|
ÍRÁSAIM |
|
| |
"ELEGET KÍVÁNOK NEKED!"
"Elegendő napsütést kívánok számodra, hogy jókedved legyen, bármilyen szürkének is tűnnek napjaid.
Elegendő esőt kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld a napot.
Elegendő boldogságot kívánok neked, hogy szellemed élő és örökké tartó legyen.
Elegendő fájdalmat kívánok neked, hogy még az élet legkisebb örömei is nagyobbnak tűnjenek.
Elegendő nyereséget kívánok neked, hogy vágyaidat kielégítse.
Elegendő veszteséget kívánok neked, hogy még jobban megbecsüld mindazt, amid van.
Elegendő köszöntést kívánok neked, hogy felkészítsen a végső búcsúra." (Folytatás ITT)
|
Sík Sándor - Ember
"Embernek lenni!
Csak embernek, semmi egyébnek,
De annak egésznek, épnek,
Föld-szülte földnek
És Isten-lehelte szépnek."
|
|
Hímeztem: |
|
| |
2011.0728 – Szemelvények – Önkifejezés III.:
Nagyon fontos, hogy azokban a helyzetekben,
amelyekben „mások támogatójává vagy segítőjévé” válunk,
TELJESEN ŐSZINTÉK, IGAZAK legyünk.
A „segítő szándék” „tiszta” legyen,
vagyis tisztán SZERETETBŐL legyen jelen (’se több se kevesebb’),
magunkat a „yobbítás” és önzetlen segítségadás szándéka vezesse
[ne kívánjuk a másikat ’befolyásolni’ vagy ’vezetni’, ne ’értékeljük’ vagy ítéljük meg stb].
Ha „hívást” érzünk egy helyzetbe, amelyben segítően nyilvánul(hat)nánk meg,
akkor „teljes figyelemmel” [teljes odafigyeléssel] forduljunk a „helyzet” és a helyzetben „jelenlévők” felé is.
Legyünk „nyitottak”, hogy megérthessük azt, amit a helyzet mutat –
és ezáltal is azt tudjuk nyújtani,
ami az adott helyzetben „tőlünk telhetően is a leg-yobb”
és az „érintett számára is legmegfelelőbb”.
Fontos, hogy IGAZAK legyünk teljes egészében:
ne találjunk ki valótlan, általunk meg nem élt ’példákat’, mert már ez is ’ferdítés’.
Olyat mondjunk és tegyünk, amit mi VALÓBAN megtapasztaltunk,
és ami ezáltal a ’magunk tapasztalata/tudása’
[’erre tudunk Építeni, ebből tudunk biztonsággal Építkezni/Építeni’].
Ne „szépítsünk”, és közben ne legyünk bántóak sem
(ugyanis a ’bántás’ érzékelésekor bezárul vagy beszűkül a „szív”, és így legtöbbször nem tud célt érni a segítség).
|
"Egy szó is lehet locsogás, s ezer oldal maga a tömörség.”
(Abody Béla)
„A madarak nyelve nagyon régen kialakult, és más, ősi beszédmódokhoz hasonlóan tömör, kihagyásos beszéd: keveset mondanak, de ezzel sokat fejeznek ki és sokat megértenek belőle.”
(Gilbert White)
|
|
|
|
|
|
Írások - 2009 március 1 - 11 |
|
20090309 IV - Az Érdemesekhez szólva
2011.08.19. 14:06
2009. március 9., hétfő
Az Érdemesekhez szólva
Az Újjászületés után ne csak a Távozásra-Rendeltekről essék szó, hanem a „HÁZ”-on belüli dolgokról, a
„Megszületettekről”
és
a „Gyermekágyas”
Anyáról/Apáról is.
Akik (földi) asszonyként (vagy társát segítő apaként) éltek már át szülést-és-születést, azok tudják, hogy a szülés-és-születés „kemény” fizikai munka is. Talán nincs is más olyan (Rendes) földi tevékenység, mely ennyire igénybe venné a Teljes testet és izomzatot, és ennek a megélése és végig-kísérése nagy elszántságot követel meg a Lélektől is.
Szülés/születés után elpihen szülő és megszületett is, és egy Különleges Isteni Véd-Elem veszi Őket körbe, hogy „ráérezhessenek” egymásra, hogy „összekapcsolódjanak” ebben az Új TESTI életben is --- hiszen már korábban is „ismerte” egymást anya/atya és születő, de „látni” csak most látják meg egymást „szemtől-szembe” először.
Mindazok, akik az elmúlt egy hétben lezáródott Újjá-születést élték meg, most hasonló helyzetben vannak, mint amikor a Bába átvizsgálta a Gyermeket és Anyát, és mivel mindent Rendben talált, az Édesanya karjába helyezte
„A GYERMEKÉT”.
Félhomály van és csend, hogy semmi ne zavarhassa az összekapcsolódást-és-ismerkedést.
Az ajtó előtt hallani lehet a szerető család ünneplését – de ők is igyekeznek csendben maradni, hogy ne zavarják meg ezeket a meghitt pillanatokat.
Talán a Házon kívülről behallatszik egy-két „irigy” megjegyzése is – de ki törődik most ezekkel, amikor Isten „személyesen” látogatott el a HÁZ-ba, és még tart az áhitat…
Különleges dolog ez a születés mindegyik Világban:
„ELŐ VAN KÉSZÍTVE”,
készül rá szülő (család) és megszülető egyaránt.
Az anya és apa bizonyos dolgokat már előre elvégez és megtervez, hogy ne akkor kelljen ezek után szaladgálni, mikor már ott lesz a kis jövevény.
A jövevény is „készül” az életre: erősíti az izmait, yó nagyokat rúg már a pocakon belül is --- készül az életre. Gyakorolja mindazt, amire a megszületéséhez és a megszületése utáni élet első pillanatiban szüksége van. „Erőt gyűjt”.
Készülnek a „komák”, a közelebbi és távolabbi rokonok is: ki mihez ért. Van, aki bölcsőt farag (bár ez régen az apa dolga volt), van, aki kis kabátkát köt, vagy inget a gyerekágyas asszonynak, mások a befőzésben gondolnak a „gyarapodó családra”, és gyümölcsöket, gabonát tesznek el a számukra.
Vannak olyan „ELŐ”-készületek, melyek majd
csak a születés megtörténte után öltenek testet:
hozzák a rokonok a gyermekágyasnak és szűk családjának az ételt és mindazt ami kell, rokonok vigyáznak a kisebb-nagyobb gyermekekre, hogy baba és mama minél hamarabb megerősödjön, és újra visszaillesszék magukat a közösség szokásos életébe.
Sokan vannak az Új FÖLD-re megszületettek közül, akik már évek óta „előre” készültek erre a születésre. Talán néha nem is bíztak már abban, hogy ők is megérik --- de készültek rá, gyűjtötték az ERŐ-t --- hogy ha nekik nem is, de talán a CSALÁDNAK yól jön majd.
Sokan „becsomagoltátok” Énetek egy-egy darabkáját a szeretet legszebb „csomagoló-papírjába”, hogy nehogy baja essék annak a „drága kincsnek”, amelyet majd csak ott, az „ÚJ”-ban lehet kibontani és IGAZÁN HASZNÁT VENNI.
Nem akartátok elpazarolni olyanokra, akik nem értékelték, vagy esetleg éppen ahhoz használták volna, hogy akadályozzák a megszületést. Talán már értitek, hogy miről beszélek:
a „régiben” tett „szeretet-tetteitek” mindazon gyümölcseiről,
amik eddig még nem áramoltak vissza hozzátok.
Nyissátok meg a szíveteket, hogy ma már befogadhassátok őket.
Mivel gondosan, „Tiszta és Igaz Szeretetből” adtátok azt a darabkátokat a VILÁG-nak, ezért az ÖRÖK, és most mindez az „Előre elkészített” ERŐ visszaáramlik hozzátok (is) (és A CSALÁD-hoz), hiszen Belőletek eredt…
Érezzétek, ahogyan az Erőtök napról napra nő, és így egyre inkább képessé lesztek MEGLÁTNI és HASZNÁLNI is ezeket a ’YOBB” időkre gondos előrelátással eltett ERŐiteket.
Lejegyezte OmMáátRé KJ a MindenHató TeremTő Egy Szent Istenünk, KRISZTUS és a FÖLD Tiszteletére és Dicsőségére
www.omah.extra.hu
| |
|
|
|
A mai napra: |
|
„A valóság nemcsak az, amit a szem lát, és nemcsak az, amit a fül hall és a kéz meg tud fogni, hanem az is, ami rejtve marad a szem és a tapogató ujjak elől, és csak annak fedi fel magát néha, egy-egy pillanatra, aki a lelki szemével keresi, aki belülről tud figyelni és hallani, és képes a gondolataival tapintani.”
| |
Áldozni
csak a benned lévő és általad LÉT-re hozott Szépséggel
másokat is SzÉpítve és gyarapítva,
Teljes és ÉP Szabad Akaratodból,
Szabad Akaratodat kinyilvánítva,
az Örök és Adott Élő KRISZTUSI Rendnek megfelelően
Lehetséges
és
Érdem-es.”
20100525 - Az Áldozatról - Szemelvények
A hibákról és a hibázásról:
A ’hibák’ segítenek ’nem-felejteni’ és ’felejteni’.
PIRAMIS - Őszintén akarok élni
Őszintén akarok élni,
Minden utam végigjárni,
Hinni abban, amire vágyom,
S ha hiszek benne küzdeni érte bármilyen áron.
Őszintén akarok élni,
És csak annyit elérni,
Jókedvem senkit ne bántson,
S ha fáj a szívem valamiért, ne nagyon fájjon!
Tőled csak annyit akarok kérni,
Hogy engedj őszintén élni,
Őszintén, szabadon, szépen,
Őszintébben, mint ahogy tegnap éltem.
Ne kelljen hazudnom senkinek
És hogyha valamit kérdezek
A válasz igaz legyen!
Szeretnék bízni mindenkiben,
Hinni, hogy nem fordul ellenem,
S nem árul el sosem.
AZ ERDŐ FOHÁSZA
Vándor, ki elhaladsz mellettem,
Ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege
hideg téli éjszakákon,
én vagyok tornácod barátságos fedele,
melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,
és gyümölcsöm oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házad tartja,
és én vagyok az asztalod lapja,
az ágy, melyben fekszel,
a deszka, amelyből csónakod építed.
Én vagyok a házad ajtaja,
bölcsőd fája, koporsód fedele.
Vándor, ki elmész mellettem
hallgasd a kérésem:
NE BÁNTS!
ÜNNEP
Az Ünnepeknek fontos része az „emlékezés”, amikor a dicső vagy épp a kevésbé dicső tettekre/megélésekre, az elődökre is emlékeznek, és ezáltal egyfajta folytonosság alakul ki (marad meg) az Ősök, Elődök, a Gyökerek irányába is. Az emlékezés a legtöbb esetben ma még ’intő’ példa is lehet arra, hogy mit szükséges megváltoztatni, miben szükséges változni akkor, ha valami yobb és teljesebb Élet a cél ---
az „Ünnep” Valódi Lényege azonban minden esetben a[zon] „Jelen Megerősítése, amely elvezet a ’vágyott jövőbe’.”
Az Ünnep általában MEGERŐSÍTI az Élet egy olyan részét/szeletét, amely „továbbvitelre érdemes”, amelyben ELŐREMUTATÓ/előrevezető Példa vagy Út [Működés, Erő] Van Jelen.
(Részlet a 20110802 - Níitottság, Nyitás... írásból)
|
|
|