http://www.tunderkert.eoldal.hu/cikkek/uzenetek-egy-masik-vilagbol/2012.01.21..html

2012.01.21

Ez évben elértünk a 4. dimenzió azon oktávjára, ahol mindenki még egyszer szembekerül saját árnyoldalaival. Mintha egy fekete lyukba lépne be, és tükörként látná maga előtt saját félelmeit, korlátait, s mindehhez nem lát segítséget. Nem lát, pedig rájöhetne, hogy egész eddigi élete mindehhez szolgált megtapasztalásokat. Önmaga választja szét önmagában a búzát és az ocsút. Addig nem engedi ki a fekete lyuk, amíg nehézség ül a testében, amely sárba húzza. Ez a fekete lyuk a 4. dimenzió egy magasabb oktávjának tere, s minőségében megfelel a halál utáni lélekvizsgálatnak. Ezzel kiválasztja magának azt a fejlődési fokozatot, amelyet át kíván élni az elkövetkezendő időszakban. Ugyanakkor eldönti, hogy milyen munkát végez a továbbiakban. A mostani időszak szorosan kapcsolódik egy 1992-es döntési időszakhoz, ahol egy gyors változási folyamat indult el azoknál, akik most a fekete lyuk tükör termeiben fedik fel és mérik meg erejüket. 1992-ben kiválasztásra kerültek emberek, akiknek a teste és a lelke gyors és hirtelen változásoknak volt kitéve, 5. dimenziós impulzusok érték a fénytesteiket, és fizikai testüket és általuk lett felmérve, hogy milyen fejlődési ritmust bír el az emberiség. Ez akkoriban igen nagy fájdalmakkal járt, sokuk kilépett önként adva életét, mert nem bírta az idegrendszerük a próbatételeket. Akik állták a sarat, őrajtuk kezdődött el a felemelkedési hullámok ritmusának ki kísérletezése is. Ők már kiléphettek a fekete lyukból, hogy elmondhassák az őket követőknek, hogy minden élethelyzeti nehézség megoldása egy egy lépcsőfok. Nem jár megvilágosodás élménnyel, hatalmas látványos képességgel. Minden fizikai fájdalom egy egy blokk feloldása, egy egy fal lebomlását jelöli. A hatalmas fejfájások a jobb agyfélteke emlékezetének ébredését jelöli, és az áradás érzet beindítását. A gyomorfájdalmak azt jelölik, hogy a test kiveti a negatív energiákat. A tüdő problémái azt jelölik, hogy a lélek már nem elégszik meg a beszűkült léttel, alkotni vágyik. Megváltozott étkezési szokások, kialvatlanság mind mind a „nem szeretett” test reakciója, és azoknál jelenik meg, akik belépnek a felemelkedési hullámba. Megnőtt a telepátia, így a hazug gondolatokat és szavakat meghallják az érintettek. Az ítélkezést nem lehet már büntetlenül megtenni, mert mindenki értesül az ítélkező kicsinyességéről.

A manifesztáció felgyorsult, a negatív gondolat látható formát ölt pillanatok alatt. Ez már a 4. dimenzió alkotó tere, amely más gondolkodást igényel, és a szabad alkotás erejét. A fejlődést most leginkább a „mindennek és mindenkinek a pozitív oldalát meglátni és érteni” gondolkodás segítheti elő. A kritika, a megosztottság, a gyűlölködés beragasztja a fekete lyukba az elkövetőt, és addig nem enged, amíg át nem formálja a gondolatait. A Békének mindenre van egyszerű megoldása.

Sokan még játszanak a megosztottság tereiben, mert őket még nem érte el az indító hullám, így alszanak a tükör terem valótlan világaiban. Sokan már döntöttek, és nem hagyják el hatalmi tereiket, mert félnek, hogy nincs saját magukból fakadó hitelességük. Vannak, akik keresik önmaguk helyét az átrendeződő színpadon, és vannak, akik már átlátják a játéktér egy részét.

Mozgalmas év kezdődik, rengeteg lehetőséggel és cselekvési motivációval. Először fel kell ismerni, mi rejlik bennünk, és mivel tudunk változtatni a világunkon, és ha a döntés megszületett, a lehetőségek akkor jönnek el. Nem kapjuk készen, biztosra. Magunkban kell bíznunk, ismernünk kell önmagunkat, hogy a kapuk megnyíljanak. Nem fog érdek fűződni hozzá, csak felismerés.

http://www.tunderkert.eoldal.hu/cikkek/tortenetek/egy-megoldasi-lehetoseg-a-mostani-idoszakra.html

Egy megoldási lehetőség a mostani időszakra

2012.01.22

Egy másfajta gondolkodásra késztető mechanizmus, ami felgyorsítja a nehéz folyamatokat. Történik valami, és megjelenik a fájdalmas érzelmi minta.

„én olyan magányos vagyok”. „nem ért meg engem senki”.

„már megint cserben hagytak”. „nekem senki nem segít”. ”nem figyelnek rám”. ”senki nem szeret”.

Mihelyst megjön az érzés, amely elindítja az örvényt, és mélyre ránt, keressed a kiváltó helyzetből kivezető fényt. Mindig mindennek van pozitív és negatív aspektusa. Még a halál esetnek is. A halálnak is lehet értelmet adni, és elvesztegetni. Mint ahogy mindennek.

Tudunk e értelmet adni, a mélyebb jelentést meglelni, és fénybe vezetni a nehéz helyzeteket, vagy pedig megadjuk magunkat az áldozati örvény mélységeinek, és ezzel megadjuk magunkat az árnyaknak, és nem látjuk a labirintus kivezető szakaszát.

A megoldás az, hogy megkeresni Ariadne fonalát, a történés fénytartalmát, és abba megkapaszkodva elsöpörni az árnyakat, és a kivezető ösvényt meglelni.

Nagyon nehéz a fényre koncentrálni, amikor elindulnak fájdalom örvények, hiszen a vonzás törvénye révén a külvilág még rá is játszik. A hatalmi vénát erősítőket vonzza az áldozati mechanizmus.

Megálljt mondani és fordítani a helyzeten mindig lehet. Ez leállítja a folyamatot, és új lapokat dob fel. A mostani időszakban pedig gyorsan fordul a kocka, ha az ember ráébred a tanítás lényegére. Ami régebben években volt számolható, az mostanában napokká, percekké sűrűsödött össze.

Egy megtapasztalás példaként. Sok éve már, hogy az idegrendszeremben megjelent egy olyan betegség, ami teljes bénuláshoz vezetett volna. Az orvosok csak ennyit fűztek hozzá: „tanuljak meg vele együtt élni”. Ami azt jelentette az én olvasatomban, hogy mosolyogjak, és adjam át magam pusztulásnak. Abban a helyzetben a megmentő fonál a két fiam volt. Rájuk néztem és azt mondtam „szó sem lehet róla, hogy beletörődjek”. A betegséget próbáltam elfelejteni és dacolni vele, nem írtam bele az életem részekénként a sorsomba. Rájöttem, hogy felfokozott mozgással, erőszakot téve nem mozduló izmaimon, tudom uralni a helyzetet. A fényszál az volt, hogy „minden mozdulat egy építőkő ahhoz, hogy sose legyek mozgáskorlátozott”. Évekbe tellett, de igazam volt. Makacsságom sokat segített, és az, hogy csak azt figyeltem, hogyan javíthatok a helyzetemen. Eszembe sem jutott, hogy van más lehetőség is azon kívül, hogy járhatok szabadon. Annyi maradt belőle vissza, hogy dupla annyi energiámba kerül a mozgás, mint másoknak, de ez szemmel nem látható. Remélem.

*****

Kosztich Éva lejegyzéseihez kapcsolódóan ide-idézek egy régebbi írás-részletet:

20100217 II - MegVilágító Képek

2010. február 17., szerda

MegVilágító/MaGVilágító Képek

Néhány „ÁtVilágító” munkának/képnek lehettem részese az elmúlt néhány napban/órában, és ezek közül néhányat (fontosságuknál fogva) szeretném ha megismernétek.

I.

„Amit keresek az megjelenik előttem”

Különös, álom-szerű ÁTÉLÉSBEN volt részem, amelynek a vége-felé „eszembe jutott” egy korábban látott „álomkép” és az abból levont megtapasztalás/következtetés.

            A mostani „[álom]világban” „egy másik ORSZÁGBA KÖLTÖZTEM a családommal”. [Ez a kép természetesen vonatkozik az EGYÉN megtapasztalási szintjére, a NEMZET/NÉP, továbbá a BOLYGÓ-Valóság tapasztalási szintjeire is.]

            Ebben a „másik országban” egy „városban” különleges építésű ÚJ házak voltak. A házak többnyire több-emeletesek voltak (utalhat arra is, hogy egy-egy „ház”-ba egy család költözött, és a szintek a családtagok számát jelölték --- vagy arra is utalhat, hogy a valamilyen szempontból közös Feladathoz kapcsolódók kerültek egy-egy házba vagy egy-egy háztömbbe).

            Mindenfelől érkeztek az „új lakók”: gyerekekkel, idősebbekkel együtt (vagyis többnyire családokként érkeztek). Mindennek „új” jellege volt, ÚJ ÉPÍTÉSŰ volt az egész város vagy akár az ország is.

            Egy nagyon tágas és szép lakásba/otthonba költöztünk be --- TUDTUK/tudtam, hogy ez a „Mi Otthonunk”. Nem pusztán „átmeneti” szállás, bár idővel nyilván mindenki tovább-építheti majd a maga elképzelései szerint, vagy akár máshová is el lehet költözni. Ezt követően valószínűleg az „otthon beRendezése” következett, erről most részletesebb képekre nem emlékszem. A most látott „álomkép” lényege ezután következett:

            Nagyon szép és tágas volt az otthon, ahol magamat találtam. Minden tiszta volt és új, minden „szükséges” dologgal fel volt szerelve, ami a „biztonságot” jelenthette a számomra. A „magunkkal hozott” „tárgyainkat”/emlékeinket is kicsomagoltuk, hogy otthonosabbá tegyük az amúgy ezek nélkül is nagyon szép és teljes lakóteret.

            „Észrevettem” [biztosan a „tisztaságról” jutott eszembe], hogy „működik a mosógép”. Valószínűleg az utazás során „használt” „dolgainkat” tisztíthatta. Ekkor ESZEMBE JUTOTT, hogy „hohoó, nem is ellenőriztem, hogy a mosógép kifolyóvezetéke hol lehet”. ELKEZDTEM KERESNI a „mosógép kifolyó-csövét”, és mivel TUDTAM, hogy ha az nincsen a megfelelő helyre illesztve, akkor a ’víz’ eláraszthat mindent, így MEG IS TALÁLTAM a helyére nem illesztett kifolyó-csövet, és TAPASZTALTAM, hogy bizony több ’szőnyeg alá’ (!) is befolyt a víz.

[Ennek természetesen olyan értelme is van, hogy a ’tudatom/tudatalattim’ működésének a „hiányosságára” mutatott rá e vizessé levő néhány ’szőnyeg’, olyan tudati területre, amely még NINCSEN KELLŐEN KIEGYENSÚLYOZVA AZ ÚJ VILÁG MŰKÖDÉSÉHEZ.]

            Ha már [a tisztításhoz kapcsolódóan] „vizesek” lettek ezek a „szőnyegek”, akkor KI KELLETT TENNI ŐKET A FÉNYRE. Ám mivel a „tudati működésem ezen területe” éppen tisztítás/kiegyensúlyozás alatt állt, így bizonyos RÉGI MINTÁK megmutatták a működésüket: el kezdtem KERESNI valami alkalmas helyet a vizes holmik megszárítására. Kimentem az új otthonból, és valaki egy idő után mellém szegődött segítőnek. Tulajdonképpen „családtagnak” éreztem ezt a segítőt, valamilyen kicsit „távolabbi” családtagomnak, aki talán (lehet, hogy csak átmenetileg, a beilleszkedésig) szintén „velem együtt” lakhatott. Ő ISMERTE ezt az új Világot, én pedig még csak most érkeztem. Nekem nem volt „térképem” sem, de mégis valahogyan biztonságban éreztem magam. Tudtam, hogy bármerre is megyek, ha az irányt nagyjából megjegyzem, akkor „haza fogok találni”. A társamnál volt az „otthonunk kulcsa”, egy pici kis kulcsocska.

            Mentünk a városba, „szétnéztünk” --- „majd apránként megismerem részletesebben is” – gondoltam. Közben találtunk megfelelően napos, meleg helyet a szőnyegeknek is: kiterítettük valamilyen kerítés-féleségre.

            Az egész város olyan jellegű volt, mint egy „üdülő-város”: leginkább „szolgáltató-helyeket” és nagy zöld-területeket/parkokat láttam. Nagy volt a nyüzsgés, sokan voltak az utcákon, mindenfelé nézelődők. Sokan beszéltek ’magyarul’. Békés, világos, napos, barátságos volt ez a hely a nagy nyüzsgés ellenére is, „biztonságban” éreztem magam. Sok volt a fiatal, akik a maguk módján csoportokban voltak/szórakoztak/beszélgettek…

            Miután megnéztük a várost, a segítő családtagommal visszatértünk a mi otthonunkhoz. Most „kívülről” is jobban meg tudtam nézni a házakat. Egymástól kellő távolságra voltak a házak. Volt olyan, amelyiknek a teraszán/erkélyén még fa is nőtt… Nekem ESZEMBE JUTOTT, hogy haza kellene hozni a szőnyegeket, nehogy valaki elvigye őket. „Nagyjából emlékeztem”, hogy merre tettük le őket. A segítő családtag most (látszólag) nem jött velem, de az otthonom „kulcsát” ideadta. A kicsi kis kulcsot a szívem tájékán tűztem fel a fehér blúzomra.

[Az eddigi képek nagyjából azt jelentik, hogy „képes vagyok megtartani” ennek a Világnak/világnak az ALAP-rezgését, vagyis „kaphatok itt életet/otthont” (ezt jelzi a kulcs átadása). Hogy ezek után majd magam meg tudom-e tartani az ÉLET-hez szükséges rezgést, az elválik ezután.]

            Tehát az emlékezetemben ott volt, hogy merre hagyhattam a keresett szőnyegeket --- valami miatt mégis úgy döntöttem, hogy ha egy másik irányból közelítem meg a keresett helyet, akkor nem kell talán „annyit menni”, hamarabb odaérhetek. „Légvonalban” gondolkodtam: ha nem teszem meg azt a „nagy kerülőt”, amit a segítőmmel jártam be, akkor „hamarabb” megtalálhatom a „szőnyegeket” --- nehogy valaki elvigye. [Tehát megint a „régi” „lineáris” minta szerint kezdtem el gondolkodni, és a régi minta szerint TARTOTTAM ATTÓL, hogy elviheti valaki azt, „ami az enyém”. Ezzel tehát ismét rajzoltam magamnak egy megtapasztalási irányt, és elkezdtem működtetni a régi mintákat.]

            Az elmém vezetése alapján egy régi mintájú és működésű, zsúfolt, kaotikus nagyvárosban TALÁLTAM MAGAM, tülekedés, szürkeség… Haladtam azon az úton, amelyről AZT GONDOLTAM, hogy „jó irány”. Néhol felfedezni véltem „ismerős” helyet, és akkor AZT GONDOLTAM, hogy mindjárt megtalálom amit keresek --- de AMINT ELBIZONYTALANODTAM, már megint nem ott voltam, ahol akartam… Ezt kb két-három alkalommal végig-éltem. Itt-ott „magyar szót” hallottam, és útbaigazítást próbáltam kérni, de mivel A GONDOLATOMBAN AZ VOLT, hogy itt a legtöbben még turisták és/vagy újak mint én, nyilván nem kaphattam megfelelő felvilágosítást. Útközben gyakran „ellenőriztem”, hogy az otthonom kulcsa a helyén, a szívem fölött van-e. Többnyire megfogtam, ellenőriztem, hogy a helyén van-e.

            Valahonnan ismét „magyar szót” hallottam [illeszkedés lehetősége]. Egy szűk utcácskában egy „éttermet” láttam, ahol a „pincér” vagy tulajdonos „magyar lehetett”, ÉRTETTE A SZÓT, és én is az övét. Útbaigazítást kértem, de a válasza csak annyi volt: „nem ért ez semmit/nem értenek ezek semmit”.

            Különösebb felháborodás nélkül „ELFOGADTAM”, hogy „nem segít” (vagy nem akar valamiért segíteni), és elindultam tovább az ELMÉM rajzolta úton. Mivel nem jelent meg bennem düh vagy rosszallás a legutóbb kapott válasz kapcsán, a válasz ÉRTELMÉT kezdtem el KERESNI nem nagyon erőlködve (!), egyszerűen ÉRTENI AKARTAM, hogy mi lehet az értelme annak, hogy „nem értek semmit”. És AZONNAL ESZEMBE JUTOTT egy korábbi kép és megtapasztalás:

„AMIT KERESEL AZ MEGJELENIK ELŐTTED”.

[Abban a régebben látott képben is egy ÚJ OTTHONBA/Világba/világba kerültem a gyermekeimmel. A régi mintáim szerint egy kissé izgatott az, hogy mit adok majd ENNI [az előbb: „étterem”] a gyerekeimnek --- és így azonnal az Új Otthon „konyhájában” találtam magam. EL KEZDTEM KERESNI az evőeszközöket, és mivel „tudtam”, hogy azok „szekrényben” szoktak lenni, azonnal MEGLÁTTAM a szekrényt, amiben MEGTALÁLTAM a keresett ESZKÖZÖKET. El kezdtem KERESNI a „kiflit”, és azonnal MEGLÁTTAM a kiflit stb. Ennek a tapasztalásnak volt az összegzése az, hogy „amit keresel, az megjelenik előtted”.

Ennek a régebbi álom-képnek volt folytatása is: volt minden otthonban egy olyan (elég nagynak TŰNŐ) „terem”, ahol a lakók „gyakorolták” a „teremtéseket”. Amikor az egyik ilyen terembe bementünk, nagyon sok ’gyerekjáték’ és más régi mintájú „tárgy” volt, amit elkezdtünk „visszabontani elemi részecskéire”, és erre tanítgattuk az ott lakókat is. Ez is segítette a „teremtésért való felelősség” megértését/megtapasztalását.

Minden „újat” szokni kell, és meg kell tanulni a teremtés ott működő formáját. Mivel minden „ÚJ-ba érkező” „gyermek-minőség” is a legtöbb ilyen váltás esetében, ezért minden Világban MINDEN ÉRKEZŐ kap maga mellé megfelelő Segítőket, akik AZ ALAPOKRA megtanítják őket.]

            Amikor a mostani ’álom’-képben tudatosodott bennem ismét ez a felismerés, már TUDTAM, hogy csak „gondolnom” kell a „szőnyegre”, és már ott is vagyok, majd gondolnom kell az „otthonra”, és már ott is vagyok [„rövidebb út”]. Megszűnt A KERESÉS [régi típusú] KÉNYSZERE, és visszatért a tapasztalás öröme.

            Az ÚJ-ba való megfelelő BEILLESZKEDÉST jelentősen megkönnyíthetik

- bizonyos ALAPOK ismeretei,

- továbbá a megfelelő ELŐ-TISZTÍTÁSOK [és Elő-Hangolások] elvégzései.

            A fentebb ismertetett képekben nem jelent meg bennem félelem --- még a kissé régi-módi tapasztalásokban is BIZALOM volt bennem: nem eshet bajom, ha a szabályok szerint haladok.

Mivel nem volt bennem félelem (és túlzottan nagy kétség sem),

így időről-időre „találkoztam” „magyarul beszélőkkel”, akiktől útbaigazítást kérhettem ---

és amikor a tudatommal nem teremtettem meg előre azt,

hogy úgy sem tud segíteni a megkérdezett

(vagyis KELLŐEN BÍZTAM abban,

hogy ha szükségem van segítségre, akkor meg is találom/kapom a megfelelő segítséget),

akkor meg is érkezett a megfelelő segítség,

még ha első hallásra nem is tűnt segítségnek a kapott segítő mondat.

[A korábbi tapasztalataimra és már meglévő tudásomra figyelemmel azonban MEGFELELŐ volt ez a segítség, hiszen nagyon gyorsan – a meglévő tudásom használatával (!) – értelmezni és alkalmazni is tudtam a kapott segítséget.]

            Ha valakiben még kellően ki nem oldott fájdalmak lennének az Új Világba való átkerülésekor, azok feltehetően „nagyobb” tisztítást tesznek majd szükségessé (nem csak átázik egy szőnyeg, hanem akár egy-egy „szoba” megtisztítása/kifestése, valamilyen eldugult vezeték kitisztítása, szétszakadt áramkör összekapcsolása/megjavítása is szükségessé lehet). Elképzelhetőnek tartom, hogy régi mély sérülések MÁR MA IS így gyógyulnak a TEST-LÉLEK-SZELLEM egységére kihatóan, hiszen a legtöbb Irgalmi és KegyElemi [SZERELEMI] Gyógyítás során ma már nem szükséges a sérülés okának „minden részletében” való feltárása,

elégséges

az ADOTT LÉTEZŐ és ADOTT ÉLET vonatkozásában meglévő okok felismerése,

és azoknak a VÁLASZTOTT TOVÁBBI ÚT függvényében való meggyógyítása/kiegyensúlyozása.

„Súlyosabb”, mélyebb fájdalmak esetében a Megbocsátás Ereje nagyon nagy gyógyulások segítője ma. Ha a sérülésnek „van valamilyen konkrét átnyúlása az éppen folyó életbe” (megtestesült kapcsolódásban folyik a sérülés oldása), akkor általában „azon érintettségben” tudatosodik is a sérülés oka/gyökere, amely a fizikai megtapasztalás szintjén is szükséges a teljes gyógyuláshoz/kiegyensúlyozáshoz. Az adott Lélekhez és kapcsolódásaihoz szorosabban nem kapcsolódó sérülések kiegyensúlyozása azonban úgy is megtörténhet ma, hogy

-          a tudat számára ez egyáltalán nem lesz érzékelhető,

-          vagy pedig valamilyen k-ÉP-letes gyógyításban jelenik csak meg mélyebb beazonosíthatóság nélkül, mint például a fenti képekben a „szőnyeg kimosása és megszárítása” képében. [A „szőnyeg alá” sok olyan dolog lett „besöpörve”, amelyek nem tartoztak szorosan „hozzám vagy a családtagjaimhoz”.] A ’szőnyeget’ – ha az „hozzám tartozik” – utóbb természetesen tiszta állapotában „visszaviszem” az „otthonomba”. Ha nem tartozik szorosan hozzám, akkor valahová máshová fog majd kerülni.]

Tehát az „ÁLOM”-ban végzett „lakás-felújítások, kert-rendezések, kirándulások, szanatóriumi kezelések, koncert-látogatások, terápiák” stb nagyon fontos gyógyító-folyamatok lehetnek --- amelyekre

ha „vissza tudtok emlékezni”,

az egy-két szóban/mondatban összefoglalható TANULSÁGOT

érdemes megkeresnetek és megjegyeznetek,

mert az „emlékezés” utalhat arra,

hogy KÉSŐBB MÉG SZÜKSÉGETEK LEHET/LESZ RÁ.

            Aminek HELYET ADTOK MAGATOKBAN, az határozza meg az Életeteket.

            Jól látható a „látható valóságban” is az, hogy vannak, akik már

az EGYSÉG és ÖSSZETARTÁS irányába

indultak el, míg mások még mindig

a SZÉTHÚZÁS és MEGOSZTÁS/MEGOSZTOTTSÁG játékát

teremtik. Ez

a „két” IRÁNY két teljesen ELTÉRŐ Valóság megtapasztalása felé vezet.

            Mind a két [választott] megtapasztalási irány GYÓGYÍTÁSI SZAKASSZAL kezdődik 

            Mind a két „valóság” egy-egy „Világ” [ezért is beszélhetünk „két”, vagy akár „több” Földről is, mert egy „tanulóút különböző állomásait jelenítik meg”]. Ezek a Világ-ok KIEGYENSÚLYOZOTT ALAPOKRA Épülnek ma már mindegyik esetben. Az, amelyeikben az „elválasztottság” még teljesebben lesz (van) megtapasztalható, az elválasztottsághoz kapcsolódó torzulások Gyógyítását éli meg a kezdetekben, míg az „egy oktávval” fentebb l-ÉP-ett Világ az Egység felé vezető következő gyógyítási szakaszt éli meg, és sokkal gyorsabban és erőteljesebben építi be a MaGosabb Új Világ Alap-Mintáit.

[A mostani „álom-kép” „záró-gondolatai” már az ISKOLÁRA vonatkoztak. Ezek a gondolatok már azután jelentek meg bennem, hogy ismét visszafelé haladtam az Új Otthonomba. „Hogyan fogom majd befejezni az iskoláimat?” „Milyen ’nyelven’ folynak vajon itt a tanítások?” „Hogyan fogom befejezni a MEGKEZDETT TANULMÁNYAIMAT?” Ezeket a „kérdéseket” már könnyebben a „helyükre tettem magamban”…]

            A választott Új Világba/világba való átlépés a legtöbb esetben TUDATOS VÁLASZTÁS eredménye --- mely a legalacsonyabb tudatossági szinten abban nyilvánul meg, hogy a testében élő Lélek az ELKÜLÖNÜLÉS megtapasztalása helyébe az ÖSSZETARTÁS és EGYSÉG megtapasztalását választja, és elkezdi ennek megfelelően élni a mindennapjait:

- tudatosan igyekszik nőként megélni a [KRISZTUSI] NŐ ép minőségeit, férfiként a [KRISZTUSI] FÉRFI minőségeket és így tovább,

- tudatosan keresi az olyan kapcsolódásokat, amelyekben a KÖLCSÖNÖS ELŐNYÖK is egyre teljesebben jelen vannak stb.

            Ezek a „választások” ELKEZDIK ÁTHANGOLNI a megtapasztaló világát [test-lélek-szellem] a megfelelő FORMÁRA és a választott iránynak/útnak megfelelő MŰKÖDÉSEKRE, KAPCSOLÓDÁSI LEHETŐSÉGEKRE. Hiszen:

AMIT KERESTEK, AZ MEGJELENIK [Bennetek, Előttetek]

Folytatása következik.

Lejegyezte OmMÁÁTRé KJ

Köszönöm, hogy részese lehettem ennek a munkának/tanításnak.

www.omah.extra.hu