20090408 - Család

  2011.08.17. 22:58

2009. április 7., kedd

 

Gondolatok a Családról

 

Egy levélből:

„…Szeretném, ha segítenél rálátni, hogy a CSALÁD mint szó mit jelent, vagyis elemezve mire jutunk.

 csal-ád, cs-alád (mélyhangrendű)

cseléd (magas hangrendű)

 (ezek a szavak is benne rejlenek:  csala, csele, csalás)

 

Ezen elindulva nem áll össze a szentséges kis közösség, ami a CSALÁD.

Kérlek segíts rávilágítani erre a szóra, s így belső tartalmára is.”

 

*****

 

A „Család”-ról meghatározásképpen korábban azt írtuk, hogy „A CSALÁD az, ahol ÉLŐ módon VAN Jelen és Hat (=Megnyilvánul/Áramlik) a SZER (=a Szeretet És a Rend)”. [20081002]

 

*****

 

http://wwwold.sztaki.hu/~smarton/erdely/rovas.htm

                Ezen a megjelölt oldalon egy olyan rovás abc szerepel, ahol a jelek alatt feltüntetésre került azok régebbi (magyar) kiejtése is. A mássalhangzókat így szerepelteti: eb, ec, ecs, ed stb. Néhány a mai napig is megmaradt a használatban: ef, ely, em, en, eny, es, esz.

 

http://crowland.uw.hu/images/rovasiras/szabaly.html

                „1. Alapvető szabály, hogy a mássalhangzók kiejtésének megkönnyítésére egy "e" hangot illesztünk eléjük (pl.: eB, eC, eD stb.), ezzel viszont egy mondatban az "e" magánhangzók jelölésének legtöbbje is feleslegessé válik, tehát elhagyható. Pl.: GY = eGY, NKD = NeKeD, ISTN = ISTeN.

2. A magyar nyelv hangzóilleszkedésének törvényére támaszkodva, elég a szó egyik szótagjában lévő magánhangzót jelölni (ha ez az "e" akkor ez sem szükséges), amely jelzi a szó hangrendjét és könnyen kitalálhatóvá teszi a kihagyott betűket. Pl.: JÁNS = JÁNoS . Az elhagyás az értelmezést nem zavarhatja! Leggyakrabban az első szótag magánhangzójával megegyező magánhangzók esnek ki, pl.: KOMNDR = KOMoNDoR.”

 

*****

 

Érzések:

            A magyar rovásjelek között a „CS” egy „közepes zártságot” [„elhatároltságot”] is jelez: az „R” – „CS” – „Z” hármasát a bezáródás/bezártság tekintetében úgy is értelmezhetjük: retesz – csuk – zár.

            Ha egy kaput bereteszelnek, akkor az jelzi, hogy egy bizonyos elkülönültség már jelen van, de egy mozdulattal mégis kinyitható – elvileg bárki által, aki „éli a „R”-endet.

            A csukottság valami olyan helyzetre utal, ahol határozottabb már az elkülönülés, az elkülönülésnek valamilyen konkrét oka és kerete is van, de nem jelent teljes zártságot. [család, csapat]

            Ha zárunk valamit, azt rendszerint „kulccsal” tesszük [és sokszor a véglegesség igényével is], és így a kinyitás speciális eszközt vagy ismeretet igényel. A „Z” amúgy az abc-nk „záró” hangja, a „ZS” (zsenge, a tavasz zsongását is idézve) előtt áll, mely már az Új kezdetbe vezet át.

[Színia könyveiben több helyen is elemzi, hogy a „ZS” rovás-képe teljesen megegyezik a Kereszten lévő KRISZTUSsal, az Új Élet Ígéretével. ]

Most tavasszal én is vetettem magról virágokat, és a földből kinőtt kis növénykék is pontosan így néznek ki, amikor elkezdik növeszteni a két első levelecske között a harmadik/negyedik levelüket.

 

            A Család egy összetartó közösség, olyan Egység, amelynek tagjaiban van valami (eredetében közös vállalás miatti) közösség --- és emiatt ez a közössÉG (legalább egy kissé) „különbözik” is másoktól. Ugyanakkor az elkülönültség oka (és célja) rendszerint az is, hogy „kapcsolódásokba” is lépjenek másokkal.

Magát az Élet Virágának képét is tekinthetjük

- egy Családnak, amelyben az egyes pontocskák a Család tagjait jelenítik meg, (Látható, hogy a család tagjai közvetlenül, vagy bizonyos közvet(ít)ettséggel egy adott rend szerint kapcsolódnak egymáshoz)

- és tekinthetjük Családokból álló „Nagyobb Családnak”, ahol egy-egy pont jelzi a SzeRves családokat és azok egymáshoz való kapcsolódási lehetőségeit.

            A Családon belül, illetve az egyes családok között (a látszólagos és tényleges) elkülönültségek részben azért vannak, hogy az egyes (tagok és) családok az összekapcsolódások (és változatosság, fejlődés) új útjait és lehetőségeit is (mélyebben, sokszínűbben) megtapasztalhassák.

 

            Az „L” számomra a „Lél”, Lélek jele --- Aki ebben a KRISZTUSI Világban (és talán a Teljes KRISZTUSI VILÁGban is) „A Tapasztaló”, „Élet-hordozó”.

            Biztosan nem véletlen az, hogy a „Világ” szóban ugyanúgy „középen” helyezkedik el ez a hang és jel, mint a család szavunkban --- hiszen a Lélek maga is „összekötő elem”, „híd” a Szellem és az anyagi valóság között. [A „Szellem” szóban a középső helyzet és a „kettőzöttség” sem lehet a véletlen műve…]

 

LéL: Ha e jelet áttükrözzük a jobboldalára, akkor egy olyan ligatúrát nyerünk, amely „szárnyakat” ábrázol. A Lélek célja tehát a kapcsolódás, és a tapasztalatok általi emelkedés --- amelyet egy bizonyos „zártságban”/”formában” (test/életút) él meg.

           Az „I” rovásjele                                                                                            A „D” rovásjele

 

            A „D” a Gyermeket, az Isten Gyermekét jeleníti meg, akit Isten a „saját képére” teremtett [és aki az emlékezet szerint az „éDen”-kertben/körben élt a Rendből való kimozdulásig].

            Ha megnézzük a „D” és az „I” rovásjelét, a hasonlatosság „szembe-ötlő” [Lát-Ható] .

            A ma létező tudásunk/emlékeink szerint Isten az első [E VILÁGI?], ÖnMaGa képére teremtett embert [a páros első vagy egyik tagját] „D”-nek, Adá-nak nevezte el [vagy a „gyermeki” hangra figyelemmel talán inkább „ÉD”-nek, EDEM-nek? És a „kert” „ÉD” és Párja kertje volt? A magyar rovásírásban a „V” jele a mai „M” jelnek felel meg --- és az emlékezet szerint „Ádám” párja „Éva” volt, „EV” vagy „ÉV”? Lehetséges, hogy amikor „eD” és „eV” apává és anyává lettek, akkor vették fel a nevükbe az „a” hangot?].

 

            Erre figyelemmel azt is kijelenthetjük, hogy a „Családban” valamiféle olyan kapcsolódás és viszonyulás van jelen, mint amilyen a „Teremtés” során megjelent Isten és teremtettjei, azaz „gyermekei” között. E teremtett Világban Isten figyelemmel kíséri a gyermekei (Ön-részei) fejlődését, és ha erre szükség vagy igény merülne fel, akkor „gondos szülő” módjára segíti a tapasztalásokban élő részeit/gyermekeit. Ugyanakkor Isten tiszteletben tartja [a tapasztalásban Tőle valamelyest elkülönült] gyermekei akaratát is, és kéretlenül/szükségtelenül nem avatkozik a tapasztalások menetébe --- legfeljebb akkor, ha a gyermek valami olyan pusztító tapasztalásba kezd, amelynek nem képes a(z elsődlegesen másokra is kiható) következményei felismerésére és kezelésére.

 

Az „A” hang számomra a „szülőt”, az „Atyát” és „Anyát” jeleníti meg, a „MAG”-osat, A-melyből/A-Ki-ből a Gyermek (~Élet) eredt.

            [Csak érdekességként: MAAT: a MindenHatóAtya/Anya Törvénye, REND: az előbbinek a KRISZTUSI Világra vonatkozó vetülete.]

            Ennek a VILÁG-nak Atyja-és-Anyja MaGa KRISZTUS is, illetve KRISZTUSnak Atyja-és-Anyja a MindenHató. Ha ebből a nézőpontból nézzük, akkor KRISZTUS tulajdonképpen „Gyermek” is, Aki azon a módon (REND szerint), ahogyan Isten Őt Teremtette, VILÁGOT, [Gyermeki Világot], Gyermekeket teremtett „MAGából” [ez utóbbi Teremtés során tehát KRISZTUS Atya/Anyaként járt el!].

            Isten MAG-ából „Hatalmakat” teremtett, és az Istenből eredt Hatalmak (megért) MaGukból Világokat. KRISZTUS [Aki MaGA Szeretet] MaGából, Isten által kapott Életéből „Lelkeknek” adott életet, Lelkek (fejlődése) által tapasztal és fejlődik tehát KRISZTUS VILÁGA/Családja (KRISZTUS így egyszerre Gyermeke Istennek, és Atyja-és-Anyja E VILÁGnak!).

 

            Az „E” a KRISZTUSI FÉNY, a Gyermek Világának „Jele”/Hangja. [Fény, Gyermek, Szeretet, ember, „E” Világ]

 

            A HANGjait figyelembe véve tehát a Család egy olyan közösség, amelyben az Isten képmására teremtett Gyermekek („D”) KRISZTUSI Részként („L”), Lélekként kapott Életben tapasztalnak egy elkülönült, de mégsem zárt, hanem másokhoz is kapcsolódó [kapcsolódásokra is Rendelt] közösségben. [Nem szabad azonban megfeledkezni arról sem, hogy ebben a Családban az embereken kívül még számos Birodalom is családtag!]

            Az „A” hang jelenléte megítélésem szerint utal arra, hogy e közösségben még jelen van a gyermekek irányába hozott/hozandó szülői támogatás (Ad-ás/Áldás), és mivel E Világ KRISZTUS Világa, így ennek „formája” a KRISZTUSI Áldozat. [Az Áldozat az egész Világot gyarapítja, vagyis gyermeket is, szülőt is, és az Együttes életet is.]

 

            A csalás vagy csel, cseléd megjelenések [Rend kijátszása, elferdített hatalmi viszonyulás, „alá”-rendelés megjelenítése] az Eredendő KRISZTUSI Rendben nincsenek jelen, és ezeket a megjelöléseket részben a tudatos-ferdítések kategóriájába is sorolhatnánk. Máté Imre írásából [Yotengrit] ismert a rábaközi bácsák szentként tisztelt „Gönüz” (Nap-atya) és „Büün” szavainak későbbi tudatos elferdítése a „hódítók” által, mely ferdítések/fordítások célja nyilván a korábbi szerves tudások és erők tudatos gyengítése volt. (Így húsvéthoz közeledve) elég csak arra gondolni, hogy a Jézusi KRISZTUS Áldozatának milyen szándékos félre-magyarázásai élnek még ma is a köztudatban (festmények, szobrok: „képek”!). A félre-vezetéseket néha csak egy-egy hang tudatos megváltoztatásával, és így a valós jelentés fokozatos eltorzításával érték el, és emiatt sok helyen a KRISZTUSI tanításoknak éppen a „lényege” (MaGja) kerül még ma is tudatos elhallgatásra/elferdítésre. E Világ Valódi Hatalmai és Erői, vagyis a Lélek és Szeretet nagyon sok támadásnak voltak kitéve az elmúlt évezredekben --- ám a „tapasztalók” számára az is megmutatta magát, hogy az Eredendő Rend helyreállítása nélkül, valamint az Eredendő Családi kapcsolódási formák/működések helyreállítása nélkül E Világban élni „tartósan” nem lehetséges.

 

Székely rovásírás „f” jele --- Föld.

Egy Család ez is, megtalálható benne az „Alap-Egyensúly” keresztje --- mozgás-és-kapcsolódás jelzése, az „idő” jelzése, a sajátos (!) belső Rend megjelenítése.

            Egy-egy családban mindig van valami olyan ÉRTÉK, egy olyan „mag”, amely „köré” egy „közösség”, és így egy SzeRves sajátos tapasztalás/út rendeződhet. E Világban tényleges összetartó /megtartó erővel a SzeR, a Szeretet rendelkezik [mert e VILÁG „leg-B-Első MAGja és MaGja KRISZTUSI!], vagyis a családok MINDEGYIKE és MINDIG Szeretet-közösség --- ez az a közös „elem”, amely a(z egyébként látszatra akár nagyon is) különböző családokat új, közösen választott tapasztalásokra/utakra (hosszabb vagy rövidebb időkre) összekapcsolhatja.

*****

Marika leveléből, a ma használt betű képe alapján, érzések alapján:

„A Család CS betűje olyan, mint a csigaház.

 

A csigaház Biztosságot, Biztonságot nyújt, Összetart, és ha belül Egyensúly, Rend van, akkor kint is működhet ugyanez nagyban, a Nagy Családban, úgy tágulva, mint a csigaház spirálja.

Milyen a csigaház?

Tiszta (csúnya szóval makulátlan). [Rendes”]

Hogyan épül fel a csiga háza?

Saját magát ÉPÍTi fel.

A Család szóban benne van még egy nagyon nagy kincs: az ÁLD-ÁLDÁS.”

----------------------

 

Valahol megvan az a kép, amit az egyik kislányom rajzolt 3-4 évesen: egy egész lapot telerajzolt csigákkal, melyek „Egy felé néztek”.

 

*****

„Magyar-mágia”

Vajon az „Új-Házi” tyúkhúsleves, mely a lakodalmak hagyományos levese, miért „csiga-tésztával” készül? Anyukámnak még van csigatészta-készítő pálcája és lapja --- egyenként sodorták meg a kis csigákat… „Munkás” egy tészta a csigatészta…