(I. r�sz el�rhet� ITT)

(II. r�sz el�rhet� ITT)

(III. r�sz el�rhet� ITT)

(IV. r�sz el�rhet� ITT)

(V. r�sz el�rhet� ITT)

VIII.

Befejez�s�l egy r�szlet a ’Hov� megy�nk mi magyarok’ c�m� k�nyvb�l:

[A r�szletben a ’fa’ a ’gy�ker�t’ vesz�ti el --- a ’gy�k�r’ megjelen�theti az ’�gat’ elind�t� �st is… mintha az „�g” (a gyermek) szemsz�g�b�l n�zhetn�nk r� a „gyermek” neh�z helyzet�re, melyet „Sz�l� Anyja”, az „�s” „elutas�t�sa” miatt volt k�nytelen meg�lni… KRISZTUS VIL�G�BAN a Szeretet MINDIG k�pes elhozni a meg�jul�st…]

„…Ebben az orsz�gban egy ideig m�s volt az �r. Az „�r” kezdetben seg�tette n�p�t, azt�n n�pe ellen fordult, �s meg akarta semmis�teni. Mi�rt? Mert elfeledte, hogy n�pe j�l�te az � tisztas�g�n m�lik. Elfeledte, hogy n�pe j�l�te, b�k�je az � c�lja. Ez az „�r” teh�t n�pe ellen fordult. (…)

Ebben az orsz�gban, ak�rcsak a F�ld�n, nagy er�k munk�lkodtak azon, hogy a l�tet sz�tszak�ts�k, megt�rj�k. Kezdetben elvett�k t�le m�ltj�t, gy�ker�t, mely �gy m�r nem tudta t�pl�lni a t�rzset. A t�rzs �j �gakat hozott, de m�r nem tudta t�pl�lni �ket. Mindez oda vezetett, hogy a fa �j gy�keret n�vesztett, mert m�sk�l�nben nem l�tezhetett tov�bb. Ez a gy�k�r azonban m�r nem t�pl�lta az eg�sz f�t. Azt mondta: „Csak akkor t�pl�llak, ha az �n akaratom szerint n�sz. Megmondom, hogy merre n�j.” �s a fa elfogadta, hisz l�te volt a t�t. �j �gakat hozott az �j gy�kere t�pl�l�s�ra. �gai hajl�konyak, t�r�kenyek voltak, �s minden vihar megt�p�zta �ket. �j �s �j hajt�sokat hozott, de m�r nem az �si k�djai, hanem az �t �ltet� �jabb gy�kerek �haja szerint.

A fa bel�tta, hogy k�ptelen �j hajt�sokat hozni az �j gy�kere �haja szerint, ez�rt m�s utat akart keresni. Elszakadt a f�ldt�l, �s m�s gy�keret keresett. Az �jabb gy�k�r t�bb �s jobb t�pl�l�kot �g�rt, �s a fa megtelepedett. �gy a fa m�r er�sebb volt, �j �gakat n�vesztett, melyek ellen�lltak a sz�lnek. �m ekkor az �j gy�k�r azt mondta, hogy csak akkor t�pl�lja tov�bb a f�t, ha a fa hozott �gait �nk�nt neki adja t�pl�l�kul. �s a fa megtette, amit a gy�k�r k�v�nt, fel�ldozta �j hajt�sait. �gy ment ez �vr�l �vre. A fa n�tt �s tereb�lyesedett, de a gy�k�r minden �vben elvette �j term�seit. A t�l emiatt mindig neh�z �s f�jdalmas volt, �s a fa alig v�rta a tavasz bimb�z� r�gyeit.

Egyszer fav�g�k j�ttek, akik elkezdt�k a f�t kiv�gni. Megijedt a fa: mi lesz vele, mi lesz �j hajt�saival. Az embereket nem �rdekelte a f�ban lev� �let, a f�ban lev� b�lcsess�g. B�lcsess�ge azonban utat tal�lt: felaj�nlotta az embereknek, hogy vegy�k el az �let�t, de hajt�sait k�m�lj�k meg. �ltess�k el �ket j� talajba, hogy majd azok is ilyen sz�p, �rnyat ad� f�kk� n�jenek. A fav�g�kkal volt egy gyermek, aki meg�rtette a fa �zenet�t. A gyermek �sszeszedte az �gakat, �s el�ltette a h�za k�r�l. �nt�zte, �polta �ket, m�g a kis �gak gy�keret vertek. Az �gakb�l �j �let lett, sok �rnyat ad� �let. Ezek a f�k a gyermek kedves f�i lettek, �s k�s�bb az � gyermekei is �rnyat [nyugalmat, b�kess�get] leltek alatta.

E gyermek, J�zus, k�s�bb „feln�tt”. Megsz�nta a f�t, megsz�nta a benne lev� b�lcsess�get. Azok az emberek, akik a f�t annak idej�n kiv�gt�k �s elhaszn�lt�k, csod�lkozva l�tt�k a f�k gyors n�veked�s�t. Mikor m�r el�g nagyok lettek, ism�t nekil�ttak, hogy kiv�gj�k �ket. Kerest�k az alkalmat, hogy bejussanak a kertbe, de a kert kapuja mindig z�rva volt. A f�k sok er�s �gat adtak, �s azokb�l er�s ker�t�s �p�lt. �s mivel a f�k �ri�ss� n�ttek, a kiv�g�suk sem ment volna egyik pillanatr�l a m�sikra. A kert teh�t er�s volt, �s t�pl�lta mindazokat, akik j� sz�nd�kkal l�togatt�k.

OmM��TR�~KJ

www.omah.extra.hu