|
20111012 II - LÉT-BIRODALMAK - és néhány megerősítés (II. rész)
2011.10.12. 19:23
Az írás I. része elérhető ITT
20110109 – AlapElv (7. oldaltól):
Alaptételek:
A családok ’EGY közösségek’.
A családban minden összefügg mindennel. Így került kialakításra, megformálásra a család.
„EgyÉn” és „család” (közösség) „HELYE”/helyzete is az „önmag” és egymás által is meghatározott: az önmag/Egyén helye/helyzete Hatással van a saját közösség és más közösségek és a többi Egyén helyzetére, és a közösség(ek)/család(ok) helyzete is befolyásoló/meghatározó lehet és Van többnyire az Egyén/Egyének helyzetére.
Egyén(ek) és közösség(ek) kölcsönösen Hatnak egymásra.
A család(ok) „SZABAD” közösség(ek), így
- az Egyén is választhat családok közötti ÁtRendeződés(eke)t/Áthelyeződés(eke)t,
- illetve a „család” is dönthet Együttes akarattal az Egyének összetétele megváltoztatása mellett.
A Világok [világok, VILÁG is] ’EGY Közösségek’: EGY RendezőELV [’ŐS’] „köré” [’Belőle’] ÉLETRE kelt ’Eredet és Feladat/Vállalás-közösségek’, leggyakrabban egy közösen (együtt élve, együtt téve) megtapasztalható „cél”/út megtapasztalása végett Életre kelt (e Világban) Lelkek/Szellemek közössége.
A Család [VILÁG/Világ/világ] állandóan változó, állandóan Átalakuló és Megújuló, részben elmúló közös vállalás (közösség).
A család Életében [Világban] mindig van valami „Közös Pont” vagy „állandó”, ugyanakkor folyamatosan megújul/változik is --- emiatt „nincs benne két egyforma Létező vagy Pillanat, Örök megújulásban és örök változásban VAN.
[ÖRÖK és VÁLTOZÓ egyidejűleg és egyszerre.]
Ez azt is jelenti, hogy minden egyes összetevője/darabja [és így az „Egész” is] állandó megújulásban van, állandó változásban, de bizonyos szempontból mégis valami „ÖRÖK”, „EREDENDŐ”, az Eredendő által meghatározott [formai-és-tartalmi] „azonosságban”, ÖNAZONOSSÁGBAN, ÖNTUDATBAN, EGY(SÉG)-TUDATBAN Létezik. Az EGY/Egység „minden darabja” azonos „önmagával”, és ez a formai-és-tartalmi azonosság azonos bizonyos szempontból az EGÉSZ vagy EREDŐ önazonosságával. EGYÉN és EGÉSZ/RÉSZ „látszólag” és/vagy formailag-és-tartalmilag „elkülönül(het)nek”, de „lényegileg” mégis elválaszthatatlanok és Egyek.
Az EGY (közösség) ’fejlődése’ kiHat a tagjaira: meghatározza minden tagja (minden kialakult és még-kialakulatlan tagja/közössége) ÉLETÉT, melyen belül Élve minden egyes közösség és tag maga-fejlődése is meghatározza/befolyásolja, irányítja és vezeti/formálja is a KÖZÖS/EGY ÉLETÉT. Minden és mindenki, Aki/Ami a ’KÖZÖS ŐSBŐL/EREDŐBŐL egy adott ’családban’ ÉLETRE/Életre kelt és Létezik (vagy bármikor Életre kelhet és Létezhet) csak „addig” és [keretként] „úgy” Létezhet és Létezik, „ahogy és amíg” az EGY, a VILÁG, a KÖZÖS is ÉL/LÉTEZIK. Ez „Alap” Törvénye a CSALÁD LÉTÉNEK/ÉLETÉNEK.
Nem lehetetlen tehát
-
egy már meglévő (megformált és folyamatosan változó/alakuló/formálódó/megújuló) Család vagy Világ/világ „új részévé lenni”,
-
vagy e közösségből/EGYBŐL/Egységből „kiválva” az EREDŐ Megnyilvánítóba [ŐS-be, EGY-be, MINDEN-be] „visszatérni”,
-
vagy esetleg a „további”, újabb Életre más Családi közösségbe átlépni/átIgazodni,
hiszen minden meglévő és minden valaha megformálód(hat)ó család vagy közösség ugyanazon AKARATBÓL, EGY-AZON Vágyból/akaratból, a „Család/Családiság” megtapasztalásának Vágyából kelt ÉLET-re.
Családi közösségek emiatt Egymásba is átalakulhatnak, vagy szövetkezhetnek, elválhatnak, újabb közös családi utakat/Egységeket formálhatnak – mégis „önmagukkal” mindig és minden körülmények között „azonosak” maradnak.
[Eredeti SZÍV-Mintájuk (a választások következtében) ’elenyészhet’, és így egy adott családi közösség/minta/forma egy adott helyen/időben megszűnhet LÉTEZNI, de „teljes Egészében” mégsem szűnik/szűnhet meg --- pusztán az EGY-ből/KÖZÖS-ből Eredtség, és így az ’Egymásban-is-Jelenlét’ miatt, hiszen egy ilyen teremtési folyamatban mind a Rész (Egyén, kisebb közösség), mind az Egész Lehetőségként hordozza/Éli/megélheti az EGÉSZ Teljességét is.
Emiatt egy VILÁG/Világ vagy világ „soha nem szűnhet meg ’teljesen’ ÉLNI/LÉTEZNI, de önazonossága megőrzése mellett képessé lehet egy teljesen más FORMA/Minőség felvételére/megnyilvánítására/megélésére”. Nyilvánvalóan „csak” olyan „tartalom és forma” megélésére válhat „Yogosulttá” és képessé, amely a VILÁG/CSALÁD/EGY „része”, az ÖNMAG/EREDŐ/TELJESSÉG része.]
Választható az EGY valamely „részével” való (ön)azonosulás [megélés(e), megtapasztalás(a)], és választható az EGÉSSZEL/TELJESSEL való ÖNazonosulás is, LÉTEZÉS megtapasztalása is a család [az EGY] minden Létezője által, hiszen az ÖNMAG/EREDŐ minden Létezőben és ezek összességében/Egységében is ’ugyanaz’.
A LÉTEZÉS EGY, ám „részleteiben” is megtapasztalható.
A Családiság EGY, ám a „kapcsolódásokon, Egységen át” tapasztalható (és tapasztaltatható).
Az ’EGY’ ÖRÖK és ÁLLANDÓ – mégis ’állandóan’ átalakuló, elmúló és megújuló.
A „család” minden „törvényét” és törvényszerűségét ez az állandóság és mégis állandó átalakulás/változás Határozza meg.
Minden törvény és törvényszerűség
a „MOST”, az ÖRÖK-és-VÁLTOZÓ megnyilvánulása,
a „KÖZÖS”-ben-tapasztalók ’Rendezett [harmonikus, Egyetértésben-Meghatározott] megtapasztalása’.
ÖRÖKből/EGY-ből Ered,
de „minden megnyilvánulása” ’Egyszeri és Egyedi’.
Emiatt a „törvények és törvényszerűségek” is minden pillanatban ’ÖRÖKEK és Egyediek is egymást átHatóan és egyidejűleg’.
Semmi sem változik meg „Lényegében”, mégis minden megélés és minden pillanat „egyedi” és „más”. Semmi sem „ugyanaz”, de mégis minden és mindenki ÖRÖK [=önmaga] ebben a VILÁGBAN/Világban/világban. Senki sem léphet „ugyanabba” a ’folyóba’ kétszer [formába(n)/tartalomba(n)], mégis mindig és mindenki ugyanabban működik [Hat és Él].
Senki nem élhet meg olyat,
ami már Eredendően ne lett volna meg a „Lényegében”,
mégis minden megélt pillanat „egyedi” és más/megismételhetetlen
(abban a tartalomban-és-formában).
Soha nem „volt”, és soha nem „lesz” két „teljesen egyforma” ’megélés’,
a MOSTBANI VAN(ság)ban azonban
minden az EGY/EREDŐ ÖRÖK megnyilvánulása, része/Egésze.
A „LÉTEZÉS” EGY-Szerűsége és SZÉPsége a megismerés, megtapasztalás által válik megformálttá (és így ’igazán’ megtapasztalhatóvá, megismerhetővé).
Semmi sem okoz(hat) ’nagyobb örömet’/boldogságot annál, mint amikor valaki „rálel” „önmagára”, azaz felismeri Egységét az EGY-el/TeremTŐvel/ERED-Ő-jével.
Szinte semmi sem okozhat nagyobb boldogságot és örömet, mint a LÉTEZÉS-ben ÉLNI/Jelen-Lenni, hisz ennek a VILÁG-nak ez („volt”/VAN) az „ÚTRA indító”, a tényleges megtapasztalásokat elindító/megformázó TeremTŐi (önazonossági) vágya: megismerni ÖNMAGAM, felismerni ÖNMAGAM a „másikban” a közös megéléseken át.
[Természetesen a VILÁGON belül az önfelismerésnek különböző megtapasztalhatósági szintjei léteznek, melyeket szintén az „állandó változás, állandó átalakulás” (elmúlás/megújulás) jellemez.]
Soha nincs két „egyforma” átalakulás/elmúlás/megújulás sem, ezért minden változás/átalakulás (elmúlás/megújuás) Törvényei és Törvényszerűségei is „mások”/változók/átalakulók.
Korábban is utaltunk arra, hogy egy adott változás törvényszerűségeit mindig a „benne résztvevők” „törvényszerűségei” határozzák meg, ezért a változások (és az ÉLET) törvényszerűségeit jelenTŐsen meghatározza az, hogy „KIK” résztvevői az adott átalakulás(ok)nak, illetve milyen KÖZÖS ’CÉLT’ választottak [ez utóbbi az ’IRÁNY/ARÁNY’ meghatározása].
Az EGY „ÚT”-ján (Családjában) az „EGY Felé” tartók (Egyének, közösségek) „rész-céljai” „mindig különbözőek”, hiszen „önmaguk” adott helyzetéből igyekeznek a közösen meghatározott/megfogalmazott cél felé. A közös célt választottakat ugyanakkor egy olyan közös eszme vezeti, amely megtapasztalásának „mindannyian részesei/résztvevői lehetnek a maguk egyéni és közösségi megtapasztalása által”.
Semmi sem „múlandóbb” és semmi sem „örökebb”, mint a „Jelenlét”.
A „Jelenlét” az a „pont” vagy „állapot” vagy „hely”, amelyben a „Jelenlévő” „kiléphet minden korlátozásból”, illetve amelyben bármely számára elérhető megtapasztalás részévé lehet.
A „Jelenlét” egy „örök kapu”, amelyben „út” és „utasa” egymásra találhat, Egyé válhat.
A „Jelenlét” az a „kapu”, amelyben a Létező/Utazó bármely számára elérhető „út” részévé válhat, és amelyben bármely járt utat elhagyhat/megváltoztathat.
A „Jelenlét” az a „kapu”, amely minden Létező „Szívében” „örökkön nyitva van (jelen Van)”.
A „Jelenlét” a „választások kapuja”, amelyben „ÖRÖK” és „Változó” állandóan Jelen Van, és amelyet megtalálva mindenki „ura” lehet a maga megtapasztalásának.
A „Jelenlétben” „tiszta formájában/tartalmában” elérhetővé és megélhetővé, megérthetővé válik az „Önmag” vagy „Való/Eredő/ÖRÖK-Lényeg”, „Az-Aki-Elindulhat-és-az-Aki-VAN” (utat jár és utat teremt).
Aki „megtalálja Jelenlétét”, az a RENDELÉS szerint Új Világot teremthet/alkothat (formálhat meg és tölthet meg tartalommal). Ha a „tartalmi kép” jelenik meg „először”, az megformázza magát, míg ha a „forma képe” jelenítődik meg „először”, az „magába fogadja/építi” a „maga” (megfelelő) (Harmonikusan EGYÜTT-rezgő) „tartalmát”. [EGYÜTT-Hatóság Törvénye/Törvényszerűsége/Elve]
A Család tagjai/teremtményei gyakran már „megformált részeik” „közreműködésével” (megformált részeik-„ből” és/vagy már megformált részeik segítő közreműködésével) kelnek életre, mely még szorosabbá teheti a családtagok kapcsolatát/kapcsolódottságát. [Ide tartozik a „születésen” túl a tudások/tapasztalatok tanítás/példaadás általi átadása, illetve a legtöbb tényleges tevékenység/munka is].
„ÉLET VIRÁGA” vagy a „FA” képe – a Család/Világ képei
A „virág/világ” ugyanazon „ŐS-PONT” köré épül ugyanazon RENDEZŐ-ELV alapján. A „következő” „teremtmény” (családtag) mindig a „korábbi”-akhoz, „azok-BÓL” is, „azok segítségével” is kel Életre/Épül.
„MAGÁT” növesztve épül a Maga-Rendje/Mintái szerint, a „környezet” Hatásait figyelembe véve, azokkal [a ’környezetével’] „Együtt”-működve, „táplálékot” „felvéve” és „adva, továbbadva”.
Nagyon jól megfigyelhető ez a „családiság” például a magyar „nyelvben”. [A „nyelv” fogalom- és szórendszer/kifejezés-rendszer is (ezek elválaszthatatlanok és egyek): vagyis a „megnyilvánult” és megnyilvánuló „nyelv” nem csak a hangok-szavak-szókapcsolódások és egyéb kapcsolódási- és kifejezésmódok összessége (például a ritmus és dallam is egyfajta látásmód és kifejezésmód), hanem a megnyilvánult (hallható/látható) „nyelv” „alapját képező” fogalom-rendszer (fogalom-alkotási és fogalom-értelmezési, fogalom-építési) rendszer is a „nyelv” körébe tartozik. A megnyilvánult nyelv tehát mindig egy „fogalom-rendszerre” épül --- mely „fogalom-rendszer” a ’nyelvi’ közösséget alkotók „MAG”-ja körül haladva állandó változásban is Van a ’MAG’ ’állandóságát’ is megjelenítve. A fogalom-rendszer változásait mindig követi a ’megnyilvánult nyelv’ (hangok/szavak/szókapcsolódások/kifejezésmódok) változása is.
[’MAG’ – ’teljessége fogalmilag sem érhető el’] >>>
[Fogalom-rendszer, kapcsolódási rendszer] >>>
[Kifejezésmódok, (érzékszervekkel is érzékelhető) megnyilvánítások]
Sokan, akik „kutatják” a „magyar nyelvet” --- nem csak annak a
megnyilvánult és megnyilvánuló (fejlődő/épülő) „felszínét” tanulmányozzák,
hanem
azt a „rendszert” vagy „módszert”, ’fogalomrendszert’ igyekeznek feltárni/megérteni,
ahogy ez a rendszer folyamatosan, „adva és kapva/befogadva”
ÖNMAG-át mégis megőrizve és megtartva/gyarapítva/megújítva ÉP-íti önmagát
--- mindazokban, akik elfogadják/élik/szeretik ÖNMAGUKAT és saját MAGYARSÁGUKAT.
Akik-„BEN” – ’Élő módon’ – (azaz Szeretőn/SzeRvesen) kapcsolódni, „Egyesülni” „képes” önmaguk MAG-ja és választott (azaz megnyilvánult Életük által élt) „családjuk” és annak „hagyományainak” MAG-ja, ott mindig (!!!) (mindig!) „Nemesedés”, az „Egész Teremtés” „TISZTA MAG-ja”/EREDŐJE szerinti Rendeződés és tovább-Épülés (=Megújulás, SzÉPülés) kel(het) Életre.
A „magyar hagyomány” kapcsán utaltunk már arra, hogy a magyar hagyomány „lényege” a „Szerető igényes Élet” (Istenszerető/emberszerető… igényes Élet), vagyis „gyökere” maga a „SZERELEM”: „vállalás szerinti feladatunk” minden pillanatban, minden élethelyzetben a SZÉP és YÓ továbbfolytatása, kiterjesztése világra/Világra, a megnyilvánult (látható/hallható/kézzel-fogható, hosszabb Élet-tartamú vagy épp tovaszálló) ÉLET-be.
Amely megnyilvánulás (legyen az „hagyományőrző” címkével ellátva, vagy épp „Szentségeket, Szakralitást feléleszteni igyekvő”) nem kapcsolódik a megnyilvánító Élet/Lélek „maga MAG-jához” és ezen-át-és-ezzel-Együtt (esetleg-EGYként) a választott közösségi Élet maga MAG-jával, az „csak” „vadhajtást” hozhat, mely „további-Életörökítésre abban a formájában nem lesz képes”. Természetesen „Hatása” (mivel megnyilvánult) van és lesz/lehet is, azonban – mivel nem ÖNMAGA szerint Épült/Építkezett – „tartalmi/formai” továbbörökítésre (adott formájával) nem lesz „Yogosult” és képes.
„Yól” „eszébe kell ezt vésnie” mindazoknak, akik „népük/nemzetük” Yavát kívánják szolgálni/segíteni: csak
ÖNMAGUKAT meglelve,
MAGUK által Családjuk/közösségük VALÓDI EREDŐJÉT /MAGJÁT meglelve és megélve
hívhatnak ÉLETBE (=Teremthetnek) olyan FORMAI-ÉS-TARTALMI-EGYET/Egységet,
mely az ÉPÍTŐ/LÉTEZŐ ŐSELV működTETésével olyan „hajtássá” és így „alappá” lehet,
melyre tovább-építkezve további/újabb „ÖRÖK-ÉLET” kelhet életre.
OmMÁÁTRé~KJ, Budapest, 2011. január 7., 11.41.
*****
III.
„Jelenlét”
„Hogyan lehet(ne) a „Jelenlétbe” „segíteni” valakit?”
20110927 – Inkább érdekességként, MAGOKNAK…:
„Dimenziók” és a „HARMONIA”
A FÖLD ÉLETÉNEK elmúlt időszakaiban a FÖLDI ÉLETNEK azt a formáját/módját/működését/időszakát tapasztalhattuk meg, amikor a FÖLD „kiesve”/”lecsúszva” élt a MAGA HARMONIÁJÁBÓL, a MAGA EGYSÉG/EGY-LÉTÉBŐL.
Amit a „segítők” [vagy közvetlenül kevésbé segítően Jelenlévők] mint „igazodási utat” vagy „kapaszkodót” megalkottak a „dimenziók” (egymástól elválasztottság/elhatároltság ’hierarchikus’) fogalmában, az a FÖLD MAGA ÉLETE/Mintái szerint tulajdonképpen „értelmezhetetlen” --- hiszen egy olyan megsérült vagy energia-hiányos „állapotot/helyzetet” jelöltek/jelenítettek meg vele, amely a FÖLD „számára” egy „gödör”, vagyis egy olyan létforma, amely nem volt része a FÖLD Eredetileg eltervezett ÚTJÁNAK/Minőségének.
Ugyanakkor a „dimenziók” fogalma egy „kapaszkodót” adott: egy „lehetőséget” és „célt” mutatott fel [’reményt’] a „gödörben” arra, hogy „Van Kiút”, „Van Hazaút”, VAN LEHETŐSÉG A HAZATÉRÉSRE akár
1./ a FÖLD/Földiek számára, akár
2./ azok számára, akik más Világból vagy másik LÉTFORMÁBÓL kerültek a FÖLDRE.
A „dimenziók” „értelmezésének” ugyanakkor van egy „veszélye” is: alkalmas lehetne (vagy alkalmas lehetett volna) arra, hogy a FÖLDET a SAJÁT MAGA ÚTJÁRÓL „elterelje” valamilyen más „felhangba” vagy más „Harmónia” felé.
Ma is vannak még olyan Jelenlévők a FÖLDÖN, akik egy általuk kívánt út vagy harmónia felé szeretnék „terelni” a FÖLDET azáltal, hogy álarcaik mögül ebbe az irányba mozgatnának kellően még tudatossá nem lett embereket/Lelkeket. Az volt a „tervük” (figyelmen kívül hagyva és ténylegesen elnyomva az emberek/Lelkek szabadságát/valós-szándékát), hogy ezeknek az embereknek a szív-erejére és „szabad akaratára” támaszkodva megformáznak egy olyan „harmóniát”, amely meg tudta volna akadályozni a FÖLDET abban, hogy visszaigazodjon a VILÁGBA és a MAGA ÚTJÁRA.
KRISZTUS és a Földanya/FÖLD már egy „yó ideje” „nem engedi” a „megtévesztett, akaratukban/szabadságukban/életükben sértett emberek erejének elvételét/elterelését” (hiszen ez az ’irányulás’ a Földiek lényében ’diszharmóniát’ jelenít meg!), és a VILÁG Mintájának megfelelően a Lelkek Szíve Valódi Szándékának megfelelő „Építő” (a ’saját Harmónia kiteljesedését segítő!) irányba vezették el a megtévesztett és akarat-képtelen (ténylegesen válasz-képtelen!) állapotban ’tartott’ Lelkek „erejét”.
Még ma is vannak olyan Lelkek, akik azon törik a fejüket, hogy hogyan is kellene értelmezni a dimenziókat, és hogyan kellene egy-két dimenziót emelkedni…
Amint mondtam: a FÖLD (és SzeRves Földi Jelenlévők) számára az eddig használt „dimenzió”-fogalom „értelmezhetetlen”, legfeljebb egy a HARMONIÁBÓL kiesett ÉLET-szakasz „mankójának” tekinthető.
Ma már minden FÖLDÖN Jelenlévő számára adott (választható és megélhető) annak a lehetősége,
hogy a Szívére figyelve TELJES HARMONIÁBA kerüljön a FÖLDDEL és Önmagával is ---
és ebbe a HARMONIÁBA és saját Harmóniába beilleszkedve
a Lélek ismét ÉRTENI és ÉLNI lesz YOGOSULT és KÉPES a FÖLD HARMONIÁJÁBÓL kibomló TERMÉSZETES fejlődési (akár ’emelkedési’) lehetőségeket/utakat.
„Helyükre kerülnek” a „megtapasztalások” és az ezeket „rendszerező” „fogalmak”,
és így megérthetővé válnak a LÉTEZÉS különböző „síkjai” és „formái” és „kapcsolódásai” és ezek „rendszerei”.
A „dimenziók” „értelmezése” helyett tehát a HARMONIÁBA helyezkedés [az ÉLET- és SZABADSÁG-Tiszteleten alapuló SZERETET-teljes mindennapi megélések, az előkerülő hibák halogatás nélküli yavítása stb] gyors és ’látványos’ eredményeket hoz a Saját Élet-úton.
OmMÁÁTRé~KJ”
2011. október 11.
Ma még sokan „nem értik” azt, hogy mit jelent azon a FÖLDÖN Élni/Jelen-lenni, amely „visszatér(t) a MAGA ÚTJÁRA”.
Ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen (1) az „elmúlt időszakokban” sokféle olyan TÉNYLEGESEN IS SEGÍTŐ SZÁNDÉKÚ tanító rendszer és út épült ki a FÖLDÖN, amelyek célja a FÖLD terelgetése volt az elhagyott MAGA ÚTJA felé. Ezen tanítások egy része „másik Világokból” érkezett a FÖLDRE és annak a másik Világnak a FÖLDRŐL és az Univerzumról kialakult látásmódja/tudása szerint igyekezett láttatni/megismertetni és segítséget nyújtani (és a segítség-nyújtásba a lehetséges mértékig a FÖLDÖN Jelenlévőket is bevonni).
Az ilyen segítő szándékú tanítói utak mellett (2) szép számmal megjelentek olyan törekvések is a FÖLDÖN, amelyek célja az volt, hogy „különféle FÖLDTŐL-idegen technikák alkalmazása révén” a FÖLD egy „másik” „irányba” menjen és szakadjon el végleg a saját ÚT-jától.
Sokszor írtam már magam is arról, hogy azok a „tanítási” vagy „beavatási” utak, amelyek ténylegesen ÉLET-mentőek (!) voltak akkor, amikor a FÖLD „eltávolodva”/elzárva élt a SAJÁT Mintáitól, „zavaróvá” vagy akár „Élet-ellen-Hatóvá” is válhatnak, ha akkor is tovább-működnek, amikor arra már „nincsen szüksége a FÖLDNEK”.
Vannak olyan SEGÍTŐK a FÖLDÖN, akik ezt megértették, és ennek megfelelően ma már a „Földanya általi közvetlen vezetésre hangolták/állították át a Szívüket”, és vannak olyan SEGÍTŐK is, akik valamilyen ok miatt „felerősítenék” a mára már zavaróvá lett tanításaikat/módszereiket. Ahogyan fentebb is utaltam rá: leginkább a HIERARCHIA Létformájának mintáit hordozók lényében található jelenleg valami olyan „elfogadási nehézség”, amely igen megnehezíti számukra és a Földanya/FÖLD számára is az Építő Együttműködést.
A legutóbbi írásokban – talán éppen hozzájuk szólva – írtam a „Földanya Lényének természetéről”, és arról, hogy MENNYIRE FONTOS MINDEN FÖLDÖN-JELENLÉVŐ SZÁMÁRA AZ, HOGY MEGNYISSA A Szívét A FÖLDANYA FELÉ --- hiszen a Földanya csak így tudja a Gyermekeit segíteni abban, hogy a Szívükben hordozott vágyaik szerint élhessenek.
Az írás folytatódik a III. részben. A III. rész elérhető ITT
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
'
