Gondolatok Marlo Morgan „Vidd hírét az Örökkévalónak” és „Vidd hírét az Igazaknak” c. könyvéből:

Egyetlen Örökkévaló,

Aki dalolsz nekünk a csendben,

Aki egymás által tanítasz bennünket,

Vezérelj engem erőre és bölcsességre.

Jártomban-keltemben hadd tanuljam

Tisztelni mindenki céljait.

Segíts kezemnek, hogy tisztelettel fogjon,

Nyelvemnek, hogy lélekből szóljon,

Engedd, hogy figyeljek, de ne ítéljek.

Engedd, hogy ne bántsak, és maradjon

Zene, szépség a látogatásom után,

Amikor visszatérek az örökkévalóságba,

Hadd záruljon be a kör,

Hadd legyen szélesebb a spirál.

*****

A kapcsolatok és események kört írnak le. Aki érzelmileg érett, annak nem esik nehezére negatív érzelmek, törések nélkül bezárni a köröket.

*****

Annyira vagy boldog, amennyire megengeded magadnak.

Tartsuk becsben érzelmeinket, különösen az örömöt és a bánatot.

Az ember és a Föld egészségének szempontjából az egyik legfontosabb érzelem a humor. Mindegyikünkben ott rejlik a bohóc és a megfelelő pillanat. A mulattatás tudatos tevékenység, elősegítheti az önfegyelmet és az érzelmi érlelődést.

*****

Mindennek a titka az őszinteség. Csakis akkor tudhatjuk meg, kik vagyunk, miért jöttünk, hogyan élünk valójában, ha mindig igazat mondunk. Mindig.

*****

Világunk egyetlen anyag az energia.

Szavainkat nem hívhatjuk és nem vonhatjuk vissza, mert beleolvadnak a Földet körülvevő légrétegbe. Az idők során ez a légréteg annyira telítődött erőszakos cselekményekkel, önző, korlátolt gondolatokkal, hogy mostanra kialakult az áldozati tudat rétege. Mi hoztuk létre, nekünk kell szétoszlatni. Tudatosítsuk magunkban, hogy gazdái vagyunk energiánknak. Ha áldozatnak érezzük magunkat és másokat hibáztatunk, csak a negatív rezgéseket erősítjük. Amire összpontosítunk, növekedésnek indul. Szívvel végezzük minden dolgunkat, és messünk el minden áldozati kapcsolatot.

*****

Lélek vagy, amely a megvilágosodás irányába fejlődik. A Föld páratlan bolygó, ahol az érzelemnek nevezett energiamezővel közösen az érzékelés hat formája – a látás, a hallás, az ízlelés, a tapintás, a szaglás és a megérzés – kapcsolja össze a látható testet és a láthatatlan lelket. Önként, saját elhatározásodból kerültél ide.

*****

Minden ember a saját körülményei prizmáján át lát, ezért egyedi kifejezésmódot kínálhat a világnak. Az ember nem használja ki a lehetőségét önnön lelkének gazdagítására, ha elhiszi, hogy nincs alkotó tehetsége, vagy hogy valamilyen élethelyzet akadályozza a tehetség kibontakozását. Hagynunk kell, hogy tetteink lényünket fejezzék ki, és hogy minden tettünkben olyasmi nyilvánuljon meg, amire büszkék vagyunk.

*****

Vendégek vagyunk ezen a Földön, ezért a mi felelősségünk, hogy gondot viseljünk a lét más formáira, amelyek nem szólhatnak, vagy nem segíthetnek magukon. Felelősek vagyunk azért, amit ígérünk, amit vállalunk és valamennyi cselekedetünk következményeiért. Felelősek vagyunk a közönyünkért, minden fájdalomért és szenvedésért, amit okozhattunk. Felelősek vagyunk a testünkért, ezért az elemektől kapott ajándékért: felelőtlenség elhanyagolni vagy kizsarolni. Felelősek vagyunk azért, amit alkotunk.

*****

Az emberi élet nem arra rendeltetett, hogy magános vándorút legyen.

Valamennyi cselekedetünkben az a gondolat vezessen: „Mi szolgálná leginkább a létezők javát?”

*****

Az emberi faj egyik legnagyobb ajándéka, hogy képes a lélekre ható hangokat adni és eszközöket is tud alkotni ezeknek a hangsoroknak a megszólaltatásához. A zene befolyásolja az egész emberiséget, energiája gyógyítja a testet és a bolygót. Minden zene, és a zene mindenre hat. A zene a világmindenséggel társalgó bolygónk hangja.

*****

A bölcsesség különbözik a tudástól.

A tudás az, ami tanulással szerezhető meg sok forrásból: könyvekből, iskolákban, tömegtájékoztatásból, tapasztalatokból.

A bölcsesség az, ahogyan használjuk a tudást. A bölcsesség tudatos elhatározás, amelynek értelmében cselekszünk vagy tartózkodunk a cselekvéstől, attól függően, mi szolgálja az érintettek javát.

Az a bölcs ember, aki tisztelettel adózik a dolgok értelmének és azt teszi, ami leginkább szolgálja minden létező javát.

*****

Tanuljuk meg, mi a különbség az ész szava és a szív üzenete között!

Az ész szavában a társadalom szól, a szívben – az örökkévalóság.

*****

„Feltétel nélküli szeretetnek” is nevezik, ha valaki figyel, de nem ítél.

Az Örökkévalóság szemében nincs vétek, mert felfedezőúton vagyunk. Megfigyelhetjük, mi történik, és anélkül, hogy ítélnénk fölötte, eldönthetjük, hogy az íze, a szaga, vagy az általa keltett benyomás nem felel meg a mi utunknak. Ne nevezzük rossznak, ne pazaroljunk rá energiát, se szóban, se tettben, se gondolatban.

Ha ítélünk, akkor meg kell tanulnunk megbocsátani is – másoknak, a helyzeteknek, önmagunknak. Ha csak figyelünk és nem ítélünk, nincs is szükség a megbocsátásra. A megfigyelés kéz a kézben jár a megértéssel, annak a tudásával, hogy csak a mi halandó elhatározásunkon múlik, ha nem nőttünk még fel a tökéletességünkhöz.

Naponta közelíthetünk lehetőségeinkhez, és velünk együtt lesz tökéletesebb a világ.