képében ült a FÖLD LELKE a Trónusára, akkor a „Gyermeke” még nem volt a kezében. Most azt érzem, hogy a Magyarok által is Őrzött LÉLEK-KÉP (Istenanya Gyermekkel a karjában) Teljes lett.]
[Képben a szoptatás képe/érzete is megjelent, amely utalt a SzeRves áramlások (táplálás) fizikai szinteket is érintő működésére.]
Baranyai Zsuzsanna így jegyezte le az Általa érzékelt eseményeket [Fa: a Föld SzeRves Életének/Szellemiségének Képe]:
http://www.aranybolygo.eoldal.hu/oldal/2009
Baranyai Zsuzsannától:
2009.04.18. 12:00
Kértük a Szent Átvilágító Erőket, hogy világítsák át Minden Térben Időben és Dimenzióban Létezőnket. Fénykígyót láttunk.
Kértük a Szent Kioldó és Tisztító Erőket, hogy tisztítsák ki belőlünk mi nem Fény. Kértük a Szent Kiegyensúlyozó Erőket, hogy Egyensúlyozzák ki mi bennünk nem Egy.
Szívünkben lelkünk Fénye, Testünk és Szellemünk. A Krisztusi Yóság Hat Bennünk és Általunk. Egyek Vagyunk.
Szívünkben érzésben teljességben összekapcsolódtunk a Föld/Gaia SZÍVével. SZívünkkel teljességgel összekapcsolódtunk a Krisztusi Világokon keresztül a MIndenség Fényével.
Kértük, hogy elvégezhessük Magunkon keresztül a Lélekrészek Hazaérkezését a Föld/ Gaia Szívébe, mely lélekrészek megsérülésüket követően kivezetésre kerültek Gyógyító Helyekre.
Fa lettünk.
Szívünk és SZÍVÜNK (a Föld/ Gaia szíve) lett a gyökér, testünk a törzs, Koronánk az Egeknek Birodalma. Koronánkhoz kapcsolódó Csillagcsaládok gyógyító Helyein Fényként láttuk a gyógyult részeket.
Láttuk a gyógyítást végző családokat: Delfinek és Bálnák, Kígyók, Unikornisok, Sárkányok, Medvék, Madarak és Oroszlánok [Angyalok]. Láttuk, hogy Niomé családja gondoskodott aranyszálain keresztül az elvezetések és hazavezetések pontos idejének megvalósításáról.
A Koronán keresztül a Spirál behívta a lélekrészeket a Gyökérbe, a SZÍVbe. Helyére került, Teljes lett a SZÍVben a LÉLEK.
Láttuk a hétágú gyertyát, kezeinkbe fogtuk és tudtuk a HÉT Szentség gyertyája. Magosba emeltük és Áldást kértünk. Leültünk és magunk elé helyeztük a gyertyát. Áldást kértünk a Földre Atyánktól, Kegyelmet kértünk Anyánktól és Yóságot kértünk. Anyánk leple, mi spirálként fonódott körénk, mint egy csigaház védelemként borult Ránk.
Lefeküdtünk arccal a Földre és széttárt karunk keresztet formált.
Kértük a Szentséget.
Szentség legyen minden megnyilvánulásunkban, megtartva családunkat és életünket mint még soha.
Felfénylett bennünk a Kereszt.
Megköszöntük és visszatértük Magunkba.
SZívünkben fényesen láttuk a Keresztet, pecsétként.
Kértük a Föld/Gaiat, hogy kapcsolódásunk legyen Örök és Végtelen Szabadságban mit Ő szabadíthat fel.
A folyamatot lezártuk.
Krisztus Maga KI Tudat által Hat
*****
A Szentségek
(első megérzéseinkben. A színessel jelölteket Zsuzsanna jegyezte le.)
1. SZentség, AZ ÉLet SZentsége: Az élet szent és sérthetetlen a Teremtő Krisztus által [teremtetett]
Az ÉLET a MindenHatóból, és ebben a VILÁGban közvetlenül KRISZTUSBÓL is ered. Mindenki csakis a SAJÁT élete felett Rendelkezhet [a Saját élete felett viszont Rendelkezhet!], az Élete MÁS által sérthetetlen.
Mivel E VILÁGBAN az Élet Közvetlenül KRISZTUSBÓL eredt, azért E VILÁGBAN KRISZTUS - és a MindenHató, AKIBŐL KRISZTUS is Eredet - yogosult "AZ ÉLET" feletti Rendelkezésre is [Őbelőle eredt, vagyis „Sajátja”].
Ugyanakkor E VILÁG a Szabad Akarat KRISZTUSI VILÁGA is, és ezért a REND és KRISZTUSI Rend szerint élők MAGUK yogosultak az Adott Életük feletti Rendelkezésre, megválaszthatják életük ÉP-ítésének további Útját a már megnyílt Lehetőségeknek/Utaknak megfelelően.
2. SZentség. A Bűnbocsánat Szentsége. Minden élet élhet bűnbocsánattal és Megbocsátása lészen.
Ez a KRISZTUSI Világokat jellemző Szentség, Törvény és Szabály, a „Kiyavítás lehetősége”.
A Bűnbánattal azok élhetnek, akik az Adott VILÁG/Világ Rendje ellenében tettek/éltek.
A „Bűnbánónak” saját érésében [Ép szabad akarat] be kell látnia hibáit és tévedéseit, fel kell ismernie a tetteivel (közvetlenül, vagy mások által közvetve) okozott Hatásait, majd ezen „belátás és felismerés” esetén ígéretet kell tennie arra, hogy kijavítja az általa (közvetlenül és közvetve) okozott sérüléseket/sérelmeket. Ha a bűnbánat eléri a kellő "komolyságot" [félelem-mentesség, komoly akarat], akkor kezdetét veszi egy olyan gyógyítás/tanítás, mely felkészíti a korábban Rend-ellenében élőt a hibái-hiányai, valamint az általa (közvetlenül és közvetve) okozott károk "Helyre"-hozására.
[Ezt inkább a MindenHató "Hatáskörének" érzem - mert a Bűnbánónak - érzésem szerint – ma még a REND szerint KÖTELEZŐEN el kell hagynia a megsértett VILÁGOT/Világot.]
3. Szentség. A Szeretet Szentsége, minden Élet Befogadhatja Magába Krisztus Szeretetét.
A Szeretet Szentségében is megjelenni érzem az Akarat Szentségét - talán ebbe van "Hivatalosan" beépítve (?). Hiszen Aki az itt megélhető tapasztalások által MaGába kívánja építeni a KRISZTUSI Szeretetet, annak szabad akaratából "be kell lépnie" E Krisztusi Szabad Akarati VILÁGba, hogy „befogadhassa” [akaratából, szándéka szerint].
"Befogadhatja magába" --- ez azt is jelenti, hogy Szabad Akaratával bármikor arról is dönthet egy itt élő Élet, hogy be kívánja fejezni ezt a tapasztalását. [Ebben az esetben „meg kell kérnie KRISZTUST, hogy vezesse ki őt E Világból”].
A Szeretet megtapasztalása nem "kényszer", hanem Lehetőség. Az Akarat függvénye.
4. SZentség: A Megbánás Szentsége: Minden létező megbánásával új yóságnak ad életet.
A Megbánás [Nem-kívánt Hatás felismeréséhez kapcsolódó Yavítási akarat] (érzésem szerint inkább) arra vonatkozik, amikor valaki nem a Rend ellenében Hat, hanem inkább egy olyan választással él, amely nem a "Mindenek leg-nagyobb yavát" szolgálja, vagy pedig a választás valakiknek károkat, sérelmet vagy hátrányt okoz. Ez a tapasztalás a tanulást, a tudatosítást szolgálja, hogy a Felelősség/Tudatosság magosabb szintjét érje el a SzeRves létező.
Ekkor tehát arról van szó, hogy valaki a Rend keretében élt, ám valamilyen választásával önmagának vagy másoknak valamilyen hátrányt, nem-kívánatos Hatást okozott. Ez a nem-kívánatos Hatás a Megbánás következtében „Fokozott Erővel” kerül a KRISZTUSI YÓSÁG Törvényének Hatása alá, minden érintettet ÉPítő Hatássá válik, melynek a „teljesedésbe viteléhez” szükség lehet bizonyos "Yóvá-tételekre", kiigazításokra, a tanuló-folyamat során okozott hiányok vagy fájdalmak begyógyítására. [Kifejezetten KRISZTUSI „Hatáskör” - hiszen az E VILÁG/Világ Rendjét/Keretét nem lépi túl.]
A Yóvá-tételek lehetnek fizikai tettekben elvégzendő kiegyensúlyozások, azonban a Megbocsátás és Más Lehetőségek is Rendelkezésre állnak ma már a nem-kívánatos Hatások/következmények YÓ-vé tételére.
[A korábbi Föld-korszakban a karma is valahogyan – ahogy tudott – igyekezett a KRISZTUSI YÓ-ságnak megfelelően Hatni --- a Földanya „sérülései” miatt azonban ezek a YÓ-vá tételek sokszor (lényeges) késedelmet szenvedtek. A felejtés-fátyolokon kötelezően, és legtöbbször teljes tudat-törléssel áthaladt megszületett SzeRves létezők sokszor nem értették meg, hogy „YÓ” tetteik miért nem hozzák a KRISZTUS Törvényeinek megfelelő Hatásokat. Egy YÓ-Lélek igyekezett elfogadni az Élet-hozta eredményeket, mert „valahol belül” tudta, hogy minden „elveszett hajszál”, minden sérelem és dicsőség is feljegyeztetik, és lesz majd egy „végső elszámolás”, ahol minden tett egyidejűleg megmérettetik. Sajnos a történelem-hamisítások tovább nehezítették a KRISZTUSI Értékek szerint élni akarók életét az elmúlt időszakokban, és a „dicsőségeket” gyakran azok „szüretelték le átmenetileg”, akiket az nem illetett. Az Egy-Én-i felelősség-Rendszerekben azonban minden feljegyeztetett, és ezeknek megfelelően történtek meg a „Király” általi Megítélések. Azok, akik a VILÁG „ellenében” Hatottak, ma már „hivatalosan” nem tagjai a FÖLDI Családnak, Föld-közelinek látszó életük hamarosan elenyész – és ha erre érdemessé lettek, akkor Bűnbocsánattal élhetnek. Akik a Rendnek megfelelően éltek, ám hibáztak, azok a Megbánással élhetnek, és – elsődlegesen ÖnMaGuk Yobbítását eredményező – Yóvá-tételek (tudatos tanulás) előtt állnak.]
5. Szentség: A Könyörület/ Kegyelem Szentsége: Minden létező ki könyörületet ad társának FelMagasztaltatik.
Könyörület adás azok szívében fogan, akik Magosabb életben választották útjukat. A dicsőség fénye átragyog benne, felmagasztaltatik, ki a Könyörület/ Kegyelem által ad.
A Könyörület „azok SZÍVÉBEN fogan, akik MaGosabb Életben választották Útjukat.”
A Könyörülettel élő már egy MaGosabb Minőségű KRISZTUSI Élet felé mutat/vezet [mert ezt (az irányt/utat) választotta az adott KRISZTUSI Létező].
A Könyörületes már elért egy olyan MaGos(abb) Tudati- és Szeretet-szintet, mely túlmutat a „KRISZTUSI Gyermek(Világ)” „adok-kapok” szeretet-áramoltatásán [vagy az Adott Világ „Alap”-Minőségein].
A Könyörületes szívében/lényében már egy olyan Szeretet-minőség van ÉLŐ [Életté tett] módon jelen, amellyel a MaGa körül lévőket is „YOBBÁ” tudja tenni – pusztán a megjelenésével vagy a jelenlétével is [„a dicsőség fénye átragyog benne”]. Ezzel a MaGosabb minőségű Létével a Létező rendszerint [most még] nem tud sokáig megmaradni az adott Világban (ahonnan majd továbblép), viszont a jelenlétével PÉLDAKÉNT MUTAT FEL EGY [már megnyílt] VÁLASZTHATÓ (!) Utat az adott Világ létezői számára.
A Kegyelem más mint a Könyörület, mert a Kegyelem mindig csak arra Érdemessé lettek által áradhat azokra, akiket a Kegyelemmel-Teljes (ÉS Rajta át a Király) megsegíteni kíván, azaz „szeret” [az „Átadónak” „ismernie kell” a Kegy Adott Világon belüli működését, és tudatosan kell felvállalnia a Kegy közvetítését.]
A Kegyelem Árasztására (pontosabban Átadására vagy közvetítésére) Érdemessé lett mindig az adott Világ Szent Királyának Tervei szerint Él és Hat.
A Könyörületes által közvetített Isteni Erő közelebb áll rendszerint az ÖnMaG Minőségéhez, míg a Kegyelem által mindig az Adott Világ Királya Által „küldött” Erő és Minőség jelenik meg.
6. SZentség: A Bérmálás/ Keresztség Szentsége: Minden létező Ki Nevünkben Eljár Ki adja Testünket s Szent Lelkünket Beléphet Bennünk és Általunk a Magosabb Létbe.
A Bérmálás/Keresztség Szentsége által felveszi, magába fogadja és adja Krisztus testében a kenyeret és az ő Szent lélek fényében a vizet általa kerül kapcsolatba.
A korai (vagy Eredendő) kereszténységben/Krisztusságban a Keresztelés és a Bérmálkozás azok számára felajánlott lehetőség volt, akik a KRISZTUSI Életet már tudatosan választották, akik tudatosan készültek innentől fogva a másokat (is) segítő [„tápláló”] „keresztyéni” életre.
Aki beszületik egy KRISZTUSI Világba, az a Szeretetben való tapasztalást és KiTeljesedést választja, együttműködést, kapcsolódást, a Szeretet-Áramoltatás Hatásainak a megtapasztalását. Az Egymáshoz-kapcsolódás feltételez egy alap-szinten másokat is segítő életet --- de ez nem jelent „kötelezettséget” KRISZTUSI „szolgálat” felvállalására . A KRISZTUSI Világokban „életben maradni” csak akkor lehet, ha valaki MaGában és MaGa által ÉLETTÉ (gyakorlattá, tapasztalássá) tesz egy bizonyos „minimálisan megkövetelt másokat is segítő életet” --- hiszen a Szeretet-Áramoltatás Hatásai csak ekkor tudnak Életté lenni a lényében. Ez az „Alap”-tapasztalás, Alap-követelmény.
A KRISZTUSI Világokban azonban vállalhatóak bizonyos „szolgálatok” is [különböző létezési szinteket érintően], melyek szintén túl-mutatnak az „adok-kapok” [a „Rendes áramlás”] alap-szintjein, és a Létező azáltal kíván gazdagabbá lenni tapasztalásban és tudásban/Yavakban, hogy [az adott életben ténylegesen megjelent igényeknek vagy szükségeknek megfelelően!!! --- tehát nem „kreáltan” és „kitaláltan”!!!] szolgálatot vállal mások megsegítésében [ADOTT (!) Világon belüli MaGosabb szolgálat – „testi” és „lelki” segítség-nyújtás/”táplálás”].
Ez a szolgálat a KRISZTUSI Világokban rendszerint egyáltalán nem jelent nélkülözést, szűkölködést [többnyire éppen dicsőséget jelent!], hiszen a szolgálatot vállalt akkor tud igazán „sikeres” lenni szolgálatában, ha szolgálata által MaGa is gyarapszik/Erősödik [példa-mutatás].
A „Bérmálás” és „Keresztelés” tehát ebben az estben „az adott Világon belüli Tudatos KRISZTUSI Szolgálat-vállalásra” utal, egy másokat fokozottabban és tudatosabban segítő élet mellett való tudatos elköteleződés kinyilvánítása/kifejezése.
Minden létező
Ki Nevünkben Eljár
Ki adja
Testünket s Szent Lelkünket
Beléphet Bennünk és Általunk
a Magosabb Létbe.
„Ki” „Nevünkben” eljár: Aki a KRISZTUSI, Segítő életet választja.
Ki „adja” Testünket és Szent Lelkünket: a testben létező lélek a KRISZTUSI Szolgálatot választja.
Beléphet Bennünk és Általunk a Magosabb Létbe: KRISZTUS Vezetésével, KRISZTUSban, a gyakorlattá tett élet által.
7. SZentség: A SZerelem SZentsége: Minden Létező Ki SZerelemmel ÉL Irántunk Atyánkat s Anyánkat fogadja Magába.
A Szerelem Szentségében élők "felHatalmazottak" Új Élet teremtésére. Ez vonatkozik az Új Gyermek teremtésére is, időnként azonban egyes KRISZTUSI Utak/Tanulóutak megteremtésére való képességet is jelent az Atya-És-Anya Egysége.
Az Atya-És-Anya-Egysége Hozza LÉT-re, Hívja Életbe az Új Életet/Utakat.
Összeállította és részben Lejegyezte OmMáátRé KJ
*****
Talán a második és negyedik Szentséghez is kapcsolódhat Lendvai Kati mai lejegyzése:
http://lendvaykati.freeblog.hu/
„Tanmese
2009. április 18.
A Krisztusi Fény Angyala vagyok, átadok nektek egy tanmesét.
Élt a várostól távol egy szegény ember, akinek pénze kevés volt, de szíve annál nagyobb.
Ennek a szegény embernek volt két gyermeke.
A Teremtő Östen már rég magához szólította a feleségét.
A két gyermek, egy leány és egy fiúgyermek, együtt nőttek fel, egy neveltetésben részesültek. A leány, ahogy felcseperedett elhagyta a szülői házat, távolra költözött,- dolgos életet élt.
A fiú éjt-nappallá téve lopta a napot. Irigy volt és fukar.
Nem számított neki, hogy szegény dolgos édesapja keményen dolgozik meg minden betevő falatért.
Aztán egy nap tényleg szűk napok köszöntöttek rájuk.
Az Öreg ágynak esett, és a tüdőasztma elvitte.
A fiú magára maradt, egyedül volt mint a kisujja. Nem tudta mitévő legyen, honnan is szerezhetne betevő falatot.
Az Öreg tanításként hagyta rá az élet rejtelmeit, amit ő sutba dobott.
Nem tudta mit tegyen a gazdasággal, az állatokkal.
Dolgokat ugyan megfigyelt, de nem tudta alkalmazni, mivel rest volt a munkára...
Nem tudott mást tenni, kénytelen volt a munkához nyúlni.
Egyre többet jutott eszébe szegény édesapja, akit az éltében soha nem méltatott egy dicsérő szóval, de még egy kedves mosollyal sem jutalmazta.
Kénytelen volt megfogni a munka végét, hisz rá volt utalva.
Egyik napról a másikra élt, tengette életét.
Kínjában már odáig jutott, hogy a Jó Istenhez fordult.
Először csak egy imát mormolt el,- dacosan, kényszeredetten…
Aztán valahogy rítussá vált benne, és azt vette észre, hogy mindez természetessé válik.
Felismerte, hogy mindenért csak magát hibáztathatja. Beismerte tévedéseit, amit életében elkövetett.
Szentül meg volt győződve róla, ha nem így tett volna, az édesapja még mindig élhetne.
Önvád, önvádat követett…
Nem volt ezután se éjjele, se nappala,- önmagát marcangolta.
Az egyik nap épp a szénát hordta, amikor mintha megszólalt volna mellette valaki.
- Ne emészd magad!
- Bocsáss meg a botlásaidat, a hibáidat, és kezdj új életet!
- Ne a múltat sirasd, hisz azon már változtatni nem lehet!
A fiú szétnézett,- de senkit sem látott.
A hang pedig így folytatta:
- Ha az ÚR, a Teremtő Östen megbocsátja vétkeidet,- akkor te is bocsáss meg magadnak!
Önmagad lényét ne vesd tagadásba. Amit tettél az volt,- elmúlt.
Változtatni már nem lehet rajta.
Vond le belőle a tanulságot, vess számot az életeddel és indulj el az utadon!
Ha mindig a múltat siratod, és azon keseregsz, hogy mi volt és mi lett volna, ha ez lett volna… előre nem léphetsz.
Beleragadsz saját keserűségedbe, és az önsajnálatba, ami nem előre visz, hanem a múltba ragaszt.
Isten Angyala áll előtted, de mivel nem látsz, így csak sugallatokat tudok küldeni neked.
- Mindenkinek joga van az élethez.
Mindenki kap esélyt, és ha önmagát felül tudja emelni, akkor előre tud lépni.
- Nagy baja az emberiségnek, hogy a múltban ragad.
Saját keserűségén tipor keresztül, tetteit, elszalasztott éveit siratja.
A múltban él, és nem képes a jelent megélni.
Csak hátra, vagy előre lát. De mi van most a jelen pillanatban?
Ha nem éled meg a jelent, akkor nem tudod a múltat és a jövőt összekötni, nem tud kapcsolódni.
Belőled futnak ki ezek a szálak, és energiaként jelen vannak.
A te tudatosságod és rálátásod, ami eldönti, hogy az adott pillanatot miként éled meg. Hogy mit döntsél, és mit tervezzél.
De ha nincs meg az adott pillanat, akkor a jövő is elszalad.
- Most oldozd fel önmagad ember!
Formáld át magad, élvezd a jelen pillanatot, lásd mi az, amit megérleltél. Vess számot magaddal,- de aztán előre nézzél, és ne nyisd többet fel a múlt kapuját!
A fiú azt hitte, álmodik….
Egy pillanat alatt ráeszmélt, hogy minden szó, ami benne megszólal IGAZ.
Innentől fogva egy új csapásvonalat adott az életének,- tartalommal töltötte meg.
Megfogta a munka végét, gazdálkodott.
Évek múlva tehetős emberré vált,- megházasodott, családot alapított.
Az öreg édesapja a Mennyből boldogan, mosolyogva tekintett le a fiára,
- Ez így volt RENDjén - mondta.
Éltében nem úgy taníthatta ahogy ő akarta, így holtával megváltotta a fia életét.”
*****
„Mindent ki lehet yavítani”
Mai történet:
Az elmúlt napokban a kislányaimmal „varrogattunk” „gyöngyös kis táskákat”. Elmondtam nekik, hogy először egy papír-lapon tervezgessék, hogy milyen mintákat szeretnének majd felvarrni, és utána a terveket rámásoljuk az anyagra.
Egyik kislányom nagyon lelkes volt, nagyvonalakban megtervezte a mintát, majd ahogyan tudta, rá is rajzolta az anyagra. A felrajzolásban azonban nem vette figyelembe [többek között] azt, hogy „ha csúcsokat akar”, akkor azt egy kissé bentebb kell az anyag szélétől megrajzolni, így aztán a rajza alapján nem lehetett a gyöngyökből „pontosan” azt megvarrni, amit szeretett volna. Amikor ezt elmondtam neki, akkor nagyon elkeseredett. Mondtam neki, hogy jöjjön, nézzük meg mit lehet így kihozni belőle, és hogy higgye el, hogy nem rontotta el, ki lehet javítani, csak egy kicsit változtatni kell majd a varráson.
Törölgette a könnyeit, így aztán elmeséltem neki, hogy tizen-valahány éve hogyan jártam a születésnapi tortával. A legnagyobb fiam egy vagy két éves lehetett, és a nagyszülők jöttek hozzánk vendégségbe. Találtam egy új torta-receptet. A recept melletti képen nagyon jól nézett ki a torta, és bár mindent pontosan az utasítás szerint csináltam, az én tortám két-három centi vastagságú lett. Lehetséges, hogy az eredeti recept kisebb torta-mérethez szólt… A vendégek már úton voltak, valamit csinálni kellett a tortával. Eszembe jutott, hogy kevéssel azelőtt találtam valamilyen gyümölcsös túrós-tejszínes receptet --- talán ha azt rátenném a tetejére... Gyorsan megvettem a hozzávalókat, összekevertem, rátettem a lapos kis torta tetejére, és így már rendes torta-kinézete is lett a születésnapi tortának… Annyira ízlett mindenkinek, hogy azóta a gyerekek mindig ezt a tortát kérik a születésnapjukra, és már sokaknak továbbadtam ezt a „kipróbált” receptet…
Közben a táska-mintával is előbbre jutottunk, és azóta már el is készült a szép kis táska. Sőt, a kislányom azóta a torta történetét már nevetve tovább is adta a húgának…
www.omah.extra.hu
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
