„2007. december 16., vasárnap

Az Új Király meg a Párja

            Ma palacsintát sütöttem ebédre – és utána megnéztük a „Palacsintás Király” című mesefilmet. Milyen pontos „Kór-” és „Kor-”rajz ez a „Krisztusi Korán” már túljutott mesénk (1973-ban filmesítették meg Fésűs Éva meséjét).

            Dínomdánom országban az öreg Tóbiás a király – akit az őt körülvevő talpnyaló társaság hízelgése már teljesen elfordított az ország ügyeitől – és legnagyobb, történelmet formáló esemény az a királyságban, mikor a király 77 palacsintát eszik meg egy ebédre. A fiatal Királyfi tanulmányozza a történelem-könyveket – melyekben szerepel, hogy a körülöttük lévő három ország már tönkrement – és ezen országokban egy-valami volt közös: a ’főszakács’ személye. Ez a főszakács most éppen Dínomdánom országot irányítja a király étvágyán-hasán keresztül, és már a király asztalánál, illetve valamennyi fontosabb poszton és hivatalban a főszakács ilyen-olyan-oldalági pereputtya található.

            Amit ez a sáskahad nem tud megenni az asztalnál, azt éjjelenként a főszakács irányításával kilopják a palotából – majd elcsereberélik a vásárokon.

            Mit tehet a Királyfi? Valamit tenni kell, mert már az istálló lovai, sőt még a „tartalék trón” is zálogba került, és a főszakács foga most a „Királyné gyűrűjére” fáj. A főszakács már ki is ötlött egy új tervet a megszerzésére, és ennek megvalósulása érdekében már az öreg királyt is a Királyfi ellen fordította. Bizony, az Igaz szónak már nincs böcsülete a királyságban… Az udvarban cifra ruhás idegenek dínomdánomoznak, falnak, hazudnak, hatalmaskodnak…

            ÉL-i-ás Királyfi fel-keresi Ákom-Bákom (180 éves, 7 egyetemet végzett ~”Hét-próbás”~ 180 fokos fordulat szükségessége/?/) bölcset, hogy segítsen megoldást találni a helyzetre.  Mikor a Királyfi megtalálja a Könyvtárban, az „Összegyűjtött Tudás” Birodalmában Ákom-Bákomot, a Bölcs éppen a fenti polcoknál áll. A Királyfi meg is kérdezi, hogy nem szédül-e a Bölcs ott fenn a magasban. Ákom-Bákom közli, hogy már olyan rossz a szeme, hogy nem is lát le a mélységekbe. A Királyfi kérésére a Bölcs lejön a lépcsőkön, hogy kinézzen a Királyfi által kinyitott ablakon keresztül az udvaron fetrengő mulatozós seregre. Erre valóban „Törvényes” megoldás kell! Sajnos a törvénykönyvekből „éppen” azt az oldalt rágták szét (’ették meg’) az egerek, amin az volt leírva, hogy „mit tehet a királyfi”. Csak egy kis csücsök marad meg az oldalból, és ebből annyi olvasható ki, hogy a Királyfi semmit sem tehet addig, amíg meg nem házasodik. Onnantól kezdve ugyanis mind a Pince, mind a Padlás, mind pedig a Kamra kulcsa az Ifjú Királynét (!!!) illeti meg. Az Igazi hatalom tehát azé, akié az éléskamra kulcsa!!! A főszakács azért tudja fondorlataival irányítani a királyt és rajta keresztül kifosztani az országot, mert NINCSEN KIRÁLYNÉ. Mert ha van „Boldog asszony”, akkor ő irányít mindent.

            No de milyen legyen ez az Új asszony? Látja a Királyfi a „pereputty” haszonleső és irigykedő asszonyait… Nem, neki nem ilyen asszony kell, hanem tiszta-szívű! Hol van ilyen asszony? Bizony fel kell kerekedni, méghozzá a Bölcs tanácsára álruhában, hogy a szív megmutathassa igazi Valóját.

            A Bolond segít kiszökni a Királyfinak éjjel a várból, így a Királyfi a saját szemével is meggyőződhet az éj leple alatti fosztogatásokról. „Még, még, még, soha nem elég” – éneklik a rokonok. A Királyfi helyett a Bolondot kapja el a „pereputty”, akik aztán a királynál bepanaszolják a „hivatali idején” túl működött Bolondot. A „látszat-per”, a „törvények kiforgatása” aztán meg is hozza az eredményt: a Bolond kerül kalodába – s a valódi tolvajok nevetnek rajta. A Bolond szomorúan dúdolgatja: „Tíz tolvaj jut egy igazra”, és hogy „szalmaszálért megfizetsz, de egy kazlat elvihetsz”.

            A főszakács neve egyébként DE-relye. Érdekes megnézni a „de” előtag hatásait az utána következőkre: de-moralizál stb. A „mon(o)” egységre utaló szó előtt is gyakran megjelenik mint megosztó/megpróbáló erő…

            A Királyfi közben megjárja a kerekerdőt, megismerkedik (némi „törvénysértést” követően ~ ugyanis a lány a Királyfitól kölcsönkért késsel vágja el a madarász hálóját az erdőben) a Kukutyinból származó Katicával. Szerelem ez első látásra – ha a tiszta szív vezet. Meg is ígéri az álruhás Királyfi, hogy apjával együtt hamarosan felkeresi Katicát és az édesanyját (akik szintén egyedül élnek!!!), és megkéri a lány kezét.

            Közben a főszakács tudomást szerez a készülő frigy-ről, s még a lába is beleremeg a hírbe: „Ma menyasszony, Holnap asszony, Holnapután Jó gazdasszony! Belenéz a nagy-fazékba, bödönbe – véget vet a tékozlásnak örökre!” Lépni kell! A Király a legjobban a hasát szereti – hát el kell hitetni vele – még mielőtt találkozhatna az asszony-népekkel, hogy a szerelmes menyecskék bizony mindent odaégetnek, s akkor aztán jön majd a gyomorgörcs. Célt ér a terv: nincsen leánykérés – a Királyfi pedig bezáratik a szobájába. Meddig? Hát amíg nem kerül megfelelő menyasszony. Persze a főszakácsnak erre is van kész terve: VERSENYT kell hirdetni, s amelyik leány képes 77 palacsintát hiba nélkül megsütni, az jó feleség lesz. Persze a főszakács gondoskodik arról, hogy a versenynek rajta kívül ne lehessen győztese!

            Kidoboltatik országszerte: jöjjenek a leányok. Katica persze minek is jönne – hisz neki van igaz szerelme. Akik meg jönnek – azok az enyvezett sütőkkel biztosan kudarcot vallanak.

            Gyanús lett a BOLONDNAK egy idő után a palotából sírva kijövő sok leány, és utánajárt a dolognak. Rájött az enyves módszerre – most azonban nem fedte fel tudását a főszakács előtt, aki így a királlyal elzavartatta a láb alatt lévő Bolondot. A Bolond (némi szerencse és mágikus fű segítségével) még éppen idejében a várba vitte Katicát – no nem azért, hogy a lány királyné legyen, hanem hogy megleckéztesse a főszakácsot.

            Bizony, a férfiakkal valami baj van. A király a megterített asztalnál várja a soha el nem készülő palacsintákat, a Királyfi pedig (saját apja parancsára) bezárva, unottan, kedv-veszetten ül a szobájában…

            A Kukutyinba hazatérő síró lányokat anyjaik vigasztalják, és suttogják: „gonosz varázslat alatt van az ország – már a verebek is ezt csiripelik.” Katica az egyetlen lány az országban, aki még nem sütött palacsintát a királynak – csak ő járhat túl tiszta szívével és józan eszével, s ügyességével a főszakács eszén. Ha nincsen a helyén az asszonyok szíve és esze – bizony nagy a baj!!!

            Katica tehát (csak hogy Rendet tegyen) viszi a saját serpenyőjét – és épp időben érkezik a versenyre – s bizony meg is süti mind a hetvenhét palacsintát.

            A félreértések is tisztázódnak – mert a sok keverés-kavarás miatt bizony még a szerelmesek körül is keletkeztek elrendezni-valók – de a szív és a szerelem időben mindent a helyére tesz.

            Ahol Igaz Szerelem Van, ott nem lehet ez másképp!!!

            A tiszta szívű asszony rendet tesz.

Ha a férfinak elfogyott az ereje-ideje, akkor az asszonyoknak „kell” Rendet tenni, pontosabban: Ők KÉPESEK Rendet tenni – és ÖnMaGukat és Párjaikat/társaikat is a Helyére segíteni. (???)

            Az asszony csak segít – és a férfi helyett a férfi csatáját nem vívhatja meg.

            A mese végén kiderül az is, hogy a főszakács tette csúffá a lányokat és a királyt is. Mit lehet ilyenkor tenni? A Bölcs válasza: az öreg király adja át a Koronát a Királyfinak! (Korszak-váltás idején az öreg király már hanyatlik, erőtlen – és ezt használja ki az élősködők hada.) A király, mikor átadja FIÁNAK a Koronát, még meg is említi, hogy az bizony már „szűk” volt a fejére.

            Az Új – Fele-S-Ég-ét megszerzett – Király elkergeti az ingyen-élőket. A kavarodásban van, aki még gyűjtögeti a kanalakat-tányérokat, hogy magával vigye – de semmit nem vihetnek magukkal, csak az életüket.

            Kiderül mindeközben az ország valós állapota is a Király előtt: bizony jó sokáig csak rántott-leves lesz. És mi lesz a lakodalommal – hisz üres a vár, a kincstár, a kamra? A lakodalomhoz (Kezdéshez) valót összeadja a „falakon kívül” élő nép – és a Bölcs figyelmeztet az első törvény első paragrafusára: a Palota kapuját az egész NÉP előtt ki kell nyitni!

            Meg is érkezik a lakodalomra minden, ami kell. A fetrengő dínom-dánom után gyönyörű viseletbe öltözött legények-leányok hozzák a HOZOMÁNYT csodálatos táncok kíséretében (HAGYOMÁNY). Érkezik a kenyér és fonott kalács, a párnák, kosárban gyümölcsök, tulipános ládák és ládikák. A gyerekek hozzák a bölcsőt és kispárnát, a leányok a virágot és gyógyfüveket, végül a férfiak és legények görgetik a hordókat s hozzák a jó-féle borokat. Együttes Páros-tánccal fejeződik be a mese, s a Bolond is befejezi énekét: „EGYÜTT táncolt a Lakodalmon az EGÉSZ ORSZÁG!”

*****

Amit ma érzünk, az talán már az „indulás” megfeszülése, amely nem a halálba torkollik már azok számára, Akik a Föld/föld Rendjét elfogadták és élik, hanem túljutva a Feltámadáson elkezdődik végre az Igaz Élet. [Kilép a megszületés barlangjából a Föld Rendjének megfelelően megszületett új élet.]

            Mindenki MaGa ítélte meg, hogy „akarja-e”, „tudja-e” élni ezt a Földanya által felkínált életet.

            A Földanya az Ő Rendjét élőkkel együtt hamarosan egy nagy elmozdulást, egy nagy fordulatot tesz az „Isteni”, a „Rendes”, a „Felemelkedés” felé. Gyermekeivel – akik életükkel Őt MaGát választották – EGYÜTT fogja megtenni ezt az elmozdulást, és akinek a Földanyához kapcsoló SzeRves Élet-szála (Szív-útja) ÉP, azt a Földanya a most induló Új Föld-Útra MaGával emeli --- minden más, ami „nem méltó” és „nem Érdemes” erre az új életre, az megszűnik itt lenni.

            A Földanya mindenképpen halad az Általa választott VILÁGI Útján. Aki halad vele, az haladhat vele, aki pedig nem, az átvezetésre kerül a maga rezgéseinek megfelelő helyekre.

OmMÁÁTRé KJ

*****

            Többször írtam már a Palacsintás király című meséről --- és az jutott most eszembe, hogy Hála Istennek már igencsak a mese végén járunk… a Királyfi megtalálta a Párját, és így visszailleszkedik a REND. A tolvaj és élősködő siserehad is tudja már ezt --- hiszen egyetlen reményük az lett volna a maradásra, ha valahogyan sikerül távol tartaniuk a királyfit a néki Rendelt párjától… ármánykodtak is ezen célból eleget: kalodába záratták hamis vádakkal a „bolondot”, aki rájött, hogy hová folyik el az ország pénze, hamis (látszat!) versenyeket írattak ki, amelynek reményeik szerint csak ők lehettek volna a győztesei… EGY valamivel azonban nem számoltak, pontosabban két valamivel: a SZERELEMMEL és azzal, hogy vannak még, akikben BECSÜLET (ÉP, helyes mérték) van, és akik a „versenyre” nem azért mennek el végül a bolond unszolására, hogy gazdaggá legyenek, hanem azért, hogy megvédjék az ország becsületét…

            Tehát a PÁR már elválaszthatatlanul Egyé lesz, ki van tűzve a lakodalom --- hisz a sok félreértés és kavarás után mégiscsak kiderül, hogy KI KICSODA, és milyen megtévesztő játékok folytak a háttérben… A Szerelmesek tehát most már 'atyai' áldással HÁZ-asokká lehetnek, új teremtésbe kezdhetnek…

            Az élősködők tudják, hogy számukra véget ért a dőzsölés (és LÉT, jelenlét!) időszaka, és menekülniük kell. Nem foglalkoznak vele hogy hová, csak teletömni igyekeznek a zsebeket / szoknyákat / táskákat valami „értékkel” – aztán majd lesz valami. (Hogy nem lesz könnyű a helyzetük, azt tudják azok, akik a mese elején figyeltek: mivel már a szomszédos országokat is tönkretette ez a társaság, így már sehová sem mehetnek… Irgalommal élhetnek --- ha igaz szívvel kérik…)

            Csakhogy mindeme 'megvilágosodás' következtében az eddig alvó őrzők is felébrednek, és mivel az álarcok mögé látnak a felébredtek, félelmeiket elhagyva leleplezik a tolvaj csalókat… akiket kiűznek az országból / palotából… [ma már nem "valahova-máshova", hanem "pontosan-oda-ahova-az-életük-tartozik"].

            Örül is, meg szomorkodik is a király --- örül a Szerelmeseknek, de szomorkodik amiatt, hogy korábban vak volt, nem látta meg a csalókat, és ezzel szegénységbe taszította az egész országot. Az „Egy-SzeRű” nép, a MÁT-ka rokonai azonban (talán még szekereken is) segítséget hoznak --- hiszen ők elvégezték az Istentől rájuk bízottakat: termeltek, sütöttek, főztek, ágyakat és paplanokat készítettek, nomeg jó-féle ('megszentelő', nem pedig lerészegítő!) bort is… készítették az Új Házhoz szükséges dunnákat és vánkosokat, hozzák a bölcsőt és hímzéseket [SzeRves mintákat!], nem feledték el szép dalaikat és táncaikat… így aztán mégis csak MÉLTÓ lett a lakodalom a „N-ÉP”-nek köszönhetően…

            Ma már itt, a lakodalom előtt vagyunk… megy, akinek menni kell, és jön, aki Új (SzeRves) Életet kezd…

OmMÁÁTRé~KJ

Kapcsolódó írás:

20181201 - 'kezdő képek' (az Át-Vezetés Harmoniája)